Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

8ÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. JÚLIUS 26., SZOMBAT Ára: 2,20 forint XLI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM Ülést tartott a KNEB Tegnap ülést tartott a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A napirendi témák között szerepelt a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sa, s ennek 1978 óta szerzett tapasztalatairól Köpeczi Bé­la művelődési miniszter tá­jékoztatta a bizottságot. A KNEB a vizsgálati jelentést és a miniszteri tájékoztatót megvitatta és elfogadta. Az ülés másik fő témája­ként jóváhagyták az erdő- és fagazdálkodás helyzetét, fej­lesztési feladatait elemző KNEB-vizsgálat programját. Eszerint — a KNEB máso­dik félévi munkaterve alap­ján — 8 megyei és a fővá­rosi népi ellenőrzési bizott­ság bevonásával megvizsgál­ják az erdő- és fagazdálkodás helyzetét, fejlesztési felada­tainak összehangoltságát. A vizsgálat kiterjed 9 erdő- gazdaságra, 44 erdőgazdál­kodó és fafeldolgozó állami, szövetkezeti gazdaságra, 8 er­dőfelügyelőségre. 6 fafeldol­gozó vállalatra, továbbá fa­anyagot nagy tételben fel­használó 13 építőipari egy­ségre. Vizsgálják az állami Hétfőn, július 28-án kez­dődik és augusztus 9-ig tart az idei kedvezményes tan­szervásár — jelentették be a Piért tegnapi sajtótájékozta­tóján. Az akcióra ezúttal a megszokottnál kicsit később kerül sor, de az előző évek tapasztalatai alapján ez az időpont kedvezőbbnek ígér­kezik — mondották. A kedvezményes vásár ide­je alatt a Piért saját, illetve az iparcikk-vállalatokkal közös üzleteiben — amelyek­nek a száma a tavalyi 17- től 30-ra gyarapodott — 30 százalékos kedvezménnyel kínálja a kötelező egységcso­magokat, 20 százalék enged­ményt ad az iskolatáskák, a tolltartók, a tornazsákok árá­ból. A korábbi évekhez ké­pest bővült az engedményes áruk köre: a nem kötelező, de ajánlott tanszercsomagok is 20 százalékkal olcsóbbak lesznek. irányító szervek tevékenysé­gét is. A téma hátteréhez tarto­zik, hogy az ország területé­nek 1950-ben 12,5, 1985-ben 17,7 százaléka volt erdő. A jelenlegi 1684 ezer hektár erdőnek csaknem a fele a felszabadulás előtti, 300 ezer hektár a századforduló előtti telepítés. Az ország faalap- anyag-szükségletének 50—60 százaléka származik hazai termelésből, ez az arány azonban — a szakemberek véleménye szerint — tovább növelhető. A vizsgálat a ha­zai erdőterület mintegy 30 százalékára terjed ki. Az elfogadott program ' alapján szeptemberben kez­dődnek a helyszíni vizsgáló­dások. Ennek során a népi ellenőrök arra keresnek vá­laszt, hogyan kapcsolódik az erdővagyonnal való gazdál­kodás a hosszú távú népgaz­dasági érdekekkel. Megvizs­gálják, milyen anyagi, mű­szaki, érdekeltségi tényezők ösztönzik, korlátozzák vagy akadályozzák az üzemeket feladataik ellátásában. Elem­zik azt is, hogy az érdekelt­ségi viszonyok és az ezeket A vállalat kiskereskedelmi partnereinek 15 százalékos árengedményt ad, s ezt nö­velik meg saját árrésük ter­hére a forgalmazók. így or­szágosan várhatón mintegy ezer szaküzletben, illetve kultúrcikkboltban lesznek 20—30 százalékkal olcsóbbak az iskolaszerek. A tájékoz­tatón elmondották azt is, hogy az idén a partnerek közül kevesebben csatlakoz­tak az engedményes akció­hoz, mint korábban. Külö­nösen a szerződéses vagy jö­vedelemérdekeltségi formá­ban működő boltok vezetői zárkóztak el, mert az úgy­nevezett kockázati alap meg­szűnése óta a vállalatoknak az árrésből kell kikalkulál-' niuk az engedményt, s ez nyereségüket csökkenti. A füzetek és iskolaszerek választéka, a kínálat meny- nyisége és összetétele jobb­nak ígérkezik, mint az el­közvetítő szabályozórendszer milyen feltételeket teremt rövid és hosszú távon a bő­vített újratermeléshez, az erdővagyon optimális hasz­nosításához. A fagazdálkodás vizsgálati tapasztalatairól, a faipari tevékenység fejlesz­tési lehetőségeiről a KNEB várhatóan a jövő év elején tájékoztatja a kormányzati szerveket. Arról is szó volt a KNEB ülésén, hogy a fővárosban, a XVIII. kerületi népi ellen­őrzési bizottsághoz érkezett több közérdekű bejelentés alapján ‘ a népi ellenőrök megvizsgálták a kerület nagyvállalatainál, miként dolgoznak itt egyes vidéki termelőszövetkezetek tagjai. A vizsgálat megállapította, hogy a termelőszövetkezetek lényegében munkaerő-„ke- reskedelemmel” foglalkoz­nak. Több tsz-ágazat vagy szakcsoport vezetői személyi kapcsolataik révén felvették a vállalati rendelést, majd hirdetéssel, toborzással vagy munkaerő-csábítással igye­keztek előteremteni a szük­séges létszámot. Előfordult (Folytatás a 3. oldalon) múlt években. A Piért ígé­rete szerint a vonalzók és körzők kivételével úgyszól­ván mindenből kellő meny- nyiség és választék várja a vásárlókat. Nem lesz hiány füzetekből, rajzlapokból, is­kolatáskákból, tolltartókból, festékekből, gyurmákból, zsírkrétákból, kézimunkaol­lókból. Azokból az árucik­kekből, amelyekből a hazai gyártók nem tudják az igé­nyeket teljes mértékben ki­elégíteni, időben importál­tak. A Piért az idén igyekszik ott is megteremteni a ked­vezményes vásárlási lehető­ségeket, ahol erre üzlet hiá­nyában eddig nem volt mód. Ennek érdekében — megha­tározott útvonalon — autó­buszban berendezett mozgó üzletet indítanak a főváros ellátatlan területeire — első­sorban a peremkerületi la­kótelepekre. Szovjet kiállítók Szegeden A Szegedi Ipari Vásáron az idén két pavilonban állí­tották ki a szovjet testvér- város, Ogyessza 63 vállalatá­nak és szövetkezetének ter­mékeit, amelyekről tegnap Leonyid Svac, a szovjet kiál­lítás igazgatója, valamint né­hány vállalat Képviselője tar­tott tájékoztatót. A Szegeden is megtekinthető termékek közül kiemelték az Ogyesszai Építőipari Kisgépgyár világ­szabadalomként ismert „Va­kond” nevű pneumatikus ve­zérlésű, földalattilyuk-fúró berendezését, amellyel az út­testek felbontása nélkül ké­szíthetők el a kábelek, víz­vezetékek üregei. A magyar vízmű- és csatornaépítő vál­lalatok élénken érdeklődnek a berendezés iránt, amely el­nyerte a vásárigazgatóság különdíját. Az elismerést Zsótér Mihály, a vásár igaz­gatója a sajtótájékoztató al­kalmával adta át. Ugyancsak vásárdíjat .kapott a Hűtőgép Termelési Egyesülés égési és fagyási sebkezelő orvosi ké­szüléke, az épülethidraulika- gyár energiatakarékos hősu­gárzó készüléke, a Medlabor- technika Termelési Egyesü­lés több orvosegészségügyi műszere. A szovjet kiállítók elmon­dották, hogy a bemutatott gé­peik, műszereik, egyéb ter­mékeik 60 százaléka újdon­ság. A cipő- és konfekcióipar termékeit pénteken két ogyesszai divatház folyamatos divatbemutatóján is láthat­ták a vásár látogatói. Egyéb­ként a teljes vásári kollek­ciót átadják a magyar Kon- zumexnek, s az áruk több­ségét a szegedi Centrum Áruházban a vásár befejezé­se után meg is vásárolhat­ják a szegediek Korszerűsítik a közvilágítást A közvilágítás korszerűsí­tésére ötéves kutatási-fej­lesztési programot dolgozott ki az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet (ENERGIAFEL­ÜGYELET). A két szakasz­ban megvalósuló fejlesztési programban 15 kutatóinté­zet, illetve vállalati kutató- csoport vesz részt. A már ki­fejlesztett, valamint a jövő­ben kifejlesztendő világítási berendezésekkel megteremtik a lehetőségét annak, hogy az áramszolgáltató vállala­tok a közutak mentén a leg­korszerűbb fényforrásokat szereljék fel. Számítások sze­rint az új berendezések, mindenekelőtt a hagyomá­nyosnál 8—9-szer nagyobb fényhasznosítású nátrium- lámpák alkalmazásával ha­zánk közvilágításának villa- mosenergia-fogyasztását csaknem a felére lehet csök­kenteni. Jelenleg a közterületeken elhelyezett fényforrások évente 4000 órát üzemelnek, s 650 ezer megawattóra elekt­romos áramot fogyasztanak. A kutatási-fejlesztési prog­ramban létrehozott energia- takarékos berendezésekkel 280 ezer megawattóra villa­mos energiát, vagyis 1,1 mil­liárd forintos villanyszámlát lehet megtakarítani. A Tipustervező Intézet — Gerő Balázs építész — tervei alapján Budapesten, a XX. kerü­letben, a Szentlőrinci úton új lakótelep terveit készítette el. A beépítési tervről elkészült modellt az Építéstudományi Intézet légtechnikai tagozatának szélcsatornájában sorozatvizs­gálatoknak vetik alá. A tervező kérésére többek között megvizsgálják a talajszinti széljárást, a szellőzést, valamint különböző hőveszteségeket az alacsony, magas tetős beépítési válto­zatnál (MTI-fotó: Balaton József — KS) Rövidesen kezdődik a kedvezményes tanszervásár fcr ......................................................................., • ____ N agyméretű kőfogó forgódobok készülnek a Gyulai Vasipari Szövetkezetben a Szolnoki Cukorgyárnak Fotó: Béla Ottó Nem inasok A most végzett szakmunkástanulók közül vajon há­nyán maradnak választott szakmájuknál, s hányám a szakmát oktató vállalatnál, lényegében első munkahelyü­kön? Az eddigi tapasztalatok szerint két-három év alatt a végzősök több mint fele hagyja ott az oktatást vállaló munkahelyet, s közülük sokan tanult szakmájuknak is hátat fordítanak. Sok minden van emögött, és nem fel­tétlenül csak a munkahelyhez való hűtlenség. A szakmunkásképzőkbe történő „beiskolázás” alapja a vállalatok által évenként bejelentett. — és a tanácsok által úgy-ahogy összehangolt — létszámigény. Ez persze egyrészt jóval meghaladja a demográfiailag lehetséges és a középfokú képzés szerkezete által meghatározott kor­látokat. Másrészt a létszámigények és a mögöttük meg­húzódó szakmastruktúra többnyire már nem érvényes akkor, amikor az iskola a végzős diákokat az útjukra bocsátja. A szakmánkénti — általános és területi — el-- helyezkedési igények és lehetőségek még középtávon sem prognosztizálhatók, nem hogy hosszabb időszakra, lévén, hogy ehlusz nincsenek megbízható infortnációk. Ez nem­csak az alkalmi jellegű beiskolázási módszerek konzer­válásához vezet, de egyszerűen lehetetlenné teszi az is­kolák szakmai szerkezetének szükség szerinti — a mun­káltatók igényeihez igazodó — rugalmas változtatását is. A tanulók tehát nem a tudatos és többé-kevésbé meg- j bízható tervezés — és a2 ehhez igazodó sokkal tudató- I sabb és szakszerűbb pályaorientáció — eredményeként I kerülnek az iskolába. Ez önmagában is oka lehet annak, I hogy „menet közben” sokan meggondolják magukat; vagy a végzés után röviddel pályamódosításra kénysze­rülnek. (A szakmunkásképzőkben 20 százalék körüli a le­morzsolódási arány, és semmi vigaszt nem jelent, hogy az általános iskolákban is 10, a középiskolákban pedig 15 százalék körüli. Nem mellesleg, a termelő vállalatoknál dogozó 25-29 éves korú fizikai dolgozók 34 százalékának nincs sem szakképzettsége, se középfokú végzettsége, s megállíthatatlanul emelkedik a még általános iskolát sem végzettek száma. E műveltségi és szaktudásbeli hiá­nyok pótlása sem jószerével csakis a vállalatok gondja- baja.) A tanulók 85 százaléka a termelő munkahelyeken — és csak részben a tanműhelyekben — sajátítja el a szak­ma gyakorlati tudnivalóit. Ez azt is jelenti, hogy a tan­műhelyhálózat szélesítése elsősorban vállalati pénzből történik, és a finanszírozók — befektetéseik ellentétele­ként — úgymond gyorsan hasznosítható eredményekre törekszenek. Számukra nem az a fontos, hogy (esetleg egyébként sem létező) gazdálkodási és fejlesztési straté­giájukhoz igazodó, sokoldalúan használható szakmunkás­utánpótlást neveljenek fel; sokkal inkább az, hogy a ná­luk tanuló diákokat mihamarabb produktív munkára foghassák. Ez ügyben fura kettősség jellemzi a vállalati magatar­tást. Egyfelől: a tanműhelyi termeléssel 80 százalékban értékesíthető termékekhez jutnak; másfelől pedig a vál­lalatok nagy részénél nem élnek azzal a törvényes lehe­tőséggel, hogy a végzős tanulókat — a szokásos bérezés­sel — olyan munkahelyeken foglalkoztassák, ahol majd a szakmunkásvizsga után dolgoznának. S ami a legfur­csább, a régi inas- vagy tanoncidőkre emlékeztető gya­korlat, hogy a műhelyek világába bejutó szakmunkásta­nuló mindenekelőtt takarító, reggeli- és tízóraibeszerző, küldönc és fullajtár, jó esetben is csak segédmunkás... Mindez a munkahelyen kijelölt oktatók felügyeletével és szemet hunyó jóváhagyásával történik, mert számukra végül is oly mindegy, hogy a rájuk bízott tanulók mit és hogyan csinálnak. Többségük teljesítménybérben dol­gozik, tehát se idejük, se energiájuk az oktatásra, mi több: a munkára nevelésre sem. Így aztán nem csoda, hogy a pályakezdő szakmunká- | sok nagy többsége az oklevél átvétele és a munkába ál­lás után csak 3-4 év múlva sajátíthatja el a munkavég­zéshez nélkülözhetetlen legfontosabb tudnivalókat, gya­korlati készséget és jártasságot. Már aki elsajátítja. Mert nagyon sokan — s főleg a szakközépiskolát végzettek — meg sem várják, hogy a valódi és a munkáltatók szá­mára is reményteljes pályakezdőkké váljanak. Annyi sok reform, a szakmunkásképzés megújításá­val kapcsolatos annyi törekvés és próbálkozás után — itt tartunk . .. Vértes Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents