Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986. július l2„ szombat o Helységneveink nyomában Kamut A település neve egyes feltételezések szerint török személynévből keletkezett, magyar névadással. A török személynév alapja valószínű­leg az ótörök qamuldi (jelen­tése: leesett, lezuhant) szó lehetett. Hihetőbb az a ma­gyarázat, hogy a község a Kamuthy családról kapta nevét. Ennek alapja, hogy a XV. században itt volt a Ka- muthyak fészke. Korábbi ok­mányokban a települést Ka- maulth, Kamaulthér, sőt Ke- rekigyúr néven is jegyezték. Kamut valamikor fontos hely volt. Haán Lajos Békés vármegye hajdana című könyvében a következőket ír­ta erről az időszakról: Fénykorát élte Kamut a XVI. század elején. Ekkor a vármegye törvényszéki köz­gyűléseit rendesen Kamuion tartotta, a mint az akkori okmányokból kitetszik." Később, már a XVIII. szá­zadban, valószínűleg a rácok 1705 körüli pusztítása nyo­mán, Kamut elnéptelenedett. Csak századunkban települt újjá. Lélekszáma 1984. ja­nuár 1-én 1362 volt. „ Képünkön: az új kamuti ABC látható. Fotó: Szőke Margit Q Hangai vendégfogadó A csárda műfajához kö­zelálló épület a mezőhegye- si, 1790-ben épült Hangai ' vendégfogadó. Itt szállásol­ták el azokat a katonatisz­teket, akik az állatvásárlá­sokat intézték. Az alápincé­zett, földszintjén boltozott, emeletes vendégfogadóhoz téglakerítéssel zárt udvar, kocsiszín és istálló is tar­tozott. Amolyan karaván- szerájféle volt. Ez az Alföld egyik legrégebbi ismert ven­dégfogadója. Különösen al­kalmas lenne arra, eredeti funkciójába visszaállítva, hogy gazdaságközi lovas­idegenforgalom szálláshelye legyen, hiszen elhelyezhetők volnának ott a vendégek lo­vai és kocsijai is. Az épület jelenleg üres, a szakmun­kásképző használná fel, de kicsiny ablakai miatt az elő­írt megvilágítási szabvá­nyoknak nem felel meg. A „Hangai” vendégfogadó köz­vetlen szomszédja a példa­mutatóan helyreállított Ho­tel Nóniusznak. Mezőhegyes különleges idegenforgalmi értékeinek felfedezése előbb- utóbb odavezet, hogy a Nó- niusz már nem lesz elegen­dő, és akkor következhetne a Hangai' helyreállítása. B-M. K. (Fotó: Gál Edit) bői épült fel — Zsuffa And­rás tervei szerint — az új „jurtafürdő” 36 méter átmé­rőjű kupolája, vagy a víz­gyógyászati épület udvarából kialakított gyógyforrásterem is. Nagyon alkalmas ez az anyag hidak építésére is. Az új hídnál is ezt a szerkeze­tet választották. A híd tervezésével Hankó György építészt bízták meg. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség részéről a híd megformálását úgy fogal­mazták meg, hogy íves le­gyen, mint a régi gyulai hi­dak, és ha egyszer csónakáz­hatunk az Élővízcsatornán, akkor kellemes legyen az áthaladás alatta. Fontos azért is az ívesség, mert a fahíd fajárdájáról valahogy le kell folynia a víznek és a hólének. Fontos szempont volt, hogy hasonlítson a híd a Körös-vidék hajdani leg­szebb fahídjára, a békési Csók-hídra. Korlátja legyen oldaltámasztott római rács, vagy annak sűrített változa­ta. Legyen a híd közepén egy gloriette, amiből egy ke­resztbe álló navikula, kis ha- jóforma-kiszélesedés lehető­séget ad arra, hogy a köze­pére érve letekinthessünk a vízre, a fűzfasorra úgy, hogy nem zavarjuk megállásunk­kal az áthaladókat. Hankó György építész ko­molyan vette a feladatot, a gloriette motívumában tér­ben transzformálta a békési Csók-híd csókkapuját, a ha­jóorrokkal pedig megidézte a navikulát. Ha beállunk a híd orrába, olyan, mintha vízen, hajón siklanánk. A fürdőbe érve kis fafedésű házikó fo­gad, pénztárral, ami szintén remekmű. De az igazi re­mekmű a híd, amely lépté­kével, arányaival olyan, mint egy megvalósult álom. Talán el is lehetne erről nevezni, s így ez lehetne az Álom-híd, hasonló névadás­sal, ahogy azt a hajdanit, a békésiek Csók-hídnak nevez­ték. Bugár Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei felügyelője Buda visszafoglalása, mondhatjuk, Bécs ostromá­val kezdődött. A Habsburg birodalom és a keresztény Nyugat 1541. óta tűrte, hogy Magyarország büszke fővá­rosának tornyain lófarkas lobogó lengjen. Hisz ez vé­gül is jórészt a magyarok baja volt. De amikor 1683- ban Kara Musztafa seregei kis híján megvalósították a török politika nagy célját, és majdhogynem elfoglal­ták Bécset, akkor igen ha­mar létrejött a Szent Liga a török birodalom végvidékét jelentő országunk felszabadí­tására. És, tegyük hozzá, mindez azután történfj hogy a magyarok jelentős része a török uralmat a kisebbik rossznak kezdte tartani. Bu­davár visszavágásának előz­ményei közé tartózik a Thö- köly-felkelés is: az ostrom­ban jelentős szerepet játszó Petneházv Dávid például a Habsburg-ellenes mozgalom főtisztje volt, s akkor állt Lipót császár mellé, amikor a török politika cserben­hagyta Thökölyt. Buda visszavívása termé­szetesen jeles napja történel­münknek, de ugyanakkor fö­löttébb összetett esemény. Egyrészt azért, mert, hogy úgy mondjam, nem nekünk foglalták vissza Budát, és nem is miattunk: a magya­rokat épp hogy csak odaen­gedték meghalni a Liga Lotharingiai Károly és Bá- deni Lajos vezette seregei mellé. Benczúr Gyula híres képén az akkori hadvezérek és főtisztek mindeniké meg­található, azok is, akik ké­sőbb Rákóczi hívei lettek (Bottyán János), és az is, aki főként a későbbi harcok­ban tűnt ki (Savoyai Jenő). Két olyan katona, aki 1703. után könnyen szembekerül­hetett volna egymással, ha a híres Prinz Eugent nem a franciák frontjára küldi a parancs; ő ugyanis mint a magyarországi harcok szak­értője, először Rákóczi ellen kívánt indulni... A Budát ostromlók közül sokan alig két évtized múltán, egymás ellen fordították a fegyvert. Másrészt ne felejtsük el, hogy Buda visszavívása egy­ben a város pusztulását is jelentette. Számos, a török uralom idején elhanyagolt, Gyula mindig is a hidak városa volt, az 1566-os met­szeten is több íves hidat lá­tunk. A Fehér-Körös hajda­nán több ágra szakadva megszelídült Gyulánál. A várat, a szigeterődöt, és a két szigetvárosrészt víz vá­lasztotta el egymástól, amit hidak kötöttek össze. Evlia Cselebi török utazótól tud­juk, hogy Gyulán a családok csónakra szállva mentek egy­máshoz látogatóba. A ma is álló legrégebbi hidak téglából épültek, élei­ken terméskő-megerősítéssel. A régi idők fahídjai már csak rajzokon láthatók. A legszebb fahíd kétségtelenül a békési Csók-híd volt, ami nevét onnan kapta, hogy az aranymetszés asszimetri- kus tengelyében (mutatószá­ma: 0:618) egy kis ácsolt kapu állt rajta, s alatta illett csókolózni. A név kedvessé­ge nem véletlen, a híd min­dig szimbóluma az összekap­csolódásnak, és ettől a sze­retet, vagy a szerelem már csak egy lépés. Gyulán a vár és a kastély egy hajdani szigeterődön állt, ami vizesárokkal volt körül­véve. A kastélyhoz tartozott az 1801-es tűzvész után ülte­tett angolkert. A park szer­ves része volt a Csiga-kert is, ami most el van választ­va a Fehér-Körös régi med­re mentén húzódó aszfaltút- tal a nagy parktól. Az egy­kori kastélyparkban települt a termálfürdő. A vár és a kastély, valamint az épített kert műemléki védelem alatt áll. A műemlékek köré vé­dett „műemléki környezetet” jelöltek ki, benne a parkot övező teljes teleksorral, hogy a műemlék, mint ékkő, mél­tó foglalatot nyerhessen. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának üdü­lőszállója a Csiga-kert és az Élővícsatorna mellett épült, és szükség volt egy hídra, amin a tanuszoda mellett be lehet járni a fürdő területé­re. A parkok építményei a gloriettek, vagy fürdőházak kedvelt anyaga a fa volt, te­hát ez az a választott anyag, ami természetességével át­menetet képez az élővilág felé. A fa a mai építészet új felfedezése, a rétegelt, ra­gasztott fatartó nem más, mint valami óriásira növelt furnérlemezszelet, amiben a sok réteg deszka, mindig máshol ér véget, így egészen nagy fesztávolságú tartószer­kezeteket is lehet belőle épí­teni. Gyulán ez a technológia már meghonosodott, hisz eb­,.Mohamed szultán álma” — megálmodta jövendő legyőző­jét (Giovanni Palazzi metszete) (Hauer Lajos reprodukciói — KS) de azért meglévő középkori műemlékünk ekkor semmi­sült meg. A Benczúr képén szintén látható költő-katona, Koháry István írta annak idején egy levelében, hogy „az fölső város, azon szerint Má­tyás király vára is éppen mind elromlott és össze­égett’. A sereg német, olasz, spanyol tagjait ez nem na­gyon érdekelte, inkább a szabad rablásból adódó elő­nyökkel, a polgári lakosság irtásával és fogságba hur- colásával törődtek. Mai történelemszemléle­tünk bonyolultabban látja a dolgokat, mint az 1936-os, amelyet Ohmann Béla szár­nyas-keresztes angyala tük­röz; a Bécsi kapu mellett Buda visszavívói hősök vol­tak, de nem angyalok. Vi­szont a történelmi kérdések kibogozása nem az év­fordulókra emlékező kiállí­tások feladata. Épp ezért a negyven köz- és magángyűjtemény anya­gából válogató Bánkuti Im­re és számos társa igen he­lyesen tette, hogy a történel­mi esemény bemutatása kö­ré egy nagyivű művelődés- történeti körképet épített fel. Amit a Budavári Palota dé­li szárnyában látunk, annak a „Magyarország a XVII— XVIII. században” címet is adhatnánk. Festmények és metszetek, céhtáblák és pe­csétek, térképek és emlék­érmek tükrözik a barokk világ szemléletmódját, meg — több-kevesebb pontosság­gal — a város és a vár tör­ténetét. És természetesen láthatunk fegyvereket is, magyarokat, törököket egyaránt, még si­sakká alakított főpapi ka­lapot is. Elgondolkodtató, mennyi leleményt, szerkesz­tő és díszítő fantáziát fek­tettek készítőik egy-egy mar­kolatvédő kidolgozásába, vagy egy pisztoly nyelének gyöngyház-ornamentikájába. A formatervezett rakéták korában szinte jólesik elan- dalodni a régi szép időkön, amikor még kézműves esz­közökkel gyilkolta egymást az emberiség. Székely András Thököly Imre (rézmetszet) SZÜLŐFÖLDÜNK Buda visszavívása 1686-ban Kiállítás a Budapest Történeti Múzeumban Új híd épült Gyulán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents