Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
1986, július 12., szombat NÉPÚJSÁG Lázár György látogafása Ausztriában (Folytatás az 1. oldalról) nos, ausztriai magyar nagykövet. Lázár György gépkocsija a reggeli órákban haladt át Sopron—Klingenbach határ- átkelőhelyen, majd néhány perccel később a magyar kormányfő megérkezett Eisen- stadtba, az Eszterházy-kas- tély udvarára, ahol elsőként Franz Vranitzky és felesége, majd Johann Bauer kereskedelmi államtitkár, Herbert Tschofen, a külügyminisztérium politikai igazgatója és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete üdvözölte Lázár Györgyöt, feleségét és a magyar küldöttség tagjait. Ott volt a fogadtatásnál Theodor Kery, Burgenland tartomány főnöke is. A kölcsönös üdvözlések > után a magyar miniszterelnök és az osztrák szövetségi kancellár szűk körben megbeszélést folytatott a burgenlandi központ óvárosában fekvő, 1672-ben épült, és eredeti formájában újjáépített Eszterházy-kastély fogadótermében. A két tárgyalóküldöttség még a délelőtti órákban megkezdte a teljes ülést a kormányfők vezetésével a kastély tükörtermében. Az MTI értesülése szerint a szívélyes, baráti légkörben lezajlott négyszemközti, illetve szélesebb körű megbeszéléseken Lázár György és dr. Franz Vranitzky tájékoztatták egymást országaik helyzetéről. Megelégedéssel szóltak a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és kiemelték az együttműködéshez fűződő érdekek kölcsönösségét. Megerősítették, hogy mindkét fél részéről megvan a szándék a továbblépésre, amit jól szolgálnak a rendszeres magas szintű politikai találkozók. Egyetértettek abban, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új, korszerű formáinak szélesebb körű alkalmazása érdekében. Megállapították, hogy ennek jó példája a bős—nagymarosi vízlépcső megépítésében kialakult kölcsönösen előnyös együttműködés. Méltatták a kulturális együttműködés területén elért eredményeket, és kiemelték az ez évben Bécsben megtartott magyar, illetve az 1987-ben Budapesten sorra kerülő osztrák kulturális hét jelentőségét egymás kulturális értékeinek jobb megismerésében. Elismeréssel szóltak a két ország közötti idegenforgalom növekedéséről, és ennek szerepéről a két nép közötti kapcsolatok erősítésében. A nemzetközi helyzetet áttekintve a két kormányfő különösen nagy figyelmet fordított a nemzetközi feszültség csökkentésének lehetőségeire. Mindkét részről kiemelték a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés mielőbbi korlátozásának alapvető fontosságát, a bizalom építését szolgáló párbeszéd megőrzésének szükségességét. Lázár György magyarországi látogatásra hívta meg dr. Franz Vranitzkyt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A plenáris tárgyalás után a két kormányfő a kastély nagy kínai termében magyar és osztrák újságírókkal találkozott. Dr. Franz Vranitzky bevezető nyilatkozatában elismeréssel szólt a két ország közti jó gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokról, örül — mondotta — a Lázár Györggyel létrejött találkozónak, mert a kapcsolatok ápolása nagyon fontos a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben. Mint a szövetségi kancellár elégedetten nyugtázta, egyetértett a magyar partnerével abban, hogy mindent meg kell tenni a helsinki folyamatba illeszkedő, az idén ősszel Bécsben tartandó utókonferencia sikeréért — különösen a második kosár témáinak, a gazdasági kapcsolatoknak az előmozdításáért; a szakértők szintjén tovább kell mélyíteni a két ország kulturális együttműködését; lépéseket kell tenni az 1985-ben rekordszintet elért, de azóta átmenetileg megtorpant kereskedelmi forgalom növeléséért. Lázár György megköszönte osztrák kollégájának a meghívást és azt a lehetőséget, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok folyamatossága jegyében a két ország számára sokat ígérő megbeszéléseket folytathatnak. Magyarország nagyra értékeli a két ország jószomszédi kapcsolatait — mondta Lázár György, és kifejezte eltökéltségét e kapcsolatok ápolására, sőt továbbfejlesztésére. A magyar miniszter- elnök megerősítette: osztrák kollégájával tartalmas megbeszélést folytatott, és minden lényeges kérdésben egyetértettek. Dr. Franz Vranitzky kérdésekre válaszolva elmondta: a világon tapasztalható erős békevágy bizonyára ösztönzően hat az őszi bécsi utó- konferencia munkájára. Előmozdítja az enyhülést, a leszerelést, a gazdasági kapcsolatok fejlődését. Lázár György egy osztrák újságíró kérdésére válaszolva az osztrák—magyar kapcsolatoknak — a mindig előtérben álló gazdasági együttműködés mellett — három területét emelte ki. Elismeréssel szólt a hagyományosan jó és állandóan bővülő kulturális kapcsolatokról, s méltatta a közvetlen emberi kapcsolatok jelentőségét. Ígérte, hogy ennek előmozdítására Magyarország a jövőben még inkább megtesz mindent annak érdekében, hogy az osztrák turisták jól érezzék magukat Magyarországon, és több időt töltsenek el ott. A magyar kormányfő végezetül a kisha- tár menti forgalmat említette, amely véleménye szerint új színekkel gazdagítja a két ország, a két nép közötti, kapcsolatokat. Ezt követően dr. Franz Vranitzky ebédet adott vendége tiszteletére a kismartoni Burgenland Szállóban. Ebéd után Lázár György vendéglátója társaságában a Fertő-tó nyugati partján fekvő Rustba látogatott. Az alig 1700 lakosú városka szállodája előtt magyar népi zene dallamai csendültek fel, amikor a két kormányfő kiszállt az autóból. Heribert Artinger polgármester köszöntötte a magas rangú vendégeket. Ezután városnézés következett a patinás, öreg házakkal övezett főutcán, amelynek egyik épületébe be is invitálták a látogatókat. Rövid időzés, baráti hangulatú beszélgetés után indult a magyar kormányfő és az osztrák kancellár a program utolsó állomására, a Rusttól néhány kilométernyi távolságra lévő Donners- kirchenbe (Fehéregyházára). Az 1600 lélekszámú település eredeti nevét, csákányt, az írásos dokumentumok 1285- ben említik először, mai magyar elnevezése 1641. óta olvasható. Lakói évszázadok óta szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoznak. A vendégek a helyi Szent- Márton borászati szövetkezetei keresték fel. A szövetkezet központjában az úgynevezett vincellérudvar rusztikus kiképzésű kapuján elhelyezett címer jelzi: az egykori kastély is az Eszterházy család tulajdona volt. A több mint tíz éve restaurált épületet ma a helyi borgazdaság üzemelteti; itt alakították ki azt a hangulatos borkóstolót is, ahol dr. Franz Vranitzky és felesége búcsút vett a magyar miniszterelnöktől és feleségétől, valamint a kíséretében lévő személyiségektől. A búcsúszavakat követően a magyar vendégek gépkocsikba szálltak, a kora esti órákban hazautaztak Budapestre. Marjai József (jobbról) és Józef Koziol miniszterelnök-helyettesek aláírják a magyar—lengyel gazdasági tárgyalások jegyzőkönyvét I Faluvégi Lajos romániai tárgyalásai TELEX • BECS Nyilatkozat és akcióprogram elfogadásával ért véget pénteken Bécsben az ENSZ égisze alatt rendezett nemzetközi Namíbla-konfe- rencia. A nyilatkozat leszögezte, hogy „a namíbiai népnek joga van minden rendelkezésére álló eszközzel — köztük a fegyveres harc eszközével — küzdeni a délafrikai agresszió ellen, az önrendelkezés, a szabadság és a függetlenség megvalósításáért”. A tanácskozás néhány nyugati résztvevője fenntartásait hangoztatta a fegyveres felszabadító harc jogos voltának kimondásával kapcsolatban. • MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek megbuktatott elnöke telefonon tanácsokkal látta el a múlt vasárnapi puccskísérlet vezetőit — közölték pénteken Manilában. A Hawaii szigetén tartózkodó Marcosi mindeddig cáfolni igyekezett, hogy köze lenne a manilai lázadókhoz, akik pedig több ízben rá hivatkoztak. A lázadók központjául használt manilai szállodában elmondták, hgoy a puccsisták lggalább hétszer beszéltek telefonon Hawail-val. • CAPE CANAVERAL Lemondott hivataláról pénteken Richard Smith, a Kennedy űrkutatási központ igazgatója. Megfigyelők kiemelik. hogy Smith már a második magas beosztású szakember, aki a Challenger űrrepülőgép januári katasztrófája óta elhagyja a NASA amerikai űrhivatalt. A távozó igazgató 1979-ben került ebbe a tisztségbe. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Stefan Birlea, a Román Szocialista Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke július 10—11-én tárgyalásokat folytatott Bukarestben a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlesztéséről. Megállapodtak a népgazdasági tervek egyeztetésének folytatásáról, annak tartalmáról és szervezéséről. A tárgyalások eredményeként a két ország áruforgalma az 1987—1990. években emelkedik: a behozatal Dácia személygépkocsiból eléri az évi 30 ezer darabot; bővülnek a kölcsönös áruszállítások a gépiparban és a vegyiparban. Jóváhagyták a folyamatos tervkoncepcióban elvégzendő feladatokat és ennek munkatervét. Áttekintették a magyar—román gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés 2000-ig szóló programja kidolgozásának helyzetét. Kijelölték azokat a gazdaságstratégiai jelentőségű együttműködési témákat, amelyek hosszabb távra meghatározhatják a gazdasági kapcsolatok fejlődésének irányát. Ezek között különös figyelmet fordítanak a közúti járműipari, a mikroelektronikai, a robottechnikai és a vegyipari együttműködésre. Tájékoztatták egymást országaik gazdaságpolitikai törekvéseiről, tervezési és gazdaságirányítási rendszerének időszerű kérdéseiről. A Minisztertanács elnök- helyettesét bukaresti tartózkodása során fogadta Constantin Dascalescu miniszter- elnök. Faluvégi Lajos és az általa vezetett küldöttség pénteken hazaérkezett Budapestre. Az érkezésnél jelen volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Sevardnadzét Londonba várják Vasárnapra várják az angol fővárosba Eduard Se- vardnadze szovjet külügyminisztert, aki hétfőn és kedden folytat tárgyalásokat Sir Geoffrey Howe külügyminiszterrel és a Thatcher-ka- binet más vezetőivel. A szovjet külügyminiszter régóta várt, s a kapcsolatok átmeneti megromlása miatt kétszer elhalasztott látogatásának megvalósulásában angol megfigyelők a szovjet— brit kapcsolatok normalizálódásának hivatalos megerősítését látják. Ügy ítélik jneg, Londonban, hogy a szovjet— brit megbeszélések időpontja végül is szerencsés: egybeesik a kelet-nyugati kapcsolatok enyhülésének és egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó esélyeinek javuló kilátásaival. A The Times moszkvai tudósítójának jelentése szerint a szovjet fővárosban úgy vélik, hogy Nagy-Britannia fontos szerepet tölthet be a kelet-nyugati kapcsolatok és a szovjet—amerikai párbeszéd előmozdításában, különös tekintettel arra a kölcsönös megértésre, ami Thatcher miniszterelnök-asszony és Reagan elnök között fennáll. A The Times részletes politikai portréban mutatta be olvasóinak Eduard Sevardnadzét. A befolyásos lap hangsúlyozza: „Brit kormánytisztviselők azt remélik, hogy a szovjet külügyminiszterrel való megbeszéléseken értékes betekintést nyerhetnek a fegyverzetkorlátozás területén elérhető érdemi előrehaladás lehetőségeibe". Egy közel-keleti kivonulás ás bevonulás A kivonulás inkább kiűzetés volt: a jordán hatóságok követelésére az Arafat nevével fémjelzett Fatah képviseleteinek záros határidőn belül el kellett hagynia a közel-keleti országot. Csak egy rövid visszatekintés: az 1967-es háború után Jordániában volt a palesztin központ, de 1970 szeptemberében, a húszezer áldozatot követelő „fekete szeptember” idején ei kellett hagyniok az országot. 1982-ben, a libanoni exodus, az újabb távozás után a PFSZ központja ugyan Tuniszba tette át székhelyét, de Ammanban telepedtek meg fontos palesztin intézmények, s itt tartották meg a palesztin parlament legutóbbi ülését is. A tavaly februári Husz- szein—Arafat megállapodás után tovább nőtt a politikai, sőt katonai jelenlét a palesztinok részéről Jordániában. Az ammani egyezség felbomlása, az Arafattal szembenálló Szíria és Amman viszonyának rendezése megint kérdésessé tette a palesztinok működési terét Jordániában. Még inkább nehezítette helyzetüket, hogy nemcsak Damaszkuszban bontottak zászlót az ottlevő palesztin szervezetek az Arafat-vezetés ellen, hanem Jordániában' is jelentkeztek lázadók, Abu Zaim (Atallah Aatallah) vezérletével, s felvetődött egy Jordániával rokonszenvező új palesztin formáció létrehozása. Ammanban csak a megfelelő ürügyre vártak, s ezt egy Fatah-vezető nyilatkozatában találták meg, ennek okán történt a kiutasítás. Hivatalosan csak a Fatahot sújtották, de gyakorlatilag a PFSZ összes képviseletének felmondtak. Bejrútban bevonulás történt, négy év után ismét szíriai katonai egységek jelentek meg a libanoni fővárosban, hogy a libanoni kormányhadsereggel együtt végrehajtsák az elfogadott biztonsági tervet. A korábbi megállapodásokkal ellentétben ezt az egyezséget csak mohamedán erők kötötték, s az Nyugat-Bejrútra vonatkozik, nem érinti a keresztény milíciák fennhatósága alatt álló keleti kerületeket. Szíria komolyan gondolja a rendteremtést — hangsúlyozzák Damaszkuszban, s ezért biztosítottak ehhez megfelelő katonai eszközöket is. Valóban csökkent a feszültség a nyugati övezetekben, de kérdőjelekben továbbra sincs hiány. Egy igazi biztonsági rendszernek ugyanis egész Libanonra ki kellene terjednie, tehát felvetődik a keresztény ellenőrzés alatt levő terültek kérdése is, s a „ki kit mondat le” vitája: mind többen követelik Dzsemajel elnök leköszönését, ő viszont Karami miniszterelnök menesztését szeretné keresztülvinni. Ugyancsak bizonytalan a palesztin menekülttáborok jövője, ahol a síiták és az Arafathoz hű többség között, rövid megszakításokkal, „a táborok háborúja” dúl. Vajon a síita fegyveresek — főként a szélsőségesek — mennyire ismerik el Szíria szerepét, s mit tesznek az Arafat-követők, akiknek a jordániai kényszer- kivonulás után ismét Libanon és Nyugat-Bejrút lett legfőbb mozgásterük. A táborok tehát bármely percbe ismét csatatérré változhatnak, ebben az esetben viszont ismét lehetetlenné válhat a biztonsági terv végrehajtása. Réti Ervin Egyiptom: A zendülö rendőrök bűnpere Egyiptom Állambiztonsági Bírósága szombattól tárgyalja a Központi Biztonsági Rendőrség zendüléssel vádolt első, 269 főnyi csoportjának bűnperét. A tárgyalás körülményeiről nincs megbízható Tiír Kairóban, mivel az államrend védelme különös titoktartásra késztette a sajtóirányítást. Az idén nyáron Egyiptom koiimányzata egyébként is a külföldi — főleg amerikai — hitelezők követeléseinek, a tömegek meglevő elégedetlenségének, és az adósságok lefaragására tervezett szigorító intézkedések további várható hatásainak feszültségein megy át, s ezt az uszító iszlám jobboldal előszeretettel használja ki saját politikai céljaira. Egyiptom népe türelmes és rugalmas. Ezért nem tudni, hogy a központi biztonsági rendőrség első tömegpere milyen közegben hat, és ha hat: milyen hatással jár. Az „amni markaz”-ok február végi tombolása nem ragadt át az utca emberére, de akkor még kevés szó esett az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások drágításáról. A lázadást csak a sorozott állományú államvédelmi rendőrség tagadhatatlan nyomora váltotta ki — igaz: gyanúsan egyszerre Gizában, a Szuezi- csatorna menti Iszatmailijá- ban, egészen a felső-egyiptomi Szohagig. Ott állnak a „faköpeny” mellett a nagykövetségek előtt, a kormányépületek bejárata elé emelt homokzsákok mögött, a legkülönbözőbb készültségi feladatokra beosztva, spártai sivatagtáboraikból még a villanyáram tolvajai ellen is kivezénylik őket. Jellegzetes fekete darócruhájukról ismerni fel a biztonsági rendőröket. A legtöbbjük arcára rá van írva a paraszti múlt. Nyolcvan százalékban írástudatlanok. .Zsoldjuk — február táján — nem haladta meg az öt amerikai dollárnak megfelelő értéket egy hónapban. Élelmezésük enyhén szólva is egyszerű. Persze most nem népítélet, hanem bírósági ítélet következik olyan emberek ellen, akik talán mégsem egészen agyalágyultak. A viharos februári lázongások alatt a biztonságiak nem támadtak rá sem turistákra, sem egyiptomira. Elkeseredett rohamaik a jólét jelképeit rombolták: szállodákat és gépkocsikat, lokálokat és éttermeket. Ahmed Rusdi belügyminiszter megbukott, mivel nem tudta — jól kiépített hírlánc híján —, vagy ha tudta, nem jelentette a minisztertanácsnak a tömeges elégedetlenség riasztó jeleit. A zendülés közvetlen kirobbantója az a hamisnak is értelmezhető parancs volt, hogy a szolgálati idejüket háromról négy évre fogják meghosszabbítani. „Értel- mezhető”-nek azért lehet nevezni ezt a parancsot, mivel volt benne valami. Az szolgál közülük három évig, aki időben bevonul. Viszont Felső-Egyip- tom oázisfalvaitól a Nílus- deltáig akkor sem olvasnak hirdetményeket, ha tudnak olvasni. Mubarak elnök az Anvar Szadat meggyilkolása óta első válsághelyzetben higgadt államférfinak bizonyult. Megpróbálta a lojálisnak maradt egységekkel leszereltetni a börtönnyitogatásig fajult lázadást, amely egy ponton az ő életét is közvetlenül veszélyeztette. Csak akkor vetette be a véderőt, amikor az elkerülhetetlenné vált. Abu Gazala hadügyminiszter elitalakulatai példás jómodorral édesgették magukhoz az utca népét, de habozás nélkül fordultak a lázadók ellen. A zendülők- nek nem volt esélyük ellenük. Patak Károly
