Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

1986. június 10-, kedd o Az elmúlt hét végén a holland Sluis Groot vetőmagtermelő cég nyitott szakmai napot rendezett Gyulán, dr. Benczai Gé­za kertész telepén. Itt holland és hazai szakemberek adtak szaktanácsokat a messze földről idesereglett kertészeknek, valamint fajtaleírást és termesztéstechnológiai útmutatással szolgáltak. A holland cég főleg paradicsomfajtákkal folytat kísérleteket és különböző vetőmagokkal segíti a magyar pri­mőrkertészetet. Hasonló szakmai napot rendeztek Röszkén és Soroksáron is Fotó: Béla ottó A körzeti orvosi ügyeletek tapasztalatai A megyei tanács egészség- ügyi és szociálpolitikai bi­zottsága dr. Pintér Miklós elnökletével tegnap, június 9-én délelőtt ülésezett. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már megtárgyal­ta a körzeti orvosi ügyeleti hálózat működésének tapasz­talatait, mégis hasznos, ha a szociálpolitikai bizottság fó­ruma is foglalkozik a felve­tődött kérdésekkel. Két és fél éve, hogy a központi orvosi ügyeletet ki­alakították megyénk külön­böző településein. Kezdet­ben ellenkezést váltott ki az intézkedés a lakosságból, s az egészségügyi dolgozókból is. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a központi ügyeleti rendszer bevált, jól szolgálja a sürgősségi beteg- ellátást, az egészségügyi dol­gozók pihenését, szabadide­jét biztosítja. A szervezet további bővítésére, finomítá­sára természetesen szükség van — állapította meg dr. Horváth Éva megyei főorvos. Nagyon nagy gondot jelent, hogy a beteghez hívások 50 százaléka indokolatlan, s így fennáll a veszélye, hogy az életmentéstől vonja el az or­vosi segítséget. Az esetek többségében az orvost hívó nem tudja kellően tájékoz­tatni a beteg tüneteiről az egészségügyi dolgozókat. Előfordul, hogy már több napja beteg, elhanyagolt esetekhez hívják az ügyele­tet és gyakori az alkoholos beteghez hívás is. Megyénkben igen sok a nyugdíjkorhatárt betöltött, szociális segítségre szoruló idős ember, ezért is nagyon fontos kérdés a szociális ott­honok fejlesztésének lehető­sége. Az ötéves tervben 150 millió forintot fordíthatunk a szociális otthonok bővítésé­re és felújítására. Megyénk 14 szociális otthonában 1634 gondozottat ápolnak, magas a helyre várakozók száma, több mint 200. A szükség- szerű bővítést rangsorolták az egészségügyi irányítók, így az elképzelések szerint befejezik a békési szociális otthon építését, bővítik a békéscsabai, a mezőberényi, az orosházi és a füzesgyar­mati szociális otthont. Egy már meglevő épület átalakí­tásával Magyardombegyhá- zán 100 személyes szociális otthont létesítenek. Az egészségügyi és szoci­álpolitikai bizottság kihelye­zett ülését a békési szociális otthonban tartotta, ahol Eperjesi József, az intéz­mény vezetője bemutatta a vendégeknek a szociális ott­hont. b. Zs. Eredményes a népfrontmunka Örménykúton Adminisztráció közben ta­lálom Szebegyinszki Jánosné népfronttitkárt az örmény­kúti általános iskolában az egyik délután. Amint látom, sietnie kell, hogy a levele­ket el lehessen még küldeni az aznapi postával. Az okta­tás és nevelés szerteágazó feladatai mellett több tiszt­séget is betölt a közéletben: tanácstag, vb-tag és nemzeti­ségi kongresszusi küldött is. Ez utóbbira vonatkozóan négy évre szól megbízatása. Különben néhány esztendő­vel ezelőtt magas kitüntetést kapott a HNF Országos Ta­nácsától. — Milyen szervezeti vál­tozás következett be a vá­lasztások óta a HNF-testü- letben? — Elnökség nincs, a nép­frontbizottság létszáma pe­dig 25-ről 15-re csökkent. Még több fiatalt szerettünk volna bevonni, mert a moz­galmi teendők ellátásában mindig lehet rájuk építeni. Ugyanakkor két póttanács­tag került be a testületbe, amelynek ülésein csaknem 100 .százalékos a megjelenés. Az eddigi tanácskozások ta­pasztalatainak alapján el­mondhatom, hogy igen ráter­mettek az aktíváink, megfe­lelő látókörrel rendelkeznek, ami nélkülözhetetlen ehhez a munkához. Megjegyzem, hogy az előző testület is jól dolgozott, de tagjai valami­lyen oknál fogva nem ke­rültek be az új népfrontbi­zottságba. — Mire összpontosult a közelmúltban a HNF tevé­kenysége? — Nagyon gondos előké­szítés előzte meg a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás el­fogadását községünkben. Igyekeztünk minden szüksé­ges elképzelést, javaslatot is­mertetni az emberekkel. Munkánk nem volt hiába­való, ugyanis 1986/87/88-ra 800 és 1989/90-re 600 forin­tot szavazott meg a lakos­ság, amely egyetértett azzal, hogy a pénzt a napközi ott­hon ebédlőjének kialakításá­ra, valamint a külterületi vízhálózat építésére fordít­juk. Jelenleg az óvoda épü­letében levő elavult, nyir­kos, szűk helyiség szolgál ét­kezés céljára, ahol mindösz- sze csak 14-en tudnak leülni egyszerre. A konyhán mint­egy 100 adagot főznek na­ponta, igaz az előző évek­ben még ez sem volt, de a tanács, az üzemek és a la­kosok erőfeszítése révén egy időre ez a gond megol­dódott. A konyha egyébként megfelel a korszerű igények­nek, az ebédlő és a vizes­blokk már nem. — Kapnak-e segítséget az oktatáshoz? — Igen. Elöljáróban még hadd mondjam el, hogy a mi iskolánkban található a tíz egységből álló általános művelődési központ székhe­lye. Az oktatási intézmények közös gondnoksága viszont Csabacsüdön van, ahová községünkön kívül Kardos is tartozik. Dankó Ervin igaz­gatónk, aki egyébként tagja a HNF-bizottságnak, egyik lelkes híve, segítője a moz­galmi munkának. Nem csak lehetőséget teremt ehhez, ha­nem értékeli is a közéleti tevékenységet folytató kollé­gákat. A megyei népfront­bizottság, a nagyközségi pártbizottság és a tanács, valamint a helyi elöljáróság szintén elismeri az eredmé­nyeket. Ha már az oktatás és nevelés feltételeiről kér­dezett, szeretném megemlí­teni, hogy a Felszabadulás Tsz két számítógépe't vesz iskolánknak. Saját költség- vetésünkből további kettőt vásárolunk és ezen felül kü­lön kapunk még egyet. így ősztől megkezdődhet a fa­kultációs program oktatása. A Szarvasi Állami Tangaz­daság örménykúti kerülete is sokat segít nekünk. Az üze­mek szocialista brigádjai óvodásokat, iskolásokat pat­ronálnak. Kirándulásokra, versenyekre, orvosi vizsgála­tokra viszik a gyermekeket. Nagy eredménynek tartjuk, hogy nálunk minden diák ta­nul szlovák nyelvet. Köny­veket, szemléltetőeszközöket kaptunk Szlovákiából. Az óvodában is szeretnénk be­vezetni a nemzetiségi nyelv oktatását. — Megvannak-e a tanítás személyi feltételei? — Itt az iskolában öt pe­dagógus tanítja a szlovákot, ciklusonként hét órában, s így az elgondolás megvalósí­tása nem ütközik akadályba. Május 20-án kiemelkedő rendezvényünk volt az isko­lában. Tanulóink verseket, dalokat, villámtréfákat és egy egyfelvonásos darabot adtak elő szlovákul, majd a résztvevőket uzsonnával is megkínáltuk. Ezt követően a nemzetiségi hagyományőrző csoport bemutatta a Veéier- kát. Egyébként ez a közösség a művelődési házban tevé­kenykedik, és nemrég cikk jelent meg róla a L’udové Noviny című újságban. A békehónap keretében az idén már a harmadik alkalommal került sor ilyen jellegű ösz- szejövetelre, aminek célja: a nemzetiségi öntudat fejlesz­tése és a kulturális hagyo­mányok ápolása. — Mit tart fontosnak a településpolitiká ban ? — Abból indulok ki, hogy folyamatosan csökken a la­kosság létszáma, s állandó­sult az elvándorlás. Jelenleg mintegy 800-an vagyunk és a népességnek csaknem egy- harmada nyugdíjas korú. Jó lenne valamivel vonzóbbá tenni ezt az 1952-ben alapí­tott községet. Bár azt sem szabad elfelejteni, hogy az eltelt évtizedekben hatalma­sat fejlődött. Törpevízmű épült és jobb lett az alapel­látás a településen. De gyak­ran sok apró-cseprő árucik­kért, különböző szolgáltatá­sok igénybevétele céljából, vagy szakrendelésekre menet is buszozni kell, illetve au­tóba ülni és beutazni Szarvasra, ami nem csekély kiadást jelent az itt élő em­bereknek. A népfront tiszt­ségviselőinek tartott megyei továbbképzésen is elmond­tam, hogy az úgynevezett fejkvóta rendszer ilyen for­mában nemhogy segíti, ha­nem egyenesen gyengíti a népességmegtartó erőt a kis­településeken. Ugyanakkor magasabb díjat fizetünk vízért, villanyért, mint a városban lakók. Amit csak lehet, azt megteszik a helyi állami, gazdasági szervek vezetői, azonban mégis köz­ponti intézkedésre lenne szükség. Vagyis jobban fi­gyelembe kellene venni, hogy a távolság miatt itt sokkal nagyobbak a kiadá­sok. A többletjövedelem megszerzésére viszont nincs, vagy csak igen csekély a le­hetőség. Ennek ellenére az élet nem állhat meg, tovább dolgozunk környezetünk szebbé, kényelmesebbé téte­le érdekében. Igyekszünk minél több társadalmi mun­kát szervezni községünkben. Többek között szeretnénk egy sportpályát létesíteni az iskola mellett, valamint a Tessedik utcában kövesutat építeni. Jövőre a Dózsa György út egyik szakaszán fákat ültetünk, a csemeték egy részét a lakosság, a má­sik részét a tanács vásárol­ja meg. Rendezni kívánjuk az új vegyesbolt, presszó és talponálló környékét, amire közös megmozdulást szerve­zünk. Amint látja, optimiz­musunk nem hagy el ben­nünket, mert a jó hozzáál­lást, az együttműködést a jövőre nézve is biztosítva látjuk. Elég csak arra gon­dolni, hogy a társadalmi munka értéke meghaladta a félmillió forintot az elmúlt évben. Bukovinszky István A DÉLÉP BÉKÉS MEGYEI LEÄNYVÄLLALATA eladásra kínál betonkeveréket közületeknek, magánszemélyeknek Gyulán és Békéscsabán, az alábbi árakon: Gyula, Henyei úti telepen: B 100-as 1380 Ft/köbméter B 140-es 1430 Ft/köbméter B 200-as 1490 Ft/köbméter Békéscsaba, Vörös Október sori telepen: B 100-as 1400 Ft/köbméter B 140-es 1450 Ft/köbméter B 200-as 1500 Ft/köbméter 50 köbméternél nagyobb mennyiség esetén szombat, vasárnap is kiszolgálunk. Biztonságosabb világért F ővárosunk nevéhez kevés olyan esemény fűződik, ami valamilyen módon helyet kapott volna a leg­újabb kor jeles történései között. Ezek legjelentő­sebbike tizenhét évvel ezelőtt, 1969 márciusában zajlott le Budapesten: akkor adták ki azt a dokumentumot, amely a város nevét viselő felhívásként vált európai jelentőségű ok­mánnyá. Akkor is, mint ma, a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületé tartott ülést nálunk. A felhívás pedig nem másra vonatkozott, mint az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet megrendezésére. A dokumentumot a hét tagállam olyan időszakban adta ki, amit joggal nevez­hettek bonyolultnak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy ak­kor javában dúlt a vietnami háború, s megoldatlan volt Európa számos problémája. Mindenekelőtt az NSZK és a szocialista országok viszonya, a két német állam kapcso­latai voltak rendezetlenek. Ez összefüggött a háború utáni Európa alapvető realitásainak elismerésével. A szocialista országok Budapesten éppen erre szólítottak fel. Ma, több mint másfél évtized múltán már történelemnek számít azoknak a rr^egállapodásoknak a megkötése, amivel az NSZK elismerte a jaltai határokat, s alapszerződésben ren­dezte viszonyát az NDK-val, s amelyek során a négy nagy­hatalom tisztázta Nyugat-Berlin jogállását. A budapesti felhívás nyomán elkezdődött folyamat végül Helsinki nevét kapta, hiszen a finn fővárosban rendezték meg az össz­európai csúcsértekezletet, ott írták alá az együttműködés nagy jelentőségű okmányát. Nehéz hiteles összehasonlítást tenni: mennyivel volt ak­kor könnyebb vagy nehezebb a nemzetközi helyzet? Meny­nyivel volt alkalmasabb a légkör a párbeszédre, mint most? Tény azonban, hogy ma megannyi feszültség terheli az államok viszonyát, s távolinak tűnik 1975, az enyhülés csúcspontja. Tudjuk, azóta több nyugati politikus az eny­hülés szót is igyekezett kitörölni a nemzetközi politika szótárából. Számos kísérlet történt, történik arra, hogy a hetvenes évek elején elért alapvető vívmányokat semmis­sé tegyék. Mindenekelőtt azokat az eredményeket fenye­gette veszély az elmúlt években, amelyek az emberiség nagyobb biztonságát voltak hivatottak garantálni. A fegy­verzetkorlátozási, leszerelési megállapodásokról van szó, s azokról a fórumokról, amelyeken a két világrendszerhez tartozó országok az együttműködés lehetőségéről, a fe­szültség és a katonai szembenállás csökkentésének lehető­ségéről tárgyalnak. A Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok az elmúlt időszakban egy pillanatra sem adták fel külpoliti­kai célkitűzésüket: tárgyalásokkal, politikai megegyezések­kel kell eljutni a biztonságos Európához, a fegyverek nyo­masztó súlyától megszabadított világhoz. Elegendő emlé­keztetni arra, hogy csupán a tavalyi ősz óta, a PTT leg­utóbbi szófiai ülése óta milyen kezdeményezéseket tettek a közösség országai. Januárban Mihail Gorbacsov terjesztett elő nagyszabású programot. Ez lehetővé tenné a teljes atomleszerelést a századfordulóig. A Szovjetunió — élvezve a VSZ-országok teljes támogatását — az európai közép­hatótávolságú rakétafegyverek teljes leszerelését javasol­ja. A VSZ-országok olyan indítványt terjesztettek elő, ami szerint Európában — a népek óhajának megfelelően — atomfegyvermentes övezetet hoznának létre északon, a Bal­kán-félszigeten és atomfegyvermentes folyosót Közép-Euró- pában. A szocialista országok következetesen kiállnak a rendkívül veszélyes vegyi fegyverek teljes betiltásáért. (A NATO épp a múlt hónapban döntött úgy, hogy új típusú, két összetevőjű vegyi fegyverek előállítását kezdi meg.) A szocialista országok tanácskozásaikon érthető módon kiemelt figyelmet szentelnek ezeknek a katonai kérdések­nek. Mégpedig azért, mert az emberiség épp most érkezett el egy olyan fordulóponthoz, ahonnan egyaránt vezethet az út új fegyverkezési versenyhez, a pusztító eszközök eddig elképzelhetetlen — mind kevésbé ellenőrizhető — felhal­mozásához, s ugyanakkor a lehető legalacsonyabb szinten garantált erőegyensúlyhoz. Az új fegyverkezési forduló most elsősorban az úgynevezett csillagháborús programot jelenti. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi orszá­gai egybehangzóan amellett vannak, hogy mindenképpen meg kell akadályozni a világűr militarizálását. Az ameri­kaiak „hadászati védelmi kezdeményezésnek” nevezett ter­ve ugyanis nevével ellentétben egyértelműen támadó jel­legű, ami növeli a bizonytalanságot és az államok közötti bizalmatlanságot — tehát a háború kitörésének kockázatát. A Varsói Szerződés célja eddig és ezután is az, hogy kölcsönös lépésekkel teremtsenek bizalmat. A szocialista országok a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek be­tiltását javasolják. A NATO erre azzal válaszolt, hogy a Szovjetunió szárazföldi és légi erejének európai fölényét akarja az atomleszereléssel érvényesíteni. A választ Mihail Gorbacsov a berlini pártkongresszuson adta meg, javasol­ta: hajtsák végre a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők nagymértékű csökkentését az Atlanti-óceán és az Ural között. Azóta az is nyilvánosságra került, hogy a szocialista országok hamarosan konkrét javaslatot terjesz­tenek elő ebben a témakörben is. n mostani budapesti eszmecsere nyilván foglalkozik majd az európai együttműködés egészével. Hiszen a kontinens országainak és Észak-Amerika két ál­lamának széles körű párbeszéde 17 éve áll a Varsói Szer­ződés figyelmének középpontjában. Ma nagy feladat ennek a folyamatnak a fenntartása. Tavaly ősszel Budapest európai kulturális fórumot rendezett. Akkor bebizonyoso­dott, hogy a dialógusnak vannak termékeny és eddig ki nem használt lehetőségei. A legutóbbi berni tanácskozá­son, amely az emberek közötti kapcsolatok problémáival foglalkozott, nyilvánvalóvá vált: a kelet- és nyugat-euró­pai államok képesek konszenzust elérni, s ott csak az Egyesült Államok vétója akadályozta meg a közös doku­mentum létrejöttét. Nagy jelentőségű a stockholmi konfe­rencia, ahol az európai bizalomerősítő és leszerelési intéz­kedésekről tárgyalnak. Minden ország érdeke, hogy Stock­holm valódi eredményekkel záruljon, megfelelő előkészí­tője legyen az ősszel Bécsben megtartandó össz-európai tanácskozásnak. Szövetségünk tagországai már több alka­lommal kinyilvánították: érdekeltek az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbfejlesztésében, kiter­jesztésében. Az ezredfordulóig már csak 14 év van hátra. A tennivaló pedig rengeteg. A szocialista országok béke­programja megvalósítható, javaslataik Európa és az egész világ nagyobb biztonságát szolgálják. Á mostani tanácsko­zásnak is ez a célja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents