Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

1986. július 3., csütörtök Például a BflÉV-nál Milyen a dolgozók szociális ellátása? A Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat elődje, a Békéscsabai Építőipari Ter­melő Szövetkezet 1945 má­jusában alakult. Három év­vel később, az államosítást követően működésük nem­csak a városra, hanem a megyére is kiterjedt. Az újabb átszervezések ismét érintették a vállalatot: 1952- ben az ÉM 65-ös Szegedi Ál­lami Építőipari Tröszt Vál­lalata lett, két esztendővel később pedig önállósult, s felvette az Építésügyi Mi­nisztérium Békés Megyei Vállalata, később pedig a Békés Megyei Állami Építő­ipari Vállalat nevet. Szóval, a változások gyakoriak vol­tak, ám a munkakörülmé­nyek, a szociális ellátás nem fejlődött olyan gyorsan, mint ahogy azt az átszervezések­től várták. Az elmúlt évtized eredmé­nyeit, munkasikereit tucat­nyi elismerő oklevél, kiváló cím fémjelzi. Ezek a kitün­tetések az építőmunkások eredményeit szimbolizálják. — A 2 ezer dolgozót fog­lalkoztató, évente több, mint 800 millió forint termelési értéket előállító Békés Me­gyei ÁÉV napjainkra egy középnagyságú, stabil válla­lattá fejlődött, s egyben Bé­kés megye legnagyobb építő­ipari szervezetévé nőtt. Ter­melésük 60 százalékát a la­kásépítés adja, míg a többi kommunális, ipari, kereske­delmi létesítmények építésé­ből, illetve a fenntartási munkákból származik. Az egész megyét behálózzuk, négy kiemelt működési kör­zetünk van: Békés, Oroshá­za, Gyula és Békéscsaba központtal — kezdi Vasas Pál szb-titkár, akit ezúttal arról faggattunk t hogyan is változott, s napjainkban mi­lyen a dolgozók szociális el­látása? — Van még bőven tenni­valónk, noha az utóbbi ne­gyedszázadban a változások számottevőek. Kezdjük a régmúlttal; a vállalat meg­alakulásakor szociális ellá­tásról a mai megfogalmazás­ban és tartalommal nem be­szélhettünk. Kezdeti idő­szakban vidéki dolgozóink — ők voltak többen — csak kéthetente jártak haza csa­ládjukhoz. Különböző bérle­ményekben, az építkezése­ken a felvonulási épületek­ben voltak elszállásolva. 'A padló szolgált fekhelyül, a szalma szétszóródását a lábdeszka védte, fogasként a falba vert szög szolgált, pár­nát és lepedőt mindenki maga vitt, a tisztálkodási le­hetőséget a kút jelentette — emlékszik a múltra az szb- titkár. — Persze mindez, hál is­tennek, a történelemé. Iga­zi változást az 1950-es évek második fele, pontosabban a vége hozott: a mezőgazdasá­gi program megvalósítása keretében gépállomások és állattartó-telepek építése nagy munkát ielentett, a ko­rábban csak álomként emle­getett üzemi étkeztetés, ha kezdetleges formában is, de az 50-es évek végére kezdett megvalósulni. Az 1960-as évek elejére elkészült Szarvason, Orosházán, Gyu­lán és Békéscsabán a hőn óhajtott munkásszálló. Ezzel könyvtárak, klubok várták munka után az építőket, a szállodai színvonalú szobák szolgáltak végre pihenésül. Rengeteget javult az üzemi étkeztetés lehetősége. Az évek során a változó igényekhez igazodott az élet. Alig egy évtizede a dolgo­zók kérésévé vált a minden­napos hazautazás. így a munkásszállások egy része felesleges lett, azokat koope­rációs üzemeltetésbe vették mások, s jelenleg a munkás­továbbképzést, a szakmun­kásképzést és az ifjúság ne­velését szolgálja. — Az elmúlt tervidőszak­ban 210 millió forintot fordí­tottunk szociális célokra, 30 százalékkal többet- a terve­zettnél, Most már vállala­tunk a szociális ellátást te­kintve az építőipar közép­mezőnyébe küzdötte fel ma­gát — folytatja Vasas Pál. Hogy mi mindenre tellett ebből a pénzből? Először is, mert az igények nagyon is sürgették, megvalósult a csoportos személyszállítás: az ÁÉV napjainkban már saját és bérelt autóbuszain szállítja munkába és onnan haza több, mint 600 dolgozó­ját. Az üzemi étkeztetést a vállalati dolgozóknak mint­egy 60 százaléka igényli. A lehetőségeknek megfelelően valamennyi munkahelyre, építkezésre az ÁÉV saját járműveivel szállítja az ebé­det. Persze, főként az idő­sebbeknél megmaradt a régi építőszokás, a táskából való étkezés. Az utóbbi 2-3 esztendőben ugrásszerűen megnőtt a la­kásépítési támogatásban ré­szesülők — elsősorban kezdő szakemberek, fiatal házasok körében — száma. A válla­lati eszközök kedvezményes igénybevételével együtt éven­te több mint hatvanan ve­szik igénybe a 80 ezer fo­rintig terjedő támogatást, mely összegnek a nagyobb hányada a vállalati kommu­nista műszakokból szárma­zik. A vállalati üdültetésben is példamutató a fejlődés a BÁÉV-nál. Az elmúlt terv­időszakban évente átlagosan 160 SZOT-beutalót kaptak, ami bizony kevés, főként a nyári időszakra szóló csalá­dos beutalókat illetően. Az üdülés javítására saját ma­guk gondoltak. Az elmúlt évben fejeződött be a Fehér- és a Fekete-Körös összefo­lyásában a vállalat szanazu- gi üdülőjének teljes felújí­tása. így az idei nyártól már nemcsak a hétvégi pihenést szolgálja, hanem módot ad 40 személy csereüdültetésére is. Ugyancsak a csereüdülte­tést is hivatott szolgálni a gyulai munkásszálló, ahol turnusonként negyvenketten pihenhetnek. — Hol pihenhetnek a Bé­kés Megyei ÁÉV dolgozói? — A SZOT-beutalókon kí­vül évente 290-300-an vesz­nek részt belföldi, és mint­egy százan külföldi csere­üdültetésen. Dolgozóink kö­rében igen kedvelt üdülő­hely a Balatonon, a Velencei­tó, Galyatető és a főváros. Külföldön, csehszlovákiai üdülésre az igények évről évre meghaladják a lehető­ségeket. összességében az el­múlt esztendőben csak üdü­lésre több mint 2 millió fo­rintot fordítottunk a válla­lat jóléti alapjából. A pihenést szolgálja a sport is. Vállalatunknak tö­megsportköre van, önálló költségvetéssel gazdálkodik, sporttelepünkön munka után, hétvégeken pattog a foci, ugyanis nálunk is a legnép­szerűbb a labdarúgás. Dol­gozóink közül mintegy 300- an rendszeresen a városi és a vállalati bajnokságon ker­getik a bőrgolyót. Csak a versenyeztetésre évente 120 ezer forintot biztosítunk tö­megsportkörünknek. Ami az oktatást illeti, ott három területet, az állami, a szakmai és a politikai kép­zést támogatjuk. Érdekeltté tesszük dolgozóinkat a 8 ál­talános elvégzésében és a felsőfokú képzésben. Anya­gilag serkentjük a tovább­képzéseken résztvevőket, a több szakma megszerzését. Még valami: működtetünk egy művelődési házat és if­júsági klubot, melyeknek nemcsak a városban, hanem a _megyében _ régi hagyomá­n yai vannak. Művelődési há­zunkat megyeszerte csak úgy ismerik: „Melós”. Egész éven át gazdag programmal várja a vállalat dolgozóit és a me­gyeszékhely lakóit egyaránt. — A mostani tervidőszak elképzeléseiről hallhatnánk? — Elsődleges célunk az el­ért színvonal megtartása a kritikus területek fejlesztése mellett. Tudjuk, a munka­helyeken van javítani való a szociális ellátást illetően: továbbra is nagy gondot fordítunk a jobb munkakö­rülményekre, egyik alapvető szempontunk, hogy vala­mennyi munkahelyen legyen fürdő, hideg és meleg vízzel. A munkahelyi biztonság ja­vítására is ügyelünk. Nem határoztuk meg a felhasználható összeg nagy­ságát, fokozatosan valósítjuk meg elképzeléseinket, opti­mális keretösszeggel. Válla­latunknál törekszünk dolgo­zóinknak jó szociális ellátást nyújtani, ezzel is vonzóbbá tenni az építőipart a fiata­lok számára — mondotta be­fejezésül Vasas Pál szb-tit­kár. Szekeres András Fotó: Kovács Erzsi ERRŰL ÍRTUNK... Hektárfogyatkozás A békéscsabai István ma­lom felkészülten várja az új gabona érkezését. A békés­csabai malomban májusban nagykarbantartást tartottak. Üj szitákat is beszereltek, mert a budapesti Gizella malom végleges leállításából eredő termeléskiesést rész­ben Békéscsabán kell majd pótolni. így a következőben 22,8 vagon helyett 24 vagon liszt készül majd. Az ömlesz­tett búza szállításához a vál­lalat három billenőtartályos gépkocsit vásárolt, és a kö­zeljövőben még három ha­sonló gépkocsi érkezése vár­ható. Ezekkel lényegesen meggyorsul a szállítás. Jú­nius 10-én kezdték meg az egyik kazán felújítását, amit szeptember 30-ra fejeznek be. Később a másik kazán karbantartására kerül sor. (Békés Megyei Népújság. 1966. július 1.) Az ipartelep vízellátását biztosító vízmű építését kez­dik meg a IV. negyedévben Szarvason, melyet a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat készít el. Első ütem­ben a hálózatot építik meg, majd a műtárgyak (tároló- medence, hidroforház) kö­vetkeznek. A vízmű megépí­Szerdán ismét útnak in­dult az ország legrégibb üzemképes vasúti kocsija. A 103 esztendős, 1574. számú személyvagont hajdanán a Ganz és Társa Vasúti Kocsi­gyár tervezte és gyártotta, s a MÁV Szombathelyi Jármű­javító Üzeme állította hely­re. A Nyugati pályaudvar és Solymár között megtett pró- baúton a nosztalgiavonat tése után lehetővé válik, hogy az egyelőre amúgy is vízhiánnyal küzdő városban a vízigényes ipari létesítmé­nyek elkülöníthetők legye­nek, sőt, az ipartelepi kútnak a közhálózatra való rákap­csolásával javítható lesz a la­kosság vízellátása. (Békés Megyei Népújság, 1966. jú­lius 1.) Kereskedelmi egységek korszerűsítése. A Békés Me­gyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat nemrég nagy­arányú korszerűsítési mun­kához látott Orosházán. A 81-es önkiszolgáló bolt kor­szerűsítése rövidesen befe­jeződik, jelenleg a fűtőberen­dezés átalakítása és a festés ad munkát. Üj berendezések is kerülnek az üzletbe; ezek. és a raktározási lehetőségek javulása nagyobb mennyisé­gű áru tárolását teszik le­hetővé. A felújítási költség meghaladja a 150 ezer forin­tot. A további tervek között szerepel még a Rákóczi úti 87-es üzlet tejbolttá alakítá­sa, valamint egy kis ABC- áruház felépítése is, amely előreláthatólag 1967-re feje­ződik be. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 3.) csak egyetlen személykocsi­ból, valamint a vontató — ugyancsak régi, 115 éves, 269-es pályaszámú — moz­donyból állt. Ez a jármű a hazánkban elsőként gyártott mozdonytípus utolsó, még meglevő példánya, s egyben Európa második legöregebb gőzmozdonya. A mozdony legnagyobb sebessége 45 ki­lométeróra, s már jó ideje húzza a nosztalgiavonatokat. Nagy reményű új szójafajta > A magas fehérjetartalmú növény, a szója termesztése hazánkban egyelőre még háttérben van az egyéb szán­tóföldi takarmánynövé­nyekkel szemben, ám az utóbbi években a mezőgaz­dasági nagyüzemek egyre több helyen felkarolják, szá­mítva arra, hogy viszonylag olcsón juthatnak minőségi fehérjeforráshoz. A termő- terület egyelőre nem halad­ja meg a 30 ezer hektárt, és a felhasznált szójafajták szá­ma is kevés. A fejlődést' azonban jelzi, hogy a vető­magvállalat szentesi kutató­állomása és a Fehérjetech- nológiat Tudományos Ter­melői Egyesület sikerrel ho­nosított meg egy új, az NSZK-ból importált szója- fajtát. Az Országos Mezőgaz­dasági Fajtaminősítő Tanács Imola néven adott közter­mesztési engedélyt a szója- fajtának, amely az itthoni kísérletek során 3 év átlagá­ban 14 százalékkal nagyobb termést adott, mint a jelen­leg minősített fajták. Az Imola szaporítását 5 hektá­ron már tavaly megkezdték, és az igényeknek megfelelő­en fokozatosan bővítik a ve­tőmagkínálatot. A mezőgazdászok szerint hazánkban a kukorica ter­mesztése sok tekintetben in­dokoltabb, mint a szójáé, hi­szen egységnyi termőterület­ről ez nagyobb jövedelmet hoz, mint a szója. Az Imola bizonyos lehetőség ahhoz, hogy a külföldön igen elter­jedt szójatermelés hazánk­ban is föllendüljön. Alkal­mazásával értékes fehérje­forráshoz jutnának az állat­telepek, és lehetőség lenne a szója humáncélú hasznosítá­sára is. Békés megye köztudottan mezőgazdasági megye. Az ország összes gabonatermé­sének tíz százalékát adja. Te­rülete 563 ezer 166 hektár, a hetedik a tizenkilenc megye közül. Hogyan, milyen irány­ban változott a művelési ágak összetétele a megyében az utolsó tíz évben? Csök­kent-e, és ha igen, akkor mennyivel a termőterület ? Milyen összefüggések van­nak a számok mögött? A fel­tett kérdésekre a megyei földhivatal szakemberei, dr. Szabó Mihály és Beregszászi Pál válaszoltak. — Az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági terület 2541 hektárral csökkent. Meg kell-e • húzni a vészharan­got? — Semmiképpen sem olyan veszélyes a helyzet. Ha a szám mérlegelésekor fi­gyelembe vesszük, hogy az erdő 662 hektárral, a nádas 1671 hektárral növekedett, a mezőgazdasági terület csök­kenése nem jelentős. Az er­dőterületnek a szántó rová­sára történő növekedése a megyében egybeesik a MÉM által megfogalmazott célkitűzésekkel. Az erdőterü­let Növelése elsősorban ta­laj- és környezetvédelmet, szociális célokat szolgál, és csak másodsorban történik a fakitermelés érdekében. Bé­kés megye fásítottsága az al­földi megyékre jellemzően alacsony. Az újabb erdők telepítésére korlátozottak a lehetőségek. A jövőben a fa­sorok telepítése kerül elő­térbe. — Hogyan lehetséges a ná­das művelési ágú terület nö­vekedése? — A nádasok területének a növekedése az elmúlt tíz év első felében történt, ösz- szefüggésben van az akkor fellépő belvízzel, valamint a meliorációs beruházások ki­sebb mértékével. Az évtized második felére a meliorációs beruházások, illetve a talaj­vízszint kedvezőbb hatásá­ra fokozatosan szántó mű­velési ágba került a koráb­ban folyamatos belvíz miatt elnádasodott terület. A mezőgazdasági termőte­rületből 1975 és 1985 között a ténylegesen elvont terület — amit „kivett” területként tartunk ' nyilván — 471 hek­tárt tett ki. Ez a szám a mezőgazdasági termesztés szempontjából kedvező, azon­ban, ha arra gondolunk, hogy ez a 471 hektár fedezte a településfejlesztés, az ipar- telepítés igényeit, akkor meg kell állapítanunk, hogy ebben az arányban sajnos, nem történt jelentős fejlő­dés. Visszatérve a mezőgazda- sági területek művelésiág- változásához: a szántó 11 ezer 690 hektárral, a gyü­mölcsös 1261 hektárral, a szőlő művelési ág 679 hek­tárral csökkent, míg a kert 7 ezer 201 hektárral, és a gyep 3 ezer 888 hektárral növeke­dett. — Mi az oka a szántó ilyen nagyarányú csökkené­sének? — Valójában nem történt ilyen arányú változás. A szántóból java részében kert lett. Átminősítés történt, ugyanis a belterületeken ed­dig nyilvántartott szántót a továbbiakban kertként kell nyilvántartani, ez jobban megfelel a tényleges föld- használatnak. A gyümölcsös és a szőlő területének csök­kenése a külterületi tanyák számának a csökkenésével magyarázható. Kiskerti gyü­mölcsöstelepítés nemigen történt. A városok körül ki­alakított hobbi-, illetve zárt­kertek még nem éreztették a hatásukat olyan mértékben, hogy mérsékelni tudták vol­na a csökkenést. A gyepte­rület tíz év alatt összességé­ben nőtt, bár a növekedés 1970-től 1975-ig történt. Az­óta a csökkenés folyama­tos, és az elkövetkező évek­ben is számítunk a gyepte­rület csökkenésére. Sajnos, az állatállomány csökken, ezért szükségtelenné válik ennyi legelő. Ezenkívül az üzemek felismerték, hogy egy gyengébb szántón is több tömegtakarmány ter­meszthető, mint a gyepen. Ezt a folyamatot erősíti az is, hogy az üzemek a gyepből minimális ráfordítással ala­kítják ki a szántót. — A melioráció mennyire hat a művelési ágak válto­zására? — A melioráció révén igen csekély a művelésiág-válto- zás. A megye északi részén a csatorna- és földútsűrűség a vízrendezéssel, drénezéssel, ésszerű táblásítással csök­kenthető, ezáltal a művelés alól kivont területek csökke­nése növeli a szántót. A megye déli területrészein már a meliorációs beruházá­sok megkezdése előtt meg­történt a táblásítás, tömbösí- tés. így az itt épülő földutak, csatornák, meliorációs léte­sítmények közel azonos, vagy több területet igényelnek, mint az elbontandó létesít­mények területei. A szüksé­ges többletterületet a szán­tóból, illetve más művelési ágból kell elvonni. összefoglalva: a megye mezőgazdasági üzemei az ér­dekeltségüknek és lehetősé­geiknek megfelelően válasz­tották meg a földhasználat módját. Elmondható, hogy a művelési ágak változásának a tendenciája az elmúlt tíz­éves szakasz, különösen a második felében megindult változások hatására, kedve­zően alakult. B. Z. Vonatmatuzsálem próbaúton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents