Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
1986. június 11. szerda Pillanatképek a békéssámsoni isknlábél Fáradtság és jó közérzet Ezek az apró lányok nem akárhogyan játszottak demes dolgozni. Jó a munkahelyi légkör, a kereseti lehetőség sem rosszabb, mint a környéken. Az alapbérem 5500 forint, erre jön a területi és az osztályfőnöki pótlék. Az illetményföldön pedig cirkot termelünk. S mert édesapám tanyasi tanító volt. nekünk sem okozott gondot beállni a sorba, és nekilátni a jószágtartásnak. Ezt a környezetünk is szinte megkívánja. Egyedül a szórakozási lehetőségek hiányoznak. Nálunk nincs más, mint a mozi. Kimozdulni pedig nem ' tudunk, ikerfiaink miatt. Kocsmába meg nem járunk. De egyébként is lefoglal minket az építkezés. Most ugyan központi fűtéses szolgálati lakásban lakunk, de kell a lakás az iskolának hamarosan, mert egyszerre sokan mennek tőlünk nyugdíjba. A fiatalok meg csak, ha lakás van, akkor jönnek ilyen helyre. — Fáradtnak látszik ... — Hát, a munka nem kérdezi, kis, vagy nagy iskoláról van-e szó. Mi ugyanazokat a feladatokat látjuk el kevesebben, mint egy nagy iskola. .Soroljam? Se üzlet, se turpisság A fiatal csapatvezető, Tamás József ugyancsak nem szándékozik megválni Sámsontól. Persze, oka van rá. hiszen egyre színesebb, tartalmasabb az úttörőélet az iskolában. Nagy sikernek könyvelhető el a jubileumi, egyhetes programjuk is. Mint mondta, szenzációsra sikerült. A megemlékezések mellett a gyerekek előadták gyűjtött dalaikat, játékaikat, kirándultak, s a tábortűz mellől sehogyan sem akartak hazamenni. Az igaz — jegyezte meg —, kemény volt ez az év, s szégyen, nem szégyen, ő is elfáradt. Annyit még azért elmond, hogy sikerült jól megszervezni a gyerekek nyári kirándulását, ötvenötén Bala- tonszemesre mennek, jó né- hányan pedig Zánkára. Csillebércre és a megyei szaktáborokba. S mert év végén is pezseg az úttörőélet, száguldott is dolgai után. Így utólag, tartozunk egy vallomással. Megérkezésünkkor tétován elszáguldottunk az iskola mellett, mert ahol a helyét hittük, az új tornateremben gépeket és dolgozó asszonyokat láttunk. Varrodának néztük az épületet, aztán kiderült, mégis tornaterem. Hogy mi is történt, azt a tanácselnöktől, az egykor pedagógus Lukács Ottótól tudtuk meg. — Ne sejtsen itt se üzletet, Se turpisságot. Nagyon is régóta készülődünk mi a tornaterem megépítésére ahhoz, hogy ilyet tegyünk. De tavaly sem jutott rá egy árva fillér se. Egyébként nem vagyunk elmaradva. Ez év szeptember 31-re készen lesz a tornaterem, s az öltözők. A három szertár, a tanműhely meg később. Hárommilliót saját erőből adtunk hozzá, másfél milliót a Művelődési Minisztérium, félmilliót a helyi Előre tsz, és sok-sok társadalmi munka is van benne. — Meg a Hódiköt... — A Hódiköt helyi üzemét bővítik, ezért kérték a nyári hónapokra, hogy beköltözhessenek. Nekünk sem mindegy, hogy az asszonyaink bejárnak Vásárhelyre addig dolgozni, vagy itthon maradhatnak. Ráadásul a vállalat, cserében a helyért készre átadja a zsibongót, a vizesblokkot, a raktárt, és a homlokzatot is bepucoltatja. Szóval, nincs ebben semmi ördöngösség. Ütban hazafelé még látjuk, amint az iskola udvarán a Hódiköt dolgozói munkavédelmi gyakorlatot tartanak tűzoltásból. Micsoda szerencse. A például szolgáló „tantüzet” a felnőttek a csak nemrég kihunyt tábortűz helyén produkálhatták. Üzem az iskolában. Sebaj. Ügy látszik, Sámsonban ez is megfér egymás mellett békében. Az asszonyok pedig legalább ellenőrizhetik szünetben a csemetéiket. Furcsa, szokatlan jelenség, de valahogy nem tudunk felháborodni rajta. Még ez is valamiféle harmóniát sugároz, mint az iskola. B. Sajti Emese fl balettmester köszöntése Még forró volt a május. Vasárnap volt, csend, de Orosházán, a Kígyó utca 2. szám alatti házban szokatlan sürgölődés. Urbán Rózsi nyugalmazott balettmester köszöntésére érkeztek a vendégek. Ismerőse, tanítványa Rózsi néninek pedig nem kevés, hiszen Orosházán és környékén az ő neve összenőtt a táncoktatással, s a szép mozgás, a kecses tartás, az állóképesség mind-mind olyan dolog, amely a táncon keresztül rendkívüli módon fejleszthető. Ezen a vasárnapon mindez végigper- gett az ismerősök emlékezetében, ha nem is ilyen módon, hanem úgy, hogy megelevenedett egy-egy balettóra; van, aki kora ifjúságát idézte vissza, van, aki gyermekeinek balettóráit, táncbemutatóit pörgette újra az emlékezés filmszalagján, de már nem kevesen vannak azok sem, akik az unokák első tánclépéseit láthatták, illetve sikeres szereplését felidézték. Urbán Rózsi nyugalmazott balettmester már mindenkihez erősen kötődik, s így lett egy élet szép, és igen gazdag. Ezt idézték fel emlékezetben és szavakban, amikor köszöntötték Rózsi nénit, virágot hoztak, és keresetlen szavakat mondottak a vendégek, akik képviseltek, és akik csak barátok voltak és maradtak. Köszöntötte a balettmestert Varga Sándor, a HNF városi titkára, a József Attila Általános Iskola tanulói műsorral telték emlékezetesebbé a napot; meghatódtak az egykori munkatársak, hiszen a volt növendékek képviseletében Miszlai György- né, Zseák Katalin és Kovácsáé Jámbor Tünde is eljöttek erre a ritka' alkalomra. Aztán a meghatódásokon túl emlékidézés következett, előkerültek a fényképek, az újságcikkek, a levelek, és a megélt sok-sok szép dolog újrateremtése. Gazdag ez az életpálya. Rózsi néni huszonöt évig vezetett balettiskolát Orosházán, de Nagyszénás, Tótkomlós és Szarvas művelődési házai is gyakran hívták. Oktatott társastáncot a Táncsics Mihály Gimnázium diákjainak, balettnövendékei közül volt, aki az Állami Balettintézetbe került, s tanítványai közt olyan is, aki jelenleg is táncol mint a szegedi színház balettkarának tagja. Születésnapot ünnepeltek, több mint 5 évtized aktív munkásságának emlékei idé- ződtek fel. Kívánunk még sok ilyen születésnapot. (Harasztosi F.) II Mezőgazdasági Kiadá újdonságai Az udvaron éppen negyedikes apróságok bűvölték a labdát. Pontos támadásvezetés, kidolgozott helyzetek és lelkesedés jellemezte a piros és fekete mezes kézilabdázó lánykák játékát. Boldog Kálmán testnevelő tanár mégis tudott újabb és újabb javítanivalót találni. Pedig, amit a gyerekek prodúkáltak, nem volt mindennapos látvány. Ám lehet, csak az idegennek, aki nem tudja, hogy ebben a megyeszékhelytől távol eső, kis településen már harmadik osztálytól kezdve szakos nevelők foglalkoznak testnevelésórán a nebulókkal. Ha lenne dicsöségtábla Az év végi hajrá idején egyetlen iskolában sem örülnek a „hivatalos” látogatóknak. Mégis, a parányi tanári szobában őszinte, kedves szóval fogadott minket az éppen dolgozatokat javító tanárnő. Tóth Istvánná. El sem akartuk hinni neki, mikor szabadkozva mondta, hogy „csak” nyugdíjasként dolgozik már egykori iskolájában. De most is ragaszkodik a gyerekekhez, akik felüdülést nyújtanak számára kedvességükkel, őszinteségükkel. Időközben megérkezett az iskola igazgatója, Motyovszki István, aki jó gazda módjára igyekezett bennünket lebeszélni az óralátogatásról. Mi tagadás, mi sem erősködtünk nagyon, mert mi is voltunk diákok, s tudjuk, ilyenkor folyik még a harc a jobb osztályzatok megszerzéséért. S ez a küzdelem nem mindig látványos, idegen szemnek, fülnek v^ló. . . De az már igen, amit az iskola személyi feltételeiről megtudtunk. Ugyancsak meglepődtünk, mikor hallottuk: pedagógushiánnyal küszködő megyénkben itt, a végeken van elegendő szakos nevelő. Egyedül az éneket tanítja képesítés nélküli s ha a négy gyesen levő fiatal pedagógus visszatér, újra irigylésre méltóvá válik a helyzetük. Nem csoda, ha alig van túlóra, s mindenki becsülettel el tudja látni a feladatát. Az iskolában 24 pedagógus tanítja, neveli a 295 kisdiákot. S úgy néz ki. nincs gond az utánpótlással sem, mert ősztől két első osztályt kell indítani. Van kisegítő osztály is, s a művelődési ház szervezésében, az óvodában folynak a logopédiai foglalkozások. A napközit igénylő szülőknek sem kell szani akarnak. Hadd legyen már az indulás is minél játékosabb. Az újfajta verseny elsősorban a szűkebb pátria felderítésére szorítkozik, hogy ne kelljen messzire utazni, nagyobb költségekbe verni magukat. (Bár legújabban ígéretet kaptak a MÁV-tól, hogy a TKM-mozgalom résztvevői a természetbarátokéhoz hasonló utazási kedvezményt fognak kapni.) Nyáron alkalmas lesz az idő a csapatok megszervezésére. A TKM-Egyesület vezetősége azt szeretné, ha minden csapatban 5-10 játékos lenne, egy-egy csapaton belül iskolások, szülők és nagyszülők vagy barátok, ismerősök, ugyancsak különböző korosztályokból. Nevezhetnek természetesen már kialakult baráti körök, klubok, egyesületek, TKM-cso- portok is, továbbá úttörőőrsök vagy -rajok szülői munkaközösségekkel, vagy munkahelyi közösségekkel, patronáló főiskolásokkal, egyetemistákkal, tehát a változatok lehetősége szinte végtelen. Mint ahogyan minden igazi nemes játékban és vetélkedőben, díjak ugyan itt is vannak. A három szakaszból álló játéksorozat végén, a jövő nyáron országos TKM- találkozót tartanak, ahol a három legjobb csapat 30. 20 és 10 ezer forintos jutalomban részesül, továbbiak pedig utazáson vehetnek részt a TKM költségére. Mindez azonban — csak eszköz. A cél: minél jobb szórakozás közben, minél változatosabb programokkal, kérdésekkel, feladatokkal gyarapítani a „kiművelt emberfők” számát. Vagyis a „homo ludens’”t igazán „homo sapiens”szé képezni, a maga örömére és hasznára. Várkonyi Endre sorba állni, s micsoda meglepetés, minden napközis csoportnak saját terme van, ami ideálisnak mondható. Békéssámson Hódmezővásárhely vonzáskörzetébe tartozik, így nem meglepő, hogy a továbbtanulni kívánó diákok többsége oda irányul. Tavaly igen sikeres volt a felvételi, mert nem akármilyen hírű szegedi és vásárhelyi iskolákba vették fel a gyerekeket. Ha az iskolában lenne dicsőségtábla. bizony jó nagyra kellene méretezni. Mert a sámsoni gyerekek a megyei orosz nyelvi versenyen, a Kazinczy-versenyen, a József Attila versmondó-vetél- kedőn. a honvédelmi és sportviadalokon igen előkelő helyezéseket szereznek. A tehetséggondozás érdekében meghirdetett egyéni pályázatoknak sem csak a híre jutott el ide, hanem kilencen indultak is, öten pedig bekerültek ä második fordulóba. A munka nem kérdezi... De vajon hogyan érzik itt magukat a fiatalok? Erről Dávid László földrajz-testnevelés szakos tanár számolt be, minden szépítés nélkül. — Nem érezzük itt „hátrányos helyzetűnek” magunkat, ami a szakmát illeti. Szép számmal járnak iskolánkba szakmai, módszertani folyóiratok, bár egy szakkönyvekkel ellátott könyvtárnak érezzük a hiányát. A közoktatás fejlesztéséről folyó vita is eljutott hozzánk, megtárgyaltuk tavaly nevelési értekezleten, s talán a mi véleményünk is bekerült a nagy egészbe. A továbbképzésekre is eljárunk, szóval nem élünk mi elszigetelten a világtól. Dávid László felesége is ebben az iskolában tanít. S nemhogy elvágyódnának, de belefogtak a családi ház építésébe is. Hogy mi lehet egy orosházi fiúnak az igazi megtartó erő Békéssámson- ban. azt mondja el maga. — Azért maradtunk itt, mert az iskolában egy olyan közösség alakult ki, ahol érVáltozatosnak ígérkezik a Mezőgazdasági Kiadó második félévi szakkönyvkínálata. A kukoricatermesztök nemrégen kiadott kézikönyvét hamarosan követi a búzatermesztőknek irt mű, amely a kalászos gabona termesztésének átfogó szakmai ismereteit teszi közzé. Érdeklődésre tarthat számot az a hiánypótló mű, amelyet a témakör'nemzetközi tekintélyű szakértője, az NSZK-beli Günter Kahnt írt Zöldtrágyázás címmel. A szerző a régi megoldások felújításaként a talajerőpótlás, a talaj művelés, a vetésforgó és a kártevők elleni védekezés újszerű gyakorlatát népszerűsíti. A technológiai megújulás, a piaci hatások és a jövedelmezőség szempontjait veszi figyelembe a Hatékonyság és a Növekedés című kötet, amely valamennyi mezőgazdasági ágazat szakemberei számára tanulságos lesz. Egyre elterjedtebb a biológiai növényvédelem, ezért lehet hasznos az a könyv, amelyet Budai Csaba szerkesztett, s amelyben a szerkők a hazai és a külföldi kutatások eredményeit és gyakorlati módszereit közlik. Az állattenyésztők forgathatják majd érdeklődéssel a Csomós Zoltán és Bíró István által szerkesztett. Hasznos tapasztalatok a húsmarhatartásban című kiadványt, amely a kiadó Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozatában jelenik meg. A takarmányozás színvonala mindinkább meghatározza a gazdálkodás jövedelmezőségét; a nagyüzemi állattenyésztők, valamint az állategészségügyi szakemberek egyaránt hasznosíthatják Kupainé Pálfy Katalin és Kupái József az Egészséges takarmányért az üzemben című könyvét, amely az eredmények javítását segítheti. A nagyüzemi sertéstartás alapjáról, a kocatartásról és a malacnevelésről is napvilágot lát egy szakkönyv, amely a sertések takarmányozását és a tartástechnológiák különféle változatait mutatja be. Szerzői: Márai Géza és Székely Csaba. Az új játék neve — rejtvény Tájak-korok-múzeumok Hajlamosak vagyunk mos-/ tanában megfeledkezni arról, hogy az ember nemcsak „bölcs” (azaz sapiens, ahogyan az élővilágba besorolták), hanem „ludens” is, vagyis játékos. Anyagias korunkban szinte hihetetlennek látszik, hogy akadnak emberek — méghozzá szép számmal —, akik minden nyereségvágy nélkül vágnak bele hosszan tartó játékokba, s ki is tartanak mellette, nemritkán tornyosuló akadályok legyőzése árán is. Azazhogy: hasznuk van a játékból. Számosán akadnak köztük, akik a játékkal — természetesen munka melletti játékkal — töltött évek során valóságos tudósai lettek egy-egy szűkebb szakterületnek. Ez a maga nemében egyedülállóan érdekes és változatos játék — a Tájak-korok-múzeumok országosan egyre népszerűbb mozgalma. Csupán az állandó résztvevők száma is harmincezren felül van. de több százezerre becsülhető az egész „TKM-tábor” létszáma, beleértve azokat, akik évente csak néhány alkalommal keresnek fel múzeumokat, műemlékeket, tájvédelmi körzeteket vagy egyéb természeti értékeket. Forgatják a TKM-kiskönyvtár köteteit, amelyekből már a 240. lát napvilágot, összpéldányszá- muk pedig meghaladta a 3 és fél milliót. Ritka azonban az olyan játék, amely ne szorulna időnként megújulásra, különösen akkor, ha sokan játsz- szák. A Tájak-korok-múzeumok nemrég szervezeti formájában is megújult. múlt év júniusában egyesületté alakult. A játék változatlanul ment ugyan tovább, de a résztvevők módot és lehetőséget kaptak arra. hogy személyesen is beleszóljanak további alakulásába. S mivel a TKM-Egyesület demokratikusan működik, az elnökség azzal a javaslattal állt a választmány elé. hogy legyen valamilyen új formája az ország természeti és kulturális értékeit megismertető játéknak. Az egyesületben csaknem valameny- nyi korosztály megtalálható, a tapasztalatok szerint azonban mindeddig külön-külön járták az országot, a „pecsételő helyeket” a fiatalok, a középkorúak, a nyugdíjasok és (többnyire az utóbbiakkal mint unokák) a gyerekek. Talán ez szülte a gondolatot: az új játékformában együtt vegyenek részt a családtagok. Sőt, csatlakozzanak hozzájuk a közeli-távo- lobbi rokonok, barátok, ismerősök is. Alakítsanak kis csapatokat, amelyek együtt keresik fel a TKM „célpontjait”. Összeköthetik így a kellemest a hasznossal, nem kell külön találgatni, vitatni, hogy hová menjenek kirándulni. Úgy illenék, hogy most ideírjuk az új játékforma nevét. Csakhogy — ez is rejtvény. A TKM-Egyesület a reménybeli játékosoknak küldött felhívásban mindjárt 22 kérdést tett fel, amelyek helyes megfejtése adja az új játék nevét. Ehhez még egy nevet kell kitalálniuk: azt, amelyen a továbbiak során versenyezni, illetve játTóth Istvánné az utolsó dolgozatokat javítja Fotó: Gál Edit
