Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

1986. július 7., hétfő

Csak a teljesítmény számít!

® Most már tudom, mi volt a fájdalom az arcán, és most már elkerülhetetlen az emlékezés. Mi is történt Tulipánokkal?

Beszélgetés a „török” Kerekes Attilával

%

Itt ül velem szemben Kerekes Attila, a Békéscsabai Előre Spartacus volt válogatott labdarúgója, Karcsún, majdnem soványan, kisimultán, kiegyensúlyozottan.

Sokféle kép él bennem róla. Például egy I!)ít2-es, amikor a spanyolországi labdarúgó világbajnokság kezdete előtt az utolsó hazai edzőtáborból rövid pihenőre hazatérve nyúzottan, enerváltan csak annyit mondott: „Nem tudom mi lesz velünk, de szinte mindenki elkészült az erejével”. Azután egy másik kép, közvetlenül a '82-es világbajnokság és az emlékezetes magyar—

belga meccs után. Meggyötörtén ült velem szemben, rám nézett, de biztosan Ceule- manst látta, aki azon a bizonyos magyar— belga meccsen 1—0-ás vezetésünknél vé- gigszáguldott a pályán, otthagyta előbb Csongrádit, azután őt. bár úgy tűnt, fennakad rajta, de bátortalanra sikerült a szerelés. Ceulemans beadott és Czernatinsky Mészáros kezét érintve belőtte a labdát a kapunkba. Tizennégy percnyire a boldogságtól, .összeomlott minden. Ö is. Pedig annak a VB-csapatnak legalább volt három pontja és 12—6-os — nem negatív! — gólaránya.

Szóval élnek bennem képek róla (így zárójelben' még egy olyan is, amikor évekkel ezelőtt az NB I-ből való kiesést az ő nyakába akarták varrni), de mind szomorúak. Ez a mostani azonban egészen más. Mintha mindenféle lelki tehertől megszabadult volna, és újra csak egy dolog létezne számára: a játék. A játék Törökországban, a Bursa- por labdarúgócsapatában (zöld-fehérben), ahová egy évvel ezelőtt szerződött. Mi minden történt vele, hogy él, hogy megy a játék, meddig marad, és ki tudja, még hány kérdés kínálkozik. A legkézenfekvőbb megoldást választjuk: meséljen kedve

szerint. Beszélgetésünket csak egy valami árnyékolja be. amire mindketten gondolunk, de erről majd később.

— Tavaly június 12-én utaztam ki Tülipán Mihály- lyal együtt, aki szintén a Bursaporhoz szerződött. Kellemes repülőút után szálltunk le a Márványtenger partján fekvő, több mint egymillió lakosú városban. Amikor kiszálltunk a gépből, meghökkentem. Egyenesben közvetítette a televízió az érkezésünket, bevezettek a várócsarnokba, ahol ugyancsak a tévé jelenlétében „aláírtuk” a szerződést, pontosabban eljátszot- tuk, hiszen a tévé kedvéért történt az egész. Kint volt vagy ötezer ember, szólt a zene, meleg szavakkal üdvözölt a klub elnöke. Szóval úgy fogadtak, mintha Maradona jött volna. Aztár) elvittek megmutatni a lakást. Ez egy új ötemeletes

épületben van, 120 négyzet- méteres. tágas, nagy nappalival, és még három szobával kompletten berendezve. Néztem, néztem, nem akartam hinni a szememnek, meg is kérdezték, miért vágok ilyen képet, ha nem tetszik, mutatnak másikat. Dehogy kell másik, ez jó lesz. Ez volt csütörtökön, vasárnap bemutató edzésen vettünk részt. A stadion a várostól 15 kilométerre van, és ötezer ember jött ki, hogy megnézzen bennünket. Az edzés után birkát vágtak a pálya szélén, és mohamedán szokás szerint a birka vérébe mártott ujjúkkal jelölték meg homlokukat. Utánuk csináltuk, tombolt a publikum. Azt hiszem, akkor fogadtak be bennünket.

® Itt egy kis szünetet tart, megkavarja a kávéját, üdítőt nem kért, hiába kínáltam, azt mondta, nem Jő a sok folyadék, hat kilót fogyott, ezt tartani kell.

— Napi két edzéssel, 40 fokos hőségben kezdődött a felkészülés. Szó. ami szó, kemény munka volt, mi még csak bírtuk, no, nem a meleget, hanem a munkát, de a törökök kevésbé. Hamar ki is adták Szarvas László vezető edző útját. Ekkor lettünk mi magyarok eggyel kevesebben. Jött egy török edző. Kiadós, kétórás edzéseket tartott, naponta többször is. Ö sem maradt sokáig. A tizenkilenc I. osztályú csapat közül ősszel a tizenhetedikek voltunk. Ekkor jött egy jugoszláv származású edző, őt elfogadták. Az eredmények azonban mégsem jöttek a bajnokságban. De jött máshol. Megnyertük ugyanis a

török kupát. így automatikusan bennmaradtunk az I. osztályban, és indulhatunk a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Három éjjel, három nap tartott az ünneplés, ilyen siker még nem volt a Bursapor életében. Nem győztünk beállni a fotósoknak, fényképeztek

mindenkit külön-külön, és azzal a 'játékostársával, akit választott.

® Most mintha fájdalom tükröződne az arcán. Rövid ideig csend ül közénk, azután

folytatja.

— Nem panaszkodhatok, nekem jól ment a játék, 36 mérkőzésből 35-öt játszottam. Ősszel az ötödik voltam a játékosranglistán, most a második. Csak a kapus előzött meg. Még Sedat. a csapatkapitány sem, pedig az nagy dolog. Törökországban ugyanis a csapatkapitány az isten. Csak ő rúghatja a szabadrúgásokat, az ő szava szent, az történik, amit ő akar. Szerencsére ez a Sedat nagyon jó futballista. és rendes ember is. Nekem jó a kapcsolatom vele, pedig ha úgy vesszük, vetélytársak vagyunk, ő is középhátvéd, de csak a válogatottban játszik ezen a poszton, a Bursaporban be- állós.

— Még annyit a török foci furcsaságairól, hogy a

( csapatjáték az enyhén szólva nem az erényük. Ötöstől ötösig képesek vezetni a labdát, le nem adják, csak elvenni lehet tőlük. Szegény Tulipán Misinek volt gondja miatta. Alig kapott labdát, ezért is rúgott viszonylag kevés gólt. Mégis nagyon szerették.

— A kupáért vívott döntőn játszottunk utoljára együtt. Aztán iúnii*s 9-én, hétfőn este rohantak értemé menjek, mert meghalt Tu^ lipán. Fel sem fogtam, kocsiba ültettek, és a Bursá- tól 30 kilométerre lévő tó partjára vittek. Akkor már a tragédia több áldozatát kiemelték a vízből. Őket is. Az történt, hogy Misiék török orvosbarátjukkal lementek a tóhoz. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy hajókázni kellene. Beszálltak egy rozoga bárkába, öten fértek volna el benne, és tizenegyen voltak. Már bent jártak jócskán, amikor egy széllökés jobb oldalra billentette a bárkát. Ösztönösen átszaladt mindenki a bal oldalra, és az újabb széllökés a bal oldalán túlterhelt hajót felborította. Nyolcán vízbe estek, köztük, Misi felesége és a két gyerek. Ő ösztönösen utánuk ugrott, meg sem fordulhatott szegény fejében, hogy nem tud úszni. Néhány kétségbeesett karcsapás után elmerült, a felesége és a nagyobbik gyerek után. A kisebbiket kimentették. ő azután velünk volt végig, mi hoztuk haza. Múlt pénteken temettük, őket Csepelen. Előbb azonban Bursá- ban a stadionban rendeztek gyászszertartást, 20 ezer ember állt néma csendben.

® Most gyorsan más témát kell keresni, mert erős férfiember ide, erős férfiember oda, küszködik a könnyeivel. Érthető, hiszen nem egyszerűen egy klubtársát vesztette el. Évekig együtt játszottak Békéscsabán, Mészöly Kálmán edzősége idején. Amikor kiszerződtek, egyikük Csabáról, másikuk Csepelről, örültek, hogy nem lesznek egyedül. Aztán mégis. De hát az élet megy tovább, ha még oly keserű is a pirula.

— Már csak Mészöly Kálmán maradt, de ő is távolabb került, Isztambultól Izmirbe szerződött. Nagyszerű segítőtársam ma is. A profivilágban nemigen számíthat az ember ilyen-olyan keresztapára, vagy valaki szimpátiájára. Itt egyetlen dolog számít: a teljesítmény. Ha jól játszom, szeretnek és megfizetnek, ha nem, kihagynak és elfelejtenek. Az ugye nyilvánvaló, hogy pénzért játszunk. Ami a fizetést illeti, ez három részből áll. Az első a szerződésben rögzített összeg. Az, hogy ez kinek mennyi, hétpecsétes titok. Fogalmam sincs.

i:nauKf-icj

mennyit kap a kapus vagy á kapitány. Nem is érdeklődünk ez iránt. Ennek a ■ szerződésben foglalt összegnek egy részét az aláíráskor megkapjuk, a többit meghatározott részletekben. Van továbbá havi fix, ami mindenkinél egységesen 100 dollár. Ezenkívül van a prémium, ami pontonként 5 ezer forintnak felel meg. Ha tehát egy hónapban négyszer győzünk, ami azért elég ritka, 40 ezer forintnak megfelelő török líra üti a markunkat. Ha nincs eredmény, nincs prémium, és az a havi 100 dollár nem túl sok. Hajtani kell tehát,, ezért is ilyen a díjazás. No, és a közönség sem viseli el, ha csapata gyengén játszik. Két dolgot imádnak a törökök. a focit és az ünneplést. Ha ez megvan, semmi sem drága.

— Furcsák egyébként itt a viszonyok, a nők dolgoz-* nak, a férfiak nem. A lakásom ablakából látom, amint reggelente gyülekeznek a nők, jön értük az autóbusz, és mennek munkába. A férfiak naphosszat ácsorognak, üldögélnek a cukrászdák, presszók előtt, kezükben az

elmaradhatatlan tiki-taki- val. A füzéren lévő aprócska golyókat hol az egyik, hol a másik oldalra billentik, és ezt naponta százezerszer megcsinálják. Szerintem nagyon unalmas lehet.

Itt kell abbahagyni, gondolom. nehogy ez a beszélgetés is unalmas legyen. Annyit azonban még elmond. hogy július 12-én utazik vissza. 15-én kezdődik az alapozás, jó meleg lesz megint. Még egy évig szól a szerződése, de az elnök, akié tulajdonképpen a csapat,. meg vagy két tucat textilgyár, már megpendítette, hogy szívesen látnák tovább is. Ez még a jövő zenéje, mondja, aztán befejezésül arra kér, fordítsuk meg a dolgot. Most én meséljék neki, mégpedig az Előréről, hogy megy nekik, milyen az utódja, mi lesz a következő idényben? És ekkor rádöbbenek, mennyivel könnyebb kérdezni. mint válaszolni.

Ugye megértik?

Seleszt Ferenc

Az utolsó közös kép; jobbról a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Tulipán Mihály

Mimdial zárt kapuk mögött

Részlet T. András Emil könyvéből O

ígéretünkhöz híven szemelvényeket adunk a már sikeresnek mondható mexikói labdarúgó világbajnokságról íródott könyvből. Lapunk mai számában kezdjük a’ sorozatot, s íme az első rész:

Jelentős vereség

Már az előírtak utáni pontkülönbségből jósolható volt,

hogy Magyarország női tornászválogatottja megszorítani sem tudja majd az NSZK legjobbjait. így történt, Vöhringenben a szabadon választott gyakorlatok bemutatását követően a hazaiak majdnem hétpontos, jelentős vereséget mértek Lukács József vezető edző csapatára. Az egyéni összetettben a nyugatnémet Isabella von Los- pichl diadalmaskodott 77,05

ponttal. A legjobb magyar, Ladányi Andrea 70,35 ponttal második helyezést szerzett.

A csapatverseny végeredménye: NSZK—Magyarország

278,00:371,80.

Totóeredmények

1. FC Liege—Nijmegren

1-1

X

2. Uerdingen—Standard L.

3-1

1

3. Górnik Z.—FF Malmö

1-0

1

4. Rosenberg—Videoton

2-2

X

5. Erfurt—FF Kalmar

1-0

1

6. Grasshoppers—Aarhus

4-1

1

7. Ü. Dózsa—Admira W.

2-0

1

8. Magdeburg—Bröndby

1-1

X

9. Siófok—Odense

0-2

2

10. Linzer ASK—L. Poznan

1-1

X

11. Göteborg—Vitkovíce

5-0

1

12. FTC—S. Graz

0-1

2

13. Saarbrücken—Orgryte

2-1

1

14. Düsseldorf—MTK-VM

3-3

X

»Mezey György szövetségi kapitányi megbízatását különösebb fölindulás nem kísérte. Természetesnek tűnt, hogy aki korábban elzárkózott a felkérés elől, mivel kevés időt töltött aktív edzőként az első osztályban, az később, már a válogatott mellett szerzett tapasztalataival a magyar sport egyik legnépszerűbb és egyben legtöbbet átkozott posztjára kerüljön. Mezey György a magyar szövetségi kapitányok között az egyik legtanultabb, a sportág elméleti kérdéseiben az egyik legjártasabb vezetőként kapta meg kinevezését, és senkinek sem voltak fenntartásai amiatt, hogy a BVSC-s éveket követően mindössze két esztendőt töltött az NB I egyik kispad- ján.

Az a két esztendő nem volt akármilyen. Mezey György a már teljesen darabjaira hullott Hungária körúti csapat mestere lett, és már az első percektől kezdve hozzálátott az általa ideálisnak vélt csapatjáték kialakításához, amely — anélkül, hogy mélyrehatóbb szakmai elemzésbe kezdenénk, merthogy ez nem is feladata e könyvnek — sajátos ötvözete volt a cantenacciónak és a hollandok által már korábban bemutatott mesteri letámadó játéknak. Az MTK első osztályú labdarúgócsapatának teljesítménye ugrásszerűen javult, a csapnivalóan Szín- vonalatlan bajnokságban némi üde színfoltot jelentett egy szervezett csapatjátékot játszó együttes jelenléte.

Csakhogy ehhez a szervezett csapatjátékhoz rengeteget kellett futni, következésképpen rengeteget és keményen edzeni.

Ahogy az már nemegyszer megtörtént, előbb a játékosok kezdték el „unni” a dolgot, nem sokkal később a vezetők is. Mezey György, hogy elképzeléseit megvalósíthassa, hogy első számú szakmai pozícióját ne kérdőjelezhessék meg, arra kényszerült, hogy „sebeket adjon”. Ezt egy lényegesen jobban vezetett, menedzselt gárda is nehezen viselte volna, az MTK-nál pedig egyáltalán nem viselték el.

Az ugrásszerű fejlődést követően a következő bajnoki szezonban, hogy a kiesést elkerüljék, feltehetően több mérkőzés megvételére rákényszerültek. Mindez persze nem bizonyítható, ráadásul nem is „feddésként" említem, hiszen a kék-fehérek mellett számos más együttes is ugyanezt tette, teszi. Valószínűtlennek tartom, hogy mondjuk az elmúlt tíz esztendőben játszott volna az első osztályban olyan együttes. amelyik valamilyen formában ne bundázoft volna...

Egyszóval kitört a soros MTK-váltság, és bár az ed- zőcsere során sűrűn hangoztatták, hogy Mezey György úgy megy el, mint akinek nem kell mennie, az MTK új szakvezetőt kapott. Mészöly Kálmánnak a válogatott élén meg nagyon is kellett egy olyan segítő, aki érti a játék

elméletét. Ráadásul Mezey ki is jelentette, hogy Mészöllyel szívesen dolgozik,

Mészöly Kálmánnak egy stratégiát szervezni képes ember kellett.

Mezey György parádés szervező.

Bár mindvégig tapintatosan az árnyékban maradt, ezzel együtt nyilvánvaló volt, hogy a szellemi munka dandárját ö végezte. Mészölynek viszont — aki mellesleg népszerű játékosból lett kapitány — a játékostapasztalata volt kézzelfoghatóbb, és így ügy tűnt, ideális párost alkothatnak.

A köztük lévő feszültségről — ha volt is — nem beszéltek, de azért az akkori válogatott építése, kialakítása. és végül spanyolországi szereplése messze elmaradt az ideálisnak nevez- hetőtől.

Nevezzük a szerző feledé- kenységének, hogy a sorrendiségen változtatok, a folytatást már az első világ- bajnoki selejtező mérkőzés előtti eseményekkel kezdem.

A bajnokságban elkezdődött már a Hónvéd-korszak, a sportág szövetségét új főtitkár irányította, a játékosként szintén nagyon népszerű Páncsics Miklós, . aki szorgos munkálkodása közben kerüli a látványos" öszszecsapásokat. A páratlan bundázási hullámot egy, csak részleteiben nyilvánosságra hozott, de így is éktelen botrányt kiváltó totócsalás teszi „változatosabbá”, és ebben érdekeltté váltak válogatott labdarúgók is. Tartós szóbeszéddé vált a főtitkár, Páncsics Miklós, az elnök, Szepesi György ellentéte is, melyben egy nagyvonalú, mindenre igent mondó és megértő vezető, Szepesi György és a költségvetést, valamint az OTSH utasításait betartani, betartatni akaró' azt szem előtt tartó vezető, Páncsics Miklós kerül ösz- szeütközésbe.

Közben Mezey csendben, szívósan dolgozik.

Nem csekély vehemenciával „szállt be” a bundaügyekbe, és megmenti — a büntetésektől — Nagy An- talékat. Üj játékosokat „talál ki” az általa megálmodott csapatjáték posztjaira, remek kapcsolatot alakít ki külföldön, többek között az Adidasszal, és többszörösére emelteti a játékosok prémiumát.

És kis híján lemond ...

A rajt előtti pillanatokban

Magyarország— Mexikó 0—2, a Népstadionban.«

(Folytatjuk)

BÉKÉS MEGYEI

Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 1X1. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 21-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 21-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál.

ISSN 0133—0055

Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk viasza.