Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
1986. július 23., szerda Adél, az év fiatal szólistája Llangollen. A réten gigantikus sátrakat vernek fel — a legnagyobba akár 10 ezer ember is elfér —, hatalmas apparátussal felvonul a rádió s a televízió. A rendezők mindent a helyszínre szállítanak, ami csak az összkomforthoz kell, s kezdődhet — immár negyvenedszer — a nemzetközi zenei verseny. Mindent virág borít, hiszen a zene ünnepe ez itt Angliában, s a hatalmas tömeg, melyet e látványosság vonz, pisszenéstelenül hallgatja a világ 26 országából érkezett dalosokat, hangszeres szólistákat, hogy aztán tomboló tapssal jutalmazza a legjobbakat. A legnagyobb sátorban, 10 ezer ember előtt egy békéscsabai diáklány, Till Adél szólaltatja meg hangszerét. A közönség odaadó figyelme talán, .mely oly megnyugtatóan hat rá ... Nincs zavarban, teljes nyugalommal ejti ámulatba tudásával hallgatóságát, s a nemzetközi zsűrit... S máris elérkezett az eredményhirdetés várva várt pillanata. Adél „Az év fiatal szólistája” lett. * * * Azóta már hazatért, s most készséggel idézgeti az Angliában töltött szép napokat, s a versenyt megelőző készülődést.. — A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai közül Lő- rincz Anitát és engem választottak ki erre a versenyre. Ö fuvolán, én oboán játszom ... Nem sokkal ezelőtt Győrben, a fafúvósversenyen játszotta a két darabot, melyet most is magával vitt. Azt csiszolgatta tovább, már amennyi ideje maradt az érettségire, s a felvételire készülődés közben ... — Az úton nem volt lehetőségem a gyakorlásra, a verseny előtt fújtam 5—10 percet. Egy kisebb közönség előtt mutatkoztam be. Azt hittem, ezzel vége az egésznek. Már ebédeltem javában, mikor jöttek, hogy bejutottam a döntőbe, menjek gyorsan, mert hamarosan rám kerül a sor. Még a narancsom is ott kellett hagyni, amit sajnáltam egy kicsit, de megérte ... S akkor jött a nagy fellépés a tízezres közönség előtt. A döntőbe egy zongorista, egy csellista és Adél jutott be. A zsűri őt találta a legjobbnak. Minden versenyző egy lapon rövid értékelést kapott. Az év fiatal szólistáját csak méltatni tudták zenei kifejezőerejéért, muzikalitásáért ... Fotó: Gál Edit — Végtelen szeretettel fogadtak minket, talán ezzel magyarázható, hogy nem izgultam úgy, mint máskor. Persze nem feledkezhetek meg tanáromról, Nagy Csabáról sem, akinek köszönhetem, hogy mindezt elértem. Adél most pihen egy keveset, hogy aztán újult erővel induljon az „új életbe”, szeptembertől a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanul tovább. Hogyan is ereszthetnénk útjára másként, ha nem ezzel a mondattal: csak így tovább, Adél! N. A. ló hír az olvasóknak Országos Könyvbarátkör Hadd legyek pár sor erejéig személyes: 1973-ban, az „Olvasó Népért” Mozgalom első konferenciáján (a nyilvánosság előtt utoljára szereplő Darvas József jelenlétében) vetettem föl azt a gondolatot, hogy létre kellene hozni egy olyan könyv- barátszervezetet, amely értékes könyvek biztos megszerzését tenné lehetővé a könyvszerető közönség számára, kedvezményeket nyújtana, sőt évenként értékes illetménykötettel is szolgálna. Elismerem, nem kellett sok ész ehhez a javaslathoz, hiszen a könyvek jó részét világszerte ilyen könyvbarát- szervezet juttatja el az olvasókhoz. A szomszéd Ausztriában vagy Csehszlovákiában éppúgy több százezer tagja van, mint ahogy a sikerkönyveket milliónyi olvasó a „könyvklubok” révén kapja meg az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban. Nálunk is működött ilyen szervezet a felszabadulás előtt és után is: az Egyetemi Nyomdáé, s Püski Sándoré, a népi írók kiadójáé. Ilyen előzmények és párhuzamok ellenére sok víz folyt le a Dunán, míg végre létrejött az Országos Könyvbarátkör, amely több mint ötven kiadványt választott ki a jövő év könyvterméséből. Mint legkülönb, de mindenesetre sokféle igényt kielégítő műveket ajánlja a könyvszeretőknek: az igényes vagy egyelőre csak az olvasmányos művek iránt érdeklődő olvasóknak, garantálva, hogy ezeket mind megkapják, sőt 500 forintnyi vásárlás után 10 százalék kedvezményt is ad. azaz egy 50 forintos könyvutalványt, amely bármely boltban (antikváriumban) bármilyen könyvre beváltható. Emellett a Könyvbarátkör minden tagja megkapja a Himnusz és Szózat kis bibliofil kötetben, magyar és többnyelvű fordításban közzétett szövegét. Más ehhez a szép kiadványhoz nem is juthat hozzá. Milyen könyvek közül lehet válogatni? A népi írók hívei Sinka István minden eddiginél nagyobb válogatott versesgyűjteményét kaphatják meg, benne jó pár először publikált jelentős költeménnyel. — Aki nem tartalmatlan, hanem elgondolkodtató, a közelmúlt ellentmondásos időszakát fölelevenítő lektűrt óhajt, az megrendelheti Berkesi András első kiadásában pillanatok alatt elfogyott Szerelem három tételben című nagyregényét. De persze találkozhatunk a történelemmel nem szépirodalmi feldolgozásban is. A felszabadulás utáni időre tekint vissza Kállai Gyula emlékirata, a Két világ határán. A közvetlenül megelőző korszak fontos dokumentuma Szekfü Gyula Valahol utat tévesztettünk című cikksorozata. Egész századunk áttekintésével szolgál a Magyar- ország a XX. században című hatalmas kötet. A középkori Magyarország hiteles képét mutatja fel Kása Csaba Veres mezőben zöld oroszlán című műve. De közvetlenül idézi fel ezt a kort az Árpád-házi legendák és intelmek gyűjteménye. A Koronás portrék (főként fiataloknak szánt) népszerű tanulmánysorozata nagy uralkodók pályáját állítja elénk. Jelenkori történelmi és társadalmi problémák nagy sikerű írói feldolgozása Száraz György műve, a Történelem jelenidőben. Klasszikusok egész sora lesz végre biztosan megszerezhető: Vörösmarty, Petőfi, József Attila, Radnóti, Nagy László összes verse, egy Karinthy-és (fiataloknak szánt) Nagy Lajos-kötet (A három boltoskisasszony). A Költői jelenlét mai líránk keresztmetszetét adja, s legnépszerűbb élő költőink egyikének, Ladányi Mihálynak összegyűjtött versei is eljutnak az olvasókhoz. Kapható lesz Szabó Magda két legjobb, s alighanem legnépszerűbb műve, a Freskó és A szemlélők; Raffai Sarolta új regénye, egy női lélek története (Hazatalálás). Vészi Endre folytatja Angi Vera életútjának ábrázolását. Mai életünk sokszínű tükörképe Végh Antal szociográfiai és riportkötete: Mit ér az ember hit nélkül. Lesz még klasz- szikus angol történelmi regény (Bulwer—Lytton: Pompeii utolsó napjai) és detek- tívhistória (Chesterton), megrendelhető Csehov elbeszéléseinek gyűjteménye, és Joseph Heller új bestsellere (Isten tudja). Humor is akad: Darvas Szilárd és Paral egy- egy könyve, kapható valódi kémtörténet és állatképeskönyv, nyelvtani, helyesírási és számítástechnikai mű, szakácskönyv és statisztika, A házasélet ABC-je és Az öregedés művészete, két könyv növényekről, két mű a zenéről, valamint Rubens regényes életrajza. Napkultúránk legősibb rétegeit tárja fel a néprajztudomány rég hozzáférhetetlen alapműve: Ipolyi Magyar mitológiája. Végezetül, de nem utoljára megjelenik egy könyv a mai erdélyi irodalomról és a bukovinai székelyek hányattatásairól. És még nem is említettem minden művet — de hiszen a Kör ismertetője, jelentkezési lapja minden népfronttitkárságon, könyvtárban, s könyvesboltban átvehető. A tagsági díjat jövőre, az első könyv átvételekor kell majd fizetni: 20 (azaz húsz) kemény forintokat... Jó lenne, ha e Könyv barátkor valóban újfajta olvasókörökké szerveződnék: íróolvasó találkozók, könyvek fölötti eszmecserék, fórumok, viták, klubszerű baráti együttlétek alkalmaivá. Akkor lesz igazán — országszerte — megannyi élő körré az Országos Könyvbarátkör, s így kapcsolódik igazán a létrehozó Hazafias Népfronthoz. Kristó Nagy István Textilbe szőtt álmok Beszélgetés Katona Szabó Erzsébettel Katona Szabó Erzsébet textilbe szövi álmait. Gobelinjein a mesék arany-ezüst és gyémánterdején vezet az út. Világos, tiszta színei a természeti jelenségeket idézik. A szőnyegek mellett egyenrangú szerepet szán a jelmeztervezésnek is. S a megélhetést nyújtó divattervezéssel sem váltja aprópénzre művészetét. Most éppen a Dorottya utcai kiállítóteremben láthatjuk alkotásainak egy részét, mintegy összefoglalóan eddigi munkásságát. Amikor életívének állomásait pörgetjük vissza, elérkezünk művészete bölcsőjéhez, Kalotaszegre. — Igen, szerencsésnek tudhatom magam. Leginkább abban, hogy akkor és ott születtem, ahol és amikor még élt a népművészet. Nagyanyám számára nem jelentett — mai divatos kifejezéssel élve — hagyomány- őrzést, hogy maga hímezte ruhát öltött magára. Valahogyan minden természetes volt, anélkül, hogy művészetnek nevezték volna. Szülőföldemről a természet közelsége kísér. Gyermekkori álmom volt, hogy kosztümtervező legyek. Édesanyám monumentális szőnyegeknek szentelte életét. Az aprólékos, rengeteg időt rabló tevékenység láttán először inkább a ruhatervezés felé fordultam. A kolozsvári Iparművészeti Főiskolán mindezek ellenére gobelinszakon végeztem. Ezután kerültem Marosvásárhelyre, a bábszínházba. — Ezek szerint nem véletlen, hogy eljutott a jelmeztervezésig. Csakhogy ezek a jelmezek nem konkrét darabhoz készültek. Hogyan i lehet úgy tervezni a jelmezeket, hogy azok ne kapcsolódjanak hús-vér jellemekhez? — Egy sohasem volt színdarab alakjait szerettem volna megjeleníteni. Sokat töprengtem : miként lehetne mondanivalómat közvetíteni. Egy formai újítás segített. A jelmezeket bábukon szokták bemutatni. Csakhogy az rettenetesen idegen. Majdhogynem taszítja egymást a lelketlen bábu és a textilbe szőtt gondolat. így aztán elősző a bábukat öltöztettem fel, amihez természetesen felidéződtek a színházi élmények, az ott elsajátított fogások. Ügy érzem — minden belemagyarázás nélkül —, az érzelem- és gondolatvilág színes skáláját jelenítjük meg a textíliák, a szabások, a díszítések segítségével.-v A sötét tónusok például mit rejtenek? — Az éjszaka világát szerettem volna segítségükkel elénk varázsolni. A titokzatos álomvilágot, amelyben minden lehetséges. Egyáltalán az élet misztikus oldalát kívántam megragadni a jelmezkészítés eszközrendszerével. A kék árnyalatú jelmez díszítésével az életfát szeretném fölidézni. A szív fölött a levelek az erek lüktetését, az élet szövevényét hordozzák. — Ügy tűnik, hogy most inkább a jelmeztervezéssel foglalkozik. Már régebben is láthattuk kiállításon a gobelinjeit. Hogyan fér meg mindez egymás mellett? — Közös a gyökér: a textil. A körülmények döntik el, éppen mivel foglalkozom a legszívesebben, a legintenzívebben. Sokáig nem volt műhelyem, vagy éppen kiállításra készültem. Azután ott van, mondjuk, a műfaj nehézsége — ami ugyanakkor szépsége is —. Leírhatatlan az érzés, amikor elkészül a szőnyeg, s kiderül: sikerült-e az elképzeléseimet megvalósítani. A ruhát egyben lehet látni, könnyebb alakítani, formálni. — Hogyan valósítja meg ma az iparművész terveit? Mindent a két kezével készít, vagy akadnak segítőtársak? — Talán az lenne a legszebb, ha mindent magam készíthetnék. Ám a sok-sok kézimunka rengeteg időt kíván. Anyám példája lebeg előttem: elképzeléseinek csak töredékét valósíthatta meg, mert mindent maga csinált. Igen, vannak segítségeim, de csak addig, hogy állandóan utolérhessem magamat. — Nem feledkezhetünk meg divattervezői munkásságáról sem. összefér vajon a művészet és a köznapi használhatóság? Nem jelent tudathasadásos állapotot, amikor csak szép ruhákat tervez? — A divat csak annyira érdekel, amennyire meghatározza a kor arculatát. Ezen. belül próbálok egyénit nyújtani. Többször voltam szemtanúja, amint megváltozott az ember, aki felvette az általam tervezett darabot. Más a tartása, más a viselkedésmódja, mint hogyha a selyem esése, a hímzés vonala kibontaná igazi egyéniségét. De az is előfordul, hogy elfed és szerepjátszásra kényszerít. Tetten érhetjük ilyenkor, hogyan manipulál a ruha, a divat. Vágyunk az újdonság után, hogy mások lehessünk, és mégis ugyanazok. Erdősi Katalin (Hauer Lajos felv. — KS) Fafaragók, hímzők, fazekasok között Mezőhegyesen a hetvenes évek végén alkotótáborokkal indult útjára az a nagyszerű mozgalom, amely napjainkra már egészen kiterebélyesedett. Az idei népművészeti táborban, amely július 19-től 26-ig tart nyitva, megyénkből és a szomszédos Csongrádből mintegy százharmincán vesznek részt. Közöttük a népművészet iránt érdeklődő 30 gyerek is van. A házigazda. Hollós László, az általános művelődési ' központ igazgatóhelyettese a következőket mondja: — Ebben a népművészeti alkotótáborban hímzők, szövők, fazekasok, lószőrfonók, csuhéfo- nók, játékkészítők és fafaragók dolgoznak. Az egy hét folyamán az egyéni munkák mellett közös alkotásokat is készítenek, amelyek itt maradnak Mezőhegyesen. így többek között a fafaragók lovas libikókát, haranghintát készítenek a mezőhegyes! gyerekeknek. A szorosan vett szakmai programok mellett gondoskodtunk a szabad idő hasznos eltöltéséről is. Varga László, a „népművészet mestere”, népi iparművész Csa- bacsüdről érkezett. 1957 óta hivatásos fafaragó, s az idén harmadik alkalommal látogatott el a határmenti településre. — Számomra nagy öröm, hogy itt találkozhatok a többi, megyénkben fafaragóval. Az itt töltött egy hét nekem szórakozást, felüdülést és munkát jelent. Legszívesebben különböző figurákat készítek. Mindig a hangulat adja meg azt, hogy mi is születik a, kezem alatt a fából. A családom is szereti a képzőművészetet, a népművészetet, a fiam ügyesen farag, a lányom rajzföldrajz szakos tanár, és kerámiatárgyakat készít. A tábor egyik legfiatalabb részvevője a kis izgő-mozgó, szemüveges, 12 éves szarvasi fiú, Horváth Kálmán. Terveiről, elképzeléseiről így vall a kisfiú: — A nagymamám, aki hímző, a „népművészet mestere”, tavaly hozott el először ide. Mezőhegyesre. Kezdetben vele töltöttem az időt, majd átmentem kíváncsiskodni a fafaragókhoz. Nagyon megszerettem ezt a munkát. Sok még a tanulnivalóm. Remélem, hogy egyszer szép alkotásokat fogok majd készíteni. Kezdetben csak ismerkedtem a szerszámokkal, és egy-egy közős munkában vettem részt. A fafaragás mellett lovagolni is nagyon szeretek. Erre itt, Mezőhegyesen sok lehetőség van. Az elhelyezés jó, s az általános működési központban hódolhatok rádiós hobbimnak is. Rajki Erzsébet hímző és szövő Békéscsabáról érkezett Mezőhegyesre. Ebben az évben második alkalommal vesz részt a tábor munkájában. A mezőmegyeri művelődési ház szakkörvezetője a következőket mondja terveiről: — Nagyon szeretem a hímzést és szövést, hasznos időtöltésnek tartom. Egy-egy kiállítás után, amelyen gyönyörű darabok vonulnak fel, jóleső érzés átlapozni a vendégkönyvet, amelyben elismerő szavakkal illetik a munkánkat. Békéscsabán, a megyei gyógyszertáni központban dolgozom, ahol szintén működik egy szakkör. A közelmúltban Békéscsaba adott otthont a gyógyszertári asszisztensek országos versenyének, és itt is nagy sikert arattunk kiállításunkkal. A vendégek egy-egy kis térítőt vihettek haza Békéscsabáról emlékül. A hímzés mellett az eszperantó a másik hobbim. Levelező társaim nagyon örülnek, ha ajándékba kapnak tőlem egy-egy kisebb térítőt. Mezőhegyesen jól érzem magam, azt hiszem, igazi közösséget alkot ez a kis csapat. A tábor egyik legidősebb részvevője az őszes, bajuszos, 72 éves kunágotai fafaragó, Tühegyi Mihály. — Naív művésznek tartom magam, csak 1980-ban kapcsolódtam be ebbe a mozgalomba. Korábban a Bercsényi Tsz-ben dolgoztam. Ebben az évben már negyedik alkalommal vagyok itt, s igazán jó kapcsolat alakult ki a társakkal. Elsősorban figurákat készítek, különösen a paraszti életből merítek szívesen témát. Emellett nem idegen számomra a dombormükészítés sem. Sokat lehet tanulni egymástól, és esténként órákig tartó beszélgetéseken cseréljük \ ki a tapasztalatokat az itt levő fafaragókkal. I
