Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
1986. július 14., hétfő Megszűnőben a kiszolgáltatottság? Érdeklődéssel olvastam a lap július 10-i, csütörtöki számában az építkezőkről, a magánfuvarozók szolgáltatásairól szóló írást. Mint építkező azonban, nem állhatom meg, hogy ne fűzzek egy-két megjegyzést azon megállapításhoz, hogy „megszűnőben az építkezők kiszolgáltatottsága”. Bár úgy lenne! Igaz. építőanyag, talán bővebben van, de azért nem tűntek el a hiánycikkek, melyekért többször néha heteken, hónapokon át járkálni kell. A magánfuvarozók valóban készségesek, legtöbbjük pontos, megbízható szállító. És ezzel sajnos be is fejeztük az építkezésben résztvevők dicséretét. A bürokrácia továbbra is bosszantó kerékkötője a munkának, a papírok beszerzése. ide-odahurcolása rengeteg időbe telik, nem egyszer, sőt, általában az állampolgárnak kell közvetíteni a hatóságok között, melyeknek ’ természetesen nem sürgős az ügyek intézése. A másik keserű tapasztalat a „maszek világhoz” kapcsolódik. Meg kellett állapítanunk, hogy nincs különbség az állami és magánmunkavállalók között. Ügy tűnik, a pénz se itt, se ott nem fontos! Nemigen akad mester, aki az ígért időpontban megjelent volna az építkezésen, és az 'ígért határidőre befejezte volna a munkát. Talán egyedül a bádogos kivétel, aki mindig pontosan teljesítette, amit vállalt. A többiek, akárcsak a hivatalok, ígértek. Érthetetlen és szomorú ^számomra, hogy ennyi embernek. maszeknek és állami ügyintézőnek, ismerősnek és ismeretlennek semmi az adott szó. Végül is elvégezték a munkájukat, többnyire jól, csak éppen két-három hét késéssel, és nem az első szóra, hanem többszöri felkérésre." És ha egy be nem váltott ígéret után más mester után néznénk, akkor se járnánk jobban, hisz amíg megegyezünk, elvállalja a munkát, újabb hetek telhetnek el, és nincs biztosíték, hogy ő a vállalási díj fejében még pontos is lesz. Az idő pedig az építkezőket sürgeti. Sajnos csak őket. Szóval, a helyzet valamit javult ugyan, de aki építkezésbe fog, készüljön fel, és a pénze mellé nagy-nagy türelmet, nyugalmat, jó idegeket is szerezzen be. — szí — Hat évtized Szokatlan hangok verték fel a Békéscsabai 1-es Számú Általános Iskola — volt polgári fiúiskola — vasárnapi csendjét a közelmúltban. Ezen a ragyogó nyári délelőttön találkoztak azok az öregdiákok, akik 1926- ban végeztek ebben az iskolában. Az idős emberek a viszontlátástól meghatottan elevenítették fel az elmúlt 60 év emlékeit, s énekelték az iskola folyosóján a ballagódalt, Ezután volt osztály- főnökük, dr. Őrsy Attila vezetésével felvonultak egykori tantermükbe, ahol Fehérvári Géza öregdiák, a szervező- és rendezőbizottság titkára köszöntötte a volt osztályfőnököt és a 43 egykori diáktársat. Megemlékeztek a távolmaradottakról, majd az osztályfőnök megtartotta a névsorolvasást. Két késve érkező, nagy derültség közepette, „osztályfőnöki intésben” részesült. Tisztelettel adóztak az elhunyt diáktársak emlékének. A több mint 4 órás találkozó, baráti beszélgetés zárásaként az öregdiákok elénekelték a Himnuszt. Közös ebéddel ért véget a program, melynek résztvevői megegyeztek abban, hogy legközelebb 1991-ben találkoznak. „Emberi eszményképem” Hosszú idő után ismét szülőfalumban, Mezőkovácshá- zán, egészen pontosan Refor- mátuskovácsházán jártam. Mint minden alkalommal, most is felkerestem volt iskolám hajdani igazgatóját Nagyselmeczy Istvánt, aki már nyugdíjas. Elbeszélgettünk, boldog voltam, hogy találkozhattam vele, mert ő nemcsak a tanítóm, hanem — árvagyerek lévén — pótapám, emberi eszményképem volt és maradt, bár lassan az én hajam is őszül. Sok mindenről szó esett, csak éppen Pista bácsi személyes sikereiről nem. Ennek történetét a faluban hallottam. Pista bácsi a mostani pedagógusnapon megkapta az egyik legszebb kitüntetést, a Gyermekekért Érdemérmet. Nosza, ő sem volt rest, letett a mozgalom asztalára egy alapítványt. Évekkel ezelőtt egyszer már tollat fogtam, és írtam Pista bácsiról a Népújságnak. Ügy hozta a sor, hogy megmutattam neki, s ő bizony lebeszélt róla, hogy el- küldjem. Ezúttal, tilalom ide, tilalom oda, elküldöm egy olyan ember portréját, aki méltó az elismerésre. A Mezőkovácsházához tartozó volt Reformátuskovács- házán aligha lehet találni valakit, aki ne ismerné Nagyselmeczy István nyugdíjas iskolaigazgatót, a Hazafias Népfront helyi csoportjának tiktárát, a gyerekek barátját. Érkezésekor, 1948-ban azonnal a romos iskola építéséhez kezdett. Az új tanév már a társadalmi munkával kijavított négy tanteremben kezdődött. Irányította a falu villamosítását. Vezetése alatt a falu iskolája egyes nevelési és oktatási területen megyei elsőségre tett szert. Alapítója volt az úttörőcsapatnak. A tanácsok megalakulása óta tanácstag. Mindig kiáll a faluért, a falubeliek ügyes-bajos dolgaik intézésénél mindig számíthatnak rá. Alapító tagja és azóta titkára a HNF helyi csoportjának. Ö mindig csak előre nézett, a fejlődést szolgálta. Amikor elérkezett az idő Mezőkovácsháza és Re- formátuskovácsháza egyesítésére, az elsők között látta meg, hogy ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja. Az idő is őt igazolta. 1981. évi nyugdíjazásakor megszűnt iskolaigazgatói munkája, de nem szűnt meg közéleti tevékenysége. Gyermekszeretetére jellemző, hogy a múlt években pancsolót tervezett az óvodásoknak, és társadalmi munkásokat szervezve fel is épült a lubickoló. Ha kellett mélyen a zsebébe nyúlt. A múlt évben volt úttörőcsapatának úttörőit go-karttal lepte meg, az idei gyereknapon pedig szervezésével, a szocialista brigádok anyagi támogatásával lábbal hajtható gyermekgo-kartot kaptak az óvodások. Cs. Imre Budapest ■ Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: gépkocsivezetőt vizsgázott gépészt portást konyhalányt lakatos, elektroműszerész, villanyszeréül és gépjárműszerelű szakmunkásokat női segédmunkásokat (főtelep — konzervüzem) — udvaros munkakörbe férfi segédmunkásokat Dinamikusan fejlődő vállalatunk jó kereseti lehetőséggel, kiemelkedő szociálpolitikai ellátással (üzemi étkeztetés, gyermekek óvodai elhelyezése, munkásszállítás) várja a munkára jelentkezőket. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. sz. Telefon: 46/125-ös mellék. Visszhang konténerügyben Szerkesztői üzenetek Békészki András, Békéscsaba: A Rózsa Ferenc utcaiak nevében teszi ismét szóvá a járda áldatlan állapotát. A helyzet valóban bosszantó, s javasoljuk, ha — mint írja — vállalkoznak társadalmi munkára, keressék fel a kerület tanácstagját, aki kezdeményezheti a járda rendbe hozását az utcabeliek összefogásával. ♦ Egy idős vésztői olvasónknak: megértéssel olvastuk levelét, az eset valóban felháborító. Kérjük legyen türelemmel, az illetékeseknek továbbítottuk a panaszt. Szemüveg nélkül Pár nap múlva a századik évébe lép Újkígyós legidősebb lakója, Békési Illés, aki az Ady Endre utca 55. szám alatt lakik. Pontosan 1887. július 16-án született, fiatalon urasági cseléd volt, majd a felszabadulás után tsz-tag, onnan ment nyugdíjba. Az idős ember még ma is dolgozgat a veteményeskertben, és a jószág körül. Pihenő idejében a legszívesebben olvas, mégpedig szemüveg nélkül. Fotó: Dunai Katalin A Békés Megyei Népújság június 4-i számában megjelent „Marad a szemétügy?” című cikkhez szeretnék hozzászólni, mint a kerület tanácstagja. Nagyon sajnálom, hogy az újságírónő nem keresett meg ebben az ügyben, mert ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Tisztában vagyok azzal, hogy ott a konténer nem jó helyen van. Nekem sem tetszene, ha az én házam előtt lenne, csak ott a probléma, hogy jobb helye nincs. A kis kukás szemét szállításának nincs lehetősége, mert a Hajnal utca nincs teljes hosszában szilárd burkolattal ellátva, és a hozzá kapcsolódó kis utcák pedig földesek. A szemétszállító kocsi a sáros utcába nem tud bemenni, nem tudja a kukákat rendszeresen üríteni. A szemét összegyűjtésére és elszállítására pedig szükség van. Ezt a konténerproblémát a legutóbbi tanácstagi beszámoló alkalmával megtárgyaltuk, és a környék lakossága úgy döntött, hogy a konténer marad, a fenti okok miatt. A közösség döntésének mindenElnézést, tévedtünk Lapunk július 7-1 számában, a „Szerkesszen velünk” rovatban „Válaszolnak az illetékesek” címmel közöltük a Békés Me- geyi Vendéglátóipari Vállalat illetékesének válaszát. A bevezető sorokban — tévesen — azt irtuk, hogy „Záróra, de mikor?!” címmel jelent meg Június 20-án rovatunkban a békéscsabai Csaba étteremről szóló olvasói levél, amelyre a válasz érkezett. Nos, kd alá kell, hogy vesse magát, az egyéni érdek csak ezután következik. Itt csak arra kell törekedni, hogy sűrűbben szállítsák el a szemetet, és megfelelően fertőtlenítsék a konténert és környékét. Még annyit a cikkhez legyen szabad hozzáfűzni, hogy ha a Hegedűs úti üres telekről lett volna szó, amely évek óta illegális szeméttelep, vagy a Zrínyi utcai sáncról, amely árasztja magából a bűzt, és nem történik velük semmi, igen nagyra értékeltem volna az észrevételt. Hankó András 35. sz. választókerület * * * Megjegyzésünk: „A közösség döntésének mindenki alá keU, hogy vesse magát, az egyéni érdek csak ezután következik” — olvashatjuk a válaszlevélben. Am valami itt sántít. A baj, hogy a közösség nem demokratikusan döntött. Akkor lenne igazságos a határozat, ha mindenki részese lenne a konténer „illatának”, mondjuk, sorra minden ház előtt állna néhány hónapig. Ezután lehetne demokratikus döntést hozni, hogy végül is hol legyen a helye. Akkor talán sikerülne valóban elfogadható megoldást találni... két éttermet felcseréltünk, a „Záróra — de mikor?!" ugyanis a békéscsabai Körös étteremről szóló olvasói levél címe. A Csaba étteremmel kapcsolatos panaszlevél, amelyre a szóban- forgő választ kaptuk Kunstár János üzl. igazgatótól, „Vacsorakesergő” címmel rovatunkban június 9-én jelent meg. Elnézést kérünk olvasóinktól, és az érintettektől a tévedésért. Újtelepi kesergő Szeghalom újtelepi lakosainak nevében írom ezt a levelet. A város újtelepi része kitesz egy kisebb falut, húsz utcája van. Élelmiszer-ellátásunk minden évben javult, ennek nagyon örültünk, mert nem kellett 4—5 kilométerre menni vásárolni a városközpontba. Az Újtelepen volt egy kcnyérbolt, amelyet a Gyomai Sütőipari Vállalat üzemeltetett, de ezt a bdltot bezárták, mert egy lakóépületben volt a helyiség, ám az épületet lebontották. Ez a bolt annyiból volt jó, hogy reggel fél 6-kor nyitott és a munkába igyekvők a reggelijüket meg tudták venni. Van egy másik bolt, ami az áfész tulajdona, most szerződéses üzlet. Valamikor ez is 6 órakor nyitott, de az utóbbi időben csak 7-kor. A probléma, ami most már teljesen felbolygatta az újtelepi lakosságot, hogy ez a bolt is bezár. Pedig az az üzlet nagyon jó volt, mert itt mindent lehetett kapni, de most már az is gond, hogy kenyeret és tejet hol vegyen a lakosság. Nagyon sok az idős ember Újtelepen, ők hogyan oldják meg a bevásárlást, amikor még azt a pár métert is nehezen teszik meg? A legközelebbi üzlet pedig másfél kilométerre van! Volt Újtelepnek egy tüzelőolaj-árusító helye is, de azt is bezárták, pedig sokan vennék meg nyáron az olajat télire. Most már az újtelepieknek marad egy szegényesen ellátott húsboltja, egy zöldségesüzlete és egy italboltja, ami „mindennél fontosabb”!? (Név és cím szerkesztőségünkben) f
