Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

1986. augusztus 8., péntek o Távoktatás az iparban Üj szakmai továbbképzési és oktatási formát vezettek be az iparban: a távokta­tást. Ebből a célból hozták létre a közelmúltban az Ipa­ri Távoktatási Leányválla­latot, amely sajátos mód­szerekkel kívánja segíteni a hazai iparfejlesztési felada­tok megvalósítását. A gazdasági fejlődésben egyre inkább meghatározó szerepet játszik az úgyneve­zett emberi tényező, ezért megnőtt a szakemberképzés jelentősége. A fejlődéshez gyorsan igazodó, és minden eddiginél hatékonyabb kép­zési, tovább- és átképzési formákra, módszerekre, esz­közökre van szükség. Az egyik ilyen lehetséges megoldás a távoktatás, amit sok országban már évtize­dek óta eredményesen al­kalmaznak. A hallgatók ok­tatócsomag formájában kapják kézhez mindazokat az információkat, amelyek egy adott szakmai, illetve tudományág ismereteinek elsajátításához, illetve meg­újításához szükségesek. Szé­les körűen hasznosítják a legkorszerűbb technikai esz­közöket, a videót, a számító­gépeket. Egy-egy program- csomag video- és hangka­zettából, írásos anyagokból, diasorozatokból, ábrákat, grafikonokat tartalmazó jegyzetekből áll. A programcsomagok ösz- szeállításában, a tananyag elkészítésében az adott szakma, tudományág leg­jelesebb szakemberei, va­lamint pedagógusok és pszichológusok vesznek részt. Egy egyórás program elkészítése gyakran 600— 800 munkaórát is igényel, ami azt is mutatja, hogy a távoktatásban egyáltalában nem csökken a pedagógusok feladata, legfeljebb meg­változik. Ennek az oktatási formának az elterjesztésével minimálisra csökkenthető a munkából való távolmara­dás, s a hagyományos tan­folyami képzésnél is lénye- gesen olcsóbb. Az Ipari Távoktatási Le­ányvállalatnál elkészült egy húsz kazettából álló soro­zat „A korszerű vállalati mechanizmus” címmel. Ez a programcsomag máris igen nagy érdeklődést váltott ki az iparvállalatok körében, számos nagyvállalat ren­delt belőle. Az iparban dolgozók kép­zését, át- és továbbképzését kívánják segíteni egy 1987 januárjában induló kétéves távoktatási tanfolyammal. Az ehhez szükséges tan­anyag most készül, a vál­lalati oktatási szakemberek és ügyintézők számára. Augusztusi csillaghullás — fényes égitestek Augusztus első felében a csillagos égbolton az átlagos­nál gyakrabban bukkannak fel néhány másodpercre fény­csíkok, amelyek nem mások, mint apró meteorok a föld légterében. Ezekben a na­pokban éri el a földet a Per- seidák elnevezésű meteorraj, amely az évente megjelenő csaknem 100 meteorraj kö­zül a legsűrűbb. A „csillaghullásként” szá­mon tartott hirtelen felvilla­nó jelenségek voltaképpen apró porszemcsék vagy kő­darabkák, amelyek az üstö­kösökről szabadulnak el. Az üstökösökről, azok öregedé­sével, elillannak a gázok, és anyaguk elporlad. Az így ke­letkező por- és kődarabkák az üstökös pályáján eloszta­nak, és meteorrajként foly­tatják útjukat. Ezek a gom- bostűfejnyi szemcsék boly­gónk légterébe másodpercen­ként 10—70 kilométeres se­bességgel csapódnak be. A földet körülvevő légré­na. A termelésirányításban nálunk is jelentős eredmé­nyeket lehet még elérni. A vállalat vezetése is arra tö­rekszik, hogy fejlesszünk, változtassunk. Egyszóval, a mostani beosztásomban van bőven kiaknáznivaló. Nem kell attól féljek, hogy lan­gyos vízbe kerülök egy bizo­nyos idő után. — Békés megye az ország egyik legelmaradottabb me­gyéje. Ez egy fiatal mérnök­nek visszahúzó erőt jelent, vagy pontosan az ellenkező­jét, az átlagosnál nagyobb lehetőséget? — Visszahúzó erőt, ha nem kapja meg a segítséget, de lehetőséget, talán az át­lagosnál is jobbat, ha segí­tik a mérnökök munkáját. Gyepes László, a Békés Megyei Tanács főelőadója. A Bánki Donáth Gépipari Mű­szaki Főiskola rendszerszer­vező szakán 1980-ban vég­zett. Azok közé a Békés me­gyei születésű diplomások közé tartozik, akik tanulmá­nyaik végeztével nem a me­gyében helyezkedtek el. A döntéséről mondja a követ­kezőket: — A főiskolán elhatároz­tam, hogy Budapesten ma­radok. Egyrészt a számítás- technika akkor Békés me­gyében igencsak gyerekcipő­ben járt, a szakmai előreme­netelem Budapesten egysze­rűbbnek látszott. Másrészt a főváros eleve vonzóbb egy fiatalembernek. De tudtam azt is, hogy magasabb fize­tésre számíthatok, mint sző­kébb hazámban. A Metalo- globus vállalatnál kezdtem el dolgozni, ahol egészen 1984- ig voltam. De megnősültem, és az albérletből albérletbe költözés már kezdett elvisel­hetetlenné válni. Budapesten lakást szerezni szinte egyen­lő a lehetetlennel. Kiderült, hogy erre Gyulán reális le­hetőségünk van. Munkát is könnyen kaptunk, így haza­költöztünk Békés megyébe. teg levegőmolekulái az óriási sebességű kozmikus törme­lékkel ütközve felgyorsulnak, ionizálódnak, és néhány má­sodpercre elektromos vezető­vé válnak. Az így fényesre gerjedt levegőréteg átmérője az egy kilométert is eléri, hossza pedig több tíz kilo­méter lehet. Ez a látványos fénycsatorna figyelhető meg a tiszta éjszakai égbolton. A meteorok bolygónk légteré­ben rendkívül rövid idő alatt elégnek, hamuvá válnak. A finom hamu néhány hét alatt leszáll a földre, s bekerül a természet körforgásába. A legtöbb meteort az idén az augusztus 11-ével kezdődő héten lehet majd látni. Ma, amikor számos mű­hold kering bolygónk körül, az égboltot fürkészők gyak­ran összetévesztik a mester­séges égitesteket a meteorok­kal. A két fénylő testet leg­inkább az különbözteti meg egymástól, hogy a meteorok csak egy, legfeljebb másfél másodpercig láthatók, míg a műholdak villogása jóval hosszabb ideig megfigyelhe­tő. Az idén augusztusban a szokottnál jobban „megmu­tatja magát” néhány boly­gó. Az éjszakai égbolton sza­bad szemmel is jól kivehető lesz a Vénusz, a 'Mars és a Jupiter. A Vénusz már köz­vetlenül napnyugta után fel­tűnik a nyugati égbolton. A Mars 22 és 24 óra között, a déli égbolton, a Jupiter pe­dig éjfél után ugyancsak a déli égbolton lesz a legfé­nyesebb. Szeptemberre foko­zatosan halványul a Vénusz és a Mars. A Jupiter azon­ban még tartja magát, sőt szeptemberben lesz a leglát­ványosabb. Ezek a bolygók rendkívül ritkán láthatók együtt és ilyen tisztán az égbolton. A természeti jelenség magyará­zata az, hogy a bolygók ez­úttal egyszerre kerülnek szembe a nappal. — A lakás megszerzésével egyértelműen jobb anyagi körülményeket tudtatok meg­teremteni Békés megyében, de azt is említetted, hogy a pesti fizetésed magasabb volt. — Az alapfizetésem az agráripari egyesülésnél 4 ezer 800 forint volt, több, mint a fővárosban, de a ha­vi jövedelmem 7—800 fo­rinttal kevesebb. A mostani munkahelyemre másfél év után kerültem. A változtatás egyik oka a jobb fizetés, a másik a nagyobb szakmai fejlődési lehetőség. Jelenleg a népességnyilvántartás szá­mítástechnikai rendszerével, annak továbbfejlesztésével foglalkozom. Szeretem azt, amit csinálok, szakmai am­bícióimat is kielégíti. — Vannak-e ismereteid ar­ról, hogy hajdani csoport­társaidnak mennyi a jöve­delme? — A vidékiekről nem na­gyon tudok. A pestiek lénye­gesen több fizetést kapnak, arról nem beszélve, hogy a pluszpénz-kereseti lehetősé­geik összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az enyém. Ne­kem másodállásom vagy rendszeres pénzt hozó elfog­laltságom nincs. — Hogyan ítéled meg a fiatal műszakiak anyagi és erkölcsi megbecsülését a munkahelyeden? — A munkahelyemen - a fizetésem illeszkedik a fel­sőfokú végzettségűek fizeté­séhez. Panaszkodni tehát nem panaszkodom. Ami persze csak azt je­lenti, hogy hónapról hónapra megélünk, törlesztjük a kü­lönböző részleteket. Félre­tenni, megtakarítani alig tu­dunk. Egy tíznapos bulgáriai útra hét hónapig spóroltunk. Kocsink nincs. Fizetésből a jövőben sem lesz. Legalább­is pillanatnyilag erre nem látok lehetőséget. — Ezek szerint összességé­ben elégedetlen vagy a mű­szakiak megbecsülésével? — Különösebben elégedett nem lehetek. — 1986-ban Békés megyé­ben egy huszonéves, hat éve dolgozó mérnöknek vélemé­nyed szerint milyen fizetés lenne reális? — Erre a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a többi fiatal mérnök fizeté­séhez képest én nem panasz­kodhatok. De ha a megélhe­tési költségeket és a kevésbé kvalifikált munkával szerez­hető jövedelmeket vesszük alapul, akkor havi 2000—3000 forint hiányérzetünk — gon­dolom — lehet. — Gyakran találkozunk munkába jövet a buszon, és tudom, hogy szeretsz olvas­ni, figyelemmel kíséred a kultúra különböző ■ területeit. — Az úgynevezett kultu­rális igényeim gyakorlati ki­elégítése meglehetősen visz- szafogott. Anyagilag nem bí­rom, hogy minden olyan könyvet megvegyek, amire úgy érzem, hogy szükségem lenne. Persze ez a szakköny­vekre is vonatkozik. Egysze­rűen nincs rá pénzünk. — A jelek szerint az anya­gi gyarapodáshoz neked is valamiféle plusz munkát kell találnod. Gondolkoztál-e már azon, hogy mikor vágsz be­le? — Valószínűleg, hogy ha­marosan én is rákényszerü­lök. Ha jön a gyerek, vagy ha egy kocsit akarunk ven­ni. — Megbántad-e, hogy ha­zajöttél Békés megyébe? — Nem. A helyzetemet ko­rántsem látom kilátástalan­nak, valószínű, hogy még nagyon sokáig Békés megyé­ben dolgozok. Abban viszont reménykedem, hogy a jöve­delmi viszonyaim mind job­ban lehetővé teszik, hogy napi nyolc órában keressem meg a család normális élet­" viteléhez szükséges pénzt. (Folytatjuk) Lovász Sándor Kunágota Országos tűzoltó versenyre készülnek Lelkes fiúk és lányok szállják meg a mezőkovácsházi ál­lami tűzoltóság két tűzpiros gépkocsiját a kunágotai sport­pályán. Van, aki sisakot tesz a fejére, s van, aki a krómo­zott tűzoltóbaltát veszi a kezébe. Az aznapi néhány órás foglalkozás célja: a gyerekek ismerjék meg a tartozékokat, és lássák, hogyan működnek a különböző berendezések. Ugyanis nagy erőpróba előtt állnak, mivel ők képviselik Békés megyét az augusztus 16-tól 25-ig tartó zánkai orszá­gos úttörőtűzoltó-versenyen. Természetesen, az év köz­ben szakkörként működő fiú- és lánycsapat, vezetője, Gyöngyösi Károly testnevelő szakos tanár szintén ott van közöttük, aki immár húsz éve foglalkozik gyermekek és felnőttek felkészítésével tár­sadalmi munkában. — Milyen előzményei vol­tak annak, hogy a kunágo- taiak eljuthattak erre a szintre? — Hadd mondjam el, hogy az eddig elért eredményein­ket a sok időt, energiát és szorgalmat igénylő munká­nak köszönhetjük. Az idén a körzeti, valamint a megyei versenyt a mi fiú- és leány­csapatunk nyerte meg. Na­gyon örültünk annak is, hogy június végén ott lehettünk az egyhetes felkészítő táborozá­son Szanazugban, ahol az el­méleti ismeretek elsajátítá­sával és a gyakorlati felada­tok végrehajtásával foglal­koztunk. De jutott idő a já­tékra és a pihenésre is. Költségeinket a helyi önkén­tes tűzoltó-egyesületünk fe­dezte. Jelentős segítséget kaptunk a megyei parancs­nokságtól, amely többek kö­zött felszereléseket biztosí­tott részünkre. Egyébként a kevermesiekkel együtt 1977- ben egy hónapig Bulgáriában voltunk, ahol részt vettünk a nemzetközi versenyen, és ott jómagam edzői teendő­ket láttam el. Négy évvel ezelőtt pedig a lánycsapa­tunk került be a Zánkán rendezett országos verseny­be és nyolcadik helyezést ért el. — Milyen támogatást kap­tak és kapnak a különböző helyekről? — Elsőként a helyi Ber­csényi Termelőszövetkezetet említem meg, amely az au­gusztusi rendezvénnyel kap­csolatos kiadásainkat magá­ra vállalta. Ha személyekre is gondolt, akkor ki kell emelnem Varga Mihálynak, az önkéntes tűzoltóegyesület parancsnokának és Kiss Ist­vánnak, a tsz tűzvédelmi előadójának munkáját, mert szakmai és egyéb vonatko­zásban igen sokat segítettek. Vagy például: a községi ta­nács jóvoltából motoros fecskendőt vásárolhattunk. A Béköt és az üdítőipari vál­lalat pólóingeket ajánlott fel. Ezen kívül több ezer forint­tal támogat bennünket az Univerzál, a békéscsabai Mezőgép, a mezőkovácsházi áfész és a helyi tanács is. A foglalkozáson ott van Rácz István, az úttörőgárda összekötő tisztje is, aki nagy szakmai hozzáértéssel koor­dinálja, szervezi a verse­nyekkel kapcsolatos teendő­ket. ö mutatja be nekem Varga Mihályt, a kunágotai önkéntes tűzoltóegyesület pa­rancsnokát is. — Mióta tölti be itt ezt a tisztet? — Tíz évvel ezelőtt vet­tem át a parancsnokságot a községben. Jelenleg 28 tagja van testületünknek, amely 1911-ből származó dokumen­tummal rendelkezik, vagyis nagy múltra tekint vissza ez az egyesület, és mi igyek­szünk is ápolni a hagyomá­nyokat. Ugyanakkor büszkék vagyunk a gyerekekre. Az utóbbi nyolc évben majd­nem minden területi ver­senyt ők nyertek meg. Veze­tőségi tagok közé tartozik Gyöngyösi Károly, aki két évvel ezelőtt megkapta a Tűzbiztonsági érem ezüst fo­kozatát, és e kitüntetés bronz fokozatát vehette át Simon József törzszászlós is. G már 40 éve tagja az egyesület­nek, s úgymond mindenes teendőket lát el községünk­ben. — Mi volt a legnehezebb a gyakorlaton? — Nekem — mondja Kis­házi Ágota nyolcadik osztá­lyos tanuló — a staféta ment nehezen, mert nem tudtam felugrani a gerendára. — Én — veszi át a szót Farkas Tünde — főleg az el­méiéi? résztől féltem. Ott ugyanis pontosan kell tudni az adatokat. Gól Gyula szeptembertől a ’ gyulai mezőgazdasági szak- középiskola első osztályosa lesz. — Hogyan érzed magad itt, ebben a közösségben. — Nagyon megszerettem a tűzoltószakkört, és jól ér­zem magamat, mert együtt vagyok a barátaimmal meg a motorszerelés kielégíti ér­deklődésemet. Ehhez hasonlóan indokol­ja pályaválasztását Szilágyi Károly is, aki mechanikai gépész szakközépiskolába je­lentkezett Szegedre. Nem kis önbizalommal mondja; a megszerzett elméleti és gya­korlati ismeretek „elegen­dők” lesznek ahhoz, hogy a kunágotai úttörőtűzoltók az országoson is jól megállják helyüket. Jó fizikai felépítésű fiatal benyomását kelti Ágoston Tibor, ö a mezőhegyest szakmunkásképző intézetben folytatja majd tanulmányait. — Mi volt a feladatod az előző versenyeken? — Az osztó villát szerel­tem össze. Erre három töm­lőt kellett ráerősítenem, majd hatvan méteren át húztam magam után... A helyszínen tapasztalt dolgokhoz szükségtelen kommentárt fűzni, s ezért csupán annyit jegyzünk meg; lelkesedésben, küzdeni akarásban nincs hiány a kunágotai gyerekek körében. Munkájuknak, erőfeszítésük­nek meg lett a gyümölcse. Nevezetesen már az is szép eredménynek számít, hogy e község mindkét csapata megnyerte a megyei versenyt és bekerült az országos me­zőnybe. Kép és szöveg: Bukovinszky István A mezőkovácsházi állami tűzoltók is segítik az úttörőket a felkészülésben Biotechnikai fejlesztő laboratórium épül Szegeden megkezdték a Biotechnika Rt. új fejlesztő laboratóriumának építését. A háromszintes létesítményben 2000 négyzetméternyi alapte­rületen helyezik majd el a különféle fejlesztő, laborató­riumokat, a félüzemi kísér­letek elvégzésére alkalmas berendezéseket. A laborató­rium a tervek szerint alkal­mas lesz arra, hogy a kuta­tóintézetek eredményeit fél­üzemi módszerek között ki­próbálja, és kidolgozza azo­kat a dokumentációkat, ame­lyek alapján az ipar terme­lésbe állíthatja a biológiai kutatások új felfedezéseit. A Biotechnika Rt. — amelyben azonos nagyságú alaptőkével vesz részt az MTA Szegedi Biológiai Köz­pontja, az Állami Fejlesztési Bank és az Innofinance Bank — 90 millió forintot adott a beruházásra. Erre a célra 103 millió forint állami tá­mogatást kaptak. Az ily mó­don rendelkezésre álló 193 millió forintot körülbelül fe­le-fele arányban fordítják az épület kivitelezésére, illetve a műszerek, berendezések megvásárlására és felszere­lésére.

Next

/
Thumbnails
Contents