Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1936. augusztus 12., kedd o Ismét országosan elsők a Beköt újítói Ha összefognak kicsik és nagyok Az Ipari Minisztérium, a Textilipari Dolgozók Szakszerve­zete, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, vala­mint az Országos Találmányi Hivatal évről évre meghirdeti az újításiverseny-pályázatot. Az 1985. évi verseny első helye­zettje ismét a Békéscsabai Kötöttárugyár. Az erről szóló ok­levelet a gyár képviselői a fővárosban a közelmúltban ünne­pélyes keretek között vették át. — A kötő- és rövidáru iparági újításban lettünk or­szágosan elsők — mondja er­ről Szabó Sándor fejlesztési technikus, a vállalat újítási előadója. — Egymás után több éven át mi hoztuk el a pálmát, s az elismerés azt bizonyítja: érdemes törni a fejünket. A vállalat vezetői igen nagy gondot fordítanak az újítás támogatására. Dol­gozóink évről évre nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lésben részesülnek. Az önálló exportjoggal ren­delkező vállalat újítási elő­adója egyébként minden év­ben elkészíti és különböző fórumokon ismerteti az újí­tási feladattervet. Cél: anyag- és energiatakarékosság, az importkiváltás, a divatorien­tált termékek előállítási ide­jének rövidítése, a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek állandó javítása és még sorolhatnám!... A vezetőség megmondja konkrétan, hogy miben kéri a dolgc^ók segít­ségét és az alkotáshoz a le­hetőségekhez képest minden feltételt biztosít. Az újítási feladatterv ugyanis szorosan kapcsolódik a vállalat célkitűzéseihez. A vezetőség — élen Szuchy László igazgatóval és Mé­száros Sándor igazgatóhelyet­tessel — állandóan figyelem­mel kíséri az újítók alkotó munkáját és ha kell, szemé­lyesen segítenek a gondok megoldásában. Így válik az újítómozgalom kollektív munkává a Békéscsabai Kö­töttárugyárban. — Sok a régi újítónk, de egyre több új arcot látunk magunk között — folytatja Szabó Sándor. — A hasznos mozgalomba sokan bekap­csolódnak. 1984-ben 506 újí­tót tartottunk számon, 1985- ben pedig 534-et. A női újí­tók száma 276 volt, a KISZ- korú fiataloké pedig 181. Az egyéni újítókon kívül 33 szo­cialista brigád vállalkozik több feladat megoldására. Az elmúlt esztendőben az el­fogadott újítások száma 97 volt, ebből 86-ot sikerült hasznosítani, sőt: hetet át­vettek hazánk más vidékén dolgozó vállalatok. Az újítás gazdasági eredménye három­millió 682 ezer forint volt, és újítási díjként 288 ezer fo­rintot fizetett ki a vállalat. — Az eszmei érték termé­szetesen ennél jóval több, hiszen a Béköt sok drága, tőkés országból származó gé­pet üzemeltet, s bizony az alkatrészek itthoni előállítá­sa úgy forintban, mint idő­ben nagyon jelentős. Az újí­tások beadását, elbírálását és elfogadását állandóan szor­galmazzuk. De az átfutási idő nem azonos. Amíg egy újítás nem bizonyít, nem ismerjük a gazdasági hasz­nát, addig nem fizethetjük ki az újítási díjat. Ezért az újí­tóink szíves türelmét kér­jük. Arra törekszünk, hogy mindent gyáron belül old­junk meg, se a dolgozót, se a vállalatot ne érje károso­dás. — Az újítók alkotásait nagyrészt házilagos kivitele­zésben valósítjuk meg. De ha a saját műhelyünkben nincs valamire kapacitás, akkor a Kisipari Termeltető Vállalat békéscsabai kirendeltségének segítségét kérjük. A kapcso­lat velük nagyon jó, így nem kell az ország más tájaira szaladgálni segítségért. Ez idő- és forintmegtakarítást jelent. — A Békéscsabai Kötött­árugyár nemcsak hazánk minden tájára, hanem a vi­lág sok országába szállítja termékeit. Az újítási mozga­lom a termelésben, a csoma­golásban és a szállításban so­kat segít, mely szervesen kapcsolódik a népgazdasági célok megvalósításának prog­ramtervezetébe. A beszélgetésből az is ki­derült, hogy többéves ered­ményes munkájáért Hámori András főenergetikus meg­kapta a Kiváló Üjító ezüst fokozatát. Kimagasló ered­ményeket ért el a Váci Mi­hály és a Március 8. szocia­lista brigád. A vállalat köz­pontjában Doma László, a kikészítő főművezetője és Kondacs György kazánházi művezető jeleskedett újítá­sokkal, a békési telephelyen pedig Vetési Sándorné, Bé­kési Julianna és Tóth Fe­renc. Ary Róza jjjj: ijigiB'lllilrtifiMiMiTiTniT A HIÜSÁG AUTÓJA. „Az ismert tervezőmérnök füst­színű ablakokat szeretett volna Mercedesére, hogy ne ismerjék fel a városban, ám feleségének olyan Mercedes kellett, hogy láthassák, ki ül benne ...” Japánban az elegáns külföldi gépkocsi manapság a legnépszerűbb státuszszimbólum azok kö­rében, akik tehetősek ugyan, ám nem annyira, hogy megengedhessék maguknak a rendkívül magas telek­árak mellett a nagy méretű családi házat, a státusjelek „csúcsát”. Egyre többen vá­sárolnak Mercedeseket, BMW-ket, hogy havonta egyszer-kétszer megmutat­kozzanak az utakon. A vá­sárlásnál a teljesítmény, és a minél magasabb ár dönt. Ez utóbbival lehet a legin­kább „feltűnni”, hiszen Ja­pánban gyártják a legol­csóbb gépkocsikat. A legna­gyobb Mercedes 100 ezer dollárba kerül, míg a Toyo­ta élmodellje „csupán” 37 és fél ezerbe. A szerényebb típusoknál is jelentős az ár- különbözet. A „Starlet” ne­vű Toyota már 4400 dollár alatt is kapható, még egy hasonló képességű BMW-ért 25 ezret is lehet fizetni. BANKOK A VILÁG­RANGLISTÁN. A dollár ár­folyamának esése, szerepé­nek csökkenése miatt az Egyesült Államok kilenc bankja került le a bankok 500-as világranglistájáról, és egyidejűleg 11 újabb japán pénzintézet szerzett azon magának előnyös pozíciókat. Erről a spanyol Banco Cent­ral sajtóközlönye számolt be. Az országok ranglistáján Hispánia bankjai a nyolca­dik helyen álllak, az USA, Japán, az NSZK, Olaszor­szág, Franciaország. az Egyesült Királyság és Svájc mögött — az 500 vezető ban­kot véve alapul. KÍNA. Kína az év első felébep 223 millió dollár ér­tékben adott el elektronikai termékeket határain túl, ez csaknem tízszeresen haladja meg a tavalyi első hat hó­nap adatait. Az exportlistán elsősorban színes televíziók, magnetofonok, rádiók, vala­mint gyártósorok és gyártási eljárások szerepelnek. A kí­nai elektronikai cikkeket már harminc országban áru­sítják, köztük Japánban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban is. IRÁNNAK NEM KELL HITEL. Iránnak a jelenlegi helyzetben nincs szüksége külföldi hitelre — nyilat­kozta az iráni központi bank kormányzója. Hozzátette, hogy Irán eleget tud tenni valamennyi fizetési kötele­zettségének, jóllehet olajbe­vételei 1986 első felében 53,5 százalékkal estek vissza 1985 első hat hónapjához képest, értékben 6,225 milliárd dol­lárról 2,896 milliárdra. BELGA MUNKANÉLKÜ­LISÉG. Számottevően, 45 ezer fővel, 9,3 százalékkal emelkedett Belgiumban jú­lius folyamán a munkanél­küliek serege. Júniusban a munkaképes életkorú lakos­ság 11,3 százaléka volt ál­lás nélkül, egy hónappal ké­sőbb 12,4 százalékuk. Ez 522 és fél ezer főt jelent. A helyzet rosszabbodásának fő oka, hogy az iskolapadból kikerülő fiatalok többsége nem tud elhelyezkedni. MEXIKÓ. A mexikói kor­mány úgy döntött, hogy 10 százalékkal csökkenti az or­szág olajexportját a világ­piaci olajárak stabilizálása érdekében. A döntés sze­rint a jelenlegi, napi 1,5 millió hordós olajexport 1,35 millió hordóra mérséklődik. Mexikó, amely nem tagja az olajexportáló országok szervezetének, lépésévei az OPEC genfi termeléscsök­kentő intézkedését támogat­ja. A mexikói állami olaj- társaság, a PEMEX mosta­náig napi 2,6 millió hordó olajat termelt ki, amiből 1,5 millió hordóval exportált. Olajexportjának fele az Egyesült Államokba irányul. bukaresti A ELŐRE irta : Testvérmegyénk, Krad befejezte a búzaaratást A szövetkezeti tagok, a gépészek, mindazok, akik Temes, Arad, Arges és Bo­tosam megye mezőgazdasá­gában fejtik ki tevékenysé­güket, odaadással, elkötele­zettséggel és jó gazdákhoz méltóan munkálkodnak és befejezték a búza betakarí­tását. Nicolae Ceausescu elvtárs­hoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szocialista Köztársaság el­nökéhez intézett táviratok­ban e megyék pártbizottsá­gai hangsúlyozzák, hogy a búzaaratás befejeztével min­den erővel rátérnek a nyári mezőgazdasági kampány többi munkáinak gyors üte­mű elvégzésére. Határozot­tan tevékenykednek, hogy mielőbb felszabadítsák a te­rületet, elvégezzék az ara­tást, gondozzák a növénye­ket, begyűjtsék és tárolják a takarmányokat, betakarít­sák a zöldségféléket és gyü­mölcsöket, különleges figyel­met fordítva az állami alap­pal szembeni kötelezettség teljesítésére, a területi önel­látáshoz szükséges mennyi­ségek biztosítására. Ugyan­akkor törekednek az állatte­nyésztés, a többi mezőgaz­dasági szektor programjai­nak teljesítésére. A táviratokban kifejezésre jut az öt megye mezőgazda- sági dolgozóinak szándéka, hogy erőt nem kímélve tevé­kenykednek a növényter­mesztési és állattenyésztési termelés állandó fokozásá­ért, az idei és az egész öt­éves tervre szóló feladatok haladéktalan teljesítéséért, hozzájárulva a román mező- gazdaság intenzív fejleszté­séhez, a nép jólétének nö­veléséhez, és szocialista ha­zánk felvirágoztatásához. Termékváltás — munkamegosztással Annak ellenére, hogy ál­landóan foglalkozunk vele, a különböző ráfizetéses tevé­kenységek aránya növekszik és nem csökken. Sokféle oka van ennek. Előfordul átme­neti, vagy tartós visszaesés a munkában. De sokkal in­kább jellemző, hogy a növek­vő követelményekkel nem tartanak lépést az üzemek. A tempót diktálja a szigoro­dó gazdasági szabályozás, a dotációk és a közvetett tá­mogatások elapadása, a kül­piaci verseny fokozódása. A korszerű, a jól szervezett üzem is lépésváltásra, meg­újulásra kényszerül. Ha a terméke mégis veszteségessé válik, nem lehet azt egysze­rűen „kidobni a hajóból”. Az úgynevezett termékváltást megnehezíti, hogy a régi rá­fizetéses árura, szolgáltatás­ra is szükség van a hazai el­látásban vagy a devizaszer­zésben. VESZTESÉGBŐL NYERESÉG Szerencsés esetben az adott helyen veszteséges tevékeny­ség másutt nyereséges lehet. A jól működő kisvállalkozá­sok több területen a nagy­üzemek versenytársaivá, ese­tenként pedig segítőtársaivá váltak. A háztájinak, a vál­lalati és a nem vállalati gaz­dasági munkaközösségeknek, szerződéses üzleteknek, a kis­iparosoknak, kistermelőknek hasznát láthatják a fogyasz­tók, a felhasználók, de hasz­nát láthatják a szocialista üzemek is, amennyiben e kisszervezetek kiegészítik, rugalmasabbá, hatékonyabbá teszik működésüket. Az együttműködés, az ésszerű munkamegosztás sokszínű, kölcsönösen hasznos formái kialakultak. Közülük az egyik a veszteséges tevé­kenység átcsoportosítása és jövedelmezővé tétele. Nem elszigetelt, egyedi ese­tekkel van dolgunk. A szer­ződéses üzletek, vendéglátó egységek az üzemeltetési for­ma módosításával a veszte­ségből nyereséget varázsol­tak. Némely üzlet persze így is csődbe kerül, de annak árát nem a bérbe adó válla­lat, hanem a vállalkozó fi­zeti meg. Megemlíthetjük to­vábbá, hogy a zöldség-gyü­mölcstermelés jórészt kiszo­rult a nagyüzemekből. A ker­tészeti áru mintegy hatvan százalékát, a kézimunka-igé­nyes, nehezen gépesíthető zöldség- és gyümölcsfélék csaknem teljes egészét a ház­táji gazdaságokban, a zárt­kertekben, a hétvégi telke­ken termelik meg. A külön­féle javító szolgáltatásokat pedig a szövetkezetek, a ta­nácsi vállalatok helyett mindinkább a kisiparosok (szép számmal másodállás­ban), no meg persze a fusi- zók, a kontárok végzik. A veszteséges munkák át­csoportosítása, jövedelmező­vé tétele gyakran spontán fo­lyamat eredménye, s így az ellátás nem mindig elég biz­tonságos és kielégítő színvo­nalú. Az egyik évben példá­ul jó a termés és akadozik valamelyik zöldség- vagy gyümölcsféle felvásárlása, a következő esztendőben csak­nem biztosra vehető a hiány. VÁLLALKOZÓ KERESTETIK A szolgáltatások piacát — különösen a falvakban — a kielégítetlen igények széles köre jellemzi. Mindez óha­tatlanul felerősíti az idegen­kedést a termékváltással és a kistermeléssel szemben. „Baj van a szabályozással! Miért nem teszik a szocia­lista üzemeket érdekeltté az alapvető szükségletek kielé­gítésében?” Napjainkban is találkozhatunk ilyen meg­jegyzéssel és kérdéssei. Ám ezek a régi beidegződések, kialakult reflexek a mai kö­rülmények között nem meg­alapozottak. Az érdekeltség fokozása anyagi eszközöket igényel. Vagy az államkasz- sza terhére támogatják, ked­vezményezik az üzemet vagy a lakosság rovására emelik az árakat. Egyik út sem jár­ható. A termelés spontán át­rendezéseinek káros hatásait más módon kell felszámolni, vagy legalább korlátozni. Ügy, hogy a hatékonyság ne csupán a vállalat szintjén, hanem a népgazdaság egé­szében javuljon. Az inflációs folyamat mérséklése is csak ezáltal lehetséges. A kézimunka-igényes ker­tészeti kultúrák esetében például célszerű a kisterme­lést — a háztáji állattenyész­téshez hasonlóan — a szo­cialista nagyüzemekben in­tegrálni. Az ellátás kiegyen­súlyozottsága, biztonsága egyebek közt az áruátvétel és felvásárlási ár garantálá­sával megoldható. (De tartó­san nem mondhatunk le a tömegesen fogyasztott zöld­ségfélék — paradicsom, pap­rika, uborka — gépesített, olcsó nagyüzemi tömegter­meléséről.) NEM VISSZALÉPÉS Más módszereket kíván a lakossági szolgáltatások fej­lesztése. Elsősorban a kisipa­rosok számára szükséges vonzóvá tennünk ezt a tevé­kenységet, főként az első esz­tendőkben kölcsönökkel és adókedvezményekkel. De ösztönözni lehet és kell va­lamennyi kisvállalkozást —a kisszövetkezeteket, a (válla­lati) gazdasági munkaközös­ségeket — a lakossági szol­gáltatások végzésére. A ta­nácsok feladata a szakembe­rek utánpótlásáról való gon­doskodás. Főleg a hiányszak­mákban — a ruha- és cipő­javításban — fontos a kellő létszám beiskolázása. Az átrendeződési folya­matban, az ésszerű munka­megosztásban döntő szerepe van a kisszervezeteknek, köztük az egyéni, a családi vállalkozásoknak. Az egysze­rű, rugalmas munkaszerveze­tek alacsony ráfordításokkal dolgoznak, s más módon nem hasznosítható erőforrásokat mozgósítanak, s kapcsolnak be a gazdaság vérkeringésé­be. Aligha lehet politikái ag­godalommal nézni és vissza­lépésnek tekinteni egy-egy meghatározott társadalmi szükséglet rugalmasabb, ol­csóbb kielégítését csak azért, mert a termelő vagy a szol­gáltató nem állami vállalat vagy szövetkezet. A szocia­lizmus ügyének egyértelmű­en használ a hatékonyan működő háztáji, vgmk vagy kisiparos, és árt a fegyelme­zetlen, a hanyag, illetve egy­szerűen csak ráfizetéses munka, akármilyen szektor­ban is végezzék. A kisvállalkozások kiegé­szítő, besegítő szerepe bár­milyen hasznos, hatóköre mégis korlátozott. A külön­böző kisszervezetek hozzájá­rulhatnak a szocialista gaz­daság rugalmasabb, jöve­delmezőbb működéséhez, de nem pótolhatják a nagy- és középüzemek határozott kor­szerűsítési, megújulási, ter­mékváltási lépéseit. Elsősor­ban a változatlanul uralko­dó és meghatározó súlyú szocialista szektor eredmé­nyes munkája révén válhat versenyképessé a magyar gazdaság, számolható fel a nem gazdaságos tevékenysé­gek garmada. . VADHAJTÁSOK NÉLKÜL Van tennivaló a kisszerve­zetek háza táján is. Az egyéni és a szűk csoportér­dek túlhajtott érvényesülé­sének olykor a vállalat, a népgazdaság látja kárát. Gondoljunk azokra a vgmk-kra, amelyek kizáró­lag csak a túlórák eltünte­tését, s a bérszabályozás fellazítását szolgálják. A leg­nagyobb kárt azzal okozzák, hogy a külön munka indo­kolatlan felértékelésével le­minősítik a főmunkaidő tel­jesítményét, fellazítják a fe­gyelmét. Gazdasági és er­kölcsi kárt okoz minden ügyeskedés, visszaélés. Ha­szonbérbe adnak például tsz-földet, mondván, hogy nagyüzemileg nem haszno­sítható, mégis a szövetkezet szánt, vet és arat, a hasznot Ivedig a bérlő zsebeli be. Űjabban előfordul, hogy veszteségesnek minősítenek egy-egy állattartó részleget, szerződésbe adják az istállót, a jószágot magánszemélynek, aki meggazdagodik rajta. A vadhajtások lenyesésével, az ügyeskedések megszünteté­sével felszámolhatók a kis­szervezetekkel szembeni előítéletek. Csak etikus, a közösség javát szolgáló mód­szerek lehetnek gazdaságilag is hasznosak. Kovács József A szarvasi Szirén termékeinek zöme exportra készUI. Képünk a varrodában készült Fotó: Szőke Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents