Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

1986, június 10., kedd „Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget: Csárdabeli szép asszonynál bort iszik az öreg bojtár.. (Arany János: A betyár, 1850.) Több mint hetven év után újra látogatható a dél-alföldi népélet egyik legnevezete­sebb helye, a híres Kondoro­si Csárda. Az elmúlt hetven esztendőben is működött Kondoroson ilyen nevű ven­déglő, azonban az egy túlzot­tan nagyméretű vályogépü­let volt. A ház az utca men­tén állt, építője az 1910-es években a XVIII. századi barokk csárdát építészeti ér­tékeitől megfosztotta, az ivót konyhának, a többi szo­bát raktárnak, szikvízüzem- nek használta, famennyeze­tét vakolt nádazással eltün­tette. A régi csárdaudvart megszüntette, a tornácot be­falazta és a másik oldalon alakított ki kerthelyiséget, egyszerű négyszögoszlopok­kal. Az 1960-as években a csárda új tulajdonosa, a Kondorosi Áfész szeretett volna valamit visszanyerni az eredetiből, ezért szabad­dá tette a borpincét, és le­hetőséget adott a régi kony­ha és a fölötte levő füstölő­kamra, a búvóhely megte­kintésére. 1984 tavaszán in­dult meg a helyreállítás, a feltáró bontások után meg­mutatkoztak a régi épület részletei. Az Országos Műemléki Felügyelőség gondoskodott az épület védetté nyilvánításá­ról. Ettől kezdve a felújítási munkáknál a XVIII. száza­di csárdaépület összes érté­keinek feltárása és látható­vá tétele lett a meghatározó szempont. Tisztázódott az eredeti alaprajzi rendszer. A barokk csárda észak-déli irányban, az utcára merőlegesen áll. Tornáca öt ívnyílással nyu­gat felé néz. Az északi vé­gében van az ivó, amelynek famennyezetét megszabadí­tották a nádazástól, s némi pótlással helyreállították. Et­től délre van a régi konyha, középen dongaboltozattal, két szélén famennyezettel. A füstvezető gerendákkal ha­tárolt középrészből nyílottak a búbos kemencék. A csár­daszobától délre levő szoba már nem a tornácról nyílott, hanem egy keresztfolyosóról. Ez a vendégszoba szintén fa- mennyezetes volt, de már cserépkályhával fűtötték, a kályha részére íves kályha­fülkét képeztek ki. A ke­resztfolyosóról a ház déli vé­gében két vendégszoba nyí­lott, mindkettőben van íves kályhafülke, mennyezetei azonban már sarokhajlattal gazdagított stukatúros meg­oldásúak. A két szoba lak­osztályként összenyitható volt. A keresztfolyosón van a padláslépcső. A padláson a vendégszobák ívvel egyesí­tett kéményei és a konyha boltozata fölött a búbos ke­mencék kéményeit egyesítő kolbász- és sonkafüstölő­kamra van, amely alkalmas volt arra is, hogy olykor menedéket nyújtson egy-egy betyárnak. A régi ábrázolá­sok nyomán a csárda ismét nádfedelet kapott. Az épület alatt pince húzódik. Déli irányban az ivó és a konyha alatt húzódik a dongabolto­zatos pince, észak felé egy kisebb boltozott pálinkás­pincét találunk. Feltűnően szimmetrikus az épület, mindkét rövidhom­lokzata egyforma, kétablakos, csonkakontyos, oromzataiban két-két barokk ellipszis ablakkal. Ilyen tiszta építé­szeti megformálás az 1790- es évek későbarokk korának jellemzője, feltehető, hogy abban az évtizedben, vagy legkésőbb az 1800-as évek legelején épült újjá a csárda. A Kondorosi Csárda az el­ső katonai felmérésen 1785- ben és egy Harruckern ura­dalmi térképen 1789-ben is szerepel. Valószínű, hogy a Szarvas—Endrőd—Mezőbe- rény—Békés—Békéscsaba— Orosháza—Szentes által ha­tárolt, csaknem lakatlan, mintegy 40 kilométer átmé­rőjű terület középpontjában, ahol két út találkozott, a mai épületnél korábban is volt csárda. Ez az épület egyszerűbb lehetett, legin­kább az orosháza-monori A pincerendszer egy részlete csárdához hasonlíthatnánk, ahol a vályogból készült, két végén kontyos tetejű két­traktusos házban, a csárdá­val egy fedél alatt volt az istálló is. A csárdák mindig külterü­leten épültek arra a célra, hogy az egymástól nagy tá­volságra levő települések között az utasoknak, keres­kedőknek pihenőhelyet biz­tosítsanak. A csárdát, min­dig a terület földbirtokosa építette, ahol uradalmának termékeit, borát, pálinkáját adták el, kerített udvara biztonságot nyújtott a keres­kedő árujának, lovainak is. Azonban a csárdának fontos közegészségügyi szerepük is volt, mert a hajtott csordá­kat, méneseket nem volt szabad lakott területen át­vezetni, nehogy fertőzéseket vigyenek be oda. A régi képen egy négy pilléren álló nyitott, fedett lóállást is látunk, amelyet az udvar felszabadításakor visz- sza lehet állítani. A képen a magtártól délre egy gémes- kút is látható, amely a ven­dégcsordák itatását szolgál­hatta, ma már nincs meg, ezt is fel kellene még tárni. A Kondorosi Csárda hely­reállítása körül a Kondorosi Áfész dolgozói nagy szeretet­tel és gondoskodással bábás­kodtak. Igyekeztek elkerülni azt a sok hibát, amelyet ál­talában a vendéglátóipar el­követ hasonló nemzeti örök­ségekkel. Arra törekedtek, F*tó: Gál Edit hogy a csárda mindinkább visszaadja a népélet 200 év előtti hangulatát, törekedtek a néprajzi igényességre. A feltárt famennyezet, a hely­reállított búbos kemencék, az eredeti mintájú ablakok és kovácsoltvas vereteik, a pusztulóban levő csorvási vályogcsárdából kimentett gazdag plasztikájú barokk ajtó mintájára elkészített aj­tók, vagy az ugyanonnan származó csárdabeli láda- pad, a Kondoroson és a kör­nyező tanyákon gyűjtött petróleumlámpák, cserépfa­zekak, köpülők, kemenceesz­közök, a vendégszobához ágy, az ágyhoz régi textíliák, tulipános láda, és a néprajzi minták alapján megfaragta- tott asztalok és székek, mind csak megerősítik a törekvés sikerét. A gyűjtésben az Áfész részéről Skitáné Erzsé­bet dolgozott, aki korábban nem végzett hasonló mun­kát, azonban mégis kiváló ösztönnel választotta ki a sok csecsebecse közül a va­lódi néprajzi értékeket. A régi csárdához a korsze­rű közegészségügyi követel­ményeknek megfelelő új konyha épült és felhasznál­ták az 1910-es évek utca­menti épületszárnyát is megrövidítve, hogy a régi csárda északi rövid homlok­zatát kiszabadítsák mögüle. Az újabb részben is lesz vendéglő, homlokzata archai- kusabb lett, ami jobban il­leszkedik majd a régi társá­hoz, ebbe is famennyezet készült, a bútorok itt a nép­művészet empire forrásait követik, és itt helyezték el azt az ízes betyárviadalt áb­rázoló „kócsmavedutát”, ami korábban is a vendéglőben volt. Ez a műfaj hasonlato­san fontos része a vendéglá­tás történetének, mint a régi cégérek és a hirdető rek­lámfestmények is. Orvos Sándor szegedi népi iparművész készítette el a zászlótartót és készít cégért a csárdára, amely formailag a régi türelemüvegek gondo­latvilágát eleveníti fel, azaz egy „üvegben helyezi el” a csárdái asztalt a mulató em­berrel. A Kondorosi Egyesült Mgtsz építőipari ágazata dol­gozóinak míves munkájára érdemes felfigyelni, ez volt az első műemléki feladatuk. Reméljük, hogy az itt szer­zett tapasztalataikat más, hasonló helyreállításnál is kamatoztathatják. A felújítási terveket a Szövterv Békés megyei iro­dája készítette. A helyreállí­táshoz az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támoga­tást nyújtott. Bugár-Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei felügyelője KÉPERNYŐ Mundiál minden mennyiségben Lassan már a csapból is kicsi labdák folynak — jegyezte meg egyik ismerősöm az elmúlt hét közepe táján. Való igaz, ő nem kifejezetten nagy futballrajongó, de azt tudom róla, szereti a jó meccseket. Mindenesetre ismerősöm, s a hozzá hasonlók szemszögé­ből igyekeztem áttekinteni af. elmúlt hét tévéközvetítéseit a Mundialról. Az rögtön kiderült, ennyi mérkőzést, ennyi összefoglalót talán sohasem láthattunk a futballvilág leg­rangosabb eseménysorozatáról, illetve annak kezdeteiről. A megszokott rend teljesen felborult, az egyes csatornán — főműsoridőben — csak focit láthatunk. Bár — állítólag — még futballnemzetnek számítunk, nem hiszem, hogy la­kosságunk túlnyomó többsége örült ennek a változásnak, még akkor sem, ha az csupán ideiglenes. Azt nem vitatja senki, hogy a magyar válogatott mér­kőzéseit főműsoridőben közvetítették, ez természetes, a csoportunkbeli többi meccsel együtt. (Hogy első szereplé­sünk mennyire befolyásolta a közhangulatot, az most nem tartozik ide.) Mindenesetre kissé sok a fociból, az biztos, még azok sem nézték végig mindegyik meccset, akik köz­tudottan nagy rajongók. S ha azt is számításba vesszük, hogy a legjobb tizenhat közé jutásért a csoportmérkőzése­ken sokszor csak biztonsági, avagy alibifutballt láthattunk — s ezt előre lehetett tudni —, akkor elgondolkodhatunk, vajon érdemes volt-e ennyi mérkőzést közvetíteni a Mun- dial első „fejezetéből”. Végül: lehetett volna egy kompromisszumos megoldást is találni — a kettes csatornán közvetíteni a számunkra ke­vésbé létfontosságú összecsapásokat. Szórakozni (is) vágyunk Sokan panaszkodnak az utóbbi időben: kevés a szóra­koztató műsor a televízióban. S ha valaki átböngészi az elmúlt hetek, hónapok programjait, nem tehet mást, igazat ad a reklamálóknak. Tényleg kevés az olyan műsor, mely arra jó, hogy egy-két órára kikapcsolódjunk, felejtsük na­pi gondjainkat, felhőtlenül szórakozzunk. Nemrég egy idős nénivel beszélgettem, aki közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Egyedül él, nincs tévéje. Nem a legjobb körülmények között él, de megtehetné, hogy vegyen egy tévét. A fia is venni akart már neki egyet. De ő nem hajlandó befogadni a „világot” a lakásába. Mi­ért? Látja alkalmanként a műsorokat, s az újságból is értesül, mire számíthat. Ahogy mondta: ő nem különböző fifikás gyilkosságokra, s egyéb véres eseményekre kíváncsi, melyeket a legtöbb, tévében látható film nyújtja. Egysze­rűen: szórakozni szeretne, kikapcsolódni, feledni gondját- baját. Nincs egyedül ezzel. S nemcsak az idősebbek gondolkod­nak így. Általában hiányoljuk az igazi, jó, szórakoztató programokat. S talán elgondolkodtató lehet a műsorszer­kesztők számára is, hogy a sugárzott filmek nagy része krimi, gyilkolás, rablás, terror, kegyetlenkedés. Másra vá­gyunk. Legalább filmen. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik — mivel elvileg ez is krimi —, A minden lében két kanál című film csütör­tökön maradéktalanul teljesítette a kikapcsolódásra vágyók igényeit. Igaz, a történet — mint e sorozat többi filmjénél is — bugyuta, de érezhetően szándékosan, s az alkotói nem is törekedtek babérokra, csupán a két főszereplő (Tony Curtis és Roger Moore) kettősére, humorára építettek. S ennyi elég volt ahhoz, hogy jól szórakozzunk. Ilyen filmek is kellenek! Nehéz emberek Üj sorozat indult a tévében szombat este. Kovács András úgynevezett vitafilmjeit láthatjuk mostantól a hétvégeken. Az első a Nehéz emberek volt. 1964-ben mutatták be. A nézők, egyszóval mi, általában fanyalogni szoktunk, ami­kor régi filmeket sugároz a tévé, mondván: ezek a régi al­kotások legfeljebb már csak a filmesszakmának jelente­nek valamit, igazságtartalmuk, mondandójuk megkopott. Ez a kijelentés persze csak általában igaz. Mert nem mindegyik film veszíti el aktualitását. Mint ahogyan a Nehéz emberek sem. Mert ez a huszonkét éve » bemutatott film ma is érvényes igazságokat hordoz, ami­ről szól, sajnos, most is napi aktualitás. A különbség leg­feljebb annyi: más divat szerint öltöztek akkoriban az em­berek ... Ellenben a gondok ma is ugyanazok. A feltalá­lók, a jobbat, többet akarók sorsa, útja ma is hasonló, felér egy-egy kálváriával. Akkoriban sok vita volt már csak az ügyben is, bemu­tassák-e a filmet? Végül is a nagyközönség elé került. Szo­katlan, szókimondó hangja miatt vegyes volt a fogadtatása. Űgymond: nem tudták helyére tenni. A mostani vetítés után viszont azt a szomorú tanulságot vonhatjuk le, hogy ez a film mai valóságunkra is igaz, a benne felvetett kér­dések tekintetében kevés változás, előrehaladás történt. (pénzes) Mesekút, videomozi, cserebere fogadom D megyei könyvtár júniusi programjából Változatos és sokrétű prog­rammal várja Békéscsabán a megyei könyvtár a könyv ba­rátait, a könyvtár vendégeit. Az ünnepi könyvhét eseményei után június U-én Mesekút címmel Dévai Nagy Kamilla és Pelsö- czy László ad műsort a gyer­mekeknek, délután 15 órától. Másnap a videózás kedvelőit vár­ja a könyvtár videomozija, a Lila Akác című magyar film bemutatásával. Egy héttel ké­sőbb, június 19-én a Képzelt beteg és A selejt bosszúja cí­mű magyar filmet tűzik műsor­ra ugyanitt, majd újabb egy hét múlva, június 26-án Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című.' világhírű filmjét játssza a videomozi. Jú­nius 27-én nagyszabású csere­bere-találkozót rendeznek a gyermekkönyvtárban. A dél­után 14 órakor kezdődő „Csere­bere, fogadom ..alkalmat ad megunt játékok, könyvek, gyűj­temények cseréjére. Jelentős hír még a megyei könyvtárból, hogy június 23-án nyitják meg az emeleti galérián Kondor Béla emlékkiállítását. A könyvtár gyermekrészlegé­ben a nyári szünidőben minden nap szerveznek programokat a gyerekeknek. Lesz bábkészítés, újságszerkesztés, babaruhavar­rás, és más egyéb. A hasznos időtöltés a gyermekjátszóban is elképzelhető, itt hétfőn és pén­teken 16 órától, valamint min­den szombaton 14 órától ifjúsági és rajzfilmeket vetítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents