Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

NÉPÚJSÁG 1986. június 7., szombat „Ültess fát és gondozd, megjutalmazza fáradságodat” Eszmecsere az ünnepség után Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) tár ilyen területet tartunk nyilván az országban. Maróthy László a további­akban a VII. ötéves terv feladatairól szólva azt hang­súlyozta, hogy fokozott szi­gorral kell fellépni a kör­nyezetkárosítókkal szemben, majd így folytatta: — A kör­nyezetvédelem ügyében na­gyon fontos a szemlélet. Eb­ben is kiemelkedő a lakos­ság önkéntes feladatvállalá­sa. Az elmúlt tervidőszak egyik tanulsága, hogy csupán törvényhozási, államigazgatá­si eszközökkel nem lehet megoldani a környezeti prob­lémákat, ehhez a társadalom cselekvő együttműködésére van szükség. A tanácsok, a különböző társadalmi szerve­zetek és sok százezer ember önként dolgozik a természet és a környezet védelmében. Örömmel fogadjuk azokat az egyesüléseket, csoportokat, amelyek cselekszenek, tesz­nek környezetük, városuk védelméért, szépítéséért, és tevékeny részesei a fejlesz­tésnek. Ugyanakkor kellő kritikával kell szemlélni azokat a törekvéseket, ame­lyeknek képviselői ürügyet keresve csak tiltakoznak bármi legyen is az, és a rea­litásokat nem veszik figye­lembe. Legfőbb hibájuk, hogy nem kínálnak megol­dási alternatívát, nem élnek jobb javaslatokkal. Átvitt ér­telemben ugyan, de e gondo­latok tisztázása is környeze­tünk védelméhez tartozik. A miniszterelnök-helyettes beszéde befejező részében a Békés megyei tapasztalatok­ról szólt: — Kitűnően jellemzi a Békés megyeiek szemléletét, tenniakarását — egyben ma­gyarázatot is ad a kiegyen­súlyozott környezeti viszo­nyokra — az, hogy a közel­múltban megállapodtak ab­ban, megyéjüket környezet­és természetvédelmi minta­területté fejlesztik. Vállalták, hogy széleskörűen összefo­gott, tudományosan és köz­igazgatásilag szervezett kör­nyezet- és természetvédelmi munka induljon meg, olyan, amely mintául szolgálhat más megyék számára is. A kormány nevében ezt a kez­deményezést üdvözöljük, és azt kívánjuk, hogy sikerre vezessen. Nagy jelentősége van az önök vállalkozásának, mert semmilyen kérdésben nem dönthetünk helyesen a kör­nyezetvédelem szempontjai­nak, követelményeinek fi­gyelembevétele és érvényesí­tése nélkül. Szüntelenül tu­datában kell lennünk annak, hogy földünket, vizünket és levegőnket elődeinktől kap­tuk, s velük utódainknak is elszámolással tartozunk. Maróthy László beszéde után kitüntetéseket nyújtot­tak át. Több mint nyolcva- nan kaptak a környezetvé­delem terén végzett kiemel­kedő munkájuk elismerése­ként Pro Natura emlékér­met, az Emberi Környezetért kitüntetést és Széchenyi Ist- ván-plakettet. Megyénkből az Emberi Környezetért ki­tüntetésben részesült Béres István, a dobozi általános is­kola vezető szakfelügyelője, dr. Takács Lőrinc, Gyula vá­ros tanácselnöke. Komlódi Elek, a HNF megyei környe­zetvédelmi bizottságának el­nöke Széchenyi István-pla- kettet kapott. Arpási Zoltán Együttműködés a kerékpározás fejlesztéséért Urbán Lajos közlekedési miniszter és Hámori Csaba, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottságának első titkára meg­állapodást írt alá, melynek értelmében az ifjúsági szer­vezet és a minisztérium együttműködik a kerékpáro­zás hazai feltételeinek fej­lesztésében. Hazánkban ugyanis kevés a kerékpárút és hiányoznak egyéb feltéte­lek is ahhoz, hogy ez a hasz­nos turisztikai és szabad idős tevékenység fejlődjön. Gya­kori a kerékpáros-baleset, és nem kielégítő a kerékpáro­sok és a közutakon közleke­dők közötti kapcsolat. A ke­rékpározás feltételeinek ja­vítása, valamint biztonságá­nak növelése érdekében meg­állapodtak abban, hogy a VII. ötéves tervidőszakban 500 kilométeres kerékpár­utat építtetnek. A kerékpá­rozás népszerűsítése, vala­mint a biztonságos, kulturált közlekedés ismereteinek el­terjesztése céljából pedig or­szágos kerékpáros klubháló­zatot hoznak létre. A Közlekedési Minisztéri­um vállalja az országos klub­mozgalom állami felügyele­tét és a szóban forgó 500 ki­lométeres kerékpárút-háló- zat építési költségeinek 50 százalékát. A másik 50 szá­zalékról a KISZ egyebek kö­zött építőtáborok, társadalmi munkák szervezésével gon­doskodik. A szerződő felek megálla­podtak abban, hogy a végre­hajtást évente értékelik, s a tapasztalatok alapján megte­szik a szükséges intézkedése­ket. Napirenden a takarmánygazdálkodás A megyei tsz-szövetség el­nöksége tegnap, pénteken Dévává nyán tartotta soron következő ülését az Arany­kalász Tsz-ben Kovács János elnök vezetésével. Elsőként a testület meghallgatta Győr­it Károly titkár tájékoztató­ját a két ülés között végzett munkáról. Csukás Gyula titkárhelyet­tes a tsz-ek takarmánygaz­dálkodásának helyzetéről tar­tott beszámolót. Többek kö­zött elmondotta, országosan 62 milliárd forint értékű ta­karmányt használnak fel az állatállomány táplálására. Megyénkben csaknem 8 mil­liárd forint értékű takar­mányt fogyasztanak el éven­te az állatok. A takarmány­költség az állattenyésztés bruttó termelési értékének mintegy 60 százaléka. A tit­kárhelyettes arról is be­szélt, hogy a hústermelésben az európai élmezőnybe tar­tozunk, ugyanakkor a takar­mányhasznosulás terén 15-20 százalékkal maradunk el a fejlett állattenyésztéssel ren­delkező országoktól. A me­gye téeszei az utóbbi évek­ben előreléptek a takar­mánygazdálkodásban. Saj­nos még ma is nagy a szó­ródás az egyes szövetkezetek között a takarmányozás szín­vonalában. A továbbiakban részletesen elemezte a takarmánytermő terület hasznosítását az elő­adó. A VI. ötéves tervben a szálas- és tömegtakarmány- termesztésben lényeges előre­lépés nem történt. Mind a lucerna-, mind a silókuko­rica-termelésben gondok je­lentkeznek. Az állami támo­gatás megszűnésével, vala­mint a közgazdasági szabá­lyozórendszer változásával a korábban megindult fejlődés után visszaesés jelentkezik a gyepgazdálkodásban. A mel­léktermékek hasznosításában több területen fejlődés ta­pasztalható. Felhasználásra kerülnek az élelmiszeripari üzelmek, a konzervgyár, a hűtőház melléktermékei. Az eltelt 3 évben mennyi­ségi és minőségi változás kö­vetkezett be a takarmánytá­roló terek létesítésében. Saj­nos a gazdaságok raktárai­nak felszereltsége korszerűt­len. Gyorsabb ütemben kel­lene fejleszteni a gépesített­ség színvonalát. A keverék- takarmány-gyártásban — kü­lönösen a minőség vonatko­zásában — még ma is szá­mos hiányosság mutatkozik. A vizsgálatok szerint a pre- mixek 90 százaléka hibás, a gazdasági abrakok és hazai fehérjetakarmányok minősé­ge is kifogásolható. Befeje­zésül az elkövetkező időszak főbb üzemi és szövetségi fel­adatait vázolta Csukás Gyu­la. Ezt követően a testület meghallgatta a TOT ellenőr­zési főosztályának jelentését a megyei szövetségnél vég­zett általános, átfogó ellenőr­zésről. A tanácskozás beje­lentésekkel zárult. V. L. Helyesbítés helyett fl vizsgálat nem ítélet Május 29-én jelent meg lapunkban az „Örömtanya” a Ve­szélynél című írás. Erre válaszolva helyesbítést kért az ott leírt ügy egyik gyanúsítottja és annak ügyvédje. A levél így fogalmaz: „Az inkriminált cikk írója tehát egyenesen a bíróság sze­repkörére vállalkozik, holott még az Ügyészség sem foglalt állást abban a vonatkozásban, hogy kivel szemben mit lát bizonyíthatónak. Kérem, ezért szíveskedjék az újságban egy közleményt megjelentetni, amely szerint a cikk írója magánbenyomá­sait közölte az üggyel kapcsolatban, a vizsgálat még folya­matban van és a Népújság kötelességének érzi és fogja tud­ni, hogy az ügy jogerős lezárása után pontos tájékoztatást adjon az ügyről beleértve azt is, hogy ahol a mostani cikk téves következtetéseket vont le, ezeket kiemelve beismeri. Remélem, kérésem egyetértésével találkozik és az elkövet­kezendőkben nagyobb figyelmet fognak arra fordítani, hogy lapjukban ne jelenhessenek meg a „bulvársajtó"-ra jellem­ző, elsősorban nem a valóságot, hanem a szenzációt kereső cikkek." Üjraolvasva a cikket, nyugodtam állíthatom, hogy két hely kivételével sehol sem következtettem. Minden sor a nyomozati anyagra épít. Az első hely, ahol következtetésre „ragadtattam” magam, így szólt: „Nyilván tovább tart a do­log, ha nem történik egy 1500 márkás lopás.” Ez valóban újságírói feltételezés, azonban, ha a nyomozati anyag igaznak bizonyul, ez a feltételezés nem áll gyenge lá­bakon. Az utolsó bekezdésben is van egy következtetés: „ ... a rendőrség gyorsan lépett. A lányok-asszonyok nem jutottak túl a 15 liezonon, s ez a büntetés kiszabásánál még jól jöhet.” Ezt a következtetésemet a bírósági ítélet megvárása nél­kül is szívesen vállalom. Merthogy nem vagyok bűnözéspár­ti, No, meg hiszek abban, hogy „szerencse a bajban”, ha va­laki viszonylag hamar „lebukik”. Így feltétlenül kevésbé vá- Iík menthetetlenné. A cikkben sehol sem történik említés tárgyalásról, ítélet­ről, jelenleg az ügy a rendőrségi vizsgálat befejezésénél tart. „Húsz gyanúsított ellen indult bírósági eljárás” — ír­tam. A húsz gyanúsítottat címként, vastag betűvel szedtük, tehát félreinformálásról nem beszélhetünk. A levélírók, úgy érzem, az újság alapvető jogait vonják kétségbe. Azt, hogy igyekezzünk a lehető legnaprakészebben tájékoztatni olvasóinkat. A sajtónak joga van a vizsgálat le­zárása után írni egy bűnügyről. Bizonyos esetekben még en­nél korábbi stádiumban is. Ha például valaki alaposan gya­núsítható bizonyos bűncselekmények elkövetésével, akkor a rendőrség kérésére felhívást teszünk közzé. Ha valaki önma­gát jelenti fel, vagy önmaga jelentkezik súlyos bűncselek­mény után, arról is tudósítunk, pedig a nyomozás még el sem kezdődött. Hosszasan lehetne sorolni a hasonló esete­ket. Tény, hogy ilyenkor több kockázatot vállalunk a közlés­sel, mint egy jogerős ítélet után. Hiszen a vizsgálat és a bí­rósági eljárás ártatlanságra is fényt deríthet. Ez esetben a vádlottat a felelősség alól felmenti az ítélet, az újságban pe­dig tisztázza őt az ítéletről szóló tudósítás. Egyébként az élet minden területéről hasonló bizonytalan- sági tényezőkkel írunk. Mert azt írjuk, hogy ennek a hó­napnak ezen a napján átadják ... és még rá egy évre se ké­szül el. Azt állítjuk, hogy egy új létesítmény remekül sike­rült, és használat közben kiderül az ellenkezője. Ügy látjuk, hogy egy rendelet, tanácskozás, megbeszélés eredményes volt, később aztán kénytelenek vagyunk másról meggyőződ­ni. Pedig mi nem akarunk lódítani, sőt azok sem, akik min­ket tájékoztatnak. Viszont ilyenkor is szükség van a helyes­bítésre és a történtek elemző bírálatára. Ám ha korábban nem tudósítanánk a tervekről, az átadásokról, a történések­ről, akkor hová lenne a lap frissessége. A Veszely-ügyben a lehető legtovább vártunk. A túl ké­nyes és nehezen bizonyítható részletek miatt a vizsgálat le­zárásáig egyetlen sort sem írtunk róla. A sok szóbeszéd vi­szont arra ösztönzött minket, hogy a bírósági tárgyalás előtt mindenképp írjunk a Veszely-ügyről. S ezzel aligha csele­kedtünk a „bulvársajtóra” jellemzően. Inkább az eset maga bulvárízű, és társadalmi megszokásainktól durván elütő, vagyis szenzációszámba menő. Ungar Tamás II közoktatás VII. ötéves tervi társadalmi-gazdasági programja megyénkben Fejlődésünk egyik megha­tározó eleme a közoktatás színvonala. A VII. ötéves terv ilyen irányú célkitűzé­seit két alapvetően fontos döntés támasztja alá: az 1985-ben elfogadott új ok­tatási törvény és az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozata, mely állást foglalt az oktatás korszerűsítési folya­mata, a nevelő-oktató mun­ka minőségi javítása és a szocialista nevelőmunka erő­sítése mellett. Megyénkben a VII. ötéves terv célkitűzése­it az alábbiakban foglalhat­juk össze. Ami az óvodai ellátást il­leti, az elmúlt években közel teljessé vált az elhelyezést igénylő gyermekek" ellátása, az iskola-előkészítőkön való részvétele. A VII. ötéves tervben összesen 800—900 fé­rőhelyfejlesztéssel kell szá­molni, amiből 450—500 fé­rőhely új építés. Az ellátó­képességet a beruházást igénylő fejlesztések mellett más célú intézmények átala­kításával, szervezésével is indokolt növelni. Cél, hogy a beruházási és felújítási esz­közök összehangolt felhasz­nálásával a leggazdaságo­sabb megoldások jöjjenek létre. Az óvodai gyermeklétszám csökkenésével ellentétben az általános iskolai tanulólét­szám folyamatos emelkedése tapasztalható. A demográ­fiai hullám következtében a csúcs 1987-ben lesz és meg­haladja az 52 ezer főt. Az 1985—86-os tanévtől a lét­számnövekedés fokozatosan a felső tagozatra tevődik át, ami további gondot jelent a megfelelő feltételek biztosí­tásában. A VI. ötéves tervi tanteremfejlesztés ellenére Békés megyében a szükség- tantermek aránya igen ma­gas, meghaladja az országos átlagot. A városokban, kör­zetközpontokban és egyes la­kótelepeken az iskolák zsú­foltak. Az általános iskolai fej­lesztés alapvető célja, hogy az egyes iskolák feltételeiben és a nevelő-oktató munka minőségében jelentkező kü­lönbségek csökkenjenek, emelkedjék az általános alapműveltség. Fontos, hogy a nagy létszámú korosztá­lyok minőségi engedmény nélkül legyenek iskoláztat­hatok a felső tagozaton és folytatható legyen a tartal­mi, pedagógiai korszerűsítés. El kell érni, hogy az intéz­ményrendszer az eddiginél eredményesebben feleljen meg alapvető funkciójának, jobban szolgálja a lemara­dók felzárkóztatását, a te­hetségesek kibontakoztatá­sát. Erőteljesebben kell bő­víteni az egész napos ellá­tás formáit, ami nem szűkít­hető le csak a napközis el­látás fejlesztésére. A VII. ötéves tervben az általános iskolai oktató-nevelő munka színvonalának emelése csak a mennyiségi fejlesztéseken keresztül oldható meg. Az új rendszerű tanácsi gazdál­kodás keretében a helyi ta­nácsok döntik el és hajtják végre a településeken szük­séges tanteremfejlesztéseket, melyhez céltámogatást igé­nyelhetnek. A középfokú oktatás ki­emelt kezelésének a meny- nyiségi igények növekedése, a szakmastruktúra átalaku­lása és a technikusképzés beindítása adja meg az alapját. A VI. ötéves terv időszakában 32 tanterem fejlesztésére volt lehetőség. A 8 osztályt végzők tovább­tanulásának aránya 95 szá­zalék, aminek következmé­nyeként a tervidőszak köze­pére az első osztályosok lét­száma ugrásszerűen emelke­dik és a középfokú iskolák tanulólétszáma a VII. ötéves tervben mintegy 4 ezer fő­vel növekszik. A megye középfokú intéz­ményhálózata egyenletesen oszlik meg a megyében. A közeljövőben a megye északi térségében kell megoldani önálló ipari szakmunkáskép­ző létesítését. A nagy létszá­mú korosztályok fogadását iskolai profil tisztításával és új középiskolai tantermek lé­tesítésével lehet megoldani. A gimnáziumi képzés funk­ciója nem változik, de az itt tanulók arányának számát növelni kell, ezzel is bizto­sítva a felsőfokon történő továbbtanuláshoz a nagyobb lehetőséget. Ennek érdeké­ben itt is növelni hell az osztályok számát. A szakkö­zépiskolák képzési célja to­vábbra is a szakmai képesí­tés biztosítása és a szakirá­nyú felsőfokú továbbképzés­re való felkészítés. Fontos feladat ezen a területen a technikusképzés megfelelő színvonalú kialakítása, mivel megyénk ipari, műszaki fej­lettségi színvonala ezt alap­vetően igényli. Hatékony in­tézkedéseket kell tenni a szakképzés gép- és eszközál­lományának fejlesztésére. A középiskolai oktató-nevelő munka színvonalának eme­lése, a nagy létszámú korosz­tály átvezetése az eddigiek­nél nagyobb léptékű mennyi­ségi fejlesztéseken keresztül oldható meg. Megyei céltá­mogatással a helyi tanácsi erők biztosítják a szükséges fejlesztéseket, melyek előse­gítik a kialakuló létszámfe­szültség levezetését. Az oktató-nevelő munka ellátásához szükséges peda­gógusok száma a tervidőszak elején 6346 fő, akik közül képesítés nélküli 385 fő és nyugdíjas 200 fő. Az állo­mány szükséges növelésére és a munkából kilépők pótlá­sára mintegy 470 pályakezdő munkavállalásáról kell gon­doskodni. Ennek maradékta­lan kielégítésére az objektív feltételek hiányoznak, ezért továbbra is szükséges képesí­tés nélküliek és nyugdíjasok alkalmazása. A hiány fel­számolására hivatott a Bé­késcsabán létesülő tanító­képző főiskola, mely a VII. ötéves terv második felében részlegesen, hosszú távon pedig érdemben megoldhatja az általános iskolai pedagó­gusellátást. A hiány mérsék­lése érdekében javítani kell a pedagógusok élet- és mun­kakörülményeit, és bővíteni szükséges az elhelyezést se­gítő egyéb juttatásokat. A közoktatás VII. ötéves tervi társadalmi-gazdasági programja nagy felelősséget és cselekvő részvételt igé­nyel minden, a végrehajtás­ban közreműködő szakem­ber részéről. A fejlesztést a termelőágazatokkal azonos rangon kell kezelni, hogy a munkaképes korban levő né­pesség iskolázottsági színvo­nala a kívánt mértékben ja­vulhasson. Megyénk történel­mi elmaradásának megszün­tetéséhez ez az egyik gyors eredményeket ígérő tényező, s megvalósítása alapvető ér­dekünk. Vámos László, a Békés Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents