Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
1986. augusztus 19., kedd Szeresd a természetet! Nyolcvanöt 11—15 éves felső tagozatos diák Pest, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyéből és nyolc felnőtt, pedagógusok, kutatók. Augusztus 11-től a gyomaendrődi úttörőtábor lakói. S ami közös: valamennyien a természet szerelmesei. Megyénkben ez a tizenhetedik ilyen jellegű táborozás; ez most tíznapos. * * * Csütörtök délelőtt, kilenc óra. Négy csoportra válnak szét a lányok és fiúk. Ma Kertész Éva botanikus, a csabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa, Somogyi József szintén megyeszékhelyi szakkörvezetőtanár és Boldog Gusztáv, a Magyar Madártani Egyesület megyei titkára vezeti a terepbejárásra induló három csoportot. S akiknek ma nincsen kedvük a 10—12 km-es sétára, azok mikrosz- kopizálhatnak Soós István tanár irányításával a tábor árnyas fái alatt. Jó hatvanan lehetünk a három túrára induló csoportban. Alig másfél száz méteres az a kukoricasor, amely mellett el kell mennünk ahhoz, 'hogy a Körös gátjához kiérjünk. Egy fiú máris talál valamit, ami megállásra készteti a botanikus csoportot. Mályvafélének tűnik az első látásra a beérés előtti kukoricatő mellett megbúvó piros virágú gyomnövény. Elő a növény- határozót: hibiszkuszfélét igazol a meghatározás. * * * E sorok írója az egyik ámulatból a másikba esik, miközben megpróbálja a gyerekek valamennyi kérdését meghallani és följegyezni. Kapkodja á fejét és közben egy kicsit szégyelli is magát. Valamikor tananyag volt, csak hát a vagy két évtizeddel ezelőtti tudás megkopott már... A városlakói státusz egyik vesztesége az, hogy messze, sokszor legyőzhetetlenül messze kerülünk attól a csodától, ami maga a természet. Például kimeríthetetlen forma- és színgazdagságú növényvilágától. Akár egy innen-on- nan összehordott talajú ár- vízvédelmi töltés tetején és oldalában mennyi szépség tárul elénk ... ...és az ötödikes, hatodikos és még magasabb osztályba járó lányok és fiúk mennyivel többet ismernek föl ezekből a pompás növényekből! „Éva néni, ez ugye a túzokvirág?” — kérdezi - mondja egy békéscsabai srác. Nyakában távcső himbálódzik. A madarak szerelmese, most csak „kirándul” a botanika területére ... Így kevesebben ismerik a sziki Jelleget, pedig késő ősszel szobáinkba is kerül a téli hónapokra szárítottan is kedves színfoltot nyújtó sóvirág nevű kék virágzatú növény. „A szikesek jellegzetes növénye; ahol ezt a növényt megtaláljuk, az azt mutatja, hogy a talajban felszaporodtak a nátriumsók” — teszi hozzá Kertész Éva néni. Alig százméteres szakaszon vagy félszáz különböző növényre — zömében virágosokra — ismernek rá a terepjáró diákok. A tüskös virágú-szárú mezei iringó, a sárga apró virágú tejoltó galaj és az ugyancsak ilyen, de nagyobb virágot hozó réti peremizs, az alföldi táj talán legszebb virágú réti iszalagja (a kertekben rokonát, a szintén kék virágú klematiszt termesztik is) vagy a katángöt valameny- nyiünknek ismernünk kellene. Hiszen közelünkben élnek, csak néhány lépést kellene tennie a városi embernek, hogy... Holtágszakaszhoz érünk. A folyó irányából folyt valamikor, a gát alatt zsilipes áteresz van. Az ártéri része * akár élő illusztrációja is lehetne az élővizek természetes pusztulásának, az eutro- filizációnak. Pár év múlva láp, majd mocsár lesz belőle. A víztükrön békalencse, súlyom és a nyílfű, amely most bontotta ki viszonylag nagy, háromszirmú fehéres virágait. Partján fűz és ka- kaslábfű, sás, a tüskös termésű szerbtövis, az egykor a vízi embereknek élelmet szolgáltató gyöngyköles, a mocsári