Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
1986. július 23., szerda NÉPÚJSÁG Nakaszone ismét miniszterelnök Megalakult az új japán kormány Craxi után Craxi? TELEX • BUDAPEST Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden az Országházban találkozott Szufanuvonggal, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökével. A megbeszélésen jelen volt Rosta László, hazánk vientiane-i nagykövete. • GENF A Szovjetunió sürgeti a legszigorúbb ellenőrzést, beleértve a szeizmológia valamennyi vívmányának fel- használásával történő helyszíni ellenőrzést — jelentette ki Viktor Iszraeljan. A genfi leszerelési konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője, aki a konferencia keddi ülésén az atomkísérletek beszüntetése ellenőrzésének vitájában szólalt fel, rámutatott: a leszerelési konferenciának is fontos szerepet kell betöltenie e fontos probléma megoldásában. • BECS Az Osztrák Szocialista Párt (SPÜ) üdvözli a Varsói Szerződésnek az európai haderők és fegyverzetek csökkentésére tett javaslatait. Az SPÖ véleménye szerint a VSZ javaslatainak a sikerre akkor van a legtöbb esélyük, ha a bizalomépítés és a biztonság kérdéseiről tárgyaló stockholmi fórumot összekapcsolják a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokkal. Ezt hangsúlyozta az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva Fritz Marsch, az SPÖ nemzetközi titkára keddi sajtó- értekezletén. Marsch, aki a közelmúltban vette át új tisztét jelentős nemzetközi tevékenységet is kifejtő pártjában, hangoztatta: igen jó benyomásokat szerzett a napokban véget ért moszkvai látogatásán. • PÁRIZS Paul Nitze, az amerikai külügyminiszter leszerelési tanácsadója kedden Párizsba érkezett és egyórás megbeszélést tartott Mitterrand francia elnökkel. Értesülések szerint azt az ellenjavaslatot ismertette, amelyet Reagan elnök készül tenni Genfben a szovjet—amerikai tárgyalásokon Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának legutóbbi leszerelési indítványaira. A megbeszélés tartalmáról hivatalos helyen nem közöltek semmit. Nitze előzőleg már járt Bonnban és Rómában. • LONDON Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter kedden elutazott Dél-Afrikába, hogy —• szavai szerint — „nehéz, de nem reménytelen” tárgyalásokat folytasson a kormány képviselőivel. Mint jelentettük, a faji elkülönítés elleni küzdelem vezetői nem hajlandók találkozni a külügyminiszterrel. • RABAT Hasszán marokkói király és Simon Peresz izraeli kormányfő kedden megtartotta első megbeszélését a közel- keleti helyzet rendezésének esélyeiről — jelentette a Reuter hírügynökség marokkói kormánytisztviselőkre hivatkozva. Izraelben a látogatást mind a sajtóban, mind kormánykörökben jelentős sikernek minősítik. Szíria, amely Peresz látogatása miatt megszakította kapcsolatait Marokkóval, kedden hazarendelte rabati nagykövetét és a külképviselet személyzetét, és felszólította Marokkó damaszkuszi nagykövetét és a nagykövetség tagjait, hogy egy héten belül hagyják el állomáshelyüket. A japán parlament kedden ismét Nakaszone Jaszuhirót választotta meg az ország miniszterelnökévé. A törvényhozás alsó-, illetve felsőházában külön-külön tartott szavazás során Nakaszo- nét a konzervatív Liberális Demokrata Párt számára kedvező parlamenti erőviszonyokból fakadóan nagy többséggel választötták újjá. A miniszterelnök újraválasztására a július elején tartott parlamenti választások nyomán — az alkotmányos előírásoknak megfelelően — került sor. Nakaszone Jaszuhiro átalakította kormányát. A huszonegy fős kabinetben — a kabinetfőtitkári, azaz kormányszóvivői tisztség kivételével — valamennyi tárca gazdát cserélt. Ennek ellenére nem valószínű, hogy a közeli jövőben bármilyen változás lenne a Nakaszone által eddig folytatott kül- és belpolitikában. A kormányfő kedd esti nyilatkozatában a korábbi célkitűzéseket ismételve a folyamatosságot hangoztatta. A kormányban és az LDP vezetőségében végrehajtott változtatások megfigyelők szerint arra utalnak, hogy Nakaszone Jaszuhiro jelenA kelet—nyugati párbeszéd, a háború és béke kérdései, a nemzetközi helyzet időszerű problémái, valamint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei álltak Eduard Sevardnadze és Hans-Dietrich Genscher tárgyalásainak homlokterében — hangsúlyozza a július 21 —22-én Moszkvában megtartott tárgyalásokról kedden kiadott közlemény. A külügyminiszteri tárgyalásokon Sevardnadze részletesen kifejtette tárgyalópartnerének a szovjet békekezdeményezések lényegét. a biztonság kérdéseiben képviselt álíáspontot. A szovjet külügyminiszter újólag megerősítette, hogy országa nem veszi jónéven az NSZK részvételét az SDI programjának megvalósításában. Sevardnadze kiemelte, hogy a bonni kormány sokat tehetne egyebek között a nukleáris kísérletek beszüntetéséért, a szovjet moratóriA TASZSZ jelentése szerint kedden Genfben megnyílt annak a szovjet—amerikai állandó konzultatív bizottságnak a rendkívüli ülésszaka, amelyet annak idején a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződés, a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló megállapodások, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti atomháború kitörése veszélyének csökkentését szolgáló Weinberger amerikai hadügyminiszter máris megkezdte támadását egy esetleges szovjet—amerikai leszerelési megállapodás ellen. A miniszter külön nyilatkozatot adott újságíróknak, s ebben kijelentette: „rossz üzlet” lenne, ha a Reagan-kor- mány „olyan leszerelési megállapodások megkötését siettetné, amelyek korlátoznák a hadászati védelmi kezdeményezés — az amerikai űr- I fegyverkezési program — tősen megszilárdította pozícióit saját pártján belül, s nagy esélye van arra, hogy mandátumának októberi lejárta után is hivatalban maradjon, noha az LDP alap- szabályzata tiltja a harmadszori újrajelölést. Valószínűnek tűnik, hogy pártelnöki és automatikusan velejáró kormányfői megbízatását — az alapszabályzat módosítása nélkül — meghosszabbítják. A kérdés egyelőre az. hogy milyen hosszú időtartamra. * * * Nakaszone Jaszuhiro, Javán kedden újraválasztott miniszterelnöke 68 éves, 1918. május 27-én született Gumma tartomány Takasza- ki nevű városában. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1941 áprilisában a japán belügyminisztérium állományába került, később belépett a császári hadseregbe, a második világháború befejeződésekor hadnagyi rangban szolgált. Politikai pályafutását fiatalon kezdte. 29 éves korában, 1947 áprilisában, választották meg először parlamenti képviselővé, s azóta tizenhat alkalommal választották újjá. Nakaszone Jaszuhirót — Szuzuki Zenko váratlan leírni biztosította lehetőséget kihasználva. A szovjet külügyminiszter kijelentette: amennyiben az NSZK-ból vagy más nyugat-európai országból kivonják az amerikai rakétákat, természetesen a Szovjetunió is megfelelő válaszintézkedéseket tesz. Genscher egyetértett abban, hogy lényegi előrelépésre van szükség a leszerelés területén. Az új szovjet javaslatokat érdeklődéssel fogadták nyugaton, mondta. A két külügyminiszter amellett foglalt állást, hogy mielőbb, lehetőleg még az idén be kell fejezni a vegyi fegyvereket betiltó konvenció előkészítését. A nem nukleáris fegyverzet kérdésében Sevardnadze külön felhívta Genscher figyelmét a Varsói Szerződés legutóbbi Budapestről keltezett felhívására. Sevardnadze és Genscher a stockholmi értekezlet sikeres befejezéséért, valamint a bécsi fórum eredményes megrendezéséért szállt síkra, intézkedésekről szóló egyezmény céljai és rendelkezései előmozdítására. alakítottak meg. A rendkívüli ülésszakot a szovjet fél javaslatára hívták össze, minthogy az Egyesült Államok elutasította a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló 1972-es ideiglenes egyezmény (SALT I) és 1979- es szerződés (SALT II) további teljesítését. végrehajtását a szovjet hadászati támadó fegyverek csökkentése fejében”. Értesülések szerint az amerikai elnök bizonyos körülmények között hajlandó lenne tárgyalni az űrfegyverkezés kérdéseiről. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a két fél — a hadászati támadó fegyverek számának jelentős korlátozása mellett — vállal jon kötelezettséget a rakétavédelmi rendszerekről mondása után — 1982 novemberében választották meg a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnökévé, s ezzel — mivel pártja parlamenti többséggel rendelkezik — automatikusan az ország kormányfője lett. 1984 őszén választás nélkül újrajelölték öt az LDP és így a kormány élére. Az LDP és a kormány elnökévé történt első megválasztása előtt korábbi konzervatív kabinetekben Nakaszone több minisztérium élén is állt. így volt a Tudományos és Technológiai Hivatal vezérigazgatója és közlekedési miniszter, a Nemzetvédelmi Hivatal vezér- igazgatója — azaz hadügyminiszter —, továbbá külkereskedelmi és ipari miniszter, s betöltötte a Közigazgatási Hivatal vezérigazgatójának tisztjét is. A párton belül több mint egy évtizede az egyik legbefolyásosabb politikusnak számít, s éveken keresztül az LDP főtitkára is volt. Nakaszone rendkívül képzett, tehetséges és határozott politikus, igen jó szónoki képességekkel rendelkezik. Aktívan sportol, a zen buddhizmus hódolója, s kedveli a középkori japán költészetet. hangsúlyozva, hogy az osztrák fővárosban sorra kerülő helsinki utótalálkozón részt vevő államoknak, a megnyitón külügyminiszteri szinten kellene képviseltetni magukat.» A gazdasági téren a külügyminiszterek szerint lehetőség van a kétoldalú együttműködésre a nukleáris energetika nemzetközi biztonsági rendszerének kialakításában, az irányított termonukleáris szintézis alkalmazása terén, valamint a környezetvédelemben is. Moszkvában kormányközi megállapodást írtak alá a Szovjetunió és az NSZK közötti tudományos-műszaki együttműködésről, valamint közös jegyzőkönyvet főkonzulátusok megnyitásáról — a Szovjetunió Münchenben, az NSZK pedig Kijevben létesít képviseletet. Az NSZK külügyminisztere bonni látogatásra hívta meg Sevard- nadzét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy az első tanácskozáson a két küldöttségvezető, Vlagyimir Med- vegyev szovjet és Richard Ellis amerikai tábornok eljárási kérdéseket vitatott meg. majd délután teljes ülést tartott a két delegáció. Mindkét részről közölték, hogy csupán az ülések megtartását jelentik be, a tárgyalások részleteiről nem tájékoztatják a sajtót. kötött SALT—I. szerződés érvényének fenntartására, további 15—20 évre szólóan. Az amerikai lapjelentések szerint Reagan ugyan nem hajlandó erre, s nem akar mesz- szemenő kötelezettséget vállalni az űrfegyverkezés korlátozására, de válaszában felvetheti, hogy az Egyesült Államok mintegy öt évig nem próbál ki és nem telepít űrfegyvereket. Ez valamelyes módosulás lenne az amerikai álláspontban, amely eddig mereven elutasította az űrfegyverkezési program összekapcsolását bármely más leszerelési megállapodással. Amikor a múlt hónap végén az olasz parlament megvonta a bizalmat Bettino Craxi kabinetjétől és ezzel a legújabb kori Itáliában egyáltalán nem szokatlan kormányválságot kirobbantotta, még kevesen sejtették, hogy bő három hét múltán ismét a szocialista párti politikus próbálkozhat a miniszteri gárda kialakításával. Ám így történt, mivel a tapasztalt, veterán Andreotti kísérletei eredménytelenül végződtek. Cossiga államfő az olasz viszonyokhoz mérve meglehetősen hosszan kormányzó Craxit kérte fel a hálátlan feladatra. Nem véletlenül nevezhetjük hálátlannak a kormányalakítási tárgyalásokat, hiszen a már említett Andre- ottinak is beletörött a bicskája. Pedig ha valaki, akkor ő rendelkezett reális esélyekkel — 40 éves politikai múlttal a háta mögött —, hogy elfoglalja a kormányfői oaVsonyszéket. Hosszas huzavona után sem tudott azonban megegyezni az eddigi kormánykoalíció öt pártjának képviselőivel. Mégpedig elsősorban azért, mert a koalíció s egyben Olaszország legnagyobb pártja, a kereszténydemokrata párt többéves szünet után ugyan ismét magának követelné a miniszter- elnöki tárcát, a lényegesen kisebb szocialista párt viszont hallani sem akar egy esetleges kereszténydemokrata kormányfő által képviselt politikáról. Az immár tizenkét éve vajúdó ciprusi probléma ismét távolabb került a megoldástól. Alighogy Turgut özal török kormányfő gépe elhagyta Ciprust, Rauf Denk- tas, a ciprusi török közösség vezetője újabb lépést tett a sziget megosztottságának véglegesítése felé: bejelentette, hogy a szigetet kettéosztó „zöld vonal” a jövőben államhatár lesz. 12 évvel ezelőtt, 1974-ben következett be a stratégiai fontosságú sziget megosztása, amikor a Cipruson partra szálló török katonai egységek a szigetország területének 37 százalékát elfoglalták. Ciprus lakosságának 82 százaléka görög anyanyelvű és a megszállás következtében 180 ezer görög cipriótának kellett elhagynia a megszállt északi, területeket. A problémát még bonyolultabbá teszi, hogy Törökország 60 ezer telepest küldött a szigetre azzal a céllal, hogy megváltoztassák Ciprus nemzetiségi összetételének arányát. 1983-ban pedig mindezek betetőzéséül egyoldalúan kikiáltották az Észak- ciprusi Török Köztársaságot. Az új államot mind ez ideig csak a létrehozásában is aktív szerepet játszó Törökország ismerte el hivatalosan. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két határozatában is erélyesen elítélte az önkényes lépést, egyben felkérte a világszervezet főtitkárát, hogy tegyen erőfeszítéseket a probléma békés rendezése érdekében. Pérez de Cuellar eddigi közvetítése nem hozott kézzelfogható eredményeket, s jelenleg úgy tűnik, hogy a két fél álláspontjai közötti szakadék a „zöld vonal” miatt mélyebb, mint valaha. A görög ciprióták az ENSZ alapokmányával és idevonatkozó határozataival összhangban elsődleges feladatnak tekintik a török csapatok és telepesek kivonását a szigetről, és sürgetik a hatékony nemzetközi garanciák kieszközlését. Ezzel szemben a török szigetlakok szerint a török csapatoknak maradniuk kell. Sőt, a ciprusi probléma egyik részkérdése sem oldható meg mindaddig, amíg a „görög ciprióta kormányzatot”, Megfeneklettek hát a kereszténydemokrata Andreotti egyensúlyozó manőverei, s kezdődhet minden elölről. Vagy talán mégsem? Talán segít Bettino Craxinak amielőbbi csapatalakításhoz, hogy jelenleg ő a legnépszerűbb politikus Itália-szerte, s akinek már sok ízben sikerült kivezetnie a zátonyok közül a kabinet hajóját. Igaz, ez a népszerűség egyre növekvő irigységet váltott ki a kereszténydemokraták részéről, s a jelen helyzetben sok függ attól; eltekint-e — legalábbis ideiglenesen — hatalmi ambícióitól a democ- razia cristiana, zöld utat engedve ezzel Craxi kísérleteinek. Akárhogyan is, a kijelölt kormányfőnek nem lesz könnyű dolga. A fentieken kívül az is nehezíti helyzetét, hogy Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt figyelem- bevétele nélkül mindig is problémát jelentett stabil kormányzást biztosítani. S bizonyára így lesz ez a jövőben is, annak ellenére, hogy a Craxi-koalíció évei alatt a kommunisták kevésbé kritikus álláspontot képviseltek. Ha pedig a legújabb próbálkozások is zsákutcába kerülnének, akkor igen-igen nagy valószínűséggel idő előtt a szavazóurnákhoz járulnak majd az ország választópolgárai. amely a szigeten élő két közösségnek csupán egyikét képviseli, nem váltja fel egy átmeneti szövetségi kormány. A fennálló nézetkülönbségek akadályozták mindeddig az ENSZ-főtitkár által javasolt „keretmegállapodási terv" megvalósítását is. Ez egy olyan csomagtervet foglal magában, amely számos, egymással összefüggő elemet tartalmaz. Éppen ezért a ciprusi görögök úgy vélik, értelmetlen lenne ezeknek az elemeknek csupán egyikét- másikát elfogadni, miközben számos kapcsolódó kérdés homályban maradna. Ezenkívül Kiprianu és hívei azt hangoztatják, éppen elég engedményt tettek már ők azzal a feltétellel, hogy haladéktalanul hozzáfognak az alapvető kérdések megoldásához. Ennek ellenére a keretmegállapodási terv nem tartalmazza ezeket. Kiprianu az ENSZ-főtitkárhoz írott júniusi levelében világosan értésre adta, hogy a görög ciprióták mindaddig nem hajlandók bármiféle átmeneti kormány létrehozására, amíg a szigeten török csapatok állomásoznak. Azt sérelmezik ugyanis, hogy ebben a kérdésben a keretmegállapodási terv nem fogalmaz elég egyértelműen, sőt módot nyújt arra is Denktasék- nak, hogy a magasabb szintű találkozón ezt egyáltalán szóba se hozzák. A görög ciprióták arra is felhívták a figyelmet, hogy a török megszállás nem csupán a sziget- ország szuverenitását sérti, de veszélyezteti a térség biztonságát is. Denktas készségét nyilvánította arra, hogy szeptemberben megvitassa az ENSZ- főtitkárral a sziget újraegyesítésére irányuló ENSZ-ter- vet, ámde ismét kereken elutasította a török csapatok kivonásának gondolatát. Ugyanakkor Kiprianu ismét leszögezte: minden megállapodás előfeltétele a török csapatok kivonása. így tehát egyik fél sem enged álláspontjából, sőt a „zöld vonal” államhatárrá való nyilvánításával Denktas nyilván arra törekszik, hogy az erő pozíciójából tárgyalhasson, s reméli, hogy ezzel alááshatja a görög közösség vezetőinek egységét. Dorogi Sándor Szovjet—NSZK külügyminiszteri tárgyalások Állandó konzultatív bizottság Genfben Weinberger: „rossz üzlet” Daróczi László Ciprus II megoldás még messze van
