Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

1986. július 22., kedd o Pályázat a belkereskedelmi hálózat fejlesztésére Az Állami Fejlesztési Bank pályázatot hirdetett a belkereskedelmi hálózat korsze­rűsítésére, rekonstrukciójára, valamint a műszaki színvonal fejlesztésére. A bank a ráfordítás 30 százalékáig ked­vezményes hitelt nyújt ABC-áruházak léte­sítésére, ha az eladótér a 300 négyzetmétert meghaladja. Ugyanilyen feltételekkel kap­hatnak támogatást azok a vállalatok, ame­lyek legalább 400 méternyi meglevő eladó­teret korszerűsítenek, s a bolt kapacitását ezzel több mint 30 százalékkal növelik. Üj Tüzép-telepek létesítéséhez akkor igé­nyelhető állami támogatás, ha nagyobb körzet ellátásában teremtik meg a jelentős javulás feltételeit. Ilyenek például a Fé­szek-rendszerű áruházak. Ugyancsak meg­pályázható az állami támogatás a nagy alapterületű üzletházak, áruházak építésé­hez, a feltétel a bevásárló központoknál a 4000, áruházaknál pedig az 1500 négyzet- méteres alapterületű eladótér. Azok a vál­lalatok, amelyek a pályázatot elnyerik, a szerződésben rögzített idő alatt, de legfel­jebb 15 éven belül fizetik vissza a köl­csönt. Az Állami Fejlesztési Bank a belkeres­kedelmi hálózat műszaki színvonalának nö­velésére is kiterjesztette pályázatát. Ennek értelmében 1986-ban és 198’7-ben hűtésgé­pesítésre, elektronikus árkijelzős mérlegek, elektronikus pénztárgépek és -rendszerek, a korszerű árumozgatást elősegítő berendezé­sek vásárlására, valamint a boltok, üzletek technikai-technológiai rekonstrukciójára és új üzlethálózatok kialakítására kérhető a tá­mogatás. A műszaki fejlesztésre vissza nem térítendő állami hozzájárulás igényelhető 150 ezer forintos értékhatárig, a beruházás 35 százaléka erejéig, a kistelepüléseken azonban — ahol a lakosság lélekszáma az 1500-at nem haladja meg — a költség 50 százalékáig. Ha a műszaki fejlesztésre fordí­tott összeg több mint 150 ezer forint, a há­lózatfejlesztési támogatáshoz hasonlóan ked­vezményes hitelt kapnak a vállalatok. A Belkereskedelmi Minisztérium elsősor­ban az alapellátó-hálózat bővítését, vala­mint a technikai fejlesztést szorgalmazza. A benyújtott pályázatokat ősszel bírál­ják el. MNB-kötvényiroda kezdte meg működését Tovább szélesedik a ha­zai kötvénypiac, a közel­múltban a Magyar Nemze­ti Bank is bekapcsolódott á kötvények másodlagos for­galmazásába. Az MNB sa­ját kötvényirodát hozott lét­re, amely két hónapja kezd­te meg működését. Az iro­da vállalati kötvényeket vá­sárol, illetve hoz újra for­galomba, és új kötvényki­bocsátás megszervezésével is foglalkozik. A megalaku­lás óta eltelt időszakban már jelentős forgalmat bo­nyolítottak le, mintegy 140- 150 millió forint értékű ér­tékpapírt vásároltak, és ad­tak el újra. A későbbiekben — amint sikerül a technikai feltételeket megteremteni — _ a lakossági kötvények for­galmazásába is bekapcso­lódnak. Az értékpapírok adásvéte­le mellett új befektetési le­hetőségeket is kialakított az MNB kötvényirodája. A vállalati pénztulajdonosok igényeit figyelembe véve több, eddig még nem alkal­mazott befektetési formát vezetett be. Az egyik ha­táridős kötvényvásárlási, il­letve -eladási üzletág, amely a vállalatok rövid időre — három-hat hónapra — sza­baddá váló pénzeinek be­fektetésére ad lehetőséget. Egy másik forma a kötvény­vételi vagy -eladási jog elő­re történő megvásárlása. Ez­zel a befektető a később fel­szabaduló pénzének jövedel­mező lekötéséhez tudja megteremteni a feltételeket. A kötvény értékének 3-4 ez­relékéért megszerezhető jog­ról, ha az értékpapír árfo­lyama időközben kedvezőt­lenül változna, le is mond­hat az ügyfél. A vállalatok a kötvénye­ket a beruházásokra félre­tett pénzükből vásárolhatják meg. A termelés finanszíro­zására szolgáló forrásaikat — ha azok időszakosan sza­baddá váltak — korábban nem tudták befektetni, csu­pán a bankban, kamat elle­nében helyezhették* el a pénzt. A kötvényiroda az ilyen. úgynevezett likvid­pénzek jövedelmező befek­tetésére is lehetőséget kínál a vállalkozóknak. Erre a célra a közraktározásnál alkalmazott zálogjegyet használja fel. A Közraktá­rozási Vállalat által megőr­zésre átvett termékért a tu­lajdonosok közraktári je­gyet kapnak, ami megteste­síti az áru értékét. Ez a jegy olyan értékpapír, amely forgatható is, eddig azon­ban a gazdasági életben a vállalatok nem éltek az áruban lekötött tőkéjüket képviselő értékpapírok adás­vételével. Ehelyett — a rak­tározott áru fedezete mel­lett — forgóeszközhiteit vettek fel a banktól. A köt­vényiroda most megvásárol­ja és áruba bocsátja a köz­raktári jegy zálogjegy ré­szét. A befektetők így ma­gasabb hozamhoz jutnak, mint ha a bankban helyez­nék el pénzüket, az árutu­lajdonosok pedig a bankinál olcsóbb forgóeszközhiteit kapnak. Immár hagyomány, hogy az orfűi tavon vitorlástábort szerveznek a vízi sportokat kedvelő gyerekeknek. A résztvevők egyhetes képzést kapnak, amelynek során megismerkedhetnek a vitorlázás alapelemeivel, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Évente 80—100 gyerek tanulja meg a kis hajókkal való közlekedést, sőt a versenyzés alapszabályait is m (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KSJ Szabó István a Szövetkezeti Kutatóintézetben Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának „tag­ja, a TOT elnöke tegnap a Szövetkezeti Kutatóintézetbe látogatott. Zsarnóczai Sándor egyetemi tanár, igazgató tá­jékoztatta őt az intézet tu­dományos tevékenységéről; többek között arról, hogy a gazdaságpolitikai célokhoz igazodó kutatási eredmények elérésére törekednek. Halm Tamás párttitkár a pártszer­vezet munkájáról számolt be. Szabó István tájékoztatta a kutatókat a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fel­adatairól, törekvéseiről, a mezőgazdasági szövetkezetek soron következő ötödik kong­resszusának előkészületeiről és körvonalazta az ezzel kap­csolatos kutatási teendőket. Ablak-ajtó bemutatóház Debrecenben Korszerű, hőszigetelt üve­gezésű ajtókat és ablakokat bemutató fahózat nyitott tegnap Debrecen belvárosá­ban a helyi üvegipari szö­vetkezet. A Csapó utcai be­mutatóházban a kecskeméti Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat faipari gyáregységének termékeivel ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. A korszerű DU- FA-ajtók és -ablakok min­denben megfelelnek a janu­ár elsején életbe lépett hő­technikai követelményeknek. Debrecenben évről évre egyre több a magánlakás­építkezés, amit telekkialakí­tásokkal segít a városi ta­nács. A jelenlegi ötéves terv­ben 5900 — kedvező felté­telek esetén ennél ezerrel több — lakás épülhet ma­gánerőből a városban. Jó hír az építkezőknek az is, hogy a Debreceni Üvegipa­ri Szövetkezet a forgalma­zás mellett három megyére — Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Borsod — ki­terjedő szervizhálózatot hoz létre, amely vállalja a hő- szigetelésű nyílászárók javí­tását, karbantartását is. Az új debreceni bemuta­tóházban minta után érté­kesítik a korszerű terméke­ket. Egyelőre a típusabla­kokra és -ajtókra harminc-, az egyedi kivitelezésűekre hatvannapos előjegyzést vesznek fel. % S az élet megy tovább... Ifjúságvédelmi őrjáraton A békéscsabai városi rendőrkapitányságon — országos ak­ció részeként — nagyszabású ifjúságvédelmi ellenőrzést ren­deltek el július 14-én. Az akcióban részt vevő rendőröknek és sorkatonáknak Csávás József százados tartott eligazítást. Az akciócsoportok pontos forgatókönyv szerint végezték munkájukat, ami nem is volt kevés. A százados — az ellenőrzés előkészítésekor — elmondta, miért van éppen nyáron nagy szükség az ifjúság fokozott vé­delmére. Mert a vakáció ideje alatt — míg a szülők dolgoz­nak — megnő a szabad idejük, többet vannak ellenőrizetle­nül, kissé „el is engedik” magukat. Többen nyúlnak ilyenkor az italospohárhoz, verődnek bandákba és randalíroznak, eset­leg szipóznak. Vannak, akik túl erősnek és mindenre képes­nek érzik motorostudásukat, s akadnak, akik mint munka­kerülők csak folytatják régóta tartó „vakációjukat”. S hogy egy ilyen akció során a rendőrök szeme máshova is ellát, annak a rendőri felügyelet alatt állók, a törvénnyel többször is szembekerült felnőttek sem örülnek. Figyelmeztetés időben? Az akció délután 4 órakor kezdődött. Tolnai Sándor fő­hadnagy csoportjába kerültem, akivel — míg kiérkeztünk Szanazugba — beszélgettünk az ifjúságvédelem gondjairól, s a szülői felelőtlenség olykor elképesztő példáiról. S mintha csak az elhangzottak illusztrációja lenne, Szana- zugban találkoztunk két sátrazó mezőberényi fiúval. Több napja élvezik a Kettős-Körös hűs vizét, s az elszabadulást a szülői háztól. A nagyobbik 17 éves, de 14-nek sem látszik, az erősebb testalkatú fiú pedig, a kétszeri ismétlés miatt, csak szeptemberben kezdi meg nyolcadik osztályos tanulmányait. Két öreg kerékpáron érkeztek, s éppen görögdinnyét maj­szoltak. Az ellenőrzéstől kissé megszeppentek, a nagyobbik azért, mert nem volt nála személyazonossági igazolványa.. A rendőrök türelmesen kérdezgették őket, s még arra is rákérdeztek, hogy a megélhetéshez vajon kaptak-e a fiúk otthonról pénzt. Lacinak meghalt az édesanyja, s a három fiútestvér meglehetős szabadságot élvez. Ezért nem volt va­lami hihető, mikor a két fiú bizonygatta, hogy szülői enge­déllyel vágtak neki az útnak. S arra nem is gondoltak, hogy a vadkempingezéskor akár bűncselekmény áldozatai is lehet­nek. Lehet, hogy ez a figyelmeztetés nekik még idejekorán érkezett? A békéscsabai 3-as számú iskola környezetvédő táborát két nagylány ügyeli. Andrea és Györgyi nem ijed meg a rend­őröktől, talpraesetten válaszol. Papp Ferenc és Boldog Gusz­táv tanárok éppen esti mosdatásra vitték a kisebbeket. A tá­borban a negyedikesektől a nyolcadikosokig sokféle korosz­tály képviselteti magát. A kis környezetvédők nem nagyon elégedettek a szanazugi állapotokkal, ahol a vadkempingezők jó része — mint az előbb említett két fiú is a természet lágy ölén végzi szükségét, s szemétdombbá alakítja a megej- tően szép tájat. Kaszálás villával Útban Békéscsabára, az akciócsoport még „beugrik” egy sértetthez Gerlára, majd rövid „látogatást tesz” a 28-as szá­mú dobozi kisvendéglőben. Még csak délután 6 óra van, de valaki már ropja a táncot nagy kedvében, de engem most inkább a fiatalok érdekelnek. Az egyik asztalnál édesanyja és édesapja társaságában éppen csokoládét majszol az ötödi­kes Aranka. Mint kiderül, rendszeresen belátogat szüleivel a vendéglőbe, de szeszes italt nem fogyaszt. Mindenesetre, nem a legjobb környezet egy 12 éves gyermek számára az ittas emberekkel teli bisztró ... Hogy ebben a szakmában is szükség van a pedagógiai ér­zékre, azt két cigánycsalád meglátogatásakor tapasztalhat­tam. Az óvoda jelzett, hogy a szülők nem járatják rendsze­resen gyerekeiket. Tolnai főhadnagy már jól ismeri a családot. A kisfiú, Jó­zsika, ingyenes az óvodában, a szülők mégsem viszik. Indo­kot találnak bőven. Nehéz az őszinte párbeszédet kialakítani, de az apa végül ígéretet tesz. Hogy aztán ennek mennyi a foganatja, azt az intézkedő rendőrök arcáról le lehet olvasni. Nemhiába mondják: — Viszontlátásra! Két házzal arrébb két birka nyitja ki a kaput, s a lakás­ban teljes káosz fogad bennünket. Györgyi, a nagylány vi­gyáz beteges külsejű unokahúgára. Az otthoni, zavaros kö­rülményekről egészen más történetet tálal fel, mint nővére, Éva. A nagylánynak 15 éves kora ellenére még nincs szemé­lyi igazolványa. Ügy látszik, „elfelejtkezett” róla. A 25 éves nővére pedig nem dolgozik. Megkapja ezért a ki tudja há­nyadik figyelmeztetést. A család férfitagjai „kaszálni” vannak, hiszen kell a pénz az istállóban álldogáló hat lónak. Hogy aztán a kaszálás nem kaszával, csak gereblyével és villával történt, az éppen a közúti ellenőrzés során derült ki. Aznap aligha ettek a derék paripák, mert a kétmázsányi szénát más földjén összegyűjtő N. János kénytelen volt a rendőri közbelépésre visszaszolgál­tatni, s még számot is adni nem először előforduló „tévedé­séről”. Menet közben a békéscsabai Fészek vendéglő előtt utcai verekedés tört ki, Ott is szükség volt a rendőrök beavatkozá­sára. A patába igencsak illuminált állapotú okozója, aki ép­pen egy terhes nő volt, állampolgári jogait hangoztatva per­lekedett a közbelépő rendőrökre. Tolnai főhadnagy előre be­kalkulálta gondolatban, hogy a megszületendő gyermek is védelemre, törődésre szorul majd. Aztán előkerült egy cím, ahol egy édesanyát kell felkeres­ni, mert az iskola ifjúságvédelmi felelőse jelezte: baj van a gyermek családi körülményeivel. Az anyuka nem volt ott­hon, de az ifjúság kedvelt szórakozóhelyén, a Tanácsköztár­saság úti borozóban véletlenül megleltük. Irány újra a lakás. Félresiklott élet A lakótelepi, egyszobás lakásban elképesztő rendetlenség fogadta a belépőt. Az „élettárs, de mégsem az” tán jobban röstelkedett, mint a bájos arcú, de kissé illuminált állapotú asszonyka. A főhadnagy igyekezett a fiatalasszony lelkére hatni, sűrűn hangsúlyozva, hogy most még csak segítő szán­dékkal látogatták meg. Megelőzendő a nagyobb bajt, esetleg tragédiát. De a gyakori italozás, a gyerek elhanyagolása, a váltakozó párkapcsolatok miatt bizony lehet, határozottabb lépésekre is sor kerül majd. Megszánom asz asszonykát. Neki is kijutott válása után az élet árnyoldalából, még majdnem el is hiszem ártatlansá­got sugárzó védekezését, mikor kiderül, hogy az oly hőn sze­retett hivatásának is gyakori munkahelyváltoztatással hódol. A nyolcéves kislány most a nagymamánál van. De hogy mi­kor megy érte, maga sem tudja. Az asszony elindult a lejtőn. Hogy képes lesz megállni? Ki tudja. De a gyerek már eddig is megsínylette a nap mint nap látottakat, hallottakat. A főhadnagy nem kerget illúziókat. Tudja, vissza kell még térnie ide. S hogy mégsem lehet megszokni a munkájukkal járó szomorú életsorsokat, azt lefelé ballagtunkban a ránk törő csend bizonyította. — Látszik, hogy hétfő van — szólalt meg valaki a mikro- buszban —, mert szokatlanul nagy volt eddig a nyugalom. (No, gondoltam magamban — akinek úgy fél tíz tájban már kezdtek túl sűrűnek mutatkozni az eltelt napban látottak, hallottak —■, még szerencse, hogy nem a pénteki, általános „kieresztés” időszakát kellett átélnem.) t Este háromnegyed tíz. Az Ezerjóban — amit először látok — rend és nyugalom. Többnyire tizenévesek ülnek az aszta­loknál. Három kölyökképű fiút igazoltat csendben Szabó Ist­ván zászlós, majd a foga között szűrve a szót bejelenti: nem­rég múltak 16 évesek. Igen. Ök már ihatnak „hivatalosan”, és nem lehet szólni késő esti szórakozásukért sem. Ahogyan a Fehér Galambban diszkózó fiataloknak sem. Nekem úgy tűnik, vagy csak a sötét és a fáradtság tette, hogy a békéscsabai éjszakában csak tizenévesekkel találkozunk. Illetve csak találkoztak vol­na a csoport tagjai azzal a két fiatalemberrel is, akik elegán­san megléptek a rendőrkocsi láttán. Rövid hajsza kezdődött, de a hiányos közvilágítás a két fiúnak kedvezett. Vége a napnak, az akciónak. S még mindent nem is je­gyezhettem le. Hogy közben a rendőrség segítségével egy NDK állampolgár kislány végre hazajuthatott a szüleihez. És nem szóltam arról a hat kislányról sem, akik nap mint nap „boldogítják” a Mokri-lakótelepen a vendéglőst. Számukra a legjobb szórakozás az italbolt. Kisegítő iskolás lánykák, akik közül a szép arcú kicsi Heléne bizonyult a legbeszédesebb­nek. Aki napok óta nem evett főtt ételt, s aki most éppen az édesapjánál van vendégségben. A papa és a mama elvált, a mama sosem ér rá — mondta a gyerek —, de a papa sincs otthon, hiába ment el hozzá. S a kilencéves forma kislány egyiktől a másikig gyalogol... Még „jó”, hogy a kocsma ott van, s lehet cukrot venni, nézelődni, vihogni. Mert ott aztán igazán furcsa emberek fordulnak meg. '' *' Csendes nap volt ez a hétfő. A refesek otthon voltak, ahogy illik, nem történt nagy balhé, nem láttunk kábítószer­től ájult vagy felajzott fiatalokat, csak csendes tragédiákat: kisiklott életeket, veszélyben élő gyerekeket, felelőtlen szülő­ket és sok-sok hazugságot. Amivel a felnőtt önmaga hibáit próbálta leplezni, nem számolva azzal, hogy a gyerek ellen vét vele. Örökre és visszavonhatatlanul. A felelőtlenség pe­dig nem törvénybe ütköző. A rendőrség már csak akkor te­het valamit, ha bekövetkezik a tragédia. S ha megelőzni kí­vánja, ahogy ezen az estén is, felháborodva fogadják. S az élet megy tovább. így. B. Sajti Emese

Next

/
Thumbnails
Contents