Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. június 7., szombat NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI PPwffT fF V* ! Hl " n|y íJjhiiíÉkJ Megszépült a szerkesztőség 1984 januárjának egyik hajnalán leszakadt a Békés Megyei Népújság klubjának íödémje. Bár az esetet egy nappal megelőzte az áremelés, az építészek sem ezt, sem pedig néhány feltupírozott cikkünket nem tekintették kiváltó oknak. Az volt a véleményük, hogy a szerkesztőség épületének felújítása elkerülhetetlen. S hozzá is láttak. A békéscsabai tanács költségvetési építőipari üzeme először a klubot alakította át. A megújult épületrészhez kerthelyiségként hozzácsatoltak egy évek óta használatlan zárt udvart. Aztán, ahogy elkészült a klub, a fejünk felől elbontották a tetőt és a födémet. Szerencsére azokban a hetekben még harmatot is alig mértek Békésben, mert bizony csak fólia védte a kétszemélyes szobákba nyolcasával bezsúfolt újságírókat. Mire aztán kezdtük megszokni ezt a helyzetet, befejeződött a felújítás. A négy újabb szobával bővített szerkesztőségben kényelmesebben élünk, mint korábban bármikor, és olyan szépnek érezzük magunkat, hogy a napba lehet nézni, de ránk nem. A felújítás azonban nem ért még véget. A belső épületek is „elszenvedik” a tető- és födémcserét, a vakolást, a festést és a várhatóan százával előbújó hibák kijavítását. Hiszen ez az épület nem „mai gyerek”. Számos funkcióváltozáson ment át, míg végül otthont adott a Békés Megyei Lapkiadó Vállalatnak és a Békés Megyei Népújságnak. Eredetileg Darida Pál bútorasztalos műhelynek építtette a harmincas évek végén. Az utcai homlokzat Bau- haus-indíttatásról tanúskodik. A tervező száműzött minden vakolatdíszítést, az akkor már kifáradt, kiürült historizáló cicomát. Az épület tiszta, világos szerkezetével, könnyen áttekinthető arányaival, ablakainak egyszerű ritmusával hat. A járda fölé konzolosan kiugró emeleti rész az egész épületnek — kis tömege ellenére — tekintélyt kölcsönöz. Ezt két oldalról filigrán, szép ívű, karaktert adó erkélyek határolják. A felújítás az ereszcsatornát faburkolat mögé bújtatta, a cseréptetőt ablakokkal tagolta. A Tanácsköztársaság útja felőli oldal megváltozása jelentősebb, hiszen itt alakították ki a négy új szobát. Ezek tetőtérbe vágott — az egész épülethez képest azonban kissé túlsúlyosan keretezett ablakai — összességében javították az oldal megjelenését. A pontosan ki nem számítható közeljövőben ehhez az oldalhoz hozzásimul a Tanácsköztársaság útja és a Munkácsy utca sarkán épülő lakóház, de a földszinten ez átjárható lesz, úgy, hogy a Munkácsy utcától egészen a Szabadság térig lehet majd eljutni — talán még gépjárművel is — ezen a kis utcácskán. De az még messzebb van. Addig is örömmel használjuk egyre lakályosabb második otthonunkat, és félve gondolunk a további felújításokra, amelyek ideig-óráig (hónapo- kig-évekig?) újra összezsúfolnak minket. (ungár) Fotó: Gál Edit Kérdések könyve: Eg és Föld A gyermekeknek szánt természettudományos ismeretterjesztő irodalom érdekes és értékes alkotása jelent meg nemrégiben a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában. Képes gyermekenciklopédia, így jelöli meg saját műfaját, jogosan. A szülők, pedagógusok jól tudják, hogy a gyermekek legtermészetesebb kifejezésmódja a kérdés. Már az egykét éves gyermek elkezdi a mi ez, miért kérdéseket feltenni (csak legyen ideje a felnőttnek mindenre válaszolni), de a mindenre nyitott nagyobb gyermekek érdeklődése is a kérdésekben jut kifejezésre. S minél több kérdésre kap megfelelő választ a gyermek, annál messzebbre jut a világ, a környezete, az élet összefüggéseinek a megismerésében, megértésében. A kiadó szerkesztői és a szerzők, Varga Domokos és Varga András nyilván a gyermekek ősi kérdést feltevő „ösztönéből” indultak ki, illetve erre építettek, amikor szűkebb és tágabb környezetük (Ég és Föld) minden fontosabb ismeretét kérdés-felelet formájában dolgozták fel. Megismerteti a könyv az ifjú olvasókkal előbb a tágabb környezetet, a Napot, a Holdat, a bolygókat, az üstökösöket, a meteorokat és a csillagokat. Ezután következik a szűkebb környezet, Földünk néhány természeti, földrajzi jelenségének ismertetése, a légkör, a vizek, a szárazföldek tulajdonságai, a vulkánok működése, a földrengések magyarázata, végül földi kincseink, ásványi anyagainkra vonatkozó kér- dések-feleletek zárják a könyvet. A könyv ilyen kérdés-felelet feldolgozása azzal az előnynyel jár, hogy lapozgatva a könyvet az olvasó kiválaszthatja az őt érdeklő kérdéseket, és mellőzheti azokat, amelyek pillanatnyilag nem érdeklik. Ez azonban hátránynak is felfogható, mert az ismeretek hiányosak, hézagosak maradhatnak. Az ilyen könyv nem nagyon alkalmas a folyamatos olvasásra, inkább csak a kérdések szemelgetésére. És itt jön a szülő szerepe: a mellőzött kérdésekre is felkelteni a gyermek érdeklődését, segíteni a hézagmentes világkép kialakításában. A kérdésekre adott válaszok általában precízek, jól fogal- mazottak, nem hosszúak, nincs bennük egy felesleges szó sem. A mondanivalót pedig jól kiegészíti a rengeteg színes magyarázó rajz (Kiss István munkája), valamint a számos színes fényképfelvétel. A könyv nyomdatechnikai előállítása (Kossuth Nyomda) is méltán érdemel elismerést, alkalmas a gyermekek vizuális lebilincselésére. A szerzők és a kiadó szándéka szerint nyolcéves kortól alkalmas a könyv a gyermekek ismereteinek bővítésére, érdeklődésük felkeltésére. (Móra Könyvkiadó, 1986.) Horti József Gyógyszerésztörténeti emlékek Békés vármegyéből A közelmúltban jelent meg a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola kiadásában, a Békés Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának támogatásával 800 számozott példányban Gecsei Lajos Gyógyszertárak, gyógyszerészek 1850—1875 című könyve. A gyógyszerésztörténeti emlékek gyűjteményét tartalmazó kötet lényegében folytatása az 1976- ban megjelent Patikák-pati- káriusok 1770—1850 című nagy sikerű kiadványnak. A Május utolsó napján vidám hangulat töltötte be az orosházi József Attila Általános Iskolát. Itt gyülekeztek fél évszázados találkozóra az egykori polgári leányiskola növendékei. Különös élményt jelentett végignézni a találkozás első pillanatait, amikor egy-egy újonnan belépőt rövid csend, várakozás után kitörő örömmel fogadtak az egykori osztálytársak. Jöttek a volt tanulók Budapestről, Bajáról, Szentendréről, Veszprémből, Dunaújvárosból és Törökszent- miklósról. A hivatalos kezdés előtti perceket felhasználtuk arra, hogy néhány résztvevőtől érdeklődjünk sorsuk alakulásáról. Varga Virág Budapestről érkezett Orosházára, ahol korábban a Ganz-Má- vagban dolgozott gépésztechnikusként. — Rengeteget változott a város az elmúlt ötven év során. 1936-ban még az ország legnagyobb falujának nevezték Orosházát. Ide, a polgári leányiskolába akkoriban a parasztgazda-családok leányai jártak. Számomra nagyon sokat adott ez az iskola, jól képzett pedagógusok oktattak. Igen későn kezdtem az írás tudományának folytatásához, napjainkban szabad időm jó részét írással, irodalmi munkássággal töltöm. A nagy forgatagban az egyik beszélgető csoport közepén szólítottuk meg Németh Istvánnét, aki ma is Orosházán él. — Jó néhányan már tegnap este megérkeztek, s nálam töltötték el az időt. Csaknem 20-an jöttünk össze a teraszon, s ahogy közeledett a zivatar, húzódtunk beljebb, beljebb, míg végül is a nagyszobában kötöttünk ki. Csak úgy ömlött mindenkiből az élmény, szinte egymás szavába vágva soroltuk életünk eddigi történetét. Nagyszerű hangulatot adott az este a további, mai folytatáshoz. Időközben az is kiderült, hogy a 44 tagú osztályból 32- en jöttek el a találkozóra. A főszervező Petrik Lászióné — aki már hónapok óta állandó levelezésben állt társaival — köszöntötte a megjelenteket, és egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át egykori osztályfőnöküknek, Dévényi Ilonka néninek. Ezt követően a volt pedagógus meghatottan, szemében köny- nyekkel mondott köszönetét könyv lektora, dr. Ragettli János ny. főgyógyszerész és c. egyetemi docens bevezetőjében méltatja a szerző érdemeit, munkájának jelentőségét: „A könyv szerzője az elmondottakat, a Békés vármegyei gyógyszerészet negyedszázados fejlődését, gondjait és nehézségeit olvasmányos formában tárja nemcsak a szűkebb szakma, hanem a téma iránt érdeklődők elé is.” A kötet tipográfiáját és kötéstervét Zahorán Mária tervezte. a meghívásért, és felvillantott néhány apró emléket az egykori órák hangulatából. Szó esett itt a testnevelés órák történetéről, a bogárgyűjtés megannyi apró buktatóiról. Az őszülő hajú, még otthon dolgozgató Ilonka néni ezután rendhagyó „felelésre” szólította fel egykori tanítványait. Ennek során mindenki röviden, egy-két percben vázolta sorsa alakulását az öt évtizeddel ezelőtti ballagástól napjainkig. A visszaemlékezésekben érdekes élettörténetek, sorsok rajzolódtak ki. Többen említették, hogy egy igen sok megpróbáltatáson átesett nemzedék képviselői ők, akik már korán megismerkedtek a háború borzalmaival, nehézségekkel, de valamennyien megállták a helyüket az életben, és most ezen a találkozón, mint ahogy egyikük megfogalmazta: „Csak a szépre emlékeznek!”. A rendhagyó felelés utáni szünetben a Budapestről érkezett Kovács Júliával beszélgettünk, aki a következőket mondta: — Alig ismertem rá a városra. Legutoljára 12 esztendeje jártam itt. Mindig megdobban a szívem, amikor a televízióban Orosházáról mutatnak képeket. A bátyám, E. Kovács Károly nyugalmazott főiskolai tanár írói tevékenységet folytat, jó barátja volt Darvas Józsefnek. Örömmel tölt el, hogy a nagy író emlékének egy emléktáblával tisztelegnek itt, az»iskolában is. A fiam most doktorál, első osztályú válogatott kerettag tollaslabdázó. Büszke vagyok rá. Ezt követően autóbuszra szálltak a találkozó résztvevői, és városnézésen vettek részt. Többek között ellátogattak az Orosházi Üveggyárba, megtekintették Gyo- párosfürdőt, és járták a város utcáit, felelevenítve a régi, ma már elhalványult emlékeket. A baráti találkozó fővárosi résztvevői azt is elmondották, hogy minden hónap első hétfőjén, délután 4 órakor Budapesten találkoznak, az Angelika eszpresszóban, ahol Orosházához fűződő élményeikről beszélgetnek. A jól sikerült találkozó a Hotel Alföldben ünnepi ebéddel zárult. Itt még sokáig emlékeztek az öt évtizeddel ezelőtti iskolára, pedagógusokra, az egykori diákcsínyekre. Verasztó Lajos A találkozó résztvevői az iskola előtt Fotó: Sztlcs László Fél évszázad után újra együtt
