Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-20 / 144. szám
T Akarnak, tehát tudnak tehetséget felfedezni 1986, június 20., péntek Aki valamelyest is ért — márpedig nálunk sokan — a közoktatás gondjaihoz, az tudja, még mindig nincs megoldva a tehetségek felfedezése, és gondozása. Próbálkozások vannak, olykor irigylésre méltó eredmények is, de recept még nem született. Egységes rendezői elv, koncepció híján az iskolák a maguk kútfőjére támaszkodva igyekeznek új és új megoldásokat keresni. így történt ez a békési mezőgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképző intézetben is, ahol néhány lelkes pedagógus összehajolt, s megszületett három évvel ezelőtt a tudományos diákkör. A név hallatán bizonyára többen felszisszennpk, s úgy vélik, az egyetemeken, főiskolákon sarjadzott tradíció nagyotmondásnak tűnik egy középiskola esetében. A név — s ezt az ötletadó gazdák is elismerték — ugyan nem túl szerencsés, de á pályázati rendszer, amit takar, mór hozott néhány igen szép eredményt a tavalyi és az idei tanévben. Az intézmény diákjai, a pedagógusok irányításával, s valljuk be, egyelőre noszogatására, választanak a növényvédelemhez kapcsolódó szakmai témák, az irodalom, matematika, s több tudományág komplex vizsgálatát, ismeretét feltételező pályázati kiírások között. /\ tudományos diákkör titkára. Csüllög Imre tanár úr szerint, már az első, azaz a tavalyi évben is születtek kiemelkedő pályamunkák. Igv Szűcs Attila munkája, amelyet „Fizikai kísérletek számítógépes feldolgozása oktatási célokra” címmel készített igen magas színvonalon. Hasonlóan kiemelkedő eredményt ért el Kun Erika is, aki a „Bolyai János, mint költő, avagy hogyan válik egy zseni tudományának áldozatává” című témát oldotta meg kitűnően. Az idei eredmények is megszülettek. Sebestyén Imre — akinek kétéves munkája érett meg dolgozatában — „A káposztafélék kártevőinek parazitáltsága a védett és nem védett területeken” című munkájával érdemelte ki az első díjat a kívülálló szakemberekkel megerősített zsűrinél. A második Török Zoltán lett kollektív munkára támaszkodó pályamunkájával, amelynek címe: „A búza lisztharmat-fertő- zöttség alakulása a fajtákkal összefüggésben”. A harmadik helyezést az elsőéves Bátho- ri Zsolt kapta meg „Békés népi építészete” című munkájáért. A díjak sem voltak meg- vetendők. Minden résztvevő könyvutalványban részesült, az első helyezett pedig 1500, a második 1000, a harmadik 700 forint pénzjutalomban. A pedagógus KlSZ-alapszerve- zet különdíját — amely az oktatásban történő hasznosíthatóságot értékeli — megosztva Pekker Melinda és Marton Sándor nyerte el. Ezzel a felsorolással akár véget is érhetne híradásunk e szép kezdeményezésről. Néhány észrevétel azonban kikívánkozik e s'orok írójából. A kezdeményezés szép, a gyerekek munkája nem vész el, hiszen beköttetve majd bekerül az iskola könyvtárába. Amit lehet, azt pedig igyekeznek hasznosítani a pedagógusok az oktat4sban. iL pályázat során olyan megterhelés alatt álló tehetségeket lehet kemény gondolkodásra, munkára sarkallni, akik heti 34 órában tanulnak. (Ez pedig^ ha a felkészülést is számoljuk, bőven meghaladja a felnőttek penzumát.) A pályázatba igyekeznek bekapcsolni a szakmunkástanulókat is, amire kevés példa van az országban. (S hogy ez mennyire nehéz, azt éppen ebben az iskolában érzékeltek a legjobban.) De pontatlan voltam. Ilyen fajta kezdeményezésről nem is tudnak a békési iskolában. S arról mélyen hallgattak a pedagógusok hogy ez számukra milyen megterhelést jelent. Mégis úgy vélik, megéri. Őket is meglepi olykor, micsoda felkészültség, szorgalom, tárgyi tudás, fogalmazási készség szunnyadt volna észrevétlenül tanítványaikban, ha a pályázat felszínre nem hozza. Mielőtt túl rózsaszínűre sikeredne a kép, azt is hozzáteszem, hogy mindez egy iskolában történt, s nem biztos hogy minden tehetséges gyerek „hadra fogható” egy- egy dolgozat megírásának erejéig. Mégis, minden apró törekvésnek, kezdeményezésnek örülni kell, ami a taposómalommá keményedett középfokú oktatásban lehetőséget nyújt a szárnyalásra, a szellemi kikapcsolódásra, a másságra. S az sem megvetendő cél, hogy ily módon ezek a tizenévesek megismerkedhetnek, rákényszerülnek megismerkedni a kutatómunka keserveivel, fogásaival, szépségével. S talán akad köztük olyan, aki belekóstolva, el sem tud szakadni tőle. A felolvasások alkalmával pedig megtanulhatja, hogy milyen nehéz megvédeni, megmagyarázni szellemi gyermekünket, szülöttünket a bíráló értelemnek. Játszik velem az ördög. Nem lehetne kiterjeszteni ezt a pályázati rendszert más iskolákra is? Hátha nagyobb lenne a verseny, az összehasonlítás lehetősége. S ezáltal a győzelem öröme is . .. B. Sajti Emese Az acélos hangtól az István a királyig Az emblémára pillantva, a legtöbben bizonyára az egyenruhában mozgalmi dalokat éneklő férfikórusra gondolnak először. Ügy tűnik, megyénkben is elég kevéssé ismert a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese tevékenységének, műsorválasztékának teljes köre. Éppen ezért tárjuk most szélesebbre a betekintést! Az ország első, s mindmáig legnagyobb hivatásos együttese 1949. április 29-én mutatkozott be a Városi (ma: Erkel) Színház közönsége előtt, még Honvéd Központi Művészegyüttes néven. Akkor a táncegyüttes mellett egy 66 tagú énekkar és egy 35 tagú zenekar jelentette a teljes társulatot. Azóta több, mint 11 ezer előadáson hétmillió 160 ezer néző előtt léptek fel. Élvonalbeli, híres művészeket sorolhatnánk, akik ebből a kútfőből merítették első termékeny ihleteiket: Ilosfalvy Róberttól Seregi Lászlón, Ki- bédi Ervinen át Gregor Józsefig. Ma, az azóta Vörös Zászlóval és Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett együttes hat különböző kari csoportban dolgozik. Az úgynevezett nagy együttes formában több kar közösen hoz létre produkciót. általában ünnepélyes, reprezentatív alkalmakra; száz-százötven fős felállásban. A kari műsorok pedig bő választékkal, önálló művészeti repertoárt kínálnak. A tánckar a magyar folklór ápolását tűzte ki céljául. Felkutatják a különböző stílusokat, és a néprajzi- lag hiteles viseleteket is begyűjtik műsoraikhoz. Művészeti vezetőjük Novák Ferenc Erkel-díjas, a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze, az István, a királybeli munkája óta különösen ismert, ő most új irányba viszi az együttest: a néptánc mozgásanyagából építkező stilizált, dramatikus tánckompozíciókat állít ösz- sze. Ilyen például a Magyar Electra táncjátékváltozata, amely a várszínházban és a Hilton szálló Dominikánus udvarában az előző évad nagy szenzációja volt. Szintén nagy siker volt a nyári szegedi szabadtéri játékokon, a Győri Balettel közös műsorban bemutatott, de önállóan is előadható táncdráma, a Szarvassá változott fiák. A művészegyüttes 55 tagú énekkara az ország egyetlen hivatásos férfikórusa. Eddig összesen 16 hanglemez, rádió—tévé-felvételek, zene- akadémiai fellépések közreműködői. A 13 tagú népi zenekar önálló műsoraival a magyar népzene hagyományait őrzi, a romantikus nemzeti verbunkos zenétől a legújabb népdalfeldolgozásokig. Az együtteshez tartozik a Hegedűs folkzenekar is. ök a régi magyar parasztzenét szólaltatják meg eredeti, muzeális értékű hangszereken. Velük lép fel az együttes két, jól ismert népdalénekese, Szvorák Katalin és Balogh Márton. A tíztagú színészcsoport egyfelvonásoso- kat, irodalmi és zenés összeállításokat tart műsoron. Két tagját, Petrozsényi Esztert és Pelsőczy Lászlót jól ismerheti a Békés megyei közönség is, nemrég még Békéscsabán játszottak. Az együtteshez tartozik magánénekesként Szalai Sarolta és Dévai Nagy Kamilla. Ennyi áttekintés is sokszínűnek mutatja a palettát, a műsorok választéka széleskörű. A társulat sokarcú, a repertoár nyitott, a művészek önállóan, a műsorokon kívül is fellépnek helyi eseményeken, ünnepségeken. Nemzeti kultúránk „utazó követeiként” eddig 60 alkalommal szerepeltek külföldön, 23 országban. Legutóbb a tánckaruk tartott bemutatót, május végén a Pesti Vigadóban. A tündérkert című táncos-zenés irodalmi műsor, a magyar és román népzene és néptánckultúra évszázados egymásrautaltságáról szól, a Kocsonya Mihály házassága című produkciójuk pedig a vaskos népi komédia táncjátékká átdolgozott változata. P. A. ■SsS ■ : ■ Tótkomlós, tanyamúzeum
