Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
lamukftM---------------K itüntetett brigád — Tremmel Pista, a brigád fotósa, mindig ő örökíti meg a kirándulásokon, az összejöveteleken az eseményeket, a pillanatokat. Akkor is elővette a masináját, amikor kijöttünk a Parlamentből. Odaállított bennünket sorba az Országház lépcsőjére, és sűrűn kattog- tatta a masinát. Elölről, alulról, oldalról, tán még le is hasalt. Kiss Sanyi nem állhatta meg, odaszólt neki: — Nem nagyon sajnálod a filmet, vagy tán nincs is benne? Egyszer csak odajött hozzá egy seszinű hajú dáma, aki faggatni kezdte Pistát, hogy mit kerestünk mi az . Országházban, így kiöltözve? Űgy-ahogy elmagyaráztuk, milyen kitüntetést kaptunk, meg hogy miért. Azt az istennek se tudta megérteni, hogy mi az a szocialista brigád. Egyszóval, nem is sokáig foglalkoztunk vele, mert többen morogtak már, induljunk, mert messzire kell még menni, meg hogy igyunk valahol egy kis kőbambit. A mama — Gál Mi- hályné, a brigád egyik nőtagja — meg szidta a poros- torkúakat, hogy mindig a sör jár az eszükbe, még ilyenkor is, hogy nem szégyellik magukat. Igv elevenített fel néhány pillanatot Baracsi Sándor arról az ünnepségről, amelyet a Parlamentben rendeztek meg és ahol a Gyulai Vízművek November 7. Szocialista Brigádja átvehette a „Munka Vörös Zászló Ér- demrend”-jét. — A magam részéről valamikor ilyennek képzeltem el egy igazi szocialista brigádot, mint amilyen a November 7. — dicséri a kollektívát Csonka György, a Gyulai Vízművek szb-titká- ra. — Ha valakik, akkor ők igazán kiérdemelték a kitüntetést. Hogy miért és mivel? Ami igaz, igaz, nem kell mellébeszélni, nem irigyelt munkakör az övéké. Sokak számára már a munkahelyük megnevezése sem- bizalomkeltő: szennyvízelvezetési csoport. A város 32 kilométernyi csatornája, négy átemelő- és nyolc bel- vízátemelő-telep a „munkahelyük”. Két- és fél millió köbméter szennyvizet tessékelnek ki a nyárfás szennyvíztisztító-telepre. Rémisztő Ha valami műszaki hiba történne? — Olyan nem lehet — nyugtat meg Jenei Imre csoportvezető. — Az már nem egyszer előfordult, hogy áramkimaradás miatt leálltak a szivattyúk. Olyankor előkapjuk a jó öreg agregá- tort. Japport Jóska már annyira érti az átemelő kezelését, hogy ott hiba nem fordulhat elő. A belvíz bizony sokszor több gondot okoz, mint a félautomata berendezésekkel működő szennyvízátemelés. Köztudottan elég alacsony fekvésű a város némely kerülete, és egy-egy felhőszakadáskor, több napon át tartó esőzéskor rohanunk a kis szivaty- tyúkkal egyik városrészből a másikba. Amikor utaztunk fel a kitüntetésért, egész éjjel zuhogott az eső. Emiatt nem is tudott mindenki ott lenni a brigádból. De mi is valljuk, és vállaljuk: egy mindenkiért, mindenki egyért. Azért is sajátítottunk el két-három szakmát, hogy soha ne legyen fennakadás az üzemelésben. De nem valami különleges dolog ez az egész. Mondtam is már többször, hogy nem kell olyan nagy hókuszpókuszt csinálni ebből a szocialista brigádmozgalómból. Viselkedjünk úgy egymással, meg a munkában úgy, ahogy egy becsületes embernek kell. Ettől lesz az szocialista. Mi ezt próbáljuk már csinálni mintegy másfél évtizede. A kitüntetésre való felterjesztésre úgy summázták az önértékelést: „Brigádunk munkáját úgy értékeljük, hogy a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának: szocialista módon dolgozni, élni és tanulni követelményének eleget tett és ennek szellemében folytatjuk munkánkat a jövőben is”. Ügy legyen! Kép, szöveg: Béla Ottó Biológusok vándorgyűlése Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen kedden megkezdődött a Magyar- Biológiai Társaság 17. vándorgyűlése. A háromnapos tanácskozáson 87 előadás hangzik el az alábbi három fő témakörben: a legújabb alapkutatási eredmények jelentősége: a biotechnológia fejlődése; az emberi beavatkozás hatása a természetre. A vándorgyűlésen kutató, illetve ismeretterjesztő munkásságuk elismeréséül több tudósnak adták át a Magyar Biológiai Társaság díjait. A Herman Ottó-díjat Sterbetz István, a Magyar Madártani. Intézet nyugalmazott igazgatója, a Jávorka Sándor-díjat Borhidi Attila, az MTA Vác-' rátóti ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, az Entz Géza- díjat Móczár László, a Szegedi József Attila Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára kapta meg. Egyenjogúság? Az ajtóban előreengednek, bemutatkozáskor kezet csókolnak, megszólítás alkalmával ügyelnek, hogy a „hölgyem" kerüljön előre. Meg kell hatódnom — tényleg, nehezen tartom vissza könnyeimet. Aztán kiállók az út szélére (nem a sarkára, a szélére), stoppolnom kell, mert időnként a nem létező vonatokat csak így pótolhatom. Meseautó fékez mellettem. Nyitom az ajtót, hát az első ülésre hanyagul egy 500-ast vetettek. — Ajaj, apafej.' Igen olcsónak néztél! — csapom rá az ajtót. Teherautó húz el, derékig lóg ki az ablakból a kocsikísérő, úgy veri a bádogajtót: — Mi van, kislány, nincs kapás?! — még finoman fogalmazott. Az osztrák kamionos — úgy 200 éves lehet, hát nyugodtan mellé ülök —, több ezer Schillinget ígér egyetlen baráti aktusért. Nemet mondok, mire valutától dagadó tárcáját az ablaknak vágja. — Hova lett az emberség?! — felkiáltással. Sorolhatnám az ajánlatokat vég nélkül .. .A nyakkendős mérnökét, aki a felesége hamvasz- tására megy, vagy a sportorvosét, aki 10 éves korom óta vizsgál, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Ne gondolja senki, hogy egy kerékpártúrára nő létére bárki egyedül elindulhat. Nagyon hamar megtudhatja, hogy mit hová, és milyen szívesen . . . A vonatok kicsit nyugisabbak. Leszámítva néhány exhibicionistát, könnyen levakarható tolakodót, akik beérik névjegykártya-osztogatással. Persze, vannak nehezebb fiúk. Ellenük az egyik ismerősöm jól megtermett skót juhászát szokta magával cipelni magányos útjaira. Este szórakozóhelyre menni egyedül, vagy akár barátnőimmel? Nem biztos, hogy nagy élmény lesz. A helyemre szaftos megjegyzések, zsinóron egy irányba húzott férfifejek, kocsányon lógó szemek kisérnek. Még egyszer ellenőrzőm: tényleg nincs 3 lábam. Akkor mit néznek? Egyáltalán, honnan ez a sok szólóban lézengő férfi? Előbb-utóbb biztosan akad egy-egy hívatlan asztaltárs, akinek el kell magyaráznom, hogy egy közös beszélgetést nem szükségszerű közös ágyban megkoronázni. A harmadik martini után feltétlenül megtudom valakitől, hogy nincs rondább, mint egy részeg nő. Szerintem legfeljebb egy még részegebb férfi. Nem vagyok véresszájú feminista. Nem követelem, hogy ugyanannyit dolgozhassak, mint a férfiak (felesleges is lenne, már elértük). Nem kívánom, hogy együtt ihassuk le magunkat a sárga földig, vagy az utcán molesztálhassam a nekem tetsző férfiakat. Nőt vagyok, sokat járok-kelek egyedül, de ettől még ne tessék prédának tekinteni. Elfogadom, hogy meghatározó sajátságom a nemem, de biztosíthatok mindenkit, nem ez az egyetlen említésre méltó tulajdonságom. Vitéz Ibolya Tervegyeztető tárgyalás Gyomaendrődön Köztudott, hogy megyénk egyes területeit nyaranta nemigen áldja meg bőséges csapadékkal az „esőisten”. A néhol egyébként kiváló minőségű, 40-45 koronás földeken termesztett növények, és természetesen a gazdaságok pénztárcái látják ennek leginkább kárát... Békés megye középső, illetve déli részén már évek óta működik az NK—XIV- es öntözőcsatorna, s annak különböző irányban húzódó ágai, melyek az aszályos esztendőkben sokat lendítenek a terméshozamok alakulásában. Megyénk északi részének — például Gyomaend- rőd és térségének — mezőgazdászai azonban az aszályok idején csak álmaikban láthatják a termőterületükön keresztül folyó bő vizű csatorna képét. Pedig víz aztán van bőven ezen a környéken — a Hármas-Körös és holtágai bőséges öntözővizet tudnának szolgáltatni a szomjas szántóföldi növényeknek nyáridőben. — A ’70-es évek elején már készen volt egy erre a területre építendő — 44 kilométer hosszú — főcsatorna terve, amely mintegy 15 ezer hektárnyi termőföld öntözését lett volna hivatva szolgálni. Ám a tervezett beruházás különböző okok miatt nem valósult meg — mondta Pálinkás Lajos, a Kövizig igazgatóhelyettese tegnap azon a tervegyeztető tárgyaláson, melyet a Gyomaend- rődi Győzelem Tsz központjában rendeztek. Az elmúlt évek aszályai után arra az elhatározásra jutott Gellai Imre, a termelőszövetkezet elnöke, hogy a környező gazdaságok érdekeit, igényeit is figyelembe véve, megsürgeti az annak idején — kideríthetetlen okokból .