Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-11 / 162. szám
1986. Július 11., péntek a csábítás fölött. A szellemes szatírát, a gúnyos társadalomkritikát, az éles szemű bíráló által szereplői elé (és elénk) tartott tükröt, a fordulatos! cselekményt, a for- porkázó párbeszédeket, azt a parányi Olaszországot a 18. századból, amit a fogadó képviselt, a valóságot — két lábbal a földön járó figuráival — szépen befogadta a tanácsháza udvara. A nyújtózkodó boltívek, az oszlopok, a fehér falak és a barna zsalugáterek szívesen ölelték körbe a játékot. A dús fűvön, a bokrok és fák között „otthon volt” a játék. Játékos és néző egyaránt otthon érezte magát Mirandoli- na fogadójában. Valamennyi szereplő érdeme, hogy az előadás betöltötte az egész teret, hogy sikerült hanggal, mozgással bejátszani az udvart, s többnyire könnyedén, szépen, nem erőfeszítések, igyekezet árán; vagy legalábbis anélkül, hogy mindezt a néző észre vette volna. Tetszett Dariday Róbert Albafiorita grófja, tetszett nagyon, hogy Széplaky Endre olyan emberire formálta Forlipopoli őrgróf alakját; többször inkább tragikus volt, mint ne- vetnivaló. Kevésbé tetszett viszont Somody Kálmán Ripafratta lovagja. Mert ha lovag, legyen inkább délceg és jó kiállású, charmos és izgalmas, sem mint ilyen izgága és zavaros — még akkor is, ha annyira nőgyülö- lőnek vallja magát. Ám: kinek a pap, kinek a papné. Akarom mondani, a foga- dósné. S nekem a fogadós- né. Mert ez a darab egyértelműen — Carlo Goldoni szándéka, a békéscsabai rendezés és a művészi alakítás alapján egyaránt — Miran- dolina győzelmét hirdeti. Kellemesek és hatásosak a zenei betétek, a vándortársulat dalai. A díszlet- és jelmeztervező, Rátkai Erzsébet szintén nagyban hozzájárult a sikeres összképhez. S még valami, anyről kritikában nem szokás ugyan megemlékezni, most mégis úgy érzem, helyesebb, igazságosabb a műsorfüzetről szólni. Ezúttal igen tartalmas és szép; azt hozza, amit egy ilyen kiadványnak nyújtania kell (vagy amit jó, ha nyújt), s ami az utóbbi időkben sok helyütt mintha kiment volna a divatból. (-n) Nyári játékok Mirandolina fogadója Békéscsabán Hétfőn este olyan szépszámú közönség gyűlt össze Mirandolina kedvéért, amilyet még talán nem is láttak a tanácsháza falai a nyári játékok alkalmával. Pedig az égbolt kevés reménnyel kecsegtetett. Nem is tágítottak a felhők, egyre jobban esett az eső, és a fogadó sajnos zárva maradt. Másnap már jóval kevesebben indultak színházba. Ismét csepegett az eső, úgy nyolc felé, ám ezúttal — ha nem is kedvezett kifejezetten —, azért elnéző volt az időjárás, s Mirandolina fogadója végre kinyithatott. A néma levente és a Szentivánéji, álom után szerencsés választás, méltó folytatás Carlo Goldoni vígjátéka. A hivatal háza átalakult fogadóvá: a 18. század derekának olasz hangulata töltötte be a teret — azaz az udvart, á folyosókat, az erkélyt. Még annyi színpad sem volt középen, mint a Szentivánéji álom előadásához, s nem .is hiányzott, hiszen színpad volt az egész füves kert; színház az egész udvar. Goldoni — aki jezsuita, majd dominikánus iskolában tanult, onnan vándorkomédiásokhoz szökött, egy szatírájáért kirúgták a pa- viai egyetemről — a biztonságos és tekintélyt parancsoló ügyvédi pályát cserélte fel a kétes hírű és egzisztenciát aligha ígérő színházzal. Volt a velencei San Giovanni Színház igazgatója, majd a párizsi olasz színház tagja — igen termékeny drámaíró és igen ügyes színpadi szerző. 180 darabja jelent meg, legjelentősebb művei ma is a világirodalom remekei: Két úr szolgája, A furfangos özvegy, A tisztességes leányzó. Hazug című komédiáját évekkel ezelőtt játszotta a Jókai Színház, most pedig A fogadósné, a San Angelo Színház megnyitására írt műve kelt életre a békéscsabai nyári játékok keretében. S hogy sikerült ennek a klasszikus vígjátéknak itt és ma igazán életre kelnie, ez nagyrészt a mű témájának — az örök témának: férfi és nő kapcsolatának, párviadalának, a szerelemnek —, Felkai Eszter Mirandolinájának Mirandolina, a nőies furfang, báj és ravaszság: Felkai Eszter és a játéknak otthont adó romantikus környezetnek köszönhető. Délies temperamentum, nőies furfang, báj és ravaszság, könnyedség yolt az, ami itt elsősorban győzött az alakoskodás, az álszemérem, a számítás és Színpad az egész füves kert... Fotó: Fazekas László A Kárpát-medence legnagyobb településhalma Újabb ásatás Vésztö-Mágoron A hatalmas gödör egyik sarkában ismét felbukkant valami. Az ásatást vezető régész hangosan gondolkozik, talán, hogy egy kicsit a kívülállókat is beavassa hivatása rejtelmeibe? — Ügy látszik mégiscsak tűzhely lesz. Itt a nehezék... — mutat egy toj ásdad valamire, melyet a felületes szemlélő nagyobbacska kavicsnak nézne Diktál. A cserépdarabokat lelőhelyeik szerint külön talicskába, majd más-más zsákba teszik, mellettük kis cédulákon tüntetik fel, mit, hol találtak. Ezt mondja tollba. Mert nem akármilyen ásatás ez; az évszázadok, évezredek találkozójának lehetünk Vésztő-Mágoron tanúi. Itt centikben mérik a korszakokat, vallatják a földet úgy, ahogy kevés helyen teszik ... Ám erről legtöbbet dr. Makkay János kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa beszélhetne, ám őt a legnehezebb most egy kis beszélgetésre „elrabolni”. Hol itt, hol ott tűnik fel. Ügyel a jegyzetek pontosságára. Megmutatja, hogyan egyengetik a gödör oldalát — hátuk mögé fogva az ásót — a mindszenti kubikosok. Méri a mélységet, s figyeli, mi kerül napvilágra a földből... Aztán mikor mindenki tudja mivel folytassa a munkát, a beszélgetésre is jut egy kis ideje. — A Monostort évek óta láthatják az ide érkezők. Most a másik dombon szeretnénk megmutatni az őskori nagy településhalom szerkezetét, történetét. A 3,5 —4 méter mély szelvénnyel az őskor három szakasza válik láthatóvá, elsőként az újkőkor végén, a tiszai kultúra nevű település és temetője. Aztán egy rövid időszakig nem voltak itt házak, később, a rézkor első felében ismét találhatunk ezen a helyen települést, a hozzátartozó sírokkal. A késő rézkor idején egy komoly erdőt sejtetnek a nyomok, majd a középső bronzkorban ismét legalább háromszor épült újra a falu, ennek nyomait mutatja a legfelső réteg. Lám, elég a megfelelő helyen egy szelvényt kiásni, s máris mi mindent tud a szakember! De vajon a laikus látogatók mit látnak majd mindebből ? — Két dolgot figyelhetnek* meg. Részben, ami a falban van, s részben amit sikerül* meghagyni: a házak maradványait, a kemencét, a tárológödröket, a sírokat... Épp az lesz az érdekes, hogy itt, egy helyen nyomon követhető, hogyan épültek, s hogyan rombolódtak le a hajdan volt települések. Látni lehet majd, hogyan helyezkednek el a leletek ... A napokban várják Vész- tő-Mágorra az építészt, Ist- vánfi Gyulát. Az elképzelés szerint egy védőépületet húznak a hatalmas szelvény fölé, melyet a látogatók körbejárhatnak. Ezúttal még nagyobb jelentősége lesz a szóbeli magyarázatnak, hiszen a gödörbe nem lehet majd lemenni, így a kiírások olvashatatlanok ... — Az ásatási területek effajta'megóvására eddig csupán kísérletek voltak, s azok is kutatási céllal, nem idegenforgalmi látványosságként, mint ez a vésztői. Ám mégsem ez a fő érdeme az itt folyó munkálatoknak, hanem az, hogy a Kárpát-medence legnagyobb település- halmát mentjük meg a pusztulástól. Sorsát egyszer és mindenkorra rendezzük. Dr. Makkay János egyébként maga is Vésztőn született, így még nagyobb lelkesedéssel vállalkozott a nem mindennapi feladatra. — Nagyra becsülöm, hogy a vésztőiek ilyen borzasztó nagy energiát fordítanak arra, hogy Mágor teljes fejlődési sorát bemutassák akkor, amikor másutt sajnos rohamléptekkel pusztítják az ilyen lelőhelyeket. Bár akadnának mind több helyen követőik ... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Török világ a szarvasi Erzsébet ligetben A sarját készítésű várak voltak az állomások Ebbe a táborba szívesen pályáznék. Vállalnám a bejutás feltételéül megszabott öt könyv elolvasását, az olvasónapló megírását, a ravasz tesztek kitöltését. A baj csak az, hogy már nem vagyok kilencéves, és nem lehetek a Debreceni Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájának a tagja. Meg a főiskola hallgatója sem lehetnék, holott ez a tábor kivételesen az ő felkészítésüket szolgálja. Ezért irigykedve figyelem a leendő tanítók és a szerencsés 25 kisdiák tíznapos történelmi játékát a szarvasi olvasótáborban. ■ .A. tábor szervezői visszaforgatták a történelem kerekét, a gyerek, hallgató, tanár, mind átváltozott — nem bujdosó magyarrá —, hanem igazi törökökké. A játékok közben mód van feleleveníteni a gyulai szandzsák életét, amihez valaha a szarvasi palánkvár is tartozott. Reggel a tábor lakói török zenére ébrednek, könyvekből kibúvárkodták a törökkori építészet jellemzőit, olvastak a korról szóló ifjúsági regényeket, és szerkesztettek képes, igen szellemes rajzokkal díszített magyar— török szótárt is. No, de igazán nagy eseményekre is sor került. Különösen a lovagi torna okozott nagy izgalmat és a török piac. E színes, hangos, tarka piacon a maguk által készített árukat vásárolhatták meg a gyerekek. A batikolással készített térítőkét, gyümölcsöket, s ki tudja még mi mindent. Volt ám török pénz is a vásárhoz, nem csak úgy hozómra ment a játék. S hogy minél korhűbb legyen a nagy játék, hát a sátrakra is kitűzték a házigyártású török félholdat Minden csoportnak saját címere volt, zászlója, pecsétje. Aztán július 4-én elkövetkezett a nagy számadás ideje. A maguk által készített végvárak alkották ezen a portyán az állomásokat, ahol számot kellett adni a táborban megszerzett ismeretekről. Mindezt persze nem ingyen, mert a megszolgált pénz segítségével végezetül kótyavetyét rendeztek a gyerekek. Hogy ki nyert a vetélkedés során, a Bornemisz- szák, a Gülbabák vagy a Félhold elnevezésű csapat, azt már nem tudhattuk meg. De az akadályversenyen még ott voltunk, s igazolhatjuk, hogy a „török” ifjak igencsak ügyesen loholták, kúsztak, mászták végig az állomásokat. S végül sikerült az elrejtett kincs megszerzése is. Dr. Supp Györgyné, a tábor vezetője szerint ezt a tábort — immár negyedik alkalommal — a tanítójelöltek felkészítésére szervezte meg a főiskola. E rendhagyó környezetben, a rendhagyó feladatokkal az iskola megújulását szolgáló feladatok elvégzésére készítik fel a hallgatókat. S hogy közben csodálatos. örök emlékül szolgáló tíz napot szereznek vele a kis ötödikes, negyedikes gyerekeknek, az már csak ráadás. Érdemes lenne e kitűnő ötleteket, tapasztalatokat másoknak is átvenni. Mert jó tábort szervezni, nem is olyan könnyű. B. S. E. Akadályverseny a kis „törököknek” Fotó: Gál Edit %
