Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

1986. augusztus 13., szerda Moszkvai sajtóértekezlet Szocialista államok levele az ENSZ főtitkárához Magyarország állandó ENSZ-képviseletének vezetője New Yorkban augusztus 11-én átadta azt az ENSZ főtitkárának címzett levelet, amelyben 10 szocialista ENSZ-tagállam kül­ügyminisztere kéri, hogy a világszervezet tűzze 41. közgyű­lési ülésszakának napirendjére egy átfogó nemzetközi biz­tonsági rendszer létrehozásának a kérdését, és hozzon e cél érdekében megfelelő határozatokat. > A levél és a szocialista országok által javasolt határo-- zattervezet abból indul ki, hogy ma az emberiség fejlődé­sének új, rendkívül bonyolult szakaszát éli. A fegyverke­zési verseny megfékezése, és a nukleáris háború megelőzése az összes állam részéről a biztonság kérdésének újszerű, át­fogó, a nemzetközi kapcsolatok egészét felölelő megközelí­tését teszi szükségessé. A szocialista országok ebből kiin­dulva egy, a politikai, leszerelési, gazdasági és humanitári­us területre egyaránt kiterjedő, átfogó nemzetközi bizton­sági rendszer létrehozását kezdeményezik az ENSZ-ben, és szorgalmazzák, hogy mielőbb kezdődjön meg a rendszer alapelveit rögzítő dokumentum kidolgozása. A levelet és a határozattervezetet a világszervezet a 41. közgyűlési ülés­szak hivatalos dokumentumaként teszi közzé. Losonczi Pál találkozott Szufanuvonggal Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden vacso­rát adott Szufanuvong, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnöke tisztele­tére, aki hazánkban üdül. A szovjet kormány a lehe­tő legkomolyabban és nagy felelősségtudattal mérlegeli, hogyan döntsön a föld alatti atomkísérletekre kimondott moratórium további sorsáról — jelentette ki keddi sajtó- tájékoztatóján Gennagyij Ge- raszimov, a szovjet külügy­minisztérium szóvivője, azzal kapcsolatban, .hogy az egyol­dalú vállalás határideje au­gusztus 6-án lejárt. Bejelentette, hogy augusz­tus 11-én Moszkvában meg­kezdődtek a szovjet és ame­rikai szakértői konzultációk az űr- és atomfegyverekkel kapcsolatos kérdésekről. A konzultációk a szovjet—ame­rikai külügyminiszteri talál­kozó előkészületeinek kere­tében zajlanak. Korrigálta Larry Speakes fehér házi szó­vivő közlését, aki szerint a moszkvai tárgyalások a csúcstalálkozó előkészületeit szolgálják, kijelentve, hogy szakaszosság alapján most inkább a miniszterek talál­kozójának előkészületeiről van szó, s hozzátette: a talál­kozó megtartását a genfi tár­gyalások megtorpanása tette szükségessé. A találkozó lég­körét tárgyszerűnek minősí­tette. A továbbiakban, elmondta, hogy párhuzamosan több szovjet—amerikai megbeszé­lés is folyik: volt egy a kí­sérleti atomrobbantásokról; jelenleg Moszkvában folyik a már említett találkozó az atom- és űrfegyverekről; a harmadik találkozó, a szov­jet—amerikai kapcsolatokról, rövidesen megkezdődik. A szovjet—izraeli kontak­tusok kérdéskörét áttekintve a külügyi szóvivő rámutatott, hogy bizonyos jelentések túl­értékelték e megbeszélések jelentőségét, azt állítva, hogy e munkatalálkozó a diplo­máciai, vagy legalábbis a konzuli kapcsolatok felvéte­lét eredményezheti. Geraszimov kitért Jichak Samir külügyminiszternek a Knesszetben elhangzott kije­lentésére, miszerint az izrae­li fél elsősorban a Szovjet­unióban élő zsidók helyzetét fogja felvetni. Ez nyilvánva­lóan túlmegy a tárgyalások egyeztetett napirendjének ke­retein — hangoztatta a szó­vivő. Egy karikatúra margójára Fogát csattogtató vérebnek ábrázolta a dél-afrikai faj­üldöző rezsimet az angol The Economist a közelmúlt­ban. Igaz, a hetilap karika­túráján a kilátásba helyezett szankciók ellen készül gyil­kos rohamra a fenevad, de a rajz általában is találó jel­lemzését adja az apartheid­rendszernek. Mintegy ennek alátámasztására Pretoria a minap újabb bizonyítékát adta agresszív szándékainak: egységei mélyen behatoltak Angola területére, repülőgé­pei többször megsértették an­nak légterét, nagyobb táma­dás előkészítésére utaló csa­patösszevonásokat hajtott végre a határtérségben. A fajüldöző rendszer fehér urai egyre eszeveszettebben vagdalkoznak. Sőt, van olyan minisztere is az ottani fe­hér kormánynak, aki arról próbálta meggyőzni a brit nemzetközösség odaküldött közvetítőit: ha elég „terro­ristát” — értsd: feketét! — ölnek meg, akkor konszoli­dálódni fog a helyzet a Dél­afrikai Köztársaságban. És itt nem csupán önáltatásról van szó, hanem arról, hogy nagyon is komolyan veszik a gyilkolást. Tavaly egész évben 879-en, az idén eddig legalább ezren estek áldoza­tul a hatalmukhoz foggal- körömmel ragaszkodó fehé­rek terrorjának. Egyes becs­lések szerint csak a rendkí­vüli állapot újbóli, június 12-i bevezetése óta több mint tízezren tűntek el Dél-Afi i- kában. De nemcsak a 33 milliós helyi lakosság 73 százalékát kitevő feketéket veszélyezteti a rezsim. Ve­szélyezteti a környező álla­mokat is, most éppen a ha­ladás útján legkövetkezete­sebben járó Angolát. És már nem hallgat senkire — Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra sem. akik pedig mindeddig a pártját fogták, és most is csak látszatintézkedések megtételére próbálják rászo­rítani Pretoriát. A karikatúrán a véreb pó­rázát nagy-nagy erőfeszítés­sel még tartani képes egy úriember, de mi lesz, ha a fenevad elszabadul? Vajon gondolnak-e arra Londonban és Washingtonban a még mindig vacilláló politikusok? Vajon mennyi áldozatot kell még hozniuk Dél-Afrika fe­kete lakóinak, akik csupán állampolgári jogaikat szeret­nék kiharcolni, s a környező országokban élőknek, akik a térség békéjéért és felemel­kedéséért küzdenek? Kocsi Margit II berlini határ 25. évfordulójáról A fiatalabb újságolvasók aligha emlékeznek rá, hogy a második világháború be­fejezése után több mint két évtizeden át az úgynevezett berlini kérdés szinte napon­ta szerepelt az újsághírek­ben, mert majd minden nemzetközi tanácskozásnak fontos témája volt. A hideg­háború éveiben Berlin volt az egyik feszültséggóc és a kelet—nyugati ellentétek is részben itt csapódtak le. A berlini kérdés rendezésének útja mérföldkőnek számító lépés volt 25 évvel ezelőtt: az NDK kormánya 1961. au­gusztus 13-án, a Varsói Szerződés tagállamainak egyetértésével lezárta Nyu- gat-Berlin felé eddig nyitott határát. Németország feltétel nél­küli kapitulációja után a szövetséges nagyhatalmak Németországot négy meg­szállási övezetre osztották és a szovjet megszállási övezet­hez tartozó Berlint is négy­hatalmi igazgatás alá he­lyezték. A nyugati államok politikája miatt Németország és Berlin kettészakítása is bekövetkezett. Az amerikai, az angol és a francia öveze­tek egyesítésével létrehozott Nyugat-Berlint a hideghábo­rú éveiben az NDK és a szocialista tábor elleni fel­forgató és kémtevékenység előretolt bástyájává tették. A Szovjetunió és az NDK több javaslatot terjesztett elő a berlini kérdés megol­dására. a nyugati hatalmak és az NSZK azonban semmi­képpen sem voltak hajlan­dók lemondani a szocialista országok elleni aknamunka fontos hídfőállásáról. 1961. augusztus 13-án, va­sárnap hajnalban NDK mun- kásőr-alakulatok és rendőri egységek zárták le a Nyugat- Berlint körülvevő több mint 160 kilométeres határt, s ké­sőbb megkezdődött a határt képező fal felépítése. A határ lezárása után is még számos, nemzetközi dön­tést igénylő probléma várt megoldásra. A hidegháborús időszak elmúltával a szövet­séges hatalmak képviselői hajlandók voltak ismét közös tárgyalóasztalnál tanácskozni Berlin helyzetéről. A Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaország diplomatái hosszas tárgyalások után 1971 szeptemberében készül­tek el a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyoldalú egyez­mény kidolgozásával. Ebben egyrészt a nyugati hatalmak elismerték, hogy Nyugat- Berlin nem része az NSZK- nak és nem kormányozható onnan, másrészt a Szovjet­unió kijelentette, hogy az át­menőforgalom Berlin nyugati szektorai és az NSZK között mentes lesz minden aka­dálytól. A szocialista német állam Nyugat-Berlinnel, mint ön­álló politikai egységgel ala­kítja ki kapcsolatait. Az NDK—NSZK, valamint az NDK és Nyugat-Berlin kő­Ferenc József másik titkos románca? Hajdan volt I. Ferenc József és Schratt Katalin színmű­vésznő hosszú, bensőséges kapcsolatáról könyvtárra valót ír­tak már össze. Ám az, hogy az apostoli császár-királynak Schratt művésznő előtt is volt már viszonya — mégpedig utódokkal —, ez (ha igaz) újdonság a javából. A bécsi Kro- nen-Zeitung naplókból és levelekből idéz, amelyeket az oszt­rák nemzeti könyvtárban őriznek. Írójuk bizonyos Anna Na- howski, aki 1931-ben, 71 éves korában halt meg. A feljegy­zések szerint a bécsi fiatalasszonyt a schönbrunni parkban, séta közben „szólította le” a nála 30 évvel idősebb uralkodó. Az ismeretségből utóbb viszony lett: Anna elvált első férjé­től, majd egy, vasúti tisztviselő neje lett — akit kisvártatva Galíciába helyeztek ... A szőke Anna az udvartartás diszkréten átutalt pénzéből pompás villát vett a schönbrunni palota szomszédságában, s ott fogadta hódolóját. Általában reggel 5 óra tájban — Fe­renc József közismerten korán kelő volt... A románcnak évek után őfelsége új szenvedélye, Schratt Katalin vetett vé­get, a boldogtalan Annának csak újabb kerek összeg jutott, végkielégítésként. Anna szerint lánya, Helene, s fia (akit történetesen Fe­renc Józsefnek kereszteltek) e kapcsolatból származik. Ki tudja? Helene Nahowski egyébként ismert: Alban Berg, a nagy osztrák zeneszerző felesége lett. Tíz éve halt meg, s ő helyezte letétbe anyja naplóit, amelyeket most feldolgoztak. Fiég későn ahhoz, hogy a főszereplők eltűnésével nyilván mindörökre megoldatlan maradjon a pikáns rejtély. zötti viszony azonban állan­dóan kölcsönhatásban van egymással. A két német ál­lam kapcsolatainak a hetve­nes évek elején bekövetke­zett javulása, az alapszerző­dés, a tranzitszerződés és egyéb megállapodások jelen­tősen elősegítették a Berlin körüli problémák rendezését is. Az NDK és Nyugat-Berlin között az elmúlt másfél év­tizedben a kölcsönös érdekek és előnyök alapján több gaz­dasági megállapodást kötöt­tek. Ez év tavaszán másod­ízben került sor NDK állam­fő és nyugat-berlini kor­mányzó polgármester talál­kozójára. A szocialista német állam és a területének közepén el­helyezkedő kapitalista „kira­katváros” együttélése azon­ban távolról sem mondható harmonikusnak. Nyugat-Ber­lin ma is az NDK elleni pro­pagandakampány fontos híd­főállása, és a város rá­dió- és televízióállomásai az NDK minél nagyobb töme­geihez igyekeznek eljutni műsoraikkal. Az NDK sajtó­ja gyakran ad hírt arról, hogy különböző szervezetek, személyek, Nyugat-Berlin különleges helyzetével, a tranzitútvonalak adta lehe­tőséggel visszaélve ember,- csempészést, hírszerző tevé­kenységet folytatnak. A fal nyugati oldalán néha súlyo­sabb, máskor csak kisebb, kellemetlenkedő provokáció­kat hajtanak végre az NDK államhatára ellen. Francia sebesültek Tizenhét francia katona sebe­sült meg kedden késé délutánig az AMAL fegyvereseivel vivott harcokban. A harcok — egyes jelentések szerint — még min­dig tartanak. Dél-Libanon bizo­nyos körzeteiben. A francia katonák az ENSZ rendfenntartó erőinek köteléké­be tartoznak. Hétfőn este egy francia ellenőrzőponton az AMAL-mozgalom két tagja éle­tét vesztette, mert a francia ka­tonák a fenyegetően viselkedő milicistákra tüzet nyitottak. Kedden már valóságos háború dúlt a dél-libanoni francia állá­sok körül: az AMAL fegyvere­sei rakétákkal, gépfegyverekkel lőtték az ostromgyűrübe fogott francia állásokat. A sebesült franciák közül eddig csak hár­mat sikerült kórházba szállítani. Az ügy máris mérhetetlen ká­rokat okozott a muzulmán erők és az ENSZ-csapatok viszonyá­ban, csorbát ejtett Nabih Berri, dél-libanoni ügyekkel megbízott miniszter tekintélyén, és meg- tetézte az ENSZ-erők amúgy is súlyos terheit. Fidel Castro 60 éves Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának és Minisztertanácsá­nak elnökét 60. születésnapja al­kalmából. Az elnöki Tanács eb­ből az alkalomból Fidel Castró- nak a szocialista országok kö­zösségében a békéért és a tár­sadalmi haladásért folytatott ki­emelkedő tevékenysége elismeré­séül, valamint a hazánk és Ku­ba közötti baráti kapcsolatok el­mélyítésében szerzett érdemeiért a Magyar Népköztársaság Gyé­mántokkal Ékesített Zászlórend­jét adományozta. * * * Kedden a Szovjetunió Legfel­sőbb tanácsa Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt KB el­ső titkárának, a Kubai Köztár­saság államfőjének 60. születés­napja alkalmából, a szovjet és a kubai nép baráti kapcsolatainak fejlesztésében, a béke és a szo­cializmus ügyének megszilárdi- tásában végzett kimagasló tevé­kenységéért a Lenin-rendet ado­mányozta. * * * Ma, 1986. augusztus 13-án 60 éves a Kubai Kommunis­ta Párt KB első titkára, az Államtanács és a Miniszter- tanács elnöke, Fidel Castro Rúz. Az Oriente tartomány­beli Biranban látta meg a napvilágot. Apja Spanyolor­szágból bevándorolt ültetvé­nyes volt, anyja kubai kreol. A jó képességű ifjút a je­zsuiták nevelték, s tanulmá­nyait befejezve a havannai egyetemen 1949-ben jogi dip­lomát szerzett, de csak rövid ideig folytatott ügyvédi gya­korlatot, a politika végleg el­hódította magának, neve 1952-ben tűnt fel a kubai po­litikai életben. Társadalmi-politikai kér­désekkel egyetemi évei alatt kezdett foglalkozni, s így ke­rült kapcsolatba az Ortodox Párt nevű polgári párttal, majd ifjúsági szervezetének vezetője lett. Batista 1952-es katonai puccsa után a fiatal Castro beadványt terjesztett a Leg­felsőbb Bíróság elé, s abban társaival együtt nyíltan el­ítélte az államcsínyt, és szankciókat követelt a junta ellen. A Castro köré tömörült fiatalok csoportja a fegyve­res harcot tartotta szüksé­gesnek. Szerintük ennek meg­kezdésére Oriente tartomány­ban volt a legjobb a földraj­zi és politikai terep, már csak a lakosság harci hagyo­mányai miatt is. A cselekvés ideje 1953. július 26-án jött el. Castro és 165 társa meg­rohamozta Santiago de Cu- bában a Moncada laktanyát, így akarták kirobbantani a fegyveres felkelést. De a tá­madás kudarcot vallott, Cast­ro néhány társával fegyve­res harccal tört utat a he­gyekben, végül is elfogták. Az ellene indított bírósági per során mondta el híres, „A történelem fel fog men­teni” (La História me absol- verá) című beszédét. Akkor 15 évi börtönbüntetésre ítél­ték, de a közvélemény nyo­mására 1955-ben szabadon bocsátották. Mexikóba távozott, ahol ez időben a fiatal emigráns ku­bai forradalmárok többsége élt. Vezetésével itt szer­vezték meg a „Július 26. Mozgalmat” — a Moncada elleni támadás napjára em­lékezve. Ez a politikai erő­ként 1956-ban feltűnt szerve­zet még nem volt szocialista jellegű. Vezetőinek, köztük Fidel Castrónak, az érdeme volt, hogy felismerjék: a küz­delem Kubában legcélrave­zetőbb formája a gerillaharc, s Castro nemcsak kezdemé­nyezte, de végső győzelemre is vezette azt. Fidel Castro több mint nyolcvan társával 1956. no­vember 25-én hagyta el a Granma nevű hajón a mexi­kói Tuxpan kikötőjét. A túlzsúfolt hajó viharba került, így a tervezettnél csak több nappal később ér­tek partot Oriente tarto­mányban. Az expedíciót ha­mar felfedezték. Castro 12 társával a Sierra Maestrába menekült. Ök kezdték meg a legendás partizánharcot a diktatúra ellen. Az első győ­zelmet a La Plata kaszárnya elleni támadással aratták 1957. január 17-én. Ezt kö­vetően megalakult a Felkelő Hadsereg, az Ejército Rebel- de, s kapcsolat jött létre a különböző forradalmi erők között. A Népi Szocialista Párt (a kubai kommunisták pártja), a Március 13. Forra­dalmi Direktórium (az egye­temisták szervezete) mind többször összehangolta akció­it a Július 26. Mozgalom ve­zette fegyveres küzdelem­mel, amely népi felkelési < vált. A forradalom 1959. ja­nuár 1-én győzött, a hatalom a kubai népé lett. Közben azonban a külső erők támadásai veszélyeztet­ték a forradalmat. Amerikai zsoldosok a Playa Gironnál (Disznó-öbölben) 1961. ápri­lis 17-én partraszállást kísé­reltek meg, hogy megdöntsék a néphatalmat. Castro azon­nal az első vonalba utazott, onnan irányította a hadsere­get és a népi milícia egysé­geit. Még abban az évben meg­hirdették a forradalom szo­cialista irányvételét, és hoz­zákezdtek a forradalmi erők tömörítéséhez. Az egyesült szervezetek 1963 tavaszára a kubai munkásosztály mar­xista pártjává alakultak Szo­cialista Forradalom Egysé­ges Pártja néven, s a párt első titkára Fidel Castro lett. A párt 1965-ben Kubai Kommunista Pártra változ­tatta nevét, Központi Bizott­ságának első titkárává Fidel Castrót választották. Államfővé választásáról a Kubai Köztársaság első nem­zetgyűlésének első üléssza­kán döntöttek 1976. decem­ber 3-án. Azóta a hadsereg főparancsnoka is. Fidel Castro, az ember, el­választhatatlan a forradal­már Fidel Castrótól. ö ma­ga írta alá a földbirtoktör­vénynek azt a paragrafusát, amely megtiltja, hogy a kor­mány tagjai (az adott eset­ben ő és öccse) földbirto­kuknak bármilyen kis részét megtartsák. A közvetlenség nemcsak beszédstílusához tartozik hozzá, ez az életstí­lusa is. Szeret a dolgok sű­rűjében lenni, cukornádat vágni, beszélgetni a dokk­munkásokkal, meglepetéssze­rűen találkozni egy külföldi küldöttséggel, éjszakán át vi­tatkozni egy hozzá látogató újságíróval. A most 60 éves Fidel Castro történelmi munkásságát számos nem­zetközi és nemzeti kitünte­téssel díjazták. Magyarországon is járt, 1972-ben hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban. A 60 éves legendás parti­zánvezér forradalmi lendüle­te, beszéd- és életstílusa most is olyan, mint a Sierra Maestra partizánvezéréé. Az „érett” Castro ma is magá­val ragadó egyéniség, reme­kül rögtönző szónok, s zöld katonaruhájában a kubaiak egyszerű Fidelje. Erdős Vera

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents