Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

1986. július 19., szombat NÉPÚJSÁG „Egyszemélyes” művelődési házaink Egyezerért Dombiratoson Nyelv és jellem Még ma sem tudatoso­dott mindenkiben, hogy a mondanivaló nyelvi meg­formálásában kifejezésre jut a beszélőnek a hallga­tóhoz való viszonya, kap­csolatuk jellege. Együttér­zés, egyetértés, szeretet, ro- konszenv, tisztelet, kétke­dés, tartózkodás, viszolygás, ellenszenv, utálat — csak ízelítő abból a gazdagság­ból, amelyből a beszélő egy-egy szóval, kifejezéssel és értelmi nyomatékkai együtt választhat. Ugyan­azt a szót, vagy mondatot különböző érzelmi töltéssel lehet kiejteni: alázatosan, kedvesen, bizonytalanul, meglepődve, magabiztosan, gorombán, kényszeredet­ten, tréfásan, ironikusan stb. A nyelvi megformálásban a ^ mondanivaló mögött — vagy inkább abban — min­dig jelen vagyunk mi ma­gunk is. A sok ciki, állati, oltári és egyéb „divatos" jelző például arról árulko­dik, hogy az illető nem­csak nyelvileg, hanem gon­dolatban is szegény, nem tudja (vagy nem akarja) magát árnyaltan kifejezni, és igénytelenség (esetleg sznobizmus) jellemzi. Sokan töltelékszóként használják a valamikor arc­pirító szavakat és károm­kodásokat. Sőt, felütötte fe­jét az obszcén humor is: pódiumot, mikrofont és nyomdafestéket kapott. Szerintem az illetlen sza­vak kimondása, vagy leírá­sa a színvonal alatti humor keresésének olcsó és ízlés­romboló fogása. Az ilyen „humor" és magatartás is minősít: le­rántja a leplet a nyelv használójának műveletlen- ségéről, pimaszságáról, és durvaságáról. Az ilyen em­bernek teljesen mindegy, milyen nyelvi eszközökkel fejezi ki gondolatait, mert érzelmileg is sivár és kö­zömbös. Mivel maga a nyelv sohasem hibás azért, mert rosszul, vagy „illetle­nül" használják, nem anyanyelvűnkön kellene. változtatni, hanem a beszé­lő szemléletén. Mert az anyanyelv a személyiség legbensőbb sajátja, maga­tartásának, jellemének tük­re, közvetítője és alakítója. Saiga Attila A Békés megyei topográ­fia keretében az elmúlt év­ben Mezőmegyer határában is jártak a békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum régé­szei. Gázvezetékhez ástak éppen árkot ottjártukkor. A kidobott föld piros színű volt, téglákat sejtetett. Egyhetes, úgynevezett szondázó ásatás­ba kezdtek, egy — valószínű­leg — téglaégető kemencére bukkantak. Arrább, a vete­ményesben embercsontokat találtak. Már akkpr gyanítot­ták, a középkori Megyer fa­lu temploma lehetett ittegy­Rosszabbra, sokkal rosz- szabbra számítottam, bevall­hatom. „Annak rendje és módja szerint” itt is két kü­lön álló épület (sőt: ha a mo­zit számítjuk, akkor három!) ad otthont a dombiratosi közművelődésnek, amelyet Zablóczki Lászlóné irányít. Ahogyan ő fogalmaz: inkább könyvtárosnak érzi magát. „Itt töltöm a több időt, a művelődési házba csak akkor megyek, ha rendezvény van." Történészek dolga lesz fel­mérni, majd meghatározni, hogy nem egy (alföldi) falu miért vált annyira elhanya­golttá, peremre vetetté, mint például ez az ezer lakost ha számláló kicsiny falu a ha­társzélen. Arra sem lehet hi­vatkozni, hogy a környező város szívja (szívta) el lakó­it, hiszen vagy félszáz kilo­méterre van a legközelebbi, Gyula. Az itt élők szerint an­nál sokkalta messzebb, a tö­megközlekedés miatt. Hétvé­gén szinte el van vágva a külvilágtól ez a település is . .. A művelődés és a termelés elválaszthatatlanságát látszik bizonyítani ez a példa is. Ha az egyik sérül, az a másikon is meglátszik. Néhány évvel ezelőtt megszüntették a falu önállóságát, Kevermes lett a „központ”. Ott van most a tanács, itt csak ún. elöljáró­ság működik. Presztízsveszte­ség? Az is. És amit szavak­kal aligha lehet leírni (bár akkoron több országos lap is nagyszerűen megtette, úgy­mond „hatalmas vihar pusz­tított a közhangulatban”), az ma is izzik a megye ezen sar­kában. Most újabb adag olaj csurranhat a lassan hamvadó zsarátra: a felső tagozatot meg akarják szüntetni. Ügy tűnik, hogy szeptembertől a 11-14 éves dombiratosiaknak naponta Kevermesre kell majd buszozniuk ... „Ha megszűnik a felső ta­gozat, akkor mi is költözhe­tünk!" — fogalmaz az igaz­gatónő, de itt nemcsak ő gondolkozik így ... kor, szentélyének egy részle­tére is ráleltek. Az idén ismét elkezdték az ásást, Szatmári Imre régész irányításával. A felnyitott szelvényből előkerült a temp­lom egész szentélye... A há­rom hete folyó munka célja ezúttal az volt, hogy megis­merjék a templom alapraj­zát, építési technikáját, s mindebből információkat gyűjtsenek a leletek korára. A sírok mellékletei — ruha- kapocspárok kosaras, leveles mintákkal (lehet, hogy ara­nyozott bronzból készültek) Egyezer emberért van ma a klubkönyvtárnak nevezett összevont intézmény. A könyvtárban több mint öt­ezer kötet várja az olvasó­kat; ma minden negyedik dombiratosi beiratkozott, a számítások szerint úgy 150- en rendszeres olvasók. A könyvtár épületét (amely egybe van építve több köz- intézménnyel) lényegesen na­gyobb lélekszámú település is megirigyelhetné. Tíz év­vel ezelőtt épült. Látszik rajta, hogy nagyon megbe­csülik: a használat ellenére is újszerűnek hat. Hiszen ha­vonta 2-3 alkalommal min­den egyes osztály tart itt tanórákat. Rendszeresen ad helyet a község „könyvorszá­ga” az író-olvasó találkozók­nak, sőt, a képzőművészkör is itt tartja foglalkozásait. Ennek a szegedi Tömörkény Képzőművészeti Szakgimná­ziumot végzett (grafikai sza­kon) igazgatónő a vezetője. Az egyik polcon két mag­netofon. Mindkettő használ­hatatlan, a leselejtezési pro­cedúrára vár. „Nagyon sok minden kellene ahhoz, hogy jól felszereltnek mondhassuk magunkat. Igaz, a művelődé­si házban színes tévénk van, de ma már egy ilyen intéz­ményben ott a helye a vi­deónak is. De hát ez csak álom...” Rövid számolás, és kiderül, hogy a video lénye­gesen olcsóbb, mint a film­kölcsönzés. Igen, a mozi. Szerdánként este hattól van előadás és kéthetenként szombaton délelőtt tíztől ún. tinimozi. Ennyit a statiszti­káról. Ami biztos: az iskolá­ban mindig sikere van a filmvetítés-sorozatoknak ... A könyvtár beiratkozott olvasói döntő részükben vagy iskoláskorú vagy nyugdíjas. „Meg kell élni!" — mondja ki az unásig ismételhető szentenciát az igazgatónő, magyarázza a középkorosz­tály távolmaradását. De akik valami másra vágynak, azok — is az egykori templom ko­ráról adnak felvilágosítást. Az ásatást a napokban fe­jezik be, e szelvényeket meg­felelő dokumentációk elké­szülte után visszatemetik, a többi már a restaurátorok dolga lesz ... Az alaprajzból és az ala­pozás technikájából minden­esetre annyi már megállapít­ható, hogy a lelőhely Árpád- kori, a XII—XIII. századra tehető a templom építésének ideje. N. Á. átbuszozhatnak, átautózhat­nak Kevermesre, ahol rend­szeresen vannak szórakozta­tó programok. Főleg az étte­remben, amelynek szerződé­ses üzletvezetője hamar fel­ismerte ezt az igényt... „Színházi előadást nem kö­tök le. Egyrészt mert alkal­matlan rá a mai igények szerint a művelődési ház, másrészt meg öt számjeggyel kezdődnek az árak. Nekem tartalmi munkára évente 22 ezer forint jut. Sokra elég ez, kétségtelen. De egy nagy­terminek nevezett estre már fillérnek is kevés." Aztán az igazgatónő sorolja az érveit. Az úgynevezett magánszer­vezők ellen, a Jókai Színház ellen, mások ellen. Harag és indulat nélkül, tárgyilagosan. Tudja ő is, valahol mi is, hogy a közös alagút fúrása előtt nem egyeztek meg a Az igazgatónő (A szerző felvétele) hegy két oldalán. Ezért alig­ha lehet hibáztatni a két ol­dal bányászait. Legfeljebb a hegyet. A geológiai formáza- tot pedig úgy nevezik, hogy jogszabály. Például a disz­kóról szóló. „ ... mert az ugye bevételt hoz. Nézze, mi évente öt-hat Akik szakmájukból követ­kezőleg vagy akár csak merő érdeklődésből figyelemmel kísérik a magyar nyelvtudo­mány nagy szintéziseinek, köztük az Űj Magyar Táj­szótárnak a sorsát, bizonyá­ra meglepődve olvassák a fenti címet. Készül a har­madik kötet? De hiszen még a másodikat sem láttuk, csak az első (A—D) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980 januárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy ennek megjelenése valami­lyen úton-módon elkerülte a figyelmüket. Pedig — sajnos — nem erről van szó. A fen­ti cím igaz, a szótárt készítő munkaközösség 1984 augusz­tusa óta már a K betűs anyaggal kezdődő harmadik köteten dolgozik. Ekkor ad­ta le ugyanis a II. (E—J) kö­tet kb. 140 szerzői ívet kite­vő nyomdakész kéziratát az Akadémiai Könyvkiadóba. Hogy ennek kiadása lassan­ként két esztendeje miért húzódik, hogy azóta még a szedés megkezdéséig sem juthatott el, már nem az Űj Magyar Táj szótár sajátos, ha­nem a tudományos könyvki­adás általános problémája. Én mint a szótár főszerkesz­tője tíz—tizenkét fős munka­csoportom élén egyike va­gyok azoknak a szerzőknek, szerkesztőknek, akik hol ki­sebb, hol nagyobb türelmet­lenséggel várják, hogy hosz- szú évek munkájának ered­ményét végre valóban, a szó szoros értelmében közzéte- hessék. alkalommal rendezünk ilyet. Kétezret kér a diszkós, és legfeljebb 25-30-an jönnek el rá. Most harmincöt a beugró, de az is sok. Vagyis: kész rá­fizetés." Van, ami nem teljesen rá­fizetéses. A művelődési házat — pontosabban a kétszáz né­ző leültetésére alkalmas nagytermet — évi öt-hét al­kalommal lakodalomra ki­adják két-kétezerért. Bár utána a takarítás nem kis munkát jelent, de hát... S maradva a bevételek rova­tánál: 15 ezret a termelőszö­vetkezet is ad. A mai viszo­nyok mellett ez nem kis ösz- szeg. A művelődési házban — amely a falu „vendéglátóipa­ri egységeivel” közös épület­ben van, és a presszó átépí­tése után egy klubszobával bővül is — persze más is van. A helyi politikai-társa­dalmi rendezvényeken kívül minden vasárnap délután kettő és este nyolc óra között itt jön össze a szabadidő­klub, amelynek alkalmaira szinte nulla évestől a község legöregebbjéig mindenki el­jön, akit érdekel. A könyvtár helyiségeit né­hány héttel ezelőtt újra fes­tették. A művelődési ház ter­mei — a nagyterem, az öltö­zők — az ápoltság benyomá­sát keltik. S bár nagyon-na- gyon kevésnek tűnik a havi ötszáz forintos könyv-, fo­lyóirat- és hanglemezbeszer­zési költség, mégis igazi ott­hon a dombiratosi könyvtár. De nem szóltunk a megannyi ismeretterjesztő előadásról, amelyeket mindig úgymond kihelyezetten rendeznek. Vagyis a gondok ellenére — amelyek persze ebből a fa­luból szemlélve sokszor szárnyszegésre ingerelnek — jónak ítélhető közművelődési élettel találkozhattunk. Ami akkor lesz és lehet teljesebb, ha „édestestvére” is úgy A mi türelmetlenségünk annál is inkább érthető, mert a szótár munkálatainak kez­detei igen messze, egészen 1950-ig nyúlnak vissza, s el­húzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudománytól ezekben az évtizedekben elvállalt nagy közösségi alkotások sorában csak a hetvenes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e munka méreteivel arányos munkaközösség kialakításá­ra. A XX. század első felének (egészen pontosan az 1890 és 1960 közé eső időszaknak) paraszti szókincsét hordozza az a 600 ezer cédula, amely­ből az Űj Magyar Tájszótár négy kötete készült, illetőleg készül. Nyilvánvaló azon­ban, hogy ez a „paraszti szó­kincs” nem a szó szoros ér­telmében vett nyelvészeti ka­tegória, hanem ezen messze túlmutat. Olykor valóban szívszorító, amikor a rádióban, televí­zióban, a különféle sajtóor­gánumokban nagy élvezettel, de ugyanakkor — rendsze­rint — teljes tájékozatlan­sággal ízlelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifeje­zést, jelentéséről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mindez megvan, együtt van, meg- és átment­hető, s várja, hogy napvilá­got láthasson. Várja, lassan­ként két teljes esztendeje, s ki tudja, hogy még meddig. B. Lőrinczy Éva MOZI A sárkány közbelép Olcsó, így a filmgyártás számára is kifizetődő hely Hongkong. Az amerikai Warner Bros cég a hong­kongi Concord Productions- szal közösen készített és fi­nanszírozott filmje, A Sár­kány közbelép is jókora profitot biztosított a gyártó cégek számára. Az 1973-ban készült film — a filmmúzeumi forgalma­zást nem számítva — jókora késéssel érkezett el film­színházainkba. De most itt van és hódít. A filmrajon­gók számára ugyan nem is­meretlen itthon sem a kung- fu, de ilyen tömegméretek­ben, mint ahogyan ebben a filmben megjelenik, még nem találkozhattak vele. A verekedésnek ezt a ha­gyományokra épülő formáját kitűnően ismerő filmsztár, Bruce Lee utolsó filmje A Sárkány közbelép. A har­minckét évesen elhunyt filmszínész most is győz, mint annyiszor, viszont most igazi tornákat és tömegjele­neteket is láthatunk. A ren­dező, Robert Clouse még né­mi humort is csempész e kung-fu-filmbe, ami merő­ben szokatlan ebben a mű­fajban. No és a sztori, amit Michael Aliin írt, sem meg­vetendő. Van itt izgalom, látványosság bőven. Sőt, egy kis szex is. Tehát nem lehet unatkozni, mert igazi profi készítette a filmet. A történetet fölösleges lenne elmesélni. Csak annyit árulunk el, hogy van benne titkosszolgálat, verekedés, szép lányok, rettegett sziget, sok gorilla és lelkes kung- fu harcos, valamint sokféle náció. A szimpatikus és kitűnő színész, Bruce Lee azonnal megnyeri a néző szimpátiá­ját, hiszen kedves arca, sze­rénysége mellett kitűnően harcol is. Erkölcsi igazság­szolgáltatást végez, nem „igazán” gyilkol, tehát a sok vért, halált a film készítői meg is ideologizálják. Pedig folyik a festék rendesen. Ge­rincek roppannak a túlmé­retezett kung-fu harcos, Bolo keze nyomán, fájdalmas al- hasi rúgások csalják ki a legváltozatosabb fintorokat a küzdő felekből, van egy kis csipetnyi horror is a kedé­lyek még jobb felajzása ér­dekében. Szóval jó idegrend­szer kell a filmhez, amivel kár volt ennyit várni, tekint­ve, hogy brutálisabbat is lát­tunk már. (Mondjuk a való­ságot leképező híradófilmek­ben.) A Sárkány közbelép-et vi­szont senki sem veszi komo­lyan. Látványos játék, kitű­nő kosztümökkel, hátborzon­gató zörejekkel és csattogá­sokkal, ami miatt Lalo Schifrin zenéjét szinte ész­re sem lehet venni. Gilbert Hubbs viszont olykor kitűnő operatőri munkát produkál a szegénységében is tarka Hongkongból. No és a vil­lámgyors verekedések talá­latait is biztosan fotózza, s hogy tudjuk érteni és érté­kelni az effajta harc lénye­gét, gyakran lassítva is lát­hatjuk, alulnézetből a talála­tokat. Mit mondjak, kész fel­üdülés ez a film, mivel nincs benne lézerpisztoly, szuperhelikopter, atombom­ba, s egyéb, a mai világun­kat jellemző kellék. Itt csak az öklök és a lábak csat­tognak, ami megnyugtatóbb és férfiasabb látványt nyújt a fegyvereknél. Ott jártunkkor még javában dolgoztak Btotó: Kovács Erzsi akarja. Nemesi László Árpád-kori templom maradványai Mezőmegyer határában Kétesztendős várakozás B. S. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents