Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Polgári vádelem Égő méregtemető „Földünk csak egy van, vigyázzunk rá!” Korunk egyik fő problémájára, az emberi környezet védelmére — az 1972. évi stockholmi ENSZ-konferen- cia hívta fel először a világ népeinek és kormányainak figyelmét. Akcióprogramjá- ben együttműködésre szólított fel mindenkit a Ivörnye- zet védelme érdekében. Figyelmeztetett, hogy „Földünk csak egy van — vigyázzunk rá!” — mert „az ember tevékenységével súlyosan károsíthatja környezetét, és ezzel saját létét, a jövő nemzedék életfeltételeit veszélyezteti”. A stockholmi felhívást követően hazánkban is megélénkült a környezet védelme iránti figyelem, megkezdődött a célkitűzések, az előírások és követelmények kidolgozása, meghatározása, a jogi szabályozás előkészítése. Az emberi környezet védelméről szóló törvényt 1976. 'márciusi ülésszakán fogadta el az Országgyűlés. A környezetvédelmi célkitűzéseket más jogszabályok is — így többek között a polgári védelem fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat is — megfogalmazták, illetve később megerősítették. Ebből a szempontból a lakosság védelme, az élet. a túlélés feltételeinek biztosítása, a környezet, a növényzet, az állatállomány, az élelmiszer-ivóvíz-szennyezó- dés elleni védelme, a béke- és háborús katasztrófák következményeinek csökkentése — egyértelműen környezetvédelmi célzatú és jellegű polgári védelmi feladat. B környezet szennyezése Földünkön a környezet szennyeződése egészen a természeti környezet kialakulásáig, az ember megjelenéséig vezethető vissza. A kozmikus sugárzás Naprendszerünkkel, és ezen belül bolygónkkal egyidős. A természeti erők hatására időről időre hatalmas mennyiségű por, korom, vulkáni hamu került a levegőbe és a környezetbe. A körforgásban kezdettől fogva a természetes radioaktív elemek izotópjai és bomlástermékei is jelen vannak így az embert már megjelenésekor egy adott környezeti háttér fogadta. A természeti környezet pusztítása és szennyezése tulajdonképpen a tűz felfedezésével, a szerves tüzelőanyagok elégetésével, és a kohászat elterjedésével kezdődött. Az ipari forradalom korszakában a nagyobb ipari centrumokban már komoly gond a gyakori füstköd, a por, a korom, a rengeteg salak, a sok hulladék és szennyvíz. A tudományostechnikai forradalom idősza--- kában is alig javult a helyzet. egyedül az atomenergia békés célú felhasználása kapcsán valósul meg maradéktalanul a környezet védelme, amit sajnos beárnyékol a nukleáris fegyverkísérletek következménye, a globális radioaktív szennyezés. A gyárkéményeken keresztül még ma is nagy mennyiségű széndioxid, tökéletlen égés esetén szénmonoxid, különböző — a levegő nitrogénjéből keletkezett — nitro- génoxidok, a nagyobb kéntartalmú szerves tüzelőanyagok égetésekor sokféle kénvegyület — kéndioxidok, kénhidrogének — és jelentős mennyiségű korom, pernye kerül ki a levegőbe. A hagyományos hőerőművek is szennyezik a levegőt, és jelentősen hozzájárulnak a pusztító „savas esők” kialakulásához. Az atomerőművek környezetkímélők, nem bocsátanak ki szénmonoxidot, széndioxidot, nitrogén- és kéndioxidot, port, kormot és pernyét. Igaz, hogy még normál üzemi körülmények között is elkerülhetetlen a keletkező, kémiailag semleges radioaktív gázok és aerosolok, folyékony, illetve szilárd sugárzó hulladékok szabályozott, ellenőrzött kibocsátása, a megengedett értékhatárok között. Az üzemelő atomerőművek gyakorlatilag alig növelik a környezeti háttérsugárzás szintjét, és a sugár- terhelés nagyságrendekkel kisebb, mint a légköri kísérleti atomrobbantásokból eredően. Védjük, őrizzük! A polgári védelem méró- és ellenőrző rendszerében működő mérőállomások, laboratóriumok. már több mint két évtizede folyamatosan mérik és ellenőrzik a légkör radioaktivitását, a növények, az élelmiszerek, az állati takarmányok, a víz és a talaj sugárszennyezettségét. A radio- meteorológiai mérőállomások Az atomerőművi radioaktív kibocsátásokat az üzem- környezet-ellenőrző rendszerbe tartozó, számítógéppel összekapcsolt automata és félautomata mérőállomások és a környezeti laboratórium ellenőrzik. A környezeti minták vizsgálatát a hatósági környezetellenőrző laboratóriumok — köztük a polgári védelem rendszerébe tartozó mérőállomások és laboratóriumok —- végzik. A mérgező hulladékok keletkezésének ellenőrzését és azok ártalmatlanítását, tárolását is minisztertanácsi határozat szabályozza. A szabályozás és hatósági ellenőrzés dacára még mindig sok a feltáratlan keletkezési hely, a felelőtlen kibocsátás, az eltitkolt felhalmozás, szakszerűtlen ártalmatlanítás. Veszélyes hulladékok A polgári védelem és jogi elődje, a légoltalom, már a hatvanas években szembekerült a veszélyes hulladékok megsemmisítésének problémájával. Az embereket nagyon nyugtalanította a sok felhalmozott mérgező hulladék, ami nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is volt. A közvélemény elvárta, hogy a polgári védelem segítsen megoldani a problémát. Ilyen előzmények után semmisítettünk mtg több tonna gyógyszertári hulladékot, szerves oldószert és sok más vegyi anyagot. A környezet védelme társadalmi ügy. társadalmi feladat, a mi generációnk jelene és jövője, utódaink léte forog kockán, ezért mindnyájunknak cselekedni kell. A polgári védelem célkitűzéseinek, feladatainak megvalósításával, a környezet, a levegő, az élelmiszer, a víz, a talaj, a növény- és állatvilág szennyeződésének megelőzésével. folyamatos ellenpedig nemcsak a légtömegek mozgását, hanem a ' légköri radioaktív aerosolok útját — kihullását, kiülepedését, kiszóródását — is nyomon követik. őrzésével, a katasztrófák következményeinek elhárításával mi is részt vállalunk az emberi környezet védelmében. Tokai Gábor 1986. augusztus 2., szombat Legyünk jobban Békés megyeiek Élénk visszhangot váltott ki a szerdai értekezlet, melyet a MÉM-ben tartottak az állattenyésztés hozamainak fejlesztésére. Az első reagálások a sajtóban megjelent ^közleményre megyénk gazdaságvezetői és kistermelői körében igen kedvezőek. Már hogyne lennének azok, hiszen az árutermelő állattartásban országosan is élenjáró Békésben 10 ezreket érintett a megbeszélés. A nagyüzemek többsége most már fokozottabban érdekelt a tenyésztői és az árutermelői munkában, ök és a kis- tenyésztők évente 1 milliónál is több hízott sertést adnak a népgazdaságnak. De számottevő a vágómarha-hizlalás, a pecsenyebaromfi-ne- velés, a juhászat, és még több olyan termék előállítása, amely kapcsolódik ugyan a most meghirdetett programhoz, de különösebben csak az ország dollárbevételének elemzésekor jegyzik, mennyit hozott a vágónyúl, a pecsenyeliba, a májliba és a pecsenyekacsa a népgazdaságnak. Ez utóbbiak volumenük következtében nem is szerepeltek nagy súllyal a MÉM-ben tartott értekezlet napirendjén, melyen Váncsa Jenő miniszter, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke és Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke volt ax előadó. Mindhárom előadás lényegében azt vette célba, hogy az állattenyésztés termelési színvonalát emelni kell, és erre a kormányzat most bővített alapokra helyezi a nagyüzemek és a kistermelők anyagi érdekeltségét. Nem véletlen, hogy Szabó István, a TOT elnöke is előadást' tartott, hiszen a mozgalomban viselt tisztsége és a párt vezetésében betöltött szerepe számára sürgetően parancsolta: segítsen a program mellé felsorakoztatni a tsz-ek és a kistermelők széles táborát. R7. most az ország elsőrangú érdeke. Valójában a magyar állat- tenyésztés a nem kielégítő vezetés, a termelők anyagi érdekeltségeit lebecsülő körülmények miatt válságos helyzetbe jutott. Már nemcsak a minőséggel. hanem egyáltalán az árutermelés mennyiségi mutatóival is gondok voltak. E tekintetben talán Békés megye kivétel, mert a termelés idehaza nem zuhant olyan mértékben, mint más megyékben. De ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy az érdekeltség kellő hiánya következtében néhány Békés megyei gazdaság is napirendre tűzte a szarvasmarha-ágazat felszámolását, melyet egyre több helyen követett a nagyüzemi sertéstenyésztés átszervezése és áttelepítése a kisgazdaságokba. Szokatlan volt. hogy jól menő állami gazdaságok a sertéstelepi rekonstrukciót félbehagyva — ne termeljen veszteséget jelszóval — egyik napról a másikra abbahagyták a sertéshizlalást. Hallatlanul nagy és jelentős anyagiakat fordítottak az ágazat bővítésére, a technikai berendezések korszerűsítésére, a szakértelem magas szinten tartására, és néhány hónappal ezelőtt mégis megvonták eddigi erőfeszítéseik kritikáját: felszámolták az ágazatot. Ma a programot látva, elmondhatjuk, ez a kritika a lehető legsúlyosabb vezetői döntés, tévedés volt. Az állattenyésztés fejlesztésére hozott ár- és pénzügyi intézkedésék 1987-től sok korábban ejtett sebet gyógyítanak. De a legnagyobb gondot, az állománycsökkenést az 1986 első felében uralkodó elkényelmesedett vezetői szemlélettel képtelenek vagyunk megállítani. Vezetőink egy része egyszerűen képtelen megérteni, hogy az 1986. évi közgazdasági szabályozók a magas színvonalon állattenyésztő állami gazdaságok és szövetkezetek számára nem voltak elviselhetetlenül rosz- szak. Az érdekeltség szoros volt, ez igaz, de ha az Üjkí- gyósi Aranykalász Tsz-ben a sertéshizlalást 30 százalékos fedezeti hányaddal szervezik, akkor roppant nehéz megérteni, hogy 8 kilométerrel arrébb ez az ágazat miért veszteséges. De beszélhetnénk a Szarvasi Dózsa Tsz tehenészeti eredményeiről, a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz juhászaiénak jövedelemtermelő-képességéről és más. Békés megyei szövetkezet és szövetkezeti közös vállalat országra szóló teljesítményéről, ha környezetében a vezetői felelősség érzésének alacsony a színvonala, akkor ott azon a részen csak vergődik egyik-másik ágazat. Tanulnunk kellene egymástól is. nem szégyen a jó tapasztalatokért átmenni a szomszédba. Tény, hogy a gazdálkodás eredményének növelésében sok minden közrejátszik. E sok minden közül a legfontosabbat, az emberi, a vezetői tényezőt szeretnénk hangsúlyozni. Igen, a vezetői felelősségvállalást olyan tekintetben is, hogy a mezőgazdaság ma nemcsak hazánkban, hanem a világ más tájain is elképzelhetetlen olyan állattenyésztés nélkül, amely a belső ellátást kielégíti, és az exportlehetőség kihasználására bizonyos termékmeny- nyiséget előállít. Másfél évvel ezelőtt Om- bódi Sándor, a Szeghalmi Sárréti Tej Szövetkezeti Közös Vállalat akkori igazgatója szenvedélyes hangon ecsetelte a körzetben folyó tejtermelés csökkenését. Gondolataira akkor nem figyeltek oda, hiszen az élenjáró szarvasmarha-tenyésztő gazdaságokban ugrásszerűen nőtt a tejtermelés. Igen ám, csak ez a növekedés nem fedezte az állomány felszámolásából származó termeléskiesést. A megye vezetői jelezték a tendenciát • a központi szervek felé. Ezt követően megfogalmaztak néhány intézkedést, de ezek összességében kevésnek bizonyultak, nem ellensúlyozták a termelésben, keletkezett érdektelenséget. Végül mégiscsak be kellett dobni a mentőövet, hogy az általános problémák tengerében úszó ágazat lába alá szilárd talaj kerülhessen. Ez a most meghirdetett program valami ilyet jelent. Egyértelmű: a kormányzati döntést olvasva, azok a gazdaságok járnak jól, amelyek megőrizték, sőt a beruházási stop idején saját erőből tovább fejlesztették állattenyésztésüket. Sőt, most lépéselőnyt élveznek a többiekkel szemben. S ha valaki megkérdezné, hogyan tovább, akkor a július 30-án a MÉM-ben tartott értekezletre hivatkoznánk, emelni kell állatállományunk tenyésztői értékét és az árutermelés színvonalát. Most a megye jól felfogott érdeke, hogy az állattenyésztésben élenjáró nagyüzemek programot dolgozzanak ki arra, hogy termelésük fokozásával, minőségi javításával milyen segítséget tudnának adni az árutermelő gazdaságok és kistermelők részére. De ez az egy intézkedés önmagában kevés, összehangolt, jól átgondolt, az egész megyére kiterjedő koncepció kidolgozása lenne szükséges, hogy Békés megye termelői közössége időben felkészülhessen a január 1-től életbe lépő rendelkezések fogadására, a felkínált lehetőségek jó kihasználására. Ez a program több és jobb érdekeltségi rendszerénél fogva minden eddiginél, mert közvetlenül számol a benne és érte dolgozó cselekvő ember érdekeivel, anyagi megbecsülésével, erkölcsi értékének megőrzésével. Az a tény, hogy Szabó István, a TÖT elnöke egyértelműen odaállt a 4 milliárdos program mellé, a termelőszövetkezetek felsorakozását is jelenti a következő időszak feladatához. Az év hátralevő részében lesz munka bőven, hiszen az árutermelés magasabb szintre emelése nem csupán a termelőkön múlik, hanem a vállalkozásban részt vevő valamennyi intézménytől, a felvásárlóktól a feldolgozásig és a késztermék értékesítéséig. Szóval mindenki érdekelt ebben, s ha ki-ki kötelezettségét, feladatát becsülettel. mások érdekét tiszteletben tartva teljesíti, elmondhatjuk: az ország számára sikeres programot vállaltunk. Dupsj Károly Botrány a baromfiőlban Nem kell a szomszédba menni takarmányozási botrányért. Itt is van, itt is található a megyében. Ha jaj! Nézzünk néhány következményt. A békéscsabai tojástermelő szakcsoport néhány tagja olyan tojótápot kapott, amitől a 80 százalékos termelés 50 százalékra csökkent. Más. Több helyre olyan tápot szállítottak, amitől a baromfi ürüléke megbámult és folyóssá vált. A termelők gyógyszerezésbe kezdtek, hogy mentsék áz állományt. A bajbajutottak próbára egy másik keverőbői szereztek be tápot, és milyen szerencséjük volt, visz- szaállt a normális élet a baromfiólban. Tehát mulasztás, súlyos emberi, kereskedelmi mulasztás történt. Ráadásul, amikor a termelők jelezték a gondot, a problémát, a tápforgalmazó szakemberek megnéztek néhány baromfiólat, s a termelőt megnyugtatták: nem a táp rossz minőségű, hanem a tartástechnológiában van a baj. Az itatóvíz, az elhelyezés, a levegőcsere, az alom okozza a gondot. A labdát tehát továbbdobták. Lehet, hogy az előbb említett tényezők is közrejátszanak, de már bocsánat a közbeszólásért, akkor ugyanaz az állomány a máshonnan beszerzett táptól egészségileg miért regenerálódott, s mitől állt vissza a termelés a régi szintre. Ez mostani kérdésünk alfája és ómegája. Vajon miért nincs önkritikája annak a vállalatnak, amely a rossz minőségű táp forgalmazásával veszélybe sodorta a termelést? Miért nem áll a nyilvánosság elé, és zárolja a kétes beltartalmú takarmányt, vagy miért nem ad helyette olyan minőségűt, mint amilyet a termelő megfizetett. Talán ennyire nincs felelősségérzete? Hát legyen! Olyan nagy mennyiségű áruforgalmazás esetében már érezni kellene a felelősseget, s az üzletre, a becsületre, a termelők bizalmára vigyázni úgy,, hogy közben segítse a megyét termelési feladatai teljesítésében. A mundér becsülete követelné ezt a magatartást. Mert miről is van szó? Arról, hogy a rossz minőségű takarmány forgalmazásával tulajdonképpen a népgazdaság károsodik. Kevesebb áruhoz jut. Most, amikor az állattenyésztés fejlesztéséről kormányzati szintű döntések születtek, enyhén szólva felháborító, hogy egyesek, akik nem is akárkik, felelőtlen munkájukkal veszélybe sodorják a meghirdetett programot. Igaz, a program 1987- től indul, de ez nem azt jelenti, hogy 1986 derekán megengedett a tápforgalmazásban tapasztalt felelőtlenség. D. K.
