Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-21 / 170. szám
1986. július 21., hétfő Családi ebéd bonyodalmakkal Kislányunknak július 5-én volt a névadója. Mivel nagy a család, úgy gondoltuk, Békéscsabán, a Kossuth Étteremben lesz az ebéd. Ezt időben meg is rendeltük az étterem vezetőjénél. Megegyeztünk, közben nem érdeklődünk, csak ha valami változás történik. (Ügy tudtuk eddig, hogy mindkét félre vonatkozik ez a megállapodás.) A baj akkor kezdődött, amikor a névadó után megérkeztünk a tett színhelyére — 25 felnőtt és 5 gyermek —, ahol közölték velünk, hogy sajnos, a konyha két hete nem üzemel. Ügy éreztem, rögtön elsüllyedek a vendégek előtt szégyenemben. Persze az étterem vezetője nem volt található. Az éppen műszakban levő hölgynek köszönhető, hogy mégis sikerült ebédelni, ö ugyanis telefonon beszélt a Kegyeletsértés A mezőberényi köztemetőben nyugszik a feleségem, akit 1984-ben vesztettem el. Sírja mellett megváltottam a magamét is. Ez a hely a tábla végén van, és ott jelölték ki a szemétlerakóhelyet, holott arrébb is lehetne. Amikor kimegyek, a síron és a sírhelyen mindig Strand étterem vezetőjével, aki a legmesszebbmenőkig igyekezett menteni a vendéglátóipar becsületét. Dicséret és elismerés illeti a Strand étterem vezetőjét és személyzetét, amiért a telefonbeszélgetés alapján is hajlandó volt fogadni 30 személyt ebédre, s a legfinomabb falatokkal igyekeztek feledtetni a bennünket ért sérelmet. Mindez ugyanakkor nem kárpótol, hiszen nem véletlenül választottuk a Kossuth Éttermet, amely III. .osztályú, a Strand vendéglő viszont II. osztályú. Én gyesen vagyok, a férjem keres a négytagú családra, ezek után bizonyára érthető, hogy nem mindegy, mibe került az ebéd. Ettől függetlenül köszönjük a Strand étteremnek a segítőkészséget. Orosz Pálné és családja Békéscsaba van szemét, mivel a sírtól körülbelül 50 centire van a szemétdomb. Ezt már levélben megírtam a tanácsnak, akkor el is vitték a szemét egy részét. Ennek úgy 2-3 hónapja, de a szemét ismét gyűlik, lassan nem lehet a sírt megközelíteni. Nincs erre megoldás? Nem kegyeletsértés ez? Bura Sándor Mezőberénv Harminc kilométer három és léi éra alatt, vonaton Azt hiszem, több mint bosszantó, ami július 6-án történt velünk. Medgyesegy- házáról utaztunk Békéscsabáig. A hivatalosan 17 óra 39 perckor induló vonat Mezőhegyesről 1 óra késéssel érkezett. Az ott szolgálatot teljesítő vasutas tájékoztatása szerint a szerelvényről nem kell átszállni, mert az a késés miatt Kétegyháza helyett egészen Békéscsabáig közlekedik. Az igazi meglepetés Kétegyházán érte a rengeteg utast, amikor közölték, hogy a vonat nem megy Csabáig. Az utasok fele gyermekkel utazó szülő és szolgálati helyére visszautazó katona volt. A kétegyházi szolgálattevő vasutas kérdésünkre közölte, hogy „majd lesz valahogy”. Körülbelül 20 óra 30 perckor, a Lökösháza felől érkező nemzetközi gyorsvonat hozta el Békéscsabáig az utasokat, így lett a 30 kilométeres útból, ami rendes körülmények között 40 perc — 3 és fél óra! Ráadásul Békéscsabán már Szeged felé nem volt átszállási lehetőség. Vajon a történtekért ki a felelős? Elgondolkodtató az eset, hiszen szerintem a MÁV szolgáltatásai nem emelkedtek arányosan a megemelt menetdíjjal. Ecker Ferenc Békéscsaba fl bojler meg csak csöpögött Július 10-én, csütörtökön reggel a Dégáz gyulai kirendeltségén bejelentettem, a gázbojler, vagy ha úgy jobb, a vízmelegítő meghibásodott. Az ügyeletes hibafelvevő vette a bejelentést, és kérdezte, mi a hiba, mondtam, csöpög, de nem vagyok szakember, közelebbről nem tudhatom a baját. Megkérdezte, mikor vagyok otthon. Mondtam, ma (csütörtökön) délután 5 óra után. Mire ő: ma úgysem fognak kimenni. Megegyeztünk, hogy másnap, pénteken délután 2 órától otthon leszek. A szerelő nem jött, a bojler egyre jobban csöpögött, egyre nagyobb edényekbe kellett felfognom a vizet. Pénteken este 6 óra körül elmentem a Dégázhoz, ahol ismét a hibafelvevő volt ügyeletben. Kértem, küldjön valakit, mert magam nem vagyok hozzáértő, s a bojler egyre jobban csöpög. Hiába kértem, mert, amint mondta, nincs bent senki, de a munkanapot „X” szerelőnek még csütörtök délben kiadták, s ő nem tudja, miért nem ment még ki. Ugyanakkor megígérte az ügyeletes, ha bemegy „Y” szerelő, akkor kiküldi. Hazasiettem, tartottam tovább az ügyeletet, egészen szombat reggel 5 óráig, amikor újqa elrohantam a Dégázhoz. Az ügyeletes személye nem változott, és ott volt „Y” szerelő is, akit szintén hiába vártam. A hibabejelentő-naplót lapozgatta. Kértem tőle is, hogy jöjjenek ki, de ő közölte, hogy a szombaton bejelentett hibát csak hétfőn fogják kijavítani, mert szabad szombat van náluk is. Említettem, hogy a Dégáz szolgáltató üzem *is, és mindenkor kell, hogy legyen ügyeletes. Mire ő használati, illetve elhárítási tanácsot adott, megismételte, hogy „X” szerelőtársa majd jön. Azt viszont nem tudhatja, eddig miért nem jelentkezett. Folytattam a magam ügyeletét otthon, s egyre az jáqt az eszemben — amit legtöbbször tragédiák után hallgatunk —, ha hibát észlel, hozzá nem értő ne javítgassa, szóljon a szakembernek, az illetékes gázszolgáltatónak. Két edény kiürítése között, szombaton déltájban lementem a postaládához az újságokért. A lépcsőházban egy szerelőtáskás férfit láttam, aki a neveket böngészte. Megörültem — de tévedtem. Nem gázszerelő volt, nem engem keresett. Azért megkérdeztem, ért-e a bojlerhez? Felajánlotta, hogy megnézi a hibát — nyomban meg is javította. Mivel tartozom? — kérdeztem. „Ezért? Semmivel” — felelte. Mint kiderítettem, ő Szabó László, a vendéglátó vállalat karbantartója. Nem mondta, hogy nem ér rá, hogy szabad szombatja van, „csak” segített, s ezt szeretném megköszönni neki. P-né H. K. Gyula Szerkesztői üzenetek N. Józsefné, Békéscsaba: Kérjük, írja meg teljes nevét és címét, mert csak akkor áll módunkban foglalkozni levelével. * * * Nagy Sándorné, Vésztő: A megyei társadalombiztosítási igazgatóság gyulai kirendeltségének tájékoztatása szerint ügye rendeződött. Mint a válaszból kitűnik: „Mivel a termelőszövetkezet Nagy Sándorné részére a jóval kisebb összegű gyermekgondozási segélyt állapította meg, illetve utalta ki, ezért a munkaadót a két ellátás különbözeiének soron kívüli kifizetésére felhívtuk.” Iskolai találkozó Battonyán A Battonyai 1. Számú Általános Iskola 30 évvel ezelőtt végzett 8. a. leányosztály tanulói július 5-én találkozóra gyűltek össze. Eljött a volt igazgató, és a tanárok is a nagy napra. Három évtized távlatában a néhány kellemetlen emlék megszépült, sok kedves emlék elhalványult. Hogy is volt? Mi is volt? Emlékeztünk. „Történelemóra” keretében számoltak be az egykori nebulók arról, hogyan sáfárkodtak az el“ ső alapokkal, az élet kit hová sodort. A legtöbben anyukák, sőt már nagymamák, de az útuava- lóval, amit kaptak, mindannyian megállták a helyüket. E jó kis közösség nem felejtette el hajdani iskolánkat, tanáraikat, egymást. Bizonyította ezt a találkozó. Jó hangulatban eltöltött vacsorával, s azzal az elhatározással ért véget az összejövetel, hogy ha nem is 30 év múlva, de ismét találkozni fogunk! Dr. Martinecz Imréné osztályfőnök Udvariasság, óh! A szeged—békéscsabai járaton, a BX 45-91-es rendszámú autóbusszal utaztunk július 3-án reggel 7.35-kor Békéscsabára. Csa- nádapácán felszállt egy hölgy, és kérdezte a buszvezetőt az első ülésre mutatva, hogy szabad-e a hely? A buszsofőr rákiabált, hogy az szolgálati hely — ott utazott az ő kisfia. A hölgy udvariasan elnézést kért, de a buszvezető tovább mondta a magáét, hogy megállítja a buszt, visszaadja a pénzét, és menjen a másik busszal. A busz tele volt utasokkal, akik megbotránkoztak, hogy így lehet kiabálni egy utasra, aki egyébként négyszeres nagymama. Oda is szóltak többen, hogy légyen udvariasabb az idősebbekkel, illetve a nőkkel. Egy fiatal nő átadta a helyét, és remegő hangon mondta, hogy így beszélni az utasokkal nem lehet. Vagy mégis? Ezt az udvariatlanságot egyébként közöltük a szegedi Volán igazgatóságával is. Balogh Erzsébet Tótkomlós Ezt az 52 centiméteres uborkát Juhász Györgyné, sarkadi, Sallai u. 52. sz. alatti lakos találta kertjében. Aki nagyobbat lel, mutassa! Fotó: Fazekas László A Gyulai Húskombinát szeghalmi kirendeltségének Arany János Szocialista Brigádja 1986. első felében csaknem 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Játszótéri felszereléseket, hirdetőtáblákat és hirdetőoszlopokat, piactéri asztalokat festettek Szeghalmon, a ki- rendeltség épülete előtt autóparkolót alakítottak ki. A 26 tagú kollektíva minden évben igen sok társadalmi munkát teljesít. A képen a brigádtagok egy csoportja* a piactéri asztalok festésekor Fotó: Berta Mária Másról van szó... Július 11-i számunkban a békéscsabai, Pozsonyi utca lakóinak gázbekötéssel kapcsolatos panaszaival foglalkoztunk. A munkák árát sokallták, de a cikk nyomán többen megnyugvással fogadták, hogy a gázbekötés valamivel olcsóbb lesz a tervezettnél. Az írás arra is választ keresett, miért nem tudtak a helyiek a gerincvezeték építésének időpontjáról, hogy arra legyen módjuk felkészülni, hiszen az ároknyitás óta az utcában nehéz megoldani az áru- szállítást. Azt írtuk, az utcamegbízottak feladata lett volna a lakosság tájékoztatása. Az írást olvasva, egymástól függetlenül megkeresett minket két utcamegbizott, mert alaptalannak érezték ez utóbbi elmarasztaló megjegyzést. Egyikük, Nagy Ferenc levélben is leírta véleményét: „Örömmel olvaátuk a Pozsonyi utcai gázvezetésről megjelent cikket... Örömünkbe azonban egy kis üröm is vegyült a hamiskás magyarázkodás miatt. Nem helyénvaló az utcabizalmiakat okolni. A kivitelezés idejéről pontos tájékoztatást soha nem kaptunk. A Békéscsabai Lenin Tsz hosszú időn keresztül különBöző dátumokban jelölte meg a kivitelezés kezdetét. Végül nem a kijelölt időpontban kezdték meg a munkát... A munka intenzitásáról még annyit, hogy az árok hetek óta nyitva van, s tényleges munka napokon, heteken keresztül nem történik. Ha a munka folyamatos lenne, nem okozna problémát a lakóknak a közlekedés és az áruszállítás.” A két utcamegbízottnak egyébként sem volt sok öröme a szervezésben. Mindannyian tudjuk, hálátlan munka ez, köszönet általában nem jár érte, ám ha a legkisebb fennakadás észlelhető, őket zaklatják, szidják. S ők csak annyit tudnak foglalkozni az üggyel, amennyit munkaidejük enged. így aztán szabad idejük megy rá a szervezésre. Egyikük mosolyogva említette, hogy a húsvéti ünnepi vacsora közben is rácsöngettek gázügyben. Később elgondolkodtam azon is, honnan ered a Pozsonyi utcabeliek szokatlan érzékenysége a gázbevezetés tulajdonképpen aprónak tűnő fennakadásai miatt. Nem volt nehéz meglelni az okokat. A Pozsonyi utcaiak hátrányos helyzetűnek érzik magukat. Nem is alaptalanul. A gázt már évek óta ígérik nekik, de a szomszéd utcák mindig előbb kaptak. Gyanakodnak, hogy mindez azért van, mert a másik utcában súlyosabb szavú emberek laknak. (Holott ők is tudják, hogy egyszerre mindenki nem kaphat, ennek is sora van.) A Pozsonyi utca nem burkolt. Ez sem öröm, főleg esős időben nem az. Az ott lakók megmutatták, van egy hely, ahová évek óta kérnek egy kis burkolatot, hogy esőben száraz lábbal kelhessenek át az egyik oldalról a másikra. (Egyébként, ha igényelnek tíz méterre elegendő betonlapot, a tanács műszaki osztálya biztosan juttat, de letenni nekik kell.) Persze, egyébként minden megmagyarázható, sőt, részben orvosolható is, az összkép mégis az, hogy a lakók kicsit „isten háta mögötti” utcának látják a Pozsonyit, így aztán, akkor is hajlanak a panaszra, amikor kevésbé van okuk rá. (Ungar) Továbbra is: Időjárásjósok, jelentkezzenek! Továbbra is várjuk azoknak az olvasóinknak a jelentkezését, akik képesek az időjárásváltozások megérzésére, előrejelzésére. Mint július 4-i számunkban írtuk, szeretnénk néhány olyan olvasónkkal tartani a kapcsolatot időjárásügyben, akiknek ízülete, csontja, korábbi sérülése fájdalommal vagy szokatlan érzékenységgel jelzi az idő járás változást. A 47-es utat, mint útjainkat általában, a tél megviseli. Felújításukra szükség van. Csakhogy a néhány évtizeddel ezelőtti eljárás, ami hajdan elfogadható volt, most veszélyes, tanúsítják ezt az útszélen a szélvédő- maradványok. Nem tudom, miért az autósoknak kell a Kukalopás Ellopták a szemétkukánkat. Persze nem azért fogtam tollat, mert nagyon nagy kár ért, de a bosszúság annál nagyobb. Ez év július 3- án, szerdán a szokásnak megfelelően kivittem a szemeteskukát (nagyvedret) az utcára. A szemetes elvitte a hulladékot, és az edényt üresen az utcán hagyta, ahogy szokás. A szomszédok aznap délután 3 órakor még Ha jóslataikat az időjárás igazolja, akkor később egy afféle játékos meteorológiai előrejelzésként hasznosítani szeretnénk olvasóink megfigyeléseit. Az akció talán arra is alkalmas lesz, hogy a hasonló bajokban szenvedők jó tanáccsal segítsék egymást. Jelentkezni lehet személyesen, levélben vagy telefonon (27- 844). kőzúzalékot letaposni? Hosz- szú idő után ugyan ez sikerül, de mennyi a kár? S ezért ki a felelős? Ellentétes, jó példaként említem az ugyanebben az időben a 44- es úton végzett munkát, ahol korszerű eljárással folytatták felújítást. Kiss István Csorvás látták a vedret, de amikor én este 6 órára hazaértem, akkor már hűlt helye volt. Doboz községben igen jól megszervezték már csaknem két éve a szemétszállítást, ami helyes és fontos feladat. Az viszont tűrhetetlen, hogy még egy szemetes edényt is képes valaki, vagy valakik ellopni. S egyáltalán, tűrhetetlen a lopás, csalás, sikkasztás, — a büntetés pedig sokszor csekély. Tóth Károly Doboz Kilincs nem jár a zárhoz? A sarkadi áfész vasboltjában vásároltam június 3-án két ajtózárat, amit az Elzett Művek soproni gyára készített. Univerzális normál bevésőzár ez. A panaszom, hogy a zárat egy kulccsal és kilincs nélkül kaptam meg. Ezt szóvá is tettem, de az eladó azt válaszolta, hogy nem jár vele kilincs. Igaz, így is elhoztam, mert nagyon kellett a két zár, no és kilincsem is van. De mit tegyen az, akinek nincs otthon hozzá való kilincse? Ráadásul az sem tetszett, hogy mind a két csomagot kibontva kaptam meg. Csige Gábor Kötegyán Ecsegfalvi úttörők Csapatunk, az ecsegfalvi Kállai Éva úttörőcsapat másodszor nyerte el a KISZ KB vörös selyemzászlaját. A mozgalom megalakulásának 40. évfordulója, a zászlóátadás és úttörőavatás alkalmából az iskolában ünnepséget rendeztünk, melyre meghívjuk a volt csapatvezetőket és úttörővezetőket, felidéztük az elmúlt 40 év eseményeit. A meghívottakat vendégül láttuk, s e meg- vendégelést a Dévaványa és Vidéke Áfész Vadkacsa vendéglője elismerésre méltóan rendezte. Az általános iskola vezetősége, Ecsegfa'lva „Korszerű technológia”
