Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

1986. július 5., szombat o Felnöttnevelök nyári akadémiája Békéscsabán Bajcsy-Zsilinszkyre és flchimra emlékeznek Megjeleni a Békési Élet 1986 3. szám Ahogyan telnek az évek, úgy nő a tekintélye, és erő­södik tartalmi színvonala az iskolai és munkahelyi íel- nőttnevelők nyári akadémiá­jának. A július 7-től 12-ig tartó, harmadik rendezvény- sorozat hagyományos színhe­lyén, a békéscsabai iskola- centrumban már a megnyitó ünnepség is színvonalas elő­adásokat ígér. A Békés Megyei Tanács el­nöke, Gyulavári Pál megnyi­tója után dr. Petrovszki Ist­ván, az MSZMP KB osztály- vezetője mond beszédet, s a program ismertetése után pedig dr. Köpeczi Béla mű­velődésügyi miniszter szól művelődéspolitikánk aktuális kérdéseiről. Ezt követően dr Soós Pál tanszékvezető egye­temi tanár tart előadást a művelődéspolitika és a fel­nőttoktatás kapcsolatáról, különös tekintettel a tömeg­kommunikáció szerepére és hatására. Délután folytatódik a munkaprogram, amelyen az iskolai és a munkahelyi élet demokratizmusát vitatják meg az akadémia résztvevői. A második napon a szak- szervezetek céljairól, törek­véseiről lesz szó, később pe­dig több érdekes előadás kö­zül lehet választani: így a hátrányos helyzetű tanulók problémáiról, a felnőttneve­lés és a szakszervezet össze­kapcsolódásáról, a videotech­nika alkalmazásáról, vala­mint a művészeti ízlés for­málásáról elhangzó előadá­sok közül. Ugyancsak izgalmasnak ígérkezik a kedd délutáni fórum, amelyen újságírók részvételével folytatnak esz­mecserét a sajtó szerepéről a tanulás, a tudás megszer­zésének presztízsnövelésében. Nehéz lenne e több napos, igen sokszínű program min­den részletéről tájékoztatást nyújtani e rövid írás kere­tében, hiszen az előadások többsége csak szűk szakmai réteget érint, de a kellemes szabadidős program, s az ígéretes tudományos, gya­korlati témákat napirendre tűző előadások és viták ga­ranciái a nyári akadémia tartalmas munkájának. (bse) Közművelődési és tudo­mányos folyóiratunk ez évi harmadik számában három tanulmány állít emléket a két neves közéleti személyi­ségnek: Bajcsy-Zsilinszky Endrének és Achim L. And­rásnak. Borsi József Bajcsy- Zsilinszky Endre gimnáziu­mi tanulóévei Békéscsabán írt dolgozata érdekes, eddig csak részben ismert anyag­gal és fotográfiákkal áll elő, Vida István pedig Bajcsy- Zsilinszky Endre és a Bihar megyei Független Kisgazda- párt megalakulása címmel ad közre tanulmányt. Achim L. Andrásra Fancsovits György tanulmánya, „A munkálkodó nép és a pa­rasztönállóság kérdése” em­lékezik. Bizonyára nemcsak a pe­dagógusokat érdekli Becsei József és Kincses László írá­sa, melyben Békés megyei véleményeket gyűjtenek ösz- sze a pedagógiai innováció kérdésköréből, megállapítva a leglényegesebbet, miszerint „társadalmunk mindennapi gyakorlata igazolja, hogy a megújuláshoz, fejlődéshez nem elegendő a gazdaság modernizálása. Egyéb szfé­rában — így a közoktatás területén is — fejlesztést gyorsító változások szüksé­gesek.” A folyóirat Művelődés-ro­vatában Zalai György teszi mérlegre a Békési Élet két évtizedét, Hentz Lajos pedig a mezőberényi közgyűjte­ményt mutatja be írásában. Érdekes olvasmány Szabó Ferenc írása, melyben a mezőtúri helytörténetírásról ad tudósítást, hasonlóan Ta­kács János és Kőszegfalvi György munkája, „A telepü­lések közötti munkamegosz­tás új lehetőségei”. A Tények, dokumentumok, emlékek a Békési Élet egyik legszínvonalasabb rovata. Az új számban Krupa András* ír a mai békéscsabai lako­dalomról, Petővári Ágnes pedig a hetvenöt éves Püski Sándor életútját mutatja be Békéstől New Yorkig. Holp József újabb adatokat közöl az endrődi csendőrsortűzről fényképekkel gazdagítva. A Szemle rovat tíz új könyvet recenzál, jó tájékoz­tatást nyújtva az érdeklődő olvasóknak. A folyóirat 1986/3. számát ezúttal is a Hírek és a Bibliográfia zár­ja. (s—n) Meghosszabbított ügyfélfogadás a tanácsoknál ü SZOT-üdülök kézikönyve A Békés Megyei Tanács elnökének utasítása szerint a megyei tanácsnál, a megyei szakigazgatási intézményeknél, valamennyi városi, városi jogú nagyközségi és nagyközségi tanácsnál 1986. július 1-től, illetve az első hétfőtől a mun­karend a következő: 1. A munkaidő hétfőn 8 órától 18 óráig, keddtől péntekig 8 órától 16 óráig tart. Z. A szerv vezetője meghatározott munkakörökben, illetve különösen indokolt egyedi esetekben — a szakszervezet helyi szervével egyetértésben — az 1. ponttól eltérő munkaidő-beosztást is előírhat. 3. A lakosság ügyeinek intézésére fordított időt csökken­teni nem lehet. Az ügyfélfogadási időt az 1. pontban meghatározott munkarend alapján felül kell vizsgálni, és a lakosság Igényeinek figyelembevételével újra kell szabályozni. Az így megállapított ügyfélfogadási rend a munkarendtől eltérhet, azonban hétfőn valamennyi érintett szervnél 8 órától 18 óráig ügyfélfogadást kell tartani. a nemzetiségi lakosság helyzete Gyulán Gyula több nemzetiségű vá­ros. A magyarok mellett év­századok óta élnek itt ro­mánok és németek. A lakos­ság ma is használja az egyes városrészek hajdani elneve­zéseit: Magyarváros, Német­város, Románváros. A város vezető testületéi időről időre értékelik, átte­kintik a Gyulán élő nemzeti­ségi lakosság helyzetét. Leg­utóbb a Hazafias Népfront városi elnöksége foglalkozott ezzel a kérdéssel. * * * A nemzetiségi lakosság kö­rülményeiről, törekvéseiről, lehetőségeiről és életéről dr. Szigeti Zoltán, a városi ta­nács általános elnökhelyette­se tartott vitaindítót. Egye­bek mellett az alábbiakat mondta: — Gyulán a lakosság mint­egy 16—20 százaléka nemze­tiségi, román, német vagy szlovák anyanyelvű. Élet- és munkakörülményeik, jöve­delmi viszonyaik megegyez­nek a magyarokéval. A tár­sadalmi-politikai közéletben aktívan részt vesznek. Nemzetiségpolitikai felada­taink megvalósításában az oktatás alapvető fontosságú. A nemzetiségi oktatás egyfe­lől jogos nemzetiségi igényt elégít ki, másrészt biztosítja a nyelv művelését. A két­nyelvűség össztársadalmi ér­dekünk, hiszen fontos szere­pe van a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatainkban. Gyulán három óvodában fo­lyik nemzetiségi nyelvokta­tás. Ezen kívül a TIT váro­si szervezete évente tíz né­met nyelvű tanfolyamot indít a legkisebbeknek. A román tanítási nyelvű általános is­kola és gimnázium jó tárgyi és személyi feltételek között működik, örvendetes, hogy emelkedik az iskola tanulói­nak a száma, ami jelzi, hogy egyre szélesebb bázisa van a városban. A gimnáziumi ta­nulók létszáma a hazai nem­zetiségi gimnáziumok között a legmagasabb. Az oktatás színvonalára jellemző, hogy emelkedik a továbbtanulók száma, a jelentkezők mint­egy 80 százalékát veszik fel a felsőfokú .tanintézetekbe. Az iskola tudatosan vállalja a magyarországi román folk­lór megőrzését, a hagyomá­nyok ápolását, közkinccsé té­telét. Irodalmi színpaduk, tánccsoportjuk, ifjúsági kó­rusuk rendszeresen szerepel a rádió és tv román nyelvű adásaiban, színvonalas pro­dukciókkal lép fel a külön­böző fesztiválokon. A német nemzetiségi nyelv oktatása a III. számú általá­nos iskolában, évfolyamon­ként egy tanulócsoportban folyik. Az iskola német nyel­vet tanuló növendékei évente kulturális előadásokon mu­tatják be dalaikat, táncaikat és játékaikat. A város közművelődési in­tézményhálózata módszere­sen törekszik a nemzetiségi lakosság igényeinek is meg­felelni. A Mogyoróssy könyv­tár német báziskönyvtári feladatokat is ellát megyénk­ben. Mintegy ezer német nyelvű könyvvel várják az olvasókat. Az új román isko­lában jó lehetőség nyílt a ro­már bázis- és fiókkönyvtár, .Napvilágot látott egy hasznos kiadvány: a nyara­lási főszezon kezdetére a Népszava Kiadó újból meg­jelentette a SZOT-üdülők Kézikönyvét. Az 1984. évi előző kiadás gyorsan elfo­gyott. A kiadvány három részre tagolódik. Az általános rész­ben olvashatunk a kedvez­ményes üdültetés tudnivalói­ról, amelyek nemcsak a SZOT-üdülők vendégeire, ha­nem a vállalati pihenőházak beutaltjaira is vonatkoznak. A következő, hosszabb rész­ben a könyv tájegységenként bemutatja az üdülőhelyeket, ismerteti azok történelmi. illetve az iskolai könyvtár összevonására. Módszertani segítséget nyújtanak 15 ro­mán községben működő könyvtárnak, biztosítják a lakosság olvasmányforrását, ellátják szakirodalommal a pedagógusokat és tanulókat. Támogatják a kulturális ren­dezvényeket, irodalomórákat, író-olvasó találkozókat szer­veznek. Az elmúlt időszak­ban több mint kétszeresére nőtt olvasóink száma. A ro­már klub folyamatosan mű­ködik. Összejöveteleiket az iskolában tartják. A város­ban német klub is szervező­dött. Nyelvgyakorló foglalko­zásokat évente tíz alkalom­mal szerveznek. Az évenként megrendezett, hagyományos román és sváb bálák is a nemzetiségi lakos­ság összetartozását fejezik ki. * * * A tanácselnök-helyettes végül elmondta, hogy a Ma­gyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége ismét — 1983 után — azzal a kér­déssel fordult a városi tanács vezetőihez, hogy a közintéz­ményeket lássák el kétnyel­vű táblákkal és a helység­névtáblák is legyenek két- nyelvűek. Kérte az elnöksé­get, hogy mondják el véle­ményüket az elhangzottakról és a felvetésről is. A hozzászólók egyetértet­tek azzal, hogy a nemzetiségi lakosság életkörülményei va­lóban megegyeznek a ma­gyarokéval. A városban nem tesznek különbséget nemze­tiségi hovatartozás szerint az egyes emberek között. Ezt a választások tapasztalatai is földrajzi, művészettörténeti nevezetességeit. Az üdülőhe­lyeken felsorolja valamennyi ott működő pihenőház lénye­ges adatait, elhelyezési, ét­keztetési, vendéglátási körül­ményeit, majd kitér a spor­tolási, turisztikai és kirán­dulási lehetőségekre is. A harmadik rész segít el­igazodni a gyermeküdülte­tés, a szakmunkástanuló-hef- utalás, a külföldi turista- és hajóüdültetés, valamint a SZOT Szociálturlsztikai Iror da által szervezett országonr kénti külföldi utak tudnivaf- lói között. . ______li í b izonyítják. Amikor a jelöl­tekről volt szó, kizárólag az egyes emberek munkahelyi és közösségi munkájáról esett szó. Ebben a nemzetisé­gi lakosság elöl jár, hiszen a különböző választott testüle­tekbe létszámuknál nagyobb arányban kerültek be. A kétnyelvű intézmény­névtáblák bevezetésével egyetértettek az elnökségi tagok, a kétnyelvű helység­névtáblákkal viszont nem. A kétnyelvű helységnévtáblát formálisnak tartanák, mert Gyulának nincs sem román, sem német önálló neve. Azt is támogatnák, ha mondjuk egy román, vagy német nem­zetiségű cipész, kereskedő,- vagy iparos cégtábláját két­nyelvű felirattal látná el, vagy a Román-, vagy Német­város utcáiban román, illet­ve német nyelvű utcanév­táblák lennének. * * * Az elnökségi ülés hangula­tát, törekvéseit azt hiszem, hogy legjobban dr. ökrös István hozzászólása tükrözi. A következőket mondta: — Nekünk gyulaiaknak nemzetiségi hovatartozástól függetlenül fel kell lépnünk az asszimiláció ellen. Három évszázada élnek a városban magyarok, románok és né­metek, meghatározva ezzel a település hangulatát, hagyo­mányait, kultúráját. Nem egy olyan ismerősöm van, aki a háború utáni kitelepí­téskor költözött el a város­ból, de azóta is visszajár, és gyulainak vallja magát. A történelem bebizonyította, hogy a nemzetiségi lakosság csak gazdagította, gyarapítot­ta a várost. Vigyáznunk kell etre az értékünkre. Lovász Sándor Szövetkezés — együttműködés M i ad értelmet, célt a szövetkezésnek? A szö­vetkezeti tagság anya­gi, erkölcsi, társadalmi gya­rapodásának elősegítése. Lehet, és szükséges is eny- nyire leegyszerűsítve megfo­galmazni, emberközelségben kifejezni a boldogulás áhí­tatától átszőtt felemelkedési gondolatot, melyet hazánk­ban ugyanúgy, mint a világ­ban, emberek milliói hor­doznak mindennapos tettük­ben, magatartásukban. A szövetkezetekről beszélünk, őket köszöntjük július első vasárnapján, a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmá­val. Hallatlan nagy erőket tö­mörít soraiba ez a mozga­lom. Tavaly még 500 milliós tagságról nyilatkozott az SZNSZ elnöke, s ma már 650 milliós szövetkezőt tarta­nak nyilván világunk orszá­gaiban. A szövetkezetek va­lamilyen formában az embe­riség felével kerülnek kap­csolatba nap mint nap, te­hát óriási hatással vannak, lehetnek környezetükre. A fejlődés dinamikája a korábbi évekhez képest fel­gyorsult, megtöbbszöröződött, így újra és újra egyre na­gyobb teret hódít a világban a szövetkezés gondolata, gyakorlata. Hozta ezt a fe­szítő gazdasági kényszer a monopóliumokkal, konszer­nekkel szemben álló kisem­berek élni akarása, egzisz­tenciájuk féltése, megőrzése, a fejlődéssel való lépéstartás biztosítása. Mindez a szövet­kezeti formában lehetséges a világban, de idehaza sincs ez másként. Bár a szövetke­zés a szocializmus keretei között hivatalos rangra emelkedett. Ezt pártkong­resszusi dokumentumok dek­larálják, kormányprogramok pedig úgy említenek, hogy a gazdasági élet szerves részei, így az állami vállalatokkal azonos megítélésben részesül­nek. Mégis, gyakran a fej­lődés központi visszafogása, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeinek javu­lása ellen irányuló, fékező intézkedések tarkítják a vi­dék társadalmi felemelkedé­sének útját. Pedig igencsak szükséges lenne a vidéknek, hogy végre túlnőjön a törté­nelem során téves gazdasági és politikai megítélésből mesterségesen táplált és lét­rehozott társadalmi egyen­lőtlenségen. S ha ennek megszüntetéséből a vidék egyetlen szervezett gazdasá­ga kínálja a megoldási lehe­tőséget, akkor ebbéli gond­jaink leküzdésében a szövet­kezeti formában lévő lehető­ségekre a párt politikájának megvalósítása során jobban kell építeni! A mozgalom, az ország gazdaságáért lelkesen dolgo­zó három szövetkezeti ágazat teljesítményével szolgált rá erre a bizalomra. Ezt a tel- jesíményt egyaránt vizsgál­hatjuk rövid és hosszú tá­von. Ha messzebb nézünk, láthatjuk — hadd hivatkoz­zam a legfrissebb tapasztala­tokra —, Békésszentandrá- son a 30 évvel ezelőtti idők­ben a kisgazdaságok hektá­ronként alig termeltek 400— 600 kiló búzát. A Zalka és a Tessedik Tsz ezt a hozamot szerényen számolva is meg­tízszerezte! Lehet, hogy más­hol a szövetkezet nem ért el ilyen dinamikus növekedést a terméseredmények, vagyis a munka hatékonyságának gyarapításában, de ott, azok­ban a szövetkezetekben is dicsérendő az a megmásít- hatalan hozamnövekedés, amely révén a búza- és a kukoricaterméssel a világ országainak" élvonalába emelték a magyar gazdasá­got. Ugyanez mondható el a hústermelési teljesítményre is. De menjünk tovább. A la­kosság ellátása napi és köz­szükségleti cikkekkel a na­gyobb városokban állami eszközökből létrehozott és fenntartott üzletekben oldó­dik meg. Vidéken a terme­lő, a nemzeti jövedelmet gyarapító apró falvakban, nagyobb községekben, sőt még a városok egy részében is csak akkor jut hozzá a la­kosság ezekhez a cikkekhez, ha saját erejéből szövetkeze­tei hoz létre, vagy a már működő szövetkezetekhez tagként csatlakozik, vagy an­nak részjegyét vásárolja, célrészjegyet írat, vagy ép­pen tagi kölcsönt nyújt. Bé­kés megye kiskereskedelmi forgalmának felét a szövet­kezetek szervezik, bonyolít­ják le. Az ipari szövetkezetek a vidéki foglalkoztatás csak­nem egyetlen bázisai. Békés megye egyetlen nagy ipari vállalata 20 ezer dolgozóval, évi 5 milliárd feletti terme­lési értékkel, s olyan teljesít­ménymutatókkal, melyek az állami iparénál ^jobbak. De egy nagyon lényeges terüle­ten, a tagok anyagi gyarapo­dásának elősegítésében mindhárom szövetkezeti ága­zat a környező megyékhez és az ország átlagához ké­pest elmaradásban van. Vagyis, attól a hátránytól, amely ilyen tekintetben jel­lemezte a megyét az elmúlt években, a teljesítő képesség alapos növelése ellenére sem sikerült a szövetkezeteknek megszabadulniuk. Sőt, jól teljesítő szövetkezetekben a hátrányos helyzet tovább mélyült. Békés megye szö­vetkezetei méltatlanok az ilyen bánásmódra. Félő, hogy az állami iparénál nagyobb hatékonysággal dolgozó ipa­ri szövetkezetekből a munka­erő a jobban fizető, kisebb hatékonyságú üzemekbe ván­dorol. De az is megtörténhet — hiszen ennek számos jelét már »újra látjuk —, hogy a kisebb településeken működő tsz-ek a falusi lakosság fog­lalkoztatásából nem tudnak olyan részt vállalni, mint ko­rábban. Így az elvándorlás fokozódik, a megye, a szö­vetkezeti erőfeszítések elle­nére nem tudja megállítani a létszámcsökkenés folyamatát. Nehezítik a szövetkezet­szervezésű intézmények mű­ködését azok a nem szövet­kezeti szervek is, melyek különböző előírásokkal gá­tolják a működés szövetke­zeti jellegének megőrzését, tiszteletben tartását, az egyenlő partneri elv érvé­nyesülését. Az utóbbi időben még mindig előfordult, hogy a szövetkezetekről, a szövet­kezetek, illetve érdekképvi­seletük meghallgatása nél­kül hoztak döntéseket, vagy az érdekképviseleti szerveket nem vonták be a megye szö­vetkezeti társadalmát is érintő feladatok megbeszélé­sébe. Mindezek szöges ellen­tétben állnak a szövetkeze­tek létének magas szintű megítélésével, a munkájuk­hoz nyújtandó politikai, anyagi, erkölcsi támogatás­sal. a szövetkezetek és más szervezetek jó együttműkö­désének elősegítésével. Az erdő fákból áll össze, mégis néha olyasmiről beszélnek a szövetkezetek, hogy a társa­dalmi élet bizonyos szintjein dolgozók pontosan a fától nem látják az erdőt. D szövetkezetek élő, köz- megegyezésen alapuló társadalmi szervezetek, melyeket kifejezett cél, vagy célok elérésére hoztak létre emberek, embercsoportok. A mi világunkban kitűzött szö­vetkezeti célok egybeesnek a társadalom előtt álló felada­tokkal, a szocializmus építé­sével. Talán éppen ezért igé­nyel az élet minden terüle­téről több figyelmességet, tö­rődést az önerőből építkező szövetkezeti forma, hogy jel­legét megőrizve, társadalmi céljaink elérésére hatéko­nyan mozgósíthassa a társa­dalom nagyobbik felét. Dnpsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents