Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
1986. augusztus 12., kedd TAI a „szinten tartáson” Közművelődés a téeszekben Rekkenő hőség — a mezőgazdasági munkák dandárja. Némi túlzással így is lehetne jellemezni a kora tavasztól késő őszig terjedő idő csúcspontját. De mégis: most essék szó mindarról, ami nélkül — már- már közhelynek számít a kifejezés annak ellenére, hogy igazságának érvényre Juttatásáért még mindig sokat kell győzködni... Mert a termelés, az új előállítása aligha képzelhető el kulturált körülmények nélkül. Ez pedig egyet jelent a résztvevők műveltségével. Mostanában, amikor mind nagyobb hangsúly helyeződik a minőségi kategóriákra, illetve ezen belül a szellemileg is hasznosabb értékek megteremthe- tőségeinek hogyanjaira, a termelékenység józan növelésének kérdéseire, az ésszerűség mindenképpen a fenti elv megvalósítását szorgalmazza. De hogyan is valósul meg mindez a Békés megye gazdaságát alapvetően meghatározó mezőgazdasági, ezen belül is a szövetkezeti üzemekben? A szakmai-érdekvédelmi munkát a termelőszövetkezetek megyei szövetsége vállalta föl, amelyhez nyolcvanegy téesz tartozik. A szövetkezetpolitikai munka szerves részét kellene hogy képezze az a tevékenység is, amely a termelőegységek szociáliskulturális bizottságainak működésére hathatna. Az alá- és fölérendeltségi viszonyt — pontosabban: a gazdasági munka hogyanjait is meghatározó tevékenységet — hogyan is értékelik, arra két példa: hiába született meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának állásfoglalása, miszerint megyei — koordináló szereppel is — kulturális bizottságot kell létrehozni, ezt megyénkben nem látták szükségesnek; a megyei szövetség legfőbb szerve, a közgyűlés, legutóbb 197í!-ban tűzte napirendre a művelődés ügyét... De ez így, ilyen megközelítésből mégsem fedi a valóságot. A 81 szövetkezet jelentősebb részében mégis súlya van annak, amit művelődésnek nevezünk. Ok-okozati viszony is felfedezhető a gazdasági eredmény és a „közművelődési mozgolódás” között. Amíg az ipari üzemeknél a termelési siker nagysága egyenesen arányos a kultúrára áldozott erők nagyságával, addig a téeszekben az emberekkel való törődés mértéke a nyereséget, de nem kiugrót termelő gazdaságokban a legszembetűnőbb. Az úgynevezett „szupertéeszekben” (elsősorban megyénk déli területein) már eleve „nyert ügye” van a vezetőségnek. Ügy hiszik. gondolják: felesleges erre a célra áldozni, mikor amúgy is „sínen van a dolog”. A ráfizetéssel dolgozó téeszekben pedig — érthető módon — a napi tűzoltó- munkára kell fordítani minden energiát. E sorok írójának emlékei között ma is elevenen él egy beszélgetés. Persze, akkor is művelődésről volt szó. A helyszín az egyik téesz elnöki irodája volt. A gazdaságvezető akkurátusán végighallgatta a jelen levő népművelők érvelését, majd közölte: kérem, nekünk termelni és termelni, csakis termelni kell. A többi engem nem érdekel! A hogyan sem! Csak menjen a verkli! A történet pikantériája, hogy később csak kiderült: eleddig is csődöt termeltek... Mindez persze véglet, noha még ma is sok gazdaságra jellemző. A mentalitásra. De nem kevesen vannak azok a gazdaságok is, ahol a vezetőség példamutatással, jól felfogott személyes érdekből ráfigyel arra, amit mondjuk a helyi üzemi közművelődés gazdája, a szociális-kulturális bizottság mond, alkalmasint határoz. Mert közérzetről van szó. Ma már egyre inkább nemcsak az számít, hogy csak tele van a boríték, hogy a zárszámadáskor kiosztható milliókról beszél a szónok. Az a bizonyos „körítés” is meghatározhatja a termelésben alapvető emberi hozzáállást. Szinte minden azokon a bizonyos apróságokon múlik. Sokszor nem is azon, hogy a téesz mennyire nyitja ki azt a bukszát... Megyénkben minden tizedik szövetkezet eltart egy pávakört. A tagok kérték, hogy ma már több kell, mint hogy „csak” énekelgessenek. A szövetség a Kórusok Országos Tanácsával (KOTA) közösen többnapos bentlakásos továbbképzést szeretne indítani az együttesek vezetőinek. Csak szívből, csak amatőrizmussal ma már ez sem megy! Más: a gyulai és a gyomai táncegyüttest a téeszek is — nem kevés ősz- szeggel — támogatják. A helyi és környékbeli szövetkezetek a nemrégiben alakult békésit is akarják. Teszik is, sőt növelnék is az összeget, ha a csoport minősítést szerez, ha már arra képes. Az „apróságok” forintra átszámítva persze megyei összesítésben legalább hétjegyű összeget jelentenek. Hogy pontosan mennyit, az meghatározhatatlan. Megyénk kistelepüléseinek zömében a termelőszövetkezet jószerével az egyetlen munkaadó, ha úgy tetszik: a falu meghatározója is. Az ottani művelődési ház például a téesz támogatásából él. Hogy forintban ez mennyi? Mondani lehet számot, összeget, de úgyis mindegy: nem jellemez semmit. A pénzügyi szabályzók miatt ennek sokszorosa vándorol oda: a téesz tagjainak, vagyis a község lakóinak érdekében, szolgálatában. A szövetkezetek ugyanis rádöbbentek arra, hogy dőreség kihasználatlanul hagyni az állami (tanácsi igazgatású, fenntartású) közművelődési intézmény „kapacitását”. Beszálltak és ezt nem lehet eléggé magas felsőfokkal, mint elismerő szavakkal, illetni. Az említett szociális-kulturális bizottságok (amit vállalatoknál művelődési bizottságoknak neveznek) mellett a másik hajtómotor — sok esetben „nagyobb lóerővel” — a téesz nőbizottsága. Sokrétű feladatuk mellett — és azon belül — a legkisebbekért és a legöregebbekért szeretnének sokszor a lehetőségeiket is meghaladó módon tenni. Ebben a munkában is szinte kivétel nélkül vállalkozó és a koordinálást magára vevő irányító — és: partner! — a téesz pártszervezete, -bizottsága. Igen, a nyugdíjasok. Ebben a témában szinte korszakot meghatározó az a változás, amely az elmúlt években bekövetkezett. Szociális és kulturális vonatkozásokban is. „Ráérünk már arra is figyelni, amire nem volt idő az elmúlt évek alatt” — mondta ki múltkor egy nyugdíjas-találkozón az egyik nyolcvan után is tettre kész hattyúfehér hajú bácsi. A té- eszeknek és persze a szövetségnek elemi kötelessége, hogy rájuk, sorsukra, életükre mindennél jobban figyeljenek. S teszik is. A szövetség szociális bizottsága felmérést készít, amelynek eredményeit, a hozadékot szeptemberben teszik az asztalra. Várhatóan megannyi következtetésre ad majd lehetőséget. Annyi máris elhatározott: egy-két éven belül szeretnék elérni, hogy a bevált klub megyénk minden településén megalakuljon, működjön. Ebben a megyei állami közművelődési hálózat bázisközpontjára, ezt a feladatát is kiválóan gondozó nagyszénási művelődési házra is számítanak. Sok-sok mindent lehetne még példaként felsorakoztatni, amelyek inkább érte, mint ellene szólnak. Hogy például Az ember és környezete elnevezésű, a megyében munkálkodó szocialista brigádok közművelődési mozgalmát segítő éves akcióra a tavalyi negyven helyett most 110 brigád jelentkezett, hogy Kondoroson és Füzesgyarmaton egész napos kulturális programot finanszíroz a helyi szövetkezet és így tovább. Mindezek lényege talán ebben foglalható össze: a mezőgazdasági szövetkezetek zömében a vezetőség — értelemszerűen a tagság akaratát. kívánságát figyelembe véve — a kultúra vonatkozásában is többet kíván, akar, mint egyszerű szinten tartást. Nemesi László Ha Budapesten jár... flz avarok kincsei a Magyar Nemzeti Múzeumban Szakállas férfiarcot ábrázoló csat Hajdúdorogról Huszonnégy magyarországi múzeum legszebb avar leleteiből kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A több mint 4000 tárgyat bemutató kiállítás az elmúlt év során nagy sikert aratott Moszkvában, Frankfurtban, Nürnbergben, Párizsban és Bécsben. Az avarok a VI. század kö- zeoétől a IX. századig éltek a Kárpát-medencében. 250 éves fennállás után önálló államuk a frank és a bolgár hódítások nyomán széthullott, egyes néptöredékük azonban minden bizonnyal megérte a magyar honfoglalást is. Az avarok kincsei című kiállítás tárgyai ezt a három évszázadot elevenítik fel a sírleletek segítségével. A történelmi időrendet követő vitrinek sora szemlélteti az al- táji vidéktől a Duna-meden- céig vándorló avarság sok szálból összetevődő műveltségét, majd a 630-as évekig tartó bizánci háborúk eredményeképpen az avar birodalomba bekerült idegen népelemek hagyatékát. A pompás véretekkel díszített övék, aranylemezzel borított fegyverek és használati tárgyak, színarany ivóedények, ékszerek és ruhadíszek a nomád népek fejedelmi udvarának gazdagságát tárják elénk. Az egyszerűbb használati tárgyak, lószerszámveretek, kerámiák pedig az alsóbb néposztály műveltségét érzékeltetik. A kiállításon látható a híres nagy- szentmiklósi aranykincs másolata, amelynek egyes darabjai feltehetően az avar korban készültek, egésze pedig avar kagáni kincstárból származik. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. KÉPERNYŐ Töltsön egy estét a televízió mellett Legyen az este, amit a tv társaságában töltünk, például a pénteki. Ezúttal végre gondot jelentett, hogy mindkét csatornán jónak ígérkező programot kínált, melyiket válasszam tehát? Érdekelt volna a második műsorban sugárzott riport a két sakkzseniről, Karpovról és Kaszparov- ról, akik bizonyára nem csak a hatvannégy kockás tábla mellett, de Sugár András mikrofonja előtt is szolgáltak volna érdekességgel. Ha őket nézem, alkalmam lett volna még egy török rövidfilm segítségével egy anatóliai barangolásra is, ami szintén csábító ajánlat. Ám, hogy mégis az egyes csatornán sugárzott tévéjátékot, Kisfaludy Károly Kérők című darabját néztem, annak személyes okai vannak. Erről a műről ugyanis mindig eszembe jut az a régi amatőrszínjátszó-mozgalom, aminek ma már csak halvány emléke él. Kisdiák koromban, Gyomán, olyan emlékezetes előadásokat láttam, mint a hét határban híres Állami Áruház. A Glauziusz bácsit alakító szereplő napközben a háztartási boltban volt kiszolgáló, de esténként olyan sikerrel énekelte az „ember lesz az én kis unokám” refrénű dalt, hogy mindenkinek meggyőződése volt, van olyan jó, mint a filmen Feleki Kamii. Fergeteges siker volt a Csongor és Tünde is. Időközben Csongor úrfi galambősz hajú férfiú lett, de ha utcán találkozunk, ma is a régi hangulatok emlékével köszöntjük egymást. Amikor pedig Békéscsabára kerültem, gimnáziumba, ott a tulajdon iskolatársaim játszották a Légy jó mindhalálig című darabot. Még a színházban is felléptek vele. Istenkém, de jó lenne „benne lenni” egy ilyen előadásban! — sóvárogtam. Ez az idő is elkövetkezett, próbálni kezdték a Kérőket, és a tanárnő rám osztotta Ferenc szerepét. Sose tudtam meg, milyen lett volna az előadás, hogyan alakítok a világot jelentő deszkákon, mert a bemutatóra nem került sor. Azt hiszem, arra az időre esett az amatőr színjátszás tudatos elsorvasztásának kezdete. Ám a Kérők számomra azóta is a hamvas ifjúság hangulatát jelenti. Jó érzéssel néztem tehát a péntek esti tv-játékot, amelyben különösen az a keret tetszett, ahogy a reformkori magyar színészet állapotát képzelték el az alkotók. És ha Kisfaludy Károlyról van szó, mindig arra a tanárra gondolok, aki furcsa módon igyekezett segíteni az érettségire készülő tanítványainak. Hónapokkal előre olyan néven szólítgatta őket, akiről majd felelniük kell. Jó reggelt Petőfi úr, mondta az egyiknek, ne mocorogjon Ady barátom, szólt máshoz. Csukja be az ajtót, Kisfaludy úr — figyelmeztette az egyik diákot, mire az visszakérdezett: melyik, a Károly, vagy a Sándor? Anekdotás kedvem végeztével pedig elmondom még, hogy mint vacsora után egy kis gyümölccsel, jó szájízzel zártam a péntek estét a Törvény című filmet nézve. ínséges időkben lám, lehetne színesíteni a kínálatot régi sikerek felújításával. Milyen jó ismét fiatalnak látni Gina Lolobrigidát, Yves Montandot, Marcello Mastroannit és Melina Mercurit, hallani szinkronként Somogyvári Rudolfot vagy Kőmives Sándort, figyelni épkézláb történeteket, amelyek egyre ritkábbak manapság. Forma—1 És feldübörögtek a motorok! Huszonhat kocsi állt az indítókockára, huszonhatszor kilencszáz lóerő várt a starti ra. Elkezdődött a visszaszámlálás, néhány másodperc volt már csak a rajtig. A televízió kamerái egyetlen pontra figyeltek, fontos pillanatnak néztünk elébe. Első alkalommal rendeztek hazánkban Forma—1-autóversenyt, s így úttörők lehettek a televíziósok, akik hírt adtak a világnak erről a motorizált látványosságról. Felrémlett bennem ekkor j sok kusza előzmény, amikor hinni se akartuk, hogy ha egy cirkuszi mutatvány erejéig bár, de részesei leszünk a nagy játéknak. Később féltettük a várost, a Népligetet, ahová eredetileg tervezték a mutatványt. Aztán zavarba ejtő gyorsasággal elkészült a Hungaroring, a pálya, amely a világ minden tájáról ide csábítja az érdeklődőket. Kell is a figyelem, jöjjenek messzi földről, lássák, hogyan élünk, mire vagyunk képesek. A magyarok csodálatosan csinálták, ilyen rövid idő alatt csodálatos környezetet teremtettek — nyilatkozott a győztes Nelson Piquet. Ne szóljunk ilyenkor, hogy nem megy még nálunk minden ilyen csodálatos gyorsasággal, higgyük inkább, lám itt a példa, hogy tudunk mi dolgozni pontosan, szépen, határidőre, sőt világszínvonalon. Egyébként a Forma—1 televíziós közvetítése ritka bravúr volt, érdemes a figyelemre. Még akkor is, ha a derekas munkát végző riporterek olyan lólábat is kilógató közvetlen reklámra ragadtatták magukat, mint például: „Csináljunk úgy, mint az Aranypók, ügyeljünk a részletekre.” Bizony, érdemes ügyelni, még ebben a nemzetközi i-eklám- kavalkádban is. (Andódy) Készül az új évadra a TIT orosházi szervezete A TIT orosházi szervezete a városkörnyéki szervezetekkel és csoportokkal együtt eredményesen zárta az 1985/ 86-os évadot. Közel 600 előadást és 80 tanfolyamot, ösz- szesen 2700 órában szervezett. Számos ismert közéleti személyiség, köztük dr. Czei- zel Endre, Marosán György és P. Szabó József tartott ismeretterjesztő előadást Orosházán. Az 1986 87-es évadban is színvonalas előadásokkal kívánják fenntartani a 200 főnyi tagság és a nagyközönség érdeklődését. Egyetemi előkészítőt szerveznek matematikából és fizikából, ugyanezen tárgyakból egyetemi konzultációkat is terveznek. Alapfokú és haladó gépírói tanfolyamokat hirdetnek. Primo számítógépeik elsősorban az általános iskolák rendelkezésére állnak. Szeretnék bővíteni a már hagyományos óvodai és általános iskolai idegen nyelvi szoktatókat, illetve a különböző diák baráti köröket. Az általános iskolák 8. osztályos tanulói részére, idegen nyelvből középiskolai tanulásra előkészítő tanfolyamokat szerveznek. Szeptemberben harmadik évébe lép a TIT fordítócsoportja, mely az eddigi tapasztalatok szerint mind a vállalatok, mind az egyéni megrendelők számára fontos szolgáltatást nyújt. Lovacskaformájú ezüst fibuta (ruhacsat) Keszthelyről Tárgyak a nagyszentmiklósi aranykincsből (KS — fotó)