tisztesfű, az akáchoz hasonló levelű, gyomszerű ámorfa, a tövét mai napig gyógynövényként gyűjtött fekete nadálytő, az orvosi ziliz... És hirtelen feldugja fejét a jellegzetes színű vízből egy éle- medettebb korú mocsári teknős ... A természet örök törvényeit bemutató tószerű víz fensége a zsibongó gyerekek között is csendet parancsol... * * * A tábor vezetője Réthy Zsigmond, a csabai múzeum természettudományi osztályának vezetője. — Az úttörőelnökséggel közösen szervezzük ezeket a táborokat a • megyei múzeumi szervezet szakmai-módszertani irányításával. 1974- ben volt az első ilyen természetvédelmi tábor. Az idén a gyomaendrődi már a harmadik; most nyáron közel háromszáz általános iskolás diáknak tudtunk olyan élményt nyújtani, amelynek megszerzése, sajnos, egyre nehezebb. Az a célunk, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez, megismerjék védelmének módjait, szemléletük is változzék. S persze mindezek kiegészülnek a környezetvédelem ismeretanyagával is. A programot igyekeztünk most is úgy összeállítani munkatársaimmal, hogy az részben szolgálja ezeket a célkitűzéseket, részben pedig a gyerekeknek is érdej- kés, szórakoztató, élményt nyújtó legyen. Semmi nem kötelező, a táborlakók maguk döntik el, hogy mikor mit csinálnak. Mégis: soha nem fordul elő, hogy ebből gond legyen. A délelőtti terepbejárásokat követően délután előadások és más játékos programok vannak, ilyenkor mód van arra is, hogy például a helyi üzemeket, nevezetességeket is megtekintsük. Persze, „környezetvédő” szemmel... Este aztán filmvetítéssel zárul a nap. A mostani tábor lakóinak zöme még ilyenben nem vett részt, sokuk életében először jár itt. * * * S akik ezen a délelőttön úgy határoztak, hogy a mikroszkópok fölé hajolva próbálnak valami újabb érdekességet megtudni? „Ezt nézd meg, ilyet még nem láttál!” — kiált föl egy barna hajú kislány. A látómezőben egy méh szájszervének preparátuma, ötvenszeres nagyításban valóban meghökkentő, de nagyon érdekes látvány. Megéri, hogy rajza a füzetbe kerüljön. Ahogyan minden látnivaló, élmény, tapasztalás jegyzete. Milyen jó is lesz hónapok, évek múltán fellapozni az itt teleírt, telerajzolt füzeteket! Nemesi László Csodákat rejt a mikrovilág is Egy percnyi pihenő... <A szerző felvételei) Tankönyvhajrá KÉPERNYŐ Köszöntő Jó a bizonyosság! Rohanva változó, talmi értékeket hamar piacra dobó és gyorsan felejtő világunkban megnyugtató érzés, ha vannak biztos tájékozódási pontjaink. Mint régi hajósoknak a csillagok állása, vagy vándornak a messzi falu tornya, legyen mihez igazodni. Értékteremtő idők iránymutató hajósa Borsos Miklós, akit nyolcvanadik születésnapján, Szülőföldjeim című műsorával köszöntött a televízió. Művészről az alkotásai tudnak legékesebben beszélni, ám Borsos Miklós egyszerű, lényeget felra- gyogtató szavait hallgatva a szobrász legtitkosabb énje, az embersége tárult fel a televíziónézők előtt. Amikor pedig az európaiságról faggatták, azt felelte, hogy neki van hat tanítványa, akik mind tehetségesek, köszönni is tudnak, szorgalmasak, kora reggeltől estig dolgoznak, ők európaiak, mert igényesek. Milyen egyszerű! Borsos Miklós karakteres, szép férfiarca a televízió képernyőjét meg nem magyarázható sugárzással ragyogta be. Születésnapján a Viharsarokból is köszöntse őt szíves szó. Dolgozzon, mert öröme telik benne, mindnyájunk örömére. Amíg az égi hatalmak engedik. f Nyugdíjasok délelőttié Mikor van egy szellemi foglalkozást végző férfi alkotóereje teljében? Bár pontos mérési eredményekkel senki se szolgálhat, de különböző válaszok egybevetése mindenképpen tanulságos. Ha összegezni lehetne a „társadalom” véleményét, akkor azt hihetnénk, hogy a szürkeállomány rohamosan értékét veszti, hiszen hatvanéves korú emberek nemcsak nyugdíjképesek, de általában „illik” is félreállniuk. Ám ha megkérdezik a legilletékesebbeket, azokat. akiket hosszú élettel és friss szellemi energiákkal áldott meg a sors, meglepő válaszok kerekednek. Pénteken, a televízió Nyugdíjasok délelőttje című műsorában aranyokleveles mérnökök nyilatkoztak ebben a dologban. Meghatóan fiatalos gondolkozású férfiak, akik szemmel láthatóan ügyelnek arra, nehogy sajnálkozzanak rajtuk, hiszen az a szemlélet sajnálni — és szégyellni! — való amely nem tart igényt rájuk. Ötven és hetven évem között voltam erőm teljében — mondta az egyik úr. Egy műszaki ember hatvanéves korára éri el azt a szintet, amikor szárnyalhat az alkotókedve, szólt egy másik. Az aranyokleveles mérnökök tiszteletre méltó csoportját látva arra gondoltam, hogy éppen a tv kamerája előtt, 90 gyertyával születésnapot ünneplő úr, ha már harminc éve nyugdíjban van, ki tudja vajon fizetni a tortát? Vagy a jeies ünnepeken maga mögött tudhatja-a „közösség” segítségét és „csupán” a hétköznapok gondjai szakadnak rá? Krampampuli „Selmec, Selmec, Selmec, Selmec, te vagy az oka mindennek.” Napok óta dúdolok egy dalt, pedig se erdész, se bányász, de még kohász se vagyok. Selmecbányán sem volt még szerencsém dáridózni. Ám a televízió Krampampuli című műsorában olyan jóízű soproni diákmulatságnak lehettem részese, hogy kedvem kerekedett jó kis társaságban, jóféle ítókával mulatni az időt. Félre minden búbánattal, forogjon keserű levében ez a bolond világ. Amikor már segíteni sem lehet, jól jön egy kis krampampuli. Krampampuli, mi így nevezzük az itókát, mely jól bevált. Mi, a tv képernyőjéről megismert cimborák, akik egyek vagyunk az utolsó fityingünkig, sőt még azon is túl. Szép idő volt, jó idő volt, kár hogy elmúlt, jaj de kár. Mert az „életbe kilépve” észre kell venni, hogy még tisztességgel mulatni sem szokásos immár. Italozás van rogyásig, bömböl a diszkó, korcs nóták piszkosítják a füleket, de úgy istenigazából dalolni, kulturáltan borozgat- ni, vidám társakkal szórakozni ritka kincs. Ugyan miért? Még szerencse, hogy jó mintának megmarad néha az olyan este, mint volt a televízióban a soproni pincék gádorában tett kiruccanás, amelynek végén az elballagó vén diákok még csak meg sem tántorodtak. Lehetne így is? (Andódy) Dr. Kovács Károly űz akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek A Tankönyvkiadó 1345-féle tankönyvet jelentet meg az új tanévben. A kiadványok nagy része már lekerült a nyomdagépről, többségét átvették a terjesztő vállalatok, s csupán nyolcféle köteten dolgoznak még a 'nyomdák. Lojd Lajos, a Tankönyvkiadó Vállalat műszaki igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint jól sikerült a felkészülés az idei tanévre, a megfelelő szervezés és a nyomdák pontos munkája eredményeként várhatóan zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás. A vállalat 88 új tankönyvet ad közre, az újdonságok több mint egyharmada nemzetiségi iskolákban tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt példa, már júliusra elkészültek, Üj kiadvány az általános iskola harmadik osztályos diákjainak szóló speciális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A betűvetéssel most ismerkedő első osztályosoknak háromféle tankönyvcsaládot kínálnak: azt, hogy melyikből tanulnak majd a kis diákok, a pedagógus dönti el. Üj fizika és kémia könyvekből gyarapíthatják ismereteiket a középiskolások, akiknek Művészeti ismeretek című tankönyve papírellátási gondok miatt csak szeptember első felében készül el. A Tan- könyvkiadó az 1986—87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet készít. A még nyomdában levő, szakközépiskolai, kisegítőiskolai kötetek a következő napokban kerülnek a terjesztőkhöz, így a diákok még idejében megkaphatják azokat. A korábban elkészült kiadványok többségét az iskolák már átvették, jelentősen megkönnyítve a tankönyvterjesztők munkáját. A tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyvesboltok közreműködésével hamarosan minden iskolába eljutnak a tankönyvek. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt már csak az iskolákban lehet megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szeptember elején nem kelnek el, az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az áfész-üzletek- ben. Az ÁKV szeptember 3- tól 7-ig a városligeti Petőfi csarnokban rendez tankönyvvásárt, s szeptember 7-től 28- ig 34 fővárosi boltban árusít általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket. EGY XVIII. SZÁZADI ESETRŐL SZÓL A KRÓNIKA Berlinben egy Lampert nevű tekintélyes kereskedőnél 1730-ban egy Keller Mária nevű cselédlány szolgált. A kereskedő a lipcsei vásárra készült és utazása előtt összeszámolta pénzét. Csupán annyit vitt magával — az akkori bizonytalan időkre való tekintettel —, ameny- nyire feltétlenül szüksége volt. Többi pénzét egy zacskóba tette, s pecsételve egy ládába zárta, amelynek a kulcsát gondosan magánál hordotta. A ládát egy elkülönített hálószobában az ágya alatt tartotta. A hálószobába csupán a családtagok járhattak be, és a szolgáló ágyazhatott, mert a házigazda igen bizalmatlan ember volt. A kereskedő azonban nem csupán bizalmatlan, hanem szőrszálhasogató, kicsinyes, akkurátus ember hírében állt, s a Lipcsébe való utazás előtt még egyszer meg akart bizonyosodni afelől, minden rendben van-e a pénzzel. Ezért felesége jelenlétében kinyitotta a ládát és a benne lévő zacskón sértetlen pecsétet talált. Bizalmatlan természete miatt még egy utolsó próbát akart tenni, feltörte a pecsétet, és újból megszámolta a zacskó tartalmát. Legnagyobb megrökönyödésére megállapította, hogy hiányzik egy holland arany. Mivel a háziakon kívül csupán a szolgáló járt a szobában, őt gyanúsította meg a gazda. A leány sírva tagadott, hogy köze lenne a dologhoz. Nyilvánvaló volt, hogy csak rövid ideig tartózkodott a szobában, míg megágyazott. Akkor sem volt azonban egyedül, a gazda egyik lánya is vele volt. Azonkívül a láda le volt zárva, s a benne levő zacskó lepecsételve. A pecsét sértelen volt. Még ha lett is volna kulcsa a ládához, és ha fel is törte volna a pecsétet, hogy onnan kivegye az aranyat, újból le kellett volna pecsételnie a zacskót és bezárnia a ládát. Mindezt a kereskedő lányának jelenlétében kellett volna megtennie azon néhány perc alatt, míg ágyazott. Világos tehát, hogy ez képtelenség és lehetetlen. Habár mindez kézenfekvőnek látszott, a bizalmatlan kereskedő mindenáron ellenőrizni akarta szolgáló holmiját. A lány nem ellenkezett, mert biztos volt benne, hogy nála úgysem találnak semmit. A kutatás közben egy. a cselédszoba padlóján heverő öreg szoknya zsebében megtalálták az elveszett holland aranyat. A kereskedő igazoltnak látta gyanúját. Habár aranya megkerült, és kára nem volt, elhatározta, hogy feljelenti a szolgálót. — Milyen büntetést kaphat? — érdeklődött a felesége. A törvény igen szigorú, ha a lopott holmi értéke meghaladja az öt tallért, akkor ezt akasztással büntetik. A holland arany pedig jóval többet ér öt tallérnál.