— elmaradt főcsatorna építését. A mostani terv négy helybéli és öt környékbeli termelőszövetkezetet érint. Ezen gazdaságok vezetői, valamint az érdekelt szervek, a helyi tanács, a megyei tanács, a Kövizig és az Agro- ber illetékesei ültek tegnap asztalhoz, hogy elképzeléseiket, terveiket egymás elé tárják. Elhangzott, hogy a vízkivételi mű — amely vagy a Fazekas-zugi, vagy a belterületen húzódó Fűzfás- zugi, esetleg a Torzsási holtág szélén épülne, valamint a főcsatorna állami beruházásként valósulna meg. Ennek műszaki tervét a Kövizig vállalta. A térségi agrárhasznosítási tervet pedig az Agrober a KITE-vel közösen készítené el. Ha minden jól megy, akkor — a hivatalos ígéretek szerint — 1990-re már jelentős területek válnak öntöz- hetővé a megye északi részén is. h. E. Motorolaj Castrol-recept szerint A Huniversal Külkereskedelmi Kft és partnervállalatainak vezetői kedden Budapesten sajtótájékoztatón bejelentették, hogy az angol Castrol cég receptúrája alapján a Komáromi Kőolajipari Vállalat megkezdte a GTX-jelű motorolaj hazai gyártását. Az új motorolajat szeptember közepétől hozzák forgalomba az Áfor 6 budapesti. és 26 vidéki üzem- anyagtöltő-állomásán. A GTX motorolajat valamennyi négyütemű személy- gépkocsi használhatja, de elsősorban a turbófeltölté- ses és a más nagy teljesítményű autómotorok kenését szolgálja. Ennek folyékony wolfram adalékanyaga magas hőmérsékleten és nagy nyomáson is lehetővé teszi a mozgó alkatrészek biztonságos kenését, a súrlódás és a kopás csökkentését. A komáromi kőolajfinomítóban túlnyomórészt hazai alapanyagokból állítják elő a motorolajat. Az angol cég csupán a kis tételben szükséges adalékot szállítja, amelyet a magyar fél más termékekkel ellentételez. Komáromban évente 200 tonna Castrol motorolajat készítenek, s ebből az angol partnerrel megállapodva exportra is szállítanak. Az olajcserével kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy a Castrol motorolajat is, mint a többi korszerű hazai és külföldi terméket, 10 ezer kilométerig használhatják csere nélkül az autósok, s utántöltésnél nem okoz kárt a motorban, ha más motorolajjal keveredik. 1986. augusztus 27., szerda Szabvány és korszerűség M ennyi bosszúságot tud okozni, ha a fali konnektorba nem jó a kislámpa vagy a magnó villásdugója, a kerékpár abroncsán lötyög a gumi, a levélpapír nagyobb, mint a boríték és így tovább. Mindnyájan találkozunk a mindennapi életben azzal, hogy valahol valaki eltért a szabványtól. Jóllehet a szabvány szótól sokan idegenkednek, holmi uniformizálást éreznek mögötte — a modern világban aligha lehetnénk meg nélküle. Sőt: már a régebbi korokban is szükségét látták. Talán a legrégibb ismert „szabvány” a római utak mérete: egységesen 11 méter szélesnek kellett lenniük, hogy az — ugyancsak egységes kerékszélességű — kocsik elférjenek, és még előzni is tudjanak rajtuk. A középkori nagy tengeri hatalmak pedig gyorsan megtanulták: csatába csak olyan hajókkal szabad menni, amelyeken az árbocok és más fontos alkatrészek azonos méretűek, és sérülés esetén könnyen cserélhetők. Később békésebb célokat szolgált a szabvány. S ahogyan a kereskedelem világméretűvé vált, egyre nagyobb szükség lett arra, hogy a különböző országokban készült iparcikkek másutt is használhatók, azaz eladhatók legyenek. Ezért lehet — például — a szovjet gyártmányú gépkocsikra osztrák vagy francia gumit felrakni, a japán fényképezőgépbe magyar filmet fűzni — és a sort folytathatnánk. E ezért van sok terméken a két betű: MSZ, ami magyar szabványt jelent. Egy sor élelmiszeren és használati cikken is ott áll a jelzés, ami — az esetek nagy részében — nemcsak a méretet, hanem elsősorban a minőséget garantálja. A szabvány jelzését ugyanis csak olyan termékekre szabad rátenni, amelyek megfelelnek a szabványminőség előírásainak. Vagyis: élelmiszernél például meghatározza a szabvány, hogy menynyi zsír, szárazanyag, cukor lehet benne, illetve kötelezően benne kell lennie. Még nagyobb a szabvány jelentősége az iparcikkeknél. Korábban — 1968 előtt — nagyon sok volt a szabvány, a vállalatok kötelesek voltak ezeket megtartani. A gazdaságirányítás reformja azonban nagyobb szabadságot hozott a vállalatoknak. ehhez tartozott az is, hogy a szabványok 80 százalékát „diszpozitív”-vá tették, azaz lehetőséget adtak arra, hogy a gyártó és a vásárló előzetesen az állami szabványtól eltérő minőségben állapodhasson meg. Csakhogy ezt — félreértve az intézkedés lényegét — sok vállalatnál úgy értelmezték, hogy csak a fennmaradt 20 százaléknál kötelező a szabvány, a többi árucikknél figyelembe sem kell venni azt. S mert a szabvány nem csupán írott malaszt, hanem annak meg nem tartását büntetni is lehet (sőt kell!), szabályozás következett 1975-ben, majd pedig 1979- ben. Bár tovább szűkült azoknak a szabványoknak a száma, amelyek megtartása hatóságilag kötelező (ilyenek például az egészségvédelem, a környezet- és munkavédelem és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelméhez szükséges szabványok), viszont szigorú előírásokban rögzítették, mit is értsünk az imént említett alapvető érdekek fogalmán. Hogy még véletlenül se keletkezhessen félreértés, útmutatóval adott segítséget a gyártóknak és fogyasztóknak a Magyar Szabványügyi Hivatal. A szabvány egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a világ, a technika és a tudomány fejlődésévei igyekszik lépést tartani. Ez természetesen nem könnyű, bár a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is gyűjtik és hasznosítják. Magyarország a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek 1946-os megalakulása óta tagja (angol nevének rövidítése ISO), a szabványosítással is foglalkozó Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságnak (IEC) pedig 1923 óta. Ezeknél lényegesen újabb, de semmivei sem kevésbé fontos a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága, amely — természetesen kezdettől fogva Magyarország részvételével — 1962 óta működik. S hogy világszerte mekkora jelentőséget tulajdonítanak a szabványosításnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában kormánymegbízottak tárgyalják meg időről időre a szabványosítás kérdéseit. Nemrégiben 98 szakterületre készítettek szabványosítási tervtanulmányokat a Magyar Szabványügyi Hivatal szakemberei. Ezekben azt vizsgálják, hogy milyen az egyes termékcsoportok szerepe a népgazdaságban, milyen a korszerűsége, bélés külkereskedelmi jelentősége — s hogy a fejlesztésben és értékesítésben milyen változások várhatók. Mert a szabvány nem lehet örökérvényű. Időnként a Szabványügyi Hivatalban megvizsgálják a szabványok korszerűségét, és ha szükséges, módosítják, korszerűsítik. Ezt a módszert átvette a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága, és átvették a nemzetközi szabvány- ügyi szervezetek is. Az élet új meg új feladatokat állít a szabványügyi szakértők elé. Most például külön gondot okoz, hogy az utóbbi években megnőtt hazánkban a magániparosok és -kereskedők száma. Közülük sokan foglalkoznak új termékek előállításával — és ezen belül forgalomba kerülhetnek veszélyt okozó termékek is. ha nem nyújt ezek ellen kellő védelmet többek között a szabvány is. Most dolgoznak a Szabvány- ügyi Hivatalban az ide vonatkozó szabványok kidolgozásán. S egítenek a fogyasztók, a vásárlók is a szabványügyieknek, hiszen ők találkoznak közvetlenül a forgalomba hozott termékekkel, s nemegyszer a szabványoktól eltérőekkel is. Ezekről számol be időnként a mintegy 1500 főnyi aktívahálózat, amelyet a Fogyasztók Szabványosítási Fóruma néven hoztak létre. A fórumnak néhány személyes titkársága működik a Szabványügyi Hivatalban, ők összesítik a beérkező észrevételeket és az aktívák által kiadott kérdőívek válaszait. Mindezt nem azért, hogy több legyen a szabvány, hanem — hogy több legyen a minden kritikát elbíró, a magasra emelt — szabványmércének megfelelő áru. Várkonyi Endre Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a brigáddal
