Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

NÉPÚJSÁG 1986. június 7., szombat Vita a SÜLT—ll-röl A Reagan-kormányzat to­vábbra is azt ismételgeti, he­lyesen járt el, amikor beje­lentette, hogy nem tekinti a továbbiakban kötelezőnek magára nézve a hadászati támadó fegyverekről megkö­tött SALT—II. szerződés kor­látozó rendelkezéseit. Csü­törtökön Caspar Weinberger hadügyminiszter két beszé­dében is ezt bizonygatta. A képviselőház katonai bizott­sága előtt Richard Perle had­ügyminiszter-helyettes igye­kezett igazolni a döntést, egy másik nyilvános vitában pe­dig Kenneth Adelman, a Le­szerelési és Fegyverzetellen­őrzési Hivatal vezetője szállt szembe Paul Warnke ismert leszerelési szakértővel, aki élesen elítélte Reagan dönté­sét. Warnke „tragikus hibá­nak” nevezte a Reagan-kor- mány elhatározását. Warnke annak idején a szerződés ki­dolgozását végző amerikai tárgyalóküldöttség vezetője volt. „A reagani döntés sem­mivé teheti mindazt a pozi­tívumot, amelyet korábban a két félnek sikerült elérnie” — mondta, rámutatva, hogy a lemondás a SALT—II-ről nemcsak a fegyverzetellenőr­zés ügyének árt, de károsan hat a szovjet—amerikai vi­szony minden területére, ezért politikailag és az Egye­sült Államok biztonsága szempontjából is „meggon­dolatlan és igazolhatatlan”. Perle azt mondta, hogy bár az Egyesült Államok kormánya nem tartotta ki­elégítőnek a SALT—II szer­ződést, mind ez idáig megtar­totta azt, s most sem kíván­ja megkezdeni a nagyszabá­sú fegyverkezést, ezzel szem­ben a Szovjetunió, amely mindig dicsérte a szerződést, „megszegte azt”. Perle nem­csak az ismert — és leg­utóbb Ahromejev marsall ál­tal is határozottan cáfolt — vádat hangoztatta: a szovjet fél a szerződésben engedé­lyezett egy helyett két új hadászati rakétát fejlesztett ki. Azt is állította, hogy a szovjet nehézrakétákra az engedélyezett tíznél több robbanófejet akarnak elhe­lyezni. A szélsőségesen szov­jetellenes nézeteiről ismert miniszterhelyettes azzal igye­kezett megnyugtatni az ag­godalmaskodó képviselőket, hogy a Szovjetunió „nem lesz képes nagyszabású fej­lesztésre hadászati támadó fegyverei terén” még akkor sem, ha az Egyesült Államok túllép a szerződés korlátain. A bizottsági ülésen Perle lekezelően nyilatkozott a NATO-tagállamok SALT—II ügyében kinyilvánított aggo­dalmairól. Kijelentette: „nem ismerik kellően a szer­ződést” és szembenállásuk az amerikai döntéssel „nem je­lentős”. Lendület a genfi, bécsi tárgyalásokhoz A világ azt várja, hogy a magyar fővárosból az éssze­rűség hangja szólal meg, s a Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésén elfogadandó ha­tározatok, okmányok lendü­letet adnak majd mind a genfi, mind pedig a bécsi tárgyalásoknak — hangoz­tatja Enver Mamedov, az APN szovjet sajtóügynökség politikai hírmagyarázója ab­ból az alkalomból, hogy a közeli napokban Budapesten ülésezik a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté. Az APN kommentátora emlékeztet rá, hogy a Var­sói Szerződés szervezetének különböző szintjein megvi­tatták a január 15-én és azt követően a Szovjetunió és más szocialista államok által tett békekezdeményezéseket, amelyek elsődlegesen azt cé­lozzák, hogy az emberiséget megmentsék az atomhaláltól. Ezeket a javaslatokat előter­jesztették nemzetközi érte­kezleteken, az ENSZ-ben, két- és többoldalú tárgyalá­sokon, találkozókon. A tár­gyilagos megfigyelők, a jó­zanul gondolkodó politikusok és az egész világközvélemény meggyőződhetett arröl, hogy a Szovjetunió nem akar egy­oldalú fölényt. Ezt kézzelfog­hatóan bizonyítja a Mihail Gorbacsov által Berlinben előterjesztett javaslat is, amely a hagyományos fegy­verzet lényegi csökkentését irányozza elő. II szocialista országok és a világűr A világűr békéjének megőrzése az emberiség legfontosabb feladatai közé tartozik, amelynek megoldásától a Föld és az egész emberi civilizáció jövője függ — hangsúlyozza az a közös nyilatkozat, amelyet hét szocialista ország nyújtott be a világűr békés