Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

1986. július 24., csütörtök NÉPÚJSÁG Moszkva és Európa Nakaszone sajtóértekezlete A gazdaság fellendítését, a szövetségesekkel való keres­kedelmi ellentétek csillapítá­sát és az általa korábban megkezdett belpolitikai re­formok folytatását ígérte szerdai sajtóértekezletén Na­kaszone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök. A szigetország kormányfője — akit a kon­zervatívok választási győzel­mét követően kedden válasz­tottak újjá — hangoztatta, hogy Tokió a Szovjetunióval való kapcsolatok javítására törekszik, s üdvözölte, hogy Mihail Gorbacsov kész Ja­pánba látogatni. Ügy értékelte, hogy a Szov­jetunió legutóbbi lépései jel­zik a kétoldalú kapcsolatok megjavítását célzó törekvést. Reményét fejezte ki, hogy az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára mielőbb Ja­pánba látogat. Emlékezetes, hogy Mihail Gorbacsov a kö­zelmúltban japáni látogatás­ra szóló meghívást fogadott el. Nakaszone kijelentette, hogy a kabinet kulcsfontos­ságúnak tekinti az idén élet­be lépett középtávú haderő­fejlesztési terv megvalósítá­sát. Ugyanakkor hangoztatta, hogy a kormány igyekszik betartani a katonai kiadások évekkel ezelőtt elhatározott korlátozását. Nakaszone Ja­szuhiro egyértelműen nem erősítette meg ugyan, hogy októberben lejáró mandátu­mának meghosszabbítására törekszik, de közvetve utalt arra, hogy hivatalban kíván maradni. Sajtóértekezletet tartott Kuranari Tadasi új külügy­miniszter is. Japán külpoliti­káját illetően elsődleges fel­adatnak nevezte a béke meg­szilárdításához és a nukleá­ris leszerelés megvalósításá­hoz történő hozzájárulást. Az atombomba sújtotta Na- gaszaki város szülöttje—aki­nek felesége az amerikai atomtámadás túlélőinek egyi­ke — nyomatékosan hang­súlyozta, hogy Hirosima és Nagaszaki borzalma soha nem ismétlődhet meg. Kura­nari kijelentette, hogy a kö­zeljövőben az Egyesült Álla­mokba kíván látogatni. Az új külügyminiszter szintén fontosnak nevezte a Szovjet­unióval való kapcsolatok megjavítását. Űrvédelmi rendszer 770 milliárdért Ha az Egyesült Államok meg akarja valósítani a ha­tékony űrvédelmi rendszert, akkor annak költségei sok­kalta magasabbak lesznek a jelenleg tervezettnél, és el­érhetik a 770 milliárd dol­lárt. Ezt egy most közzétett tanulmány állapítja meg. A Pentagon haladéktalanul cá­folta a tanulmány következ­tetéseit, arra hivatkozva, hogy nem lehet kiszámítani egy még nem létező rend­szer megvalósításának költ­ségeit. Ha Reagan elnök kijelen­téseinek megfelelően olyan rakétaelhárító rendszert akarnak létrehozni, amely az Egyesült Államok egész te­rületét átfogná, akkor ah­hoz egyebek között 1900 ra­kétahordozó mesterséges holdra, 9570 egyéb mestersé­ges holdra, nagyszámú földi indítőállásra és egyéb be­rendezésre lenne szükség. Ez a rendszer kerülne a tanul­mány számításai alapján 770 milliárd dollárba — de csak abban az esetben, ha a be­rendezések legalább kilenc­ven százalékos megbízható­sággal működnek. Ha hatás­fokuk alacsonyabb, akkor ennél is több mesterséges holdat kellene az Egyesült Államoknak a világűrbe te­lepítenie a rendszer megva­lósítása során. A tanulmány szerzői szerint egyetlen, a világűrbe telepítendő raké­taelhárító rakéta költsége legalább kétmillió dollár lenne, s az ilyen eszközöket ezerszámra kellene a világ­űrben tartani ahhoz, hogy a rendszer hatékony védelmet biztosítson a támadó raké­ták ellen. lírán neve még a politikai eseményekkel behatóbban foglalkozók körében is meg­lehetősen ismeretlenül hang­zott a legutóbbi napokig, most azonban annál gyak­rabban szerepel a hírügy­nökségi jelentések között. E marokkói településen van II. Hasszán nyári rezidenciája, ahol a király meglepetés­számba menő tárgyalásait folytatta Simon Peresz iz­raeli miniszterelnökkel. Le­het, hogy ez a meglepetés kifejezés nem is találó iga­zán, akadtak ugyanis sajtó- orgánumok, amelyek példá­ul egyenesen diplomáciai bombát” emlegettek az iz­raeli politikus láotgatása kapcsán, hozzátéve, hogy a vizit nyomán szinte „felbo­rultak” a közel-keleti kár­tyák, s új erőviszonyokkal, talán az eddiginél is bonyo­lultabb kapcsolatrendszerrel kell számolni a világ e ha­gyományosan neuralgikus térségében. Meglehet, hogy ez az érté­kelés kissé túlzó, annyi vi­Királyi esküvő Háromszázmillió tv-néző , Je­lenlétében” mondta lei a boldo­gító „igen”-t Sarah Ferguson kisasszony és Andrew herceg« II. Erzsébet királynő második fia szerdán délben a Westminster apátságban. A királyi esküvő káprázatos pompája, s a tömegtájékoztatási eszközök jóvoltából hetek óta közszájon forgó mesés románt!­szont bizonyos, hogy Peresz utazása váratlan esemény volt, s felkészületlenül érte az arab világ szinte minden tagját. Az is kétségtelen, hogy az ifráni megbeszélések a lehető legellentétesebb rea­gálásokat váltották ki — an­nak ellenére, hogy a tárgya­lások tartalmáról, tehát ér­demi részletekről szinte sem­mi nem szivárgott ki. Ám a látogatás ténye önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy tovább polarizálja az amúgy is megosztott arab országo­kat, míg Egyiptom például nyilatkozatban üdvözölte a marokkói—izraeli kapcsolat- felvételt, addig Algéria, Dél- Jemen, Líbia és Libanon különböző vezetői határozot­tan bírálták Hasszán király lépését. Szíria még tovább ment; azonnali hatállyal megszakította kapcsolatait az észak-afrikai királysággal gs felszólította a marokkói dip­lomatákat, hogy hagyják el az országot. Más megfigyelők ugyanak­kor figyelmeztetnek: a vé­kája a brit szigetek lakosságá­nak többségével — legalábbis er­re á 24 órára — elfeledtette napi gondjait. A királyi esküvő alkalmából szinte példátlan biztonsági in­tézkedéseket foganatosítottak. A forgalom elöl már kedden éjfél­kor lezárt negyedben az előző két napon 4—6 óránként tűzsze­részek ellenőrizték a postaládá­kat, az utcai és forgalmi lám­pák műszerdobozait, majd pán­célszalaggal pecsételték le őket. A háztetőkön szerdára virradóra mesterlövészek foglalták el állá­ratlan időzítés ellenére az uralkodó diplomáciai húzása nem volt teljesen előzmény nélküli. Emlékezetes például az a szerep, amelyet Marok­kó a Camp david-i béke­egyezmény létrehozásában vállalt, s az a diplomáciai tevékenység is, amelyet az ország azóta kifejtett Izrael, egyes arab körök és az Egyesült Államok közti köz­vetítésben. Most tehát in­kább a tárgyalások nyíltsága okozhatott megdöbbenést a radikálisabb arab államok csoportjában. A vizit következményeit egyelőre korai lenne felmér­ni. Izraelben hangsúlyozzák: Peresz nem vitt magával semmiféle új béketervet, a találkozótól nem várható olyan áttörés, mint amilyen Szadat elnök egykori jeru- zsálemi útja után történt. Annyi azonban valószínű, hogy az eszmecserét Tel- Avivban Peresz diplomáciai sikereként könyvelik el, s így az sem elképzelhetetlen, hogy hosszabb távú kihatása lesz az Izraelben ősszel ese­dékes kormányfőváltásra, a tervezett Peresz—Samir hely­cserére is. (Szegő Gábor) saikat. Magában a Westminster apátságban robbanóanyagok ki­szaglására szakosított kutyák vizslattak a padsorok