Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
1986. augusztus 14., csütörtök o Pályázat környezetünk megóvására és fejlesztésére A Magyar Televízió, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a BkM, a BM, az EüM, az ÉVM, a HM, az IpM, a KB, a MÉM, a Műv. M, a PM, az OVH, az MTTH, az OMFB, az OAÁH, a KFH, a SZOT, a HNF OT, a KISZ KB és a Mavosz a környezeti ártalmak csökkentése, a kulturált, tiszta, egészséges emberi környezet megteremtése érdekében meghirdeti a „Szebb, emberibb környezetért” című pályázatot. A pályázat két évre szói. Indul: meghirdetése napján, jelentkezés 1986. szeptember hó 1-ig. A pályázatok értékelését a meghirdető szervek képviselőiből álló bizottság végzi; elbírálásukra 1988-ban, a környezetvédelmi világnap ünnepi eseményei alkalmával kerül sor. A pályázaton részt vehetnek települések (városok, falvak, városi kerületek), gazdálkodó szervek (vállalatok, szövetkezetek), lakó-, munkahelyi és egyéb közösségek (egyesületek stb.). A pályázat lehetővé teszi, hogy a nevezést benyújtó közösségek egy kiválasztott és pontosan körülhatárolt terület — környezetvédelmi követelményeknek megfelelő — tervszerű védelmére és fejlesztésére vállalkozzanak. A védelmi és fejlesztési feladatokat a pályázók maguk határozzák meg. A közösségek az elfogadott nevezés alapján végzik tevékenységüket a pályázat időtartama alatt. A feladattervben kizárólag társadalmi tevékenységek tervezhetők, amelyek összhangban vannak a helyi településfejlesztésre vonatkozó célokkal, és központi tanácsi pénzeszközöket nem, vagy csak csekély mértékben igényelnek. A pályaműveknek . tartalmazniuk kell a kiválasztott terület induló állapotára vonatkozó leírást; a védelmi, fejlesztési feladattér vet; a feladatterv végrehajtásával elérendő állapot leírását; a társadalmi tevékenységben részt vevők körét; valamint a kiválasztott terület kezelőjének egyetértő záradékát. A. pályázat értékelésének szempontjai: a társadalmi tevékenység mennyisége és minősége, valamint a környezetvédelmi szempontból értékelhető fejlődés. A pályázat kategóriái és díjai: I. díj 6 millió forint, II. díj 3 millió forint, III. díj 1,5 millió forint. _ A pályázatokat bíráló zsűri joga eldönteni, hogy kiadja-e valamennyi díjat. Változtathat az összegek nagyságán, illetve a kategóriák között átcsoportosíthat. A pályázatokat 1988. május 30-ig a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségéhez (Budapest, Szabadság tér 17.) kell megküldeni. Élel-ital kínálat az ünnepre Az ünnepek, mindig komoly próbára teszik a kereskedelmet. A közelgő augusztus 20-a alkalmából kerestük meg Krizsán Miklóst, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét. Arra kértük, mondja el, hogyan készülnek a lakosság ellátására. Mint mondotta, remélhetőleg igazán komoly gondot az ünnep nem okoz, hiszen a hétvégi forgalmat követően egyetlen munkaszüneti napról van csak szó. A termelői alap és a szállítói háttér megvan a biztonságos ellátáshoz. A kereskedelem felmérte a várható igényeket, és ennek megfelelően adták le az üzletek megrendeléseiket. Szeretnék elérni, hogy kedden este még zárás előtt is bármilyen közszükségleti cikket, tehát tejet, kenyeret, vajat, húsárut lehessen kapni az üzletekben. Felesleges több napra előre bevásárolni az alapvető élelmiszerekből, hiszen csütörtökön, vagyis 21- én reggel már újra friss áruval várják az üzletek a vevőket. Éttől függetlenül a biztonságos ellátás érdekében tartalékolni fognak egyes árukat, illetve a fontos szállítók (húsipar, tejipar, sütőipar) ügyeletet tartanak kedden. így bárhol elfogy valamelyik fontos élelmiszer, azt rögtön pótolni tudják. — A nyár egyik gondját a sörhiány jelentette. — Valószínűleg sokan tapasztalták, hogy az idei nyáron akadozott a sörellátás megyénkben, de országosan is. Gyakran nem lehetett sört vásárolni, és ha lehetett, akkor inkább a drágább import sör volt kapható. Ennek az oka elsősorban a Kőbányai Sörgyár rekonstrukciójának elhúzódása. Erre az időre ugyan a söripar tartalékolt különböző hazai és import sört, ám a tartalékok rohamosan apadtak. Fogyott a sör a szokatlanul magas májusi hőmérséklet idején. Június elején — képletesen szólva — itt állt az ország egy üveg sör nélkül. Ekkor a kereskedelem kapcsolatba lépett nagy külföldi importőreinkkel, és elsősorban hordós sör beszerzésével, Jugoszláviából, Lengyelországból, az NDK-ból és főleg Csehszlovákiából vásárolt nedűvel enyhítette a hiányt. Megyénk egyik legfontosabb sörszállítója a Kőbányai Sörgyár, ezért nálunk is érezhető volt a hiány. A Borsodi Sörgyár sietett segítségünkre, s így érhettük el azt, hogy a legfontosabb helyeken, turisztikai központokban volt sör. Így például a gyulai strandon a 1iyár folyamán mindig lehetett valamilyen sört kapni. — Népszerűek, kelendők az üdítő italok. — Megyénkben az üdítőellátás mennyiségileg és minőségileg megfelelő. Az utóbbi időben nőtt a kereslet a gyümölcslevek iránt. Lehetőségeinkhez képest ezt is igyekszünk kielégíteni. — Mi a helyzet a gyümölccsel és a zöldséggel? — Azt hiszem, ez ügyben nyilatkozhatok a legmagabiz- tosabban. Az elmúlt tíz évben nem volt ilyen jó a felhozatal, mint most, s én úgy érzem, hogy az árak is elfogadhatóak. — Éder — Megnyílt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 18. vándorgyűlése Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) „Nem minden büszkeség nélkül tekintünk vissza megyénk könyvtárügyének múltjára ...” — folytatta később Gyulavári Pál, majd beszélt az itt létrejött körökről, egyletekről, melyekben a könyv fontos szerephez jutott, s a progresszív társadalmi cselekvés hajtóerejévé vált. A népi mozgalom irodalmi vezérkarából is sokan ebből a megyéből származtak, nekik, hatásuknak is köszönhető, hogy a fel- szabadulás után új lendületet vett a népkönyvtár ügye. Megnyitó beszédét felsorolással folytatta a megyei tanács elnöke. Azzal, hogy Békéscsabán volt az első megyei könyvtár és sorra alakultak meg a hálózat többi intézményei is. Itt, ebben a megyei könyvtárban vezették be — hazánkban először — a szabadpolcos rendszert. Kiemelkedő eredményeket értek el a belső könyvtári terek esztétikus kialakításában, a zenei könyvtárak elterjesztésében, s számos új kezdeményezésben. Nagy érdeklődéssel fogadta a hallgatóság, hogy „a ’70-es években indult könyvtárfelújítási, -korszerűsítési folyamat megmutatta, hogy — „pénzhiányos időszakban is — viszonylag kis központi összegekkel milyen komoly helyi pénzeszközöket lehet a könyvtári területre akkumulálni; s ez azt eredményezte, hogy néhány éven belül egy méreteiben többszörösére nőtt, szolgáltatásaiban a kor színvonalán álló könyvtár- hálózat alakult ki a megyében.” E szavakhoz kapcsolódott a megnyitó beszédet követő előadás, melyet dr. Véghelyi József, a Művelődési Minisztérium terv- és közgazdasági főosztályának vezetője tartott a művelődésügy hatodik ötéves tervidőszakának gazdasági eredményeiről és a hetedik ötéves terv előirányzatairól. Beszámolójának különösen a közgyűjteményekre, könyvtárakra vonatkozó részét hallgatta nagy érdeklődéssel a közönség. Mint a könyvtárakról összegzésként elmondta, a jövőben várhatóan bővül az intézményhálózat, s a technikai feltételrendszerben is sikerül előrelépni, ám továbbra is szükség lesz a fejekben meglévő racionális lehetőségek kihasználására. A plenáris ülés az érdekfeszítő előadással még korántsem ért véget. A tikkasztó meleget még forróbbá tették azok a pillanatok, melyekben kitüntetéseket adott át Villangó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője. Az egyesület elnöksége javaslatára a művelődési miniszter, kiemelkedő társadalmi és szakmai rrfunkájáért Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette Gyergyádesz László- nét, a kecskeméti SZMT Központi Könyvtár igazgató- helyettesét, az egyesület elnökségének tagját, Jakab Bélánét, a Ceglédi Városi Könyvtár igazgató-helyettesét, olvasószolgálati csoport- vezetőt, az egyesület Pest megyei szervezetének vezetőségi tagját, Kányi András- nét, a Ceglédi Városi Könyvtár igazgatóját, az egyesület Pest megyei szervezetének elnökét, az egyesület elnökségének tagját, Lóridon Ilonát, a Tolna Megyei Könyvtár főmunkatársát, az egyesület megyei szervezetének vezetőségi tagját, Muzslai Jánosnét, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár osztályvezető-helyettesét, az egyesület társadalomtudományi könyvtáros szekciójának vezetőségi tagját, Pintér Ferencnét, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főosztályvezetőhelyettesét, az egyesület zenei könyvtáros szekciójának tagját, Varga Gábornét, a Békés Megyei Könyvtár osztályvezetőjét, az egyesület megyei szervezetének vezetőségi tagját. A „Magyar Könyvtárosok Egyesületéért” emlékéremmel tüntették ki Balogh Ferencnét, Ugrin Gábornét, dr. Benda Máriát, Haraszthy Gyulát és Takács Miklóst. Az emlékérmeket Billédi Fe- rencné dr. adta át az egyesületben hosszú időn keresztül végzett áldozatkész, eredményes munkájukért. A plenáris ülést követően á vándorgyűlés első napjának programja tematikus ülésekkel folytatódott. A Békés Megyei Könyvtárban a könyvtárépítésről és berendezésről rendeztek ke- rekasztal-beszélgetést, melyen többek között elmondta tapasztalatait Lipták Pál, a Békés Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója. A vitavezető Papp István, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból érkezett. Akit inkább a megőrzés, az állományapasztás és az állományvédelem érdekelt, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán hallgathatta meg az előzetes írásos anyagokhoz fűzött szóbeli kiegészítéseket. Az ifjúsági házban maradottak a hazai könyvtári és tájékoztatási célú számítógépes rendszerek helyzetéről és a jövő feladatairól hallhattak összefoglalót. Este a vándorgyűlés résztvevői baráti találkozón cserélhették ki az első nap tapasztalatait. Ma a háromnapos rendezvény szekcióülésekkel folytatódik. N. Á. Könyvtárlátogatáson. Mezőgazdaság Vita a termelési rendszerekről A múlt évben már 64 iparszerű termelési rendszer működött a magyar mezőgazdaságban. Ezek közül 20 a szántóföldi növénytermesztésben, 22 a kertészeti ágazatban, s ugyancsak 22 az állattenyésztésben. A legtöbb tsz és állami gazdaság már régóta egy vagy több termelési rendszer taggazdasága. A Magyarországra látogató külföldi mezőgazdasági szakemberek ma is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák e rendszerek tevékenységét. Eközben viszont idehaza élénk vita bontakozott ki róluk. A polémiában részt vevő felek általában úgy fogalmaznak, hogy válaszút elé kerültek a termelési rendszerek hazánkban. A téma egyik ismert kutatója dr. Kalmár Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karának docense a termelési rendszerek gazdaságosságával foglalkozó tanulmányában kifejti, hogy a hozamnövelés helyett ma már a mezőgazdasági üzemekben is elsősorban a gazdaságosság javítása a legfontosabb követelmény. így van ez az állattenyésztési termelési rendszerekben is. Egy-egy gazdaság átlagosan két állattenyésztési rendszer tagja, és amíg a rendszerhez kapcsolódó mezőgazdasági nagyüzemek száma az elmúlt három évben két százalékkal csökkent, addig az állattenyésztési rendszerekhez tartozóké nyolc százalékkal növekedett. A nagyüzemi tojótyúkállományt abszolút és relatív értelemben gyakorlatilag teljes egészében valamilyen termelési rendszerben tenyésztik. Valamivel szerényebb mértékben, de hasonló a helyzet a kocaállománnyal is. A szarvasmarha-ágazatban 1983-ban még növekedett, de 1984-ben már csökkent a termelési rendszerben tartott tehenek száma. A termelési rendszerekben tartott anyajuhállomány aránya viszont folyamatosan csökkent. A különféle termékek önköltségét vizsgálva kiderült, hogy az egységnyi állati termék előállításához szükséges költségek növekedését sem a rendszerekben, sem a rendszeren kívüli gazdálkodók nem tudták megállítani. A költségnövekedés üteme éves átlagban négy-öt százalék körül alakult. A termelési rendszerekhez kapcsolódó gazdaságokban a tej, a húshasznú vágómarha és a vágósertés termelése egyértelműen drágább, mint a rendszeren kívül gazdálkodóknál. A tej- és a kettős hasznosításból származó vágómarha, valamint a húscsirke gyakorlatilag ugyanannyiba kerül mindkét csoportnál. A termelési rendszerekben csak az étkezési tojás termelése olcsóbb. * Egy gazdaság azért lép be a termelési rendszerbe, hogy jobb minőségű árut, és ezzel magasabb értékesítési árat érhessen el. Lehet, hogy költségesebb a termelés, de a magasabb árbevétel kárpótolhatná őket. A hazai gyakorlatban azonban csak a húshasznú vágómarha kilogrammonkénti eladási ára volt 3,00-3,50 forinttal magasabb a termelési rendszerben, mint az önállóan termelő gazdaságokban. A termelési rendszerek tehát az állattenyésztési ágazatok többségében nem termelnek jobb minőségű árut, és nem érnek el magasabb értékesítési árat sem. A jelenlegi gazdasági viszonyok között a rendszerektől kapott (főleg biológiai, technikai és technológiai jellegű) szolgáltatásokkal nem sikerült jobb minőséget, nagyobb árbevételt elérni. Ezen a helyzeten minden bizonnyal a rendszerek által nyújtott jobb szolgáltatásokkal, és jobb minőséget is honoráló, differenciáltabb felvásárlási árakkai lehetne változtatni. A gazdaságossági megfontolások Központi kérdése a jövedelem alakulása. Az állattenyésztési rendszerekben — a baromfiágazat kivételével — a termékegységre jutó jövedelem elmarad a rendszeren kívüli termelők eredményeitől. Például a tejtermelésben literenként 6-16 fillér a különbség a rendszeren kívüli termelők javára. Ez 8-28 százalékos különbséget jelent a jövedelemben. A legszembetűnőbb a különbség a húshasznú vágómarhánál — annak ellenére, hogy a szarvasmarha-tenyésztési rendszerekben egyedül ennek az ágazatnak sikerült lényegesen magasabb értékesítési árat elérnie, mint a rendszeren kívüli gazdaságoknak. Az erőteljesen növekvő költségek miatt azonban a húsmarha jövedelme elmaradt a nem olyan jó minőséget előállító rendszeren kívüli termelőkétől. Ez nem is annyira a termelési rendszer tehetetlenségét, mint inkább azt tükrözi, hogy a jelenlegi árfeltételek mellett nem kifizetődő jobb minőséget termelni. A tej- és a kettős hasznosításiból származó vágómarhánál és a vágósertésnél — úgyszólván állandóan kilogrammonként 13-93 fillérrel több a rendszeren kívül termelők jövedelme. A rendszerek költségarányos jövedelmezősége — a már annyiszor említett baromfiágazat kivételével —és hatékonysága isi elmarad a rendszeren kívüli termelés eredményeitől. Az eddigiek után jogos a kérdés: ha az állattenyésztési rendszerek gazdaságossági eredményei elmaradnak a rendszeren kívül termelők eredményeitől, akkor a gazdaságok miért csatlakoznak (vagy csatlakoztak) mégis ezekhez a rendszerekhez? Az okok között mindenképpen meg kell említeni, hogy a termelést nemcsak gazdasági. hanem egy sor egyéb, a termelési rendszerekben rejlő szervezési, beszerzési és értékesítési lehetőség is befolyásolja. Most már csak az a kérdés, hogy a gazdaságossági elveket meddig szoríthatják háttérbe ezek a kényelmi • szempontok. A termelők olyan termelési rendszerekkel létesítenek kapcsolatot, amelyeknek a gazdaságossági paraméterei kedvezőbbek a saját üzemi eredményeiknél. A gazda- ságtalanabb rendszerekből kilépnek. (Erre már van példa — főként a növény- és zöldségtermelési rendszerek gyakorlatában.) a termelési rendszerek e gazdasági kihívásra kétféleképpen válaszolnak. Vagy különféle elméleteket gyártanak, és a rendelkezésükre álló adminisztratív eszközökkel - és esetenként monopolhelyzetükkel élve, továbbra is igyekszenek fenntartani az ágazatban betöltött meghatározó szerepüket, vagy felismerve a változó körülményeket, olyan szolgáltatásokat igyekeznek nyújtani, amelyekkel a hatékonyabb, jövedelmezőbb termelést segítik elő. Szerencsére már erre is vannak példák — a feladat azonban az, hogy e kivételek végre általános gyakorlattá váljanak. Bonyhádi Péter Fotó: Fazekas László