felhasználásával foglalkozó ENSZ-bizottság elé. A Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió által aláírt nyilatkozat javasolja: 1. A világűr fegyvermentesítését, a csapásmérő űrfegyve­rek létrehozásának, kipróbálásának és telepítésének megtil­tását; 2. a világűr békés meghódítását szolgáló széles körű nem­zetközi együttműködés megvalósítását valamennyi ország részvételével; 3. az űrkutatás és a világűr békés felhasználása nemzet­közi jogi és szervezeti alapjainak megerősítését. A munkaokmányt azután nyújtotta be a hét szocialista or­szág, hogy az ENSZ közgyűlése megbízta a szóban forgó ENSZ-bizottságot: tekintse át a világűr békés célokra törté­nő megőrzésének lehetséges módjait és eszközeit. Román könyvadomány Románia párizsi nagykö­vetsége ünnepélyes keretek között román könyvgyűjte­ményt adományozott Pons helység (Charente Maritime megye) municipiumi könyv­tárának. A gyűjtemény nagy részét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, Romá­nia Szocialista Köztársaság elnöke válogatott művei al­kotják. M. Delapeyronnie polgár- mester és főtanácsos beszé­dében felelevenítette a ha­gyományos román—francia baráti kapcsolatokat, kiemel­te a kultúra, az irodalom sze­repét e kapcsolatok erősíté­sében, méltatta a gyűjte­ményt alkotó művek válto­zatosságát, grafikai kivitele­zését. (Megjelent az Előré- ben) Mihail Gorbacsov válasza Helmut Kohl javaslatára Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedvező vá­laszt adott Helmut Kohl szö­vetségi kancellárnak arra a javaslatára, hogy a nemzet­közi együttműködés előmoz­dítása céljából az atomerő­műveket üzemeltető államok tartsanak konferenciát a re­aktorok biztonságának sza­vatolásáról. A nyugatnémet törvényho­zás két háza pénteken kü- lön-külön foglalkozott a cser­nobili szerencsétlenség után az NSZK-ra háruló felada­tokkal. A vitában Alfred Dreggér, a CDU/CSU parlamenti cso­portjának elnöke — az atom­erőművek zöld párti ellen­feleihez intézve szavait — megállapította, hogy az NSZK energiapolitikájának sarkalatos tétele a nagyobb biztonságra való törekvés, nem pedig az erőművek szűklátókörűségre valló ki­kapcsolása. Az aggodalmak érthetők, de nem pánikkel­tésre, hanem körültekintő, higgadt és becsületes maga­tartásra van szükség. A szö­vetségi tanács döntést hozott arról, hogy egy országos, úgynevezett korai jelzőrend­szert hoznak létre a tarto­mányok jobb együttműködé­se céljából, reaktorban tör­tént üzemzavarok esetére. Az atomerőművek megtar­tásának ellenfelei mára nagy­szabású tiltakozó gyűlésre készülnek az ország északi részén levő Brokdorf erő­művénél. A rendezők 100 ezer fiatalt várnak. A korábbi erő­szakos cselekményekre való tekintettel ezzel egyidejűleg felvonulási tilalmat rendel­tek, el Bajorországban, a Wackersdorfban épülő atom- hulladék-újrafeldolgozó te­lep környékén, ahol pün­kösdkor 180 rendőr és nem sokkal kevesebb rendbontó sebesült meg. A stuttgarti atomenergia­kutató intézet becslése sze­rint az NSZK-ban 100 mil­liárd márkás többletköltség merülne fel, ha 2000-ig sza­kítanának az atomenergiá­val. Például minden háztar­tásnak évente 300 márkával többet kellene fizetnie villa­nyért. Az atomerőműveket helyettesítő szénerőművek ál­tal kibocsátott kéndioxid-és nitrogénszennyeződés 184, il­letve 137 ezer tonnára növe­kedne országosan. Az NDK osztja azt az álláspontot, hogy az atomenergia­ipar biztonságos fejlesztését nemzetközi rendszer keretében oldják meg, s rendezzenek erről konferenciát — állapítja meg Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke a nyugatnémet kancellárhoz intézett leve­lében. Chnoupek szófiai tárgyalásai Új nagykövet Csütörtök este megérke­zett állomáshelyére Jurij Du- binyin, a Szovjetunió újon­nan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott washingtoni nagykövete. Megérkezése után nyilat­kozva a szovjet nagykövet hangsúlyozta a szovjet—ame­rikai kapcsolatok normalizá­lásának szükségességét. Ál­lást foglalt amellett, hogy a két fél között építő jellegű együttműködés alakuljon ki a létfontosságú kérdések, mindenekelőtt a biztonságot érintő problémák megoldá­sában. Nagyra értékelte a bolgár —csehszlovák kapcsolatok fejlődését Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, államfő éé Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tagja, csehszlovák külügyminiszter pénteki szó­fiai megbeszélésén. Chnoupek csütörtökön ér­kezett Bulgáriába baráti munkalátogatásra Petar Mladenov bolgár külügymi­niszter meghívására. Zsivkov és Chnoupek ta­lálkozóján utaltak a CSKP és a BKP legutóbbi kong­resszusaira, hangsúlyozva. hogy az új feladatok megol­dása új hozzáállást és minő­ségi változásokat követel va­lamennyi szocialista testvér­országban, valamint két- és többoldalú együttműködésük­ben. A találkozón Todor Zsiv­kov átnyújtotta Bohuslav Chnoupeknek a Bolgár Nép- köztársaság Érdemrendje el­ső fokozatát. A csehszlovák külügymi­niszter pénteken tárgyalt Georgi Atanaszowal, a BKP KB PB tagjával, bolgár mi­niszterelnökkel. Terrortámadás Üzemel a tyumen-urengoji vasútvonal Június 5-én terroristatá­madást hajtottak végre szov­jet és kubai kereskedelmi hajók ellen, amelyek éppen kirakodóban voltak az ango­lai Namibe kikötőjében. Az akciót dél-afrikai tengeré­szeti egységek hajtották vég­re. A robbanások következté­ben két szovjet hajó — a Kapitan Viszlobokov és a Kapitan Csirkov — súlyosan megrongálódott, a legénység tagjai közül senki sem sé­rült meg. Illetékes szovjet szervek megkezdték az ügy kivizsgálását. A Habana nevű, 6000 ton­nás kubai élelmiszerszállitó hajó elsüllyedt, személyzetét sikerült megmenteni. Az An- gop angolai hírügynökség je­lentése szerint megrongáló­dott két tartályhajó Is. A Szovjetunióban novem­ber elején nyitották meg az ország két legnagyobb kő­olaj- és földgáztermelő kör­zetét összekötő 1500 km hosszú vasútvonalat. Az új vasútvonal elsősorban a két energiatermelő térségben dolgozók, illetve családtagja­ik közlekedését könnyíti meg. A tyumeni körzetben hoz­zák felszínre a teljes szov­jet olajtermelés 60 százalé­kát, a gáztermelésnek pedig 55 százalékát. Az urengoji lelőhelyről indul ki a Nyu- gat-Európába tartó összes exportvezeték. Az átadott vasútvonalat még 200 kilométerrel meg akarják hosszabbítani, hogy bekapcsolják a közlekedés­be a még csak részlegesen termelő jamburgi gázmezőt is. Marcos-kori kökorszakik Olyan híreket hallani, hogy morcos újságírók Marcosra, az egykori Fü- löp-szigeteki elnökre szór­ják átkaikat, nem beszél­ve a néprajztudósok fel­dühödött nagyságairól. A szakemberek a meg­mondhatói, milyen tudo­mányos szenzációt okozott 1971-ben, amikor a Fülöp- szigeteken bejelentették: történelem előtti körülmé­nyek között élő törzs két tucat tagjára bukkantak a távoli országban. Az év­század antropológiai felfe­dezése — örvendtek a tu­dósok, miközben beható vizsgálatnak vetették alá a makogó hangokat adó, bar­langokban lakó, egy-egy orchidealevélbe öltözött, 24 kőkorszaki szakit. Az egyik tekintélyes folyóirat soro­zatot közölt róluk, televí­ziós forgatócsoportok ro­hanták meg a színhelyet és lelkendezve mutatták be e huszadik századi élőlénye­ket, akik még sohasem hallottak a kerékről, nem is szólva a csúcstechnika egyéb áldásairól. Igazán nem telt el sok idő azóta, csak 15 év, de még annyi sem kellett a törzs páratlan tempójú fej­lődéséhez. Mindössze az a néhány hónap, ami Marcos elnök bukása és csúfos tá­vozása óta eltelt. Most de­rült ki ugyanis, hogy az öslelet csak az egyik szín­játék volt a találékony Marcos sok ötlete között. A tett színhelyétől nem messze átlagos Fülöp-szi- geti viszonyok között élő falusiakkal játszatták el a szerepet, akik most normá­lis emberi hangon, ádám- kosztüm helyett feliratos trikóban és farmernadrág­ban mesélték el egy svájci újságírónak, meg a nyu­gatnémet Stem magazin riportereinek, milyen jól szórakoztak maguk is azon, hogy miattuk odacsődült a tudományos és a sajtóvilág színe-java. A cél, a szán­dék egyébként éppen ez volt. Egy kis idegencsalo­gatás. A Fülöp-szigetek feldobása a nagyvilág előtt. Nos, a dús fantáziájú Mar­cos valószínűleg el sem tudta volna képzelni, hogy országa és ő maga, milyen rövid időn belül ismét címlapsztori lesz, ha nem is éppen — elnézést a ha­sonlatért — az «lbusz- Flinstonok jóvoltából. Vértes Éva (Elhangzott a Magyar Rádió­ban a Harminc penc alatt a Föld körül című magazinban.) Döntő forduló előtt az osztrák elnökválasztáson Június 8-án, vasárnap ren­dezik az osztrák köztársasági elnökválasztás második, egy­ben döntő fordulóját. Az el­ső, május 4-i fordulón leg­több szavazatot kapott két jelölt között kell a kereken 5 és fél millió polgárnak vá­lasztania: Kurt Waldheimet, az Osztrák Néppárt vagy Kurt Steyrert, a szocialista párt jelöltjét kívánják a követ­kező 6 évre az ország élére. Az első fordulón Wald­heim már csaknem megsze­rezte a győzelmet: 49,7 szá­zalékot kapott, s mindössze 17 000 szavazat hiányzott ab­szolút többségéhez. Kurt Steyrerre 43,7 százalék ju­tott, míg a zöld programmal induló Freda Meissner-Blau- ra 5,5, a szélsőjobboldali Ot­to Scrinzire 1,2 százalék. A papírforma, valamint a legújabb közvéleménykuta­tások szerint Waldheim győ­zelme szinte bizonyosra ve­hető: eddigi támogatói nyil­ván kitartanak mellette, s hozzá mind a zöldek, mind a szélsőjobb táborában lesz­nek elegen ahhoz, hogy meg­szerezhesse a többséget. Min­den jel arra mutat, hogy Waldheimnek továbbra sem árt az ellene külföldön folyó heves kampány. A volt ENSZ-főtitkár háborús múlt­jával kapcsolatos vádakat továbbra sem sikerült bizo­nyítani az őt támadó szer­vezeteknek, politikusoknak. Waldheim esélyét növeli az 1979 óta kormányzó szo­cialista párt bizonyos „el­használódása” egyes vezetői­nek korrupciós botrányai, az állami ipar súlyos válsága. Már az első forduló után ki­tűnt. hogy sok szocialista szavazó is — például a vál­ságokkal küzdő iparvidéke­ken — mintegy tiltakozásul Waldheimet támogatta. Fred Sinowatz pártelnök-kancel­lár fontos figyelmeztetésként értékelte a szavazás kimene­telét. azt ígérve, hogy abból levonlak a tanulságokat. Azt mindenesetre cáfolta, hogy vereség esetén lemondana. Egyébként az SPÖ köreiben is elismerik, hogy az Auszt­ria elleni külföldi kampány Waldheim malmára hajtja a vizet, így Kurt Steyrer ke­vésbé ismert személye hát­térbe szorult. A szocialista jelölt várha­tó veresége tekintélyveszte­ség lehet a nagy múltú SPÖ számára, hiszen e párt je­löltjei állottak 1945 óta meg­szakítás nélkül az állam élén. A gondokat növeli, hogy a kormányból 1970- ben kiszorult, ellenzéki pol­gári-konzervatív néppárt (ÖVP) jelöltje előre bejelen­tette: tevékenyebben ki kí­vánja használni az államfő széles alkotmányos jogkörét — amellyel elődei a máso­dik köztársaságban soha nem éltek. S mindezt akkor, ami­kor — 1987 tavaszán — ké­nyes parlamenti választás következik. 1983-ban az SPÖ elvesztette korábbi abszolút többségét, s csak 47,6 száza­lékot kapott, az ÖVP 43,2 százalékot. A szocialisták az­óta az alig 5 százalékot ka­pott jobboldali-polgári sza­badságpárttal (FPÖ) koalí­cióban kormányoznak. A bel­ső válságban levő FPÖ alig­hanem tovább esik vissza, míg a zöldek feltehetően be­kerülnek a parlamentbe. Ilyen, egészen új helyzetben a kormánytöbbség kialakítá­sa bonyolultnak ígérkezik — s azt mindenképpen befo­lyásolja az elnökválasztás ki­menetele csakúgy, mint (ha megválasztják) Kurt Wald­heim belpolitikai aktivitása. Külpolitikai szempontból lényegében nem térnek el a két elnökjelölt nézetei. Mind Waldheim mind Steyrer a választási kampányban sík- raszállt az aktív semlegessé- gi politika folytatásáért, kü­lönös tekintettel a szomszé­daival való kapcsolatok fej­lesztésére. Kurt Waldheim e kapcsolatokat már külügy­miniszter korában (1968—70), majd az ENSZ-ben is ápol­ta, míg Kurt Steyrer egész­ségügyi és környezetvédelmi miniszterként nem egyszer járt hazánkban az együtt­működés fejlesztése érdeké­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents