Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

„Orra alá, a Baranya-szélen...

Fürdőiévé! Harkányból

Tekintély és tekintélyelv

I

A negyvenvalahány évesek nemzedékéhez tartozom, ahhoz a nemzedékhez, amelyet némiképp lekezelően, de valószínűleg találóan beatnemzedéknek szoktak nevezni. Arról a nemzedékről van szó, mely különböző történelmi és politikai okoknál fogva — egy-két kivételtől eltekintve — nem érvényesült látványosan, nem került vezető posztokra, inkább valahol a középszinten és középmezőnyben kereste-keresi boldogulását, döntési szituációktól viszonylag távol, s így korlátozott felelősséggel. Minket gyermekkorunkban a tekintélyek tiszteletére neveltek, s ha netán úgynevezett kettős nevelést kaptunk, otthon és az iskolában, némiképp eltérő tartalommal, akkor is: kettős tekintélytiszteletben nőttünk fel, persze más-más értékrend szerint. Tény az is, hogy közülünk sokan cinikus felnőttekké váltak, de azért azt hiszem, maradtunk elegen, akik érzünk valamit a hőskultuszból, a kiemelkedő teljesítmények csodálatából, s titokban magunk is szeretnénk hozzájuk hasonló köztiszteletre jutni.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert feltűnt nekem a mai tizenévesek szinte tökéletesen ellenkező előjelű irányultsága: a tekintélyek lebecsülése, vagy netán semmibe vétele. Tudom, hogy ebben valamiképpen benne van a mi — idézőjelben vett — „munkánk” is: mi sokan szenvedtünk hazug, ránk kényszerített tekintélyektől, mi a demokrácia hívei vagyunk, feltétlen hívei, akik nem rezzenünk össze, ha letegeznek, bírálnak, kérdőre vonnak bennünket. Szóval, van ebben a jelenségben valami örömteli is: a mi gyermekeink szabadabb légkörben nőttek fel, fesztelenebbek, ha tetszik: szabadabbak.

Csak hát az a baj, hogy tekintélyek, igazi, valódi tekintélyek vannak, lennének, kellene, hogy legyenek. S a szabadabb szellemű nevelésnek, az unos-untalanig emlegetett,

I egyre szélesedő demokratizmusnak nem feltétlenül abban kell kiteljesednie, hogy leromboljuk a tekintélyeket. A tekintélyelvet talán igen, azt lehet, de nem a tekintélyeket. A szülői, a tanári, a vezetői, a művészi, a tudományos te- kintélyeket — sorolhatnám sokáig.

Mert hát mi is a tekintély? Az Értelmező Szótár szerint valakinek vagy valaminek az a helyzete vagy jellege, hogy tisztelik és szeretik. És miért teszik ezt? Mert az illető tekintélyes ember már százszor bebizonyította, hogy igaza van, hogy általában helyesen dönt, véleményez vagy tanácsol. Persze könnyen lehet, hogy a tekintélyes ember száz- egyedszer téved, csal, elbukik, de az előlegezett bizalom a tekintélynek éppúgy jár, mint a banktisztviselőnek, hogy nem fog sikkasztani, vagy a tűzoltónak, hogy nem fog gyújtogatni. Ezért védem hát a tekintélytisztelet félig-med- dig már úgyis lerombolt bástyáit. Az életkor, a tapasztalat, a szakértelem tekintélyét. Egy társadalom jó működése függ ettől, többek között, s még inkább jó közérzete. Hiszen aki tekintélyt vívott ki, az joggal reméli, hogy tisztelik és követik példáját, s nem feltétlenül a demokrácia jele, ha a tanuló kétségbe vonja tanára tudományát, a segédmunkás a főmérnök szakértelmét, a magánember a köz- tisztviselő tisztességét. Az ostobaság, irigység, cinizmus ugyanis tényleg nem ismer semmilyen tekintélyt.

Szentmihályi Szabó Péter

Nemcsak a diszkó...

Mi újság a „Melós”-ban?

A csöndben, magányban pihenni vágyó ne menjen Harkányba!... Aligha mondtam ezzel sok újat, mégis, úgy gondolom, alapvető a helyzetkép ismerete, ha valaki arról dönt, milyen égtáj felé, hová induljon régóta vágyott pihenését, vagy akár egy kellemes hétvégét eltölteni.

Az ide érkezőt nem érheti meglepetés, ha a buszállomás környékén, a kemping, vagy az új kórházi szárny felé, a mindig élénk, mozgalmas íürdősétányön (Zsigmondy sétány) bábeli hangzavar fogadja. Akár erre, akár a mindig agyonzsúfolt tenyérnyi piac felé veszi útját.

A zöldség- és gyümölcskupacok közt a nap bármelyik órájában ott szorongnak a szatyorból mindenfélét áruló jugó vendégek, pontosabban, inkább zugárusok... Ha valaki „öltözötten”", azaz utcai ruhában ténfereg a tömegben, megnézik. Noha mindenki tudja: vagy most érkezett, s parkolóhely vagy szállás után nézeget; vagy most ruccant át Drávasza- btflcsnál egy-két napra. Amíg elad, s Pécsett jó alaposan bevásárol... Dehát ez már hozzátartozik a fürdőhely mai képéhez.

A megszokott öltözet az utcán hullámzók ezreinél a lehető leglezserebb. Napfényes időben úszónadrág, bikini; köpeny, szatyor, táskarádió a kézben. A büfésor és a fürdősétány jó másfél-két kilométeres derékszögében német, horvátszerb, cseh és szlovák, s lengyel szó keveredik a magyarral, egy-egy nyárközepi csúcsszezoni napon.

Az őspark, amely valamivel kisebb a gyulainál, szép, gondozott és virágos, akár a kerítésen kívül, akár a fürdőterületen sétálunk. A sétány végében most palánk- sor zárja le utunkat a Pécs felől érkező négysávos főútvonal előtt. Terjeszkedik a harkányi gyógykórház; építkezés folyik itt. (A fürdő gyógyszolgáltatásain túl, maga a kórház, hidroterápiás részlegeivel, a legkülönbözőbb mozgásszervi, reumatikus, bőr,-, szervi, női és egyéb betegségekben szenvedő beutaltak ezreinek gyógyításáról gondoskodik, európai színvonalon.)

Az utóbbi másfél évtized fejlesztései során a harkányi gyógyfürdőbe ma már egy déli és egy keleti főbejáraton, illetve a műút, a főutca felől egy mellékbejáraton juthat be főszezonban, naponta a 8-10 ezer, hétvégeken olykor a 15-20 ezernyi fürdővendég.

A nagyobbrészt nyitott, részben zárt medencékben általában 35-36 fokos vízben ücsörögnek, úszkálnak, lubickolnak a legkülönbözőbb korosztályú víz-, illetve Har- kányimádók, -általában visz- szatérő fürdővendégek. (Eltekintve a főépület szauna- és kádfürdőinek speciális

vízhőfokától.) Távolabb, a dús pázsitú őspark hatalmas védett platánjai .alatt egyetlen medencét keresnek föl az úszva pihenni vágyók. A szép 50 méteres, feszített víztükrű versenyuszodát. A medencék többsége a századelős hangulatú déli főbejárat kabinsoraival párhuzamosan helyezkedik el, mélyen behúzódva a park szűrt fényeket adó árnyas faóriásainak lombkoronái alá.

Harkányban — amely már a múlt század második felétől gyógyhelynek számított — hét (jelenleg öt) medence működik. Három gyógyjelle- gű, továbbá két nagy méretű strandmedence; egy sekély vizű gyermekmedence, valamint az 50 .méteres versenyuszoda. A hét medence össz- vízfelülete 7683 négyzetméter. Ez a titka annak, hogy a teljes telítettséget hozó forró nyári napokon sem kelt zsúfolt hatást a medencéket elfoglaló ezrek (olykor több, mint tízezernyi fürdőző) látványa.

A fürdőhely neve önmagában is nosztalgiákat kelt az idősebb korosztály rétegeiben. Ahogyan Hévíz, Párád, Tusnád, Borszék, Kovászna, (Trencsén) Teplic, „Görömböly”-Tapolca (Miskolc), vagy a csodálatos fekvésű Herkulesfürdő, s a töb- többi, Monarchia-korabeli Magyarország egykori patinás fürdőhelye. Harkány is köztük volt. Sőt, jóval korábban, egy adat szerint már a múlt század hatvanas éveiben, amikor a magyarországi gyógyfürdőket osztályba sorolták. Harkány akkor .az

I. osztályba került, gyógyhatású vize, s kiépítettsége okán.

Ilyenformán (okmány szerint 1865 .januárjától) Harkányra is kötelezővé váltak az ún. „kormányszéki alapelvek”. (Eszerint minden I. osztályú gyógyfürdő köteles „fürdészeti és gyógyászati tapasztalatokkal rendelkező fürdőorvost” alkalmazni; fürdőrendszabályt kidolgozni, s állandó fürdőbizottmány felállítását szorgalmazni.

