Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 16., szombat flz SZVSZ vezetői Moszkvában <f§ KARACSI/LONDON Pénteken ismét utcai ösz- szecsapások voltak a pa­kisztáni Karacsiban, az or­szág legfontosabb kikötővá­rosában: az első jelentések szerint legalább 24 ember megsebesült. A pakisztáni ellenzék — amelynek egyik népszerű vezetőjét, Benazir Bhuttót továbbra is fogva tartják — augusztus 18-tól újabb tilta­kozó megmozdulásokat szer­vez. • MOSZKVA PRÁGA Csütörtökön Moszkvából Prágába érkezett Dzsambin Batmönh, az MNFP KB fő­titkára, a mongol Nagy Né­pi Hurál Elnökségének el­nöke, aki az SZKP KB meg­hívására szabadságát töltöt­te a Szovjetunióban. A prá­gai repülőtéren Lubomir Strougal, a CSKP KB El­nökségének tagja, a kor­mány elnöke fogadta a mon­gol vezetőt. # KABUL Többszáz hazara nemzeti­ségű afgán települt haza a közelmúltban Iránból. Az afgán hatóságok mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy mielőbb visszatér­hessenek szűkebb hazájukba. A Szakszervezeti Világ- szövetség vezetői, Gáspár Sándor, az MSZMP PB tag­ja, a SZOT elnöke, az SZVSZ elnöke, Karel Hoff­mann, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Csehszlo­vák Szaktanács elnöke, az SZVSZ alelnöke és Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitká­ra pénteken Moszkvában az SZKP Központi Bizottságá­ban találkoztak és megbe­szélést folytattak Jegor Li- gacsovval, az SZKP KB PB tagjával, a KB titkárával, Vagyim Medvegyevvel, az SZKP KB titkárával és Sztyepan Salajevvel, a Szov­A távol-keleti polgári lé­giközlekedés biztonságának javítására szolgáló műszaki létesítményt avattak fel pén­teken az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió il­letékesei. A műszaki berendezés a nap 24 órájában „forró dró­tot” tart fenn Anchorage, Tokió és Habarovszk repü­lésirányító központjai kö­zött. Működése lehetővé te­szi, hogy azonnal intézked­hessenek a Csendes-óceán északi térségében nehézség­be került vagy eltévedt pol­gári repülőgépek megsegíté­sére. Létesítését annak nyomán határozták el, hogy 1983. jet Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsa elnökével. Az SZVSZ vezetői, akik a szovjet szaktanács meghívá­sára látogattak Moszkvába, meleg, elvtársi légkörű meg­beszéléseket folytattak a szovjet politikusokkal. Véle­ményt cseréltek a nemzet­közi helyzet időszerű prob­lémáiról és a társadalmi tö­megszervezetek és tömeg- mozgalmak együttműködé­sének kérdéseiről a nukleá­ris fenyegetés ellen, a bé­kéért, a leszerelésért, a dol­gozó emberek alapvető ér­dekeiért folytatott küzde­lemben. szeptember 1-én egy dél­koreai utasszállító gépet, amely fedélzetén 269 utas­sal, menetrendszerű pályá­járól messze eltérve, mélyen behatolt a Szovjetunió lég­terébe, a szovjet stratégiai létesítmények térségében, lelőtt a szovjet légvédelem. Az incidens óta Nyugaton is egyre több bizonyíték bukkant fel arra vonatkozó­lag, hogy a dél-koreai piló­ták kémfeladatot hajtottak végre a CIA számára. Idő­közben a szovjet, japán és amerikai polgári repülési szervezetek között tárgyalá­sok kezdődtek a légiközleke­dés biztonságának javításá­ról. India II függetlenség napja Ünnepségen emlékeztek meg pénteken reggel a delhi Vörös Erődnél India függet­lenségének harminckilenc évvel ezelőtti kinyilvánítá­sáról. Radzsiv Gandhi miniszter- elnök az erődítménynél mon­dott beszédében biztosította az ország népét, hogy kor­mánya nem tűri el a nem­zet egységét és épségét ve­szélyeztető széthúzást, teljes erejével küzd a politikai­vallási szélsőségesség ellen. Rövid időn belül kiirtjuk a terrorizmust — jelentette ki. A függetlenségi nap előes­téjén elhangzott rádióbeszé­dében Zail Szingh köztársa­sági elnök figyelmeztette a nemzetet: a fanatizmus, a sovinizmus és a kasztrend­szer átkos megnyilvánulásai lehetőséget adnak külföldi erőknek, hogy bátorítsák a felforgatásban érdekelt bel­ső csoportokat. A hatóságok rendkívüli biztonsági intézkedéseket fo­ganatosítottak a függetlenség napjára. A főváros fonto­sabb pontjait kommandóala­kulatok és rendőr járőrök biztosították, miután terro­ristacsoportok merényletek­kel fenyegetőztek. Pandzsáb- ban szikh szervezetek több száz tagját gyűjtötték be óv­intézkedésként, mert az év­fordulóra tiltakozó menete­ket akartak szervezni. 0 légiközlekedés biztonságáért Dél-Afrika belső helyzete Uj elnök Dominikában Hatszáz politikai fogoly kezdett éhségsztrájkot egy dél-afrikai börtönben, mi­közben az egyetemek tanárai és diákjai gyűléseken tilta­koztak a rendkívüli állapot ellen. Mint pénteken kiszivár­gott, Oranje tartomány egyik börtönében a rendkívüli ál­lapot kihirdetése óta letar­tóztatott 601 fekete bőrű fo­goly csütörtökön éhségsztráj­kot kezdett, tiltakozásul fog­va tartása ellen. A börtön­hatóságok cáfolták és „pro­pagandafogásnak” minősítet­ték a hírt. Natal tartományban a leg­felsőbb bíróság két egyen­rangú tanácsának egymással ellentétes döntése kelt zavart törvényszéki és ügyvédi kö­rökben. A Pietermaritzburg- ban csütörtökön összeült há­romtagú tanács „tévesnek” minősítette a tartományi leg­felsőbb bíróság Durbanban ülésező másik tanácsának hétfői döntését, amely — mint jelentettük — törvény­telennek nyilvánította a rendkívüli állapot két ren­delkezését. Ezek léhetővé te­szik, hogy a rendőrség fő­bírói végzés nélkül őrizetbe vehessen akárkit, akit a köz­rend megsértésével gyanúsít, illetve, hogy a foglyokat vádemelés nélkül őrizetben tarthassák. A hét elején né­hány politikai foglyot szaba­don engedtek, bár a közpon­ti kormány megfellebbezte a durbani állásfoglalást. A pietermaritzburgi döntés után viszont semmi sem készteti a hatóságokat a to­vábbi szabadon bocsátásokra. öt nagy egyetem rektora pénteken közös nyilatkozat­ban szólította fel a kor­mányt, hogy vagy engedje szabadon a foglyokat, vagy emeljen vádat ellenük. A nyi­latkozat szerint, az ország­ban a válság annak eredmé­nye, hogy a hatóságok nem biztosítják a lakosság több­ségének alapvető politikai és polgári jogokat. Űj és ugyanakkor régi el­nököt iktatnak be ma a Do­minikai Köztársaságban. A 79 éves Joaquin Balaguer 8 évi szünet után ismét vissza­tér az elnöki hatalomra, amelyet 12 éven keresztül egyszer már gyakorolt. Az idős elnök, aki egyéb­ként már szinte teljesen vak, hosszú ideje játszik sze­repet a Dominikai Köztársa­ság életében. Különböző ma­gas rangú kormánytiszteket töltött be 1930 és 1961 kö­zött Leonidas Trujillo dikta­túrájában. A diktátor 1960- ban elnökké nevezte ki, de annak 1961-ben történt meg­gyilkolása után külföldre kellett menekülnie és csak 1965 áprilisában, az amerikai inváziós csapatokkal együtt térhetett vissza ismét. 1966-ban elnökké válasz­tották és tisztét 1978-ig tar­totta meg. Ez idő alatt több katonai puccskísérletet le­vert és viszonylagos gazdasá­gi stabilitást is teremtett. Ennek köszönhetően az 1978­as választásokat szintén meg­nyerte — ráadásul a kato­nák segítsége nélkül —, a hatalmat azonban amerikai „sugallatra” a szociáldemok­rata irányzatú Dominikai Forradalmi Párt (PRD) je­löltjének, Antonio Guzman- nak adta át. Akkor úgy tűnt, Balaguer pályafutása véget ért. A PRD azonban az elmúlt nyolc évben oly mértékben kompromittálódott, hogy az idei választásokkal ismét megnyílt az út Balaguer előtt. Győzelmét főként an­nak köszönhette, hogy ké­pes volt saját pártjában, a Keresztényszocialistá Forra­dalmi Pártban (PRSC) arra, amire a rivális nem: a pár­ton belüli frakciók ellenté­teit sikeresen elsimította. Megfigyelők szerint Bala­guer, noha már látása any- nyira romlott, hogy olvasni sem képes, erős kézzel tart­ja majd a gyeplőt, s máris kijelentette, hogy ő hozza majd a döntéseket. A bét eseményei képekben George Shultz amerikai és Bill Hayden ausztrál külügymi­niszter (balra) sajtóértekezletet tart San Franciscóban az ANZUS katonai tömörülés sorsáról Az izraeliek újra bombázták a dél-libanoni Szidont Indiában eltemették az elmúlt hét végén meggyilkolt Vaidja tábornokot. Vaidját szikh terroristák ölték meg bosszúból (Fotók: AP — MTI — KS) Aquino asszony rossz lányai Ha tudtuk volna, hogy er­re készül, akkor inkább Mar- cosra szavazunk — ilyen hangok hallatszanak manap­ság Manilában, a Fülöp-szi­getek fővárosában, annak is egyik nem éppen jó hírű ne­gyedében, az Ermitában. Akik pedig külföldi újság­írók előtt így nyilatkoznak Corazón Aquno asszonyról, az ország nem egészen fél éve hivatalban levő elnöké­iről, azok nem mások, mint a vöröslámpás városrész állan­dó lakói, a „rossz lányok”, ök voltak azok, akiket leg­inkább érintett és ezért ala­posan fel is háborított az ál­lamfőtől és környezetéből ki­induló „Mozgalom a nemzeti méltóság helyreállításáért”. Hogy mi közük az ermitai „rossz lányoknak” a Fülöp- szigetek nemzeti méltóságá­hoz? Pontosan annyi, mint félmillió társuknak, akik az ország más részein űzik azt, amit a „legrégibb mesterség­nek” neveznek. Márpedig az a tény, hogy ezt az ipart itt ilyen irdatlanul sokan mű­velik, rosszhírűvé tette aFü- löp-szigeteki nőket, az ország számára pedig megszerezte „Délkelet-Ázsia bordélyházá­nak” legkevésbé sem hízelgő címét. Aquino asszony min­denesetre nyomban hata­lomra jutása után hadat üzent a prostitúciónak, amit annak művelői — nem mél­tányolva az államfő magasz­tos elveit — rossz néven is vettek tőle. Ha az iparág szokatlan fej­lettségének okait keressük, nem mellőzhetjük el az or­szágban működő amerikai bázisok, különösképpen a fő­város közelében létesített két hatalmas légi-, illetve hadi­tengerészeti támaszpont sze­repét. Ezek kikapcsolódást kereső legénysége jóformán már a második világháború befejeződése óta megbízható ügyfélnek számít — írja a Le Monde tudósítója. — Az igazi fellendülést azonban a vietnami háború hozta meg: a fénykorukban félmillió főt is elérő amerikai expedíciós erők bevetésre induló vagy onnan jövő katonái a térség­ben állomásozó amerikai légi és haditengerészeti egységek tagjaival vállvetve kerestek feledést a Fülöp-szigetek er­re szakosodott női munka- vállalóinál. Igaz, később az amerikai erők jórészt kivo­nultak Délkelet-Ázsiából, de helyükbe — legalábbis ami a Fülöp-szigeteki szex-léte­sítményeket illeti — nyom­ban más nemzetiségűek, méghozzá civilek — ausztrá­lok, új-zélandiak, a délkelet­ázsiai országok telt bukszájú turistái és mindenekelőtt japánok — léptek. Hogy végül is miért ala­kult mindez így, az hosszú gazdasági és szociológiai fej­tegetést igényelne. Ehelyett legyen elég annyi, hogy sok Fülöp-szigeteki fiatal lány — és családja — mind a mai napig csak két dolog közt választhat: vagy a prostitú­ció vagy a teljes elnyomoro- dás — esetleg éppenséggel az éhhalál. A másik körülmény, amely miatt éppen a Fülöp-szigetek és nem valamely más állam lett a térség „bordélyháza”, az, hogy a környező orszá­gokban működő konkuren­cia lényegesen rosszabb fel­tételek mellett dolgozik. A muzulmán vagy konfuciánus szellemiségű államokban, mint például Indonéziában, Malaysiában, Szingapúrban, vagy Dél-Koreában az e té­ren uralkodó szigorúbb köz­szellem lehetetlenné tette, hogy ebből a — kisebb mé­retekben ott is honos — mes­terségből igazi, nagy töme­geket foglalkoztató iparág váljon. Vagy ha a közszel­lem liberálisabb is lenne — mint például Ausztráliában — a magasabb „bérszínvo­nal” gazdaságilag teszi ver­senyképtelenné az üzletet. Akárhogy is, a Fülöp-szige- teknek e téren csak egy he­lyi versenytársa van: Thai­föld. A kedvező körülmények hatására a hetvenes évek ele­jén özönleni kezdtek az or­szágba a különleges élmé­nyekre vágyódó külföldiek. Az idegenforgalomnak új ága alakult ki: a szex-turizmus. A hazájukban kérlelhetetlen erkölcsűnek ismert muzul­mánok, az odahaza csak szor­galmukkal és igénytelensé­gükkel kitűnő japánok, az egzotikumot, no meg az ala­csony árakat kereső ameri­kaiak és nyugat-európaiak egymás sarkát taposva me- rítkeztek meg a manilai Mindez természetesen óriá­si üzlet volt — és az ma is. A hasznot, ahogy az általá­ban lenni szokott, természe­tesen nem a tulajdonképpeni „munkavállalók” fölözték le, hanem a szexipar mágnásai. A Marcos-rendszernek az a sajátsága, amelyet a Fülöp­szigetekiek a leginkább gyű­löltek — tudniillik, hogy a legzsírosabb üzleteket az el­nöki klán tagjai vagy az ah­hoz közelállók monopolizál- „édes élet” gyönyöreiben, ták — sehol nem mutatko­zott meg olyan kiérlelt for­mában, mint éppen ebben az Iparágban. Mita Pardo de Tavera, a szociális ügyek je­lenlegi minisztere szerint például maga Marcos is „nagymesternek” számított a „szexdollárok” megcsapolá­sában. Aquino asszony és kör­nyezete legszívesebben a föld színéről is eltörölné a szex­turizmust, de ahhoz, hogy ezt megengedhesse magának, az országnak új bevételi for­rásokra, a prostituáltaknak és családjaiknak pedig más, tisztesebb megélhetésre len­ne szükségük. Mindenki tud­ja azonban, hogy az adott körülmények között erre egyelőre nincs kilátás. A Fü- löp-szigeteken sokat emlege­tik az egykori Dél-Vietnam prostituáltjainak sikeres és tömeges „átnevelését”. Ehhez azonban egy vietnami min­tájú társadalmi átalakulásra is szükség lenne, amit a ha­talom új gyakorlói éppoly kevéssé akarnak, mint elő­deik. Török támadás A török légierő harci gé­pei pénteken iraki területen kurd fegyveresek feltételezett rejtekhelyét bombázták. A török kormány pénteki köz­leménye szerint az iraki te­rületre menekült kurd „lá­zadók” elleni támadás a kurd gerillák négy nappal ezelőtti akcióját torolta meg. Anka­rai feltételezés szerint a tö­rök—iraki határhoz közeli Hakkari tartományban kurd szeparatisták követtek el kedden merényletet, megölve 12 török katonát, köztük egy magasrangú tisztet. A török hatóságok feltételezik, hogy a támadók iraki területre menekültek. Törökország és Irak között 1984. óta megállapodás van érvényben, amely lehetővé teszi a kurd szeparatisták el­leni kölcsönös akciókat a tö­rök—iraki határ tíz kilomé­ter mélységű „biztonsági sávjában”. Törökország több tartomá­nyában, így a délkeleti kur- dok lakta területen is, vál­tozatlanul érvényben van a rendkívüli állapot.

Next

/
Thumbnails
Contents