Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

1986. július 14., hétfő Megszűnőben a kiszolgáltatottság? Érdeklődéssel olvastam a lap július 10-i, csütörtöki számában az építkezőkről, a magánfuvarozók szolgáltatá­sairól szóló írást. Mint épít­kező azonban, nem állha­tom meg, hogy ne fűzzek egy-két megjegyzést azon megállapításhoz, hogy „meg­szűnőben az építkezők ki­szolgáltatottsága”. Bár úgy lenne! Igaz. építőanyag, ta­lán bővebben van, de azért nem tűntek el a hiánycik­kek, melyekért többször né­ha heteken, hónapokon át járkálni kell. A magánfuva­rozók valóban készségesek, legtöbbjük pontos, megbíz­ható szállító. És ezzel saj­nos be is fejeztük az épít­kezésben résztvevők dicsé­retét. A bürokrácia továbbra is bosszantó kerékkötője a munkának, a papírok be­szerzése. ide-odahurcolása rengeteg időbe telik, nem egyszer, sőt, általában az állampolgárnak kell közve­títeni a hatóságok között, melyeknek ’ természetesen nem sürgős az ügyek inté­zése. A másik keserű tapaszta­lat a „maszek világhoz” kapcsolódik. Meg kellett ál­lapítanunk, hogy nincs kü­lönbség az állami és magán­munkavállalók között. Ügy tűnik, a pénz se itt, se ott nem fontos! Nemigen akad mester, aki az ígért idő­pontban megjelent volna az építkezésen, és az 'ígért ha­táridőre befejezte volna a munkát. Talán egyedül a bádogos kivétel, aki mindig pontosan teljesítette, amit vállalt. A többiek, akárcsak a hivatalok, ígértek. Érthe­tetlen és szomorú ^számom­ra, hogy ennyi embernek. maszeknek és állami ügy­intézőnek, ismerősnek és is­meretlennek semmi az adott szó. Végül is elvégezték a munkájukat, többnyire jól, csak éppen két-három hét késéssel, és nem az első szóra, hanem többszöri fel­kérésre." És ha egy be nem váltott ígéret után más mes­ter után néznénk, akkor se járnánk jobban, hisz amíg megegyezünk, elvállalja a munkát, újabb hetek telhet­nek el, és nincs biztosíték, hogy ő a vállalási díj fejé­ben még pontos is lesz. Az idő pedig az építkezőket sürgeti. Sajnos csak őket. Szóval, a helyzet valamit javult ugyan, de aki épít­kezésbe fog, készüljön fel, és a pénze mellé nagy-nagy türelmet, nyugalmat, jó ide­geket is szerezzen be. — szí — Hat évtized Szokatlan hangok verték fel a Békéscsabai 1-es Szá­mú Általános Iskola — volt polgári fiúiskola — vasár­napi csendjét a közelmúlt­ban. Ezen a ragyogó nyári délelőttön találkoztak azok az öregdiákok, akik 1926- ban végeztek ebben az is­kolában. Az idős emberek a viszontlátástól meghatottan elevenítették fel az elmúlt 60 év emlékeit, s énekelték az iskola folyosóján a balla­gódalt, Ezután volt osztály- főnökük, dr. Őrsy Attila ve­zetésével felvonultak egy­kori tantermükbe, ahol Fe­hérvári Géza öregdiák, a szervező- és rendezőbizott­ság titkára köszöntötte a volt osztályfőnököt és a 43 egykori diáktársat. Meg­emlékeztek a távolmaradot­takról, majd az osztályfő­nök megtartotta a névsorol­vasást. Két késve érkező, nagy derültség közepette, „osztályfőnöki intésben” ré­szesült. Tisztelettel adóztak az elhunyt diáktársak emlé­kének. A több mint 4 órás talál­kozó, baráti beszélgetés zá­rásaként az öregdiákok el­énekelték a Himnuszt. Kö­zös ebéddel ért véget a program, melynek résztve­vői megegyeztek abban, hogy legközelebb 1991-ben találkoznak. „Emberi eszményképem” Hosszú idő után ismét szü­lőfalumban, Mezőkovácshá- zán, egészen pontosan Refor- mátuskovácsházán jártam. Mint minden alkalommal, most is felkerestem volt is­kolám hajdani igazgatóját Nagyselmeczy Istvánt, aki már nyugdíjas. Elbeszélget­tünk, boldog voltam, hogy találkozhattam vele, mert ő nemcsak a tanítóm, hanem — árvagyerek lévén — pót­apám, emberi eszményképem volt és maradt, bár lassan az én hajam is őszül. Sok mindenről szó esett, csak éppen Pista bácsi sze­mélyes sikereiről nem. En­nek történetét a faluban hal­lottam. Pista bácsi a mostani pedagógusnapon megkapta az egyik legszebb kitüntetést, a Gyermekekért Érdemérmet. Nosza, ő sem volt rest, letett a mozgalom asztalára egy alapítványt. Évekkel ezelőtt egyszer már tollat fogtam, és írtam Pista bácsiról a Népújság­nak. Ügy hozta a sor, hogy megmutattam neki, s ő bi­zony lebeszélt róla, hogy el- küldjem. Ezúttal, tilalom ide, tilalom oda, elküldöm egy olyan ember portréját, aki méltó az elismerésre. A Mezőkovácsházához tar­tozó volt Reformátuskovács- házán aligha lehet találni valakit, aki ne ismerné Nagyselmeczy István nyug­díjas iskolaigazgatót, a Ha­zafias Népfront helyi cso­portjának tiktárát, a gyere­kek barátját. Érkezésekor, 1948-ban azonnal a romos is­kola építéséhez kezdett. Az új tanév már a társadalmi munkával kijavított négy tanteremben kezdődött. Irá­nyította a falu villamosítását. Vezetése alatt a falu iskolája egyes nevelési és oktatási te­rületen megyei elsőségre tett szert. Alapítója volt az út­törőcsapatnak. A tanácsok megalakulása óta tanácstag. Mindig kiáll a faluért, a fa­lubeliek ügyes-bajos dolgaik intézésénél mindig számít­hatnak rá. Alapító tagja és azóta titkára a HNF helyi csoportjának. Ö mindig csak előre nézett, a fejlődést szol­gálta. Amikor elérkezett az idő Mezőkovácsháza és Re- formátuskovácsháza egyesí­tésére, az elsők között látta meg, hogy ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja. Az idő is őt igazolta. 1981. évi nyugdíjazásakor megszűnt is­kolaigazgatói munkája, de nem szűnt meg közéleti te­vékenysége. Gyermekszeretetére jellem­ző, hogy a múlt években pancsolót tervezett az óvo­dásoknak, és társadalmi munkásokat szervezve fel is épült a lubickoló. Ha kellett mélyen a zsebébe nyúlt. A múlt évben volt úttörőcsapa­tának úttörőit go-karttal lepte meg, az idei gyerekna­pon pedig szervezésével, a szocialista brigádok anyagi támogatásával lábbal hajtha­tó gyermekgo-kartot kaptak az óvodások. Cs. Imre Budapest ■ Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: gépkocsivezetőt vizsgázott gépészt portást konyhalányt lakatos, elektroműszerész, villanyszeréül és gépjárműszerelű szakmunkásokat női segédmunkásokat (főtelep — konzervüzem) — udvaros munkakörbe férfi segédmunkásokat Dinamikusan fejlődő vállalatunk jó kereseti lehetőséggel, kiemelkedő szociálpolitikai ellátással (üzemi étkeztetés, gyermekek óvodai elhelyezése, munkásszállítás) várja a munkára jelentkezőket. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. sz. Telefon: 46/125-ös mellék. Visszhang konténerügyben Szerkesztői üzenetek Békészki András, Békés­csaba: A Rózsa Ferenc ut­caiak nevében teszi ismét szóvá a járda áldatlan álla­potát. A helyzet valóban bosszantó, s javasoljuk, ha — mint írja — vállalkoznak társadalmi munkára, keres­sék fel a kerület tanácstag­ját, aki kezdeményezheti a járda rendbe hozását az utca­beliek összefogásával. ♦ Egy idős vésztői olvasónk­nak: megértéssel olvastuk le­velét, az eset valóban felhá­borító. Kérjük legyen türe­lemmel, az illetékeseknek to­vábbítottuk a panaszt. Szemüveg nélkül Pár nap múlva a századik évébe lép Újkígyós legidő­sebb lakója, Békési Illés, aki az Ady Endre utca 55. szám alatt lakik. Pontosan 1887. július 16-án született, fiata­lon urasági cseléd volt, majd a felszabadulás után tsz-tag, onnan ment nyugdíjba. Az idős ember még ma is dol­gozgat a veteményeskertben, és a jószág körül. Pihenő idejében a legszívesebben ol­vas, mégpedig szemüveg nél­kül. Fotó: Dunai Katalin A Békés Megyei Népújság június 4-i számában megje­lent „Marad a szemétügy?” című cikkhez szeretnék hoz­zászólni, mint a kerület ta­nácstagja. Nagyon sajnálom, hogy az újságírónő nem ke­resett meg ebben az ügyben, mert ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Tisztában vagyok azzal, hogy ott a konténer nem jó helyen van. Nekem sem tetszene, ha az én házam előtt lenne, csak ott a probléma, hogy jobb helye nincs. A kis ku­kás szemét szállításának nincs lehetősége, mert a Haj­nal utca nincs teljes hosszá­ban szilárd burkolattal ellát­va, és a hozzá kapcsolódó kis utcák pedig földesek. A sze­métszállító kocsi a sáros ut­cába nem tud bemenni, nem tudja a kukákat rendszeresen üríteni. A szemét összegyűj­tésére és elszállítására pedig szükség van. Ezt a konténerproblémát a legutóbbi tanácstagi beszá­moló alkalmával megtárgyal­tuk, és a környék lakossága úgy döntött, hogy a konténer marad, a fenti okok miatt. A közösség döntésének minden­Elnézést, tévedtünk Lapunk július 7-1 számában, a „Szerkesszen velünk” rovatban „Válaszolnak az illetékesek” címmel közöltük a Békés Me- geyi Vendéglátóipari Vállalat il­letékesének válaszát. A bevezető sorokban — tévesen — azt irtuk, hogy „Záróra, de mikor?!” cím­mel jelent meg Június 20-án ro­vatunkban a békéscsabai Csaba étteremről szóló olvasói levél, amelyre a válasz érkezett. Nos, kd alá kell, hogy vesse magát, az egyéni érdek csak ezután következik. Itt csak arra kell törekedni, hogy sűrűbben szállítsák el a szemetet, és megfelelően fertőtlenítsék a konténert és környékét. Még annyit a cikkhez legyen sza­bad hozzáfűzni, hogy ha a Hegedűs úti üres telekről lett volna szó, amely évek óta il­legális szeméttelep, vagy a Zrínyi utcai sáncról, amely árasztja magából a bűzt, és nem történik velük semmi, igen nagyra értékeltem vol­na az észrevételt. Hankó András 35. sz. választókerület * * * Megjegyzésünk: „A közösség döntésének mindenki alá keU, hogy vesse magát, az egyéni ér­dek csak ezután következik” — olvashatjuk a válaszlevélben. Am valami itt sántít. A baj, hogy a közösség nem demokratikusan döntött. Akkor lenne igazságos a határozat, ha mindenki részese lenne a konténer „illatának”, mondjuk, sorra minden ház előtt állna néhány hónapig. Ezután lehetne demokratikus döntést hozni, hogy végül is hol legyen a helye. Akkor talán sikerülne valóban elfogadható megoldást találni... két éttermet felcseréltünk, a „Záróra — de mikor?!" ugyanis a békéscsabai Körös étteremről szóló olvasói levél címe. A Csa­ba étteremmel kapcsolatos pa­naszlevél, amelyre a szóban- forgő választ kaptuk Kunstár Já­nos üzl. igazgatótól, „Vacsorake­sergő” címmel rovatunkban jú­nius 9-én jelent meg. Elnézést kérünk olvasóinktól, és az érin­tettektől a tévedésért. Újtelepi kesergő Szeghalom újtelepi lakosainak nevében írom ezt a leve­let. A város újtelepi része kitesz egy kisebb falut, húsz ut­cája van. Élelmiszer-ellátásunk minden évben javult, en­nek nagyon örültünk, mert nem kellett 4—5 kilométerre menni vásárolni a városközpontba. Az Újtelepen volt egy kcnyérbolt, amelyet a Gyomai Sütőipari Vállalat üzemelte­tett, de ezt a bdltot bezárták, mert egy lakóépületben volt a helyiség, ám az épületet lebontották. Ez a bolt annyiból volt jó, hogy reggel fél 6-kor nyitott és a munkába igyek­vők a reggelijüket meg tudták venni. Van egy másik bolt, ami az áfész tulajdona, most szerződéses üzlet. Valamikor ez is 6 órakor nyitott, de az utóbbi időben csak 7-kor. A probléma, ami most már teljesen felbolygatta az újtelepi lakosságot, hogy ez a bolt is bezár. Pedig az az üzlet na­gyon jó volt, mert itt mindent lehetett kapni, de most már az is gond, hogy kenyeret és tejet hol vegyen a lakosság. Nagyon sok az idős ember Újtelepen, ők hogyan oldják meg a bevásárlást, amikor még azt a pár métert is nehe­zen teszik meg? A legközelebbi üzlet pedig másfél kilomé­terre van! Volt Újtelepnek egy tüzelőolaj-árusító helye is, de azt is bezárták, pedig sokan vennék meg nyáron az ola­jat télire. Most már az újtelepieknek marad egy szegénye­sen ellátott húsboltja, egy zöldségesüzlete és egy italboltja, ami „mindennél fontosabb”!? (Név és cím szerkesztőségünkben) f

Next

/
Thumbnails
Contents