Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
a 1986. július 5., szombat Kutatóportrék Hz elméleti bakteriológus: Pintér Miklós Mottó: A kutatás olyan, mint egy kínnal, szenvedéllyel és reményekkel teli, hosszú jegyesség, amelyből nem biztos, hogy akár évek, évtizedek múltán is házasság lesz... Békés megye nem bővelkedik kutatóintézetekben. Éppen ezért fontos számon tartanunk és megbecsülnünk mindazokat, akik magányosan, vagy egy-egy szellemi műhely tagjaként sosem mérlegelhető áldozatot hoznak tudományáguk előbbrejutásáért. Sorozatunkban e kutatók életét, szenvedélyeit, munkáját kívánjuk bemutatni, az embert, aki vállalkozott arra, hogy életét a tudomány szolgálatába állítsa. A gyulai, megyei kórház laboratóriumának vezetője dr. Pintér Miklós. Éppen — leírni is sok! — harminc esztendeje. Most, a kórház igazgatóhelyettese is egyben. S ugyancsak bajban lennék, ha fel kellene sorolnom társadalmi megbízatásait. Mindemelett pedig nemzetközi sikereket ért el az elméleti bakteriológiában. Kandidátus, címzetes egyetemi tanár. S hogy miért mégis az általa kialakított, és európai szintre emelt laboratóriumra büszke, azt mondja el ő maga. Előtte azonban rövid életrajz következik. Iz idő is kedvezett — A Dunántúlon születtem, s ez a kötődésem ma is megmaradt, bár ötéves koromban családunk Szegedre került. Végig jó' iskoláim voltak, közöttük a piarista gimnázium. Amikor leérettségiztem — mert akkor még csak így ment —, beiratkoztam az orvosi egyetemre. Hogy miért oda? Mert az irodalmat és a művészeteket akkor is és most is szerettem, de ezt meg akartam tartani magánügynek. Viszont a rendszeres gondolkodásra Kedves Olvasó! Kérem — amennyiben érdekli e2 a téma —, hogy ön is lapozzon föl néhány Békés megyei ismertetőt, útikalauzt. Legyen az a f,boldog békeidőkből”, vagy éppen az e század harmincas éveiből, vagy éppen az elmúlt évti- zedekből-évekből származó: valamennyiben benne kell lennie az Élővíz-csatorna rajzának, fényképfelvételének. Némi eltúlzott lokálpatriotizmussal azt is mondhatnék, hogy ahogyan a Szajna Párizsra, a Tevere Rómára, a Néva Leningrádra, úgy jellemző ez a kicsiny víz Gyulára, Békéscsabára és Békésre. .. Kevesen tudják, hogy a maga nemében Európában is szinte egyedülálló — mármint vízügyi szempontból — ez a részben a múlt században ásott, részben természetes folyását emberi munkával átalakított víz. A térképek szerint Élővíz-csatorna a neve; Csabán mindenki Körösnek hívja, nem kevés malíciával Szajnának is nevezik. Okkal, joggal; egy hellyel-közzel folyó víz még ma is fontos, legalább érzel- mileg-hangulatilag elsődleges. Érzelmileg a lakóhelyhez kötődésben meghatározó módon alapvető. S melyik településnek nincs ilyen, az persze féltékeny. Békésben is, másutt is... * * * A közelmúltban — mint arról lapunk hasábjain is hírt adtunk — úgynevezett rövidfilm készült erről a csatornáról. Múltjáról, életéről: jövőiének lehetőségeiről is. De maradva a mi lapunknál: az elmúlt hónapokban, években nem kevés hír. részletező és oknyomozó cikk jelent meg a bizony mind inkább sanvarú sorsot húzott csatornáról. Persze, mindezekről a való hajlam arra késztetett, hogy valamilyen természet- tudományos pályát válaszszák. Nos, 1949-ben elvégeztem az egyetemet, bár mindig ideggyógyász szerettem volna lenni, de a klinikán nem volt hely, hát elmentem Ivanovics György, a kétszeres Kossuth-díjas professzor mellé a mikrobiológiai intézetbe. Ott ivódott belém az igényes kutatómunka szelleme. Nyolc évet töltöttem ott, megszerettem az oktató munkát, amit azóta is egyfolytában végzek. De, mert szerettem volna önálló lenni, hát az akkori gyulai kórházigazgató hívására, 1956 februárjában ide jöttem. Nagyon egyszerű körülmények között kellett akkor a laboratóriumi munkát végezni. Ha jól számolom, húsz év, és energiám jelentős része ment arra, hogy itt egy európai szintű laboratórium jöjjön létre. Ehhez az idő is kedvezett, hiszen ez a szakma az elmúlt húsz-huszonöt évben indult fejlődésnek. Megszületett tehát a szakmailag is elismert laboratórium. S hogy mi a titka? Minden szót hangsúlyozva, így fogalmazza meg Pintér Miklós: „Engem mindenben „főszereplő” vajmi keveset tehet. Vízügytörténeti szempontból ugyan egyedülálló, műemléki szempontból védelemre szoruló ún. tűsgátjai vannak, amelyeket ott, Békéscsaba közigazgatási határain belül még azok a nálunknál „fejlettebb” külföldiek is szívesen megtekintenek. .. Aki partján, közelében él, lakik, dolgozik, annak nem kell tovább ragozni a dolgokat. Sok tízezren tudjuk, érezzük, hogy a csatorna már régen nem szolgál (hat) rá az „Élővíz” előnévre. Persze aprónak tűnő, mégis fontos eltérések azért vannak attól függően, hogy a gyulai kiágazáshoz képest milyen messze lakik a véleményt nyilvánító. Minél távolabb megyünk ettől a potettól, annál szélsőségesebbek a megállapítások, annál Ahol még szép is, tiszta is a „csatorna”: kép a gyulai szakaszról Fotó: Szóké Margit a minőség eszménye tartotta hatása alatt. A hangsúly azon volt, hogy amit csinálunk, az kifogástalan legyen. Engem a minőségi ember, a minőségi termék, a minőségi kultúra vonz. E felfogásom kialakulásában volt egy életre szóló példaképem, Németh László, akinek műveit ifjúkorom óta olvasom, s akit a magyar szellemtörténet egyik legnagyobb alakjának tartok. Ezt a szellemiséget az ember át tudja ültetni a mindennapi munkájába is. I titok nyitja — Németh László orvos „is" volt. S mintha régebben több széles látókörű, műveltségű, igazi nagy egyéniség lett volna az önök szakmájában. — Másról nem beszélek. De az én érdeklődésem ma is legalább olyan irányú a képzőművészet, a zene iránt, mint a szakmám iránt. Amióta Gyulán vagyok, minden hangversenyen ott voltam, mert hiszem, hogy az élő muzsikálást nem lehet mással helyettesíteni. Igaz, magam is zongoráztam, énekeltem. Vonzódásomat a zenéhez a családi házból hoztam. Mikor áttérik a szakmai kérdésekre, láthatóan vívódik a professzor. Mit és mennyit, amit a kérdező, és a majdani olvasó megérthet élete, szenvedélye munkájából. Fegyelmezett, finom arcvonásain először veszem észre a tétovázás jeleit. — Szegeden vírüskutatás- sal foglalkoztam, itt viszont a bakteriológiai munkára volt lehetőség. Elsősorban elméleti bakteriológiai munkát több az indulat. Joggal: reflexiók híján... A film készítői alapos munkát végeztek, sok órás anyagot rögzítettek a fényérzékeny szalagra. Legfeljebb félórás film lesz belőle, amelyet majd — a tervek szerint — úgy november— december táján élvezhet az a mozikban, aki az úgynevezett kísérőműsorra is kíváncsi. S a filmforgatás „kíséreteként” öt-hat órás hang- felvétel is készült. Ebből állítják majd össze a vágóasztalon azt a néhány percnyit (!), amely a film kísérőszövegének részét alkotja. Ezek úgynevezett lakossági vélemények. Járókelők és szándékosan megkeresett tisztviselők, a témában jártas szakemberek mondták hangszalagra gondolataikat. Nehéz visszaadni — no, nem a szavakat, még a lényegét, a hangulatát sem! „Pír lepi el az arcomat, ha valaki mondjuk Budapesten megkérdezi, hogy hol lakom. Mert amikor kijelentem, hogy Békésen, a kérdező biztosan legyint, elhúzza a száját. Megkérdezi, hogy »a kanálisnál?«, és én akkor szégyenkezem, de nem magam miatt. Tudom, én is és mindenki itt Békésen, hogy ez a szennyvíz nem miattunk van. Hogy elhibázott gazdasági döntések eredményeképpen alakult eképpen a helyzet. Hogy még ezek után is lehetett volna változtatni a dolgokon.. Hogy ma is igazi »élővíz« lehetne ez a csatorna, ha azok a bizonyos illetékesek ráfigyeltek volna. Értse meg, szégyenkezem miatta. Nem merem elhívni nyaralni a fiamékat, az unokámat, mert ez a bűz rosszabb, ártalmasabb. mint ami a pesti Nagykörúton van. Mi, az itt élők tehetetlenek vagyunk. S 1 N/ f ' ... % ;ip 1 ____ I f olytattam. 1967-ben, az országban elsőnek itt, de Európában is csak néhány helyen folyt számítógépes elemzése a baktériumoknak. A cél az volt, hogy mit lehet megtudni a speciális, alig ismert baktériumok rendszerezéséről és tulajdonságairól. E témából, a numerikus taxonómiából, kandidáltam 1969-ben. (E dolgozat következtetései megtalálhatók a bakteriológusok „bibliájában”.) Aztán 1981-ben a SOTE egyetemi tanár címet adományozott munkásságomért. Az Orvostovábbképző Intézetben rendszeresen tartok előadást. Emellett tagja vagyok a Laboratóriumdiagnosztikai Társaságnak, a Magyar Mikrobiológiai Társaságnak. Engem és munkatársaimat általában országos jelentőségű feladatokkal bíznak meg szakterületünkön, a mikrobiológiai diagnosztikában. — Sokirányú elfoglaltsága van. Igazgatóhelyettese a kórháznak, beszélgetésünk közben is folyton cseng a telefon, laborvezető, tudományos ülések előadója és résztvevője, oktat, és más kórházak laboratóriumait ellenőrzi. Tizenöt éve megyei tanácstag, tizenhárom éve a megyei tanács egészségügyi bizottságának elnöke. Hogyan győzi energiával? — A gondolkodás rendszeressége és a rendcsinálás a gondolatok között — ez a titok nyitja. Nos, és az olvaami a legbosszantóbb, hogy mások hanyagsága miatt vagyunk kénytelenek szenvedni; mi több: szégyenkezni.” Az így összefoglalt gondolatok legalább annyira sűrű- ek, mint maga a csatorna Békés városának területén. Ugye, kedves Olvasó, ön is tanult a lidércfény létrejöttének okairól az általános iskolában? Ha .van mersze hozzá, most Békésen kipróbálhatja. A víznek nevezett folyadékból állandóan bugyborékol a metán, amely ugye éghető gáz... De ez még a kisebb hiba. A nagyobb, hogy mással aligha összehasonlítható bűzt áraszt. És a csatorna partján ott magasodik a Karacs Teréz lakótelep, több iskola és közintézmény, köztük egészségügyi is... * * * Jól hangzó fogás lenne most számon kérni, hogy az elmúlt években, évtizedekben mit is tettek a „csatorna” élővé visszaváltoztatá- sáért az illetékesek. Az esetleges jogi mizéria azonban mit sem változtatna a helyzeten. Ami a jövőt illeti, csak egyféleképpen képzelhető el. Ügy, hogy egyrészt megszüntetik a partján fekvő városokból a — zömében lakosságinak nevezett — szennyvíz beömlését, másrészt mi, valamennyien becsüljük annyira magunkat, hogy sem állati hullát (!), sem maradék növényvédő szert, sem elhasznált fémalkatrészt, sem „egyszerű” műanyag zsákba gyűjtött szemetet nem hordunk a csatorná-. ba. E sorok írója szerint a jelkép mindenképpen egy, a csatornába torkolló • kifolyó sorsa. Békéscsabán, a Felső Körös soron található, amely a Békés Megyei Tanács székházának vonalában üríti szennyét a megyeszékhelyi szoborsétányt övező folyószakaszba. Ha ez megszűnik, akkor talán példaként szolgálna ... sattság, a tájékozottság, a nyelvtudás. Tudni kell mit, hol kell keresni. Szeretem a rendet Míg kihívják szerényen berendezett dolgozószobájából a professzort, belelapozok néhány vaskos könyvbe. A Systematic Bacteriology első kötetében gyorsan felfedezem a nevét. Aztán más külföldi kiadványokban is. Mikor visszatér az egyetemi oktatásra, az utánpótlás nevelésére terelem a szót. — Az egyetemek feladata az lenne, hogy jó elméleti és gyakorlati szakembereket neveljenek. Ha általánosságban fogalmazok is igaz, hogy egyes helyeken meghatározó az adott szakma osztályvezető főorvosának a képzettsége, hozzáállása az utánpótlás neveléséhez. És ehhez még állandó önképzés, tanulás kell. A gazdasági nehézségek ellenére hozzá lehet férni a legfontosabb szakmai folyóiratokhoz. Viszont hátrányos tény, hogy innen vidékről nagyon nehéz kijutni a külföldi tudományos kongresz- szusokra. Ez — tapasztalatból tudom — elkedvetlenítő tényező. — Politizáló alkatnak mondják... — Azt hiszem, jogosan. Hiszen azonosulni tudok ennek a népnek, nemzetnek a sorsával, törekvéseivel. A magyar politikának, kultúrának kiemelkedő gondolkodói vannak. Most olvastam például Széchenyi Hitel-jét, tanítani kellene. De itt van Eötvös vagy Bibó István ... Tehát példaképekben nincs hiány. Szeretem a rendet. A fejekben, az utcán, a kultúrában. De ebben még bőven van mit tenni.. . — Mit tart a legnagyobb sikerének? — Azt, hogy a laboratóriumba olyan embereket sikerült összegyűjtenem, mint akik itt dolgoznak. Minden eredményünk kollektív erőfeszítés gyümölcse. Remélem, hogy még néhány évig hasonló szellemben tudunk együtt dolgozni. B. Sajti Emese Könnyű most a környezetés természetvédelem 'érdekeinek biztosítását szolgáló törvény paragrafusaival példálózni. Hasonlóképpen azzal is, hogy alaptörvényünk szerint minden állampolgárnak biztosítani kell az egészséges környezetet. A békésiek esetében (például akik a csatorna partján kaptak- vettek lakást, alakítottak ki otthont) egyáltalán nincsen így. Ahogyan nekik is, úgy e tények krónikásának, az említett kisfilm készítőinek is meggyőződése, hogy mindez átmeneti állapot. Ha másért nem, hát azért, mivel a megye környezet- és természet- védelmi szempontból mintamegyévé, körzetté szeretne válni. Ügy érezzük, hogy ennek alfája és ómegája az Élővíz-csatorna sorsa. Ahogyan a londoni Temzébe visszatértek azok a bizonyos halak, úgy — remélhetően — hamarosan újra aggodalom nélkül fürödhetünk. vizéből a közegészségügyi szervezet tilalma nélkül veteményest locsolhatunk, vizében kedvünkre horgászhatunk, akkor aligha lehet lényegi akadálya a „minta” megvalósulásánk. Arról már ■’em is beszélve, hogy mindez „alig” százezer ember egészségét hangulatát, s jószerével jövőjét is érinti... Nemesi László A Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerülete FELVESZ tehenész dolgozókat. Fizetés: a kollektív szerződés szeÄnt. Elsősorban gyomaendrődi és szarvasi lakosok jelentkezését várjuk a kerület központjában. MOZI Halálos tavasz Valamit újranézni, méghozzá több mint négy évtizeddel később, olyan mint egy szellemidézés. Előtte felrémlik az a kevés és az a sok, ami az emberben ily hosszú idő után is megmaradt. A maga korában — a harmincas évek utolsó esztendejében — óriási sikert aratott fimből csak annyi: szomorú történet volt, sírás fojtogatta a torkom. S bár utána még — ez volt ugyanis az első —, sok Karády-filmet láttam, őt magát, már csak ezen az első szemüvegen keresztül néztem. Később sem lett több és nem lett jobb, annyira készen kaptam. S a mély, búgó hangra és a szemeivel mindent kifejező filmcsillagra emlékezve, s azzal a nem titkolt szándékkal ültem be a moziba: vajon most milyennek találom? Lehangoló lesz-e a viszontlátás Karádyval és a filmmel, hiszen a közel fél évszázad annyi mindent maga alá temetett az egész világon. A mesterséges sikereket leghamarabb A film indítása formai meglepetéssel szolgál. Az utolsó képekkel kezdődik, a szerelem és szeretet, vagy inkább a forró vágyak és a becsület közt vergődő főhős — Jávor Pál játssza — öngyilkosságával. Nem a szokott, régi séma elárulni a film végét, feladni a történet kimenetelét, s azzal együtt azt is, hogy itt — hiába a természetes nézői ösztön — szó sincs a boldog végről. Már ez jelzi, hogy Zilahy Lajos, a kor népszerű írója és Kalmár László rendező a nehezebbik végén fogták meg a feladatot.* A kétszer azonos kockák közt kellett akkora feszültséget kelteni, hogy az először látottak dacára is, az ellenkezőjét remélje a néző, de mégis elfogadja a befejezést.' Akkor régen, ez tökéletesen sikerült, ma már kevésbé, mint minden olyan film esetén, amely csupán szerelmi konfliktusra épül, társadalmi mondandó nélkül. A női szeszély nem elég indok, s a megvalósítás is billeg. Olykor éppoly darabos, mint maga a hősnő, még akkor is, ha magas, fiús alakjával egy új ideált teremtett a magyar csillagzat alatt, valamiféle párját a hollywoodi Catherine Hap- burne-nek, akire izgatóan szép arcával is emlékeztet. De épp ezért nem csoda, hogy bár a történet igazi hőse a férfi, még egy Jávor mellett is ő dominál. Vagy csak a nosztalgia mondatja ezt? Talán nem, mivel ténykérdés: Karády Katalin volt a felszabadulás előtti magyar film legnagyobb sztárja. Nem véletlen, hogy 1939-től 1948- ig 23 filmet forgat, s ebből az első öt évre 21 esik. De mítosza nemcsak ebből ered, hozzájárult az is, hogy 1944- ben a nyilasok letartóztatták, fogva tartották, s miután 1949-ben külföldre ment, három évtizeden át mély hallgatás övezte a személyét itthon. Minden adva volt tehát a legendához, valódi legenda nélkül. Egy biztos: különleges szépsége, s a lényéből áradó erős szexuális vonzás kitüntető helyet biztosított számára a filmszakmában, és most sem hatástalan. Érthetővé teszi a régi rajongást, és behatárolja a szerepterületeket is, akár a kortárs külföldi filmcsillagokét, akik szintén a végzet asszonyai voltak. Vass Márta Három város Élővíz(?)-csatornája
