Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
NÉPÚJSÁG 1986. június 10., kedd Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen A szovjet vezető emléksorokat ír a Béke szocialista brigád naplójába a Csepel Szerszámgépgyárban (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) és üdvözli annak határozatait. A lenini szellemben megfogalmazott törekvések és célok erősítenek bennünket is szándékainkban, s további gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Meggyőződésünk. hogy a dinamikus szovjet fejlődés nyomán a mi munkánk feltételei is kedvezőbbé válnak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép további nagy sikereket érjen el a fejlett szocializmus építésében, a társadalmi és a gazdasági fejlődés gyorsításának útján. Viszonyunk a Szovjetunióhoz kipróbált, az élet által igazolt internacionalista elveken, baráti és jószomszédi összefogáson, közös érdekeken nyugszik. Kapcsolatainkat az egymás iránti bizalom, tisztelet és megértés hatja át. A magyar—szovjet barátság erősítését, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a jövőben is elsőrendű, nagy jelentőségű feladatunknak tekintjük. Kedves Elvtársak! Holnap kezdi meg munkáját hazánkban a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt- és állami vezetői feszült és ellentmondásos nemzetközi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már akkor számoltunk azonban azzal, s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szemben állás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel terveiket, tovább szítják a feszültséget, fokozzák a fegyverkezési hajszát. Pártunk. kormányunk, egész népünk nagyra értékeli, hogy a szovjet vezetés ebben a helyzetben is higgadtan, körültekintően válaszol a kihívásra. A Szovjetunió állhatatosan, kezdeményezően törekszik a nukleáris fegyverek felszámolására, a világűr militarizálásának megakadályozására, a fegyverkezési verseny radikális korlátozására, a valamennyi állam számára elfogadható és megbízhatóan működő biztonsági Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást. Őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavaikat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű fővárosával és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Csepelen érzem azt a szovjet munkáskollektívákkal történt találkozásaimból ismerős légkört, amelyet áthat, hogy az embereket nemcsak a saját üzemük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akarnak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megköveteli. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas beszélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változásokról, a szocialista világrendszer problémáiról; arról, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem Önöknek, gém nekünk, sem más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívása elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk rendszer-megteremtésére. A hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésére tett legújabb szovjet javaslat jelentősen segíthet bennünket az európai béke és együttműködés megszilárdításában. E szándékaiban a többi szocialista országgal együtt határozottan és aktívan támogatjuk a Szovjetuniót, és rész vállalunk valóra váltásukban. A politikai tanácskozó testület üléséről még korai szólni, egyet azonban biztosan mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke érdekében fogják ismételten felemelni szavukat, és határozottan síkraszállnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Hazánk — szövetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet barátainkkal együtt abból indulunk ki, hogy mai világunkban nincs fontosabb feladat, mint a békéért, az emberiség biztonságáért való kitartó küzdelem. Kedves Elvtársak! Barátaim! Kedves Vendégeink! Befejezésül ismételten hangot adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elvtárs mostani látogatása tovább erősíti népeink barátságát, és újabb ösztönzést ad együttműködésünk fejlődésének. Kérjük önt, tisztelt Gorbacsov elvtárs, hogy hazatérve adja át a Szovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét. Teljes sikert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához. Mondják el azt is, hogy a magyar nép a szovjet néppel »oros egységben halad tovább előre közös történelmi utunkon, a szocializmus útján. Mihail Gorbacsov lépett ezt követően a szónoki emelvényre. egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus' óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk országaink, a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világeseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. Mi lényegében éppen csak megkezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. Abból indulunk ki, hogy több dinamizmusra, több társadalmi igazságosságra, több demokráciára, egyszóval több szocializmusra van szükségünk. Az SZKP ebben látja a társadalomfejlesztés gyorsításának fő forrását és tartalékát. Ezt a vonalat, ezt a megközelítést munkásaink, valamennyi dolgozónk melegen ' támogatja, saját legbensőbb ügyének tekinti. Most az van napirenden, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vágányaira helyezzük át, elmélyültebbé és eredményesebbé tegyük, megújítsuk a politikai és a gazdasági együttműködés mechanizmusát, a többi között a KGST ^reteiben is. Példaként említhetem, hogy a szovjet és a magyar tudósok, közgazdászok, gazdasági szakemberek dolgoznak közös üemek, vegyesvállalatok, tudományos csoportok, laboratóriumok megszervezésén. És helyes, hogy erre az elsőbbséget élvező gépgyártásban, elektronikában és mikroelektronikában, a robottechnikában, valamint a biotechnológiában kerül sor. Ezen a találkozón feltétlenül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Valamennyi embert, minden ember sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszönetét mondani Önöknek, Magyarország állampolgárainak a részvétért, a szolidaritásért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atomerőműnél — azoknál is, amelyek működnek és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítunk. Gondolkodni lehetne például azon, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében szervezzük meg az atomenergetikában vezető országok együttműködését egy gazdaságos és főleg megbízható, új nemzedéket jelentő reaktortípus létrehozása céljából. Külön figyelmet érdemel a nukleáris balesetek nyomán keletkezett anyagi és erkölcsi-lélektani károk kérdése. Ügy véljük, hogy erre vonatkozóan olyan jogrendet kell kialakítani, amelynek keretében az államok köteleznék magukat, hogy ingyenes orvosi segítséget, lakást és más anyagi támogatást nyújtanak a szerencsétlenül jártaknak. Ilyen esetekben természetesen ki kell zárni minden arra irányuló kísérletet, hogy a szerencsétlenséget az államközi kapcsolatokban feszültség és bizalmatlanság szítására használják fel. Még valamit a nukleáris biztonságról: nem szabad megengedni a nukleáris terrorizmust. Megtörtént, hogy szándékos károkat okoztak atomipari vállalatokn^ az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, például dúsított hasadóanyagot loptak el. Ezért rendkívül fontos feladat egy megbízható intézkedési rendszer kidolgozása, hogy megelőzhető legyen az atomterrorizmus, annak minden megnyilvánulása. A békés atomenergia, éppúgy mint a békés világűr, azt igényli, hogy minden állam egyesítse erejét e kérdések megoldására, mégpedig nem a kiválasztottak körében, hanem széles nemzetközi fórumon, valameny- nyi érdekelt állam részvételével. De nem ez az egyedüli tanulság, amit le kell vonnunk az atomenergetikai szerencsétlenségekből. A csernobili baleset sem mérhető össze azzal, hogy milyen következményekkel járna akár a jelenlegi mércével mért legkisebb atombomba robbanása is. Világszerte pedig tíz- és tízezer atomtöltet halmozódott fel, s ezek mindegyike — hangsúlyozom, mindegyike — olyan katasztrófa élőidézésére képes, amelynek méreteit egyszerűen még elképzelni is lehetetlen. Ez atomkorszakunk valósága. A nemzetközi ügyekben vallott véleményünket így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökéltek, elvtársak, az atomkísérletek kérdésében. Ha betiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősségtudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kísérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglevő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kísérletek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja, hogy semmisítsék meg az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kockázatot, amikor meghosszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az emberiség sorsát saját önző érdekei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és veszedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Európában annyi atomfegyver halmozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek. Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De haladhatunk fokozatosan. Mondjuk, megállapodnánk abban, hogy az azonos biztonság elvei alapján és megbízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompotenciálokat. Ä Szovjetunió kész ilyen tárgyalásokat kezdeni Angliával is és Franciaországgal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem nukleáris fegyverekkel. Hiszen ezekből is nagyon sok van Európában, és önmagában ez is nagy veszélyt jelent. Országaink amellett vannak, hogy lényegesen csökkentsék a hagyományos fegyverzetet Európában, az Atlanti-óceántól a Urál-hegységig. Ilyen részletesen kidolgozott és meghatározott időtartamra szóló programot készülnek megvitatni Budapesten a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének holnap megnyíló ülésén. Nehéz és bonyolult időket élünk, elvtársak. De teljes meggyőződéssel kijelentem: az emberiség nemcsak arra képes, hogy fennmaradjon, hanem arra is, hogy megtanuljon emberi módon, vagyis békében és szabadságban élni. Ezért azonban küzdeni kell. Keményen és közösen. A közeli napokban a Szovjetunió elvi fontosságú javaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke”, ne pedig „csillagháború” színterévé. Az emberiség képes rá, hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a kozmosz-világszervezetet. Elvtársak! A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocializmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forradalom oroszországi győzelme megnyitotta a magyar munkáshatalom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919- es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet hatalom megerősödését is oroszföldön. Lenin, a szovjet és a magyar kommunisták első nemzedéke örökül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szolidaritás segít abban, hogy megszilárdítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kapcsolatokban, a kommunista célokat és eszményeket Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást. Sikereket kívánok Önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Diadalmaskodjék földünkön, Európában és határain túl a béke és az együttműködés! Mihail Gorbacsov nagy taossal fogadott beszédét befejezve a magyar forradalmi munkásmozgalom számára különösen értékes emléket adományozott a gyár kollektívájának: Venyiamin Szibirszkijnek, az OSZSZSZK népművészének „Üdvözlet a magyar munkásoknak” című festményét. A kép Lenint és Szamuely Tibort ábrázolja 1919 májusában, a Vörös téren. Az SZKP KB főtitkára az ajándékot átadva felidézte, hogy Szamuely Tibor részt vett az egykori moszkvai májusünnepen, s Lenin akkor adta át neki a magyar munkásokhoz írt levelét, a Tanácsköztársaság dicsőséges időszakának fontos kordokumentumát. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az ajándékot zárszavában, s a magyar munkások ajándékaként a Tanácsköztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsovnak. Ezzel fejeződött be a barátsági nagygyűlés és a szovjet vendégek csepeli látogatása. * Mihail Gorbacsov belvárosi sétával folytatta hétfői programját. Ide is, miként Csepelre, elkísérte felesége, Raisza Gorbacsova, s ott voltak a magyar vendéglátók, akikhez csatlakozott Kádár Jánosné is. Ugyancsak jelen voltak az SZKP KB főtitkárának kíséretében levő szovjet vezetők. Délután a Pesthidegkúti Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Meriklon Gazdasági Társulását látogatta meg Mihail Gorbacsov. Este a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága díszvacsorát adott az SZKP KB főtitkárának tiszteletére a Parlament vadásztermében. A vacsorán Kádár János és Mihail Gorbacsov pohárköszöntőt mondott. Találkozó az MSZMP Központi Bizottságában Mihail Gorbacsov hétfőn a Központi Bizottság székházában találkozott Kádár Jánossal és a Magyar Szocialista Munkáspárt más vezetőivel. A megbeszélésen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Központi Bizottság titkárai. Szovjet részről jelen volt Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Krucsina, az SZKP KB tagja, a KB osztályvezetője, valamint több más szovjet személyiség. Elvtársi beszélgetésre került sor az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásával összefüggő időszerű kérdésekről. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a szovjet—magyar együttműködés fejlesztése és elmélyítése távlatainak. Megerősítették az SZKP és az MSZMP eltökéltségét, hogy fejlesztik együttműködésüket a szocialista építés minden területén, gazdagítják a párt- és államközi kapcsolatok tartalmát, minden eszközzel elősegítik a gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés hatékonyságának növelését, új, korszerű formáinak alkalmazását. A találkozón hangsúlyozták a testvéri szocialista országok összehangolt erőfeszítéseinek megkülönböztetett jelentőségét a béke, a nemzetközi biztonság szavatolásáért és a leszerelésért vívott harcban. Kifejezték a két ország szándékát: a jövőben is tovább erősítik a szocialista közösség egységét és összeforrottságát, amely a béke és a társadalmi haladás legfontosabb tényezője. A találkozó szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös megértés és a teljes egyetértés jegyében zajlott le. Mihail Gorbacsov beszéde
