Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-19 / 143. szám

1986. június 19„ csütörtök IgHiWkfcM Megkezdte ülését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Moszkvában megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A képen: az elnökségben foglalt he­lyet Mibail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Andrej Gro- miko államfő (Telefotó) Egy volt titkosrendőr vallomása A moszkvai Kremlben szer­da délelőtt megkezdte mun­káját a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka, amelyen részt vesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára is. Az ülésszak na­pirendjén a XII. ötéves terv, valamint a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének a két ülés­szak között hozott rendele­téinek törvényerőre emelése szerepel. A szovjet parlament két házának együttes ülésén elő­ször személyi változásokról döntöttek. A Legfelsőbb Ta­nács Vaszili) Kuznyecovot — egészségügyi okok miatt tör­ténő nyugdíjazása kapcsán, saját kérésére — felmentet­te a Legfelsőbb Tanács El­nöksége első elnökhelyette­sének funkciójából. Helyére Pjotr Gyemicsevet, az SZKP KB PB póttagját választot­ták meg, akit egyidejűleg felmentettek kulturális mi­niszteri tisztéből. Mivel két ülésszak között új elnöke lett Azerbajdzsán, Belorusz- szia, Moldávia és örmény- ország Legfelsőbb Tanácsá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettesévé választotta meg őket. Nyugállományba való vonulás miatt a Legfel­sőbb Tanács felmentette el­nökségi tagsága alól Viktor Grisint. Lev Zajkovot, akit korábban az SZKP KB tit­kárává választottak, új funk­ciójából eredő elfoglaltsága miatt ugyancsak felmentet­ték elnökségi tagsága alól. Helyükre a testületbe bevá­lasztották Borisz Jelcint, a Moszkvai Városi Pártbizott­ság és Jurij Szolovjovot, a Leningrádi Területi Pártbi­zottság első titkárait, az SZKP KB PB póttagjait. A személyi változások jó­váhagyása után a Legfel­sőbb Tanács ülésén Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő megvitatásra előterjesztette a Szovjetunió 1986—1990-es népgazdasági tervének ter­vezetét. A megkezdődött 1986— 1990-es ötéves tervidőszak­nak különleges szerepet kell játszania az ország társadal­mi és gazdasági fejlesztésé­nek meggyorsítását célzó stratégia megvalósításában. Az említett öt évre szóló terv előirányozza az SZKP XXVII. kongresszusán meg­szabott feladatok felső hatá­rainak elérését — mondotta előadói beszédében Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. A terv legfontosabb muta­tóit értékelve a szónok beje­lentette, hogy a következő öt évben a nemzeti jövedelmet 124 milliárd rubellel kell nö­velni. összehasonlításul el­mondta, hogy az előző ötéves időszak alatt 79 milliárd ru­bellel nőtt az ország nemze­ti jövedelme. A felhalmozás aránya a nemzeti jövedel­men belül nő, jelentősen bő­vülnek a beruházások. A beruházási összegek abszolút értékben 190 milliárd rubel­lel nőnek. Az előző ötéves tervben 107 milliárd rubel­lel nőttek a beruházásra for­dított összegek a korábbi tervidőszakhoz képest. Más­fél-kétszeresére nő a korsze­rű technológiák alkalmazásá­nak mértéke az iparban. Az energetika fejlődésének távlatairól szólva Nyikolaj Rizskov kijelentette, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött a villamos áram terme­lése mindinkább az atom­energiára támaszkodik. En­nek az útnak a helyességét — hangsúlyozta — alátá­masztják a világban és ha­zánkban szerzett tapasztala­tok. Ezzel együtt e területen minden más ágazatnál fon­tosabb a műszaki politika meghatározása, amely szava­tolja az atomerőművek ma­gas fokú megbízhatóságát. A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség be­bizonyította e követelmény betartásának kizárólagos fontosságát. Az 1986—1990-es évekre hatalmas mértékű építési programot határoztak meg. A beruházások értéke öt év­re 994 milliárd rubel. Nyikolaj Rizskov rámuta­tott, hogy a Szovjetunió to­vábbra is a KGST-országok- kal folytatott együttműkö­désnek szenteli a legnagyobb figyelmet. A KGST minden tagországa gazdaságának in­tenzív fejlesztési pályára történő átállítása, az egész szocialista közösség erőfeszí­téseinek egyesítése megbíz­ható garanciája a sikerek­nek. Ezt ismételten hangsú­lyozták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté nemrégiben Budapesten megtartott ülésének résztve­vői. A gazdasági mechanizmus átalakítása elválaszthatat­lan é közgazdasági munka minden szinten történő gyö­keres javításától. Minden minisztériumban, minden vállalatnál javítani kell ezt a tevékenységet — mondot­ta befejezésül Nyikolaj Rizs­kov. Üdvözít táviratok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte Todor Zsivkovot, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsa elnö­kévé történt újraválasztása alkalmából. Lázár. György, a Miniszter- tanács elnöke Georgi Atana- szovnak, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsa el­nökének, Sarlós István az Országgyűlés elnöke pedig Sztanko Todorovnak, a Bol­gár Nemzetgyűlés elnökének küldött üdvözlő táviratot új­raválasztásuk alkalmából. * * * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke táviratban köszöntötte Erich Honeckert, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának főtitkárát a Német Demok­ratikus Köztársaság Állam­tanácsa elnökévé; Lázár György, a Minisztertanácsel­nöke Willi Stophot, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökévé; és Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke Horst Sinder- mannt, a Német Demokrati­kus Köztársaság Népi Kama­rája elnöksége elnökévé tör­tént újraválasztása alkalmá­ból. Meghalt Dean Reed Baleset következtében elhunyt kedden az NDK-ban Dean Reed amerikai énekes és filmszínész. Szülővárosában, Coloradóban kezdte pályafutását az 1938-as születésű művész, majd 1963-től fogva hazáján kívül tevékeny­kedett. Előbb Mexikóban, majd Olaszországban forgatott, végül 1972-ben az NDK-ban telepedett le, s ott élt haláláig. Énekes­ként, filmszínészként, forgató- könyviróként és rendezőként egyaránt kamatoztatva tehetsé­gét a DE^A filmstúdióban dol­gozott. Dean Reed nemcsak mű­vészként, hanem békeaktivista­ként Is Ismertté tette a nevét világszerte. Eveken át tagja volt a Békevilágtanácsnak is. Tíz év a chilei titkosrend­őrség kötelékében. Törvény­telen letartóztatások, kínzá­sok, gyilkosságok. Tíz év után teljes meghasonlás: tit­kosrendőrből politikai me­nekült. Ezt az életutat járta be egy harmincéves chilei férfi, Andres Antonio Valen­zuela Morales, aki jelenleg Franciaországban él. együtt azokkal, akiket egykor ül­dözött. Morales egyszerű halá­szok gyermeke, 1974-ben vo­nult be katonának. Kezdet­ben a santiagói katonai aka­démián berendezett börtön­ben a politikai foglyok őr­zése volt a feladata, később azonban kijelölték több tár­sával együtt titkos letartóz­tatások végrehajtására, fgy került a DIFA-hoz, a légi­erők elhárító központjába. Morales az AFP francia hírügynökségnek adott nyi­latkozatában bevallja, hogy kezdetben hitt a juntában, a szélsőjobboldali „Haza és Szabadság” elnevezésű szer­vezetben, amelynek tagjai közül verbuválták elsősor­ban a kínzókamrák személy­zetét. Ma már iszonyodva beszél az elektrosokkos val­latásokról, a verésekről, azokról a fiatal kommunis­tákról, akiket helikopterek­ről dobtak az óceánba, a tit­kos temetőkről, köztük Cu- esta Varigáról, ahol az el­tűntek vannak. „Egyik bajtársam elbe­szélte, hogy 1975-ben 15 fia­tal kommunistát, miután el­kábították őket, egy heli­kopterről dobtak az óceán­ba — mondta. — A repülés közben az egyik fogoly ma­gához tért, erre puskatussal verték agyon. Valamennyi foglyot az óceánba dobták, de előzőleg felhasították ha­sukat, hogy a tetemek elme­rüljenek.” Az utolsó időkben egy, a „felforgatok ellen” létreho­zott katonai egységben szol­gált, együttműködve a CNI- vel, a chilei titkosrendőrség­gel. Naponta legalább öt embert vettek őrizetbe, el­sősorban baloldaliakat. Ami­kor a letartóztatottak tarkó­ra tett kézzel előjöttek rej­tekhelyükről, a CNI embe­rei géppisztolytűzzel várták őket, majd fegyvert helyez: tek a halottak kezébe, hogy azt a látszatot keltsék: „tűz­harcban” ölték meg őket. A különböző titkosszolgá­lati szervek között Morales szerint véres rivalizálás fo­lyik. A volt tizedes elmond­ta, hogy egy DIFA-beli tár­sát, aki át akart menni a CNI-hez jobb anyagi felté­telek miatt, főbelőtték, majd hivatalosan „szélsőbaloldali elemnek” nyilvánították. Moralesnek 1984-ben lett egyszer s mindenkorra ele­ge a kegyetlenségből: dezer­tált. Lépéséről még családja sem tudott. A chilei egyház, amely egyre aktívabban ve­szi ki részét a junta elleni küzdelemből, előbb rejtek­helyét, majd hamis papíro­kat biztosított neki az or­szág elhagyására. Morales Argentínába szö­kött, majd Venezuelába. Itt egy lap közölte hosszú val­lomását a junta sötét üzel- meiről. Dezertálása valóságos sok­kot jelentett á juntának: a chilei legfelsőbb bíróság ren­delt el vizsgálatot az ügy­ben. Morales korábbi DIFA- beli főnöke a Dél-afrikai Köztársaságba menekült, még mielőtt kérdőre vonták volna. A fiatal volt katonát, aki időközben Franciaor­szágban kapott menedékjo­got, a chilei hatóságok kö­vetelésére a francia igazság­szolgáltatás is kihallgatta, de a francia törvények értel­mében kiadásáról szó sem lehetett. Andres Antonio Valenzue­la Morales jelenleg a kelet­franciaországi Besanconban él, munkanélküli, és távol­ról sem nyugodott meg. Lel- kiismeretfurdalást érez az ’ elmúlt tíz év miatt, és fél, hogy a chilei titkosrendőr­ség a nyomában van. Köz­ben új barátokra tett szert: chilei emigránsokra, köztük egy olyanra, akinek 1974-es letartóztatásában ő is közre­működött. Hl Mikkeli útijegyzet © | flz ázsiai körút Tíz nap, sok ezer kilomé­ter, csaknem fél tucatnyi megálló — így lehetne a legrövidebben összegezni az amerikai külügyminiszter kü­szöbön álló ázsiai kőrútjá­nak jellemzőit. George Shultz, aki a tervek szerint holnap kezdi meg újabb diplomá­ciai küldetését Hongkongon, Szingapúron, Brunein és a mikronéziai gyámsági terü­leten kívül ellátogat a Fü- löp-szigetek fővárosába, ■ és tanácskozik a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szervezete (ASE­AN) külügyminisztereivel is. A felsorolás rögtön sugall­ja, hogy a körút legfonto­sabb része Shultz két utol­sóként említett jelenése lesz. A hongkongi változásokról (visszatérés Kínához a ki­lencvenes években), a Bru- nei-jel fenntartott kapcsola­tokról (ez az amerikai kül­ügyminiszter első vizitje) és a Mikronéziáról folytatott megbeszélések (a stratégiai fontosságú terület jogállása, fél-függetlenségének meg­adása a legaktuálisabb téma) mindegyike a szakértők ér­deklődésére tarthat számot, legnagyobb visszhangot azon­ban valószínűleg a manilai tárgyalások keltik majd. Két okból is. Egyrészt a Fülöp-szigetek változatlanul kényes helyzete miatt, amit a Washington és Manila kö­zötti szerteágazó kötelék­rendszer „tisztázása” (a Mar­cos utáni együttműködés fel­tételeinek meghatározása) sem tett mindeddig problé­mamentessé. Shultz és Aqui­no asszony között ez már a második hivatalos megbe­szélés lesz a politikusnő ha­talomra jutása óta. Várható, hogy a napirendre kerülő té­mák az előző eszmecsere óta nem sokat módosultak: min­denekelőtt az amerikai segé­lyek ügye, illetve a manilai kormányzatnak a belső meg­békélésre irányuló politiká­ja foglalkoztatja majd a tár­gyalófeleket. Másrészt nem kevésbé lé­nyeges az ASEAN külügymi­niszteri konferenciája sem, amelyen — az elmúlt esz­tendők tapasztalatai szerint — elsősorban a délkelet­ázsiai konfliktus, az indokí­nai szocialista országok és az ASEAN feszültségekkel ter­hes viszonya és a Kambod­zsával kapcsolatos ellentétek követelik majd a legnagyobb figyelmet. Az előjelek alap­ján Shultz ismét azt az is­mert washingtoni véleményt fejti ki, hogy a szervezet tagállamainak szembe kell helyezkedniük a Vietnam, Kambodzsa és Laosz által ja­vasolt rendezési elképzelé­sekkel. összességében tehát úgy tűnik, Shultz körútja legfeljebb lebonyolításában vagy helyszíneiben jelenthet újdonságot — tartalmát te­kintve azonban nem. Szegő Gábor Nagy várakozással tekin­tek a mai délutánra. Kilá­togatunk egy tanyára. Vajon milyen lehet, hasonlít-e az otthoniakra? És a gazda, a tanyai ember? Persze, most is tanyán ebédelünk. De ez itt van a város szomszédsá­gában. Három család lakja. A földből élnek, és abból, ■hogy vendégeket fogadnak. Azaz. félig-meddig vendéglő a tanya. Egy karcsú, áttet­szőén fehér bőrű fiatalasz- szony invitál a tálalóasztal­hoz, ahol jobbnál jobb fala­tok közül válogathat az em­ber. ök maguk készítik a sa­ját termékeikből. Van itt friss paradicsom, üborka. tej, hal, sonka, őzpecsenye, torta, meg jó néhány, szá­momra ismeretlen étel. A vendég annyit és abból szed, amelyikből akar, amelyik íz­lik. A Rvvtteli-tanyán A Ryytteli-tanya, ahova megyünk, mintegy 15 kilo­méterre van Mikkelitől. Azt mondják, több száz éves. 1850-ben került a mostani család birtokába. Mindegyik generáció formált rajta va­lamit. Nincs körülkerített udvara. Az épületek egy tá­gas félkört fognak közre. Középen Finnország lobogó­ja. Ma van a hősi halottak napja. Itt is felhúzták a zászlót. A tanya gazdája, Eslo Ruuttunen kijön elénk. Alacsony, szemüveges férfi. Egy tanár benyomását kelti. Keze puha, lágyan simul a tenyérbe. Nincs benne az acélos keménység, ami ná­lunk a háztájival foglalkozó tanyaiakat jellemzi. Pedig száz hektáron gazdálkodik, melyből 40 hektár erdő. ösz- szesen hárman vannak. Ő, a felesége meg a béres. Az idő egy részét a gazda azonban nem a tanyán tölti. Agronó- mus. Azaz a Mikkeli Mező- gazdasági Központ tanács­adója. Az a feladata, hogy a ’ körzetéhez, a hozzá tarto­zó tanyák gazdáit mezőgaz­dasági termelési tanácsokkal lássa el. Ám amikor ideha­za van, ő is kiveszi részét a munkából. — Hány órakor kezdik a munkát? — Reggel 5 óra 10 perckor kelünk. Van 27 tehenünk és 8 borjúnk. Hét óra körül végzünk az etetésül és a fejéssel. Aztán reggeli kö­vetkezik. majd, egy órát szundítunk. önkéntelenül eszembe jut­nak a szüleim, akik ugyan­csak tanyán élnek, de ők reggel fél 4-kor már talpon vannak, és napközben nin­csen szundi. Igen ám, de Finnországban egy órával előbbre jár az idő, mint odahaza. így hát majdnem azonos időben ébrednek. Ügy látszik, a tanyai embe­rek a világ minden táján korán kelnek. — És amikor nincs ideha­za, ki végzi el a munkát? — érdeklődöm tovább. — A feleségem, meg a béresünk. De a béres nincs mindig itt, mert neki kijár a szabadnap. Hát leginkább a feleségem. Alli-Kaisa asszony, akár­csak a férje, mezőgazdasági főiskolát végzett. Ruganyos járású, izmos asszony. Meg­látszik rajta a fizikai mun­ka nyoma. Sokkal inkább, mint a férjén. Folyton tesz- vesz, készíti a kávét, a tej­színhabot, amíg mi a tágas szobában beszélgetünk. A Ryytteli-tanya lakóépülete. A hősi halottak tiszteletéi fel­húzták Finnország lobogóját Részlet a tehénistállóból

Next

/
Thumbnails
Contents