Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. június 28., szombat

i:ngijKTiit}

„...az itteni emberek jól élnek...”

Interjú Victor Marques Fernandesszel

n városi párt-vb tárgyalta

Pályakezdő fiatalok önmagukról

Felmérés Békéscsabán és környékén

Jó-e ma fiatalnak és pályakezdőnek lenni? A kérdés banálisnak látszik. Különösen az idősebbek szemében, akik boldogan cserélnének a rengeteg nehézséggel, ellentmondással küzdő ifjú nemzedékkel. Pedig fiatalnak lenni életkori sajátosság, átmenet a felnőtt korba, amely szintén nem kecsegtet mindig gondtalan élettel. Kétségtelen, a nyolcvanas évek nehezebb gazdasági feltételeinek a hatására egyre nagyobb feladatot jelent a pályakezdés, a családalapítás. Ezért az elmúlt években előtérbe került a fiatalok társadalmi helyzetének az elemzése, munkahelyi beilleszkedése, jövedelmük alakulásának a vizsgálata. Mindezek szóba kerültek^ az MSZMP KB 1984. október 9-1 határozatában, a tavalyi és az idei párt-, illetve tömegszervezeti küldöttértekezleteken is.

Háromnapos Békés megyei látogatásának végén tegnap este beszélgettünk Victor Marques Fernandesszel, a Portugál Kommunista Párt KB póttagjával, aki 44 éves, nős, egy 16 éves fiú és egy 18 éves leány édesapja, pártmunkás, eredeti foglalkozását tekintve tisztviselő.

— Kérem, mutassa be Santarém megyét.

— Megyénk lakóinak száma mintegy 460 ezer. Vidékünk főként mezőgazdasági megye. A megye déli részén vannak a nagygazdaságok, északon pedig a kisebb mezőgazdasági üzemek. Az ipar a megye északi részébe települt. A megye mezőgazdaságának termelését főként az élelmiszeripar határozza meg. Jelentős a húsfeldolgozás, a növény-, a gyümölcstartósítás, ezen belül is a paradicsomsűrítmény készítése, ami megyénk egyik fő exportterméke. Jelentős a búza és a rizs termőterülete is, no és a szőlő. Az ipart főként a fémkohászat, a fémfeldolgozás, a papír és annak alapanyaggyártása, valamint a bőrfeldolgozás jelenti, ami ugyancsak jelentős exportot hoz a megyének. Ezen kívül két textilgyár működik a megyében és egy országos szintű állami vállalat, egy sörgyár. A portugál nemzeti jövedelem 9 százalékát Santarém megye adja.

— Milyen szerepet játszik a megye életében a kommunista párt?

— Santarém megyében 350

ezer a választópolgárok száma, közülük 10 ezer 600 a kommunista pártnak a tagja. A politikai kép nagyon változatos. Délen nagy a pártnak a befolyása, kielégítő az ipari területeken is. Legtöbb nehézségünk a megye északi részében van, ahol a kisgazdaságok működnek. A változatos képre csak két példát említek: a megyében van

olyan járás, ahol a választók száma nem éri el a 6 ezret s közülük 1600 a kommunista párt tagja. De van olyan 40 ezer választót számláló járás is, ahol a párt tagjainak száma alig ötven. A kommunista párt a szocialista és más demokratikus erőkkel együttesen igyekszik tömegbefolyását érvényre juttatni. Az utóbbi hetekben különösen sokat tettünk a baloldali egység erősítéséért; a különböző pártok megyei

vezetőivel tárgyaltunk. Célunk, hogy a megyei szintű gondok megszüntetésére közös platformot hozzunk létre. Ez nem könnyű feladat.

A megyénkben 73 ezer dolgozót képvisel a szakszervezet, közülük mintegy 45 ezer tagja is a szervezetnek. A szakszervezeti mozgalom a párttól és államtól független, de a szakszervezeti vezetők többsége kommunista, rajtuk keresztül érvényesül a párt''befolyása.

— Békés megyei látogatása során mi ragadta meg?

— Nagyon megkapott a Kövizignél folyó munka, olyan területekkel foglalkoznak, amik bennünket nagyon is érint. Nagyra értékeljük azt, amit az árvízvédelemben tesznek, mert ez nálunk megoldatlan. Az árvizek ellen nálunk semmiféle intézkedés nincs, a folyók kilépésükkor művelt területeket tesznek tönkre, veszélyeztetik a termelést.

Amint láttuk, Önöknél nagyon fontos, s erre nagy gondot fordítanak, a munkavédelem, az orvosi ellátás, a dolgozók szociális ellátása, a munkakörülmények, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Elismeréssel kell szólnom arról is, amit Mezőhegyesen láttunk. A községben minden egy helyen van, az itteni emberek jól élnek, gondoskodnak a fiatalokról, s azt hiszem, ez mindenképpen megtartó erő.

— S végül egy, sokakat foglalkoztató kérdés: ki nyeri a labdarúgó vb-t?

— Argentína — hallik egyszerre a delegáció három tagjának válasza.

Majd meglátjuk.

Szekeres András

II papír

még nem minden

Nézegetem a békéscsabai városi pártbizottság által megszerkesztett és kiküldött kérdőíveket a munkába állásról, a fogadtatásról, a segítségről, a szakmai előrehaladásról, a véleménynyilvánításról, a jövedelmekről, a lakás megszerzésének a körülményeiről. Tudom, sokan nem szeretik az ilyen szociológiai felméréseket, a fej- csóválásoknak olykor van is némi alapja. Ügy gondolom azonban: az alapos, lelkiismeretes és tudományos feldolgozás már nyújt annyi támpontot, hogy általános következtetéseket lehessen levonni. Nos, a pártbizottság munkatársai és társadalmi segítőik mintegy 470 pályakezdő válaszát értékelték. Eljutottak Békéscsabán kívül Köröstarcsára, Kondorosra, Űjkígyósra. Beszélgettek ipari, közlekedési vállalatnál, az építőiparban, a mezőgazdaságban, az oktatásban és az egészségügyben dolgozó’ fiatalokkal. A tapasztalatokat a végrehajtó bizottság is megtárgyalta.

A testület tagjai megtudhatták, hogy a megyeszékhelyen és a városkörnyéki településeken 98 ezren élnek, ennek 44 százaléka 30 éven aluli fiatal. Az iskolából kikerülőket az első munkahelyen a közvetlen gazdasági vezető vagy a személyzetis fogadja. Ugyanakkor a tömegszervezetek vezetői is figyelemmel kísérik a fiatalok kezdő lépéseit. A legtöbb helyen még patronálójuk is van, aki köztiszteletben álló, régi dolgozó, tekintélyt élvez az irodában, a műhelyben. A kapcsolat közöttük általában jó, de nem mentes konfliktusoktól sem. Az egyik felszólaló ezzel kapcsolatban megjegyezte: a kezdő szakmunkások némelyike lebecsüli a szakmáját, az idősebb mestereket, elfelejti, hogy a papír megszerzése után még nagyon sokat kell tanulnia.

B beilleszkedés dilemmái A patronálás ideje általában egy esztendő. Ezután a tanítómester beszámol a pályakezdő munkájáról, magatartásáról, beilleszkedéséről. Van olyan üzem, ahol az eddigi egységes fizetést a differenciált bérezés váltja fel, amelyet a gazdasági és a tömegszervezeti vezetők közösen állapítanak meg. Ez a rendszer a felső- és középfokú iskolát végzetteknél a legeredményesebb. A segéd- és a betanított munkások ugyanis meglehetősen sűrűn változtatnak munkahelyet, nincs idő foglalkozni velük. Leghamarabb a szakmunkás- képzőből és a szakközépiskolákból kikerült fiatalok illeszkednek be, hiszen sokan közülük a szakmai gyakorlatot a leendő munkahelyükön töltik, ismerősök közé kerülnek. A többieknél bizony nagy gondot okoz az új kollektíva, a szakmai ismeretek hiánya, a szigorú munkarend, a gyenge szakmai iskolai felkészítés. Ugyancsak jellemző, hogy a nyomdaipari és a vízügyi szakközép- iskolában túlképzés van, az innen távozó fiatalok nagy része helyben képtelen a szakmájában elhelyezkedni, új munkaterület után kell néznie, A gimnáziumot vég-, zett fiúk, ha nem tanulnak tovább, elmennek segédmunkásnak. Az egyetemet, főiskolát járt pályakezdők beilleszkedése sem megy egyik napról a másikra. Gondot jelent az elmélet gyakorlati alkalmazása, az emberek irányítása, saját maguk elfogadtatása, az állandó döntéskényszer. A szakmával nem rendelkezők a munkafogások elsajátítására, a nehéz munkára, a korai felkelésre panaszkodtak.

Az utóbbi megállapítás mosolyt fakasztott a vb-ta- gok arcára, holott tisztában voltak a komolyságával. Tudják, hogy a bejáró fiatalokról van szó. Azokról, akik korábban kelnek, későn fekszenek, évekig ingáznak egyik helységből a másikba, tanulásra, szórakozásra sincs idejük. Persze, igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk: a fiatalok igyekeznek alkalmazkodni az új körülményekhez, a munkatársakhoz, jó kapcsolatot alakítanak ki a kollégáikkal. Nagy figyelmet fordítanak a szakmai gyakorlat megszerzésére, a továbbképzésre, s még a jótanácsokat is megfogadják, részesei a szocialista brigádmozgalomnak. Beilleszkedésüket megkönnyíti, ha belépnek a KISZ-be, a pártba, a szakszervezetbe, hiszen ezek a közösségek számítanak a mozgalmi munkájukra is. A megkérdezett 470 pályakezdő 90 százaléka tagja valamelyik szervezetnek. Kár lenne viszont tagadni: a fiatalok elsősorban a gazdasági feladatok megismerésére figyelnek, kevesen vállalnak közéleti megbízatást. A megkérdezettek 17 százalékának van társadalmi elfoglaltsága.

R szülők segítségével

Nagy az elvándorlás. Ennek bizonyítására álljon itt egy idézet a jelentésből. „A megkérdezettek 68 százaléka az első munkahelyén dolgozik, míg a többiek az első öt évben többször is változtatnak munkahelyet.” Az okokat kutatva a felsőfokú végzettségűeknél az első helyen szerepel, hogy nem a felkészültségüknek megfelelő beosztásban dolgoznak, elégedetlenek a rájuk bízott feladatokkal, nem érzik jól magukat a vállalatnál, az üzemben, az intézményben. A középfokú képesítéssel rendelkező a fizetésüket kevesel- ték, többen azért léptek ki, mert nem a képzettségüknek megfelelő munkát híztak rájuk, míg a 8 általánost végzettek a bérezésre, a mostoha munkakörülményekre a három műszakra panaszkodtak. Erről csak annyit: a vállalatok, az üzemek általában lehetőséget teremtenek az átképzésre, a továbbképzésre. Erre azonban kevesen vállalkoznak, inkább odébbállnak. A kezdő fizetések amúgysem egetverőek : az iskolai végzettség figyelembevételével 2 és 4 ezer forint között mozognak. A patronálási idő leteltével ez a szám 2500—5000 forintot jelent, természetesen az igyekezettől függően. Az ellentmondások láncolatában nehéz megtalálni az igazság fonalát. A pedagógusoknál például a pályakezdőket viszonylag jól megfizetik, amely bérfeszültséget okoz. A vb-tagok egyike szóvá is tette, hogy a fiatalok számon kérik a magasabb fizetést, de elfeledkeznek arról: a 15 éve ott dolgozó sem kap annyit. Ennek ellenére igaz: a kezdő fiatalokat leginkább foglalkoztatja a megélhetés, az önálló lakás megteremtése, a családalapítás, a munka melletti tanulás, a kevés szabad idő. Mit tehetnek? A legtöbben géemkáznak, a háztájiban dolgoznak, állatot tartanak, alkalmi munkát vállalnak, óraadással egészítik ki a jövedelmüket.

Ugyanakkor lakni is kell valahol. A felmérés szerint a pályakezdők 71 százaléka a szüleinél, 18 százaléka a saját hajlékában lakik. A többiek albérletben, a családtagoknál, szolgálati lakásban húzzák meg magukat. Érdekes, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek 42 százalékának önálló lakása van, sajnos, ez a legtöbb fiatalnál a szülők segítsége nélkül megoldhatatlannak látszik. Viszont egyre többen maradnak a községekben vagy a városból visszaköltöznek a faluba. Itt ugyanis jobb lehetőség kínálkozik a keresetkiegészítésre, a lakás- szerzésre.

A végrehajtó bizottság ösz- szegzésképpen megállapította: nehéz a pályakezdők helyzete, de közös összefogással javítható, mert a jövő kulcsa az ő kezükben van. Természetesen a fiataloknak is mindent meg kell tenniük azért, hogy jobb körülmények közé kerüljenek. Közönyösen, a pálya széléről ma már nem lehet figyelni az eseményeket. Tenni kell!

Seres Sándor

Biharugrai határőrök munka közben

Nincs semmi csodálkozni való azon, hogy ezen a forró délután szinte egy teremtett lelket sem lehet látni a falu főutcáján. Még az állatok is csendben meghúzódnak az árnyékban, és úgy tűnik, mintha minden élőlény a felüdülést hozó esőt várná. Biharugrán a határőrőrsön azonban nyoma sincs a „sziesztának”. Izmos kezek ragadják meg a csákányok, lapátok és kapák nyelét; serény ütemben folyik a régi épületben a részleges bontás. Amint később megtudom, itt kap majd helyet több szolgálati lakás.

Mivel Balázs József parancsnok szabadságon van, Szamos Imre politikai helyettes mutatja be az alegységet és a körletet. (Különben egyikük sem töltötte még be a 30. életévét.)

— Mikor és honnan került ide?

— Mezőberényi vagyok, de Gyulán a kertészeti szakközépiskolában érettségiztem 1979-ben. Egy évig dolgoztam, majd felvettek a katonai főiskolára, amelynek elvégzése után egyenesen ide helyeztek. Nősülés előtt állok, menyasszonyom itt Biharugrán lakik. A sorállományhoz tartozó katonák egy része Békés megyei, míg a többiek Hajdú-Biharból és Sza- bolcs-Szatmárból jöttek.

— Milyen itt az őrsön az élet?

— Az igazat megvallva egyáltalán nem unatkozunk. Két évvel ezelőtt a határőrkerület építőalakulata hozzáfogott a főépület átalakításához, amelyben mi is közreműködtünk. A villanyhálózat és a központifűtés szerelésétől kezdve a tapétázáson keresztül a takarításig bőven akadt munka mindenkinek. Határőreink a bevonulás előtt valamilyen szakmunkásképzőt végeztek. Van közöttük vízügyi dolgozó, szobafestő, állatgondozó és így tovább. Jószágot nevelünk és kertet művelünk. A sertéstartás és a zöldségtermesztés lehetővé teszi, hogy friss ételeket készítsünk. Természetesen nemcsak munkából áll itt az élet. A szolgálat ellátásán kívül marad idő a szakmai, politikai képzésre, a szabadidős

programokra és a pihenésre. Ugyanakkor a külvilággal is szoros kapcsolatot tartunk fenn. Itt helyben és Körösnagy- harsányban egy-egy határőr úttörőgárda-szakaszt patronálunk. Részt veszünk az iskolák által rendezett honvédelmi napokon és ott vagyunk a járőrversenyeken. A falu KISZ- eseivel is szervezünk összejöveteleket. A gyerekek és a fiatalok alkalomadtán felkeresnek bennünket. A szövetkezet dolgozóiból, halőrökből, vadőrökből álló önkéntes határőrcsoport is működik, amely jelentős segítséget nyújt feladataink teljesítéséhez.

— Milyen lehetőség nyílik az olvasásra, művelődésre?

— Községünknek elég jó könyvtára van, ahol író-olvasó találkozókat rendeznek. Ezenkívül katonáink ott szoktak felkészülni a szellemi vetélkedőkre. Az ifjúsági klubunkban szintén kölcsönözni lehet könyveket. Igaz, egy héten csak egyszer tartanak filmvetítést a moziban, de itt az őrsön is van vetítőgép. A tévéből, a rádióból és az újságokból a kül- és belpolitikai eseményekről tájékozódunk.

Az irodában két határőrrel beszélgetünk. Az egyik Kiss Sándor szakaszvezető, aki már a munkahelyén lett párttag.

— Mikor vonult be és hogyan érzi magát az őrsön?

— Az érettségi után csak két évig a Kövizig sarkadi szakaszmérnökségén dolgoztam és a múlt év februárjában vonultam be. Az idén augusztusban szerelek le, szeptemberben újra hozzáfogok a tanuláshoz, mert szeretném megszerezni a technikusi oklevelet. Egyébként az ellátással meg vagyok elégedve, sőt úgy is mondhatnám, hogy ez átlagon felüli. Esetenként a szolgálattal járó kötelezettségeinknek nehéz eleget tenni. A művelődéssel, sportolással kapcsolatban azt mondhatom, hogy itt ehhez megvannak az alapvető feltételek. Sok esetben rajtunk múlik, hogyan élünk az adott lehetőségekkel.

Bazsó Lajos Berettyóújfaluból való, ahol felszolgálóként dolgozott a Rákóczi étteremben. A szolgálat mellett jócskán akad még tennivalója szabadidejében.

— Hol kapta az alapkiképzést?

— Orosházán. A feladatok teljesítése fizikailag nem jelentett nagy megterhelést részemre Itt, csökkentett óraszámban járok" ki az őrhelyre, mert több más megbízatásom van. A KISZ-titkári teendőim mellett kutyákat gondozok. KülönMunka a veteményeskertben

ben nagyon szeretem az állatokat. Otthon is van egy német juhász kutyám, de a másik, az korcs... Leszerelés után az a tervem, hogy beiratkozom a dolgozók esti gimnáziumába és leérettségizem.

A beszélgetés után végigjárjuk az őrsöt, amely korábban már többször is elnyerte az Élenjáró címet. Minden helyiség a tisztaságtól ragyog, és valamennyi berendezés, felszerelés megfelel a mai kor követelményeinek. Az ifjúsági klub és a KISZ-alapszervezet névadója, Gőz Imre, hősi halott, egykori határőr, aki még 1953-ban vesztette életét az államhatár védése közben. Az őrs minden évben a Kunmadarason levő sírnál koszorút helyez el.

Kép, szöveg; Bukovinszky István