Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

1986. július 22., kedd Magyar vezetők távirata Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából WOJCIECH JARUZELSKI elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének,! ZBIGNIEW MESSNER elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Varsó Tisztelt Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyelor­szág újjászületésének 42. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében szívből jövő üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a testvéri lengyel népnek. Népünk ismeri és nagyra becsüli a lengyel népnek a szo­cialista vívmányok megszilárdításában elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásával újabb sikereket érnek el a szocialista Lengyelország társadalmi­gazdasági fejlődésének meggyorsításában, nemzetközi tekin­télyének növelésében. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy országaink sokoldalú kapcsolatai gyümölcsözően és dinamikusan fejlődnek népe­ink és a szocialista közösség javára. Közös eszméink és cél­jaink szellemében a jövőben is együttműködésünk bővítésére, népeink barátságának elmélyítésére fogunk törekedni. Nemzeti ünnepükön őszintén kívánunk Önöknek, a testvéri lengyel népnek további sikereket szocialista hazájuk felvirá­goztatásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységükben. Budapest, 1986. július 22. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Lengyelország újjá- születésének 42. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte part­nerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ KB, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt. (MTI) Válaszlevél-tervezet Amerikai lapértesülések szerint Ronald Reagan a hét végén jóváhagyta annak a válaszlevélnek a tervezetét, amelyet Mihail Gorbacsov- nak küld. A The Washington Post hétfői száma egy magas rangú kormánytisztviselőre hivatkozva hírül adta, hogy az elnök pénteken döntött a levélről. A tervezet szerint az Egye­sült Államok kész ugyan megvitatni a Szovjetunióval a nukleáris fegyverzet ellen­őrzésének valamennyi vonat­kozását, de az amerikai űr­fegyverkezési tervek tovább­ra sem kerülhetnek szóba — számolt be a The Washing­ton Post. A lap hírforrása szerint Reagan válasza „átfogó lesz” Mihail Gorbacsov június 23-i levelére. Mint arról már hírt ad­tunk, Edward Rowny és Paul Nitze nagykövetek még e hé­ten tájékoztatni fogják az Egyesült Államok szövetsé­geseit a Reagan-üzenet vár­ható tartalmáról. Az ameri­kai elnök akkor adja végső jóváhagyását a tervezethez, miután a két említett nagy­követ beszámol majd neki a NATO-partnerekkel folyta­tott megbeszélések eredmé­nyéről. Lázár György és Enrique Iglesias találkozója Enrique Iglesias és Várkonyi Péter kulturális, tudományos és oktatási együttműködési egyezményt írt alá (Teleíotó) Enrique Iglesias uruguayi külügyminiszter, aki Várko­nyi Péter külügyminiszter meghívására vasárnap érke­zett hazánkba, hétfőn reggel megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezt követően a Külügymi­nisztériumban megkezdőd­tek a hivatalos magyar— uruguayi külügyminiszteri tárgyalások. A szívélyes légkörben és a kölcsönös megértés szel­lemében folytatott megbe­szélésen Várkonyi Péter és Enrique Iglesias tájékoztat­ták egymást országaik kül­politikai törekvéseiről. Vé­leményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről; en­nek során különös figyel­met fordítottak az enyhülés és a leszerelés, a békés egy­más mellett élés és az együttműködés ügyére, a párbeszéd erősítésének lehe­tőségeire, valamint a közép­amerikai válság éleződésére. Áttekintették az államközi kapcsolatokat, és a két or­szág együttműködése fej­lesztésének módozatait. Megállapították, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben Magyarország és Uruguay azonos, vagy hasonló álláspontot képvisel. A külügyminiszterek hang­súlyozták, hogy a békés egy­más mellett élés politikájá­nak nincs elfogadható alter­natívája. Aláhúzták; orszá­gaik a jövőben is mindent megtesznek a világbéke, a le­szerelés és a nemzetközi együttműködés előmozdításá­ért. A közép-amerikai válság megoldásáról szólva kifejtet­ték: mindkét ország az igaz­ságos politikai rendezés híve, s a tárgyalásos megoldást tartják egyedül járható út­nak. A külügyminiszterek fej­lődőnek értékelték a ma­gyar—uruguayi kapcsolato­kat, amelyek erősítésére még számos kiaknázatlan le­hetőség kínálkozik. Megerő­sítették: mindkét fél érde­kelt az együttműködés fej­lesztésében az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és elő­nyök alapján, s erre együt­tes erőfeszítéseket tesznek. A megbeszéléseket köve­tően a két külügyminiszter kulturális, tudományos és oktatási együttműködési egyezményt írt alá a Kül­ügyminisztériumban. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta En­rique Iglesiast. A megbe­szélésen áttekintették a két ország politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolata­it. ezek további fejlesztésé­nek lehetőségeit, véleményt cseréltek „ nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Várkonyi Péter, jelen volt Gualberto Talamás, az Uruguayi Keleti Köztársa­ság budapesti nagykövete. Este Várkonyi Péter dísz­vacsorát adott Enrique Igle­sias tiszteletére. Mihail Gorbacsov fogadta Hans-Dietrich Genschert Hétfőn a moszkvai Kreml­ben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZK alkancellárját, külügy­minisztert. Genscher vasár­nap érkezett háromnapos lá­togatásra a Szovjetunióba — bonni bejelentés szerint Kohl kancellár Mihail Gorbacsov - hoz intézett személyes üzene­tével. A nyugatnémet politi­kus Eduard Sevardnadzéval, az SZKP KB PB tagjával, szovjet külügyminiszterrel tárgyal majd a kétoldalú kapcsolatok, valamint a nem­zetközi helyzet időszerű prob­lémáiról. A kölcsönösen előnyös együttműködés érdekeinek megfelelően a látogatás so­rán tudományos-műszaki ke­retszerződést írnak alá, mely egyebek között a mezőgazda­ság, az egészségügy és a nuk­leáris energetika — az atom­erőművek biztonságos üze­meltetése — terén irányoz elő szorosabb kapcsolatokat. Moszkvai értékelés szerint a nyugatnémet fél megkülön­böztetett jelentőséget tulaj­donít a külügyminiszter lá­togatásának, a kelet—nyuga­ti párbeszéd folytatásának te­kintve azt. A nyugatnémet politikus legutóbb tavaly márciusban járt Moszkvában. Tory palotaforradalom Thatcher ellen? Az angol fővárosban hét­főn fokozódó hangerővel folytatódott a cáfolatok és ellencáfolatok csatája II. Er­zsébet királynő és Margaret Thatcher miniszterelnökasz- szony állítólagos politikai konfliktusa körül. A vihart — egyes angol megfigyelők szerint a „legsúlyosabb al­kotmányos válságot” VIII. Edward lemondása óta — a The Sunday Times vasárnap közölt szenzációs jelentése robbantotta ki. A befolyásos vasárnapi újság szerint a Thatcher-kormány Dél-Afri- ka politikája felszínre hozta a Ruckingham-palota és a Downing Street, vagyis a ki­rályi udvar és a miniszterel­nökasszony régóta lappangó nézeteltéréseit a politika és a vezetési módszerek kulcs­kérdéseiben. A The Times tudni vélte, hogy a királynőnek tulajdo­nított nézetek kiszivárogtatá­sa mögött „lázadó tory nagy­ságok Thatcher-ellenes ösz- szeesküvés rejlik”. A tekin­télyes újság szerint a királyi palást mögött olyan tory ve­zetők rejtőznek, akik szeret­nék Thatcher asszonyt eltá­volítani a konzervatív kor­mánypárt éléről, még jóval a legkésőbb 1988. júniusáig sorra kerülő általános válasz­tások előtt. Más megfigyelők vitatják ezt az elméletet, mondván, hogy ez „politikai öngyil­kossággal” lenne egyértelmű. Andreotti visszalépett Visszaadta megbízatását Giu- lio Andreotti kijelölt olasz mi­niszterelnök. A keresztényde­mokrata politikus, akit Fran­cesco Cossiga államfő július ló­én kért fel arra, hogy kezdjen kormányalakítási tárgyalásokat, hétfőn délután arról tájékoztat­ta az államfőt, hogy erőfeszí­tései megfeneklettek a szocia­lista párt és a keresztényde­mokrata párt közötti jelentős nézetkülönbségeken. — Az Andreottival folytatott megbeszélése után a köztársa­sági elnök Bettino Craxit, a le­mondott szocialista párti kor­mányfőt kérette magához. Ró­mai politikai körökben ebből arra következtetnek, hogy Is­mét Craxi kap kormányalakítá­si megbízatást. „Egyértelmű politikai provokáció” Interjú Herbert Meisnerrel Herbert Meissner, az NDK tudományos akadé­miájának főtitkárhelyet­tese, az NDK állandó bonni képviseletén nyilat­kozott az NDK televízió­jának, és feltárta a vele kapcsolatos ügy részlete­it*. Áz alábbiakban is­mertetjük az interjú tel­jes szövegét: Riporter: Meissner pro­fesszor, tekintsünk vissza az ügy kezdetére. Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan ember, mint ön, 10 márká­ért lopást kövessen el — mint állítják. Megrendezett dolog volt az egész, vagy egyálta­lán miről van szó? Meissner: Nyilvánvalóan provokáció történt. Szolgála­ti úton voltam Nyugat-Ber- linben, és a Wertheim áru­házban vásárolni akartam. Éppen az árut vizsgálgattam, amikor megveregették a vál- lamat, és közölték, hogy őri­zetbe vesznek. Bevezettek egy helyiségbe, de személy- azonosságomat nem vizsgál­ták és jegyzőkönyvet sem ké­szítettek. Két kísérőm csu­pán egy telefonhívást bo­nyolított le, s ennek során közölték, hogy „a férfi elvi­hető”. Néhány perccel ké­sőbb két egyenruhás rendőr egy rendőrségi fogdába szál­lított. Valójában ott kezdő­dött az egész történet. Riporter: Mi történt a to­vábbiakban? Meissner: Minden holmi­mat elszedték és teljesen le­vetkőztettek. Azt állították, hogy hírszerzői tevékenysé­get folytattam, és erről kí­vánnak megbizonyosodni, ez­után kihallgatások következ­tek, majd közölték: egyértel­műen bebizonyosodott, hogy titkos ügynök vagyok. Átad­tak az államvédelemnek, és ott folytatódtak a kihallgatá­sok. Riporter: Ha jól értem, az állítólagos lopás semmilyen szerepet nem játszott? Meissner: Ekkor már a lo­pási ügy semmilyen szerepet nem játszott, és az első saj­tójelentések is erről tanús­kodnak. A Tagesspiegel cí­mű nyugat-berlini lap 10-én arról írt, hogy megkérdezték az áruház vezetését és sze­mélyzetét. de azok semmit sem tudtak a lopási ügyről. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy nekem nem az áruház személyzetével volt dolgom. Világos, hogy provokációról van szó, és én viszonylag ha­mar felismertem ezt. Régóta és sokat utazom különböző országokba, és a nyugati tit­kosszolgálatok gyakran al­kalmaznak ilyen módszert, hogy valakit „kivonjanak a forgalomból". Riporter: De térjünk visz- sza oda, hogy ön az állam­védelemhez került. Mi tör­tént ott? Meissner: Megvizsgálták a holmimat és folytatódtak a kihallgatások. Ismét azzal áll­tak elő, hogy bizonyítottan titkosszolgálati _ tevékenysé­get folytattam,'és megfenye­gettek, hogy emiatt 8—10 évi börtönbüntetés vár rám. Más hasonló tartalmú fenyegeté­seket is intéztek hozzám, de a legfontosabb, hogy olyan — nyilvánvalóan gyógyszereket tartalmazó — italokat kap­tam, amelyek hatására eddig nem tapasztalt eufórikus ál­lapotba kerültem. Ezt az ál­lapotot úgy lehetne leírni, hogy az ember kissé egy- ügyűnek érzi magát, semmit nem tart fontosnak, mintha kilépne önmagából, és mind­azt, ami vele történik, egy színpadon látná lezajlani. Riporter: Ha jól értem, ilyen állapotban az ember­nek nincs saját akarata. Meissner: Igen, mondhat­juk így. Ilyen állapotban ír­tam alá azt a nyilatkozatot, hogy az NSZK-ban kívánok maradni. Később ezt a pa­pírt többször az orrom alá dugták, és hosszasan ecse­telték, hogy miként bánná­nak velem az NDK hatósá­gai, ha visszatérnék az NDK- ba. Később a nyugatnémet szö­vetségi hírszerző szolgálat egyik képviselője elé vezet­tek, majd két fegyveres őr kíséretében repülőn Münc­henbe szállítottak, és innen egy közeli kisvárosba, Mur- nauba vittek. A következő napokban mindig a hírszerző szolgálat két tagja kísért. Riporter: önként vett részt a repülőúton? Meissner: önkéntességről szó sem lehet. Minden aka­ratom ellenére történt. El­hurcoltak. Riporter: Mi történt ez­után? Meissner: Kihallgatások so­rozata folyt, és azon törtem a fejem: miként tudnék olyan helyzetet teremteni, amely­ben a lehető leggyorsabban visszatérhetnék az NDK-ba.. Ekkor már nem voltam gyógyszer hatása alatt, de rendkívüli stresszhelyzetben voltam, hiszen gyakorlatilag öt napja nem aludtam. Éppen azért, hogy az őrzé­semen enyhítsenek, aláírtam egy olyan nyilatkozatot, hogy nem lépek kapcsolatba az NDK állandó* bonni képvise­letével. Riporter: Az NSZK sajtója arról írt, hogy önnek egy új útlevelet is kiállítottak. Meissner: Igen, rám erősza­koltak egy NSZK-útlevelet, de ezt Martin Bauer névre, 1985-ös, hannoveri keltezés­sel állították ki, tehát egyér­telműen hamis dokumentum. Riporter: Hogyan jutott el Bonnba? Meissner: Részben az or­vos tanácsára, hogy a lelki egyensúlyom helyreálljon, és az idegi megterhelés csökken­jen, 14-én este engedélyezték, hogy őrzők nélkül sétálhas­sak Münchenben. Ezt a le­hetőséget használtam ki, hogy eljussak bonni állandó képviseletünkre. Riporter: ön innen egy nyilatkozatot eljuttatott a szövetségi kancellári hivatal­hoz, az NSZK hatóságaival azonban nem hajlandó be­szélni. Miért nem? Meissner: Egyrészt azért nem. mert én az NDK ál­lampolgára vagyok, és nem vonatkoznak rám az NSZK törvényei. Az NDK-hatósá- goknak kész vagyok min­denfajta felvilágosítást meg­adni. Másrészt azért nem, mert mindaz, amit én az el­múlt öt napban az NSZK ha­tóságainál átéltem, nem ösz­tönöz arra, hogy ismét sze­mélyes kapcsolatba kerüljek ezekkel a hatóságokkal. Riporter: Miként értékeli ön ezt az egész ügyet? Meissner: Egyértelmű pro­vokációról van szó, amely­nek két célja volt. Egyrészt ezzel az egész problémával ismét próbára akarták tenni a két német állam közötti kapcsolatok terhelhetőségét. Ez nem új próbálkozás. Más­részt, ki akarták használni a lehetőséget arra, hogy az NDK egy magasrangú képvi­selőjét hazaárulásra kénysze­rítsék, és ily módon politi­kai tőkét kovácsoljanak az NDK ellen. Harminc éve folytatok politikai és tudo­mányos tevékenységet. Sok országban jártam, és saját tapasztalataimból tudom, hogy ilyen dolgokkal szá­molni kell. Riporter: Miért volt ön Nyugat-Berlinben? Meissner: Egy tudományos kollégával tanácskoztam. Sok olyan — a szövetségi hatósá­gok számára ismert — kollé­gám van Nyugat-Berlinben, akikkel tudományos kapcso­latban vagyok, ezek a kap­csolatok, az utazások és kon­ferenciák a vélemény- és gondolatcserét szolgálják, amit oly fontosnak ítéltek meg Helsinkiben. Ezzel fog­lalkozom hosszú évek óta, s nem eredménytelenül. Ez volt a feladatom azon a na­pon is. Riporter: Meissner pro­fesszor úr, ön jelenleg itt az NDK állandó bonni képvise­letén tartózkodik. Hogyan lát­ja a probléma megoldását? Meissner: Nyilatkozatom­ban, amelyet eljuttattam a szövetségi kancellári hiva­talba, egyértelműen követel­tem, hogy visszatérhessek az NDK-ba. Ismételten hangsú­lyozom, hogy önként jöttem be országunk állandó képvi­seletének épületébe, az NSZK-ban akaratom ellenére tartottak fogva, és befolyás alatt, s legfőbb kívánságom, hogy hazámba visszatérhes­sek. Ott még szükség van rám, én ebben biztos vagyok. Az elkövetkező tíz évben is inkább ott szeretnék élni. és dolgozni, mint másutt. De nem csak a munkáról van szó. A családommal akarok élni, együtt akarok lenni a barátaimmal és az elvtársa­immal. Számomra nincs más megoldás, mint a visszatérés az NDK-ba. * * * Herbert Meissner, az NDK tudományos akadémiájának főtitkárhelyettese hétfőn visszatérhetett az NDK-ba.

Next

/
Thumbnails
Contents