Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. augusztus 30., szombat Ahromejev marsall felszólalása Stockholmban a Pugwash-mozgalom A nemzetközi helyzet ala­kulását jelentősen befolyá­solja az a program, amely­ben a Szovjetunió és a többi szocialista ország javasolja, hogy az ezredfordulóig sem­misítsék meg az atom- és az egyéb tömegpusztító fegy­vereket, Európában csök­kentsék a fegyveres erőket és a hagyományos fegyver­zetet — jelentette ki Szergej Ahromejev marsall. A szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvé­delmi miniszter első helyet­tese pénteken Stockholmban felszólalt az európai biza­lom- és biztonságerősítő, va­lamint leszerelési konferen­cia plenáris ülésén. A szov­jet katonai vezető országa további jelentős békekezde­ményezésének minősítette az egyoldalú szovjet atommora­tórium 1987. január 1-ig tör­tént meghosszabbítását, ame­lyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jelentett be a közelmúltban. Ahromejev megállapította, hogy a megbízható biztonsá­gi rendszer létrehozásában nagy szerepe van a stock­holmi konferenciának is, és ezért a szovjet fél azzal a szilárd meggyőződéssel érke­zett erre a nemzetközi fó­rumra, hogy elősegítse a köl­csönös megértés, az érdekek kölcsönösen elfogadható egyensúlyának elérését. Emlékeztetett arra, hogy a napokban megállapodtak: be­jelentik az európai területre történő csapatátdobásokat, s ez fontos láncszem az euró­pai biztonság szavatolását célzó megállapítások rend­szerében. — A Szovjetunió tettekkel támasztja alá azt a törekvé­sét, hogy egyetértés szüles­sen a stockholmi konferen­cián — mondta Ahromejev marsall. — Joggal várjuk azonban a NATO-országoktól a válaszlépéseket. Részükről egyelőre nem* tapasztalható viszontreagálás a konferen­cia témakörét tartalmazó számos fontos kérdésben. Vonatkozik ez például a hadgyakorlatok nagysága korlátozásának problémájá­ra. Ha figyelembe vesszük, hogy a NATO-országok had­gyakorlatai sokszor különö­sen veszedelmes, sőt desta­bilizáló jellegűek, akkor tel­jesen jogos az európai or­szágok többségének igénye, hogy lényegesen korlátozzák az ilyen hadgyakorlatokat. Szergej Ahromejev a to­vábbiakban kifejtette: ha meg akarunk állapodni a ka­tonai tevékenység bármilyen formájának bejelentésében, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy konkré­tan milyen katonai tevé­kenység esik bejelentés, és következésképp ellenőrzés alá. A NATO által javasolt el­képzelés a csapatok „körle­ten kívüli tevékenységének” bejelentéséről nem oldja meg a problémát, mert sok kiskapu marad a visszaélé­sekre és az államok bel- ügyeibe történő beavatkozás­ra. A katonai tevékenység konkrét formáiról, vagyis a bejelentés alá eső hadgya­korlatokról, csapatmozdula­tokról és csapatátdobásokról kell hogy szó essék — mon­dotta a szovjet marsall. Az ellenőrzésről szólva Ahromejev kijelentette: a szovjet kormány elfogadha­tónak tartja a helyszíni fel­ügyelet alkalmazását azzal a feltétellel, hogy az nem okoz kárt egyetlen ország bizton­ságának sem. A Szovjetunió konkrét elképzelése, hogy a stockholmi konferencia min­den résztvevője az európai földrész határain belül a sa­ját területén évi egy-két al­kalommal engedélyezné a helyszíni felügyeletet. Ez más részt vevő országok fel­kérésére történne, ha felme­rül a gyanú, hogy megsértik azokat a bizalomerősítő in­tézkedéseket, amelyekről a jövőben kell megállapodni. A stockholmi szovjet nagy- követségen pénteken sajtó- értekezletet tartottak, ame­lyen Ahromejev marsall vá­laszolt az újságírók kérdé­seire. Befejeződött az SPD-kongresszus A parlamenti többség megszerzésének jelszavával péntek délután Nürnberg- ben befejezte kongresszusát a Német Szociáldemokrata Párt (SPD). A majd egy­millió párttag képviseleté­ben jelen lévő több mint négyszáz küldött előtt Jo­hannes Rau, az SPD kancel­lárjelöltje zárszavában úgy értékelte az ötnapos tanács­kozást, hogy a kongresszus megmutatta a nyugatnémet szociáldemokraták egységét. Willy Brandt pártelnök szin­tén rámutatott,: hogy az 1987 januári választásokat előkészítő kampányban kü­lönösképpen szükséges en­nek az egységnek a fenntar­tása, Johannes Rau támo­gatása. Az SPD az októberben megtartandó rendkívüli Líbia mindaddig nem ve­szi figyelembe az amerikai hadiflotta manővereit, amíg az nem sérti meg az ország felségvizeit és légterét —, de készen áll arra, hogy meg­védje magát és nem fél az amerikai fenyegetésektől — jelentette ki Ali Triki, az ország állandó ENSZ-képvi- selője az NBC amerikai te­levíziós hálózatnak pénteken adott nyilatkozatában. A nagykövet rámutatott: az Egyesült Államok azért igyekszik újabb feszültséget teremteni a Földközi-tenger térségében, hogy igazolni tudja agresszív politikáját, kongresszusán terjeszti elő hivatalosan azt a program­ját, amelyhez tartani kíván­ja magát kormányra kerülé­sének esetén. A küldöttek az utolsó napon röviden át­tekintették a pártelnökség szociálpolitikai elképzelése­it, amelyeket azonban csak a két év múlva esedékes újabb kongresszuson végle­gesítenek. E program fontos eleme a munkanélküliek ha­tékony támogatása. Szintén csak két év múlva döntenek véglegesen az 1959 novemberi godesbergi párt­program felváltására hiva­tott új program tervezetéről. Ebben az okmányban is nagy hangsúlyt kap a mun­kához való jog érvényesíté­se, nemkülönben a nők katonai akcióit, egyebek között az Izraelnek nyújtott nagyszabású katonai segélyt. Triki elutasította az or- szágával^zemben támasz­tott vádákat és azt mondta, hogy amennyiben az Egye­sült Államoknak valóban „bizonyítékai” lennének egy állítólagos líbiai „terrorak­ció” terveiről, módjában áll­na azokat nemzetközi fóru­mok elé tárni — a vádak azonban teljességgel alapta­lanok. A The Washington Post pénteki jelentésében azt ír­ja, hogy az újabb Líbia-elle- nes hadjáratot augusztus kö­egyenjogúságának gyakorlati biztosítása, valamint az SPD békepolitikája. Ez utóbbi vonatkozásban a ter­vezet meghirdeti: a nyugat­német szociáldemokraták vé­leménye szerint az NSZK biztonsága továbbra is a nyugati szövetségben szava­tolható akkor, ha az ország érvényt szerezhet saját biz­tonsági érdekeinek. Az el­rettentés atomfegyverekkel való politikáját fel kell vál­tania a kelet—nyugati közös biztonság alapelvének. A nyugati szövetségnek óhatat­lanul kárt okoz — olvasható a programban —, ha vezető hatalma, az Egyesült Álla­mok fölényre törekszik, és világhatalmi politikát foly­tat az európai szövetségesei­re és érdekeikre való tekin­tet nélkül. zepén határozta el Reagan elnök és néhány külpolitikai tanácsadója. A Reagan-kor- mány, amely hivatalba lép­tének kezdete óta törekszik a líbiai rendszer megdönté­sére, ez év januárjában ho­zott határozatot arról, hogy megnöveli az országra ne­hezedő nyomást. A progra­mot augusztus közepén vizs­gálták meg |ismét, s ennek eredménye a mostani propa­gandahadjárat. A The Washington Post egyébként kormánytisztvi­selőkre hivatkozva megálla­pítja: a jelek szerint nem helytálló, hogy az Egyesült Államoknak „megcáfolhatat­lan bizonyítékai” lennének a líbiai „terrorista akciókra” vonatkozóan. amerikai űrproblémák Ismét meg kellett semmisíteni egy amerikai rakétát röviddel az indulás után — immár má­sodszor ezen a héten. Ezúttal a csődöt mondott rakéta egy kí­sérleti Minutetnan—-3 volt, ame­lyet részletesen nem ismertetett okokból már a Csendes-óceán felett ívelő pályán kellett táv- irányítással felrobbantani, mű­szaki hiba miatt. A Minuteman—3 az amerikai fegyveres erők jelenleg had­rendben levő legfontosabb szá­razföldi indítású földrészközi hadászati rakétája, amelyet több, egyedileg irányítható rob­banófejjel szereltek fel. A kísérleti rakétát a kalifor­niai Vandenberg légitámaszpont­ról indították. A héten egy ki­sebb rakétát a White Sands kí­sérleti telepen kellett közvetle­nül a rajt után megsemmisíte­ni. A légierő képviselői azt is be­jelentették, hogy ismét el kel­lett halasztani egy Atlas típusú hordozórakéta legutóbb szep­tember hetedikére tervezett in­dítását, mert még mindig nem sikerült kiküszöbölni a hajtó­anyag-szivárgást. A rakétával egy időjárási mesterséges holdat kívánnak a világűrbe juttatni. A Challenger katasztrófája óta az Egyesült Államoknak nem sikerült mesterséges holdat ál­lítania Föld körüli pályára a sorozatos rakétakudarcok miatt. Közben az Országos Űrhajózá­si és Űrkutatási Hivatal, a NA­SA befejezettnek nyilvánította a kutatást a januárban szétrob­bant Challenger űrrepülőgép maradványai után. A NASA kö­zölte, hogy sikerült kiemelni minden olyan darabot, amely a katasztrófa okának kivizsgálá­sához szükséges volt — a szi­lárd hajtóanyagú rakéták ma­radványait például csaknem száz százalékban megtalálták, s a roncsok felét felszínre hoz­ták. A Challenger utaskabinjá­nak 95 százalékát kimentették a tenger mélyéről. Továbbra is a mélyben hagyják most már azo­kat a darabokat, amelyekre nincs szükség a további vizsgá­latok szempontjából, így pél­dául a gép csaknem teljesen ép­ségben maradt bal szárnyát. Líbia kész megvédeni magát Magyar—lengyel... A rigmust folytatni kell. Tehát magyar—lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát. A mondóka igencsak régi. Azokból az időkből származik, amikor a két ország fiai oly sokszor húztak együtt szablyát, s a magyar bornak igen nagy becsülete (és piaca) volt Lengyelországban. Ez utób­bit őrzi a lengyel nyelv is: az igazi jó bolt vengzsinnek, azaz rr^agyarnak mondják. Hogy a mai borexportunk eléri-e az egykori minőséget, nem tudom megmondani, de azt bizton állítom, hogy a varsói Amfora borszaküzlet előtt, ha véletlenül magyar bor érkezett, mindig hosz- szúra nyúlt a sor. E barátságnak és a kölcsö­nösen előnyös kereskedelem­nek meglehetős hagyomá­nyai vannak. A magyar— lengyel kapcsolatok iratai vaskos köteteket töltenek meg, s e kapcsolatok nem választhatók el a régebbi és újabb történelemtől, manap­ság pedig a mindennapok eseményeitől. Az újságíró, akinek alkalma volt közelről szemlélni az elmúlt néhány év lengyelországi eseménye­it, bizton állíthatja: a poli­tikai viharok és a gazdasá­gi nehézségek ezt a barátsá­got nem rendítették meg. Nem tehették ezt, mert együttműködésünknek — építve az évszázados tradí­ciókra — szilárd rendszere és sűrű szövevénye alakult ki. Üzemekben járva, vendég­látóim nemegyszer a magyar testvérvállalattal való együttműködéssel kezdték a tájékoztatót. Ilyen informá­ciót a legkülönbözőbb ága­zatokban kaphattam: a Wroclaw közelében levő Jelez Autógyárban a Csepeli Autó­gyárral, illetve az Ikarus Művekkel közösen gyártott városi autóbusszal ismertet­tek meg. A Varsó mellett Piasecznóban tévé-képcsö­veket gyártanak — magyar beruházás segítette a korsze­rűsítést, hazánk a legna­gyobb megrendelő, s a kép­csövek egy részéért cserébe szállított kittekből Polcolor— Videoton márkájú színes té­véket állítottak össze. (Igen keresett volt, különösen a képmagnótulajdonosok kö­rében). A varsói kereskedelmi ki- rendeltség az elmúlt évek­ben egyre több munkát ka­pott: a forgalom igen gyor­san nőtt, s mind nagyobb hányadát a kooperációs együttműködések teszik ki. A már említett gépjármű­programhoz csatlakozott az elektronika is. A lengyelek átvettek néhány eredeti ma­gyar találmányt is, például a csatornák karbantartására szolgáló Superaqua eljárást. Ez különösen krakkói mű­emléknegyedben hasznos. Műemlék! A lengyelek a restaurálásnak valóban mes­terei. Nem véletlen, hogy szakembereik részt vállaltak a budapesti Opera szépítésé­ben. Munkájukat joggal il­lette dicséret. A kapcsolatok sokszerűsé­ge miatt szinte lehetetlen mindenről szólni, de egyva­lami mindenképpen említést érdemel: ez a testvérmegyék, -városok kapcsolata. Katowi­cétől Lublinig, Lództól Var­sóig (és persze Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Budapesten is) ennek a he­lyi vezetők és lakosok egy­aránt nagy jelentőséget tu­lajdonítanak. A mindennapos kapcsola­toknak újságnyelven szólva — megfelelő politikai alap­juk van. A két testvérpárt és az állam vezetői rendsze­resen találkoznak. Ezek a ta­lálkozók a tapasztalatcsere, az egymás megismerésének, a közös lehetőségek kutatá­sának alkalmai. Megjegy­zendő, hogy a legfelsőbb szintű éves munkatalálkozók épp a legutóbbi négy évben váltak rendszerré. Zbigniew Messner kormányfő mostani látogatása beleillik ebbe a hasznos menetrendbe. Buda­pesti tárgyalásai nyomán minden bizonnyal újabb elemekkel bővülhet együtt­működésünk. Miklós Gábor 1986. szeptember 1-től Bu­dapest látja vendégül a Pugwash-konferencia részt­vevőit. A Pugwash-mozga­lom a világ tudósainak egy olyan nemzetközi fóruma, mely céljaként a leszerelést, a nukleáris háború megelő­zését tűzte ki. A mozgalom abban az idő­szakban jött létre, amikor a termonukleáris fegyverek, a hidrogénbomba felfedezése sürgőssé és szükségessé tet­ték a legmagasabb szintű, nemzetközi tudományos ösz- szefogást. A tudósok béke­mozgalma az 50-es évektől kezdve bontakozott ki. A Tudományos Dolgozók Vi­lágszövetsége (WFSW) élén Frederic Joliot-Curie-vel 1954-ben az ENSZ-hez for­dult, hogy szorgalmazza egy nemzetközi békekonferencia összehívását. Bertrand Russell Nobel- békedíjas angol filozófus 1954. decemberében az angol rádióban előadást tartott, amelyben egy nukleáris há­ború okozta pusztítás képét körvonalazta, s felhívta a világ figyelmét e veszély el­leni küzdelemre. 1955-ben Frederic Joliot- Curie egy kiáltvány meg­szerkesztését javasolta Bert­rand Russelnek. „Egy olyan személyiség aktív részvétele, mint Ón — írta — nagyban hozzájárulhat a sikerhez.” Russel megszerkesztette a felhívást, melyet Albert Einstein is aláírt két nappal a halála előtt. 1955. július 9- én sajtókonferencián ismer­tették. Felszólították benne a világ atomtudósait — fog­janak össze az atomenergia katonai célokra való fel- használása ellen. Végül 1957. július 5—10. között Cyrus Eaton amerikai nagyiparos és közéleti sze­mélyiség pugwashi (Kanada) birtokán tartották meg a tu­dósok első konferenciájukat. Innen indult el az egész vi­lágön Pugwash néven e mozgalom. Az első pugwashi konfe­rencián 10 állam 25 tudósa vett részt, kizárólag termé­szettudósok. Később mind több ország, és mind több szakma tudósait mozgatták meg. Tanácskozásaiknak ott­hont adtak mind szocialista, mind kapitalista országok. Nemzetközi vezető testületé, a londoni székhelyű Állandó Bizottság. Eddífe 35 nemzetközi Pug- wash-konferenciát tartottak a békevédelem, a leszerelés, a tudomány békés célú fel- használása, a tudósok társa­dalmi felelőssége témaköré­ben. Harminc országban, így Magyarországon, Nemzeti Pugwash-csoport is műkö­dik. Emellett több állandó munkacsoport foglalkozik az európai hagyományos fegy­verkezéssel, a vegyi fegyve­rekkel, a nukleáris erőkkel. A Pugwash-mozgalom nem tömegakciókat szervez, ha­nem szakértői tevékenységet folytat. Többször élt azzal a lehetőséggel, hogy a fegy­verkezés csökkentésére, a katonai szembenállás mér­séklésére vonatkozó javasla­tokat juttattak el politikai döntéshozókhoz, kormányok­hoz. Így a Pugwash-mozgalom- nak igen nagy szerepe volt a földalatti atomkísérletek ellenőrzési módszereinek ki­dolgozásában. A mozgalom részt vett a SALT—I. szer­ződés rakétaelhárító fegyve­rekre vonatkozó részének előkészítésében. Már kidol­gozták a vegyi fegyverek be­tiltásához szükséges ellenőr­zés technikai feltételeit is. A legutóbbi Pugwash-kon- ferenciát tavaly a brazíliai Campinanban rendezték meg. Práger Éva Véget ért az atomkonferencia „Nem a bírálat, hanem ^ szolidaritás jellemezte ta­nácskozásunkat” — jelentet­te ki Valerij Legaszov, a szovjet küldöttség vezetője a nukleáris balesetekkel fog­lalkozó konferencia pénteki záróülésén. A tanácskozáson, amelynek összehívását a csernobili atomreaktorban bekövetkezett szerencsétlen­ség után határozták el, csaknem 600 szakember vett részt, 62 országból. A szakértők öt napon át tár­gyaltak a szerencsétlenség okairól, következményeiről és a hasonló balesetek el­kerülésének lehetőségéről. Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) vezérigazgatója a záróülésen hangoztatta, hogy a szerencsétlenség után „a szovjet hatóságok által tett intézkedések kiérdemelték a szakemberek közösségének tiszteletét és támogatását”. Ha felvetik a kérdést, alkal­mazzák-e az atomenergiát a jövőben, vagy sem, arról is beszélni kell: milyen kocká­zatokkal jár az emberi egészségre és a környezetre az energiatermelés szénből és olajból. Rudolf Rometsch, a kon­ferencia svájci elnöke mél­tatta azt a nyíltságot, amely- lyel a szovjet tudósok kollé­gáikat a történtekről, ta­pasztalataikról tájékoztatták, majd nyilvánosságra hozta a szakértők javaslatait, ame­lyek megvalósításával erősí­teni lehet a nukleáris biz­tonságot. Így különösen fon­tos az emberi tényező, a ke­zelőszemélyzet képzése és magatartása, hiszen a cser­nobili szerencsétlenség fő oka az előírások (tájékozat­lanságból is eredő) durva megsértése volt. Valerij Legaszov a záró sajtóértekezleten rendkívül sikeresnek minősítette a bé­csi tanácskozást és elisme­réssel beszélt arról, hogy a világ több száz kiváló szakembere a szovjet kollé­gákkal együtt kereste a vá­laszt a nukleáris biztonság kérdéseire. Legaszov kizárta azt a lehetőséget, hogy a most foganatosított újabb biztonságtechnikai intézke­dések után még balesetre kerüljön sor a csernobilihez hasonló típusú atomreakto­rokban. A különböző típusú reaktorok építése, tervezése változatlanul folyik, s bár­melyikről is legyen szó, a teljes biztonság az elsőrendű szempont — hangoztatta. Nincs közeledés Washingtonban Nem hoztak különösebb közeledést az álláspontokban a regionális kérdésekről Washingtonban két napon át, miniszterhelyettesi szin­ten folytatott szovjet—ame­rikai tárgyalások. Ezt Ana- tolij Adamisin, a szovjet küldöttség vezetője állapí­totta meg csütörtökön dél­után, a megbeszélések befe­jeztével. Az összesen kilenc órán át folytatott eszmecse­rét követően a szovjet kül­döttség vezetője közölte: a felek megállapodása alapján a részleteket nem hozzák nyilvánosságra, de a megbe­széléseken nem jutottak lé­nyegesen előbbre a regioná­lis kérdések megítélésében. A két fél küldöttsége az értesülések szerint a világ négy körzetében mutatkozó, a szovjet—amerikai kapcso­latokra is kiható válságok­kal, feszültségekkel foglalko­zott. Megvitatták az Afrika déli részén kialakult helyze­tet, a Közel-Kelet és a kö­zép-amerikai térség problé­máit, valamint Afganisztán kérdését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents