Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2., szombat — Jobb, ha nem számol­gatjuk az éveket — mondja a Budapestről érkezett Te­vődi Ilona, aki 16 éve jár Gyulára. — A Pálfy kollé­gium helyileg jobb volt — emlékezik —, itt viszont job­bak a körülmények. Valamit valamiért. Idén a régi váz­lataimat vettem elő, tehát műtermi munkát végzek. — (Körülötte szinte minden beterítve a Sopronban, Fi­renzében és Gyulán készült képeivel.) A már 13 önálló kiállításon szereplő Ilona itt készül fel újabb kiállitására. Csöbör Esztert a mártélyi magányos tanya képe ragad­ta meg. Harmonikus, gazdag színvilágú képén szinte előt­tem áll a jól ismert tájrész. Két ecsetvonás közt csak annyit mond: — A város légköre vonz ide. Nem lehet elszakadni tőle. Ilona még búcsúzóul meg­jegyzi, hogy jó lenne kicsit kinyújtani a tábor időtarta­mát, és egyeztetni a soproni művésztelep programjával. A kiállítás igen szép sikert és elismerést hozott a peda- gógus-művésztelep lakóinak. Az Erkel Művelődési Köz­pont előcsarnokát érdemes figyelmesen végigjárni. S közöttük fel lehet fedezni — a táborvezető dinamikus, absztrakt képei mellett — még egy Békés megye'i al­kotó nevét is. A fiatal Kónya Ilona textilképeit. Ügy‘látszik, a gyulai „le­vegő” ismét jót tett e lelkes és tehetséges alkotógárdának. S nemcsak szavakban, de képekben is megfogalmazták mindazt, amit oly lelkesen és őszintén elmondtak. B. Sajti Emese Fotó: Szőke Margit A Pedagógusok Szakszer­vezete Központi Vezetősége évtizedek óta szorgalmazza és támogatja a rajzpedagógu­sok továbbképzését, alkotó tevékenységét segítő művész­telepeket. Ahogyan a soproni mellett a gyulait felfedezte, úgy alakult, formálódott a két művésztelep állandó kö­zössége. Marsovszky Endre 26 évig vezette a Gyulán ott­honra lelt művésztelepet, ám idén dr. Csipesné Fábián Irénnek kellett ezt a szép örökséget átvállalnia. A fia­tal gyulai rajzpedagógus örömmel kalauzolt bennün­ket a műhelyekben, s még elkísért a művésztelep kiál­lítására is. — Idén huszonötén jöttek el az ország minden részéből hozzánk. Tegnap. hétfőn nagy kirándulást tettünk kö­zösen a gyulai művésztelep tagjaival — magyarázza lel­kesen Irénke —, voltunk Hódmezővásárhelyen az Al­földi Galériában, a Med- gyessy-teremben, Mártélyon. aztán a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, s egy kis sze­gedi városnézésre is jutott időnk. Korábban ellátogat­tunk Koszta Rozó műtermé­be. a tábor végén pedig el­megyünk a gyulai művészte­lepre, valamint Székelyhídi Attila műtermébe is. A tegnapi nagy út után még éjfélbe nyúló előadást is hallgattak a résztvevők, 9 órakor mégsem találtuk már a tábor otthonául szolgáló kollégiumban a művészeti vezetőt. Kertész Sándort. Így Irénke fogalmazta meg röviden a pedagógus-mű- vésztelep célját: — Elsősorban a továbbkép­zést segíti, aztán lehetőséget teremt a rajztanárok számá­ra nyugodt körülmények kö­zött alkotni, feltöltődni, hi­szen ez a pedagógiai mun­kájukban mindenképpen ka­matozik. S az sem baj, ha munkáikat a nagyközönség elé tárjuk. Jövőre tervezzük, hogy előzsűrizés után a tá­bor tagjainak alkotásaiból kiállítást rendezünk a gyu­lai SZOT—Medosz-gyógy- üdülőben. A műhelyek felé haladva Irénke még megjegyzi: a 613-as szakmunkásképző in­tézet lánykollégiumában ki­tűnő otthonra lelt a tábor. Az ellátásra, a főztjükre sem lehet panasz. E kedves, elismerő szavak után szinte mellbe vág a Miskolcról érkezett Korkos Jenő Zoltán szigorú-aggódó ..letolása”. nyira feltöltődöm itt, annyi impulzus ér a három hét alatt. Most készítettem egy napraforgó-sorozatot. Az el­ső bánatos, kínlódó volt, ez a legutóbbi pedig vidám, csupa életerő ... A Nagykanizsáról érkezett, csendes Farkas Jánosné la­pozza az itt készült tollraj- zait. Finom, visszafogott vo­násokkal készítette el szoba­társai portréját, a város egy- egy részletét. — Itt az ember egész évre feltöltődik. A város nagyon szép, s mindig ad valami újat. Az itt készült képek­ből Kertész Sándor tervez egy kaposvári kiállítást is a Táncsics Gimnázium galé­riájában. A művésztelep ma is ér­vényben levő házirendjét még Marsovszky Endre állí­totta össze. Valahogy így szól: mosolyogjunk sokat! E pont betartásában, úgy látszik, nincs hiány. Szűcs Szabó Sándor éppen a „nyárfa műhelybe” igyek­szik, ahol mint fafaragó te­vékenykedik. De mappájából kiderül: erőssége mégis a tollrajz. Remek szemmel örökítette meg a művészte­lep tagjait egy-egy beszélge­tés alkalmával, Gyula leg­jellegzetesebb zugait, ked­velt helyét, a piacot, no és a strandot. Az orosházi szár­mazású, de Sopronban élő és alkotó művész-pedagógus rajzain a mesterségbeli tu­dáson túl a kitűnő emberáb­rázoló és megfigyelőképes­ség érhető tetten. — Jenő csak a szomorú dolgokat mondta — próbál enyhíteni a hangulaton a kedves mosolyú miskolci pe­dagógusnő, Nyitrai Viktória. — Négy éve járok ide, ahol szeretettel fogadnak minket, s ahol nagyon jó a közösségi szellem. Vendéglátóink lehe­tőségükhöz mérten mindent megtesznek, hogy ez a há­rom hét kellemesen teljen el. Vidám hangulatban éljük át a napokat, s ez segít abban, hogy egy-két alkotás meg­szülessen. A tegnapi kirán­dulásunk különösen mély nyomot hagyott bennem. . Szűcs Szabó Sándor a „nyárfa műhelyben" Günczné Duda Margit napraforgó-sorozatot készített — Tizenöt éve járok erre a művésztelepre. Azért, mert szeretem ezt a várost. És mit tapasztalok? — emeli meg a hangját. — Tele van a vár környéke szeméttel, a művésztelep háta mögötti egyetlen kis „Barbizon”-ban is kiirtották a fákat, s meg­szűnt ott az alkotó, gyógyító csend. Tönkrement a vár is, szóval mindenütt a romlás jeleit látom. Nekem ezért kerülnek ki a kezem alól drámai hangulatú, pesszimis­ta munkák — mondja bú­csúzóul és elviharzik. Gönczné Duda Margit a művésztelep egyik legrégibb tagja. — Szegeden, Tarján-tele- pen tanítok, s számomra kü­lönösen sokat jelent ez a tá­bor. Enélkül meg sem tud­nám fogni az ecsetet. Any­„n tábor nélkül ecsetet se tudnék lógni” Látogatóban a gyulai pedagógus-művésztelepen r XXX AZ ÜVEGIPARI MÜVEK OROSHÁZI ÜVEGGYÁRA IMPORTBESZERZÉSI ÜGYEK BONYOLÍTÁSÁRA KERES ANYAGGAZDÁLKODÓ MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE, legalább középfokú német nyelvtudással, tárgyalókészséggel rendelkező műszaki vagy közgazdasági képzettségű szakembert, VILLAMOSTERVEZÖI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE erősáramú hálózatok tervezésében jártas, felsőfokú végzettségű szakembert, valamint ÜZEMMÉRNÖKI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE gépészmérnöki, vegyipari gépész, vagy szilikátipari gépészmérnöki végzettségű szakembert Bérezés: az 5/1983. (XII.) ME sz. rendelet szerint, megegyezés alapján. Jelentkezés: személyesen vagy írásban az ÜM, Orosházi Üveggyára személyzeti és oktatási főosztályán. Cím: Orosháza, Csorvási út 60—62. 5900. Telefon: 374/114, 115-ös mellék. Levélcím: Orosháza. Pf.: 118. 5901. Nemzetközi rézfúvós­fesztivál A harmadik alkalommal rendezték meg a Somogy megyei Barcson a nemzetkö­zi — táborral és verseny­nyel egybekötött — rézfúvós- fesztivált. A pénteki meg­nyitón, a művelődési köz­pont nagytermében a buda­pesti Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola kvintettje lépett először pódiumra. Augusztus 15-ig a magya­rokon kívül 19 ország mu­zsikusai: tizenkilenc kvintett, kilenc pozankvartett, két kürt és három más instru­mentumokból felépített kvartett, három trió, vala­mint huszonnégy egyéni ver­senyző szólaltatja meg hang­szereit. MOZI Egészséges erotika Hogy van-e ebben a film­ben erotika, és hogy az „egészségesbe, vagy netán „egészségtelen”, a végéig ki­derül. Nincs benne. Sem ilyen, sem olyan. Ettől aztán csalódik is a mozinéző, és ez még akkor is általánosítható,- ha vannak, akik nem vallják be. Ha azonban napirendre térünk afölött, hogy nincs benne sem ilyen, sem olyan erotika, akkor is marad va­lami más. Marad egy két­harmad részéig jó film, sőt: kitűnő mozifilm. Hogy aztán a harmadik harmadában le­ül az egész, hogy a frene­tikus ötletből lanyha una­lom lesz, írhatnánk a forga- tókönyvíró-rendező. Tímár Péter rovására. Sajnos, oda kell írnunk, de azzal a men­tő körülménnyel, hogy a kí­sérlet megérte, legközelebb talán már azt is megtalálja, arra is rájön, hogyan lehet (kell) olyan filmet csinálni, amelyben az alapötlet a vég­kifejletet is inspirálja? Persze, nehéz egy filmet két részre osztani, hogy első kétharmad, utolsó egyhar- mad. Nehéz egyiket a másik­tól elválasztva értékelni, megbecsülni. Mégis ez a jár­ható út, ha szokatlan is, hi­szen az egész, az az értéke­lendő, okos szokás szerint. A kitűnő kétharmad azon­ban több, mint a szándék megvalósulása. Talán még az ígéretnél is több, hogy Tímár Péter képes lesz majd elejé­től a végéig kitűnő filmet csinálni. Hiszen olyan lele­ményei vannak, amelyek ha­sonlítanak ugyan az egykori, világhíres néma, majd han­gosfilmek leleményeire, mégis egyediek, csak itt, most, és nála érvényesek. A torz arcok, a túlkarikírozott járás, a bürokrata- és funk- cinyelv telitalálatosan jel­lemző felvonultatása; a kö­zeg, amelyben ez a mozibeli ládagyár él, liheg és úgy tesz, mintha dolgozna: a vi­deokamerával meglesett női öltöző szomorúan sekélyes, néhol bizony elnyűtt eroti­kája (csak van valami ap­rócska) ; a vezető-beosztott viszony(latok) feudalista be­ütései; a két lábon járó pri­mitív bunkóság és butaság bohózatosan leleplező felvo­nultatása: óriási film lehető­ségét hordozzák. Aztán (an­nál a bizonyos kétharmad­nál) a szereplők kilépnek ed­digi önmagukból, realista já­tékba kezdenek, és az addi­gi hangulat, fiimi atmoszféra szertefoszlik, kiüresedik. In­nen már várjuk a film vé­gét, és sajnáljuk, hogy így sikerült. De: Tímár Péter vállalko­zása még így is figyelemre méltó, kell, hogy további te­ret és lehetőséget kapjon, hiszen így karikírozni azt, ami a valóságban sokkal vér- remenőbb, nem sokan tud­ják. Vagy talán nagyon- is kevesen. Tímár azonban kö­zöttük van. Rajhona Ádám főnöke, Koltai Róbert tűzoltója, Kristóf Kata titkárnője és Haumann Péter trösztelnöke bravúros alakítás. Hogy a marcona képű állatorvos mi­ért beszélt gyerekhangon: rejtély. Csak talán nem...? A fényképezés viszont (Kardos Sándor munkája) egyáltalán nem talányos. Ha teleobjektívvel dolgozik és torzít: akkor sem, ha imbo- lyog a kamera, akkor sem, ha más trükköket alkalmaz: akkor sem. Ilyen tudatos és könnyed fotografálás kellene, hogy jellemezze a magyar filmeket. (s—n)

Next

/
Thumbnails
Contents