Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 9., szerda Július 19—27, Szarvas Új Tükör-klubok országos találkozója Ismét egy országos rendezvénynek lehet házigazdája Békés megye: július 19. és 27. között a szarvasi kemping ad otthont az Űj Tükör-klubok jubileumi, tizedik országos találkozójának. A klubmozgalomról, kialakulásának körülményeiről kérdeztük F. Nádor Marát, a Lapkiadó Vállalat főosztály- vezetőjét, az Űj Tükör klubmozgalom szervezőjét. — Kérem, mondja el, hogyan alakultak ki ezek az úgynevezett Üj Tükör-klubok! — Amikor tíz esztendővel ezelőtt úgy döntött a Lapkiadó Vállalat, hogy tömeglappá akarja tenni az Üj Tükör című közművelődési hetilapot, született az ötlet: a lap profiljához is igazodó bázist lenne jó kialakítani. Akkoriban érkezett el hazánkban is az ifjúsági klubmozgalom a csúcspontra. Kézenfekvő volt tehát, hogyan kezdjünk hozzá. Az sem volt titok, hogy ezzel is a lap terjesztését akartuk elősegíteni, előfizetőket toborozni. Nos, a talán a vidéki városokban, településeken is ismert nevű budapesti Jókai Klub felhívására mind több művelődési ház jelentkezett és egymás után születtek meg, alakultak később közösségekké azok a klubok, amelyek felvették az „Üj Tükör” nevét. Az olvasószolgálat módszertani segítséget nyújtott, de — úgy gondolom — az sem volt mellékes, hogy más, egyéb helyről megszerezhetetlen támbga- tást is tudtunk nyújtani. — Melyek voltak ezek? — Hamarosan a hazai előadóművészeti élet legnevesebb képviselői vállalták, hogy különböző esteket, programokat adnak közvetítésünkkel. Ezekért a rendezvényekért a klubok lényegesen kevesebbet, vagy egyáltalán nem fizettek, fizetnek. Ma körülbelül félszáz ilyen Űj Tükör-klubunk van az országban. S hadd tegyem hozzá: ez a hálózat még egy, szerintem igen fontos művelődéspolitikai célt is' szolgál. Nevezetesen: nem kevesen vannak olyanok, akik például ennek keretében ismerkedtek mgg a művelődés értékeivel, vált mindennapivá számukra az olvasás. Munkásszállásokon, apró kis falvakban is szép számmal vannak ilyen klubok. — Ha jól tudom, Békés megyében is több ilyen klub működött. — Szívesen emlékezem a békési Körös és a békéscsabai Gyopár klubokra. A különböző pályázatokon, akciókban szinte mindig a nyertesek között, így tehát az országban a legjobbak között lehetett ezeket a közösségeket találni. — Ez azt is jelenti, hogy a rendezőknek nem véletlenül esett a választásuk Békés megyére, amikor helyszínt kerestek az országos találkozónak? —• Feltétlenül! Meggyőződésem, hogy a találkozón részt vevő fél ezer klubtag — tizen- és huszonévesek, középkorúak — jól • érzi majd magát, ehhez a helyi szervezők minden feltételt biztosítanak. N. L. Velence, Balatonszemes, Siófok, Zemplén, Berlin, Brandenburg, Guben, Riga Nyaraló szakmunkástanulók Aggasztó statisztika? Most, mikor minden fórumon arról hallunk, hogy a demográfiai hullám elérte a középiskolákat, felkapjuk a fejünket, ha beiskolázási gondokkal küszködnek valahol. S a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójának, Formanek Istvánnak írásos beszámolójában, s szóbeli kiegészítőjében éppen ilyen gondok merültek fel a battonyai nagyközségi pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén. * * * ... Holott az intézmény személyi és tárgyi ellátottsága sokat javult az elmúlt időszakban. A mintegy 370 diák oktatásáról, neveléséről 38 fős tantestület gondoskodik. A néhány üres pedagógusi állás betöltésére van remény, így a jövőben talán sikerül csökkenteni a jelenleg aggasztó méreteket öltött túlóraszámot. Az angol nyelv és néhány fakultációs tantárgy tanítását külső óraadók alkalmazásával biztosítják. Legnagyobb gondot a kollégiumi nevelőtanári állás betöltése jelenti. Mint a vb-ülésen is elhangzott, a pedagógusellátottság biztosításának ma már nélkülözhetetlen feltétele a szolgálati lakások megléte. Nos, e területen is nagyot léptek előre Battonyán, s bizonyára az eddigi segítőkészségre alapozzák optimizmusukat a nevelői állások betöltésének kérdésében. * * * A tárgyi ellátottság sem mondható rossznak. A 16 osztályos középiskolának jelenleg 11 szaktanterme és 15 tanterme van. (A 15-ből négyet az év elején adtak át.) Megoldandó feladatot a tantermek szétszórtsága, illetve az ebből adódó kihasználatlanság jelent, melyet néhány terem átminősítésével — szaktanteremről osztályteremre és fordítva — valósíthatnának meg. Az iskolában növénytermesztő gépész és műszergyártó, karbantartó szakmát tanítanak. Ehhez lakatos-, kovács-, gépjármű-villamossági- és hegesztő-műhelyekkel, valamint gépcsarnokkal „vértezték fel magukat”. Természetesen a tanulóknak lehetőségük van a bázisüzemek szerelőműhelyeibe is bejutni. A növénytermesztőgépész-képzésben közreműködő üzemekkel — különösen a Battonyai Petőfi Tsz-szel és a Kevermesi Lenin Tsz-szél — a kapcsolat jó. A szakma oktatásához a tárgyi feltételek 70 százaléka adott. A meglevő géppark fejlesztése, szinten tartása folyamatos feladat. A műszergyártó és karbantartó szakma oktatásának legfőbb gondja, hogy az ehhez nélkülözhetetlen műszerek egy részét nem lehet a kereskedelemben megkapni. E képzésben, s a tárgyi feltételek kialakításában jócskán segít a Magyar Optikai Művek Battonyai Gyáregysége, amely a gyakorlati oktatás egy részét saját erőből végzi. Az előbb említett beszámoló kitért arra is, hogy a közismereti tárgyak tanításához szükséges eszközök adottak. Az idén sikerült képmagnetofont vásárolniuk, s nem ismeretlen a diákok előtt a számítógép sem. * * * Miért van akkor mégis, hogy a gimnáziumi osztályokba évről évre csupán 20—25 fiatal iratkozik be, s a szakközépiskolai osztályok közül a műszergyártó és karbantartóban 30, a növénytermesztő gépész osztályoknál pedig 20 körül alakul az induló osztályok létszáma? A kiegészítést követő hozzászólások mindenesetre megpróbáltak e kérdésre választ adni. Leszögezték, hogy az oktató-nevelő munka kielégítő, s mint a fentiekből kiderül: személyi, tárgyi feltételek alapján sem áll az utolsók között a battonyai iskola. Profilváltásra lenne szükség? Netán nagyobb lokálpatriotizmust várjanak el az általános iskolai nevelőktől, s a szülőktől, akik nem egyszer a gyerek akarata ellenére erőltetik más településen a továbbtanulást? Vagy a középiskola nem elég nyitott, s vonzáskörzetében jobb • kapcsolat- rendszert kellene kialakítani az általános iskolákkal? Biztos recept — mint ezen a vb-ülésen is bebizonyosodott — nincs. Ám ha a statisztikára odafigyelnek, ha jól képzett szakembereket bocsátanak ki, illetve, ha növelni tudják a felsőfokú tanintézetekbe felvettek arányát, bizonyára előbb-utóbb a beiskolázási gondokon is túllépnek. A tantestület szakmai képzettsége, pedagógiai egysége — mint a résztvevők is megállapították — garancia lehet arra, hogy a Mikes Kelemen Gimnázium visszanyerje régi jó hírnevét, vonzását. '- Nagy Ágnes I Ismerje meg Hz országos közművelődési központ művelődéskutató intézetét Nyaranta a SZOT megszervezi a szakmunkástanulók üdültetését is. A csaknem 200 ezer szakmunkástanuló tíz százaléka üdülhet idén SZOT-beutaló- val. Legtöben egyhetes turnusokban a balatonszemesi és a velencei Express-kem- pingtáborban pihenhetnek június 22-től augusztus 16- ig. A szakmunkástanulók a középiskolásokkal együtt nyaralnak, mindkét helyen négyágyas Graboplast-sát- rakban helyezik ei őket. A fő programot a fürdés jelenti, de emellett lehetőség nyílik gyalogtúrákra, autóbusz-kirándulásokra, sportolásra és különböző vetélkedőkre. Esténként diszkóban is szórakozhatnak. Előadóművészek, színészek, újságírók, sportolók keresik majd fei a balatonszemesi és a velencei tábort. Többnyire késő délután tartják az irodalmi és a folklórműsorokat, valamint a politikai fórumokat, míg a vacsora utáni órák többnyire a könnyűzenei műsoroké, filmvetítéseké és a tévézésé. Ezeken kívül még mindkét tábor külön Osika Messziről jött ember azt mond, amit akar. Arról, amiről akar. Teszem ezt a csabai posta előtti ivókút- ról, sőt Osikáról, a rajta billegő szoborról. Többen a messzirö jöttek közül azt mondják: szép. A morgó, dünnyögő csabaiak hiszik is, nem is; $Le belenyugszanak. Fölöttébb előnyös tulajdonságuk ez. Volt egyszer egy angyalos kút a nosztalgikusan boldog időkből, amikor még vízvezeték és csatornázás olyan elképzelhetetlen volt itt, mint ma a komputer- technika. Századfordulós tucatáru volt, gyanúsan klerikális tartalommal. Hát istenem... szétverték. Aztán többen is emlegetni kezdték múltunk egy önköltséges programokat is kínál. Autóbusz- és hajókirándulásokra lehet jelentkezni, ezekről a helyszínen tájékozódhatnak a fiatalok. Balatonszemesen turnusonként 640, Velencén 140 szakmunkástanuló nyaralhat, mindkét helyen koedukált csoportokban. Nemcsak egyhetes beutalásra nyílik mód a Balaton mellett; Siófokon a közvetlen vízparti fekvésű SZOT- szakmunkásüdülőben 12 napos turnusokban pihenhetnek a fiatalok, csoportonként 300 fő. Az erdei sétákat és a kirándulásokat kedvelő fiatalokat a zempléni fenyvesek között fekvő» újhutai SZOT szakmunkástanuló-üdülő várja, ahova csoportonként 70 fiút és 40 leányt várnak. Korábban vadászkastély volt az az épület, amelyben elhelyezik őket.. A többágyas hálótermeken kívül a társalgóban színes tv, társasjátékok, a szabadban kisméretű futball-, röplabda-, tekepálya és pingpong nyújt szórakozást. A környéken erdei gyalogtúrákra van lehetőség, ezért a beutaltak ennek színfoltjaként. Meg aztán az angyalok is fölöttébb homályos képzetté váltak a praktikus csabai fejekben. Közben mocorog a városteremtés vágya: szobrokkal is tegyük lakályossá, színvonalassá ezt a települést. Osika születése elhatároztatott. Álljon a városközpontban az ominózus „sétálóutca” bevezetőjeként, díszítsen egy ivókutat (szökőkúthoz már egyszer nem volt szerencsénk!), emlékeztessen a múltra, az ár- tézi kutakra. A pályázati kiíráson csabai művész nem futott be, nyert egy fiatal szobrásznő. Nagyon fiatal volt: Osikának szárnyakat is álmodott. Szép az álom, más a valóság: a szárnyak lobogó sállá változtattak. A tekintélyes képzőművészeti zsűri ezt tudomásul vette, de Osika testtartása és arca maradt enyhe fomegfelelő öltözetet, tréningruhát, túracipőt vigyenek magukkal. Szerveznek egész napos autóbusz-kirándulást is Sárospatakra. Külföldön is üdülhetnek a szakmunkástanulók. A szakmai és tanulmányi versenyek legjobbjai a Berlin közelében lévő tóvidéken az NDK szakszervezeti központjának, az FDGB-nek ifjúsági táborában, Ferch- ben kéthetes jutalomüdülésben részesülnek. Itt tíz-ti- zenkét ország fiataljaival együtt tölthetik a tizennégy napot. Ugyancsak az NDK-ban, Brandenburgban, valamint a lengyei határszélen fekvő Guben városkában is üdülhetnek a fiatalok. Ezenkívül eljuthatnak a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába, Rigába is. A beutalókat a szakmai központok, a szakmunkás- tanulók létszámával arányosan kapták meg, s ezeket az alapszervezetek a tanulásban és a munkában legjobban kitűnt fiataloknak adják oda. B. J. kúan testi és értelmi fogyatékos; ehhez a modern és magas esztétika nevében ragaszkodtak. A városatyák kétségek között hányódtak, a magas esztétikummal felfegyverzett zsűri érezve az ingadozást, magabiztosan agitált. A szobor elkészült. Elhelyezése után még egyet igazítottak rajta: nem nézett a megadott irányba. Kikövezték a kutat, kellő késéssel kivonult a kertészet. Közben morgott a közvélemény. .. Aztán az ülőkén megjelent az első nyugdíjas, az első egymást faló kamasz szerelmespár. Folyni kezdett a viz a kútból, majd elromlott, aztán újra folyt. Osika bronzarca pati- násodott, hókon csapott po- fikája megszépült, vagy hozzászoktak. Fél lábával , tényleg lebegni kezdett Osika hazaérkezett. V. N. L. Az intézet alapítási éve 1980. A cél: a kultúra kutatása Magyarországon. Művelődést kutatni? A föld mélyében az olajat, a történelemben a tényeket, az emberi testben a betegségeket, a versben az értelmet, vagy zsebünkben egy húszast a hó végén, azt igen, azt lehet kutatni — gondolná az ember. No, de művelődést? Hiszen nem lehet olyan bonyolult folyamat a világ- egyetem mozgása, mint egy zenemű befogadásának, egy könyv megemésztésének, vagy egy film megértésének a folyamata. Mert ugyan ki mondhatja meg pontosan, hogy a tegnap esti tévéfilmből mi marad meg bennünk? És ami megmarad, miféle gondolattá válik — ha válik — holnapután? És befolyásolja-e az életünket, a cselekvésünket, a munkánkat? Mert hogy egy-egy műből alkalmasint több marad a fejünkben, mint ami amúgy is benne van, az bizonyos. És nemcsak azért, mert Hidy Péter, az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézetének az igazgatóhelyettese is ezt mondja, de a tény miatt is: a műveltebb munkás munkája termelékenyebb, a műveltebb embernek tökéletesebb az érdekérvényesítő és a kapcsolatteremtő képessége. Ám éppen azért, mert még a paradicsomi jólétet teremtő kőolajnál is fontosabb és hosszú távon értékesebb a kiművelt emberfő, különböző országok joggal kíváncsiak a kultúra elsajátításának folyamatára. Csak ennek tudatában hozhatnak ugyanis olyan törvényeket, alkothatnak olyan jogszabályokat, és adhatnak ki olyan rendeleteket, amelyek nem íróasztal melletti okoskodások, hanem tények alapján születnek. Ezért terjedt el mintegy másfél—két évtizeddel ezelőtt a kultúrakutatás az egész világon. Szerencsére ezen a kutatási területen a hazai eredmények is a legelső vonalba tartoznak, részben a Művelődéskutató Intézet jóvoltából, amely Vitányi Iván vezetésével végzi munkáját. Részben, mondom, mert efféle tevékenység folyik a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, a Társadalomtudományi Intézetben és például az egyetemeken is. — Miben különbözik a művelődéskutató intézet a többitől? — Minket nemcsak az foglalkoztat, hogy hányán nézik meg ezt vagy azt a tévéműsort, hányán és miért olvasnak egy bizonyos könyvet, kik mennek múzeumba, és mindezt az állampolgárok iskolai végzettsége hogyan befolyásolja — mondja Hidy Péter a Corvin téri épületben. — Persze az is, ha segít megvilágítani a művelődés folyamatát. A mi kérdéseink között effélék szerepelnek: hogyan áll össze egységes egésszé, az élet részévé, világképpé a tévé, a mozi, a színház és a többi élmény. Hogyan kerülnek kapcsolatba az emberek a kulturális értékekkel? Milyen az ország ama kétharmadának a kultúrája, akiket nem szoktunk a művelődök közé sorolni, mert nem látogatják a hivatalos kulturális intézményeket? Hogyan jellemezhetjük a különböző életkorú, nemű, társadalmi rétegű emberek műveltségét? — Miképpen lehet mindezt mérni? — Ugyanúgy, ahogy a társadalomtudományi kutatások során általában. Kérdőívekkel, beszélgetésekkel, megfigyelésekkel, és mindezek eredményeinek összegezésével. Van olyan kutatónk, aki szinte együtt él azzal a csoporttal, amelyiket meg akarja ismerni: például fiatalokkal. vagy egy. falu népével, egy háztömb lakóival. Különben hogyan írhatná le az alkohol kulturális szerepét, mint Ambrus Péter tette, vagy a szívósan továbbélő hagyományokat, mint Mátyus Aliz? — Melyek voltak az elmúlt hat év legeredményesebt^ku- tatásai? — A már említett néhány tárgyon kívül megvizsgáltuk például az ország kulturális intézményekkel való ellátását. Ez nemcsak a művelődési házak és a mozik ösz- szeírását jelentette, hanem a teljes infrastruktúra felmérését két megyében a kocsmától az útviszonyokon át a templomig, mert mindez a művelődés lehetőségeinek meghatározója. Külföldi intézetekkel összehangolt családkutatást végeztünk arról, hogyan befolyásolták a családokat a nagy történelmi váltások; milyen a családon belüli kultúraelsajátítás. Kérdéseinkre többek között lengyel, litván, görög, francia, olasz és kanadai kutatókkal közösen kerestük a válaszokat. — A kutatások eredményeit hasznosítja-e a kulturális irányítás? — Az intézetet a legtöbb esetben bevonják a művelődéspolitikai döntések előkészítésébe. De hogy a tanácsainkból, kutatási jelentéseinkből mennyit használnak fel, az változó. Biztatóbb, hogy felfedezéseink lassan bekerülnek az egyetemi tananyagba, és így leendő népművelők révén a gyakorlati életbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy receptet adunk a művelődés különböző bajainak elmulasztására. Mi legfeljebb diagnózissal szolgálhatunk, a terápií minden szakembernek a ' helyszínen kell megtalálnia. Tancsik Márt i