A „fürdőbizottmány” a vendégek öltözetét is megszabta, mellyel a vízbe szánhattak, természetesen a mindenkori divat fodros-bodros vonalai segítségével. Szigorúságuk elképzelhető, ha egy 'szállodai „ruhaviseleti szabályzat” a harmincas években emígyen figyelmeztet: „.. .fürdőzés közben csak

olyan fürdőruha használata van megengedve, mely a felnőtteknél a mellet is befedi, jó karban van, és mindkét vállon begombolt...” (1932.)

A mai „feredőző”, Harkányban — s másutt is — alighanem elmosolyodik e sorok olvastán, szemlélve a pántokkal is alig jelzett bikinimaradványokat — a mai divat szerint... Ismerve pedig, hogy a tengerpartok bi- kinifelső-nélküli divatja e szűk „kereteket” is feszegeti, nemrég a Dunántúli Napló munkatársa megkérdezte Harkány legidősebb fürdőmesterét: mit szólna, ha valakik itt is elkezdenék a félmeztelenkedés szokását? — Az öreg a mentőöv köteléhez kapva válaszolt haragosan: „No, azt lássam csak meg!...”

De, mint oly sok minden az életben, gyanítom, ez sem a kialakult, hanem a terjedő új szokások gyakorlatán múlik. Nem adok neki tíz évet, s ez a kérdés a magyar fürdőhelyeken is eldől a monokini javára.

Természetesen azoknál a fiatal hölgyeknél, akiknek a termete, födetlen keblei nem feleselnek a jó ízléssel... S rövid időn belül ez is olyan természetessé válik, mint a „pántlikás” bikinik mai modelljei, amelyeket mondjuk, 15-20 éve még aligha tudtunk volna elképzelni.

Ha valaki régóta nem járt Harkányban, két dolog bizonyára feltűnő számára. Sok nagyon csinos villa, utcaként egybefüggő villasor épült föl, az üdülőhely D-i területén; s hasonlóan szép vonalú társasüdülők egész sora is, a buszpályaudvartól É-ra. A másik összefügg ezzel. Ugyanis, mivel a villák, üdülőházak, társasüdülők jelentős részét — részben vagy egészében — kiadják a teljes szezonra, eltűntek a „Frei Zimmer”-t kínáló nénikék a buszpályaudvar és a parkolók környékéről; a zugszállásadás a minimumra csökkent. Bárki a nap bármelyik időpontjában szálláshoz juthat igényei és pénztárcája szerint. Négy idegenforgalmi iroda foglalkozik a szálláshelyekkel. Ügyeletet is tartanak, készségesek — senki nem marad szállás nélkül. S a tanács is szigorúan ellenőriz: a megfelelő komfortfokozatot nyújtják-e pénzéért a vendégnek. Szálloda jellegű

(hotel, motel, társasüdülő-la- kás-apartman) hely mintegy 1500; sátorozóhely a kempingben mintegy 2000; a £izetővendéglátó-hálózatban pedig több, mint öt és fél ezer szálláshely (ágy) várja az ország szinte minden tájáról érkező fürdővendégeket.

Sokat javult az utóbbi években az étkeztetés, a büfé-pavilonsorok választéka is. Persze számlázáskor, vásárláskor nem árt körmére nézni felszolgálónak, büfésnek. Tavaly nyáron az állami kereskedelmi felügyelet nyomába szegődve, öt közül négy ellenőrzéskor tapasztaltunk súlyos visszaélést, főleg súlycsonkításban, itt, a pavilonsoron.

A nyaralás bosszúságai persze előfordulhatnak „arra alá, a Baranya-szélen” — Harkányban is. De, hogy jóleső itt megmártózni a vízben, s e színes forgatag kénes illatú levegőjében épp úgy — ki tagadná? Vagy elgyönyörködni a baranyai táj szépségében, ez sem vitatható: megéri a fáradozást.

Békésből, Csongrádból is sokan megfordulnak itt. „Hét végén voltunk Harkányban!. ..” — ez „sikk” manapság. Legalább annyira, mint a baranyai embernek arról mesélni, hogy „jártunk Gyulán, a várjátékon meg a fürdőben!..

S így van ez jól. Ilyenkor mindig eggyel-eggyel kevesebb oka lehet bárkinek is röstellkedni, együtt a költővel, hogy „Láttam Párizst, / De Baranyát nem ismerem. .. Wallinger Endre

A Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat békéscsabai Munkácsy Mihály Művelődési Háza. Talán ismeretlenül cseng így a fülekben. De ha csak annyit mondunk. „Melós”, már többen felkapják a fejüket. Van, akiknek csak egy vasárnap esti diszkót jelent, és nem is sejtik, hogy mit takar valójában. Felkerestük Herczeg Tamást, a művelődési ház igazgatóját.

— Még csak 3—4 napja dolgozom itt, de már sok mindent szerveztem. Azért használok egyes számot, mert egyedül vagyok népművelő. A vállalat dolgozóinak tanfolyamok indultak (például tűzvédelmi, festőátképzés stb.), a gyermekek részére pedig napközis tábort szerveztünk, melynek keretében kirándulásokon vettünk részt, többek között Pósteleken, Hódmezővásárhelyen, de voltunk velük a strandon is.

— Aki kívülről megnézi az épületet, egyetérthet abban, hogy nincs valami jó állapotban.

— Nemcsak kívül, belül sem rózsás a helyzet. Gondolom, látták, hogy málla- nak a falak. Ennek egyik oka az, hogy Békéscsaba legmélyebb pontjára épült 1923- ban. Egy-egy nagy eső után az udvaron álló víz befolyik a nagyterembe.

— A nagyteremben hétvégeken diszkót tartanak. Miért csappant meg mostanában a közönség?

— Beszélgettem néhány tini lánnyal. Megkérdeztem tőlük, miért nem táncolnak? Erre ők azt ajánlották nekem, hogy táncoljak én ezen a parketton. Valóban, igazuk van. A „parketta” néhol hiányzik, néhol pedig hullámzik az ember talpa alatt. De nemcsak ilyen gondjaim vannak ... Csáki József diszkós- sal úgy határoztunk, hogy most bezárunk. A szeptemberi nyitáskor újításokat vezetünk be. Klubtagsági igazolványokat adunk az érdeklődőknek. A vasárnap esti programokon különféle ajándékokat is sorsqlunk.

— Milyen klubok működnek a házban?

— Van ifjúsági klubunk, szocialistabrigád- és szabadidős klubunk, valamint működik egy nyugdíjasklubunk is. Különböző programokat, kirándulásokat szerveznek: a szocialistabrigád-klub a Mátrába, a nyugdíjasklub őszszel Debrecenbe utazik.

— Távlati tervei?

— Amikor idejöttem, megígérték, hogy csinálnak egy nagyszabású felújítást. Ügy tűnik, hamarosan hozzáfoghatunk ehhez a munkához. A költségvetési tervek alapján ez körülbelül 4,5—5 millió forintba kerülne. Reméljük, kapunk támogatást a közművelődési alapból. Ebben a felújításban benne van a fűtés és a világítás korszerűsítése is. Egyelőre ez a legfontosabb tervünk. Igény van egy felnőtt néptán»- együttesre, ugyanis igen sokan vannak, akik szívesen táncolnának. Olvasótermünket, ha lehetséges, szeretnénk két részre osztani, az egyikben a férfidolgozók részére barkácskör alakulna, a másik részben pedig nők számára szabás-varrás szakkör.

— A fiatalok többsége csak úgy ismeri ezt a házat, mint ahol diszkót tartanak, és az egyéb programokról kevesen tudnak. Hogyan propagálják rendezvényeiket?

— Változtatni szeretnénk az eddigi gyakorlaton. Úgy tervezem, hogy a városban plakátokon hirdetjük majd a művelődési ház programját.

M. A. — F. T.

Az egyik, félig zárt gyógymedence részlete

Németh János kerámia-faliképsorozatának részlete a központi gyógyfürdő falán. A sorozat a Harkány keletkezéséről szóló népmesét ábrázolja Fotó: Cseri László