Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-17 / 219. szám
1986. szeptember 17., szerda Nyílt napok a meteorológiai állomáson Takács Győző (jobbról) nyitja meg Boros Péter kiállítását Igazi, „csillagnéző” nyáresti hangulatban nyitották meg tegnapelőtt este Békéscsabán, a Meteorológiai és Ionoszféra-kutató Állomáson a nyílt napokat. Az itt dolgozó lelkes kollektíva új kezdeményezésével elsősorban mindennapi munkáját, kutatási tevékenységét , kívánja szélesebb körben megismertetni és népszerűsíteni. Azzal pedig, hogy egyidejűleg egy ígéretes tehetségű békéscsabai szobrásznak rendeztek kiállítást, a szellemi élet más körei felé való nyitási szándékukat fejezték ki. Csaknem hatvan érdeklődő jelent meg hétfőn a Békéscsabától 5 kilométerre, a dobozi út mentén levő obszervatóriumban az eseménysorozat megnyitóján. Az intézet előtti téren, kellemes alkonyi időben nyitotta meg a szeptember 15- étől 21-éig tartó programot Kurucz Gyula, a meteorológiai állomás vezetője. Elmondta, hogy az alkotás, az emberi megismerés két útja között kerestek kapcsolatot, találkozást a bemutatókkal: a tudomány és a művészet produktumainak közös élményét próbálják megteremteni. Az állomás munkatársai, szakemberei vasárnapig egész nap (éjjel 11 óráig!) a vendégek rendelkezésére állnak, hogy bemutassák megfigyelő és kutató munkájukat. Ezenkívül lézerbemutatót is tartanak esténként. Szintén estéli látványossága távcsöves csillagászati bemutató, nappal pedig lehet majd — megfelelő szűrőlencsével — távcsővel a Napba nézni. A bevezető szavakat követően — immár holdfény mellett — nyitotta meg Takács Győző keramikusművész Boros Péter rajztanár szoborkiállítását. Szeretettel és hitet adó méltatással beszélt az eredeti gondolkodásmódú szobrászról és műveiről. A szobrokat az intézet előcsarnokában és lépcsőházában helyezték el, úgy, hogy este már az Üvegíelületek tükrözései is játékosan beavatódjanak az élménybe. Boros Péter bölcseleti mélységű gondolataihoz újszerű íormát, izgalmas felületeket talál a gipsz és a drapéria együttes használatával. Eleven, magvas ötletek érzéki megformálást kapnak műveiben. Mindenképpen illenek az eget, a végtelent vallató kutatóberendezések környezetébe, és méltók az idősebb művésztárs ajánlására! A rendezvény, egy nap után, máris sikeresnek mondható. Tegnap, kedden egész nap váltották egymást az egyéni és a csoportos érdeklődők. Minden elismerést megérdemel a kezdeményezés kulturális, ismeretterjesztő értékei miatt. A meteorológiai állomás dolgozói külön is, akik munkájuk mellett nem kevés áldozatot vállaltak a non-stop programsor sikeréért. P. A. mSamSÍ Dz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat WM felvételre keres: — bérszámfejtési csoportvezetői munkakörbe munkaerőt az alábbi feltételekkel: felsőfokú vagy mérlegképes könyvelői végzettség, 5 éves szakmai vezetői gyakorlat, bérezés a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, megegyezés szerint — vizsgázott gépészt — női segédmunkásokat — férfi anyagraktárost középfokú iskolai végzettséggel. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. utca 8. szám Telefon: 46/125-ös mellék. Együttműködési megállapodás Vásár — másképp Együttműködési megállapodást kötött a Magyar Úttörők Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium. Ennek értelmében a két fél a jövőben továbbfejleszti az úttörőkorosztály körében végzett hazafias honvédelmi nevelőmunkát, a Magyar Néphadsereg életének, tevékenységének bemutatását. A technikai propaganda bővítésével igyekszik hozzájárulni a korszerű haditechnika és a katonai szolgálat iránti érdeklődés felkeltéséhez, valamint az eddigieknél hatékonyabban, közösen tevékenykedik a gyermek- és úttörőlétesítmények fejlesztésében. Az együttműködési megállapodást — amely a célok megvalósítása érdekében számos konkrét, feladatot tartalmaz —, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter írták alá. Új vasércdúsító technológiai eljárás ■ A Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat szakemberei új technológiai eljárást fejlesztettek ki, amelynek alkalmazásával a hazánkban eddig nem dúsított importált vasércek közül az átlagosnál gyengébb minőségűek előzetes kezelését oldják meg. E technológia bevezetését tervezik az idén januárban leállított rudabányai vasércdúsító ismételt üzembe helyezésekor. A módszer kettős haszonnal jár: a dúsítás eredményeként a vasérc feldolgozásakor népgazdasági szinten évente több száz millió forintos megtakarítás érhető el, s lehetőség nyílik a már használaton kívül helyezett rudabányai üzem újbóli gazdaságos működtetésére. A nyersvas feldolgozásakor az egyik legköltségesebb, energiaigényes eljárás a vasércben levő meddő anyagok eltávolítása, illetve a tényleges vastartalom (férrum) kiválasztása. A most kifejlesztett Vaskút-technológia az ércnek olyan speciális kezelését oldja meg, amellyel már a tényleges feldolgozás előtt jelentősen növelhető a vasérc ferrum-, továbbá vas- oxidtartalma. M ég meg sem nyílt az idei BNV, amikor már divatos beszédtémává vált. Amint arról néhány lap híradásából értesülhettek, a mostani ősztől több nagy magyar cég nem vesz részt a vásáron, vagy legalábbis cikkünk megírásáig nem jelentkeztek. Kár volna emiatt meghökkennünk, felháborodnunk, vagy szomorkodnunk. A vállalati önállóság korát éljük, minden gazdálkodó szerv maga dönt afelől, hogy milyen rendezvényeken képviselteti magát, mennyire ítéli azt fontosnak. Megszűnt a felülről jövő „leszólások”, sugalmazások kora, mint ahogy szűnőben van az olyannyira nem szimpatikus „elvárásoké”, vagy a támogatásoké. Annak a kezében, illetve fejében legyen a döntés joga, aki állja a cehhet és fizet a részvételére nem csekély forintokat. Ha tehát úgy ítéli meg, nem érdemes eljönnie, mert már jövőre is eladta ösz- szes áruját, kapacitását jó előre lekötötte, minek hirdessen? Csak azért, hogy tudassa, jelen van a piacon? Egy nagy cipőgyár mindenképpen jelen van a belföldi kínálatban, bizonyos cikkeivel olykor monopolhelyzetben is. Ha ügyes, és szerencsés, akkor a külpiacon is jegyzik, és lehet, olyanok a vevői, akik rövid udvariassági látogatásra, mondjuk a tengerentúlról, nem is röpülnek ide a BNV kedvéért. Előfordulhat, hogy a hiányzó vállalat nem a vásárt tartja a legalkalmasabb marketingeszköznek kínálata megismertetésére. Netán: ném ezt a vásárt. Hasznos volna afelől a Hungexpónak — csak úgy, kollegiális minőségben, mint egyik gazdálkodó szerv a másiktól, teljesítő a megrendelőtől — megtudakolni a távolmaradótól az okot, mert esetleg ő is tanulhat belőle. Megeshet, hogy korábban a részvételi díj ellenében nem nyújtott olyan szolgáltatást, amelyet elvárt volna tőle egy iparvállalat. A harmadik eset, amikor egy szakma mélyponton van. Vezetői úgy vélik, minden fillér számít, takarékoskodnak, egyébként sem tudnak kirukkolni komoly ajánlattal, világ- színvonalú áruval, ezért legfeljebb egy tablóval jelzik, hogy léteznek, semmi több. Ez a jelzés ezúttal nem annyira a potenciális vevőnek szól, mint inkább a szakma felügyeletének — akárha új szabályozással is, de rendet kell tenni a házuk táján... Ettől függetlenül természetesen az idei BNV-n is zajlik majd az élet, lesz sok divatbemutató, kóstoló, szakmai nap és több tucatnyi külföldi kiállító, ha nem is jegyeznek abszolút rekordot számukban. Ez betudható visszafogott importpolitikánknak, beruházási helyzetünknek. Mindenképpen érdekes, hogy jó néhány partnerünk először, vagy sok év után, újból nemzeti kiállítással jelentkezik, ami külkereskedelmi térképünk egyes részleteinek átrajzolására utal. Számíthatunk üzletkötésekre is, bár azzal aligha árulunk el titkot, hogy az üzletkötések többsége nem a BNV idején kötődik, mint ahogyan a házasságok sem a mennyben köttetnek. A vásár legfeljebb jó alkalom arra, hogy aláírásokkal pecsételjék meg a szerződést. Az idei BNV mindenesetre figyelmeztet rá: nincsenek örök érvényű szabályok és jó néhány tabu is csak annak volt kikiáltva. Az érem másik oldaláról se feledkezzünk meg. Aki részt vesz a vásáron és költségbe verte magát emiatt, tudja is, hogy miért teszi. Itt volna az ideje, hogy a résztvevők saját maguktól várják el elsősorban a színvonalas üzleti munkát. Ne csak a pletykálkodás csörgedezzen, a kávé folyjon a standokon. Mély gyökerei vannak e magatartásnak. A magyar (vásári) munkastílus — külföldi színhelyeken is — általában és enyhén szólva, laza. Nincsenek követelmények, és ez a lagymatag álmunka terjed. A nagyközönségnek drága prospektusokat osztogatni: ezért nemhogy külföldre utazni bűn, de a termékek többségének esetében, Kőbányára is kár. Mindehhez persze tudnia kellene egy cégnek, hogy mit is akar egyáltalán. Ne legyen hiánycikk az alapokon nyugvó terv, a markáns piacpolitika, a megbízható gyártmányfejlesztés. Igazi újdonságokkal kellene kirukkolni és elérni, hogy annak stabil gyártási háttere legyen. Ha rendelni akar valaki abból, ne döbbenjenek meg ezen, hiszen éppen ezért vannak itt! I lyen feltételek mellett nagyon hasznos fórum egy vásár. Világszerte óriási a divatja, ha nem is a BNV- stílusú bemutatóknak, hanem a szakvásároknak. Nem a műfajban van tehát a hiba. Elek Lenke flz enyém, az olyan... A szülők gyakorta jobban szeretnek gyerekükkel dicsekedni, mint foglalkozni. A parton két asszony beszélget. A hideg vizes medence lépcsőjén 5 éves kislány lubickol. — Ki nem jönne a vízből — ömleng róla az anyja. — Órákig benne van. Imádja a vizet. A kislány szája még 20 perccel ezelőtt szederjesbe hajlott. Hallja, hogy róla van szó, hát még inkább játssza, mennyire jól érzi magát az őszies vízben. Anyja, hogy illusztrálja igazát, felteszi a kérdést: — Nem jössz még ki, kislányom? — Nem, nem. Olyan jó a víz — válaszol egy görcsbe ránduló hang. — Látod, ilyen — ferdul az asszony társa felé, és folytatják a csevegést. A fő téma, hogy milyen remek az ő kislánya. Húsz perc múlva a kislány szája már fekete, bőre folyamatosan borsódzik és lilul, s a csepp gyerek alig kap levegőt a didergéstől. Az anya kitartóan dicsekszik. Már éppen szólnék a lánykának, hogy fázol, jobb volna, ha kiszaladnál a napra, mikor a gyerek nem bírja tovább az acél- lédi szerepet és kiszól: — A ... a... anya. Fá.... ázom. — Gyere gyorsan ki, te kis sellő. A remegő testet törülközőbe csavarja a gondos anyai kéz. — Ilyen ez, amíg bele nem fagy, nem jön ki — teszi fel az unt lemezt. — Imádja a vizet. A kislány azonnal méltó szeretne lenni a dicsérő szóra: havava meegtööröltél, úú ... újra bemegyek. * * * A mászóka tetejéről a 6 éves kissrác odakiabál a pádon beszélgető anyjához: — Leugrom! — Ne ugorjál, másszál le! — válaszolja oda sem figyelve az anyja. — De leugrom! Nincs válasz. A gyerek vár egy kicsit, aztán leugrik. Nagyot zuppan, de gyorsan felpattan. Anyja mindebből nem látott semmit, elmerülten meséli, milyen kutyaütő, rossz az ő fia. . Panaszában sűrűn megcsillan a dicsekvés. Mert egy fékezhe- tetlen, fantáziadús, mindent tönkretevő férfijelöltről állít ki bizonyítványt. A gyerek eközben hátsóját tapogatja. Az előbb mégiscsak megütötte magát. Újabb mászókákkal próbálkozik, hintákat lökdös, de szíve szerint már odamenne anyjához egy simogatásra. Csakhogy az épp arról beszél, az ő fia milyen belevaló, és semmiféle fájdalomtól nem fél. A fiú sarkon fordul, s újra felkúszik az egyik .vaslétrára. Kicsi teste tele van horzsolásokkal, sebekkel, egyik karján vagy húsz centis égési seb. — Anya, leugrok! Az asszony álharagos pillantást vet felé, s máris visszafordul ismerőséhez: — Most nézd meg! Hát nem erről beszéltem? Több se kell a srácnak, leugrik a másfél méter magas mászókáról. — Egyszer majd jól összetöröd magad — mondja az anya belenyugvón. — Hiábá, az ember nem győz aggódni értük — válaszolja a másik asszony megértőén. __ (,t __ F otó: Szűke Margit
