Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-18 / 168. szám
1986. július 18., péntek o Wulff, Beketow és a többiek Szépen magyarul - szépen emberül r ff „Állati jó' Zajlik az élet a napközis táborban Békéscsabán az általános iskolás gyerekek nyári elhelyezéséről — mint minden évben — idén is a napközis tábor gondoskodik. Az itt nyaraló mintegy 250 diák közül 150 a Lencsési lakótelepi lakásnapköziben kapott helyet. Erre a megosztottságra azért volt szükség, mert a KISZ-táborban az elmúlt hetekben külföldi pajtások vendégeskedtek, így a férőhelyek száma jelentősen csökkent. Ez az állapot azonban nem tart sokáig, hisz a jövő héttől ismét együtt lesznek a gyerekek. A napközis táborban különféle tevékenységeket .folytató szakrajok működnek. Az ide érkező diákok maguk dönthetik el, hogy mivel akarják eltölteni szabad idejüket. A 15—20 tagú csapatok délelőtt elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Vannak, akik hazánk szép tájairól beszélgetnek, mások Békéscsabát igyekeznek mind több oldalról megismerni, megint mások játékokat készítenek. Az elmúlt turnusban még horgászokkal és szövéssel, fonással próbálkozó gyerekekkel is találkozhattunk. A közös programokra ebéd utón kerülhet sor. Ilyenkor folynak a vetélkedők, sport- versenyek, és ekkor rendeznek játszóházat is. Gyakran hívnak meg vendégeket a táborba, így például a Balassi táncegyüttes néhány tagja táncházat tartott itt a közelmúltban, de említhetném a tűzoltók, vagy a rendőrök érdekes bemutatóját is. A tábor 33 legjobb lakója jutalomkiránduláson vehet részt. Jártak már Gyul&n, Ópusztaszeren, Szarvason és Vésztő-Mágoron is. Megéri tehát jól viselkedni! (gém) A Városliget, ahol ma a .Vidám Park, az állatkert és a Fővárosi Nagycirkusz áll, a XVI. században elhagyatott terület volt. Sivó homok, gyér bokrok fogadták a véletlenül erre tévedt utast. 1808-ban pályázatot hirdettek a liget kialakítására, s az első díjas munka nagyszabású terveket javasolt egy nemzeti park létrehozására lugasokkal, vendéglőkkel, stadionnal (térzene céljára), szökőkutakkal, tánccsarnokkal. Ám erre anyagi lehetőségek hiányában nem kerülhetett sor, ehelyett a üget a későbbiek során benépesült ponyva- sátrakkal —’ amelyekben csepűrágók, bohócok, táncosok mulattatták a nagyérdeműt —, körhintákkal és mutatványos bódékkal. 1866-ban megnyitotta kapuit az állatkert, nemsokára felépült Barokaldi cirkusza, kialakult a vurtsli. amely tarkaságával vetekedhetett a híres bécsi Práterrel is. 1886-ban merült fel az állandó városi cirkusz építésének terve, s egy év múlva a főváros szerződést kötött Wulff Edével, a híres német cirkuszdinasztia tagjával az épület felépítésére. 95 éve, 1891-ben nagyszabású gálaműsorral nyitották meg a mai Fővárosi Nagycirkusz elődjének számító Wulff cirkuszt. Akkoriban 2290 néző láthatta az előadásokat, s mivel állóhelyeket is kiadtak, csaknem 400-zal többen fértek be, mint ma. A jegyárak 60 krajcár és 24 korona között váltakoztak, s május 1-től szeptember végéig tartottak műsorokat. A fő attrakciók a műlovaglás és a lovasjátékok voltak, de többször láthattak a nézők vízi- és némajátékokat, majd felújították a cirkuszi birkózóversenyeket is. Később, amikor mind jobban elszaporodtak a szórakozási lehetőségek, gyérült a Wulff cirkusz közönsége. Az igazgató búcsút mondott az intézménynek, melynek előadásai mind nagyobb érdektelenségbe fulladtak. A városi cirkusz életének következő fejezete Beketow Mátyási, orosz származású artista, műlovar és cirkuszigazgató nevéhez fűződik, aki 1904-től 1919-ig, majd 1923-tól ’29-ig állt az intézmény élén. Beketow világvárosi műsort mutatott be, elkápráztatta a közönséget. Nem sajnálta a pénzt (később ez vezetett bukásához), a csillogást, a cirkusz jelentette egyetlen szenvedélyét. Igaz, a bevétel hajszolása miatt a műsor már az első esztendőkben kezdett eltolódni a grand guignol, az idegborzoló látványosságok hajszolása felé: bemutatták a halálugrást a magasból, a motorkerékpáros halálkört. megkezdték a pankrációs birkózóversenyek rendezését, a cowboymutatványo- kat. Beketow öngyilkossága után gyakran változtak az igazgatók. 1935-ben ismét gazdátlanul maradt az intézmény, s a pályázatot Fényes György, egy mutatványoscsalád leszármazottja nyerte: ő lett a cirkusz új igazgatója. Fényes 1936-tól 1943-ig állt az intézmény élén. Elsőként revüműsort mutatott be a ligetben „óh. régi, szép világ” címmel. Színészek, artisták adták elő a dzsesszdalokkal, táncokkal telitűzdelt produkciót, mely szép sikert aratott. Ö hozta később Budapestre a világhírű Rivels bohóccsoportot, s több más nemzetközi attrakciót szerződtetett. Felléptetett addig sosem látott női trapézművészeket, beszélő babákat, nőimitátort, a porondra vitte Hacsek és Sajó jeleneteit. Jelszava ez volt: „Mindig többet adni, mint amit a közönség vár”. A felszabadulás után már 1945 júliusában megtartották az első előadást a Fővárosi Nagycirkuszban. A műsorokban a revü kapott domináló szerepet, neves színészek'léptek a porondra: Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Bilicsi Tivadar, Kául László, Alfonso. Salamon Béla és mások. 1949-ben a cirkuszt is államosították, a vezetőség igyekezett rendet teremteni a magánügynökségek dzsungelében, felülvizsgálták a gázsikat, s megjavították az artisták, a cirkusz művészeinek életkörülményeit. Az '50-es és ’60-as években, az Országos Cirkuszvállalat megalakulását követően híres külföldi cirkuszok látogattak ei a Városligetbe: így az Aeros és Busch cirkusz, a Párizsi Jégrevü. a svéd Trolle Rodin és a dán Benneweiss cirkusz. 1966-ban lebontották a sok emlékezetes előadásnak helyet adó régi épületet, ahol egykor olyan hírességek léptek porondra, mint Grock, Rivelsék, Zoli és Jancsi bohóc, s a többiek, öt évvel később, 1971-ben nyitotta meg kapuit a modern, minden igényt kielégítő új cirkusz. Jelenleg az Akiket még nem láttunk című produkció „fut”, melyben hét ország félszáz artistája produkálja magát, de már készülnek az új műsorra is, melyet októberben mutatnak be. Ekkor medencévé alakúi át a porond, s színpompás vízire- vüben gyönyörködhet a Fővárosi Nagycirkusz gyermek- és felnőttközönsége. Kárpáti György A mindennapi nyelvhasználatunkban azokat a‘dolgokat, jelenségeket, tárgyakat, amik meglepnek bennünket, igyekszünk nyomatékosabban, hatásosabban kifejezni, ezért felnagyítjuk, eltúlozzuk őket. Nem érezzük ilyenkor már eléggé kifejezőnek az egyszerű nyomósító szókat a tulajdonság mértékének a kifejezésére, helyettük túlzó jelzőket és határozókat használunk. lgv lesz a nagyon szép ruha állati szép, az igen finom étel pokolian finom, a valóban kedves ismerős ré- mítően kedves. Ha azonban egy-egy ilyen túlzó jelző vagy határozó divatszóvá válik, elveszti meghökkentő és sajátos stílushatását, eredeti kifejezőerejét, modorossá teszi a beszédünket. Ráadásul sok odaillőbb és pontosabb jelzőt vagy határozót kiszorít a nyelvhasználatunkból. Az ifjúság nyelvhasználatában különösen gyakoriak e hatáskereső eszközök. Az ere- detieskedés hajszolása, valaminek szokatlan és meghökkentő elnevezése rendkívül jellemző a fiatalok nyelvére. Ennek egyik eszköze az új meg új fokozó jelzők és határozók használata. Az íróink fiatal hőseik beszédmódjára, szóhasználatára legjellemzőbbnek a nagyító alakokat tartják. Kolozsvári Grandpierre-nek egy múlt évi rádiójátékában, amely egy idősebb férfi és egy fiatal leány szerelméről szól, nincs szinte egyetlen mondata a leánynak, amelyben elő ne fordulna az állati, a baromi, az oltári vagy egyéb nagyító jelző. Egy fiatal úszónkat a jövő terveiről, a várható eredményeiről faggatja a riporter. Úszónk jó eredményekre és helyezésekre számít, hacsak az ellenfelei közül valaki „valami baromi nagy eredményt” nem ér el. Említhetnénk olyan példákat a mindennapi társalgásaikból, amelyekben a hulla, a lepra, a tetű és a gennyes szókkal nagyítanak. S ha még ide írhatnám azt a négy-öt nyomda- festéket nem tűrő jelzőt, amelyet úton-útfélen hallhatunk, akkor azt is elmondhatnánk, hogy ifjúságunk nyelve a túlzásait tekintve nemcsak logikátlanul nagyító. hanem rendkívül ízléstelen, sőt sokszor trágár is. Szinte minden nyelvváltozatban akad jó néhány dí- vatszóvá vált nyomósító forma. Harcolunk ellenük, mert logikátlanul túloznak, szürkévé, lapossá és modorossá teszik a nyelvhasználatot, és a pontosabb és szabatosabb hagyományos nyomósító formáinkat teljesen kiszorítják, szegényítik a nyelvet. Annyi érdemük mégis van az ifjúsági nyelv nyomósító formáival szemben, hogy korántsem annyira közönségesek, ízléstelenek és durvák. Ez azonban kevés ahhoz, hogy ragaszkodjunk hozzájuk. A túlzó jelzők, kifejezések amint divatossá válnak, már nem minősítenek. A hatásos fokozáshoz a beszélőnek meg. kell találnia a dolog lényegére, jellemzésére pontosan utaló szavakat, kifejezéseket. Ez pedig már jó ízlés és nyelvi műveltség kérdése. Hiszen nyelvünkben a nyomósító formáknak — s most hadd túlozzak egy kissé én is — se szeri, se száma. Bachát László Hotel Nonius, Mezőhegyes osl Ml
