Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 9., szombat II kánikulában is dolgoznak... (Folytatás az 1. oldalról) de ilyen izzasztó külső hő­mérséklet esetén ezek nem sokat segítenek. így marad hűsítőként a védőital, vagyis a citromlé és a szódavíz. Kezemmel keresem a me­leg hőforrását. Szerencsém­re csak a külső burkát érint­hetem. — Ez egy magasnyomású gőzzel működő, hengeres va­saló — mondja Szabó Rafa­el. — A legmelegebb gép, ez­zel vasaljuk az ágyneműket. Mikor a gépnél dolgozó Zsibrita Edittől kérdezem, hogyan bírja a meleget, csak mosolyog és annyit mond: — Hiába van meleg, mos­ni, s vasalni kell, mert ilyenkor is nagy a forgalom, várják az emberek a tiszta ruhát. Ahogy távolodunk, látom, nevető szemmel összenéznek. Észrevették, hogy már ez alatt az 5 perc alatt is át­izzadtam az ingemet. A következő helyiségben néhányan vasalnak. Ijesztő, ahogy az elektromos vasaló­ból fütyülve száll ki a forró gőz. Szpisják Jánosnétól megtudom, hogy itt „csak” 38 Celsius-fok van, így — ahogy ő mondja — igazán semmi okuk sincs a panasz­ra. Mikor kilépünk az udvar­ra, a kinti kánikula kelle­mesnek tűnik. Közben Szabó Rafael elmondja még, hogy naponta 30—35 mázsa ágy­neműt és 5—6 mázsa felső­ruházati cikket mosnak, va­salnak. Átszalad rajtam a gondolat, lehet, hogy nekem is itt kellene hagynom az ingem, hiszen csurom víz? Pedig ahogy Szabó János, az üzem egyik dolgozója mond­ta, csak megszokás kérdése az egész... Béla Vali — Éder Tamás A sörpalackozók nem söröznek Izzik a-szerszám a Foreonban Fotó: Szőke Margit teli, vagy amíg a főmunka­időben nem sikerül annyi pénzt keresni, ami elég egy mostaninál magasabb szín­vonalú életvitelhez. * * * Bába Tibor, a BHG Hír­adástechnikai Vállalat 8. szá­mú békéscsabai gyáregységé­nek fejlesztőmérnöke. 1984- ben Budapesten, a műszaki egyetem villamoskarán szer­zett diplomát. A vállalat tár­sadalmi ösztöndíjat kötött, ezért nem volt kétséges, hogy tanulmányai után Békéscsa­bán áll munkába. A munka­kezdéséről a következőket mondja: — Először technológusként dolgoztam, 1985 tavaszáig. A gyártás során felmerült problémák orvoslása, a gyár­táselőkészítés volt a felada­tom. Nagyjából megismer­tem a gyárat, igaz, átfogó képet a termelésről nem kaphattam. Ez a munka nem is kötött le igazából. A vál­lalaton belüli átszervezéskor létrejött egy fejlesztési cso­port, ahol fejlesztőmérnöki beosztást kaptam, és ezt csi­nálom. — Első hallásra azt gon­dolná az ember, hogy ezzel a fiatal mérnök jó lehetősége­ket kapott. — Első hallásra igen. Eh­hez a munkához megfelelő elméleti felkészültség kell (nagyközösségi tv-vétel tech­nikai berendezések fejlesz­tésével foglalkozom). Mégis, szakmai ambícióim kielégí­tetlenek. Az egyetemen elektronikai technológia sza­kon végeztem, a diplomaterv- feladatom mikroprocesszoros technológia irányítás, illetve tervezés volt. Legszívesebben most is ezzel foglalkoznék. Ismereteim szerint azonban Békés megyében erre nincs lehetőség. Nem arról van szó, hogy a mostani mun­kám alacsonyabban kvalifi­kált szakembert igényelne, hanem arról, hogy az érdek­lődésemet nem fedi teljesen. — Hogyan ítéled meg a vállalaton belüli lehetősé­geidet? — Az idén másodszor volt szervezeti változás nálunk, bizonytalan, hogyan fejlőd­nek a vállalaton belüli struk­túrák. De ez napi gondot nem jelent nekem. A beosz­tásnál többre tartom a meg­felelő színvonalú mérnöki munkát és az ezért járó fi­zetést. Amit most csinálunk, arra van külföldi és belföl­di piac. A szakmai előrelépés lehetősége előttem áll. — És az anyagiak? — Két éve 3 ezer 700 fo­rint volt a kezdő fizetésem, a rendkívül alacsony mérnöki kezdő fizetésektől mintegy 500 forinttal maradtam el. Most 5 ezer 700 forint az alapom, amivel elértem haj­dani csoporttársaim átlagát. — Ha egy . képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe az általad végzett mérnöki munkát, a másikba pedig a jövedelmedet tennéd, akkor szerinted merre billenne a mérleg nyelve? — Egy-két éve dolgozó villamosmérnöknek ma Ma­gyarországon egy készülék- gyártó vállalatnál körülbelül ennyit fizetnek. Az, hogy a mérleg nyelve egyensúlyban van-e, vagy nincs, az attól függ, mihez hasonlítom... — Hasonlítsuk az otthon- teremtés költségeihez. — Ha jól számolom, akkor egy lakás ára 15 évi teljes fizetésemmel egyenlő. Ha nem eszek, nem ruházkodok, stb., akkor másfél évtized kell egy OTP-s lakáshoz. Ehhez képest ez a pénz, hogy úgy mondjam, kevés. Arra elég, hogy a mindennapos szükségleteinket kielégítsem. — Az előbb említetted a lakást. Te hol élsz, sikerült-e már lakást szerezned? — A feleségemmel egy komfort nélküli, régi ítpusú falusi házban lakunk Két- egyházán. Ez szükségmegol­dás. — Milyenek a kilátásai­tok? — Vagy veszünk egy OTP-s lakást, vagy építünk, ha jobbat akarunk. — És miből? — Szülői segítségre nem számíthatunk, csak a saját megtakarításunkra, illetve bizonyos vállalati támoga­tásra. — Van-e lehetőséged vál­lalaton belül, illetve azon kívül pluszjövedelem szerzé­sére? — Van egy ideám, plusz munkát csak szakmámon belül szeretnék végezni. Je­lenleg ilyet nem találtam. Persze, ha úgy alakulnak a dolgok, és égetően szüksé­günk lesz a pénzre, akkor elmegyek segédmunkásnak is egy kőműves mellé. — Az utóbbi időben any- nyit beszéltünk a tudás fel­értékelődéséről, a műszaki értelmiség fokozott megbe­csüléséről. Erzed-e ennek valamilyen jelét? — Tapasztalataim szerint ezek a jó elvek még nem ju­tottak el oda, ahol meg kel­lene valósítani őket. (Vége) Lovász Sándor II nemzetközi rákkongresszus előkészületei ü 85 éves magyar autósport A Nemzetközi Rákellenes Unió XIV. kongresszusa — amelyet, mint ismeretes, Bu­dapesten rendeznek meg au­gusztus 21. és 27. között — 79 országból több mint nyolcezer résztvevőt vár. Rubányi Agnes, a Motesz Kongresszusi Iroda vezetője az MTI munkatársának el­mondta: az idén tizennyolc nemzetközi orvostudományi konferenciát szerveztek ha­zánkban, ezek közül a leg­kiemelkedőbb, méretei miatt a legtöbb előkészítői munkát igénylő a daganatos betegsé­gekkel foglalkozó tanácsko­zás lesz. A kongresszusra 31 európai és 48 tengerentúli or­szág neves szakemberei ér­keznek. Az eddigi jelentke­zési adatok szerint a legtöbb tudóst az Amerikai Egyesült Államokból és Japánból vár­ják, s a szocialista országok­ból 960 szakember érkezik. A magyar rákkutatást hat­száz orvos képviseli majd. A kongresszus megnyitója a Budapest Sportcsarnokban lesz, a plenáris üléseknek, szimpóziumoknak, kerekasz- tal-konferenciáknak, szek­cióüléseknek a Hungexpo- vásárváros ad otthont. Az egyhetes tanácskozáson több mint négyezer előadás hang­zik el, lesz olyan nap, ami­kor egyszerre 46 szekcióban vitatják meg a daganatos be­tegségek gyógyításának idő­szerű kérdéseit. Délutánon­ként negyven helyen mutat­nak be szemléltető ábrákat a kutatók. A tudományos programot kiállítás egészíti ki: kétezer négyzetméteren több tucat cég vonultatja fel orvosi mű­szereit, gyógyszereit. A kongresszus résztvevőit a főváros valamennyi szállo­dájában, egyéb szálláshelye­ken és diákotthonokban he­lyezik el. A tanácskozás színhelyére belépésre jogosí­tó névjegykártyájukkal inf gyenesen utazhatnak vala­mennyi fővárosi tömegközle­kedési eszközön. Az Örs ve+ zér térről UICC feliratú kü- lön-autóbuszok szállítják £ résztvevőket a vásárváros-] hoz. Kutató Diákok Köre A különböző tudományok­ban kimagasló képességű ta­nulók számára megszervezi a Kutató Diákok Körét a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a KISZ Központi Bizott­sága a területi akadémiai bi­zottságok közreműködésével. A Kutató Diákok Körének az a célja, hogy a tehetséges és az átlagosnál magasabb fel­készültségű diákok érdeklő­dését felkeltse a mélyebb is­meretszerzésre, a kutatásra, s megismertesse a tudomá­nyos vizsgálódás módszerei­vel. A körök központjait Bu­dapesten kívül Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Veszprémben alakítják ki, de más, megfelelő feltételek­kel rendelkező városokban is indulhatnak csoportok. A ta­nulók a területi diákkörök által meghirdetett, illetve egyéni érdeklődés alapján választott témákra jelentkez­hetnek. A felvételről szak­mai beszélgetés alapján dön­tenek, amelybe bevonják a csoport vezetőjét, egy közép­iskolai tanárt és egy KDK- tagot. A körök vezetői kuta­tók, tanárok, akik a diákok munkáját folyamatosan segí-. tik. A tanév végén a diákkö­rök záróülésén értékelik a kutatómunkát, az eredmé­nyeket, az elkészült dolgo­zatokat. A legsikerültebb ta­nulmányokat gyűjteményes kiadványban jelentetik meg. Az érdeklődők 1986. októ­ber 1-ig küldhetik be jelent­kezésüket az alábbi címre: KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács titkársága „KDK” 1388 Bu-_ dapest, pf. 72. Ö magyar autósport két­ségkívül igen jelentős dátuma 1900. novem­ber 30. Ekkor alapították . a Királyi Magyar Automobil Club-ot (KMAC) és kezdő­dött a következő évben a magyar autósport története. Az első versenyek, vagy ahogy akkoriban nevezték, „túrautak” célba érkezőit egyformán díjazták és a sorrendet a rendezők nem határozták meg. 190U június 6-án már elkészítették az eredménylistát, az első he­lyezett Csekme Károly volt, Fiat-gépkocsival. Nagy magyar siker szüle­tett a világ első Grand Prix- jén, melyet 1906. június 26. és 27-én rendezett a Francia Automobil Club (ACF). A Le Mans közelében kijelölt országúti körpályán mind a két nap hat-hat kört autóz­tak a versenyzők és az 1236,16 kilométer össztávon a magyar Szisz Ferenc Re- nault-kocsival 32 perc 19,4 mp előnnyel futott elsőként célba az őt követő olasz Nazzaro (Fiat) előtt. 1909-ben hat magyar ver­senyző vett részt a „Henrik herceg” túraúton, a „Buda­pest—Temesvár—Budapest” verseny rajtjánál 1912-ben 25 gépkocsi sorakozott fel. Egy év múlva a „Tatra—Adria” túraút rajtvonalától 32 gép­kocsi indult és több kategó­riát értékeltek. A legjobbak között találkozhatunk Del- már Walter nevével, aki ké­sőbb hazai bajnokságot és számtalan külföldi versenyt nyert. Az első világháború után két évet kellett várni, amíg az első versenyt megrendez­ték. Ez volt a budapesti Sváb-hegyi verseny, amely 11 éven keresztül mágnes­ként vonzotta Európa leg­jobbjait. A közel 5 kilomé­teres pálya a kontinens egyik legszebb és vezetéstechnikai szempontból legnehezebb út­vonalának számított. 1926-tól a Gugger és János-hegyi pá­lyákon rendeztek számtalan versenyt, majd a Hármas- határhegyi következett, me­lyet első ízben 1931-ben a német Rudolf Caracciola nyert meg. 1934-ben az új gyóni országút egy kilométe­res szakasza hívta fel magá­ra a figyelmet, ahol a német Hans Stuck (Auto Union) 320 km/óra sebességgel új világrekordot állított fel. 1936-ban a Monte Carlo rallye-n Kozma Endre Fiat Balilla kocsival kategória- győzelmet aratott. Ugyaneb­ben az évben rendezték meg a budapesti népligeti pályán az első magyar Grand Prix-t, melyet az olasz Tazio Nuvo- lari nyert meg a német Bernd Rosemeyer előtt. Ez időben pálya versenyzőink közül Hartmann László érte el a legjobb hazai és külföl­di eredményeket. A nemzet­közileg is elismert sportem­ber a tuniszi GP-n . szenve­dett halálos balesetet. Mivel Magyarország is be­lesodródott a II. világhábo­rúba, néhány jelentéktelen verseny után 1943-tól szünet következett. ­Az 1945. évtől rendszere­sen megrendezett gyorsasági motorkerékpár-versenyek be­fejező programjaként indul­tak az autósok. Az autójaví­tó vállalatok sportszerető dolgozói kezdtek hozzá az egvüléses versenyautók épí­téséhez. Az úttörők közül Kozma Ferenc, Kiss Ferenc, Széles Tibor, Wimmer And­rás nemcsak kiváló verseny­zők, de jó érzékkel megál­dott konstruktőrök is voltak. A túíwersenysportba is egy­re többen kapcsolódtak be, melyből bajnokságokat írt ki a Magyar Autósport Bizott­ság. A jól sikerült hazai ren­dezvények mellett nemzetkö­zi versenyek szervezését is vállalta. Az 1960. évi „Wien —Budapest—Tihany” céltúra sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy pár év múltán „München—Wien—Buda­pest” rallye címen Európá­ba jnoki futamként találkoz­tunk véle a nemzetközi sportnaptárban. 1963-ban, az első versenyen 146 kocsi raj­tolt és a következő években sem csökkent a verseny iránti érdeklődés. Olyan ne­vek kerültek a győztesek kö­zé, mint a finn Aaltonen és Makinen, a francia Andreu- et, a lengyel Zasada, az oszt­rák Wittmann és az NSZK- beli Walter Röhrl. Vele egy időben a Cordatic, majd ké­sőbb Taurus rallye Európa- bajnoki futamként vonzotta Európa volánművészeit. A magyar gyorsasági autó­sport történetében új mér­földkövet jelentett az 1961. és 1962. évi Ferihegyi GP, melyeket a városligeti és népligeti versenyek követtek. Ezeken Európa legkiválóbb versenyzői vettek részt, mint Jacky Ickx, Jochen Rindt, Niki Lauda. A hatvanas évek elején az ADAC felkérésére a Magyar Autóklub szívesen vállalta a Túrakocsi Európa Kupa ha­zai fordulójának lebonyolí­tását. A versenysorozatot 1967-ben Európa-bajnoki rangra emelték, melynek versenyein Hollós István több kategóriagyőzelmet ara­tott Steyr-Puch kocsijával. n vel a versenyautók tel­jesítménye egyre emel­kedett, a fákkal teli népligeti pálya alkalmatlan­ná vált további versenyek redezésére. A hazai sportve- zetés úgy döntött, hogy a to­vábbi versenyrendezésről le­mond és a gyorsasági spor­tot bizonytalan ideig szüne­telteti. A pályaversenyek he­lyett rallye, hegyi, autocross, rallye-cross-bajnokságokat írt ki. A versenyek számsze­rű emelkedése együtt járt a minőségi javulással: a Fer- jáncz—Tandari páros rallye EB 3., Cserkút! hegyi EB 3. helyezése is ezt bizonyítja. Befejezés előtt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum Befejeződött Liszt Ferenc egykori, a volt Zeneakadé­mia épületében levő lakásá­nak műemléki rekonstruk­ciója, valamint eredeti búto­rainak és emléktárgyainak restaurálása. Augusztus vé­gén kezdik átszállítani az ér­tékes darabokat, a kottákat, a könyveket, a képzőművé­szeti alkotásokat és berende­zési tárgyakat a zeneakadé­miai emlékszobából a Vörös­marty utca 35. szám alatti házba, ahol szeptember 20- án nyitja meg kapuit a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Ku­tató Központ. Az első Liszt-emlékszobát a Zeneművészeti Főiskola fél évszázados jubileumára 1925- ben rendezték be a Zene- akadémián. A különböző múzeumoktól és a magánsze­mélyektől kapott relikviák­kal fokozatosan bővülő anya­got a felszabadulás után 1959-től láthatta ismét a kö­zönség a Liszt Ferenc téri épületben. Ezek kapnak he­lyet az új múzeumban: köz­tük a zeneköltő zongorái, íróasztala, szalonjának ülő- garnitúrája, imazsámolya, utazótáskája, írókészlete és a szobákat egykor díszítő szá­mos textíliák, amelyeket az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum restaurátorai fris­sítettek és újítottak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents