Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

1986. szeptember 17„ szerda Losonczi Pál tárgyalásai Szíriában Az Elnöki Tanács elnöke és Hafez Asszad szír államfő megbeszélése NÉPÚJSÁG Osztrák átrendeződés (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a magyar szóvivő tájékoztatást adott a tárgya­ló küldöttség tagjainak előző nap folyamán folytatott meg­beszéléseiről. Horváth István, az MSZMP KB titkára találkozott Ab­dallah Ahmarral, a Baath párt főtitkárhelyettesével. Megállapították, hogy az MSZMP és a Baath párt együttműködése jótékonyan befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Kifejezték készségüket a két párt kö­zötti együttműködés kiszéle­sítésére és erősítésére. Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi *és élelmezésügyi minisz­ter, a magyar—szíriai gazda­sági együttműködési vegyes­bizottság magyar tagozatá­nak elnöke megbeszélést folytatott Szabah Bakdzsa- dzsi tervezésügyi állammi­niszterrel, a bizottság szíriai társelnökével. Tárgyalásokat folytatott továbbbá a felső- oktatási, a gazdasági és a külkereskedelmi, valamint az «nergiaügyi és a mező- gazdasági miniszterekkel. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke tár­gyalásokat folytatott Jaszin Rádzsó szíriai tájékoztatási miniszterrel tájékoztatási Kedden délelőtt — közép­európai idő szerint a dél­utáni órákban — New Yorkban megnyílt az Egye­sült Nemzetek közgyűlésé­nek 41. ülésszaka. Az előző, jubiláris 40. ülésszakot hét­főn hivatalosan is bezárta annak elnöke, Jaime de Pi- nies spanyol diplomata. Az új ülésszak napirend­jén eddig 142 kérdés szere­pel, amelyeket a bizottsá­gokban, illetve a közgyűlés teljes ülésén kell megvitat­ni. Ezek között szerepel a béke és a nemzetközi bizton­ság számos fontos témája, a világ gazdasági helyzete, a fejlődő országok sok problé­mája, a környezetvédelem közös megoldásokat igénylő kérdése. A szocialista orszá­gok új pont beiktatását ja­vasolják a nemzetközi biz­tonsági rendszer megszilár­dítására. A javaslatot ha­zánk képviselője nyújtotta be az ügyrendi bizottságnak, illetve az ENSZ főtitkárá­nak. A közgyűlés általános vi­tájában több mint százhúsz tagállam képviselője jelent­kezett már felszólalásra. Az első héten mond beszédet a egyezmény megkötéséről. Az egyezmény, amelyet várható­an még a mostani látogatás alatt aláírnak, ösztönzi a magyár és a szíriai tájékoz­tatási szervek közvetlen kap­csolatainak fejlesztését. Le­szögezi, hogy a két fél köl­csönösen segítséget nyújt a másik ország újságíróinak rádiós és televíziós műsorké­szítőinek munkájához. Pacsek József altábornagy, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes és Herk­tagállamok küldöttei előtt Reagan amerikai elnök, Já­nos Károly spanyol király, Corazón Aquino, a Fülöp- szigetek elnöke és több más államfő. Felszólal az általá­nos vitában Jacques Chirac francia miniszterelnök és több kormányfő. Már a jövő hét keddjén elhangzik Edu­ard Sevardnadze szovjet külügyminiszter nagy érdek­lődéssel várt beszéde. A ma­gyar küldöttség vezetője, Várkonyi Péter külügymi­niszter várhatóan szeptem­ber 30-án fejti ki az üléssza­kon a Magyar Népköztársa­ság álláspontját a legfonto­sabb nemzetközi kérdések­ről. Az általános vita megnyi­tása előtt a közgyűlés há­rom napon át rendkívüli ülésszakon vitatja meg a namíbiai kérdést. A szerdán kezdődő vitában eddig már több mint száz ország kép­viselője kért lehetőségét a felszólalásra. Az el nem kö­telezettek mozgalmának leg­utóbb Hararéban elfogadott követeléseit várhatóan Ro­bert Mugabe, Zimbabwe mi­niszterelnöke fejti ki. A közgyűlés rendkívüli ülés­ner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes tárgyalást folytattak vezető szíriai tá­bornokok jelenlétében HiJc- mat Sehabi hadseregtábor­nokkal, szíriai vezérkari fő­nökkel. A tárgyalásokon megállapították, hogy a két baráti hadsereg közötti együttműködés jó, a kapcso­latok rendezettek, összhang­ban a két ország kapcsola­taival és a honvédelmi mi­niszterek találkozóján meg­határozott irányelvekkel. A tárgyalásokon áttekin­szaka elé számos olyan ja­vaslatot terjesztettek már, amely nemcsak a világszer­vezet Namíbia függetlensé­gének megvalósítását köve­telő határozatai végrehajtá­sát sürgeti, hanem határo­zott intézkedéseket kíván megvalósítani a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak pártfogói ellen. A közgyűlés megnyitása előtt ünnepélyesen emlé­keztek meg a világszervezet székháza előtt a nemzetközi békenapról. Az ENSZ leg­utóbbi közgyűlése 1986-ot nemzetMfei békeévvé nyilvá­nította. A háborúk áldoza­tainak emléket állító hiro- simai békeharangot Pérez de Cuellar főtitkár kondította meg. Alekszandr Belonogov, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője, a Biztonsági Tanács soros elnöke az ün­nepségen kijelentette: a vi­lágszervezet tagjainak közös célja, hogy csökkentsék a nemzetközi békét fenyegető veszélyeket, szüntessék meg azokat. Ennek érdekében minden tagállamnak a gya­korlatban kell megvalósíta­nia az ENSZ Alapokmánya tették a katonai gazdasági kapcsolatok konkrét kérdé­seit és meghatározták a to­vábbi feladatokat. Pacsek József altáborna­gyot fogadta Musztafa Tlász hadtesttábornok, a hadsereg és a fegyveres erők főparancsnokának helyettese, miniszterelnök-helyettes, Szí­ria hadügyminisztere is. A találkozók baráti légkörben folytak. Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes Diah al-Fattal külügyminiszter-helyettessel beható eszmecserét folyta­tott a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeiről a válság rendezésének lehető­ségeiről. Vidéki programmal folyta­tódott kedden délután a Lo­sonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség szíriai látogatása. Az Elnöki Tanács elnöke a Damasz- kusztól 60 kilométerre fekvő Kuneitrába utazott. A magyar küldöttséget Ku- neitrában a helyi kormányzó fogadta. A vendéglátó Lo­sonczi Pállal röviden ismer­tette a város történetét, majd az Elnöki Tanács el­nöke a mártírok emlékmű­vénél koszorút helyezett el. Az Elnöki Tanács elnöke este a damaszkuszi magyar kolónia tagjaival találkozott. A szíriai fővárosban mint­egy 120 fős magyar közösség él: kiküldöttek és családtag­jaik. elveit, hatékony eszközöket kell találnia arra, hogy tel­jes mértékben kihasználják az ENSZ lehetőségeit a bé­ke és az igazságosság ér­vényre juttatására. „Ko­runkban a tartós béke alap­vető szükséglet ahhoz, hogy megőrizzék a civilizációt, biztosítsák az emberiség fennmaradását” — hangoz­tatta egyebek között Belo­nogov. A megnyitó ülésén a köz­gyűlés távozó elnöke, Jaime de Pinies spanyol diploma­ta is aláhúzta annak fon­tosságát, hogy az eddigiek­nél jobban használják fel a világszervezetet a nemzet­közi béke biztosítására, a né­pek közötti együttműködés megvalósítására. A 40. ülés­szak elnöke rámutatott: a világban továbbra is számos súlyos válság van még, s ezek megoldását csak nem­zetközi összefogással lehet elérni. A küldöttek ezt követően megválasztották a 41. ülés­szak elnökét. Az új elnök Humájun Ra- sid Csoudhuri, Banglades külügyminisztere. Székfoglaló beszédében Csoudhuri is a világban fennálló súlyos feszültségek megszüntetését sürgette. Ausztria ismét választá­sokra készül, amelyek bizo­nyosan átrendezik Bécsben a politikai erővonalakat. Franz Vranitzky szocialista párti kancellár kedden hivatalo­san is előterjesztette javas­latát az államfőnek: írják ki november 23-ra a parlamen­ti választásokat. Az eredetileg jövő április­ban esedékes voksolás előre­hozatalát az váltotta ki, hogy lehetetlenné vált az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 1983. óta tartó közös kor­mányzása. A koalíciót az SPÖ azért mondta fel, mert az FPÖ minap választott új elnöke, Jörg Haiden szélső- jobboldali nézeteiről ismert, míg Haider elődje, Norbert Steger alkancellár a párt középutas tényezőit képvisel­te. Vranitzky kancellár sze­rint ezzel a személycserével háttérbe szorult az eddig uralkodó és az együttműkö­dés alapját jelentő liberális elem. Haider persze azonnal szerződésszegésnek nevezte a koalíció felbontását, mond­ván, hogy az együttműködé­si szerződést nem személyek, hanem pártok kötötték. Ez természetesen így van, ám bizonyos politikai helyzetek­ben a nemzetközi gyakorlat­ban koránt sem ismeretlen közös kormányzások felbom­lása, ha felmorzsolódtak az egyetértés alapjai. Ausztriá­ban most ez történt. Az sem feledhető, hogy Haider sze­mélyét még pártbeli társa, Harald Ofner igazságügymi­niszter is az „ellenzék és az elszigetelődés” szinonimájá­nak nevezte. Vranitzky az FPÖ új helyzetében — mint a rádiónak nyilatkozva el­mondta — nem lát további lehetőséget a konstruktív együttműködésre az ország sürgető problémáinak meg­oldásában. Égető gondok pedig jócs­kán akadnak, főképpen a gazdaságban. Ott van példá­ul az osztrák ipar zászlósha­jójának, a hetvenezer em­bert foglalkoztató Voest-Al- pine acélipari konszernnek a válsága. A kormány szaná­lási akcióba fogott, ami egyes üzemek bezárásával, csaknem tízezer dolgozó el­bocsátásával jár, és 21,5 mil­liárd schilling állami támo­gatást igényel az évtized vé­géig. A vállalat ügye orszá­gos méretű társadalmi prob­lémává és érzékeny politikai témává vált. A koalíció tu­lajdonképpen már a Voest- Alpine kérdésében megrop­pant, hiszen az FPÖ nem ér­tett egyet a szocialisták sza­nálási tervével. Jellemzi ugyanakkor a helyzetet, hogy az 1970 óta ellenzékben levő Osztrák Néppárt (ÖVP) nem utasítja vissza a kormány által megajánlott állami tá­mogatást. Lehet, hogy az ÖVP a Voest-Alpine kapcsán már az esetleges nagykoalícióra ka­csintgatott? Ügy tetszik, a gondolat az SPÖ-től sem ide­gen. Ezzel kapcsolatban ma­ga a kancellár is kijelentet­te: leginkább a nagykoalíci­ós kormányzást tartja meg­valósíthatónak, ha a szocia­listák a választásokon nem szereznének abszolút többsé­get. Márpedig novemberben alighanem patthelyzet alakul ki a két nagy párt között. A legújabb felmérések szerint mindketten 45 százalék kö­rüli eredményre számíthat­nak. Az elkövetkező válasz­tások tétje tehát minden bi­zonnyal az, hogy melyikük állíthat kancellárt a közös kormány élére. Laczik Zoltán Lehet, hogy ez a búcsúkézfogás? Franz Vranitzky osztrák kancellár (jobbról) búcsúzik Steger szabadságpárti aikancel- tártól, s egyben a jelenlegi kormánykoalíciótól is Megnyílt az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszaka a külügyminiszteri találkozó előtt — Moszkvában Szakszervezeti világkongresszus Berlinben Megkezdte tanácskozását a XI. szakszervezeti világkongresszus. A köztársasági palotában egy hétig tartó szakszervezeti világ- fórumon minden eddiginél szé­lesebb körű a részvétel. 154 or­szágból több mint négyszáz szer­vezet küldte el küldöttségét az NDK fővárosába. A kongresszust rendéző Szakszervezeti világszö­vetség (SZVSZ) — az egyetlen, amely szocialista, fejlődő és tő­kés országok szakszervezeteit egyaránt tömöríti — a legna­gyobb, haladó nemzetközi szak- szervezeti központ. Gáspár Sándornak, az SZVSZ elnökének megnyitója után Erich Honecker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK Államtanácsának elnöke köszöntötte a kongresz- szust. Az NDK vezetőjének nagy tapssal fogadott beszéde után a kongresszusi küldöttek elfogad­ták a tanácskozás napirendjét és a munkabizottságok összetételét. Ezt követően Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára terjesztette elő az SZVSZ Irodájának beszá­molóját, amely az 1382-es X. Szakszervezeti Világkongresszus óta a nemzetközi életben és a nemzetközi szakszervezeti moz­galomban bekövetkezett változá­sokat elemezte, s az elkövetkező évek feladatairól szólt. A délutáni teljes ülésen a fő­titkári beszámolót három hozzá­szólás egészítette ki. Ezek a bé­ke megőrzésének kéqdéselvel, a gazdasági és szociális kérdések­kel, valamint a szakszervezeti jogokkal foglalkoztak. Szeptember 19-én és 20-án Washingtonban sor kerül Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügymi­niszter találkozójára. Felada­tuk a tanácskozásukat elő­készítő kétoldalú és igen szé­les témakörű konzultációso­rozat mérlegének megvoná­sa, illetve annak tisztázása, hol tart a szovjet—amerikai viszony jelenleg, és van-e esély a továbblépésre. * A kétoldalú szakértői meg­beszéléseket szovjet részről hasznosnak minősítették, rá­mutatva arra is, hogy to­vábbra is fennállnak alapve­tő ellentétek. „A két fél el­lenőrizte politikai óráit, itt- ott megtisztították a szerke­zeteket, megtörtént az órák bizonyos pontosítása, ám az órák szinkronba állítása nem sikerült” — állapította meg Vlagyimir Petrovszkij szov­jet külügyminiszter-helyettes múlt heti sajtóértekezletén. Sevardnadze és Shultz bi­zonyosan találkozni fog, az akadályokat sikerült elhárí­tani. Eredetileg már május­ban tárgyalóasztalhoz kellett' volna ülniük, de a Líbia el­len áprilisban végrehajtott amerikai terrorbombázás mi­att szovjet részről a találko­zót lemondtak. A Líbia kö­rüli, múlt hónapi amerikai flottamozdulatok miatt tar­tani lehetett az események megismétlődésétől, de sze­rencsére nem így történt. Az utolsó akadály az elmúlt he­tekben a Daniloff-ügy volt: a titkos iratok átvételén raj­takapott amerikai tudósító esetét Nyugaton annyira fel­fújták, hogy félő volt:egész világot érintő, több nagyság­renddel fontosabb ügyeket fog elhomályosítani. Itt vé­gül kompromisszumos meg­oldás született. Felmerül a kérdés, milyen körülmények közepette kerül sor a washingtoni találkozó­ra? Mihail Gorbacsov, a Ru- dé Právónak adott nyilatko­zatában úgy fogalmazott, hogy a genfi csúcstalálkozó utáni amerikai kormánypoli­tikát elemezve aggasztó kép tárul elénk, amiből az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy amerikai részről legalizálni akarják a fegyverkezési haj­szát. A genfi csúcs óta egy jottányit sem közeledett a két fél a fegyverzetcsökken­tésről szóló megállapodáshoz — állapította meg a főtitkár. Geraszimov külügyi szóvi­vő korábban arról beszélt, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó felé tovább vezető útról a külügyminisz­teri találkozón fognak dön­teni. Mihail Gorbacsov leg­utóbb ugyancsak úgy fogal­mazott, hogy ezen a találko­zón fogják tisztázni, van-e a szovjet—amerikai párbeszéd­nek esélye a továbblépésre. A Szovjetunió mindenesetre híve az újabb szovjet—ame­rikai csúcstalálkozónak — mondotta —, ám egy ilyen csúcs aligha hoz hasznot, ha folytatódik a fegyverkezési hajsza, ha fokozódik a fe­szültség, ha megszegik a meglevő szerződéseket. Amerikai részről mestersé­ges optimizmust keltenek, mintha a csúcstalálkozó elő­készítése teljes gőzzel foly­na, hogy azután, ha szüksé­ges, azt mondhassák, a Szov­jetunió politikája miatt nem születtek eredmények —mu­tatott rá Mihail Gorbacsov. A szovjet megnyilatkozá­sokban visszatérő motívum, hogy az amerikai fegyverke­zési törekvések lényegében a Szovjetunió gazdasági tönk­retételét célozzák, s mint Valentyin Falin, az APN sajtóügynökség igazgatója ta­lálóan fogalmazott: háborút kívánnak folytatni a fegyve­rek felhasználása nélkül. Szovjet részről diplomáciai, katonai, politikai és propa­ganda téren felvették a har­cot az amerikai törekvések­kel szemben: rávilágítanak a világ közvéleménye előtt az amerikai békeszólamok tar- talmatlanságára és a valódi amerikai szándékokra; rész­ben a várhatóan fokozódó terhek miatt elkezdődött a szovjet gazdaság nagyszabá­sú korszerűsítése; katonai részről az amerikai fegyver­kezési lépések lehetőleg mi­nél olcsóbb, ám mégis haté­kony ellentételezésére töre­kednek, jelezve, hogy nem kívánják lemásolni az Egye­sült Államok hihetetlenül költséges fegyverkezési meg­oldásait. Diplomáciai síkon több nagyszabású szovjet le­szerelési javaslat született, a Szovjetunió négyszer hosz- szabbította meg egyoldalú atomkísérleti moratóriumát, és egy régi nyugati kifogást felszámolva jelentékeny elő­relépés történt a helyszíni el­lenőrzés terén is: kölcsönös megállapodás alapján ameri­kai tudósok kezelte ellenőrző berendezések működnek a szemipalatyinszki kísérleti terep közelében, s a stock­holmi konferencián a Szov­jetunió ugyancsak kölcsönös alapon hozzájárult európai területe esetenkénti, repülő­gépről történő ellenőrzéséhez. Nagyszabású, több síkon folytatott küzdelem folyik tehát a két fél között egy­más szándékainak semlegesí­tésére és saját célkitűzéseik elérésére. A republikánus kormányzat hatalomra jutása után nem kívánta ott foly­tatni a szovjet—amerikai kapcsolatokat, ahol elődei abbahagyták. Közel hat évre volt szüksége ahhoz, hogy önmagával dűlőre jusson, és meghatározza, milyen mér­leg elérésére kíván töreked­ni ebben a viszonyrendszer­ben. Az, hogy a két fél kö­zött a nukleáris és űrfegyve­rektől kezdve, Afganisztánon keresztül a kultúráig terjedő, igen széles körű konzultáció­sorozat volt és további tár­gyalások lesznek, jelzi, hogy az amerikai álláspont kiala­kult. s most már a két fél álláspontjainak közelítése a feladat. Az eheti külügymi­niszteri tanácskozás talán már választ ad arra a kér­désre. eredmény reményében tartható-e meg a szovjet— amerikai csúcstalálkozó. Várad! Emil

Next

/
Thumbnails
Contents