Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-22 / 171. szám
1986. július 22., kedd o Pályázat a belkereskedelmi hálózat fejlesztésére Az Állami Fejlesztési Bank pályázatot hirdetett a belkereskedelmi hálózat korszerűsítésére, rekonstrukciójára, valamint a műszaki színvonal fejlesztésére. A bank a ráfordítás 30 százalékáig kedvezményes hitelt nyújt ABC-áruházak létesítésére, ha az eladótér a 300 négyzetmétert meghaladja. Ugyanilyen feltételekkel kaphatnak támogatást azok a vállalatok, amelyek legalább 400 méternyi meglevő eladóteret korszerűsítenek, s a bolt kapacitását ezzel több mint 30 százalékkal növelik. Üj Tüzép-telepek létesítéséhez akkor igényelhető állami támogatás, ha nagyobb körzet ellátásában teremtik meg a jelentős javulás feltételeit. Ilyenek például a Fészek-rendszerű áruházak. Ugyancsak megpályázható az állami támogatás a nagy alapterületű üzletházak, áruházak építéséhez, a feltétel a bevásárló központoknál a 4000, áruházaknál pedig az 1500 négyzet- méteres alapterületű eladótér. Azok a vállalatok, amelyek a pályázatot elnyerik, a szerződésben rögzített idő alatt, de legfeljebb 15 éven belül fizetik vissza a kölcsönt. Az Állami Fejlesztési Bank a belkereskedelmi hálózat műszaki színvonalának növelésére is kiterjesztette pályázatát. Ennek értelmében 1986-ban és 198’7-ben hűtésgépesítésre, elektronikus árkijelzős mérlegek, elektronikus pénztárgépek és -rendszerek, a korszerű árumozgatást elősegítő berendezések vásárlására, valamint a boltok, üzletek technikai-technológiai rekonstrukciójára és új üzlethálózatok kialakítására kérhető a támogatás. A műszaki fejlesztésre vissza nem térítendő állami hozzájárulás igényelhető 150 ezer forintos értékhatárig, a beruházás 35 százaléka erejéig, a kistelepüléseken azonban — ahol a lakosság lélekszáma az 1500-at nem haladja meg — a költség 50 százalékáig. Ha a műszaki fejlesztésre fordított összeg több mint 150 ezer forint, a hálózatfejlesztési támogatáshoz hasonlóan kedvezményes hitelt kapnak a vállalatok. A Belkereskedelmi Minisztérium elsősorban az alapellátó-hálózat bővítését, valamint a technikai fejlesztést szorgalmazza. A benyújtott pályázatokat ősszel bírálják el. MNB-kötvényiroda kezdte meg működését Tovább szélesedik a hazai kötvénypiac, a közelmúltban a Magyar Nemzeti Bank is bekapcsolódott á kötvények másodlagos forgalmazásába. Az MNB saját kötvényirodát hozott létre, amely két hónapja kezdte meg működését. Az iroda vállalati kötvényeket vásárol, illetve hoz újra forgalomba, és új kötvénykibocsátás megszervezésével is foglalkozik. A megalakulás óta eltelt időszakban már jelentős forgalmat bonyolítottak le, mintegy 140- 150 millió forint értékű értékpapírt vásároltak, és adtak el újra. A későbbiekben — amint sikerül a technikai feltételeket megteremteni — _ a lakossági kötvények forgalmazásába is bekapcsolódnak. Az értékpapírok adásvétele mellett új befektetési lehetőségeket is kialakított az MNB kötvényirodája. A vállalati pénztulajdonosok igényeit figyelembe véve több, eddig még nem alkalmazott befektetési formát vezetett be. Az egyik határidős kötvényvásárlási, illetve -eladási üzletág, amely a vállalatok rövid időre — három-hat hónapra — szabaddá váló pénzeinek befektetésére ad lehetőséget. Egy másik forma a kötvényvételi vagy -eladási jog előre történő megvásárlása. Ezzel a befektető a később felszabaduló pénzének jövedelmező lekötéséhez tudja megteremteni a feltételeket. A kötvény értékének 3-4 ezrelékéért megszerezhető jogról, ha az értékpapír árfolyama időközben kedvezőtlenül változna, le is mondhat az ügyfél. A vállalatok a kötvényeket a beruházásokra félretett pénzükből vásárolhatják meg. A termelés finanszírozására szolgáló forrásaikat — ha azok időszakosan szabaddá váltak — korábban nem tudták befektetni, csupán a bankban, kamat ellenében helyezhették* el a pénzt. A kötvényiroda az ilyen. úgynevezett likvidpénzek jövedelmező befektetésére is lehetőséget kínál a vállalkozóknak. Erre a célra a közraktározásnál alkalmazott zálogjegyet használja fel. A Közraktározási Vállalat által megőrzésre átvett termékért a tulajdonosok közraktári jegyet kapnak, ami megtestesíti az áru értékét. Ez a jegy olyan értékpapír, amely forgatható is, eddig azonban a gazdasági életben a vállalatok nem éltek az áruban lekötött tőkéjüket képviselő értékpapírok adásvételével. Ehelyett — a raktározott áru fedezete mellett — forgóeszközhiteit vettek fel a banktól. A kötvényiroda most megvásárolja és áruba bocsátja a közraktári jegy zálogjegy részét. A befektetők így magasabb hozamhoz jutnak, mint ha a bankban helyeznék el pénzüket, az árutulajdonosok pedig a bankinál olcsóbb forgóeszközhiteit kapnak. Immár hagyomány, hogy az orfűi tavon vitorlástábort szerveznek a vízi sportokat kedvelő gyerekeknek. A résztvevők egyhetes képzést kapnak, amelynek során megismerkedhetnek a vitorlázás alapelemeivel, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Évente 80—100 gyerek tanulja meg a kis hajókkal való közlekedést, sőt a versenyzés alapszabályait is m (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KSJ Szabó István a Szövetkezeti Kutatóintézetben Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának „tagja, a TOT elnöke tegnap a Szövetkezeti Kutatóintézetbe látogatott. Zsarnóczai Sándor egyetemi tanár, igazgató tájékoztatta őt az intézet tudományos tevékenységéről; többek között arról, hogy a gazdaságpolitikai célokhoz igazodó kutatási eredmények elérésére törekednek. Halm Tamás párttitkár a pártszervezet munkájáról számolt be. Szabó István tájékoztatta a kutatókat a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom feladatairól, törekvéseiről, a mezőgazdasági szövetkezetek soron következő ötödik kongresszusának előkészületeiről és körvonalazta az ezzel kapcsolatos kutatási teendőket. Ablak-ajtó bemutatóház Debrecenben Korszerű, hőszigetelt üvegezésű ajtókat és ablakokat bemutató fahózat nyitott tegnap Debrecen belvárosában a helyi üvegipari szövetkezet. A Csapó utcai bemutatóházban a kecskeméti Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat faipari gyáregységének termékeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A korszerű DU- FA-ajtók és -ablakok mindenben megfelelnek a január elsején életbe lépett hőtechnikai követelményeknek. Debrecenben évről évre egyre több a magánlakásépítkezés, amit telekkialakításokkal segít a városi tanács. A jelenlegi ötéves tervben 5900 — kedvező feltételek esetén ennél ezerrel több — lakás épülhet magánerőből a városban. Jó hír az építkezőknek az is, hogy a Debreceni Üvegipari Szövetkezet a forgalmazás mellett három megyére — Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Borsod — kiterjedő szervizhálózatot hoz létre, amely vállalja a hő- szigetelésű nyílászárók javítását, karbantartását is. Az új debreceni bemutatóházban minta után értékesítik a korszerű termékeket. Egyelőre a típusablakokra és -ajtókra harminc-, az egyedi kivitelezésűekre hatvannapos előjegyzést vesznek fel. % S az élet megy tovább... Ifjúságvédelmi őrjáraton A békéscsabai városi rendőrkapitányságon — országos akció részeként — nagyszabású ifjúságvédelmi ellenőrzést rendeltek el július 14-én. Az akcióban részt vevő rendőröknek és sorkatonáknak Csávás József százados tartott eligazítást. Az akciócsoportok pontos forgatókönyv szerint végezték munkájukat, ami nem is volt kevés. A százados — az ellenőrzés előkészítésekor — elmondta, miért van éppen nyáron nagy szükség az ifjúság fokozott védelmére. Mert a vakáció ideje alatt — míg a szülők dolgoznak — megnő a szabad idejük, többet vannak ellenőrizetlenül, kissé „el is engedik” magukat. Többen nyúlnak ilyenkor az italospohárhoz, verődnek bandákba és randalíroznak, esetleg szipóznak. Vannak, akik túl erősnek és mindenre képesnek érzik motorostudásukat, s akadnak, akik mint munkakerülők csak folytatják régóta tartó „vakációjukat”. S hogy egy ilyen akció során a rendőrök szeme máshova is ellát, annak a rendőri felügyelet alatt állók, a törvénnyel többször is szembekerült felnőttek sem örülnek. Figyelmeztetés időben? Az akció délután 4 órakor kezdődött. Tolnai Sándor főhadnagy csoportjába kerültem, akivel — míg kiérkeztünk Szanazugba — beszélgettünk az ifjúságvédelem gondjairól, s a szülői felelőtlenség olykor elképesztő példáiról. S mintha csak az elhangzottak illusztrációja lenne, Szana- zugban találkoztunk két sátrazó mezőberényi fiúval. Több napja élvezik a Kettős-Körös hűs vizét, s az elszabadulást a szülői háztól. A nagyobbik 17 éves, de 14-nek sem látszik, az erősebb testalkatú fiú pedig, a kétszeri ismétlés miatt, csak szeptemberben kezdi meg nyolcadik osztályos tanulmányait. Két öreg kerékpáron érkeztek, s éppen görögdinnyét majszoltak. Az ellenőrzéstől kissé megszeppentek, a nagyobbik azért, mert nem volt nála személyazonossági igazolványa.. A rendőrök türelmesen kérdezgették őket, s még arra is rákérdeztek, hogy a megélhetéshez vajon kaptak-e a fiúk otthonról pénzt. Lacinak meghalt az édesanyja, s a három fiútestvér meglehetős szabadságot élvez. Ezért nem volt valami hihető, mikor a két fiú bizonygatta, hogy szülői engedéllyel vágtak neki az útnak. S arra nem is gondoltak, hogy a vadkempingezéskor akár bűncselekmény áldozatai is lehetnek. Lehet, hogy ez a figyelmeztetés nekik még idejekorán érkezett? A békéscsabai 3-as számú iskola környezetvédő táborát két nagylány ügyeli. Andrea és Györgyi nem ijed meg a rendőröktől, talpraesetten válaszol. Papp Ferenc és Boldog Gusztáv tanárok éppen esti mosdatásra vitték a kisebbeket. A táborban a negyedikesektől a nyolcadikosokig sokféle korosztály képviselteti magát. A kis környezetvédők nem nagyon elégedettek a szanazugi állapotokkal, ahol a vadkempingezők jó része — mint az előbb említett két fiú is a természet lágy ölén végzi szükségét, s szemétdombbá alakítja a megej- tően szép tájat. Kaszálás villával Útban Békéscsabára, az akciócsoport még „beugrik” egy sértetthez Gerlára, majd rövid „látogatást tesz” a 28-as számú dobozi kisvendéglőben. Még csak délután 6 óra van, de valaki már ropja a táncot nagy kedvében, de engem most inkább a fiatalok érdekelnek. Az egyik asztalnál édesanyja és édesapja társaságában éppen csokoládét majszol az ötödikes Aranka. Mint kiderül, rendszeresen belátogat szüleivel a vendéglőbe, de szeszes italt nem fogyaszt. Mindenesetre, nem a legjobb környezet egy 12 éves gyermek számára az ittas emberekkel teli bisztró ... Hogy ebben a szakmában is szükség van a pedagógiai érzékre, azt két cigánycsalád meglátogatásakor tapasztalhattam. Az óvoda jelzett, hogy a szülők nem járatják rendszeresen gyerekeiket. Tolnai főhadnagy már jól ismeri a családot. A kisfiú, Józsika, ingyenes az óvodában, a szülők mégsem viszik. Indokot találnak bőven. Nehéz az őszinte párbeszédet kialakítani, de az apa végül ígéretet tesz. Hogy aztán ennek mennyi a foganatja, azt az intézkedő rendőrök arcáról le lehet olvasni. Nemhiába mondják: — Viszontlátásra! Két házzal arrébb két birka nyitja ki a kaput, s a lakásban teljes káosz fogad bennünket. Györgyi, a nagylány vigyáz beteges külsejű unokahúgára. Az otthoni, zavaros körülményekről egészen más történetet tálal fel, mint nővére, Éva. A nagylánynak 15 éves kora ellenére még nincs személyi igazolványa. Ügy látszik, „elfelejtkezett” róla. A 25 éves nővére pedig nem dolgozik. Megkapja ezért a ki tudja hányadik figyelmeztetést. A család férfitagjai „kaszálni” vannak, hiszen kell a pénz az istállóban álldogáló hat lónak. Hogy aztán a kaszálás nem kaszával, csak gereblyével és villával történt, az éppen a közúti ellenőrzés során derült ki. Aznap aligha ettek a derék paripák, mert a kétmázsányi szénát más földjén összegyűjtő N. János kénytelen volt a rendőri közbelépésre visszaszolgáltatni, s még számot is adni nem először előforduló „tévedéséről”. Menet közben a békéscsabai Fészek vendéglő előtt utcai verekedés tört ki, Ott is szükség volt a rendőrök beavatkozására. A patába igencsak illuminált állapotú okozója, aki éppen egy terhes nő volt, állampolgári jogait hangoztatva perlekedett a közbelépő rendőrökre. Tolnai főhadnagy előre bekalkulálta gondolatban, hogy a megszületendő gyermek is védelemre, törődésre szorul majd. Aztán előkerült egy cím, ahol egy édesanyát kell felkeresni, mert az iskola ifjúságvédelmi felelőse jelezte: baj van a gyermek családi körülményeivel. Az anyuka nem volt otthon, de az ifjúság kedvelt szórakozóhelyén, a Tanácsköztársaság úti borozóban véletlenül megleltük. Irány újra a lakás. Félresiklott élet A lakótelepi, egyszobás lakásban elképesztő rendetlenség fogadta a belépőt. Az „élettárs, de mégsem az” tán jobban röstelkedett, mint a bájos arcú, de kissé illuminált állapotú asszonyka. A főhadnagy igyekezett a fiatalasszony lelkére hatni, sűrűn hangsúlyozva, hogy most még csak segítő szándékkal látogatták meg. Megelőzendő a nagyobb bajt, esetleg tragédiát. De a gyakori italozás, a gyerek elhanyagolása, a váltakozó párkapcsolatok miatt bizony lehet, határozottabb lépésekre is sor kerül majd. Megszánom asz asszonykát. Neki is kijutott válása után az élet árnyoldalából, még majdnem el is hiszem ártatlanságot sugárzó védekezését, mikor kiderül, hogy az oly hőn szeretett hivatásának is gyakori munkahelyváltoztatással hódol. A nyolcéves kislány most a nagymamánál van. De hogy mikor megy érte, maga sem tudja. Az asszony elindult a lejtőn. Hogy képes lesz megállni? Ki tudja. De a gyerek már eddig is megsínylette a nap mint nap látottakat, hallottakat. A főhadnagy nem kerget illúziókat. Tudja, vissza kell még térnie ide. S hogy mégsem lehet megszokni a munkájukkal járó szomorú életsorsokat, azt lefelé ballagtunkban a ránk törő csend bizonyította. — Látszik, hogy hétfő van — szólalt meg valaki a mikro- buszban —, mert szokatlanul nagy volt eddig a nyugalom. (No, gondoltam magamban — akinek úgy fél tíz tájban már kezdtek túl sűrűnek mutatkozni az eltelt napban látottak, hallottak —■, még szerencse, hogy nem a pénteki, általános „kieresztés” időszakát kellett átélnem.) t Este háromnegyed tíz. Az Ezerjóban — amit először látok — rend és nyugalom. Többnyire tizenévesek ülnek az asztaloknál. Három kölyökképű fiút igazoltat csendben Szabó István zászlós, majd a foga között szűrve a szót bejelenti: nemrég múltak 16 évesek. Igen. Ök már ihatnak „hivatalosan”, és nem lehet szólni késő esti szórakozásukért sem. Ahogyan a Fehér Galambban diszkózó fiataloknak sem. Nekem úgy tűnik, vagy csak a sötét és a fáradtság tette, hogy a békéscsabai éjszakában csak tizenévesekkel találkozunk. Illetve csak találkoztak volna a csoport tagjai azzal a két fiatalemberrel is, akik elegánsan megléptek a rendőrkocsi láttán. Rövid hajsza kezdődött, de a hiányos közvilágítás a két fiúnak kedvezett. Vége a napnak, az akciónak. S még mindent nem is jegyezhettem le. Hogy közben a rendőrség segítségével egy NDK állampolgár kislány végre hazajuthatott a szüleihez. És nem szóltam arról a hat kislányról sem, akik nap mint nap „boldogítják” a Mokri-lakótelepen a vendéglőst. Számukra a legjobb szórakozás az italbolt. Kisegítő iskolás lánykák, akik közül a szép arcú kicsi Heléne bizonyult a legbeszédesebbnek. Aki napok óta nem evett főtt ételt, s aki most éppen az édesapjánál van vendégségben. A papa és a mama elvált, a mama sosem ér rá — mondta a gyerek —, de a papa sincs otthon, hiába ment el hozzá. S a kilencéves forma kislány egyiktől a másikig gyalogol... Még „jó”, hogy a kocsma ott van, s lehet cukrot venni, nézelődni, vihogni. Mert ott aztán igazán furcsa emberek fordulnak meg. '' *' Csendes nap volt ez a hétfő. A refesek otthon voltak, ahogy illik, nem történt nagy balhé, nem láttunk kábítószertől ájult vagy felajzott fiatalokat, csak csendes tragédiákat: kisiklott életeket, veszélyben élő gyerekeket, felelőtlen szülőket és sok-sok hazugságot. Amivel a felnőtt önmaga hibáit próbálta leplezni, nem számolva azzal, hogy a gyerek ellen vét vele. Örökre és visszavonhatatlanul. A felelőtlenség pedig nem törvénybe ütköző. A rendőrség már csak akkor tehet valamit, ha bekövetkezik a tragédia. S ha megelőzni kívánja, ahogy ezen az estén is, felháborodva fogadják. S az élet megy tovább. így. B. Sajti Emese