Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 16., szerda------------------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------------á rrejtély Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sír, mert a július 14-i, hétfői lapok a tudomásomra hozták, hogy emelkedik egyes, szocialista importból származó vas-műszaki cikkek fogyasztói ára. Nevet, mert a beígért árváltozást nem tapasztalom a boltokban. Az áruház igazgatója se tud semmit, a sötétben tapogatózik, csak sejtései vannak, hogy a rubel árszorzó változása váltotta ki az áremelést. De dokumentum nincs, nem tehetnek semmit, a régi áron árusítják a szóban forgó cikkeket Valóban, a Junoszty hordozható televízió is változatlanul 3770 forintért kínálja magát a kirakatban. Nem tudom, csak gyanítom: az egyes vas-műszaki cikkek mögött nagyon sok szocialista importból származó áru rejtőzködik, a kapától az evőkanálig. Mivel kíváncsi ember vagyok és a foglalkozásom is erre kötelez, megkérdeztem az illetékes megyei nagykereskedelmi vállalat vezetőjét: adjon bővebb felvilágosítást az árváltozásról. A meglepetéstől majdnem eldobtam a telefonkagylót. Július 14-én, hétfőn délelőtt nem tudott semmi érdemlegeset mondani, a televízióból értesült az eseményről, vasárnap este. Másnap, július 15-én elment Szegedre, a vállalat központjába, ott közölték vele, hogy éppen ma kapták meg a Belkereskedelmi Minisztériumtól a levelet, amelyet állítólag még július 10- én feladtak. Most már értem, a posta a hibás! Csak az nem fér a fejembe: a közlemény szerint „a vas-műszaki nagykereskedelmi vállalatok tájékoztatják a lakosságot...”. Hogyan, ha nem is tudtak az áremelésről? Tudom, a pletykákkal ellentétben, nem olyan egyszerű nálunk árat emelni. Hosszas tárgyalás, eszmecsere előzi meg míg a papírra pecsét, aláírás kerül. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a közvélemény hamarabb szerzett tudomást az áremelésről, mint az érintett vállalatok. Még dicséret is járna a példás gyorsaságért, ha lenne valami értelme. Ugyanis a feltehetően több száz cikk árazása, feldolgozása eltart a hónap végéig. Nosza, rajta, magyarok! Vásároljunk egyes szocialista importból származó cikkeket. A főhatóság jóvoltából van még két hetünk. (seres) Egyéves a napijegy Egy esztendő alatt több mint 200 ezer napijegyet adott el a Budapesti Közlekedési Vállalat, s ez megegyezik a remélt forgalommal. A BKV a fővárosba érkező külföldi látogatók és a hazai utazók közlekedésének megkönnyítésére tavaly júliusban kezdte árusítani az arckép nélküli napijegyeket. Ezekkel a szolgáltatások körét bővítve az utazást kívánták kényelmesebbé tenni. Sokak szerint két-három napra érvényes jegyek iránt is nagy érdeklődés lenne. Ez azonban — miként egy kísérlet bizonyította — nem így van. Az egyik hónapban, amikor mintegy 12 ezren váltottak napijegyet, több mint 10 ezren csak egy nap- ra szólóan vásároltak, holott akkor több napra érvényes jegyet is vehettek volna. A kísérlet eredménye: a bevált rendszeren egyelőre nem változtatnak. A vállalat egyszerre több mint félmillió szelvényt hozott forgalomba, s kezdetben 37, majd ez évtől további 6 bérletpénztárban, illetve HÉV- és metróállomáson árusítják a napijegyeket. Tegnap befejezték a másodvetésú zöldbab vetését a Békéscsabai Május 1. Tsz-ben. 110 hektáron került olyan földbe ennek a zöldségfélének a magja, amelyről már az idén betakarították a zöldborsót Fotó: Fazekas László téről a hradisteieket. Ebéd után maradt még egy kis idő arra, hogy mindenki kötetlenül elbeszélgethessen. Végül eljött a búcsúzás pillanata. Elég nehéz volt ellenállni a marasztalásnak, ám a program sürgetett. Hiszen még aznap este meg kellett érkeznünk a Tátralomnicon levő szálláshelyünkre. Hatalmas, fenyvesekkel borított hegyek között kanyarodtunk az E85 sz. úton, majd Brez- nón áthaladva fából faragott szobrok, díszkapuk tűntek fel. Vihodnára érkeztünk, ahol nemzetközi folklórfesztiválokat rendeznek és a magyar együttesek is részt vesznek. Különben ugyanezen út mentén fekszik Hib- be falucska, amelynek katolikus templomában a híres magyar költőt, Balassi Bálintot helyezték örök nyugalomra. Estére megérkeztünk a tátralomnici Eurocamping- be, ahol a formaságok elintézése elég sok időt vett igénybe. A tréfásan „tyúkólaknak” nevezett kőépületekben kaptunk szállást. A hideg-meleg folyó vizes, kétszintes szobák négyszemélyesek. A belső kiképzésen is látszott, nem sajnálták „ faanyagot, ami nem csoda, hiszen ez óriási mennyiségben fordul elő a környéken. Az ellátásra sem * panaszkodhattunk. Szálláshelyünktől nem mesz- sze lehetett reggelizni, vacsorázni a kempinghez tartozó étteremben. Az üdülőtelep fölött gyönyörű panorámát varázsolt oda a lom- nici csúcs: amely kétezerkétszáz méter fölé magasodik. A sok-sok élménytől, melegtől és utazástól elcsigázva a többség vacsora után hamarosan aludni ment. Festői környezetben Szép idő köszöntött ránk szombat reggelén, s ez a nap volt a bevásárlásé meg a kirándulásé. Utunk először a Szepesség legforgalmasabb városába, Pgprádra vezetett, amelyet a Tátra kapujának is szoktak nevezni. Előbb a piacot tekintettem meg, és néhány pillantást vetettem az árakra. Egy kiló uborkát 13, a zöldbabot 17, a dió nagyságú sárgabarackot 20 koronáért árusították. A sertéscomb negyvenhat, a marhahús 80-bá került a hentesüzletben. Több helyen 35-50 mkx ■' Az I. cs II. világháború áldozatainak közös emlékműve Hradistében százalékos árleszállítás volt ruhaneműkben. Az egyik kirakatban a farmernadrág mellett kétszáz koronát feltüntető árcédula feküdt. A járókelőket figyeltem, és azt láttam, elég jól öltözködnek. Egyébként — néhány árucikktől eltekintve — nincs nagy különbség az itteni és ottani árak között. Köztudomású, a sör olcsóbb, mint nálunk, de a bor már drága. Az ásványvízből sokféle kapható, és ha hideg, elég jól oltja a szomjúságot. Miután a társaság délután egy órára ismét együtt volt, elindultunk busszal a Csorba-tóhoz, amely 1350 méter magasan fekszik. Jóval a turistaközpont előtt a parkolási díjat már bekasszírozták a jegyárusítók. Bőven akadt látnivaló a nemzetközi síversenyeknek is helyet adó üdülőközpontban. Az útikönyvből tudtam meg, hogy a tavat egykori tulajdonosáról nevezték el. E század elején a magyar állam váltotta ki ezt a területet, és a Nemzetközi Hálókocsi-társasággal közösen üdülőket, szállodákat stb. épített. A tótól nem mesz- sze lévő libegőn jutottunk fel az ezernyolcszáz méter magas hegygerincre, ahonnan még több száz méter volt a csúcsig. Mi nem, de mások fölmásztak oda is, sőt, akadtak olyan edzett turisták, akik az egész utat gyalogosan tették meg. A festői szépségű táj lenyűgözött bennünket. Igyekeznünk kellett, mert fenyegetően tornyosulni kezdtek fölöttünk a sötét fellegek. (Folytatás következik) (A szerző felvételei) Bukovinszky István n meghosszabbított ügyfélfogadás első tapasztalatai a tanácsoknál Mint arról július 5-i, szombati számunkban beszámoltunk, a Békés Megyei Tanács elnökének utasítása szerint a megyei tanácsnál, a megyei szakigazgatási intézményeknél. valamint a városi, városi jogú nagyközségi és nagyközségi tanácsoknak július első hétfőjétől a hét első napján reggel 8 órától este 6 óráig meghosszabbított ügyfélfogadást kell tartani. A megnyújtott ügyfél- fogadás első tapasztalatairól Békéscsabán, Gyulán és Orosházán érdeklődtünk július 14-én, a hónap második hétfőjén. Békéscsaba Békéscsabán dr. Gally Mihálynak, a városi tanács vb- titkárának tájékoztatása szerint az első alkalommal, július 7-én, hétfőn csaknem 40 ügyfél kereste fel 16.30 és 18 óra között a különböző szakigazgatási szerveket. Legtöbben az adócsoportnál, az igazgatási osztályon és az ügyfélszolgálati irodában fordultak meg. A munkaidő- alap védelme érdekében tovább bővül a lehetőség, ami azt jelenti, hogy nem egy fix időpontra hívja be a tanács az állampolgárokat, hanem tágabb intervallumot jelöl meg az ügyek elintézésére. Ahol ismert a munkaidő, ott mód van az alkalmazkodásra. Vagyis például a délelőtti műszakban dolgozók ügyeit délután intézik a tanácsházán. A negyedik negyedévtől kezdve azonban rendszeressé válik a nagyobb munkahelyeken való ügyfél- fogadás is, hogy az érdeklődők a szükséges információt, felvilágosítást ott helyben megkaphassák. Szombatonként délelőtt 8 és 12 óra között szintén van ügyelet a tanácsnál, bár az eddigi tapasztalatok szerint nagyon gyér a látogatottság. Sőt, munkaidőn túl a 22-801- es telefonszámon — üzenet- rögzítő segítségével — felvehető az információ, de az elmúlt két és fél hónap alatt még egyszer sem volt ilyen hívás. Július 14-én, hétfőn szintén éltek a nyújtott idejű ügyintézés adta lehetőséggel az állampolgárok. A különböző osztályokon tizenhatan intézték a lakosok ügyes-bajos dolgait. Néhányukat kérdezve megtudtuk, hogy volt, aki a rendőrségen, volt, aki az újságból értesült a hétfői meghosszabbított idejű ügyfélfogadásról. Ottjártunkkor egy fiatal hölgy az iránt érdeklődött, nem hoztak-e be bordó színű kempingkerékpárt. Ugyanis a legkülönfélébb használati eszközöket, holmikat általában be szokták vinni a „talált tárgyak osztályára”, ahol az aranyékszertől a ruhaneműn, készpénzen keresztül a bicikliig sok minden megtalálható. Sőt, az egyik helyen még egy elcsavargott sertés is „várja” igazi gazdáját. B. I. Gyula Gyulán, július 7-én, az első nyújtott ügyfélfogadási napon, délután 4 és 6 óra között egyetlen egy ügyfél sem kereste fel a tanács szakigazgatási szerveit. Július 14-én dr. Szávai Istvánnal, a tanács végrehajtó bizottságának titkárával jártuk végig az osztályokat. Ez alatt a két óra alatt mindössze három ügyfele volt a tanács dolgozóinak. Dr. Perjést Klára, az egészségügyi osztály vezetője elmondta, hogy hozzájuk csekkekért jöttek be. Az ügyintézés néhány másodpercig tartott. Az igazgatási osztályt egy fiatalasszony kereste fel, aki állami gondozásba vételi ügyben érdeklődött. Az osztály dolgozói elmondták, hogy ők is kérik az ügyfeleiket, amennyiben tehetik, hétfőn délután jöjjenek be hozzájuk. Az osztályokat végigjárva kiderült, hogy a tanácsi dolgozók elsősorban az információhiánnyal magyarázzák az ügyfelek elmaradását. Valószínűleg a lakosság még nem tud arról, hogy hétfőn délután 4 és 6 óra munkaidő után, a ügyfélfogadást tart. Orosháza Orosháza, városi hétfő délután 15 óra 55 perc. A bejáratnál nagyméretű, jól olvasható tájékoztató hívja fel a figyelmet az ügy- félfogadás rendjének megváltozására. Dr. Bereczki István vb- titkár röviden a következőket mondja az új eljárásról: — A megyei tanács elnöke rendelkezésének megfelelően július 1-től vezettük be hétfői napokon a nyújtott, 18 óráig tartó félfogadást Orosközött, tanács U. S. tanács. házán, ilyenkor az egész apparátus az állampolgárok rendelkezésére áll. Más napokon 8 órától 12 óráig tart a fogadási idő. Vannak olyan ügyek, mint például anyakönyvi, lakcímváltozásbejelentés, népességnyilvántartás, adóügyek, amelyeknél minden munkanap 16 óráig várjuk az állampolgárokat. A városban 50 tájékoztatót helyeztünk el a forgalmasabb helyeken, és valamennyi gazdálkodó egység megkapta levelünket, egy kísérő tájékoztatóval együtt, amely a megváltozott ügyfélfogadási rendet ismerteti. Ezt követően sorra jártuk az egyes osztályokat és a tapasztalatokról érdeklődtünk. A termelésellátás-felügyeleti osztályon ibítten jelentkeztek délután problémájukkal. Az anyakönyvi hivatalban arról