Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-30 / 178. szám
1986. Július 30., szerda Szeged, Dóm tér: Jézus Krisztus szupersztár Talán a dómot borító háttérfüggönyön hömpölygő ga- lileai tenger torlódó hullámai jelzik a legegyértelműbben: az ember esendő lény? Talán a grandiózus zárókép dómarányú keresztje a vergődő Krisztussal: az ember múlandó? Talán Júdás két- lelkűsége és szégyenhalála: az ember a jóra is, de az árulásra is egyformán képes? Talán a zene mély áramú jelenvalósága a leg- felrázóbb élmény ahhoz, hogy megértsük ezt a kétezer éves Valakit, ezt az újmódi Szupersztárt: mitől ugyanaz a kettő? Miért, hogy ugyanaz? Talán a három órán át, ott, a színpadon lüktető tömeg változó arcai szomoríta- nak leginkább: hogyan is van az, hogy „ma felemel, holnap porba sújt”? Kérdések sokasága lepi meg az embert, elvegyülve Webber—Rice világhíres rockoperájának szegedi, Dóm téri bemutatóján a zene, a mozgás, a látvány tengerében. S ha mindez elvezet odáig, hogy a kérdések-kér- déseiből akárcsak egy is megmarad, nem hagy nyugodni („végül is milyen az ember?”), akkor az előadás látványdzsungeléből részünk lehet egy magasabb rendű, egy lényeges gondolat. Nem könnyű eljutni idáig, hiszen éppen hogy ez a műfaj nem lehet meg a látvány túlhangsúlyozása nélkül, miként hogy a látvány ebben a műfajban a tartalom kifejeződésének múlhatatlan eszköze. Közben az arányok kínosan pontos megszerkesztése (megérzése?) olyan rendezői kritérium, mely nélkül a zene, a mozgás, a díszlet, a világítástechnika, a szereplők éneke-játéka nem szerveződhet egységbe, nem emelkedhet előadássá. Ez a szegedi azzá emelkedett, Szi- kora János csodatévő rendezői álmai, válaszokat kereső kérdései tisztán bontakoznak ki a rockopera zenei szövetéből, alkotnak súlypontos helyeket az előadás egészében. Innen, ezekről a helyekről lép mindig tovább: itt, ezeken a helyeken álmodj a-készíti elő e modern passiójáték újabb álmait, és (habár ez igencsak furcsa így) nyers valóságítéleteit az emberről, a megváltásról, az árulásról, a (bizonyos tekintetben) változás nélkül múló évezredekről. A Jézus Krisztus szupersztár Szegeden, a Dóm téren szuperprodukció. Jószerével nem is lehetne más: nemcsak önmaga hagyományai miatt, hanem azon egyszerű okból sem, hogy másként, mint szuperprodukció, megvalósíthatatlan. A szegedi előadás már a kivilágítatlan díszlet monumentalitásával is megkezdi a néző elkalauzo- lását arrafelé, ahol nemcsak a színpadtér ilyen óriási, hanem a gondolatok is azok: a bibliai történethez, melyből okkal és joggal lép elő szupersztárként a kajafási önkény, a júdási árulás keresztre feszített áldozata. És ezzel máris benne for- gunk a világban, a „végül is milyen az ember?” töp- renkedésben, a decibelrohamokhoz nem szokott fül megadja magát, és a gyönyörű szárnyalású, néhol erőteljesen expresszív muzsika él, sodor, felemel, kétség- beejt. A zenekar (karmester Makiári László) némi play back besegítéssel hozza a zenét, különös, de igaz: még a rock hangzásviharában is képes pianót produkálni, ettől viszont még inkább felragyognak az opera nagy dallamai. A címszerepet Sasvári Sándor énekli, nemcsak Krisztus-forma, több annál: ember. Hangja szelíd, szere- tetet sugárzó, szomorú-keserű. Néha elvész a kavargó, zajgó tömegben, hogy a következő pillanatokban középponttá legyen. Színészileg is (habár erre nem sok lehetőség kerül) értékes, amit kapunk tőle. Nyugalom, szerelem, asszonyi vonzás árad a Mária Magdolnát alakító Nagy Anikó énekhangjából; fegyelmezett ösztönösség, erő és azonosulás Vikidéi Gyula Pilátusából és Deák „Bili” Gyula fanatikus Simonjából; habár abban is van igazság, hogy Vikidál néha erőszakoltan agresszív és kevésbé római. A kép és a gondolati szféra teljességéhez ez is hozzátartozott volna. Gregor József Kajafása a neves ope- rista kitűnő vendégeskedése a rockműfajban, és a szerep, a szólam megoldásának abszolút biztonsága. Nem mindenütt tetszett a Júdást alakító-éneklő Makrai Pál, énekesi túlzásai különösképpen az öngyilkosságot megelőző szólóban kirívóak. Bravúros viszont a körülötte kerengő rossz lelkiismeret koreográfiája (Steve Woodham táncolja) és az előadás teljes mozgásszervezése. Krámer György ezenkívül is számos bravúrra képes (utolsó vacsora, megállított és továbblendített mozgáskompozíciók, Jézus szenvedése, a keresztre feszítés). Éppen itt, ezek után kell szólni Wieber Mariann jelmezeiről is, melyek nemcsak a műfaj követelményeinek felelnek meg, kifejezett szándékuk a jellemzés, ami persze nélkülözhetetlen. A szegedi Szupersztár sikeresen bizonyította, hogy mi is értünk ehhez a műfajhoz, hogy létre tudunk hozni szuperprodukciókat, és azt is, hogy gondolataink is vannak arról, hogy „végül is milyen az ember?”. Aki itt jár a földön, itt él és keresi, hogyan élhetne szebben. Néha rossz, de jó is, néha (sokszor) elbukik, de aztán megváltja önmagát. Lehet, hogy nem csak Jézus Krisztus a szupersztár?.... Sass Ervin Fotó: Nagy László Elvitték megyénk hírét Üj Tükör klubtábor Szarvason Táborozni jó! Ritkán látott barátokkal együtt tölteni néhány napot: nagyszerű!... De lehet ezt még fokozni is. Az Űj Tükör klubtáborban nyolc napot eltölteni: igazi élmény! * * * Július 19. és 27. között a szarvasi kemping adott otthont az Űj Tükör című hetilap által tíz évvel ezelőtt elindított közművelődési mozgalomban részt vevő klubok baráti találkozójának. A Lápkiadó Vállalat felhívásának valamivel több mint százan tettek eleget, s végül — az apró gyerekeket is számolva — százhatvanan jöttek el Szarvasra. Mert a klubtábor ilyen értelemben is családi volt. Az aszódi, a bocskaikerti, a fényeslitkei, a hódmezővásárhelyi, a kis- várdai, a kunszentmártoni, az ózdi, a sajóbábonyi, a sümegi, a szikszói, a szolnoki, a budapesti, a zagyvarékasi, a zalaegerszegi és a zirci klubosok zöme családjával együtt érkezett és — az utolsó nap tanúsága szerint is — nagyszerűen érezték magukat megyénkben. A szerzők — és itt név szerint is meg kell említeni Domokos István békési volt klubvezetőt és Dimitrov Klárát, a Coopturist utazási iroda megyei vezetőjét — úgy állították össze a változatos programot, hogy abban kirándulások is szerepeljenek. Egy napot Gyulán töltöttek, majd egy másikat pedig azzal, hogy Kardospusztát és Orosházát, Békést és Vésztő-Mágort, és a déva- ványai rezervátumot is megismerjék. Már amennyire az időjárás engedte: az emlékezetes hétfői vihar a várszínházi előadást, és nekik a strandolást is meghiúsította. .. No és még több programba is beleszólt, a táborozok azonban nem hagyták magukat. így volt ez a pénteki bográcspartin is, amikor a 87 éves szarvasi Gyuri bácsi borjúpörköl tjét a hirtelen jött zivatar miatt már „tető • alatt” kellett elfogyasztani. Mindezeket a kellemetlenségeket azon az estén feledtette Dinnyés József daltulajdonos és a burgenlandi citerazenekar hangulatot teremtő, emlékezetes szereplése is. Igen, a hangulatteremtés! A másfélszáz vendég elvitte hírünket. Mesélik majd ismerősöknek, barátoknak a Békésben szerzett élményeket, tapasztalatokat. Sokan úgy búcsúztak: viszontlátásra. De elmondták észrevételeiket is. Amelyeket az illetékeseknek most sem árt figyelembe venniük... S mert a szarvasi találkozó jubileum is volt, talán azért kapott nagyobb hangsúlyt az utolsó előtti nap. Pénteken délelőtt díjkiosztó ünnepséget tartottak, amelyen F. Nádor Mara, a közművelődési mozgalom vezetője, a Lapkiadó Vállalat főosztályvezető-helyettese a most zárult évad versenypályázata legjobbjainak — tizenkét klubnak és tizenhét aktivistának — adott át értékes jutalmakat. Ekkor került sof arra is, hogy a megyénkbeli szövetkezeti utazási iroda vezetőnője az előző napi idegenforgalmi vetélkedő nyerteseinek a jutalmakat átnyújtsa. így a sümegi klubból négyen Prágába utazhatnak elsőségük elismeréseképpen, míg a második helyen végzett zalaegerszegi csapat egy hétig a lilafüredi Palotaszállóban üdülhet. S ha már jubileum, akkor torta is dukál, amelyet a zirciek hoztak, s amelyből mindenki kaphatott legalább egy falatot... * * * A klubtábor eseményeiről rövid film is készült, amelyet a tervek szerint még augusztusban láthatunk a televízió Mafilm Magazin című műsorában. (nemesi) Az ismerkedés pillanatai — akkor még ez a zalaegerszegi család nem is sejthette, hogy másodikok lesznek az idegen- forgalmi vetélkedőben,, • Fotó: Pénzes Ferenc Jugoszlávia népművészeié Színes szőttesek, aranyveretek, festett-faragott faremekek szemet kápráztató gazdagságban. Ismert rríotí- vumok és szokatlan díszítések, keleties ornamentika és egyszerű forma. Múzeumokban őrzött használati eszközök, népi viseletek, berendezési tárgyak. A sok- nemzetiségű Jugoszlávia népművészete a Néprajzi Múzeum vitrinjeiben, a belgrádi, a zágrábi, a ljubljanai és az újvidéki néprajzi múzeumok anyagából. Különleges vállalkozás, különleges élmény ez a kiállítás. Hiszen a változatos tájegységeket, népcsoportokat magába foglaló ország népművészete is igen sokoldalú. Ősbalkáni örökségből táplálkozik, de szervesen alkalmazza a hozott művészeti hagyományokat is, alkalmazkodva és váltakozva a lakosság etnikai összetételével, összhangban a vallási, felekezeti, földrajzi és természeti adottságokkal. Több kulturális zónára osztva tárgyalja a tárlat a jugoszláv népművészetet, ami áttekinthetővé és hangsúlyossá teszi az azonos stílus- és formajegyeket, de óhatatlanul ismétléseket is eredményez. Famegmunkálásaival, fafafaragásaival, figurális plasztikáival a nyugati (osztrák, német) népek művészetével rokonítható az alpesi zóna kézművessége. Különlegesek a naivan bájos, festett-faragott szobrok. Szent György a sárkánnyal, a Madonnák, Pieták (kár, hogy nincsenek datálva). A bútorokon is megjelenik a vallásos téma, a szentek életéből vett jelenetek csakúgy, mint a növényi ornamentika. Üvegre festett ikonjaik dekoratívak, a kézművesmesterség színvonalán állnak. "A magyar népművészethez leginkább a pannon zóna motívumkincse kapcsolódik. Ismerősek a tulipános, szegfűs ácsolt ládák, a mázas és mázatlan kerámiaedények, a len, a kender, a gyapjú és a pamutvászon textíliák. E tájegység népei fejlett állattenyésztéssel és mezőgazdasággal rendelkeztek. Tehetősségüket érzékelteti viseletűk gazdagsága — a barna és piros tónusú ruhák, az arany és az ezüst imitációja, sokszínű díszítése, bőr- és hímzésapplikációja. A morvái zónából származnak az * agyagrátétes sárga-zöld-barna mázas kerámiák, a geometrikus motívumokkal díszített kelmék, a kilim anyagok, a hímzés- rátétes öltözékek, amelyek számúnkra a jugoszláv népművészet fogalmával leginkább összeforrtak. A makedón zónában a régi szláv és más balkáni hagyományok a török-iszlám elemekkel keveredtek. Gyapjúszőtteseik ősrégi szövéstechnika szerint készülnek, fazekasságuk antik formákat őriz, arany-, ezüstrátétes, himzé- ses öltözékeik különböznek más tájegységek viseletéitől. A hagyományos formavilág és a mediterrán kultúrák kölcsönhatása érezhető az adriai zóna kőfaragásain, archaikus ékszerein, tűvel varrott és vert csipkéin. Faragott ládáikon ciprus, életfa és növényi elemek jelennek meg. A dinári zóna az egyetlen hely, ahol az ősi balkáni és szláv hagyományok a pásztorkodó lakosság révén szinte érintetlenül fennmaradtak. Bizonyosság erre a geometrikus ornamentikával, „S”-formákkal, spirális vonalakkal, romboid alakzatokkal díszes dinári szőttes. Csak itt készítik ma is a durva anyagú fekete, barna, kézi korongozású edényeket, ujjbenyomásos, karcolt díszítményekkel. E táj hangszere a gazdag faragásé figurális díszes guzla is. Guzlán és más népi hangszeren halk zene szól a múzeumban: a látványhoz kellemes hangulatot teremtve. K. M.
