Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
1986. augusztus 14., csütörtök o Kompromisszum? M egjátszott derűlátás sugárzik az Egyesült Államokból a szovjet—amerikai leszerelési megállapodásokat és a csúcstalálkozót illetően miután, hogy Reagan amerikai elnök júliusban megküldte válaszlevelét Gorbacsov főtitkárnak — mutatott rá a Pravda szerdai számában Tornász Ko- lesznyicsenko. A szemleíró megállapítása szerint a Fehér Ház nem viszonozta a Szovjetunió kezdeményezését, nem módosította álláspontját a leszerelés fő kérdéseiben, a fegyverkezési versenynek a világűrre történő átterjesztése tekintetében nem. Kolesznyicsenko utal arra, hogy Washingtonban nem apadnak a kiszivárogtatások patakjai Reagan válaszlevelének tartalmával kapcsolatban, s az alaphangot maga az elnök adja meg például a Bild című nyugatnémet lapnak legutóbb adott nyilatkozatában. Ebben kijelenti, hogy ő építő szellemben válaszolt, a válasz sora a szovjeteken van, s ha ők is építő szellemben válaszolnak, lényeges haladást tudnának elérni. Ugyanezt erősítette meg a minap Larry Speakes fehér házi szóvivő is. A Pravda szemleírója a derűlátóan csengő kijelentésekkel azt a nyilatkozatot szegezi szembe, amelyet Pat Buchanan, az elnök egyik munkatársa adott az NBC amerikai tévétársaságnak. Ő ugyanis kijelenti, hogy „napirenden csak a következő kérdések vannak: ki és mikor hozza létre, illetve, hogy ki fogja telepíteni a hadászati védelmi rendszert”. Buchanan érvelése szerint a hadászati védelmi kezdeményezés „ragyogó ötlet”, s az Egyesült Államok biztonságát erre kell építeni és nem egy „papírfecnire”, amelyen a Szovjetunió aláírása áll. Az elnöki munkatárs lelke rajta, amiért az atomkatasztrófa elhárítását célzó egyezményt papírfecninek tartja. Ügy tűnik, ilyen az amerikai politikai gondolkodás színvonala és így tekintenek a nemzetközi kötelezettségvállalásokra. Felötlik azonban a kérdés, hol van akkor az Egyesült Államok álláspontjában az „építő szellem”, a „lényeges haladás”, a „kompromisszum”. Ez már nem „fegyverzetellenőrzés”, hanem felhívás egy új és méreteiben példátlan fegyverkezési versenyre, annak a világűrre történő kiterjesztésével együtt. Ügy vélem — írja Kolesznyicsenko —, hogy az ilyen álláspont aligha nyújt kedvező távlatokat a genfi párbeszéd folytatásához. A genfi csúcson, mint ismeretes, a felek deklarálták a szovjet—amerikai tárgyalások tárgyát és célját: meg kell akadályozni a fegyverkezési versenyt a világűrben, s meg kell fékezni a földön. Abból ítélve azonban, amit a Reagan-levélről az Egyesült Államokban írnak, e kérdések pozitív megközelítéséről ott még csak nem is álmodnak. A Pravda szemleírója végül hangoztatja: a szovjet— amerikai párbeszéd fontos lépés lenne a nemzetközi helyzet egészségessé válása felé, de ehhez a párbeszédnek építő jellegűnek, tisztességesnek és nyíltnak, nem pedig derűlátóra színezett lepelnek kell lennie. Csökkentett katonai költségvetés Az amerikai képviselőház a jövő évi katonai költség- vetés vitájában a kormány tervezetéhez képest jelentősen csökkentette a „Hadászati Védelmi Kezdeményezésre” (SDI) előirányzott jövő évi pénzösszegeket. A demokrata többségű testület kedden 239 szavazattal 176 ellenében a kormányzat által kért 5,2 milliárdról 3,1 milliárd dollárra csökkentette a csillagháborús terv 1987-es feladatainak megvalósítására szánt összeget. Ezt megelőzően a képviselőház nagy többséggel elutasított egy republikánus ja-» vaslatot, amely a Reagan által kért összeg megadását szorgalmazta. A most jóváhagyott tervezet — inflációt beszámítva — gyakorlatilag az idei szinten tartja az SDI jövő évi költségvetését A képviselőház végül is 292 milliárd dolláros teljes katonai költségvetést hagyott jóvá 1987-re. A szudáni kormányfő Taskentba utazott Muhammad Szadik al- Mahdi szudáni miniszterelnök kétnapos moszkvai tárgyalásai befejeztével szerdán Taskentbe utazott. A szovjet főváros repülőterén Nyiko- laj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, szovjet miniszter- elnök, Nyikolaj Talizin, az SZKP KB PB póttagja, első miniszterelnök-helyettes, valamint más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Szadik' al-Máhdi a szovjet kormány meghívására hétfőn érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba, s Taskentből pénteken utazik vissza Khartumba. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásainak megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak, mivel az elmúlt 15 évben nem volt példa a két fél között ilyen magas szintű eszmecserére. A látogatás egybehangzó értékelések szerint nagymértékben elősegíti a szovjet—szudáni politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatok rendezését, az együttműködés kibővítését. Nincs támogatás a nyomdászoknak A Brit Szakszervezeti Szövetség (TUC) nem adja meg a kért támogatást a hat hónapja Wappingban tüntető nyomdászoknak. Legalábbis erre utal a szeptemberi országos TUC-értekezletet előkészítő bizottság keddi döntése: nem vették föl a napirendre az NGA nyomdászszakszervezet javaslatát, amely szerint a TUC-nak fel kellene szólítania az elektromos szakszervezet tagjait, hagyják abba a lapkészítést a wappingi telepen. Ha az elektromosok nem vállalnak közösséget a nyomdászokkal, fel kell függeszteni szakszervezetük TUC-tagságát — ez volt a nyomdászok elutasított javaslata. Wapping londoni külvárosban állítják elő, immár elektronikus úton a Mur- doch-sajtóbirodalom lapjait, köztük a The Timest és még három nagy példányszámú újságot. Az új előállítási mód miatt elbocsátott 5500 nyomdász képviselői a telep előtt folyamatos tüntetéssel hat hónapja igyekeznek akadályozni a lapterjesztést, és jobb belátásra bírni a helyettük alkalmazott 500 elektromos szakszervezetbeli kollégát, de a tüntetést korlátozó bírósági ítéletek, a laptulajdonos és az elektromos szakszervezet érzéketlensége miatt harcuk mind kilátástalanabb. L»ipvélemények szerint a TUC magatartása két körülményt tükröz. Az egyik, hogy a technológiai fejlődés nem csak szakmákat szüntet vagy változtat meg, hanem velük együtt a szak- szervezeti mozgalmat is átalakítja. Csökken a régi szakmák, s velük a legrégebbi, legkeményebb munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező rétegek befolyása a mozgalomra, s növekszik azoké a magasan képzett alkalmazotti rétegeké, amelyeknek tagjai érdekeik leghatékonyabb védelmét nem feltétlenül a munkásszolidaritásban látják. Első lépés a japán űrprogramban Japánban szerdán hordozórakétával íöldkörüli pályára állítottak két műholdat. Egy ilyen hír önmagában ma már nem Is nagyon érdekes, hiszen annyi műhold kering bolygónk felett. Ám a felkelő nap országa a II. világháború után annyi technikai újdonsággal jelentkezett, hogy ma már odafigyel a világ mindarra, ami Japánban történik. A H—1 jelzésű kétlépcsős hordozórakéta teljesen önállóan kifejlesztett hajtóművel emelkedett a világűrbe. A folyékony oxigénnel és hidrogénnel jnűködő LE—5 típusú „motor” tervezését 1980-ban határozták el, és eddig 286 millió dollárba került. A japán hordozórakéták harmadik, nemzedékét képviselő H—1-est az amerikai Delta típusból fejlesztették ki. Ördögi körben Terror és ellenterror. Halálos fenyegetéseket tartalmazó közlemény és tüntetés, letartóztatások és ijesztő rutinnal ismétlődő összecsapások. A jelek szerint nem sok változás tapasztalható az észak-írországi politikai krízis mindennapjaiban. Sőt, az elmúlt napokban a feszültség még tovább is nőtt annak nyoimán, hogy — nemegyszer középkori történelmi eseményekre emlékezve — augusztus dereka táján hagyományos felvonulásokat rendeznek Belfastban, Lon- donderryben és számos más nagyvárosban. A legutóbbi megmozdulások viszonylag békésen fejeződtek be. „csupán” köveket és benzinpalackokat hajigál- tak, „csak” rövid tűzharc bontakozott ki ismeretlen fegyveresek és a rendfenntartó egységek között, de az incidensek ezúttal nem követeltek emberéletet. A hosszú évtizedek óta parázsló, a felszínen katolikus—protestáns ellentétek formájában megjelenő, valójában mélyebb társadalmi és gazdasági ellentmondásokat is takaró válság összes áldozata azonban csak ezrekben mérhető. Némi — úgy tűnik, átmeneti — reményt szült az elmúlt hónapokban a brit és az ír kormány között létrejött emlékezetes hillsbo- rough-i egyezmény, amely első ízben biztosított hivatalos formában jogot Dub- linnak az ulsteri katolikus kisebbség érdekeinek védelmére. A Nagy-Britanniához való tartozást foggal-körömmel védelmező protestáns szervezetek viszont azonnal csatasorba álltak a szerződés ellen, Észak-írország „kiárusításának” bélyegezve a Thatcher asszony által aláírt okmányt. Beígért általános sztrájkjukra ugyan végül nem került sor, de a mostani tüntetések, a protestáns „vadak” egyre radikálisabb akciói azt jelzik, hogy London nemigen bízhat a kedélyek lecsillapodásában. Sőt, egyes szakértők szerint az unionisták fiatalabb nemzedékei között teret hódítanak a még szélsőségesebb nézetek is. Amire a felelet persze az IRA újabb halállistái és merényletei képében jelentkezik — vagyis továbbra sem látszik kiút abból az ördögi körből, amelyben Észak-lrország oly régóta té- velyeg. Pedig e kibogozhatatlan válsággóc egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy egy idő után már követhetetlen, melyik megtorlás volt az ok, vagy az ürügy a válaszakcióra. Ami vegytisztán marad, az csupán az újabb erőszakot gerjesztő erőszak. Szegő Gábor Terroristák rendőrkézen A pandzsábi rendőrség elfogta a július végi muksztári tömeggyilkosság fő gyanúsítottját. Szikh terroristák akkor az indiai szövetségi állam emlitett településénél egy autóbusz tizennégy hindu utasát hidegvérrel lemészárolták. A letartóztatott Szingh Kohar — aki a „Kha- lisztáni Felszabadító Hadsereg” tábornokának titulálta magát — a rendőrség szerint annak az osztagnak parancsnoka, amely a merényletet végrehajtotta. (Khalisztán a szélsőségesek követelte független szikh állam neve.) A terrorista fejére százezer ru- piás vérdíj volt kitűzve. A hét végén két másik osztagvezetőt is elfogtak. A szerdai Times of India szerint az utóbbi hetekben indított nagyszabású rendőrségi razziák során tizenhárom olyan terroristát tartóztattak le, akik rajta vannak a leginkább keresettek listáján. A hatóságok a szikh terrorcsoportoknak összesen harminc- nyolc vezetőjét azonosították már és adtak ki körözést ellenük. Becslések szerint a szövetségi államban ötszáz „hivatásos” terrorista működik — vagy működött — osztagokba szerveződve. Az Arlukovic-per A gaztettek nem évülnek el Andrija Artukovic korától függetlenül a halálbüntetésen kívül egyetlen más büntetés sem felelne meg bűncselekedetei súlyának — olvasható a Horvát Legfelső Bíróság ítéletének megindoklásában. A bíróság döntött dr. Andrija Ar- tukovics fellebbezéséről és Stevan Vidics károsult fellebbezéséről a zágrábi kerületi bíróság ítélete ellen. Mint ismeretes, ez a bíróság Artukovicsot bűnösnek nyilvánította és halálra ítélte a nemzetközi jogok megszegése, az emberiség ellen elkövetett bűncselekedetei miatt. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet és az indoklást eljuttatta a feleknek. A Horváti Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor joggal vette figyelembe azokat a körülményeket, amelyek közepette a vádlott elkövette bűncselekedeteit, különösen pedig azt a tényt, hogy nagyon sok ember életének kioltásáért ő a felelős, és hogy ezek a személyek semmiféleképp sem veszélyeztették a vádlottat, a vele azonos nézeteket vallókat, sem az egyéneket, sem bábállam, a megszállók által létrehozott hatalom képviselőit. Ezeknek az embereknek a likvidálására semmilyen racionális ok nem volt, kivéve a sötét usztasa ideológia életre keltését. A Horvát Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a kerületi bíróság első fokon helyesen értékelte a vádlott egyéniségét is, nemcsak arra való tekintettel, hogy az említett kritikus időben mit tett, hanem tekintettel arra is, hogy ma milyen elveket vall a vádlott. A Legfelsőbb Bíróság úgy véli, hogy a kerületi bíróság helyesen járt el, amikor halálbüntetést szabott ki, az egyes háborús bűnök elkövetéséért is, valamint a JSZSZK büntető törvénye által meghatározott bűncselekmények elkövetéséért is. HARMINCHÉT OLDALAS MEGINDOKLÁS Az ítélet megindoklása 37 sűrűn gépelt oldalból áll, részletesen elemzi a vádlott fellebbezését, és e fellebbezés elutasításának okait is. A megindoklás azzal kezdődik, hogy felsorolja, miért vetették el a bűnvádi eljárás megszegésére vonatkozó fellebbezést. Az egyik ilyen kifogás a főtárgyaláson való részvételt biztosító bebocsá- tólapókkal kapcsolatos, azaz, hogy ezeket a lapokat nem naponta és sorrendben osztották ki azoknak, akik ezt kérték, hanem név szerint meghatározott személyek kapták. A bíróság megállapította, hogy ezeket a lapokat mindennap kiadták, rendszerint különböző személyeknek, és ezáltal a bíróság nem játszotta ki munkájának társadalmi ellenőrzését, és tulajdonképpen ez is a lényege annak, hogy a főtárgyalás nyilvános. A bűnvádi eljárás lebonyolítására igen sok kifogást tettek, az első helyen áll az, hogy a per ideje alatt a védőügyvédek nem tarthattak fenn zavartalanul kapcsolatot a vádlottal. A bíróság úgy véli, hogy nem az volt a célja az orvosoknak és a más segítséget nyújtó személyeknek a vádlott közelében, hogy megakadályozzák a védőügyvédekkel való kapcsolatot vagy ellenőrzést, hanem kizárólag a feltétlenül szükséges orvosi elővigyázatossági intézkedések céljából tartózkodtak a vádlott közvetlen közelében. Igv tehát ezek az intézkedések sem objektiven, sem szubjektiven nem jelentettek semmilyen korlátozást a vádlott számára. A következő kifogás arra vonatkozik, hogy a vádlott a per elsőfokú tárgyalásán nem volt képes végrehajtani az előirányzott műveleteket. Ezzel kapcsolatban a Horvát Legfelsőbb Bíróság több tényt is kiemelt, először is azt, hogy a kiadatás napjától kezdve az elsőfokú bíróság napról napra figyelemmel kísérte a vádlott lelkiállapotát, azzal a céllal, hogy megállapítsa, hogy állapota romlott-e. Másodsorban, az elsőfokú bíróság épp emiatt alkalmazott megfelelő szakembereket. Harmadsorban, a szakértők egy csoportja elvégezte a szükséges orvosi vizsgálatokat, negyedszer, ez a csoport olyan leletet és véleményt készített, amelyben nincsenek ellentmondások, érthetetlen dolgok, a lelet teljes. A másodfokú bíróság jogosnak véli azt az állítást, hogy Artuko- viő nem mutatott semmi olyan szellemi rendellenességet, amely megakadályozhatta volna azt, hogy tevékenyen részt vegyen a bűnvádi eljárásban. A főtárgyaláson a szakértők véleménye szerint a vádlott semmilyen szélsőséges magatartást nem tanúsított, és tudott összpontosítani. Hogy a vádlott teljes egészében eleget tegyen a perrendtartás szabályainak, követelményeinek, tehát képes legyen részt venni a peren, július 23-án jelentést kértek egészségi állapotáról. A szakorvosok jelentése szerint a vádlott egészségi állapota nem változott azóta, amióta az elsőfokú bíróságon a szakorvosok megállapították, hogy képes részt venpi a peren. Egészségi állapota megfelel korának, alkatának, és ez is csak igazolja azt, hogy alaptalan a kifogás. A kifogás szerint a per- rendtartás szabályainak egyik megszegése volt az is, hogy a bírósági tanácselnök nem engedte meg, hogy a főtárgyaláson készített magnetofonszalagot csatolják az iratokhoz, illetve hogy ez a szalag is hozzátartozzon az ügyhöz. A MAGNETOFONSZALAG NEM BIZONYÍTÓ ANYAG A Legfelsőbbb Bíróság helyesnek véli az elsőfokú bíróság ítéletét, mert a magnetofonszalag bűnvádi eljárások során nem lehet bizonyító anyag. A Legfelsőbb Bíróság emlékeztet arra, hogy Artukoviéot csak az olyan bűntényekért nyilvánították bűnösnek, amelyeket a kiadatásáról szóló dokumentum felsorol, tehát az elsőfokú bíróság tartotta magát az eljárásokhoz és csak a kiadatási dokumentumban felsorolt bűncselekedetekért hozta meg az ítéletet. A megindoklás emlékeztet arra, hogy a panaszt benyújtók a genocidról is szólnak, foglalkoznak ezzel a bűnténnyel is, azaz azzal, hogy Artukovicot bűnvádi felelősségre lehet-e vonni az ilyen bűncselekedetekért, ahelyett, hogy az olyan bűntényekkel foglalkoznának, amelyekért valóban felelnie kellett. A Legfelsőbb Bíróság szerint a kifogás e részével nem kell foglalkozni, mindenekelőtt azért, mert ahogyan a megindoklás is kimondja, Artukoviéot nem nyilvánították bűnösnek ezért a bűncselekedetért, és hivatali kötelességből többé már nem is lehetett volna bűnössé nyilvánítani, ugyanis ez a bűncselekedet egyáltalán és semmi szempontból nem enyhébb azoknál a bűncselekedeteknél, amelyek miatt a vádlottat bűnössé nyilvánították. A dokumentum ezután emlékeztet arra, hogy a fellebbezés külön fejezetben igyekszik csökkenteni Artu- koviénak az usztasa politikai és adminisztratív gépezetben betöltött helyét és szerepét. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a belügyminiszter, a politikai mozgalom és a hatalom vezetőjéhez, a diktátorhoz igen közel álló személy valamilyen jelentéktelen mellékes szerepet, funkciót töltött volna be, olyant, amely során ne tájékozódott volna részletesen a belpolitikai eseményekről, azaz a tiszta Horvátország létrehozásának tervéről, összhangban a fasiszta ideológiával. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy Andrija Ar- tukovié az usztasa Független Horvát Állam egyik központi egyénisége volt, és mint ilyen, következetesen, nagy lendülettel érvényesítette az usztasa politikát, egyebek között az olyan cselekedeteivel is, amelyek miatt elítélték. A megindoklás végül kimondja, hogy Artukoviéot még mindig el lehet ítélni háborús bűncselekedeteiért, úgy, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Ez azt jelenti, hogy egy pillanatra sem merült fel a bűnök elévülésének kérdése. E másodfokú ítélet ellen az ítélet átvételétől számított 15 napon belül lehet fellebbezni a Szövetségi Bíróságon. (Tanjug)