tájékoztattak, hogy sem egy héttel korábban, sem pedig hétfőn nem jelentkeztek az állampolgárok ügyeikkel. Itt azt is megtudtuk, hogy szombaton ügyeletet tartanak, amikor igen jelentős a forgalom. A városi tanács családi irodájában egy névadó-bejelentés történt, hétfőn 16 óra után. A népességnyilvántartó szakember kisebb forgalomnövekedésről tud számot adni. Három állampolgár teljesítette adóbefizetési kötelezettségét a meghosszabbított munkaidőben. Az Orosházi Városi Tanács tapasztalatai is azt mutatják, hogy az állampolgárok még nem ismerik a megváltozott ügyfélfogadási rendet, de a nyári szabadságok, a különböző, kiskertben végezhető munkák is szerepet játszanak abban, hogy ilyenkor, nyár elején kevesebben látogatják a tanácsot. Ezzel az írással is szeretnénk felhívni a figyelmet az új ügyfélfogadási rendre, arra, hogy a tanácsoknál fel- készülten várják az állampolgárokat. A végleges tapasztalatok megvonásár« csak később kerülhet sor, addigra jobban a köztudatba kerül az új forma, és bízunk abban, hogy csökken a munkahelyekről a délelőtt eltávozok száma. Mindez hozzájárul a munkaidő jobb kihasználásához, a fegyelmezettebb, eredményesebb munkához. V. L. „Bár tovább tartana!” A Békés Megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottság az idén is több tábort szervezett a Hátrányos helyzetű általános iskolás korú gyerekek részére. Az elmúlt hét végén a geszti táborba — melyet a sarkadi úttörőelnökséggel közösen rendeztek — látogattunk el. £8» Szombaton érkezünk a geszti kastélyparkba, első pillanatra úgy tűnik, kihalt a sátortábor. Jobban körülnézve felfedezzük a csoportokat, rajokat — különböző foglalkozások vannak éppen. Az egyik helyen a népi építészetről beszélgetnek, a másikon történelmünk nagyjairól folyik a szó, míg a labdarúgópálya mellett szerepeket játszanak a gyerekek. Ahogy vége van a kötött programoknak, akad egy kis idő, hogy a táborvezetővel, Diószeginé Képiró Ildikóval beszélgessünk. — Nagyon hálásak a gyerekek — mondja —, ragaszkodók, szeretetet igénylők. Nekem ez az első táborom, de mondhatom, zökkenő- mentes volt, nem volt semmi gondunk eddig. Olyan programokat szerveztünk, melyek mind az itt levő 54 gyereket megmozgatták. Különböző vetélkedőket, játékos versenyeket rendeztünk, s noha az elején húzódoztak a gyerekek, a végére egészen bellendültek, nagyon jól érzik magukat. Ebéd előtt néhány táborlakó is kötélnek áll, „hajlandó” nyilatkozni. Oláh Edit Méhkerékről érkezett: — Örömmel készültem ide, nem bántam meg, hogy eljöttem, nagyon jó itt. Bár tovább tartana az egész! A Ki mit tud?-ra emlékszem vissza a legszívesebben, Klárával léptünk fel, nagy tapsot kaptunk. Botás Klára, aki Kötegyán- ból jött, mellette ül, neki a legnagyobb élményt az éjszakai riadó jelentette: — Pénteken, éjjel fél 12- kor költöttek fel bennünket. Az úttörőelnököt és a zászlót „elrabolták”, őket kellett megtalálni. Persze, voltak különböző- akadályok is, de a tanár nénit hamar megtaláltuk, mert ő síppal hívta fel magára a figyelmet. Picit féltünk a sötétben, de jó, izgalmas volt ez az éjszakai akadályverseny. A vésztői Keresztesi Zoltán is jobban szeretné, ha tovább lehetne Geszten: — Nagyon szép ez a terület, jól érzem itt magam. Sok érdekes dolog volt eddig is, és rajunkkal majdnem mindent megnyertünk. A tanárok kedvesek, őszinték hozzánk, megszerettük őket. Igaz, volt büntetés is, de nem számít, megérdemeltem. £88 Sokat mesélhettek volna még a gyerekek, egy biztos, mind az ötvennégyen remekül érezték magukat a geszti táborban. De nemcsak ők, hanem a nevelők, a főiskolások, és a középiskolás ifivezetők is, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy felejthetetlen élményekkel távozhattak hétfőn a megye több településéről érkezett gyerekek a geszti táborból. (pénzes)