között, sőt az oltár és a pulpitus alatt is. Szerdán reggel a rádió és a televízió arról is informált, hogy az ifjú pár elégedett a nászaján­dékokkal. Csupán egyetlen tár­gyat hiányolnak: senki sem kül­dött frizsidert. Ez egyelőre nem okoz gondot, mert a fiatalok „szigorúan titkos” azori-szigeti nászútjukról visszatérve ideigle­nesen a szülőkhöz költöznek — a Buckingham palotába. „Forró európai nyarunk van, de semmiképpen sem tikkaszt ez a hőség, legalább­is ami bennünket illet, s úgy vélem, ez európai partnere­inkre is vonatkozik: a fran­cia és brit vezetéssel nemrég befejeződött megbeszélésein­ken új, s rendkívül figye­lemre méltó hajtásokat fe­deztünk fel a politikai gon­dolkodásban. Ezek bizonyít­ják annak megértését, hogy mi, európai országok, képe­sek vagyunk közösen csele­kedni a bizalom és a kölcsö­nös megértés légkörének ki­alakítása érdekében a konti­nensen”. Eduard Sevardnad- ze szovjet külügyminiszter ezekkel a szavakkal vonta meg a szovjet diplomácia most befejeződött „európai nagyhetének” mérlegét azon a díszebéden, amelyet Hans- Dietrich Gensher nyugatné­met alkancellár, külügymi­niszter tiszteletére adott. Moszkvai értékelés szerint az alkancellár kedden befe­jeződött látogatása is e fon­tos politikai folyamat részét képezi: mind Gorbacsov, mind Sevardnadze kiemelte, hogy a párbeszéd folytatása, Genscher — összesen kilenc órán át tartó — mélyreható megbeszélései túlmennek egy szokványos látogatás kerete­in. A szovjet külpolitika meg- különböztetétt jelentőségei tulajdonít Európának, hiszen a nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverek sűrűsége itt hússzorosa a világátlagnak, itt öltötte a legveszélyesebb mértéket a katonai szemben­állás szintje a kél világrend- szer között, s a történelem tanulságai is a mielőbbi ren­dezést, az enyhülési folya­mat továbbviteléé sürgetik. A nyugat-európai zenekar elsőhegedűseinek nevezte az Izvesztyija kommentárjában Franciaországot, Nagy-Bri- tanniát és az NSZK-t. A pár­beszéd fenntartása, illetve ki- szélesítése ezekkel az euró­pai országokkal pedig azt je­lentené, hogy a ’70-es évek végén bekövetkezett meg­torpanás után ismét az együttműködés kerekedne fe­lül az európai kapcsolatok­ban. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok természetesen sokkal összetettebb, mint a másik két ország esetében, a második világháború ese­ményei még most is kísér­tenek. Az NSZK ugyanak­kor a Szovjetunió legjelentő­sebb tőkés gazdasági part­nere. A két ország árucsere­forgalma a tavalyi enyhe visszaesés után az idei első negyedévben újabb lendüle­tet kapott, s a gazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­sét szolgálja a Moszkvában most aláírt tudományos-mű­szaki keretszerződés, a mező- gazdaság, az egészségügy, és az atomenergetika biztonsá­ga terén előirányzott együtt­működés. A hét elején megtartott nyílt és őszinte légkörű szov­jet—nyugatnémet tárgyalá­sokon mindkét fél azokat a A Moszkvából kedden ha­zatért Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszter szerdán rövid lá­togatásra Washingtonba uta­zott, hogy tájékoztassa ame­rikai kollégáját, Shultzot kedden befejeződött szovjet­unióbeli tárgyalásairól. Elő­zőleg a kormány ülésén szá­molt be moszkvai útjáról, s külön is felkereste Kohl kan­cellárt. A bonni bejelentés szerint Genscher washingtoni vil­lámlátogatását arra is fel akarja használni, hogy átad­ja és megmagyarázza azt a nyugatnémet állásfoglalást, amely Bonn véleményét tar­talmazza a Reagan elnök ál­tal a szovjet leszerelési ja­vaslatokra Gorbacsov főtit­kárnak adandó válasz terve­zetével kapcsolatbaj?. Az NSZK szorgalmazza, hogy közös pontokat kereste egy­más politikájában, amelyek alapot biztosíthatnak a két­oldalú együttműködés fej­lesztéséhez, a politikai pár­beszéd lényeges kiszélesíté­séhez. Egyetértés mutatkozott meg egyebek között abban, hogy meg kell őrizni a le­szerelési kérdésekben eddig elért eredményeket, a SALT- megállapodásokat, illetve be kell tartani a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerző­dés előírásait. Moszkva és Bonn is a vegyi fegyvereket betiltó nemzetközi konvenció mielőbbi kidolgozását sür­gette, s osztották azt a né­zetet is, hogy eredményesen kell befejezni a stockholmi értekezletet, illetőleg biztosí­tani kell a bécsi fórum si­kerét is. Ugyanakkor hitet tettek a moszkvai szerződés elveinek betartása mellett. Természetes azonban, hogy bizonyos problémakörökben ellentétes nézeteket vallanak a két ország vezetői. Gen­scher változatlanul az ame­rikai „közbülső megoldást” szorgalmazta a nukleáris fegyverek, a közép-hatótá­volságú rakéták kérdésében. Szovjet részről viszont nyíl­tan kijelentették, hogy Bonn gyakorlati politikája a le­szerelés, a biztonság és a fegyverkezési hajsza kérdé­seiben egyáltalán nem áll összhangban békenyilatkoza­taival. A Szovjetunió egyál­talában nem nézi jó szem­mel, hogy az NSZK részt vesz az amerikai űrfegyver­kezési programban — hang­súlyozták Moszkvában. s utaltak arra, hogy ez a bon­ni politika kifejezetten féke­zi a haladást a hadászati fegyverzetről folytatott tár­gyalásokon. A szovjet külpolitikának nem célja, hogy az Egyesült Államok európai szövetsége­seit „leválassza”, hiszen — amint azt a tárgyalásokon is hangsúlyozták — e szálak megszakadása súlyos követ­kezményekkel járna az egész nemzetközi helyzetre nézve, az egyensúly megbomlásá- vezetne. Az európai helyzet rendezése azonban nem tűr halasztást, olyan biztonsági rendszert kell kialakítani a kontinensen, amely mindin­kább politikai, gazdasági, jo­gi és erkölcsi garanciákra épül. A Szovjetunió és az NSZK is felelősséget visel azért, hogy az európai né­pek olyan közös otthonná változtassák a kontinenst, amely hadszíntér helyett az enyhülés földrésze, lenne. Genscher moszkvai látoga­tása természetesen nem je­lentett, nem jelenthetett gyö­keres fordulatot az európai kapcsolatokban, de a párbe­széd folytatásáról, a gyako­ribb külügyminiszteri meg­beszélésekről itt született megállapodások mind a szov­jet—nyugatnémet, mind pe­dig az összeurópai együtt­működésben tapasztalható kedvező változás folytatásá­nak irányába mutatnak. válaszában Reagan fokozot­tan vegye figyelembe az eu­rópai hagyományos fegyve­rek csökkentésének a szovjet javaslatokban nagy teret ka­pott kérdését. A moszkvai tárgyalásokról von Braun- müh.1, a nyugatnémet kül­ügyminisztérium politikai igazgatója szerdán Párizst és Londont informálta. A moszkvai tárgyalásokat és a műszaki-tudományos együttműködési megállapo­dás aláírását értékelve az NSZK sajtója egyöntetűen kifejezi azt a véleményét, hogy ismét körvonalazódnak a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi fejlődésének távlatai, noha a szovjet fél változat­lanul hangot adott fenntar­tásainak az NSZK-beli raké­tatelepítések és az SDI-ben való nyugatnémet közremű­ködés kapcsán. Barbara Palacios, 22 éves venezuelai hölgy nyerte el az idén p. világszépe címet a Panama­városban megrendezett szépségkirálynő-választáson (Teiefotó) Genscher az Egyesült Úllamokba utazott Diplomáciai bomba

Next

/
Thumbnails
Contents