Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-22 / 197. szám
1986. augusztus 22„ péntek A zenekar is kihasznál minden percet Fotó: Szőke Margit A rögtönzött élménybeszámoló közben úgy feloldódnak, hogy már olyan hadititkokat is megtudunk, melyeket igazán csak a kulisszák mögött lehetne ellesni. Elárulják többek között, hogy a két Filó lány, Kriszti és Hajni a hajfonás mestere. Így aztán az előadások előtti nagyüzemben szépít- getik társaikat, hogy egyforma legyen mindenkinek a frizurája. Tóth Erika és Szabó Erzsi, ha az üvegestánc gyakorlása közben baleset történik, máris önkéntes akcióba lép: mindig ők takarítják el a póruljárt üvegek roncsait... És sorolhatnánk a kedves élményeket, ám e sorok írója közben elkalandozott kissé — hisz a próbának még most sincs vége —, elnézi a szépen kidolgozott mozdulatokat, csodálja a fiatalok ügyességét, lelkesedését, s nyugtázza: bizonyára sikerük lesz a küszöbön- álló finnországi turnén is. Mert a csoport mostani vezetője, Kurtucz Borbála a próba előtt erről beszélt: — Nemrég Mezőkövesden voltunk, ahol ismét Ezüst I. minősítést kaptunk, s most itt ez az újabb feladat, a finn vendégszereplés, mely a művelődési központ kulturális cserekapcsolatának köszönhető. Kuusankoski város Kasa- reikka néptánctársasága már járt Orosházán, úgyhogy ismerősként fogadják majd az ifjú táncosokat az augusztus 23-tól szeptember 1-ig tartó turnén. Ám addig is minden percet ki kell használni, hisz Filó Hajni — ilyen is van — nemrég a lábát törte, az ő helyébe most be kell állítáni másokat, nehogy szégyent valljanak finn barátaik előtt. — És hogy mit tervezünk ezután? — gondolkodott el Kurtucz Borbála —, dolgozunk tovább. Szerencsére fenntartóink mindenben segítenek minket, meghívást is kapunk épp eleget. Hogy milyen sikerrel lépünk fel, csakis rajtunk áll. Nagy Ágnes — Édesapám maga is táncolt valamikor, az ötvenes években, hisz Orosházán hagyománya van a néptáncnak. örült is, mikor látta, a lánya tovább folytatja, amit egykor ő elkezdett. Annyira tetszik ez a dolog, hogy már táncoktatói ta'nfö- lyamra is járok, hogy taníthassam a kicsiket, ha végeztem a gimnáziumban. Magony Feri, a másik „öreg táncos” is szívesen tervezgeti, hogy lesz, mint lesz, ha végez: — Aki már ennyi éve -csinálja, nem tud egyköny- nyen lemondani a táncról. Finnország várja őket Kuusankoskiban vendégszerepeinek az orosházi táncosok Történetünk valamikor a hetvenes évek végén kezdődött. Korábban is volt az orosházi Petőfi Művelődési Központnak gyermek-néptánccsoportja, ám a lelkes kis társaságnak 1979-ben akadt „keresztapja”, az Orosháza és Vidéke Áfész. Ekkor született meg az Alföld néptáncegyüttes, s bár a hivatalos névadó elmaradt, „ajándékot^ kaptak azóta is nem egyszer, fenntartásukban oroszlánrészt vállaltak az újdonsült keresztszülők. Nagy János lett az együttes vezetője, aki gondos „szülőnek” bizonyult: 1982ben már eljutottak az országos úttörőszemlére, s egy év múlva indultak a máig is emlékezetes, ‘ kirobbanó sikerű' romániai turnéra. Az amatőr együtteseknek mindig nagy erőpróbája a minősítés. 1984-ben kiderült, hogy az orosházi táncosok bár életkorukat tekintve még jócskán gyerekek, a szárnypróbálgatáson már régen túljutottak. Ezüst I.- re minősültek, ami igen szép teljesítmény egy ilyen fiatal társaságtól. Még ez évben Lengyelországban mutatkoztak be, ismét sikerrel... * * Természetesen az érintettek, a táncosok mindezt aprópénzre váltva, a saját élményeiken keresztül idézik fel. Kovács Ági, aki most a náthával küszködve jött el a próbára, már az alapítók között is ott volt: Pedig nem könnyű vállalkozás az övék. Ebben a kánikulában is újra és újra próbálni ugyanazt. És az előadások izgalmairól még nem is beszéltünk! Mikor a nagy kapkodásban Pusztai Ági fordítva vette fel a kalocsai mellényét, vagy mikor Nótári Beatrixnek nemhogy a szalagja, de még a papucsa is leesett a színpadon ... Igen, a ruhákkal sok baj van. Éliás Sanyi máig is emlegeti, hogy egyszer a fellépés előtti pillanatokban csukták oda az ingét az ajtóhoz, és Bodzsár Laci — vagy ahogy társai hívják: Kappanka — is megszeppent, mikor előadás közben rádöbbent, hogy mindenkin kucsma van, neki meg kalap kajánkodik a fején ... ■ Próba próba hátán... Szegedi Szabadtéri Játékok Puccini-opera a dóm előtt Dr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek Mondhatnánk merész vállalkozásnak, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága úgy döntött: a játékok történetében először színre viszik a dóm előtti színpadon Puccini Tosca című operáját. Mondhatnánk, hiszen Puccini operája sokkal inkább kamarajellegű, sokkal inkább zárt színházat kíván, habár (hallgatva- látva az előadást) hiányérzeteink ritkán támadtak. Nem vitás, hogy a hatalmas színpad, a hatalmas nézőtér, több ezer ember jelenléte meghatározza: mit lehet és mit nem bemutatni ilyen (talán még szabadban is szokatlan) térben, és ha a kamaradarab Tqscára gondolunk, ha a Toscát bemutatni ilyen körülményekben is felvállalják, akkor feltétlenül kell lennie valaminek, amelyre építve sikert remél a rendezés, a karmester, a játékok igazgatósága. Nos, ez a plusz, ez a nélkülözhetetlen abban rejlik, hogy az opera három főszerepét sztár szinten kiosztani képesek legyenek. A vállalkozás majdnem sikerült, a három szerepből kettő Európa bármely operaszínpadán a legjobbak között lehetne. Sajnos, a harmadik, a címszereplő sztárszínvonala hiányzott, és ez ■az egész előadásra hatással volt. Nyilván, nem pozitív értelemben. Békés András, az Operaház rendezője jött el Szegedre, hogy a merész vállalkozás egyik megszervezője, végrehajtója legyen. Díszlettervezőjével, Forray Gáborral az első csatát azzal nyerték meg, hogy olyan díszletet álmondtak-valósítottak meg, melyen az opera mindhárom helyszínen (a templom, Scarpia szobája és az Angyalvár kivégzőhelye) jelen lehessen, mi több: azokon egyidőben is folyhat a játék, a cselekmény. A többi már leginkább világítástechnikai kérdés, mely ezúttal ugyan jól, de roppant konvencionálisán működött. A díszletek néhol részletező, máshol monumentális megoldása viszont összhangra talált, különös azonban, hogy sok a szimpla takarás, az igénytelen rutinkivitelezés. Persze, ilyen óriási térségben nem szabad a részletekre figyelni, de ha azok szembetűnőek, akkor már nem a nézővel van a baj. A rendező érzékelhető törekvése, hogy Puccini világhíres operájának hősi vonulatai mellett a zsarnokságra jellemző politikai cselszövés machinációit is felerősítse, miáltal Tosca és Cavaradossi tragikus pusztulása még mélyebbé, még megrázóbbá lesz. Békés színpadán nemcsak Scarpia, a rendőrfőnök gonosz és embertelen, hanem gonosz és embertelen a rend is, mely a Scarpiákat kiválasztja jogtipró, szabadságtipró céljaira. Kitűnő Scarpia Miller Lajos, nehéz szólamait (az operaénekesektől nem tudni, miért nem elvárható) színészi eszközökkel is tetézte, melyekre itt, a dóm előtti hatalmas színpadon szükség is volt. B. Nagy János énekelte Cavaradossi, a festő szerepét, hősi, tiszta indula- tú előadásmódja nemcsak a híres levéláriában tündökölt. A harmadik meghatározó énekesi feladat Tosca szerepe. Erre a fiatal Dénes Zsuzsannát kérték fel, aki a Zeneakadémia után azonnal az Operaház énekese lett. Hangja szenvedélyekkel telített, érzelemgazdag, sajnálatos hibája azonban, hogy szavait alig érteni. Hogy azután Millernek és B. Nagynak egyik fő erőssége éppen az érthető éneklés, az ellentét még erőteljesebben megmutatkozott. Oberfrank Géza vezényelte a zenekart, mely Puccini muzsikájának sokszínű megszólaltatásával támogatta az előadást, és bizonyította: lehet vállalkozni kamaradarabok bemutatására, hiszen a zene minden teret betölt, és alkalmasint (jó énekesek felvonultatásával) pótolja a i szabadtéren megszokott látvány és mozgalmasság bizonyos hiányát is. Sass Ervin A KÉNYSZER ALATT ADOTT BEISMERÉS SAJNÁLATOS KÖVETKEZMÉNYE Az 1861. év január 20-án délután 2 óra körül egy franciaországi falu közelében Martin Dois földműves holttestére bukkantak a lakásában. Az orvosszakértő szerint a halál több nappal korábban következett be. A halott fején több ütés nyoma látszott, amelyek baltától származtak. A vérfoltos balta egy székhez volt támasztva. Úgy tűnt, nem rab- lógyilkosság történt, mert a lakás nem volt feldúlva, csupán egy ezüstóra tűnt el. A közvélemény azt tartotta, hogy a gyilkosságot bizonyára az áldozat férjezett Rosalie leánya, Gardinné, és férje, a meggyilkolt veje követték el. Mindkettőjüket letartóztatták. A rokonságból többen, de mások is azt bizonygatták, hogy az elhunyt és leánya között nagyon megromlott a viszony, s hogy emiatt tettlegességre is sor került köztük. A leány — a tanúk vallomása szerint — számtalan esetben kifejezésre juttatta apja iránti gyűlöletét, s a férfi félt is a lányától, tartott tőle, mivel hirtelen természetű volt, és több ízben megfenyegette, hogy életére tör és elteszi majd láb alól. Az asszony és a férje is tagadták a vádat, s így az áldozat vejét szabadlábra is engedték, de feleségét, az apja meggyilkolásávaji vádolt Gardin Rosalié-t nemcsak hogy nem engedték szabadon, hanem a börtönben egy olyan zárkába tették, amelyben csak egy kis rés volt, hogy a fény és a levegő alig szűrődhetett be. Hiába tagadta az asszony határozottan a vádat, a vizsgáló- bírónak az volt a szándéka, hogy ellenállását megtörje, és beismerő vallomást csikarjon ki belőle. Ez az állapot majdnem két hónapig tartott. Az asszony könyör- gött, hogy -nyomozzanak az igazi gyilkos után, és próbálják meg felfedezni, hol van az ellopott ezüstóra, mert ezzel az ügy tisztázódni fog. Szavai süket fülekre találtak. Azért is könyörgött az asz- szony, hogy legalább emberséges körülmények között tartsák egy másik zárkában — mert az, ahová bezárták, szűk, piszkos és egészségtélen volt, s attól félt, hogy megfullad. Az asszony terhes volt, s születendő gyermeke érdekében könyörgött a jobb feltételekért. Itt jutott csak kifejezésre a vizsgálatot vezető közegek embertelensége. Megígérték, ha töredelmesen bevallja tettét, és elmondja, hova rejtette el az ezüstórát — eleget tesznek kívánságának, s egy másik zárkába helyezik át. Az asszonynak nem volt más választása, beismerő vallomást tett, hogy megölte az apját, de az ezüstórára vonatkozólag nem tudott semmilyen adatot szolgáltatni. Végül is a vizsgálóbíró megelégedett a beismerő vallomással, ,s nem firtatta tovább az ezüstóra sorsát — mert így is elég bizonyítékot vélt felfedezni a vád megalapozottságát illetően. Az ú zárkába való áthelyezés után az asszony megszülte gyermekét, aki néhány nap múlva meghalt. Az ügyben április 13-án megtartott tárgyaláson az asszony visszavonta beismerő vallomását, amit csak azért tett meg, hogy a szűk, egészségtelen zárkától, elsősorban születendő gyermeke érdekében, megszabaduljon. Mindennek ellenére a bíróság igazoltnak vélte a vádat, és bizonyos enyhítő körülmények figyelembevételé-
