Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986, július 12., szombat NÉPÚJSÁG Lázár György látogafása Ausztriában (Folytatás az 1. oldalról) nos, ausztriai magyar nagy­követ. Lázár György gépkocsija a reggeli órákban haladt át Sopron—Klingenbach határ- átkelőhelyen, majd néhány perccel később a magyar kor­mányfő megérkezett Eisen- stadtba, az Eszterházy-kas- tély udvarára, ahol elsőként Franz Vranitzky és felesége, majd Johann Bauer kereske­delmi államtitkár, Herbert Tschofen, a külügyminiszté­rium politikai igazgatója és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete üdvözölte Lázár Györgyöt, feleségét és a ma­gyar küldöttség tagjait. Ott volt a fogadtatásnál Theodor Kery, Burgenland tartomány főnöke is. A kölcsönös üdvözlések > után a magyar miniszterel­nök és az osztrák szövetségi kancellár szűk körben meg­beszélést folytatott a burgen­landi központ óvárosában fekvő, 1672-ben épült, és eredeti formájában újjáépí­tett Eszterházy-kastély foga­dótermében. A két tárgyalóküldöttség még a délelőtti órákban megkezdte a teljes ülést a kormányfők vezetésével a kastély tükörtermében. Az MTI értesülése szerint a szívélyes, baráti légkörben lezajlott négyszemközti, il­letve szélesebb körű megbe­széléseken Lázár György és dr. Franz Vranitzky tájékoz­tatták egymást országaik helyzetéről. Megelégedéssel szóltak a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és kiemelték az együttműködés­hez fűződő érdekek kölcsö­nösségét. Megerősítették, hogy mindkét fél részéről megvan a szándék a tovább­lépésre, amit jól szolgálnak a rendszeres magas szintű po­litikai találkozók. Egyetértet­tek abban, hogy közös erőfe­szítéseket kell tenni a gazda­sági együttműködés új, kor­szerű formáinak szélesebb körű alkalmazása érdekében. Megállapították, hogy ennek jó példája a bős—nagymaro­si vízlépcső megépítésében kialakult kölcsönösen előnyös együttműködés. Méltatták a kulturális együttműködés te­rületén elért eredményeket, és kiemelték az ez évben Bécsben megtartott magyar, illetve az 1987-ben Budapes­ten sorra kerülő osztrák kul­turális hét jelentőségét egy­más kulturális értékeinek jobb megismerésében. Elis­meréssel szóltak a két ország közötti idegenforgalom növe­kedéséről, és ennek szerepé­ről a két nép közötti kap­csolatok erősítésében. A nemzetközi helyzetet át­tekintve a két kormányfő különösen nagy figyelmet fordított a nemzetközi fe­szültség csökkentésének lehe­tőségeire. Mindkét részről kiemelték a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés mielőbbi korlátozásának alapvető fontosságát, a bi­zalom építését szolgáló pár­beszéd megőrzésének szük­ségességét. Lázár György magyaror­szági látogatásra hívta meg dr. Franz Vranitzkyt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. A plenáris tárgyalás után a két kormányfő a kastély nagy kínai termében ma­gyar és osztrák újságírókkal találkozott. Dr. Franz Vranitzky beve­zető nyilatkozatában elisme­réssel szólt a két ország közti jó gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokról, örül — mondotta — a Lá­zár Györggyel létrejött ta­lálkozónak, mert a kapcsola­tok ápolása nagyon fontos a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben. Mint a szövetsé­gi kancellár elégedetten nyugtázta, egyetértett a ma­gyar partnerével abban, hogy mindent meg kell tenni a helsinki folyamatba illeszke­dő, az idén ősszel Bécsben tartandó utókonferencia si­keréért — különösen a má­sodik kosár témáinak, a gazdasági kapcsolatoknak az előmozdításáért; a szakér­tők szintjén tovább kell mé­lyíteni a két ország kultu­rális együttműködését; lépé­seket kell tenni az 1985-ben rekordszintet elért, de azóta átmenetileg megtorpant ke­reskedelmi forgalom növelé­séért. Lázár György megköszön­te osztrák kollégájának a meghívást és azt a lehető­séget, hogy a magyar—oszt­rák kapcsolatok folyamatos­sága jegyében a két ország számára sokat ígérő megbe­széléseket folytathatnak. Magyarország nagyra értéke­li a két ország jószomszédi kapcsolatait — mondta Lá­zár György, és kifejezte el­tökéltségét e kapcsolatok ápolására, sőt továbbfejlesz­tésére. A magyar miniszter- elnök megerősítette: osztrák kollégájával tartalmas meg­beszélést folytatott, és min­den lényeges kérdésben egyetértettek. Dr. Franz Vranitzky kér­désekre válaszolva elmondta: a világon tapasztalható erős békevágy bizonyára ösztön­zően hat az őszi bécsi utó- konferencia munkájára. Elő­mozdítja az enyhülést, a le­szerelést, a gazdasági kap­csolatok fejlődését. Lázár György egy osztrák újságíró kérdésére válaszol­va az osztrák—magyar kap­csolatoknak — a mindig elő­térben álló gazdasági együtt­működés mellett — három területét emelte ki. Elisme­réssel szólt a hagyományo­san jó és állandóan bővülő kulturális kapcsolatokról, s méltatta a közvetlen emberi kapcsolatok jelentőségét. Ígérte, hogy ennek előmoz­dítására Magyarország a jö­vőben még inkább megtesz mindent annak érdekében, hogy az osztrák turisták jól érezzék magukat Magyaror­szágon, és több időt töltse­nek el ott. A magyar kor­mányfő végezetül a kisha- tár menti forgalmat említet­te, amely véleménye szerint új színekkel gazdagítja a két ország, a két nép közötti, kapcsolatokat. Ezt követően dr. Franz Vranitzky ebédet adott ven­dége tiszteletére a kismar­toni Burgenland Szállóban. Ebéd után Lázár György vendéglátója társaságában a Fertő-tó nyugati partján fekvő Rustba látogatott. Az alig 1700 lakosú városka szállodája előtt magyar né­pi zene dallamai csendültek fel, amikor a két kormányfő kiszállt az autóból. Heribert Artinger polgármester kö­szöntötte a magas rangú vendégeket. Ezután városnézés követ­kezett a patinás, öreg há­zakkal övezett főutcán, amelynek egyik épületébe be is invitálták a látogatókat. Rövid időzés, baráti han­gulatú beszélgetés után in­dult a magyar kormányfő és az osztrák kancellár a prog­ram utolsó állomására, a Rusttól néhány kilométer­nyi távolságra lévő Donners- kirchenbe (Fehéregyházára). Az 1600 lélekszámú település eredeti nevét, csákányt, az írásos dokumentumok 1285- ben említik először, mai ma­gyar elnevezése 1641. óta ol­vasható. Lakói évszázadok óta szőlőtermesztéssel és bor­készítéssel foglalkoznak. A vendégek a helyi Szent- Márton borászati szövetkeze­tei keresték fel. A szövetkezet központjá­ban az úgynevezett vincel­lérudvar rusztikus kiképzésű kapuján elhelyezett címer jelzi: az egykori kastély is az Eszterházy család tulaj­dona volt. A több mint tíz éve restaurált épületet ma a helyi borgazdaság üzemelte­ti; itt alakították ki azt a hangulatos borkóstolót is, ahol dr. Franz Vranitzky és felesége búcsút vett a ma­gyar miniszterelnöktől és fe­leségétől, valamint a kísére­tében lévő személyiségektől. A búcsúszavakat követően a magyar vendégek gépko­csikba szálltak, a kora esti órákban hazautaztak Buda­pestre. Marjai József (jobbról) és Józef Koziol miniszterelnök-he­lyettesek aláírják a magyar—lengyel gazdasági tárgyalások jegyzőkönyvét I Faluvégi Lajos romániai tárgyalásai TELEX • BECS Nyilatkozat és akcióprog­ram elfogadásával ért vé­get pénteken Bécsben az ENSZ égisze alatt rendezett nemzetközi Namíbla-konfe- rencia. A nyilatkozat leszö­gezte, hogy „a namíbiai nép­nek joga van minden ren­delkezésére álló eszközzel — köztük a fegyveres harc esz­közével — küzdeni a dél­afrikai agresszió ellen, az önrendelkezés, a szabadság és a függetlenség megvaló­sításáért”. A tanácskozás néhány nyugati résztvevője fenntartásait hangoztatta a fegyveres felszabadító harc jogos voltának kimondásával kapcsolatban. • MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek megbuktatott elnöke telefonon tanácsokkal látta el a múlt vasárnapi puccskísérlet vezetőit — kö­zölték pénteken Manilában. A Hawaii szigetén tartózko­dó Marcosi mindeddig cáfolni igyekezett, hogy köze lenne a manilai lázadókhoz, akik pedig több ízben rá hivat­koztak. A lázadók központjául használt manilai szállodában elmondták, hgoy a puccsis­ták lggalább hétszer beszél­tek telefonon Hawail-val. • CAPE CANAVERAL Lemondott hivataláról pénteken Richard Smith, a Kennedy űrkutatási központ igazgatója. Megfigyelők ki­emelik. hogy Smith már a második magas beosztású szakember, aki a Challenger űrrepülőgép januári kataszt­rófája óta elhagyja a NASA amerikai űrhivatalt. A tá­vozó igazgató 1979-ben ke­rült ebbe a tisztségbe. Faluvégi Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Stefan Birlea, a Román Szocialista Köztársaság Ál­lami Tervbizottságának el­nöke július 10—11-én tárgya­lásokat folytatott Bukarest­ben a két ország közötti gaz­dasági együttműködés fej­lesztéséről. Megállapodtak a népgazdasági tervek egyezte­tésének folytatásáról, annak tartalmáról és szervezéséről. A tárgyalások eredménye­ként a két ország áruforgal­ma az 1987—1990. években emelkedik: a behozatal Dá­cia személygépkocsiból eléri az évi 30 ezer darabot; bő­vülnek a kölcsönös áruszál­lítások a gépiparban és a vegyiparban. Jóváhagyták a folyamatos tervkoncepcióban elvégzendő feladatokat és ennek munkatervét. Áttekin­tették a magyar—román gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés 2000-ig szóló programja kidolgozásá­nak helyzetét. Kijelölték azokat a gazdaságstratégiai jelentőségű együttműködési témákat, amelyek hosszabb távra meghatározhatják a gazdasági kapcsolatok fejlő­désének irányát. Ezek között különös figyelmet fordítanak a közúti járműipari, a mik­roelektronikai, a robottech­nikai és a vegyipari együtt­működésre. Tájékoztatták egymást or­szágaik gazdaságpolitikai tö­rekvéseiről, tervezési és gaz­daságirányítási rendszerének időszerű kérdéseiről. A Minisztertanács elnök- helyettesét bukaresti tartóz­kodása során fogadta Con­stantin Dascalescu miniszter- elnök. Faluvégi Lajos és az általa vezetett küldöttség pénteken hazaérkezett Budapestre. Az érkezésnél jelen volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. Sevardnadzét Londonba várják Vasárnapra várják az an­gol fővárosba Eduard Se- vardnadze szovjet külügymi­nisztert, aki hétfőn és ked­den folytat tárgyalásokat Sir Geoffrey Howe külügymi­niszterrel és a Thatcher-ka- binet más vezetőivel. A szovjet külügyminiszter régóta várt, s a kapcsolatok átmeneti megromlása miatt kétszer elhalasztott látogatá­sának megvalósulásában an­gol megfigyelők a szovjet— brit kapcsolatok normalizá­lódásának hivatalos megerő­sítését látják. Ügy ítélik jneg, Londonban, hogy a szovjet— brit megbeszélések időpontja végül is szerencsés: egybe­esik a kelet-nyugati kapcso­latok enyhülésének és egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó esélyeinek ja­vuló kilátásaival. A The Times moszkvai tu­dósítójának jelentése szerint a szovjet fővárosban úgy vélik, hogy Nagy-Britannia fontos szerepet tölthet be a kelet-nyugati kapcsolatok és a szovjet—amerikai párbe­széd előmozdításában, külö­nös tekintettel arra a köl­csönös megértésre, ami Tha­tcher miniszterelnök-asszony és Reagan elnök között fenn­áll. A The Times részletes po­litikai portréban mutatta be olvasóinak Eduard Sevard­nadzét. A befolyásos lap hangsúlyozza: „Brit kor­mánytisztviselők azt remélik, hogy a szovjet külügyminisz­terrel való megbeszéléseken értékes betekintést nyerhet­nek a fegyverzetkorlátozás területén elérhető érdemi előrehaladás lehetőségeibe". Egy közel-keleti kivonulás ás bevonulás A kivonulás inkább kiűze­tés volt: a jordán hatóságok követelésére az Arafat nevé­vel fémjelzett Fatah képvi­seleteinek záros határidőn belül el kellett hagynia a közel-keleti országot. Csak egy rövid visszatekintés: az 1967-es háború után Jordá­niában volt a palesztin köz­pont, de 1970 szeptemberé­ben, a húszezer áldozatot követelő „fekete szeptember” idején ei kellett hagyniok az országot. 1982-ben, a liba­noni exodus, az újabb távo­zás után a PFSZ központja ugyan Tuniszba tette át székhelyét, de Ammanban telepedtek meg fontos pa­lesztin intézmények, s itt tartották meg a palesztin parlament legutóbbi ülését is. A tavaly februári Husz- szein—Arafat megállapodás után tovább nőtt a politikai, sőt katonai jelenlét a palesz­tinok részéről Jordániában. Az ammani egyezség fel­bomlása, az Arafattal szem­benálló Szíria és Amman viszonyának rendezése megint kérdésessé tette a palesztinok működési terét Jordániában. Még inkább nehezítette helyzetüket, hogy nemcsak Damaszkuszban bontottak zászlót az ottlevő palesztin szervezetek az Arafat-vezetés ellen, hanem Jordániában' is jelentkeztek lázadók, Abu Zaim (Atallah Aatallah) vezérletével, s fel­vetődött egy Jordániával ro­konszenvező új palesztin formáció létrehozása. Am­manban csak a megfelelő ürügyre vártak, s ezt egy Fatah-vezető nyilatkozatá­ban találták meg, ennek okán történt a kiutasítás. Hivatalosan csak a Fatahot sújtották, de gyakorlatilag a PFSZ összes képviseletének felmondtak. Bejrútban bevonulás tör­tént, négy év után ismét szíriai katonai egységek je­lentek meg a libanoni fő­városban, hogy a libanoni kormányhadsereggel együtt végrehajtsák az elfogadott biztonsági tervet. A korábbi megállapodásokkal ellentét­ben ezt az egyezséget csak mohamedán erők kötötték, s az Nyugat-Bejrútra vonat­kozik, nem érinti a keresz­tény milíciák fennhatósága alatt álló keleti kerületeket. Szíria komolyan gondolja a rendteremtést — hangsú­lyozzák Damaszkuszban, s ezért biztosítottak ehhez megfelelő katonai eszközöket is. Valóban csökkent a fe­szültség a nyugati övezetek­ben, de kérdőjelekben to­vábbra sincs hiány. Egy igazi biztonsági rend­szernek ugyanis egész Liba­nonra ki kellene terjednie, tehát felvetődik a keresz­tény ellenőrzés alatt levő te­rültek kérdése is, s a „ki kit mondat le” vitája: mind többen követelik Dzsemajel elnök leköszönését, ő viszont Karami miniszterelnök me­nesztését szeretné keresztül­vinni. Ugyancsak bizonyta­lan a palesztin menekülttá­borok jövője, ahol a síiták és az Arafathoz hű többség között, rövid megszakítások­kal, „a táborok háborúja” dúl. Vajon a síita fegyvere­sek — főként a szélsősége­sek — mennyire ismerik el Szíria szerepét, s mit tesz­nek az Arafat-követők, akik­nek a jordániai kényszer- kivonulás után ismét Liba­non és Nyugat-Bejrút lett legfőbb mozgásterük. A tá­borok tehát bármely perc­be ismét csatatérré változ­hatnak, ebben az esetben viszont ismét lehetetlenné válhat a biztonsági terv végrehajtása. Réti Ervin Egyiptom: A zendülö rendőrök bűnpere Egyiptom Állambiztonsági Bírósága szombattól tárgyal­ja a Központi Biztonsági Rendőrség zendüléssel vádolt első, 269 főnyi csoportjának bűnperét. A tárgyalás körül­ményeiről nincs megbízható Tiír Kairóban, mivel az ál­lamrend védelme különös ti­toktartásra késztette a saj­tóirányítást. Az idén nyáron Egyiptom koiimányzata egyébként is a külföldi — fő­leg amerikai — hitelezők kö­veteléseinek, a tömegek meg­levő elégedetlenségének, és az adósságok lefaragására tervezett szigorító intézkedé­sek további várható hatásai­nak feszültségein megy át, s ezt az uszító iszlám jobbol­dal előszeretettel használja ki saját politikai céljaira. Egyiptom népe türelmes és rugalmas. Ezért nem tudni, hogy a központi biztonsági rendőrség első tömegpere mi­lyen közegben hat, és ha hat: milyen hatással jár. Az „amni markaz”-ok február végi tombolása nem ragadt át az utca emberére, de ak­kor még kevés szó esett az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások drágításáról. A lázadást csak a sorozott ál­lományú államvédelmi rend­őrség tagadhatatlan nyomora váltotta ki — igaz: gyanúsan egyszerre Gizában, a Szuezi- csatorna menti Iszatmailijá- ban, egészen a felső-egyipto­mi Szohagig. Ott állnak a „faköpeny” mellett a nagykövetségek előtt, a kormányépületek be­járata elé emelt homokzsá­kok mögött, a legkülönbö­zőbb készültségi feladatokra beosztva, spártai sivatagtá­boraikból még a villanyáram tolvajai ellen is kivezénylik őket. Jellegzetes fekete da­rócruhájukról ismerni fel a biztonsági rendőröket. A leg­többjük arcára rá van írva a paraszti múlt. Nyolcvan százalékban írástudatlanok. .Zsoldjuk — február táján — nem haladta meg az öt ame­rikai dollárnak megfelelő ér­téket egy hónapban. Élelme­zésük enyhén szólva is egy­szerű. Persze most nem népíté­let, hanem bírósági ítélet következik olyan emberek ellen, akik talán mégsem egészen agyalágyultak. A vi­haros februári lázongások alatt a biztonságiak nem tá­madtak rá sem turistákra, sem egyiptomira. Elkesere­dett rohamaik a jólét jelké­peit rombolták: szállodákat és gépkocsikat, lokálokat és éttermeket. Ahmed Rusdi belügymi­niszter megbukott, mivel nem tudta — jól kiépített hírlánc híján —, vagy ha tudta, nem jelentette a mi­nisztertanácsnak a tömeges elégedetlenség riasztó jeleit. A zendülés közvetlen kirob­bantója az a hamisnak is ér­telmezhető parancs volt, hogy a szolgálati idejüket háromról négy évre fogják meghosszabbítani. „Értel- mezhető”-nek azért le­het nevezni ezt a parancsot, mivel volt benne va­lami. Az szolgál közülük három évig, aki időben be­vonul. Viszont Felső-Egyip- tom oázisfalvaitól a Nílus- deltáig akkor sem olvasnak hirdetményeket, ha tudnak olvasni. Mubarak elnök az Anvar Szadat meggyilkolása óta el­ső válsághelyzetben higgadt államférfinak bizonyult. Megpróbálta a lojálisnak maradt egységekkel leszerel­tetni a börtönnyitogatásig fa­jult lázadást, amely egy ponton az ő életét is köz­vetlenül veszélyeztette. Csak akkor vetette be a véderőt, amikor az elkerülhetetlenné vált. Abu Gazala hadügymi­niszter elitalakulatai példás jómodorral édesgették ma­gukhoz az utca népét, de habozás nélkül fordultak a lázadók ellen. A zendülők- nek nem volt esélyük elle­nük. Patak Károly

Next

/
Thumbnails
Contents