Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
0 1986. július 26., szombat NÉPÚJSÁG Egyesült flllamok-Nicaragua II százmillió dollár csak előleg Magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepén Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Part Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének. HAVANNA Tisztelt Fidel Castro elvtárs! A Nemzeti Felkelés napján, a Moncada laktanya elleni támadás 33. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jó kívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a kubai népnek. Népünk őszinte elismeréssel kíséri figyelemmel a kubai nép eredményes országépítő munkáját. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikai törekvéseit és kezdeményezéseit, amelyek közös ügyünk, a béke megszilárdítására és a nemzetközi biztonság erősítésére irányulnak. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján tovább erősödik a szocializmus, a haladás és a béke ügyének javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önnek és a baráti kubai népnek a pártjuk 111. kongresszusán meghatározott célkitűzések megvalósításához, hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes tevékenységükhöz. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * Az évforduló alkalmából Sarlós István, a Magyar Ország- gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravo Pardót, a Kubai Köztársaság Nemzetgyűlése elnökét, ugyancsak táviratban köszöntötte partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. Tollhegyen Húshegyek és éhezők TELEX • MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken este Vlagyivosztokba érkezett — jelentette a Taszsz hírügynökség a Japán-tenger partján fekvő városból. £ ROMA Bettino Craxi kijelölt olasz kormányfő pénteken elnyerte pártja, az Olasz Szocialista Párt vezetőségének egyhangú támogatását a Kereszténydemokrata Párttal kötendő kompromisszumhoz. Ennek értelmében Craxi azzal a feltétellel vállalja a koalíciós kormány vezetését, hogy a jövő év márciusa, az OSZP kongresszusa után átadja a kormányfői posztot a kereszténydemokratáknak. Craxi pártja vezetőségi ülésén hangsúlyozta: azért fogadta el a Kereszténydemokrata Párt követelését, hogy 1988-ig —a következő parlamenti választásokig — biztosítsák az 1983-ban megkezdett politika folytonosságát, és elkerüljék az újabb kormányválságokat. • GENF Genfben pénteken szovjet —amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris fegyver- kísérletek beszüntetésének kérdéseiről. A tárgyalásokon meg kell vitatni az ellenőrzéssel összefüggő problémákat és ki kell dolgozni a nukleáris kísérletekről való teljes lemondás módozatait. A szovjet küldöttséget Andronvik Petroszjanc, az Atomenergetikai Állami Bizottság elnöke, az amerikait Robert Barker, az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgató- helyettese vezeti. • KABUL Az afgán kormány a békés egymás mellett élés alapjain nyugvó, jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekszik Iránnal — jelentette ki Mohammad Nad- zsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára. A jelenlegi hadüzenet nélküli háborús állapot semmiképpen sem szolgálja a két nép érdekeit, csupán a nemzetközi imperialista és reakciós erőknek kedvez — mutatott rá Mohammad Nad- zsibullah. Mint ismeretes, Teherán lehetővé teszi afgán ellenforradalmároknak, hogy iráni területről indíthassanak támadásokat az Afgán Demokratikus Köztársaság ellen. • VARSÓ Csaknem ezer személyt bocsátottak szabadon Lengyelországban az amnesztia életbe lépését követő első két napon. A július 23-tól érvényes amnesztia értelmében szabadlábra helyezik az állam és a közrend elleni bűn- cselekmények elkövetőit, ha ígéretet tesznek: nem fognak elkövetni hasonló bűncselekményt. Elengedik továbbá, vagv mérsékelik a társadalmilag kevéssé veszélyes köztörvényesek büntetését. Az amnesztia az igazságügyminisztérium becslése szerint körülbelül 20 ezer személyt fog érinteni, s a szabadonbocsájtandókat szeptember 15-ig kell kiengedni a büntetésvégrehajtási intézményekből. • BELGRAD A horvátországi legfelsőbb bíróság pénteken elutasította Andrija Artukovics háborús bűnös fellebviteli kérelmét, egyben megerősítette a zágrábi kerületi bíróság május 14-én hozott döntését, amely a balkáni hóhért a II. világháborúban elkövetett tetteiért halál- büntetéssel sújtotta. Ezzel az Artukovicsra kiszabott halálos ítélet jogerőre emelkedett. Az Egyesült Államok katonai megoldást akar elérni Nicaraguában — jelentette ki John Ferch, az Egyesült Államok volt hondurasi nagykövete. Ferchet a külügyminisztérium néhány hete menesztette állásából, állítólag azért, mert nem képviselte kellő eréllyel az amerikai politikát és nem voltak kielégítő kapcsolatai a hondurasi tábornokokkal. A volt nagykövet most a The Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában leszögezte: az amerikai kormány csak szavakban keres tárgyalásos megoldást a Nicaraguával kialakult- konfliktusban, valójában katonai eszközöket akar felhasználni erre. A volt nagykövet leszögezte: az amerikai kormányzat hivatalosan azt mondja, hogy a politikai, gazdasági és — a kontrák útján megválóA BTA bolgár hírügynökség pénteken közzétett nyilatkozatában élesen elítélte a Balkan légitársaság utasszállító gépének többnapos isztambuli feltartóztatását. A TU—154-es gép feltartóztatását a török hatóságok törvénytelen, megalapozatlan és barátságtalan lépésének minősítette, hangsúlyozva, hogy hasonló eset még nem fordult elő a nemzetközi gyakorlatban. A BTA szerint nehezen feltételezhető, hogy ilyen intézkedést a felső szervek tudomása nélkül hozzanak, a repülőgép felszállási engedélyének megtagadása tudatos bolgárellenes provokáció volt. A bolgár fél határozottan elítéli az ilyen lépéseket, amelyek felesleges feszültségekhez vezetnek a kétoldalú kapcsolatokban. A BTA-t felhatalmazták annak közlésére, hogy a török kormányt terheli minden felelősség az esetért, valamint a Bolgár Népköztársaságnak okozott erkölcsi és anyagi károkért. A Balkan légitársaság repülőgépét az isztambuli körzeti bíróság ítélete alapján „lefoglalták” a bíróság által a légitársaság terhére megítélt kártérítés fedezeteként. A kártérítést I egy török özvegyasszony kövesított — katonai nyomással csupán „tárgyalásra akarja kényszeríteni” a sandinista kormányt. „Célunk egészen más — ez katonai cél” — mondotta az interjúban. Ferch azt hangoztatta, hogy amennyiben Washington most elmulasztja a tárgyalások lehetőségét, akkor „a kontráknak most megszavazott százmillió dollár csak előleg lesz s a dolgok logikája szerint a következő lépésnek kiterjedt katonai akciónak kell lennie”. A felmentett nagykövet szerint Washington „olyan helytartót akar Hondurasban az amerikai nagykövet posztján, aki elég erős ahhoz, hogy elérje: a hondurasi kormány semmi ellen se emeljen kifogást”, — vagyis biztosítsa, hogy az ország területe messzemenően felhasználható legyen a Nicaragua elleni akciókhoz. teli, mert férje 1984-ben a Balkan egyik gépének szerencsétlensége során vesztette életét. A BTA hangsúlyozza, hogy a repülőgép 20 millió dolláros értéke és a feltartóztatásból fakadó kár nincs arányban a követelt 147 ezer dolláros kártérítéssel. A szerencsétlenségnek egyébként kilenc török halálos áldozata volt, közülük nyolcnak a hozzátartozói elfogadták a felkínált kártérítést, a mostani perben felperesként szereplő özvegy azonban kevesellte a felajánlott 20 ezer dolláros összeget, amely az ilyen eseteket szabályozó 1929-es varsói konvencióban előirt maximális kártérítés. A bolgár repülőgépet csütörtökön végül is azután engedték el, hogy a Balkan légitársaság egy török banknál letétbe helyezett 150 ezer dollárt, amelyből a török fellebb- viteli bíróság későbbi döntése után kifizethetik a megítélt kártérítést. A bolgár fél megalapozatlannak tartja a követelést, és kifejezte reményét, hogy a török fellebbviteli bíróság nem ad helyt az igénynek. A Balkan légitársaság egyúttal pert kíván indítani, kártérítést követelve a gjp feltartóztatásából fakadó károkért. Bush közel-keleti körútra indul Csaknem kéthetes közel- keleti körútra indult pénteken George Bush amerikai alelnök. Útja során felkeresi Izraelt, Jordániát és Egyiptomot, tárgyal a három ország állam- és kormányfőivel, s beszédet mond az izraeli parlamentben is. Bár szó volt arról, hogy az alelnök Szíriába is ellátogat, ezt törölték programjából, mivel az Egyesült Államok hivatalosan máig is „a terrorizmust támogató államnak” minősíti az országot. Washingtonban azt hangoztatják. hogy Bush útjától nem várnak „frontáttörést” az Egyesült Államok közel- keleti terveit illetően, az elsődleges cél csupán „a térség problémái iránt tanúsított amerikai érdeklődés magas szintű demonstrálása”. Mivel azonban az út szorosan követi időben II. Hasz- szán marokkói király és Simon Peresz izraeli miniszterelnök találkozóját, az érdeklődés megnőtt a alelnök körútja iránt. Washingtonban azt hangsúlyozzák, hogy a két esemény között nincs összefüggés és Bush útját már jóval korábban megszervezték, mint ahogy az izraeli—marokkói találkozóra sor került volna. A Hasszán—Peresz megbeszélést egyébként az Egyesült Államok hangsúlyozottan fontosnak tünteti fel, annak ellenére, hogy azon nem született érdemi előrelépés. Washington korábban teljes egyetértéséről biztosította a két országot, sőt Reagan elnök azt is felajánlotta, hogy a marokkói uralkodó és az izraeli miniszterelnök az Egyesült Államokban találkozzék. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta: amerikai részről azt tekintik a mostani találkozó legfőbb eredményének., hogy ismét sor került közvetlen tárgyalásokra egy arab állam és Izrael között. Az Egyesült Államok azt szeretné elérni, hogy elsősorban Husszein Jordániái uralkodó tegyen hasonló lépést és kezdjen közvetlen tárgyalást Izraellel. Bush várhatóan tárgyal erről a jordániai uralkodóval. Tollhegyre kívánkozik egy húshegy. A Közös Pia<^ húshegye. Már 750 ezer tonna marhahús halmozódott fel a nyugat-európai hűtőházakban. A húsárak támogatása és a raktározás költsége évente már 2 és fél milliárd „ecu’*. (Az „ecu'* az EGK-országok elszámolási pénze, amelynek értéke nem sokkal tér el az amerikai dollárétól.) A húshegy azért Is nő, mert nem akarják, hogy tovább nőjön — a tejporhegy, meg a vajhegy! A gazdák pedig — főleg Franciaországban és Írországban — a tejtermelés csökkentése címét egyszeriben levágták a teheneket. Tehát megnőtt a húshegy! Mit lehet tenni? Csak elkótyavetyélni a húst. Brazíliának most 100 000 tonnát adnak el, hozzávetőleg 400 „ecu” tonnánkénti áron. Ez pedig a tényleges költségeknek 10-15 százaléka csupán. Egy megjegyzés kívánkozik ide: míg a Közös Piac raktáraiban, hűtőházaiban eladatlan, eladhatatlan halmozódnak az élelmiszerek, a világ lakosságá- nagy egy része éhezik! (p) Harminc éve, hogy — 1956-ban — Egyiptom Nasszer által vezetett kormánya forradalmi tettet hajtott végre: törvényileg kimondta a nyugati hatalmak kezében levő Szuezi-csatorna Társaság államosítását. Ennek az intézkedésnek világpolitikai dimenzióit csak az előzmények alapos ismeretében érthetjük meg: Egyiptom 1854-ben, amikor Ferdinand de Lesseps francia mérnök az egyiptomi kedivétől koncesz- sziót kapott a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatorna létesítésére, török hűbéres terület volt, amely 1873-ban a szultán rendelkezése alapján bizonyos fokú önállóságot nyert. A Törökországgal fennállott vazallusi viszonyon Egyiptom 1882. évi angol megszállása sem változtatott, ténylegesen azonban az ország Anglia uralma alá került. Ez volt a helyzet 1914-ig, az első világháború kitöréséig, amikor is Anglia 1914. december 18-án egyoldalú nyilatkozattal protektorátusa alá helyezte Egyiptomot. Az 1923. évi lausanne-i konferencián Törökország lemondott Egyiptomra vonatkozó összes jogairól, ezzel elismerte az angol protektorátust. Nagy-Bri- tannia 1922. február 28-án Egyiptomot függetlennek * nyilvánította, fenntartva jogát — egyebek között a csatornára vonatkozóan is — a későbbi tárgyalásokra. Anglia számára a nyilatkozat 3. pontja, amely a legdöntőbb kérdésekben az intézkedések jogát az angol kormánynak tartotta fenn és a katonai megszállást is állandósította. Nagy-Britannia Port Saidban és Szuezban támaszpontokat létesített és erődítményeket emelt. Végül 1954-ben új szerződés jött létre Anglia és Egyiptom között, amely az angol haderő teljes kivonását írta elő, de még ez a szerződés is biztosította háború esetére Anglia számára csatornaövezetben lévő támaszpont újabb megszállásának jogát. A Szuezi-csatorna 1869-ben nyílt meg, amikor Egyiptom még török hűbéresterület volt. A csatorna jogi helyzetét a kedive által Lessepsnek kiadott 1854. és 1856. évi koncessziós okiratok szabályozták, amelyeknek rendelkezéseit a csatorna üzemeltetésére Lesseps által alakított Szuezi- csatorna Társaság és az egyiptomi alkirály között 1866-ban létrejött koncessziós szerződés pontosabban körülírta és kiegészítette. Az okmányok a koncesszió időtartamát a csatorna üzembe helyezésétől számítandó 99 évben állapította meg. A Szuezi-csatorna státusának nemzetközi szabályozása csak 1888-ban történt meg, a konstantinápolyi szerződéssel. Az egyezmény értelmében a csatorna mind békében, mind háborúban minden nemzet kereskedelmi és hadihajói előtt nyitva áll. A csatornát blokád alá helyezni tilos. Háború idején, ha Törökország hadviselő fél is, a csatornában és a kikötőtől számított 3 mérföldes zónában hadicselekmények nem végezhetők. A hadviselő felek hadihajói átkelhetnek a csatornán, de késedelem nélkül és az abszolút szükséghelyzet esetétől eltekintve Port Said és Szuez kikötőiben legfeljebb 24 órát tartózkodhatnak. Ezekből a kikötőkből a szemben álló felek hadihajói csak 24 £rai időközben futhatnak ki. Csapatokat, muníciót és egyéb hadianyagot a csatornában és kikötőiben ki- és berakni tilos. Egy állam hadihajói sem állomásozhatnak a csatornában, de minden aláíró állam jogosítva van Port Saidban és a Szuezben két-két hadihajót tartani. A csatorna mentén katonai erődítményeket létesíteni tilos. A szerződő felek más államok számára is biztosították a csatlakozás lehetőségét. A csatornát üzemben tartó szerv a koncessziós okmányok értelmében egyiptomi társaság volt és az egyiptomi jog hatálya alatt állt. A társaság belső helyzetében azonban nagy jelentőségű eltolódást eredményezett, hogy az angol kormány 1875-ben megszerezte az összes részvények 44 százalékát. Ezzel Anglia a társaságon belül döntő szerephez jutott. Ez volt a helyzet 1956. július 26-ig, amikor is a tényleges szuverenitás birtokába jutott Egyiptom Nasszer elnök által vezetett kormánya a 285. számú törvénnyel kimondta a Szuezi-csatorna Társaság állomosítását. A nyugati hatalmak a nemzetközi jog megsértésével vádolták Egyiptomot, majd augusztusban értekezletet hívtak össze Londonba, amelyet szeptemberben a második londoni értekezlet követett. Az értekezleten nem hoztak és nem is hozhattak létre megegyezést, minthogy azokon Egyiptom nem vett részt. A második londoni értekezlet megalakította ugyan a Csatornahasználók Szövetségét, amelynek többek között az lett volna a feladata, hogy segítse tagjait a csatorna használatához fűződő jogaik gyakorlásában és beszedje az áthaladó hajók által fizetendő díjakat, minthogy azonban ez durva beavatkozást jelentett Egyiptom jogkörébe, az egyiptomi kormány a szövetséget nem ismerte el és így az működni sem tudott. Ezzel a szövetséggel az érdekelt államok nemzetközi igazgatás alá igyekeztek helyezni a csatornát, amely a valóságban soha nem állt nemzetközi igazgatás alatt. A szuezi kérdés ezután a Biztonsági Tanács elé került, amely hosszas tanácskozások oitán október 13-án egyhangúan meghatározta azt a hat elvet, amely a végleges rendezés alapjául szolgálhat. A Biztonsági Tanács által elfogadott elvek egyebek között hangsúlyozták a csatornán való közlekedés szabadságát és Egyiptom szuverenitásának tiszteletben tartását. Ezekkel az alapelvekkel Egyiptom is egyetértett. Röviddel ezután. 1956 október végén Anglia. Franciaország és Izrael mégis fegyveres agressziót követett el Egyiptom ellen. Az izraeli csapatok mélyen behatoltak egyiptomi területre, majd angol és francia repülőgépek bombatámadásokat hajtottak végre egyiptomi városok ellen, végül pedig angol és francia csapatok szálltak partra Port Said közelében. Világszerte nagy volt a felzúdulás és az USA is élesen szembefordult szövetségeseivel és erős nyomást gyakorolt az akciók beszüntetése érdekében. Anglia és Franciaország csapatainak kivonása december 22- ig befejeződött, Izrael azonban továbbra is halogató magatartást tanúsított, végül is a világ közvéleményének egyöntetű követelésére kénytelen volt csapatait teljes egészében kivonni. Ezzel a szuezi kérdés Egyiptom teljes győzelmével és az agresszorok vereségével végződött. Hétfőtől az újvidéki Magyar Szóban megjelent — cikksorozatban számolunk be a harminc évvel ezelőtti eseményekről. Barátságtalan lépés BTfl-nyilatkozat a feltartóztatott repülőről
