Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986. július 3.. csütörtök IZUmJI-TiTci Nyári színház Békéscsabán Premier: hetedikén Az idei nyári játékok keretében Goldoni A fogadós- né című két részes komédiáját mutatja be a Jókai Színház Békéscsabán, a . városi tanács udvarán. A premier július 7-én lesz, ősztől majd bent a színházban is látható a darab. Felkai Eszter tavaly, á Szentivánéji álomban Titánia volt, 1984-ben Beatrix A néma leventében, most Mirandolina. — Mit jelent a művésznek a nyári színház a benti előadásokkal szemben? S hogyan illeszkedik ez a klasz- szikus vígjáték a. békéscsabai nyári játékok hagyományaihoz, illetve a tanácsháza udvarának bo'ltívei, árkádjai, fái, bokrai közé? — Azt hiszem, az eddigi darabok közül Goldoni műve alkalmazkodik legjobban a térhez, az udvar adta lehetőségekhez. Változatlanul maradhatott minden, csak bútorokra volt szükség a berendezéshez. A darabválasztást nagyon szerencsésnek tartom, mert az olasz hangulat és ez a fergeteges vígjáték illik ide. A Jókai Színház egyébként játszott már Goldonit, A hazug című zenés darabját, de az nagyon régen volt. Rendkívül humoros szituációkat teremt a szerző, mélységes jellemrajzzal ruházza fel alakjait. A fogadósné az örök témáról szól: a férfi és nő párharcáról. Az idén a játéktér is más lesz, az egész füves sávon, a fák alatt igyekszünk az egész udvart bejátszani, betölteni mozgással, hanggal, játékkal. A nézőtér is hosszában lesz, illetve két oldalt és szemben az erkélyek. A nyári színház fizikailag más hozzáállást követel. Ügy kell a játékunkkal betölteni a teret, hogy a nézők ne vegyék észre az erőfeszítést. A Lovag: Somody Kálmán, a társulat új tagja. ' Szolnokról szerződött Békéscsabára. Játszott korábban Pécsett, Debrecenben és a 25. Színháznál. — Mi a véleménye a nyári színházról? Szolnokon is van ilyen. — A nyári játék mindig egy jó évad folytatása. Lényege a nyári örömök erősítése. Erre nagyon alkalmas Goldoni, aki persze nemcsak szórakoztat, el is gondolkodtat. Szolnokon tavaly nyáron szerepeltem a Vízkeresztben, Shakespeare darabja se csupán szórakoztatás. Gyulán játszottam a Kőmíves Kelemenben, a strandon az Ördögölő Józsíásban. A nyári színház egészen más eszköztárat kíván a színésztől, a nyílt térhez alkalmazkodni nagy feladat. Békéscsabán a tanács udvara sokkal nagyobb, mint a szolnoki múzfeumkert. Azzal, ami színpadi körülmények között megteremtődik, felépül, nem sokra megyünk, amikor a tér így kitágul. Szélesebb gondolkodásra van szükség, itt játszani, az valami egészen más... A főpróbaféle folytatódik. Mirandolina, a fogadósné érkezik. .. (—n) Ez még csak olyan főpróbaféle, jelmezben, de paróka nélkül. .. Felkay Eszter és Somody Kálmán Fotó: Szőke Margit Egy szép hangverseny után Beszélgetés Sajdy lúliával Bokor Jutta, Fülöp Attila és Gregor József mellett Sajdy Júlia is dobogóra lépett a békéscsabai evangélikus nagytemplomban meg? rendezett idei első nyári hangversenyen. A pécsi Nemzeti Színház operatársulatának magánénekese most debütált Békéscsabán, ám ez csupán egyik oka volt, hogy felkerestük. A másik ok, hogy Sajdy Júlia megyénkben, Bélmegyeren született, s bár egy esztendeje a pécsi operatársulat tagja, máig is békéscsabainak vallja magát. — Bélmegyeren 12 éves koromig éltem. Hegedűtanárom, Pepó György figyelt fel először a hangomra, az ő tanácsára Békésre költözésünk után, a 3-as iskolába iratkoztam be, ahol Pócsai An- talné egyengette tovább az utamat. Valahogy mindig akadt, aki irányított, csiszolt, így hálás lehetek dr. Bakkay Gyuláné zongoratanárnőmnek, s dr. Matu- sowszky Andrásnénak, aki magánénektanárom volt. — Tagja volt a Debreceni Kodály-kórusnak is... — Igen, mert a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában tanultam tovább, ahol szívesen emlékszem Poták Fridolin énektanáromra. A Kodály- kórus nem csupán azért adott rengeteg élményt, mert sokat jártunk külföldre, hanem azért is, mert sok művel, nagy művészekkel és neves karmesterekkel ismerkedhettem meg. — Eddig úgy tűnik; a pályája töretlen... — Igaz, keményen megdolgoztam érte, de mondhatom, hogy szerencsésen vettem az akadályokat. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára is első próbálkozásra sikerült bejutnom. Zádor Endre irányításával itt már elkezdtem oratórikus műveket és áriákat énekelni. Utolsóéves hallgatóként már tanítottam a Békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskolában. 1985-ig voltam itt magánénektanár. — A tanulásnak ezzel vége? — Akkori főnököm, Ráz- ga József biztatására három éve ismét elkezdtem tanulni Ónodi Márta zeneakadémiai tanárnál. Vallom, hogy csak az tud igazán zenét, éneket tanítani, aki maga is kiáll a pódiumra. Szerencsére gyakran felkértek szólózhi, úgyhogy nem egyszer alkalmam nyílt bizonyítani tudásomat tanítványaim előtt... Visszatérve a kérdésre: úgy hiszem, aki aktív énekes, soha nem hagyhatja abba a tanulást. — És a pécsi szerződés? — őnody Márta kérdezte egyszer: nem akarok operaénekes lenni? Miért is ne — gondoltam. Felhívtam a pécsi operatársulat igazgatóját, Marczis Demetert, s meghallgatást kértem. Sikerült. Első színpadra lépésem októberben volt. Mozart Varázs- fuvolájában, az első dáma szerepét énekeltem. Később megkaptam Puccini Köpeny című operájának főszerepét és a Gianni Schicchi Nella szerepét. A kollégáim felkészítettek, hogy az első kritika soha nem jó. Kellemesen csalódtam: dicsértek a lapok. — Jövőre milyen szerepek várják? — A szerződésem meghosszabbították, s hamarosan próbálni kezdjük Mozart Figaró házasságát. Én a grófnő szerepét kaptam. E mellett nem mondok le a tanításról sem, félállásban továbbra is dolgozom a Békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ügy érzem, e két tevékenység jól kiegészíti egymást. — Tervei, álmai? — Még többet, még szebben énekelni! Nagy Agnes Fotó: Gál Edit HÜNGSZÓRÓ Csángók Domokos Pál Péter nyolcvanöt esztendős. Nagy tiszteletű ember, tudós-tanár, aki a magyarság múltjának mély ismerője, aki a székelység és a csángók örökségének tudora. A Csángók című műsora a Moldvában élő csángó-magyarok közelebbi ismeretébe vezetett be bennünket, akik meghallgatták ezt a rendkívül izgalmas és érdekfeszítő előadást. Nem is akarok mást tenni, mint felidézni mindebből néhány gondolatot, mert erősen illő rögzíteni magunkban azokat. A magyarság egy olyan részéről van szó, amely határainkon kívül élt, akik még ma is őrzik a magyarság olyan múltját, amely másutt feledésbe ment. Mintegy 120 ezer lélekről van szó, akik katolikus vallásúak, ami olyan szempontból érdekes, hogy ez jelzi hovatartozásukat, hiszen más erős nyelvi hatás következtében, valamint anyanyelvi iskolák hiányában egy részük már más nyelven beszél, de tudatukban most is őrzik hovatartozásukat. Külön a statisztikában ők már nem szerepelnek, beolvadtnak tekintik őket hivatalosan. Élésterületük földrajzi névanyagában éppen általuk igen jelentős a magyar névanyag. A magyar telepeknek három fontos csoportja található Roman város környékén, attól észak—északkeleti elhelyezkedéssel az északi, Bákó város környékén a déli csángó-magyarok, a harmadik csoportjuk a Tatros folyó és mellékvizei, a Tázló és az Ojtuz patak partján élő székely származású moldovai magyarok. Az északi csángók mintegy hatvan helységben laknak, szám szerint mintegy negyvenötvenezren. Lelki gondozásukra már az 1300-as években katolikus püspökség is létesült, mindezt korabeli iratok is erősen bizonyítják. A XVIII. század végén Jasiban, avagy ahogy még Mikes Kelemen is jegyzi leveleskönyvében: Jászvásárhelyen, a Rómától függő püspök gondozta önállóan a lelki ügyeiket. Az itt élő csángó-magyarok földművelők voltak, és írástudatlanok, egészen a XX. század közepéig. E csoport jelentős része elfelejtette anyanyelvét, akik beszélik, azok az „sz” hang sajátos képzésével különböz- tethetőek meg a többi csoporttól. Beszéd közben régi igealakokat használnak, és mondatfűzésük is régies. Mintha a kódexek hangja szólalna meg .. . Persze, nincs arra lehetőség, hogy pontosan felidézzünk minden apró mozzanatot az izgalmas előadásból, mert kötnek a sorok. De a Domokos Pál Péter előadása mélyen meghatott, amihez társult a közreműködők illusztrációja, amely által népünk elszakadt kis csoportjának sajátos beszéde, nyelvének zamata, népdalainak hangulata, sajátos dallamhajlása, ballada! világa idéződött fel. Korunk és Utunk évei Hatvan és negyven esztendeje megjelenő kolozsvári kiadványok egy' folyóirat és egy irodalmi hetilap. Vasárnap, kora este egy összeállítás hangzott el Láng Gusztáv, a kiváló irodalomtörténész szerkesztésében. Mintegy fél évszázad alkotásaiból válogatva, á romániai magyar irodalom kis antológiája állt össze. A Korunk 1926-ban indult, s 1944-ig nem csupán a romániai magyarság, hanem az egész magyarság pótolhatatlan világnézeti és kulturális fóruma, az 1957-ben újraindult új folyamat ezt a sajátos hagyományt próbálta mai szellemben folytatni. Az 1946- ban indult Utunk, a romániai írószövetség kiadványa lényegesen különbözik a Korunktól, de a folytonosságot az is biztosítja, hogy az ott élő magyarsághoz szól, valamint az első szerkesztő személye Gaál Gábor, aki a Korunk fő- szerkesztője is volt korábban. A kisebbségi sorsba került magyarság irodalmi, művészeti, szellemi önmagára találásának folyamatát ismerhettük meg e műsorban, felidézve e két lap mellett az Erdélyi Helikon csoportosulás fontos szerepét is. Nem volt könnyű e több mint fél évszázad alkotásaiból olyan keresztmetszetet adni, amely valamelyes módon is tükrözné a teljességet. De a legkiemelkedőbbek megidézé- sével újból sikerült a figyelmet erre az irodalomra fordítani, amely az egyetemes magyar kultúra gazdagságát is tükrözi. Szép köszöntő volt ez a két, ma is élő lap, illetve folyóirat számára. Harasztosi F. Béla Csabai muzsikusok Japánban A Békéscsabai szimfonikus zenekar az elmúlt hónapban japán turnén vett részt. Az úton a fényképezőgépek is előkerültek, s a legszebb helyeket, a legmegkapóbb pillanatokat örökítették meg. Yokohamában, egy elegáns kínai étteremben próbálkoztak először a pálcikák használatával, nem sok sikerrel... A turné résztvevőit japán családok is vendégül látták. Sasa- la János és Fehérvári László Uenó Akira otthonában kapott meleg fogadtatást E felvétel a búcsú pillanataiban, Yokohamában, a hajóról készült. A hajót a parttal még színes szalagok kötik össsse...
