Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
1986. augusztus 27., szerda Tanévnyitó előtt, Muronyban Kocsis Zoltán Liszt Ferencről Számomra a szabadság jelképe 175 éve született, s száz esztendeje hunyt el a XIX. század egyik legnagyobb muzsikusa. Liszt Ferenc. Ki volt ez a zeneszerző? Hogyan sáfárkodunk örökségével? Életművének mely darabjai hatnak ránk, a huszadik század végének emberére? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Liszt egyik legjobb ismerőjétől, műveinek hű tolmácsolójától, Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművésztől, a Zeneművészeti Főiskola docensétől. — Az ön repertoárján rendszeresen szerepelnek Liszt-müvek. Szeretetből. tiszteletből? — Liszt számomra a határtalan szabadság jelképe. Ez a szabadság azonban nem parttalan, hiszen ő azért tudott modern értelemben szabad művész maradni, mert önmaga állította fel a saját alkotó-emberi korlátáit. Azt hiszem, hogy Liszt nemcsak megértette, „felszívta” a múltat, hanem közérthetővé is tette kora számára. Ügy válhatott igazi újítóvá, hogy íölismerte-továbbfejlesztette a múlt örökségét. Jelentős életműve nagymértékben hozzájárult a zeneművészet megújulásához. A XX. század első felének úgynevezett modern zenéje érthetetlen az ő művészete nélkül, nem véletlenül nyilatkozta azt Bartók, hogy Lisztet tartja legnagyobb elődjének, aki igazán hatott rá. — Sokak számára Liszt nem más, mint zseniális zongoravirtuóz ... — Mi, előadóművészek, zongoristák úgy véljük, hogy Liszt forradalmasította a zongorajáték technikáját. A múlt század nem egy virtuóza eltűnt a feledés homályában, de a legnagyobbak — Chopin és Liszt — csupán eszköznek tekintették technikai tudásukat. — Mi, magyarok gyakran eltűnődünk azon, hogy vajon Liszt magyar volt-e? — Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre csakis maga Liszt adhatja meg az igazi választ. Ö magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy német volt az anyanyelve, s franciául írt, gondolkodott. Annak idején sokan Liszt szemére vetették, hogy ritkán tartózkodik Magyarországon. Ez magyarázható azzal, hogy akkor Párizs volt a világ zenei központja. Liszt nem úgy, nem abban az értelemben nyúlt a magyar nép- és műzenéhez, mint ahogy Kodály vagy Bartók. Liszt használt magyar motívumokat: például a nagyon népszerű magyar rapszódiákban, de ezek a motívumok inkább díszítőelemként, kollázsként jelennek meg zenéjében. — Ki volt Liszt? A romantika kiemelkedő alakja? Melyek a valódi, jellegzetes Liszt-művek? A Les Preludes, a Koronázási mise, vagy éppen a Faust-szimfónia? — Liszt Ferencet nem lehet beskatulyázni. Éppen azért, mert életműve nem lezárt, túlmutat a korszakon, melyben élt, nem szabad bizonyos stílusjegyek alapján megítélni művészetét. Egyetemes művészet az övé, korszakhatárokon túlnyúló, szinte mindent felölelő, befogadó, továbbfejlesztő. — Hogyan sáfárkodunk Liszt Ferenc örökségével? Megelégedünk azzal, hogy ércszoborban örökítjük meg, vagy felidézzük a szellemét is? — Azt hiszem, hogy méltó módon ápoljuk örökségét. Tizenöt-húsz éve még szűkös volt a hazai Liszt-repertoár, csak a legismertebb, legnépszerűbb alkotásait szólaltattuk meg idehaza. Azóta örvendetesen megváltozott a helyzet: elővettük nagy oratórikus műveit, a szimfóniáit és vokális alkotásait. Játsszuk a parafrázisait. Sokat tett ez ügyben a hanglemez- és kottakiadás is. — Mit vár ön a Liszt-évtől? — Komoly tanulmányokat, s természetesen sok olyan előadást, amelyen Lisztművek hangzanak el. Az évforduló jó alkalom lehet arra, hogy még inkább megismerjük ezt a csodálatos muzsikust. Nagyon várok már egy igényes Liszt-monográfiát. Valószínűleg nemzetközi öszefo- gásra lenne szükség egy ilyenfajta munka elkészítéséhez. — ön mindig szívesen játszotta Liszt műveit. A jubileumi évben milyen műpei- hez nyúl? — Szeretném szelíden ráirányítani a figyelmet az előbb már említett, kevésbé ismert alkotásaira. Valószínűleg a karácsonyi lemezvásárra jelenik meg a Vándorének harmadik kötete, s ebben az ismert művek mellett megtalálhatók majd a modernségük miatt talán kevésbé közismert darabok, amelyeket azonban nyugodt lélekkel nevezhetünk a XX. századi magyar zenekultúra alapjainak. Galambos András Dr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírái ítéletek Hogy téves következtetéA tanévkezdést sokfeleképpen átélhetjük. Gyerekkoromban tele voltam izgalommal ilyenkor; találkozhatok ismét az osztálytársakkal. .. Nekivághatok megint a tanulásnak, tiszta lappal, telve energiával és tudásszomjjal.. . S a füzetekre is vigyázok majd — fógadkoztam —, nem lesznek pacák és szamárfülek benne, csupán a legeslegszebb gyöngybetűk, tanáraim megelégedésére. Aztán teltek, múltak az évek, s most gyermekem döecenőmentes tanévkezdésén fáradozom. Szaladgálok a papírboltba, gyűjtögetem a pénzt, hogy ne csak könyvre. tanszerre. táskára, de még új köpenyre is fusson. (Szépen megnyúlt a gyerek, most látom csak. ahogy a tavalyi ruhákat próbálgatjuk.) Szóval hetek óta fő a fejem, míg a srác tobzódik az utolsó vakációs napok adta gyönyörökben. . . * A Murányi Általános Iskolában is nagy a készülődés. A kapu előtt meg-meg- áll egv-egy gyerek, noteszt, cetlit, vagy épp a józan eszét előkeresve jegyzi a tankönyvárusítás, s a tanévnyitó ünnepély idejét. . . Az épület már ünneplőbeöltözött. A még kihalt tantermek friss mészillatot lehelnek a belépőre, ragyog minden. A tornateremben könyvkupacok várnak új gazdáikra. Egy könyv kivételével minden megérkezett már — említik örömmel —. s a hiány pótlására is ígéretet kaptak, úgyhogy ezúttal igazán elégedettek lehetnek a tankönyvellátással. — Jó, hogy most jöttek — mondja Halász Lajosné, az iskola igazgatónője —, mert az utolsó hét nálunk is nehéz lesz. És sorolja, mi minden vár még rájuk. Az utolsó simítások a termeken. a központi fűtést már elkészítette a békési közüzem, csak a kazánház és a nyoA békési kosárgyár új klubja néhány hónappal ezelőtt nyitotta meg kapuit. Maga az épület a századfordulón épült zsinagógaként, és az ötvenes években került a kosárgyár tulajdonába. Kezdetben raktárnak használták, majd a hatvanas évek elejétől fokozatosan «lakúit át klubbá, melyet a dolgozók akkoriban még kevésbé használtak ki, mini mostanában. Az 1978-as földrengés erősen megrongálta a födémet, és az emeletes épület használata a földszinti részre korlátozódott. A klub teljes máscsökkentő-szekrény festése van hátra, még rendbe kell tenni az udvart.. . — Itt faluhelyen annyi munka van nyáron, hogy a szülőkre nemigen számíthatunk. Persze panaszra nincs okom, hisz a tél fo„Figyelem!”... Fotó: szőke Margit lyamán bőven bepótolják, segítenek a meszeléstől a rendezvények lebonyolításáig mindenben. A közel kétszáz gyereknek tehát van hová mennie, van miből tanulnia. De van- e, aki tanítsa, irányítsa munkájukat? Nos, a muronyiáknak nincs okuk panaszra: — Szerencsés helyzetben vagyunk — tessékel irodájába a rövid körséta után az igazgatónő —, hisz csak egyetlen képesítés nélküli pedagógusunk van. a többiek szakképzettek. Hétfőn lesz egyébként az alakulóértekezlet. A szakmai továbbképzések, a javítóvizsgák, s a tanévnyitó értekezlet is ebbe az Öt napba kell, hogy beleférjen. S akkor még ott a tanévnyitó ünnepség, szombaton 9-kor, melyre igencsak fel kell készüljenek, hogy ezúttal se öltözzön ünneplőbe feleslegesen a falu apraja-nagyja. Mert Muronyban esemény, nagybetűs Esemény a tanévnyitó. Ezért is dolgozzák ki mozkörű használatára egyre nagyobb szükség volt, 1984- ben elkezdték a felújítási munkálatokat. Az Országos Műemléki Felügyelőség előírásait is figyelembe vevő terv kivitelezője a Békési Egyetértés Termelőszövetkezet volt. A mintegy 6 millió forintos költséghez a Szak- szervezetek Országos Tanácsa csaknem kétmillió forinttal járult hozzá, pályázat útján pedig a berendezési tárgyak beszerzéséhez háromszázezer forint támogatást kaptak az Országos Közművelődési Tanácstól a kosárgyáriak, akik még renzanatról mozzanatra, hiba ne csússzék a rendezésbe. — A legszebb, a legárnyékosabb helyet választjuk mindig. Himnusz — nem gépzenével —, köszöntő, vers... Az ünnepi beszédet is meg kell még írnom ■— sorolja a már hagyomány- nyá érett szertartás mozzanatait Halászné. — Az elsősök köszöntéséről sem feledkezünk meg. . . Lelki szemeim előtt peregnek az események. A kicsik műsora, a nagyok szerény ajándéka... Huszonhét kis ember befogadása a nagyközségbe. . . Nem mindegy, hogyan emlékeznek majdan e pillanatokra. V. Hazafelé két gyereket látok játszadozni egy újonnan épült ház előtt. Nem állom meg, szóba elegyedek velük. Közben édesanyjuk, Kiss Jánosné is előkerül, invitál a házba, egy kis beszélgetésre. Igen. gondjai neki is vannak, hisz két gyerek útra indítása vár rá. Szerencsére, már csaknem mindent megvettek. Jancsi már tapasztaltán évkezdő, ötödikbe megy: — A füzeteket már magam fedem — büszkélkedik, aztán eldicsekszik azzal is, merre járt a nyáron. Erzsi, a kicsi, még a bátyjánál is beszédesebb. Pillanatok alatt megtudjuk, hogy harmadikos lesz, hogy tavaly nem sok maradt a táskájából, de anyu csak félévkor vesz újat, aztán elénk pakolja kedvenc olvasmányait, a Sebaj Tóbiást és a Bucó, Szetti és Tacsi sorozatot, mintegy bizonyítékul: szeret olvasni, rongyosra forgatta valamennyit. Kissné míg kikísér, közben elmondja, szívesen segít függönyvarrásban, vagy másban is. ha kell ilyenkor év elején. „A gyerekeknek ne legyen más gondjuk ott sem, csak a tanulás. Hogy boldoguljanak. Ez a fontos.” Nagy Ágnes geteg társadalmi munkával is segítették a felújítást. A sok nehézség ellenére a klubot 1986. április végén adták át rendeltetésének. Nemcsak a gyár dolgozói vehetik igénybe az itteni szolgáltatásokat, hanem — tagsági igazolvánnyal — bárki eljárhat ide. Sokféle szórakozási lehetőséget biztosítanak a klubtagoknak, szerveznek műsorokat felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Másféleképpen is igyekeznek kihasználni az épület adta lehetőségeket, szakszervezeti rendezvényeket, gyári tanácskozásokat, vetélkedőket is tartanak itt. Zs. E. sek miatt téves ltelet született, erre az utóbbi évtizedek Jugoszláviájában is volt példa. Azzal vádoltak egy tisztviselőt, hogy tüzet okozott, hogy eltüntessen bizonyos nyomokat. Váltig hangoztatta ártatlanságát az eddig feddhetetlen erkölcsűnek ismert könyvelő. Védőügyvédjének az eset szöget ütött a fejébe. Kiderítette, hogy azon a napon, amikor az eset történt, nagy volt a hőség. A tisztviselő igen rövidlátó volt. s két szemüveget is viselt. Munka közben elhívták egy fnegbeszélésre, s ő munkáját félbeszakítva, szemüvegét az iratcsomón hagyta; s azután bezárták az irodát. A nap éppen olyan szögben sütött, hogy a szemüveg lencséje a sugarakat az iratokra összpontosította, s mire a füstölgő iroda ajtaját feltörték, a tűz már elterjedt. Amikor a védőnek sikerült bebizonyítania, hogy történt az eset, a könyvelőt felmentették a vád alól. Arról is van feljegyzés, hogy néhány személyt a gazdasági visszaélés miatt ítéltek el, hiány miatt, s utóbb kiderült, illetve bebizonyították, hogy valójában nem is volt tényleges hiány, hanem a tárolás miatti nehézségek következtében keletkezett a súlyhiány. Egy banktisztviselőt is elítéltek a rábízott értékek állítólagos elsikkasztása miatt, utóbb azonban kiderült ártatlansága. A dolog úgy történt, hogy távollétében egy munkatársa helyettesítette, aki a szóban forgó értékeket — a biztonságosabb megőrzés végett — egy másik páncélszekrény titkos rekeszében helyezte el. Időközben a helyettesítő tisztviselőt egy másik városba helyezték át, s ő a betegszabadságon levő munkatársát elfelejtette értesíteni. Csupán akkor jelentette az esetet, amikor tudomására jutott, hogy munkatársát a rábízott értékek elsikkasztása miatt elítélték. Miután világosan bebizonyosodott, hogy az elraboltnak hitt értékek egész idő alatt a bank páncélszekrényének titkos rekeszében voltak — kiderült az elítélt ártatlansága. Meg kell azonban jegyezni, ha az értékek kezelésével kapcsolatos minden előírást betartottak volna — nem is kerülhetett volna sor a vádemelésre és az elmarasztaló ítéletre. EGY TÉVES BlRÖSÁGI ÍTÉLETRŐL, AMELYNEK MEGHOZATALÁHOZ MAGA AZ ELÍTÉLT JÁRULT HOZZÁ Az újvidéki törvényszék előtt folyt le az eset, amelyekről az alábbiakban szó lesz. Az ügyben K. 398 59. számú és 1959. október 20-i keltezésű ítélet kimondta, hogy a terhelt V. Dusán Beska község határában, ahol a jószágokat őrizte, civako- dás közben, féltékenység miatt, baltával leütötte a károsult, Nikolija Kamencicet, akivel intim kapcsolatot tartott fenn. s ezáltal súlyos sérüléseket okozott neki, s miután többé nem adott életjelt magáról, több méter mély gödörbe lökte, emiatt a bíróság a büntető törvény- könyv vonatkozó szakaszai alapján, 13 évi elzárásra ítélte. Az előzmények közé tartozik,hogy Beska szerémségi helység határában 1959 nyarán a falu teheneit őrizte az 1937-ben Krcedinben született V. Dusán. Az akkor 22 éves fiatalember korán elvesztette édesanyját, írástudatlan személy volt, iskolába nem járt, a hadsereget sem szolgálta le, s elmaradottsága azzal magyarázható, hogy egész életében a jószágokat őrizte, s másokkal nem is volt kapcsolata. Krce- dinből 1954-ben került Bes- kára. Azelőtt és ezután is juhász volt. Ezzel egy időben Boszniából Beskára települt egy magányos nő, Nikolija Kamencic, aki szintén a határban őrizte a jószágot. Kettőjük között intim kapcsolat Békés, kosárgyári klub
